Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-20 / 24. szám

1987. június 20. SZABAD FÖLDMŰVES. 7 A népművészét ünnepe Sokadszor, harmlnckettedszer ren­dezte meg a Csemadok Központi Bi­zottsága a csehszlovákiai magyar dolgozók Országos Népművészeti Fesztiválját. Az ötvenes évek vége, majd 1968 óta folyamatosan évről­­évre újból Zseliz IŽeliezovce) a fesz­tivál házigazdája. A rendezés Idő­pontja; tavaszutó, nyárelő Most Is így volt, május 29—30-án került rá sor. Már több mint egy évtizede rend­szerint három napig tart. Az első nap páros években a felnőtt, párat­lan években a gyermektáncegyütte­sek központi versenyének napja. Így volt ebben az évben is. A ver­senyfelhívásra jelentkezett gyermek­­tánccsoportok közül a verseny ke­rületi fordulóm tíz együttes jutott tovább. Igényes volt a versenyfelhí­vás és szigorú a kerületi fordulók zsűrije. A központi fordulóba jutott csoportok a. gyermektáncmozgalom két fő irányzatát képviselték: egyik a népünk hagyománykincsében je­lentős helyet elfoglaló gyermekjáté­kok, dalok, táncocskák eredeti vagy színpadi formában feldolgozott vál­tozatainak a bemutatása, a másik a felnőtt tánchagyományok színpadi koreográfiákká dolgozott változata volt. Az egyes irányzatoknak voltak kiugróan jeles képviselőik is, de ami Igazán lényeges: a versenyző csopor­tok túlnyomó része teljesen otthono­san. magabiztosan mozgott az általa választott anyagban. Például a Kis­­bnjtár, a Nagy Csali, a Tátika és a Fehér Liliomszál táncosai „mesteri“ fokon járták a táncot. És nem az adott táncfajták — a saltai verbunk, vasvári verbunk. páros, botoló, kapu­zó és különféle csárdások — gyer­mekek számára leegyszerűsített vál tozataít, hanem a tánc teljes, igé­nyes anyagát Gyermekek által ha gyománvos felnőtt táncaink ilyen magas szintű, technikailag jól beta­nított bemutatását egy másfél évti­zeddel ezelőtt még nehezen képzel­tük el A hatvanas évek pedagógiai nézetei ezt majdhogynem tiltották. Ma — különösen a virtuskodás jelelt magán viselő táncfa(tákná| — lassan a felnőttek Is tőlük, gyermektánco­­soktól tanulhatnák a táncok átélését. Én magam annak a vallója vagyok, hogy igazán tartós értékké ez csak akkor válik, he a gyermeket előző­leg a játék szépségével is alaposan megismertettük. A mozgalom helyes Irányának má­sik jó példáját a gyermekjátékokat, dalokat, táncocskákat színpadra ál­­lítók csoportja jelenti. Képviselői a Kis Csali, az Árvácska, a Kéknefe­lejcs. a Napsugár, a Barkóca, és vég­eredményben a Villöt is ide lehet sorolni. Iraz, ök többet tettek, ők a saját közvetlen környezetüknek, a Zoboraljának saját maguk által fel­kutatott, feltárt gyermekjátékait, a jeles napokhoz kötődő szokáshagyo­mányait dolgozták fel. ami ugyan­csak követésre méltó példa lehet. Tudom, sokan felkapják a fejüket: könnyű nekik a Zoboral|án! ott a diófa Is néphagyományt terem. Té­vedés, ott is, mint másutt, meg kell találni az ősi forráshoz vezető utat (pl. Zsigárdon — Žiharec — a Nap­sugár Is megtalálta) és szorgos mun­kát igénvel a hagyományok feltárása. (Samorln) Városi Pionirhfiz és a Cse­madok városi szervezetének Nagy Csali gyermektáncegytittese, az ONF Nagycüja III. fokozatát