Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-13 / 23. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1387, június 13, ÚJ SZEMLÉLET, HATÉKONYABB MUNKA A dolgozók munkakezdeményezé­sének és aktivitásának felka­rolása a mezőgazdasági Üze­mekben ts nagymértékben hozzájárul a döntő fontosságú termelési felada­tok teljesítéséhez. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda] Járási Bizottsága a járási mezőgazdasági Igazgatósággal karöltve kidolgozta a 8. ötéves terv időszakra a szocialis­ta verseny és a munkakezdeményezés alapelveit, melyek a gyorsítás köve­telményeivel összhangban a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésre, valamint h hatékonyság és a minőség javítására összpontosulnak. Patasi Ilona mér­nökkel, az SZFSZ Járási bizottságá­nak titkárával az Idei év tartalmi be­­méretezéséről, az előző évekhez vi­szonyított változásokról beszélget­tünk. — Mindenekelőtt azt kívánom hangsúlyozni, hogy az idei évben né­hány változást eszközöltünk a ver­seny tartalmi részében, illetve annak elbírálásában és feltételeiben ts — kezdi Patasi elvtársnő. — Célunk az, hogy ezen a téren is érvényt szerez­zünk az új szemléletnek és a dolgo­zók kezdeményezését, valamint a szo­cialista versenyt teljesen mentesítsük a formalizmustól, mert csakis ily mó­don teljesítheti küldetését az átala­kítás és a gyorsítás feltételei között. Arról van szó, hogy minden ágazat­ban aprólékosan te’mértük és ele­meztük az eredményeket, feltártuk a fogyatékosságokat, s annak megfele­lően határoztuk meg ,a tennivalókat. . Ismeretes, hogy a járás az elmúlt év­ben nem teljesítette tervfeladatait, a sertéshúseladásban, s a tejtermelés­ben is van mit javítani, főleg a mi­nőségi mutatókat illetően. A töfneg­­takarmánvoknál is a minőség javítá­sa a fő cél. s a zö'dségtermelésben versenyt hirdettünk az egészséges életmód és táplálkozás elősegítése érdekében. Csupán néhány problémát említettem, melyek mielőbb! kiküszö­böléséhez kívánunk hozzátárulni egy átgondolt és megalapozott szocialista verseny tudatos megszervezésével és felkarolásával. Elsősorban ezekre a szakaszokra iránvít|uk a dolgozó kol­lektívák. egyének, szocialista brigá­dok, komplex ésszerűsítő brigádok, valamint az újítók és feltalálók fi­gyelmét. mert úgy vétjük, hogy ez­által hozzálárulhatnak a mezőgazda­­sági termelés dinamikus fellendíté­séhez. ф Az említetteken kívül milyen egyéb szakaszokon nyilvánul meg a mezőgazdasági üzemek aktivitása eb­ben az évben? — A már említetteken kívül járá­sunk mezőgazdasági üzemeiben gaz­dag hagyományai vannak a szocialis­ta kötelezettségvállalásoknak, illetve a különböző felhívásokra való reagá­lásnak. Csupán az efsz-ekben jelen­leg 244 kollektíva versenyez a szocia­lista brigád megtisztelő címért. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy több mini 4 ezer 100 szövetkezeti dolgozó kapcsolódik be a mozgalom­ba, melyek kötelezettségvállalása er­re az évre meghaladja a 11 millió koronát. Járásunk szövetkezeteiben erre az évre a noszf 70. évfordulója tiszteletére 2 ezer 747 kötelezettség­vállalást tettek, melyből 269 kollek­tív, 2 ezer 455 pedig egyéni. A fel­ajánlások értéke több mint 16 miillő korona, örvendetes, hogy az SZFSZ alapszervezetei mellett 35 komplex ésszerűsítő brigád fejt ki tevékeny­séget. 