Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-13 / 23. szám
ISMERJÜK KEG JOBBAN Az aranyos rózsabogár Csehszlovákia területén a Bogarak rendjének kb. 10 ezer faja él. Többségtik növényevő. Ezek egy része lárva, vagy Imágö állapotban, illetve egész életűk folyamán kultúrnövényeink kártevője.. Egyes fajok tömeges kártételével azonban napjainkban már nem kell számítani, mivel számuk erősen megfogyatkozott. Ezek közé tartoznak egyes — a Virágbogarak (Cetoniinae) alcsaiádjába tartozó — hazai bogarak ts. A kertészek. gyümölcsészek mégis felfigyelnek rájuk, mert a gyümölcsfák fehér virágain csillogó smaragdzöld, aranyos fényű színük szinte vonzza a szemet. Dé'-Szlovákiában a legelterjedtebb fajuk egyike az aranyos rózsabogár (Cetonia aurata). A kifejlett rovar eléri a 2 cm-t. Feje. szárnyfedői ragyogó fémzöld színűek. Csücsl felük fehér, többé-kevésbé görbe vonalkákkal tarkított. A ha Aranyos rózsabogár meggyfa si rész lilásvörös vagy rézszínű. A melegebb órákban zúgva repül. Repülésének érdekessége, hogy a szárnyfedők közben zárva maradnak, s alóluk nyúlnak ki a mozgásra szolgáló trärtyás szárnyak. (Ez a tulajdonság csak a rózsabogarakra és rokonaikra jellemző.) Lárvája a cserebogárhoz hason'ó pajor. Hossza 40—45 mm. Talajban, korhadó fában, netp ritkán hangyabolyban él. Táplálékát korhadó anyagok képezik. Két év után bebáboződik és kifejlett rovarrá alakul. Az imágó a bábbölcsőbeu telel át. Sokféle tápnövénye van. Ezek nektáréval, virágporával, sziromleveleivel táplákozik. Az utóbbiakon szabálytalan rágásnyomok láthatók. Előszeretettel látogatja a pünkösdi- és a lnbdarőzsát. Gyakran figyelhető meg a galagonva. a Sptrea, a földibodza virágain. Máiusban megtalálhatjuk a cseresznyén és a meggyfán is. Magyarországi szakirodalmi adatok szerint a gyümölcsben is okozhat kárt. Cseresznyeszedéskor bizonyára már többen felfigyeltek feltépett héjú. kiharapdált gyümölcsökre Olykor ezeknek csak a héja maradt mee. Ezt a kártételt hajlamosak vagyunk a ve rebek, a seregélyek rovására írni, pedig a rózsabogár követte el. Hasonló módon károsít a rezes virágbogár (Potosia cuprea) is. amely erősen hasonlít az előbbi fajra, de szárnyfedőin fehér tarkázat nem látható. Mindkét faj csak ritkán lép fel tömegesen, ezért a házi kertben védekezésül csak a bogarak szedését (hidegebb időben, reggel, amikor a rovarok mozdulatlanul ülnek a virágokon), illetve elzavarását (nagyon éber, jó repülő) ajánljuk. A levélpirosító ribiszke-levéltetű kárképe (A szerző felvétele Levéltetvek a ribiszkén virágán (A szerző felvétele) A levéltetvek sok gazdasági növény legveszedelmesebb kártevői közé tartoznak. Szívogatásukkal gyengítik a növényeket, amelyek ezért a fejlődésben visszamaradnak. A levélen, száron gyakran különféle — az adott kártevőre jellemző — torzulásokat okoznak. A leveleken elszíneződött dudorok jelentkeznek, besodródnak, öszszecsavarodnak. A megtámadott hajtások gyakran meggörbülnek. Ha a gyümölcsfákat támadják meg tömegesen, akkor azok termésüket nem tudják beérlelni és ledobják azt. A megtámadott hajtások a fagyokra fokozottan érzékenyek. A levéltetvek gyakorta terjesztenek különféle vírusos betegségeket is, ürülékük pedig kedvező táptalajul szolgál a koronipenésznek. A levélpirosító ribiszke-levélteiíí (Cryptomyzos ribis) az