a Szepsi (Mol­dava nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Fehér Liliomszál gyermektánccsoportja, a legszebb gyermekjáték összeállításának diját a somorjai plonirház és a Csemadok városi szervezetének Kis Csali gyer­mektánccsoportja, a legeredménye­sebb néprajzi feltárás diját a Gímesi (Jelenec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Vilid gyehnektánccsoport­­ja vitte haza. Két évig birtokolhatják, büszkén a díjakat, amelyek egyben köteleznek Is: köteleznek a folyama­tos, jő munkára, a nemzetiségi népi kultúra hű szolgálatára. A versenyt Tiszteletadás címmel ajándőkműsorok követték Léván (Le­vice), Farnadon (Farná), Nagysallón (Тек. Lužany) és Nagyölvaden (Vei­ké Ludince). A fesztivál rendezői kedveskedtek a járás lakosságának, és otthonukban keresték fel őket. A csoportok műsorukkal Invitálták a nézőket és rajtuk keresztül a falvak lakóit a fesztivál szombati, vasárna-A myjavai Kopaniöiarik pl műsoraira. A találkozó Nagyőlve­­den volt az Igazi. Zsúfolt ház előtt felszabadultan táncoltak, játszottak a csoportok Sajnos, a többi helyen szervezési, hiányosságok miatt gyen­ge volt a látogatottság. Még Léván is, ahol a magyarországi Bagi Muha­­ray Elemér Táncegyüttes gyermek­csoporttá és a Szőttes Népművészeti Együttes lépett fel. önmagát lopta meg az, aki e műsorpkat megnéhette volna, és mégsem tette. Szombaton 11 órakor a Gyerme­kek a gyermekeknek című néprajzi kiállítás megnyitásával Indult Zsell­­zen a fesztivál kétnapos műsora. Gyermekjátékok, viseletek és a gyer­mek életével kapcsolatos tárgyak: bölcsők, járókák, hintaszékek, stb. kiállítása volt ez. Az aránylag kis területen a tárgyak sokaságának be­mutatására került sor, amelyek jól érzékeltették szüléink, nagyszüleink gyermekkorát. kérdése. Eredeti viselettől kezdve (Víllő) annak felújított (Kisbojtár, Tátika), illetve a hagyományok hely­hez kötött és általánosított változa­táig (Kis Csali, Nagy Csali, Árvács­ka) minden változattal találkoztunk. Gazdag volt a színpadkép, de ugyan­akkor hagyománytisztelő és esztéti­kus. A zenekari kíséret és a tánco­sok énekkészségének fejlesztése te­rén is jelentős az előrehaladás. A kulturált éneklés pedig egyenesen követelménnyé, gyakorlattá vált a csoportoknál. Nem tartalmában, hanem szervezé­si, rendezési megoldásában hozott sok újat a Csak tiszta forrásból cí­mű, szombat délutáni műsor. Az ere­deti zoboraljal hagyományok élmény­­szerű tolmácsolásban kerültek színpadra. A Párta név alatt egysé­ges blokká formálódott zoboraljal községek az István-naptól Szent-Ivá­­nylg megnevezés alatt az adott Idő­szak jeles napjaihoz kapcsolódó szo­káshagyományokat mutatták be. Elő­adásukat zavarta, de megzavarni nem tudta az egész idő alatt dúló viharos szél. A műsorban láthattunk fonöt, céhelést, legényavatást, István- és Balázs-napi, újévi köszöntőket, far­sangi sárdózást, „tőketáncot“, tojás­hímzést, víllózést, aratási szokásokat, stb. A gyönyörű dalok és viseletek mellett már találkozhattunk tánca­ikkal is. Ha mélyebbről is, de előke­rült táncaik egy része: a hagyomá­nyos csárdás és verbunkos motívu­mok. A műsort rendező Jókai Mária elismerésre méltó munkát végzett. Hagyománya