293 dolgozót tömörítve. Mind ez ideig nem „jöttek létre“ ilyen bri­gádok a Nagymegyeri (Calovol, az Udvarnoki (Dvorníky) és a 'Padányi (Padán) Efsz-ben. A Prágai felhívás-ILireift hoz hét szövetkezet csatlakozott, s ugyanennyien fogadták el a Lenin­grad! felhívást is. „A szocialista munka szövetkezete“ cím elnyerésé­ért a 8. ötéves tervidőszakban a Csi­­lizradványi (Cil. Radvafl), a Dlóspa­­tonyi (Orechová Potőft), a Lücsi (Lúö na Ostrove) és a Felbárl (H. Bár) Efsz van versenyben. ® Milyen ágazatokban hirdettek versenyt ebben az évben, és milye­nek a kritériumok? — Valamennyi termelési ágazatra kiterjed a verseny, s rajtuk kívül megkülönböztetett figyelemmel kísér­jük az SZFSZ alajjszervezeteínek munkáját, továbbá a munkahelyt és természeti környezet alakításának problémakörét Is Az állattenyésztés­ben pl. a tejtermelésben Csak azok a mezőgazdasági üzemek kapcsolódhat­nak be a versenybe, melyek a tejnek legalább a 80 százalékát első osztály­ban értékesítik, teljesítik az eladási kötelezettségeiket — és nem lépik túl az egy liter tej előállítására meg­határozott abraktakarmánv-mennvisé­­get. A győztes mezőgazdasági üzemek megjutalmazzák a legjobb eredmé­nyeket elérő szocialista brigádok tag­jait. A malacelválasztásban a cél a szükségletek kielégítése, a járási át­lagnál jobb eredmény elérése. Sertés­hizlalásban az optimális napi súly­­gyarapodás elérését tűztük ki célul, és az egy kilogramm sertéshús kiter­melésére fordított erőtakarmány-rá­­fordítás nem lépheti túl a 3,04 kg ot. A sertéselhullást a meghatározott norma alá kell csökkenteni. A növénytermesztésben a gabona­félék termesztésében, a cukorrépa-, Illetve a zöldségtermesztésben, vala­mint az öntözőberendezések kihasz­nálásában hirdettük meg a versenyt. Célunk a földalap ésszerű kihaszná­lása, a termelés mennyiségi és minő­ségi mutatóinak javítása, illetve a jö­vedelmezőség és a gazdaságosság fo­kozása. A gépesítés terén a verseny az energia- és üzemanvag-takarékossá­­got, a termelési költségek csökken­tését szorgalmazza. Ennek megfele­lően az előző évhez viszonyítva meg­takarítást kívánunk elérni a motor­olaj-fogyasztásban, a fűtőanyag- és energiaigényesség szakaszán, vala­mint nagyobb mértékben ösztönözzük a mezőgazdasági üzemeket a másod­lagos és nem hagyományos energia­­források kiaknázására, illetve beve­zetésére. Ugyancsak figyelemmel kí­sértük a gépnark racionális kihasz­nálását karbantartását, Illetve elrak­tározását. A feltaláló- és újítómozgalomban Jobban ki kell használni az anyagi és erkölcsi ösztönzőket. A benyújtott javaslatok elbírálásánál azok társa­dalmi értékét helyezzük előtérbe. A- zokat a Javaslatokat fogjuk besorolni az értékelendők sorába, melyek érté­ke meghaladja a 10 ezer koronát. Társadalmi szövetségünk csatlakozott a járási pártbizottság, a járási nem­zeti bizottság és a Nemzeti Front já­rási bizottsága által meghirdetett ver­senyhez a munkahelyi és természeti környezet lavítását Illetően a mező­­gazdasági üzemekben. Ennek keretén be'ül külön figyelemmel kísérjük a mezőgazdasági üzemekben a gazda­­sávi épületek, udvarok rendezettsé­gét. a központi trágyateleoek létesí­tését, a munkavédelmi előírások be­tartását, a szemléltető agitáció és propaganda színvonalát stb. Ф Mennyire ér!nti я verseny az SZFSZ alapszervezeteinek tevékeny­ségét. illetve miben járul hozzá azok aktivizálásához? — A szervezeti élet fellendítése elképzelhetetlen a tagok aktivitásá­nak növe’ése nélkül. Ezért ml a ket­tőt egymástői elválaszthatatlannak tartjuk. Ha dolgozóink bekapcsolód­nak a különböző versenyekbe, fel­­a'ánlásokba m* annak nagyon örü­lünk, hiszen kifejezésre juttatják, hogv valóban gazdái akarnak lenni annak a