Igazi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozik. A kifejlett, szárnyatlan alak alig 2 mm hosszú. Színe citromsárga; a potroha végén lévő csövecskék fehéressárgák. Főleg a piros ribiszkén károsít, de néha a köszmétét is megtámadja. Petéi a ribiszke vesz-Ubprkaszedés kényelmesen Uborkát is lehet úgy termelni hogy lefelé futtatjuk, mint a futó muskátlit. Kell hozzá néhány körülbelül 170 cm magas oszlop amelyeket tetszőleges távolságra beállítunk a földbe. A felső részükre vályúkat készítünk, megtöltjük jóféle földdel. A magokat vagy a kész palántát figv helyezzük el, hogy az egyik a jobb. a másik a bal oldalra kerüljön. Ezzel a módszerrel sem fölfelé. sem a földön nem fut az uborkánk, hanem kényelmesen lefelé. Nem igényel a kertből területet, mert az állvány az udvaron vagy bárhol felállítható Folyamatosan kapunk termést, ha kb. három hetenként újabb magokat vetünk a földbe, ahol éppen hely van. Utána csak az a feladatunk, hogy a letermett uborka szárát levágjuk. Késő őszig lehet így folytatni . Ä termelők szerint 10X10 méteren négyszer annyi uborkát lehet leszedni róla, mintha a földön futott volna. Kényelmesen szedhető, mert látni lehet, hogy hol van az uborka. Ezt az állványos uborkát fólia alatt is lehet termelni, és így lenn a földön még bármi nevelhető. Kertészet és Szőlészet 87/19 szőinek a végén telelnek át. S tetvek a rilgyfakadás idején kelnek ki A levél fonákján telepednek meg és itt szfvogatnak. Számuk egy-egy levélen nem nagy. Kártételük azonban nagyon „látványos“ formában jelentkezik A leveleken már máius második felében az eeész lemezre kiterjedő piros vagy sárgás hólyagok a'okulnak ki. Á hajtásokat azonban nem torzítja el. Nyár elején a ribiszkebokrokrő! átvándorolnak a vadon élő ajakosokra, s csak késő ősszel térnek vissza ismét a ribiszkére. Ekkor rakják le peté’ket. Az előbbinek rokona a hajtászsugorító ribiszke-levéltetű (Doralis grossnlariae). Nagysága az előbbi fajéval azonos. Színe kékeszöld. A szárnyakkal rendelkező egyedek karcsúbbak. Fejük és toruk fekete, potrohúk zöld színű. Főleg a köszmétén, és az ennek alanyul szolgáló aranyrib'szkén (Ribes aureum) károsít. A megtámadott hajtásuk csúcsán a levelek besűrűsödnek — a levélzet itt zsúfolttá válik: a hajtás pedig eltorzul. Ez ?. raj a nyár folyamán nem települ át más gazdanövényre. Egész évben ugyanazon a bokron szívogat. A levéltetveknek — így az említett fajoknak is — sok természetes ellenségük van Ezek közé tartoznak a közismert katicabogarak. az aranyszemíí-fátyo’kák (Chrysopa perla 1 valamint egyes légyfajok (lebegő legyek — Svrphus nem) lárvái és a levéltelű-fürkészek (Aphidius fajok). Vegvi védekezés esetén a károsítók ellen Bi-58 ЕС (0.1 °/o). Antiim 25 *(0.15 %) és D'meoron (0,04—0,1 %) használható. dr. P. R. Ma már szinte feledésbe megy az a régi tenyésztői megállapítás, miszerint az állatok megfelelő elhelyezésén kívül a gondos ápolás Is hozzájárul a jó közérzet kialakulásához és ezen keresztül a termelőképesség maradéktalan kibontakozásához. Jó minőségű higiénikus termékeket csak tiszta állattól nyerhetünk. Az állatok gondos ápolásának elemei a következők: almozás. bőrápolás, fürdetés, pata- és körömápolás, szarvak kezelése, az állatok nyírása.