van a szombat esti műsornak is. Zseliz üdvözlése cim alatt évről évre az előző és feszti­válgyőztes csoportjai mellett a ma­gyarországi, a szlovák és esetenként más nemzeti kultúrát képviselő cso­portok mutatkoznak be, valamely ha­zai nagy együttesünk (Szőttes, Ifjú Szívek, CSMTKÉ) mellett. Most a Ha­jóst és a Csaliót láthattuk az ONF '86 képviselőjeként; mindkét együt­tes sokat fejlődött, műsoruk kifor­rott, élvezetes volt. Hasonlóan jeles­kedett a tlmaöet szlovák Vatra folk­­lőregyüttes ts, de gondolom még na­gyobb sikert érhetnének el, ha mű­sorukból kiiktatnák az elnéptesedett műdalokat és a túlstllizált táncolásl formát. Ez érvényes az ukrán kultú­rát képviselő preSovl Kalina együt­tesre is. Kár, hogy a műsor rende­zője olyan hosszú műsoridőt engedé­lyezett számukra. Ezt tudásukkal, előadásuk színvonalával nem igazol­ták, s megtörték a műsor lendüle-A Csali a menetben tét. A Bagi Muharay Elemér Tánc­­együttes gyermekcsoportja az erede­ti hagyomány megőrzése mellett szín­padiig Is elég látványos volt. A vi­seletűk különösen színpompás volt. A felnőttek között egyedül képvisel­ték a gyermekkultúrát. Kiemelkedő színvonalú műsort a­­dott a kél nagynevű együttes: a bu­dapesti Hegedős népzenei csoport Balogh Márton népdalénekessel, a Magyar Néphadsereg Művészegyütte­sének szólistájával, és az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes Kama­­racsoportja. Ez utóbbiak Gtravalő című műsoruk „sűrített“ változatával mutatkoztak be. Ismétlem, nagy kár, hogy a rendezőknek nem sikerült be­tartatniuk az egyes csoportokkal a számukra meghatározott fellépést időt, és így a két és fél órában meg­batározott előadás lőcskán elhúzó­dott. A szeles, hűvös este türelmet­lenné tette a nézőket, és ezt csak fokozta az előadás túlnyújtása. Méltó befejezése volt a napnak a táncház. Jobb híján az új nagy szín­padon került ez Is megrendezésre. A 20x20 méteres terület szinte azon­nal megtelt. Ugróst és lőrlncrévl tán­cokat tanulhatott a többszáz résztve­vő, de természetesen volt szabad táncolás Is, a zenekarok pedig nem egymás ellenében, hanem egy nagy „bandába“ állva muzsikáltak. Még a hideg sem zavarta a valóban feszti­válhoz méltó, kötetlen szórakozást. Zenés ébresztővel indult a vasár­nap, melyet a Hősök emlékművének méltóan ünnepélyes megkoszorúzása, majd az együttesek menettánccal kap­csolt felvonulása követett. A menet­tánc díját különben a Nagy Csali nyerte. Ezt követően nagyon )ő mű­sort láthatott a szép számban össze­­sereglett közönség az új színpadon. A Hegedős együttes és az Ifjú Szivek egy-egy őrás előadásában gyönyör­ködhetett — de ez sző szerint érten­dő. Kár, hogy Sebestyén Márta és Szvorák Katalin énekesek betegség miatt éneklésükkel nem gazdagíthat­ták az előadást. Az Ifjű Szivek ezút­tal nagyegyüttesl műsorát mutatta be. Kimondottan kellemes Idő fogadta a délutáni előadást, melyet a dolgo­zók ünnepi nagygyűlése vezetett be. Ünnepi beszédet Dušan Lenár, a Nyu­­gat-szlovákiat Kerületi Nemzeti Bi­zottság alelnöke mondott. A gyűlést a Köszöntő a népművészet hangján c. műsor követte. Ez lényegében három részből állt: a gyermektánc­­csoportok gálaműsorából, a vendég­együttesek