szövetkezetnek, amelyben dolgoznak. A termelési mutatókon kí­vül minőségi javulást akarunk elérni az SZFSZ egyes alapszervezeteinek és segédszerveinek tevékenységében is. Ezért hirdettük meg a versenyt ezen 8 téren is. Reméljük, hogy a meghirdetett verseny hozzájárul pl. munkabiztonsági bizottságok tevé­kenységének javításához, a közétkez­tetésben részt vevők számának növe­léséhez és a minőség javításához, a. szemléltető agitáció és propaganda fokozásához, a dolgozókról való komplex gondoskodás elmélyítéséhez. Ä beszélgetést köszöni: Svlngcr István m -beli tapasztalatok Falun nőttem fel. Tavasszal édesapánk gyakran kivitt min­ket, gyerekeket a határba. Megszemlélte, hogyan telelt át az őszi vetés, megtanácskozta a szom­szédokkal, mikor kellene elkezdeni a tavaszi munkákat. Mi ezalatt vidáman kergetőztünk. de jaj volt nekünk, ha rá mertünk lépni a fiatal vetésre. Apánk ebben nem Ismert tréfát. Min­den kihajtott növénynek gondját kell viselni — vallotta —, hogy ősszel jó termést hozzon, s legyen elegendő kenyér télire, az állatoknak pedig takarmány, tgy tanítgatott bennünket a paraszti munka tiszteletére. Immár több mint harminc éve an­nak, hogy szülőfalumban, mint ha­zánkban mindenütt, létrejött a szö­vetkezeti parasztság, . megalakultak, s növénytermesztésre illetve állat­­tenyésztésre szakosodtak a „téeszek“. Jómagam elkerültem a faluból, hiva­tásom egy nagyvárosba szólított, de Itt ts megőriztem szép gyermekkori emlékeimet, s velük együtt a mező­­gazdaság és az NDK agrárpolitikája iránti érdeklődésemet. Naptáramban ezért jelöltem meg fontos dátumként az idei május húszadikát és huszon­egyedikét. Hazánk mezőgazdasági és kertészeti termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak, agrártudomá­nyi intézményeinek, valamint mező-, erdő- és élelmiszer-gazdasági feldol­gozó üzemeinek a küldöttjei találkoz­tak ezen a két napon Schwertnben, hogy beszámoljanak egymásnak az NSZEF XI. kongresszusán hozott ha­tározatok megvalósításában szerzett eddigi tapasztalataikról, s eszmecse­rét folytassanak arról, hogyan járul­hat hozzá mezőgazdaságunk egyre magasabb fokon szocialista hazánk erősítéséhez, a lakosság stabil és ma­gas színvonalú ellátásához. Sűrűn lakott országunkban a me­zőgazdaságilag hasznosított terület további növelésére már nincs mód. A hetvenes évek közepe óta 6,2 millió hektáron gazdálkodunk; egy lakosra Is foglalkoztam. A mezőgazdaságban dolgozó emberek számára korszerűbb termelési módszereket, kedvezőbb munka- és életkörülményeket, vala­mint — s ez a legfontosabb mindany­­nyiunk számára — nagyobb termés­hozamot jelentenek ezek a fogalmak. Csupán a gabonatermesztésben a hat­vanas évek végén elért hektáronkénti 3 tonnáról 1974-ig 4,5 tonnára növel­tük az átlagos hozamot. Így nemcsak Élelmiszerellátás tehát 0,37 hektár jut, ami egy fél futballpálya nagyságának felel meg. Ekkora területen kell gyakorlatilag mindent megtermelni, ami nálunk egy ember táplálkozásához szükséges. A jelenlegi, összesen 7,2 milliós állat­­állományt sem gyarapíthatjuk tovább, kivéve a juhállományt. Tehát minden hektárnyi szántóföldön, legelőn, kert­ben az eddiginél nagyobb hozamot kell elérnünk, s ugyanez vonatkozik az állattenyésztésre is, amelynek a jószágonként! hasznot kell növelnie. Felénk úgy tartják, hogy „a parasz­tok igen jól tudnak számolni“. Nyil­ván a haszon reményében szövetkez­tek a mezőgazdasági kutatókkal ts; velük közösen kezdték meg több mint tizenöt éve a termesztés intenzífiká­­lását. Gépesítés, kemizálás