- • - • -Mindannyiunk előtt ismert (de sajnos egyre kevésbé alkalmazott), hogy szakszerű almozással az állatok számára nemcsak kényelmes pihenőhelyet nyújthatunk, hanem az állat tisztán tartását is megalapozhatjuk. a csutakolással kezdeni. Ezt a szőrrel ellentétes irányban végezzük. A csutakolást követi a szőrzet irányába végzett kefélés. A kefével tulajdonképpen eltávolítjuk a csutakkal fellazított piszoktörmeléket. Az így megtisztított állatot végül púba ruhával simítsuk végig. A természetes testnyílásukat, illetve azok környékét nedves szivacnsal vagy puha rouggya! kell megtisztítani. A lovak sörény- és farnkszöreit sürénylé- Kuvel és kefével tartsak rendben. A szarvasmarhák farokbojtját langyos vízben áztassuk ki. és kicsapkodva víztelenítsük. A megizzadt vagy megázott állatokról tajtékkéssel távolítsuk el a nedvességet, utána gyors csutakolással szárítsuk meg. Ahol megoldható, a bőrápolást a szabadban végezzük, mert így a szennyeződés nem kerülhet be az istálló levegőjébe, illetve nem szennyezheti a termékeket (pl. tejet). A pata ápolásához ne használjunk avas zsírt vagy fáradt olajat, mert attól a pata szaruja tönkremegy, a pártaszél pedig gyulladásba jön. A rendszeres mozgatás a pata és a köröm szabályos növekedéséhez nélkülözhetetlen. A növendék tenyészbikák szarva is kezelést igényel. Kötetlen tartásnál szükségszerű a szopóskorban történő szarvtalanítás. A gondos ápoláshoz hozzátartozik a fürdetés és a nyírás. Alapelv, hogy a fürdetésre (úsztatásra) használt víz legalább 18—20 C-fokos legyen. Kimelegedett, izzadt állatot tilos fürdetni! Ha észrevesszük, hogy az állat reszketni kezd, a fürdetést abba kell hagyni. A megnyírt állat könnyen tisztán tartható, kevésbé izzad, viszont a bőr- és parazitás betegségekre fogékonyabb, a megfázásra érzékenyebb. A lovak hosszú bokaszőreit ne nyírjuk le. mivel ezek rendeltetése a víz és az izzadság levezetésében igen fontos. Hazánkban almozásra leggyakrabban a nagy mennyiségben fellelhető gabonák szalmáját használjuk. Ennek előnye, hogv megfelelő mennyiségben adagolva tiszta, száraz és puha fekvőhelyet nyújt az állatnak, és az ürülékkel keveredve jő minőségű istállőtrágyát ad. Almozásra a szalmán kívül — változó sikerrel — egyéb anyagok f tőzeg, homok, falomb, fürészpor, tépett kukoricaszár stb.l is felhasználhatók, de a tapasztalatok szerint ezen anvagok az alommal szemben támasztott többirányú követelménynek nem felelnek meg. Legcélszerűbb naponta kétszer bőségesen almozni. Zárt, kötött tartás mellett a szarvasmarhák napi alomszükséglete 3—8. a lovaké 2—4, a sertéseké 2—4, a juhoké 0,2—0,5 kg. Szakszerű almozással javíthatjuk állataink közérzetét, az istálló levegőjét és nem utolsó sorban a termékek minőségét. Fontos tudnunk, hogy a tisztítóeszközökkel fertőző és parazitás betegségeket közvetíthetünk! Ezért sohase ápoljunk beteg és egészséges állatokat ugyanazokkal az eszközökkel. Ä jő közérzet és a kiegyensúlyozott termelés feltételei közé sorolható a pata-, a körömápolás és a szarvak kezelése is. Az istállózott állatok körmeit időközönként — lehetőleg évente két alkalommal — vissza kell faragni. Ellenkező esetben a tej-, a hús-, a gyapjútermelés radikális csökkenésével és a köröm túlnüvéséböl eredő egészségkárosodással számolhatunk. A lovaknál a pataápolás kiemelt feladat. Szakszerű pataápolással a lábállás hibái is korrigálhatok. A pata- és körömápolás elengedhetetlen része a patamosás és a zsírozás. A zsír nyáron óvja a patát a túlzott kiszáradástól és repedéstől, télen pedig a nedvesség állandó puhító hatásától. A helyes ápoláshoz hozzájárul, Illetve azt szervesen kiegészíti az állatok irányított mozgatása. Ahol lehetőség van, az állatokat kifutón és legelőn tartsuk, elősegítve ezzel elsődlegesen az ivari élet normalizálódását, az ellenállóképesség növelését és a termelőképesség fokozását. Összegezve megállapíthatjuk, hogy az intenzív, kiegyensúlyozott termelés,^ a sikeres tenyészállat-előállítás szerves része a szó igazi értelmében vett. állatszeretetre épülő gondos állatápolás. Számos kísérlet és emellett sajnálatosan a mindennapos gyakorlat is igazolja, hogy az állatok ápolásának hiánya a tenyésztésben tartás idejének csökkenésében, a szaporodásbiológiái és a termelési mutatók elmaradásában mérhető! Kistenyészők lapja, 87/5. A bőséges almoz’ás mellett nélkülözhetetlen a rendszeres és szakszerű bőrápolás. Ezzel távolíthatjuk el a bőr felületén és a szőr között lévő tisztátalan=ágokat. megakadályozhatjuk a szőr- és bőrélősködők »'szaporodását. A gondozatlan állat bőrfelületét a por, az izzadság és a lehámlö hámsejtek gyakran eltömik, ezért akadálvozzák a hőszabályozást. Az állatok ápolását legcélszerűbb A szabad levegőn való tartás elősegíti az á'Iatnk ellenálló képességének, termelékenységének növekedését A mixomatózisról Május végén jelenik meg a nyúltartők legnagyobb ellensége, a szúnyog, amely a félelmetes nyúlbetegség, a mlxomatőzis terjesztője A inixomatózist a század elejétől ismerjük. Európában 1952-ben jelentkezett először. Franciaországban Deülle francia botanikus használta a mixomatózis vírusát a növény kísérleteit pusztító üregi nyúlok ellen. A betegség átterjedt a fron* cia tenyésztők házinyúlállományaira Is, majd egész Európára. Sajnos, tehát ezt a betegséget az ember terjesztette el a természetben. A mixomatózist tarthatjuk a nyálak legveszedelmesebb ellenségének, mert nagy elhullást és rendkívül nagy anyagi veszteségei okoz. A test különböző részein 1—3 cm átmérőjű kocsonyás duzzanatok jelentkeznek. A szemhéjak erősen duzzadtak és gennyesek lesznek. A szemen, a fejen, a fülön megjelent duzzanatok a beteg nyulat teljesen eltorzítják. A betegség 4—6 hétig is eltarthat, az állatok többnyire elpusztulnak. A betegség terjedésében a szúnyogok játsszák a legfontosabb szerepet. Ezzel magyarázható, hogy a folyó menti községek kisteovésztőinek állományában a legnagyobb a fertőzüttség. 1 Nem tanácsos ismeretien tenyészetekből nyulakat vásárolni, mert fertőzött lehet az állat, és ezzel tönkrelehetjük tenyészetünket. A betegség ellen vakcinázással védekezhetünk. Nyáron jól bevált a szúnyoghálók felszerelése az ajtókra. Viszonylag jól használható a zsákvászon redőny, amelyet ketrecek elé szögezhetünk alkonyaikor. Védekezhetünk gázolajos rongyok elhelyezésével a ketrec körül és füstöléssel is. szék főleg a szúnyogok riasztására szolgálnak. A ketrecek. az etetők, az itatok rendszeres fertőtlenítésére és tisztán tartására ts nagy szükség van. Ha a tenyésztők tisztán tartják az állatokat és mindent megtesznek a szúnyogirtás érdekében, a fertőződés nagy valószínűséggel elkerülhető.-ki.-* (P. R. felvétele) Az állatok ápolásáról