köszöntőjéből és a Szőttes Népművészeti Együttes műsorából. Az egyes műsorrészek szorosan egymás­ba kapcsolódtak és egységes egészet ajkotva járultak hozzá a műsor szín­vonalához. A rendezés Is frappáns volt. Hodek Mária már tavaly Gom­baszögön ts bebizonyította műsorren­dezői adottságait, most Zseltzen új­ból ezt tette. Az összeállításon belül látványos tömegjeienetek váltakoztak a szerényebb hangvételű, illetve líri­kus számokkal. A hálás közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta az előadók és a rendező munkáját. A délutáni gálában szerepeltek a kassal (Košice] Árvácska, a gortvai Barkó­ca, a szepsi Fehér Liliomszál, a Šafá­­rikovőt Kékpefelejcs, a párkányi Kis­bojtár, a sofnorjai Kis és Nagy Csalt, a zsigárdí Nasugár, az ekeli (Oko- HCná no Ostrove] Tátika, a gtmest Víllő gyermektánccsoportok, a ma­gyarországi Muharay Elemér, a myja­­vaí Kopanfőiarik vendégegyüttesek, az ipolysági fšahy) és a zselizi ének­kar, az OŇF '86 II. helyezettje, a kassai Üj Nemzedék, és a Szőttes Népművészeti Együttes. A gálaműsor keretében Ismertették az ez évi ver­seny eredményét és átadták a díja­kat. Csak elismeréssel lehet szólni a zselizi vezetők és lakosság fesztivált pártoló ügybuzgalmáről. Annak a nagyon szép új színpadnak az elké­szítése közös összefogás eredménye. Cseaky Dezső tervező és építésvezető neve a fesztivál krónikájának fényes lapjára került. Igaz, sok van még hátra a teljes befejezésig, de már most ts nagyon jól szolgálta az ügyet. Gondolom.az építők munkáiét külön trás méltatja majd; megérderoltkl Ha most még szokatlan Is volt az új hely — lényegében a sokat megéne­kelt parknak egy önálló része ez —1 idővel honossá válik a fesztivál ott, méltó színpada lesz a csehszlovákiai magyarok országos népművészeti fesztiváljának Szépen szolgálták a rendezvény ügyét a népművészeti emléktárgyak árusai is. Nem voltak sokan, de áru­juk és hozzáállásuk megfelelő volt. Dicséret illeti a néprajzi kiállítást is, akárcsak a Csehszlovák Rádió Magyar Adása által rendezett Hívo­gató című feszttválműsort. A kiállí­tás egy részét 1987. június 20—21-én az érdeklődők a gombaszögi országos kulturális ünnepélyen is megtekint­hetik. TAKÁCS ANDRÄS E magas fokú. belső ffitöttségfi ver­senynek győztesei Is voltak Nem tói mondom: — győztes volt mind a tíz gyermekcsoport, amely eljutott a köz­ponti döntőig. Díjnyertesek voltak: az ONF Nagydijának I. Fokozatát és a legjobb zenekari kísérel diját a Stúrovói Városi Népművelési Központ és Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Kisbojtár gyermektáncegyüttese az ONF Nagydijának II. fokozatát és a legjobb menettánc diját a Somorjai Délután folyt a pénteken lezajlott verseny szakma) értékelése. A zsűri nagy alapossággal elemezte a látot­takat és megállapította: ló úton ha­lad a hazat gyermektáncmozgalom, s külön örvendetes, hogy a már em­lített két fő irányzat mellett számos helyes próbálkozással is találkozni, amelyek színesítik a skálát. Teljes egészében megoldódott a csoportok színpadi viseletének, kosztümjeinek Az ONF '87 nagydíjas csoportja, a slúrovói Kisbojtir A magyarországi vendégegyüttes (A szerző felvételei) *

Next

/
Thumbnails
Contents