meliorá­ció, növénynemesítés — olyan témák címszavai ezek, amelyekkel már 1972- -ben, frissensült újságíró koromban az időjárásnak köszönhettük, hogy az utóbbi három évben kiváló termést takaríthattunk be, ami lehetővé tette a korábban évi három-négy millió tonnára rúgó import lényeges csök­kentését, takarmánygabonából pedig a teljes leállítását. Mezőgazdasági dolgozóink kedvező mérleget vonhattak tehát а XII. kong­resszus óta eltelt öt év munkájáról. A tudománnyal szövetkezve ebben az időszakban járultak hozzá a legered­ményesebben népünk életszínvonalá­nak emeléséhez. A kongresszus ősz­­szegezte az elmúlt fél évtized tapasz­talatait és meghatározta a további feladatokat. Hektáronként 4,5—4,7 tonna gabo­nát — összesen 12 millió tonnát —, 25—27 tonna burgonyát és 37—39 tonna, cukorrépát kell a jelenlegi öt­éves tervidőszak végéig, tehát 1990-lg' megtermelnünk ahhoz, hogy import Schütz János a kovácsmíihelyben (Bogoly János felvétele) A gépek nem állhatnak A Leleszi (LelesJ Egységes Föld- torokat és a simftókat is rendbe tet­műves-szövetkezet huzatos udvarán hideg szél söpör végig. Akik csak te­hetik, födél alatt tartózkodnak. Am a gépjavítók ezt aligha engedhetik meg maguknak. Gépeket javítanak — hidegben, melegben, szélben, esőben. Van ugyan egy kis műhelyük, de hát ott legfeljebb két traktornak akad hely. A karbantartást el lehet 'végez­ni bent, de a komolyabb Javítást ne­hezen. Kint kell dolgozniuk a javí­tóknak. — Tizenhárom gépjavítónk van — mondja Csonka Sándor műhelyvezető. — Egyáltalán nem könnyű a csikorgó hidegben, olykor a tikkasztó meleg­ben dolgozni, de hát, ha nincs más megoldás, akkor a szabadban való munkát vállalni kell. A gépjavító nem válogathat, nem hivatkozhat arra. hogy most süvít a szél, esik, vagy éppen havazik... A lényeg az, hogy minden gép üzemképes legyen. És mi viszonylag jól állunk ilyen szempont­ból. A tél folyamán minden erő- és munkagépet felújítottak. Minden trak­toros elsorolta gépének hibáit, s ez­zel jelentősen könnyítettek a javítók munkáját). Persze, sok rejtett meghi­básodást is észrevették az ügyes kezű szakemberek. Ottjártamkor Jesztrebi István és Ruzsinszky László éppen három SPC-8-OS vetőgép karbantartá­sát végezte. — Reggelenként átnézzük a mun­kagépeket, lezsfrozzuk, a csavarokat behúzzuk — mondja a már nyugdíjas Jesztrebi István. — Különben ezeket a gépeket jómagam javítottam és fe­lelek értük, hogy az idényt „kibír­ják“. Természetesen sok függ a trak­torosoktól Is. Sajnos, akad olyan traktoros is, akinek a munkagépét nem győzzük javítani. A boronákat meghegesztettük, fogakat cseréltünk rajtuk. A kultivátorokról levettük s megéleztük a késeket. A kombiná­nélkül biztosítani tudjuk a lakosság stabil és folyamatos ellátását az alap­vető élelmiszerekből. Magától értető­dik, hogy ehhez szükség van a tudo­mánnyal való együttműködésre és a termelés további intenziftkálásárai Minél nagyobb méreteket ölt a leg­korszerűbb technika és technológia mezőgazdasági alkalmazása, annál jobb eredményekre számíthatunk a szövetkezetek, gazdaságok részéről. A mikroelektronika, a komputerek és a robotok, valamint a biotechnológia egyre kevésbé nélkülözhető segítői a mezőgazdaságnak. Egy alkalommal a helyszínen győ­ződhettem meg arról, milyen fontos munkaeszköz manapság az Irodai szá­mítógép az agronómus számára. Ah­hoz, hogy évről évre egyre többet ta­karíthassunk be a földeken és ezzel egyidejűleg a munka termelékenysé­gét is növelhessük, egy-egy szántó­föld esetében átlagosan háromszáz különféle adatot kell figyelembe ven­ni, a komputerrel „átgóndoltatni“. Már ez a példa Is rávilágít arra, mit értenek a mezőgazdasági szak­emberek azon, ha kijelentik: „Kivisz­­szük a tudományt a földekre". Az or­szág élelmiszer-ellátásának hazai ter­ményekkel történő megoldása tehát nemcsak a parasztság ügye, hanem elsőrangú társadalmi feladat. Ennek ütját-módját dolgozza ki a mezőgaz­dasági dolgozók XIII. kongresszusa. tűk. Vaszi István régi gépjavító. Mondja a műhelyfőnök, hogy mindenhez ért. Ö a motorok mestere, akárcsak Türk András és Ivanega András. Most ép­pen egy IFA motorral bajlódnak a műhely előtt. — Már többször mondtam, hogy ha rövidesen nem építenek egy korszerű javítóműhelyt, akkor nem lesz, aki itt dolgozzon, mert innét mindenki csak szabadulni akar. Nem hiszem, hogy az országban akadna még egy ilyen elhanyagolt műhely. Igaz, ez még 1950-ben épült — és akkor megfelelt az akkori követelményeknek, de ma már eljárt az Idő felette. Én ts alig várom, hogy kimehessek a mezőre, mert az Idény folyamán önjáró ka­szálóval dolgozom, aratáskor pedig kombájnotok, akárcsak Bodnár és Horvát kollégáim. ф Nem unalmas őrökké rossz gé­pek, traktorok, teherautók között len­ni, azokat javítani, velők bíbelődni? —- kérdezem Vaszi Istvántól. — Nem, ez egv szép mesterség. Mehettem volna más gazdaságba, ahol tiszta, fűtött javítóhelyiségek vannak. De én inkább itt maradtam. Talán a szülőfalum, a munkatársak... Egy kis helyiségben két eszterga­gép van. Stanislav Majkut esztergá­lyos mondja: — Mindig akad bőven munkám. Ä gépeknek dolgozniuk kell, tehát sür­gős a munka. Előfordul, hogy késő estig itt kell maradni. Ф Jó a kovScsmííhelyben — hallot­tam valakitől a .szövetkezet udvarán —, ott állandóan meleg van. — Ami azt illeti, nem téves a meg­állapítás — vallja a hetvenen túli Schulz János bácsi, aki Igazán mes­tere szakmájának. — Csak azt nem tudom, vállalná-e mindenki az állan­dó meleget és az ezzel együtt Járó nehéz munkát. Igaz, változatos a munkám. Talán ezért is szeretem csi­nálni. Nem akarok dicsekedni, de amióta itt dolgozom, egy napot sem hiányoztam a munkából. Liplcky Ferenc villanyszerelő, ö a traktorok, teherkocsik és a többi ön­­j'áró gépek villamos sszereiését, javí­tását végzi. — A szakmában egyedül dolgozom, és ezért sok a munkám. A gépek vi­lágításának pedig rendben kell len­nie. Különben engem vonnak felelős­ségre. Amúgy jól érzem itt magam. Meg úgy van, hogy ötvenen túl már hová mennék? Belenyugodtam itt a sorsomba. Csonka Sándor műhelyfőnökkel szűkös irodájában folytatjuk a be­szélgetést. — Az igaz, hogy elég kevés a ja­vítók fizetése, átlagosan 1800—2300 korona között mozog. De hát én er­ről nem tehetek. Rövidesen hozzá­kezdünk egy korszerű javítóműhely építéséhez, s ha az elkészül, akkor talán sok mindenben változni fog a jelenlegi rossz helyzet. Meleg műhely­ben fogunk dolgozni, és nem kell majd kinn a keréknyomban össze­gyűlt vízben mosakodni, hanem min­den igényt kielégítő szociális helyisé­günk is lesz. О A javítók panaszkodnak a rossz alkatrészellátásra ... — Való igaz, hogy nagyon rossz a pótalkatrész-ellátás. Traktorokhoz, be­takarítógépekhez nincsenek alkatré­szek. Amit tudunk, saját magunk gyártjuk, illetve készítjük el. Ideje lenne a műhelyben dolgozók fizetését Is rendezni. Én bízom benne, hogy rövidesen minderre sor kerül. Addig azonban dolgoznunk kell, hiszen a gépek nem állhatnak. (NDK) ILLÉS BERTALAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents