Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-06 / 22. szám

6 SZABAD FötDMÜVF«, 1387. június 8. KODÁLY HAGYATÉKÁHOZ HÍVEN Fekete álarc a színpadon Btzonvéra maradandó emlékként nyugtázzuk maid a Magyar Területi Színház felsőpatonyi (Horné Potőn) kiszállását, a Fácia Negra előadását, amely a komáromi (Komárno) be­mutatót követő második ismétlés volt. A művészek könv­­nyedén. oldott lá­tókkal. szénen és nemesen szórakoz­tattak. s a hálás nézők színes, moz­galmas. " cselek­ményben gazdag, regényes, áro sok­ban reális, képsze­rűen sűrített lókai­­mflvet láttak a Szegény gazdagok szfnrevi te lével. Ez még akkor is igaz. ha a szövegkön vv­­író és a rendező »t-ott „hűséget szegett“, a díszlet­­tervező pedig ol­­csőn-Oresen ..mo­­derneskedett“. A történet Er­délybe. a mölt szá­zad negyvenes é­­vetbe vezet, ahol Jókai Mór regé­nyesen mutatja be a nyeregben lévők kétszínűségét. Hát­szegi báró kettős életét és hiteles képet fest a nincstelen, de gerinces értelmiségről, Vámhidv Szilárdról, va­lamint az elnyomott nép tisztaságáról (Juan Táré és Marióra képviseli!. Hogy mit mond a mának? Talán a becsület és az álnokság szembeállítá­sát. Hiszen napáinkban ts vannak, akik prédikálnak, a funkciótokkal, beosztásukkal takaródzanak. s arcuk kifelé rózsás... Sötét énifik csak ak­kor kerül reflektorfénybe, ha „banán­­hélra“ lépnek. Vélem, e színmű Is eme álarcok mögé enged betekinteni. Konrád József é. m. rendezése tárgyszerűségre törekedett, de nem iskolamesteri értelmezésben. Egészé­ben véve a krimi és a romantika mezsgyéién maradt, amit szerencsés végkifejlettel, baoov endde) zár. Szi­lárd (Mikula Róbert f. h.) elfogadta a megözvegyült Henriette (Varsányi Mari) kezét, holott Móricz bátyánk keményebbnek mintázta, amikor “azt mondta: „Én nem vagyok az. akit ma elvetnek, és holnap fölvehetnek". Úgy látszik, hogy Konrád mester kényesen ügyelt, hogy a 60-as évek elején for­gatott, s azóta sokszor vetített film­­változatot ne utánozza. Valószínűleg ezért „cukrozta meg“ a záróképet a már említett „kéz a kézben“-nel. feri­­misítette a báró—Fácia Negra (Ropog József) -találkozással, s büntette a haramiát Anlca (Házi Tánya f. h.) lelövetésével (Attól tartottam, hogy Ánlcát pedig a bárót mindvégig sze­rető Kengyelessy grófnéva! puskáztat­­]a agyon, féltékenység) bosszúból.) Maga az előadás nagy alakítások­ban bővelkedik. Öröm volt látni Házi Tányát Anica szerepében. Eszményien azonosult Jókaival, a szeretővel, a ifi­­dékke! egyaránt. Tudott szeretni, de bosszút forralni is. igazi Ifiú. tüzes román fehérnépet formálj Könnyed­ségével, eleganciájával lett rokon­szenves Mikula Róbert Vámhidy Szi­lárd köntösében. Drukkoltunk nyomo­zási sikeréért. Igencsak „jókais“ urat hozott Boráros Imre. finom vonások­kal rajzolta meg Satrakovícs Gerzson kissé különc alakját. Ugyancsak tel­les Petrécs Panni Kengyelessy gróf­­néja, finoman illeszkedett a közeg miliőiébe, összképébe. Most sem apadt el Bugár Gáspár derűsen „buffós“ ló­kedvének forrása, bár Makkabesku kocsmáros szerepében a szövegkönyv is vidulásra fakasztotta a nézőt: „Css agyon, csak az életemet hagyd meg!“ Ropog József Hátszegi Lénárdia és Fácia Negrája között nagyobb távol­ságot is elfogadhatónak tartanék; né­hol csupán egy barázda választotta ,el az urat a haramiától, pedig az író előkelőnek festette meg a bárót. Var­sányi Mari kifogástalanul megfelelt Henriettnek, a magatartása pontosan Idomult e játék folyásához. A szerep rövidsége ellenére élette! ies figurát alakított Mák Ildikó; 'Martorája az utóbbi mindinkább kibontakozó tehet­ségének, fölkészültségének a záloga. Holocsy István Juan Táréia tisztán és mélységesen szólalt meg. Nem akarok rangsorolni, de el kell, hogy mond­tam; övé az egyik legjobb alakítás. A továbbiakban Turner Zsigmondnak [Oeuc), Pöthe Istvánnak (Pável), va­lamint a közreműködő Mego János' nak, ifj. Tóth Lászlónak és a meghí­vott Rekos Mártonnak tapsolhattunk. Kopócs Tibor jelmeze többé-kevésbé jő! simult a figurához, bár juan Táré lábára a bocskor jobba» illett volna, a báró úr pedig pantallót is elbírna. A színpadkép sajnos félresikerült. Hiányoztak a természetes arányok, a vaslábú hidacskák úgyszintén kilóg­tak. A néző úgv látja, mintha az egész történet a hegvi lak előtt játszódnék. Furcsa, nagyon furcsa! Zsákovics László m. v. zenei válo­gatása (Liszt, Debussy) hangulatte­remtő; pontosan érzékelteti a drá­­matságot. A koreográfiát, a vívást Peter Koza m. v. tanította be. A da­rabot Török Tamás írta színpadra, a dramaturgiai teendőket Kmeczkó Mi­hály látta el. Nem lehet eléggé hangsúlyozni hogy a színlap a társulat vlzitkártyá­­ja. Kérdem: miért mindig a művészek polgári képét hozzák a műsorlapon? E kalandos történet figurái kosztü­mükben hitelesebbek' lennének, több­ről informálnák áz olvaáót. Egyszó­val, változtatni kellene a megcsonto­sodott kényelmen. Megérné! Mivel a Szegény gazdagok, azaz a Fácia Negra nem színi-irodalmi alko­tás. hanem gyönyörű, nagy, romanti­kus regény, ebből adódóan inkább a nézőcsalogató és irodalomnépszerű­­sítő szerepe emelhető ki. Ezt a célt teljességgel elérte, tehát érdemes volt színpadra alkalmazni, ami legfőkép­pen a színészek tisztességes munká­jának köszönhető. Végezetül leszögezhetjük, hogy Fel­­söpatonyban a színház teljesítette küldetését, sugárzó arccal állt a falu elé. Sajnos, hogy gazdátlan szék is akadt bőven. Például a községben élő, 18—20 pedagógusból csupán egy-ket­tő méltatta a társulat fáradozását. Nem a legjobb példa ... ★ Az alsószeii férfi éoeklőcsopurl Immár jrizedik alkalommal rendezi meg ez évben a Csemadok KB a Ta­vaszi szél vizet áraszt népdalver­senyt. Ez a vetélkedő az elmúlt egv évtized folyamán mindig nagy ese­mény volt a Galäntai (Galante) já­rásban s így van ez az Idén is. He visszatekintünk az elmúlt évekre, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a részt­vevők száma évről évre emelkedett. Az éneklőcsooorfokboz, a szólóéneke­sekhez egyre nagyobb számban csat­lakoztak a cterazenekarok. szólóctte­­rások, sőt az utóbbi időben néhány parasztzenekar is. Sajnálatos viszont, hog^ még mindig távol tartják magu­kat a versenysorozattól a járás folk­­lprcsoportjai. * A Csemadok Galántai Járási Bizott­sága minden alkalommal uagy súlyt helyezett a verseny színvonalának emelésére. A kezdeti éveket követően a jelentkezőket megbeszélésre hívta össze, s azok ígv egyre nagyobb gond­dal állítják össze műsorblokkjaikat. Mivel, mint már említettük, a ver­senyben résztvevők száma évről évre emelkedik, az elődöntők számát ts növelni kellett. Idén a járásban bá­rom körzeti versenyt, majd két járási elődöntőt rendeztek, s végül a galán­tai művelődési házban került sor a verseny járási döntőjére. A körzeti versenyen és a járási elődöntőkön 16 helységből 15 éneklőcsoport, 34 szóló­énekes, 8 citerazenekar, 5 szólócite­­rás, 1 cimbalmos és 1 parasztzenekar versenyzett a járási döntőbe lutásért. ■mégpedig hat kategóriában. A járási döntőn aztán egymást múlták fölül a versenyzők, akik közül sajnos csak néhányat áll módunkban megemlíte­ni, mivel az egész listát hosszadalmas lenne felsorolni. Szívet gyönyörköd­tető volt a járás két legjobb citera­­zenekara: a tesedíkovói Csillag és a sládkoviöovói együttes, akik a verse­nyen belül még külön vetélkedőt is vívtak egymással. Ugyancsak élményt jelentett az alsószeii (Dőlné Saliby) férfi éneklőcsoport tisztán csengő éneklése, Schreiner Anna kosúti (Ko­­súty) és Macsali Alajos sládkoviöovói szólóénekesek fellépése, valamint a zsigárdi (Žiharec) és a nádszegi (Trs­­tice| éneklőcsoportok összeállítása. Vígh Sándor sládkoviöovói szólócite-> rás a tőle évek óta .megszokott telje­sítményt nyújtotta, s ezúttal is mt­­tuóz módon pengette hangszerét. A leírtakból bizonyára sejthető, hogy nem volt irigylésre méltó hely­zetben a zsűri, hogy kiket juttasson tovább az október 18-án Nyitrán (Nit­ra) megrendezendő területi döntőbe. Végül mégis megszületett a döntés, miszerint járásunkat 5 szólóénekes. 1 parasztzenekar, 1 szólóciterás, két citeraegyiittes és 6 éneklőcsoport képviselt majd a területi döntőn. Nagyra értékeli, hogy az éneklő­csoportok között szép számban voltak férficsoportok is. A színvonallal is meg lehetünk elégedve. Főleg eltéré­seinknél észlelhető nagy fejlődés. Itt érezhető Príbojszky Mátyás citeramű­­vész sok jó tanácsa, melyekkel elté­réseinket ellátja. Az eredmény nem Is marad el. mert a legutóbbi Tavaszi szél... alkalmával eltéréseink az or­szágos döntőben első. második és har­madik díjat szereztek. Reméljük, hogv a sikersorozat az idén sem szakad meg, s versenyzőink Kodály Zoltán hagyatékához híven ismét eredmé­nyes szerepléssel örvendeztetnek meg bennünket. NAGY MIHÄLY (Szűcs Jenő felvételei) vilon látóit napvilágot, s azóta kötve­­füzve,Életmű és Kiskönyvtár, a RaRe, Tények és tanúk, miamira a Magvető Zsebköníjvtár-sorozatban szinte min­den esztendőben kaptunk legalább egy „Magvető-Moldova ajándékot“: a közkedvelt riporter-író legújabb regé­nyét, riportkötetét, vagy már olvasott és kevésbé ismert, netán teljesen iíj elbeszéléscsokrainak valamelyik könyvbe szerkesztett-válogatott péirá­­nyát. Árnyék az égen Összesen 14, különbőzti fejezetcím alá gyömöszölt klsebb-nagyobb írás szerepel a népszerű magyarországi szerző, Moldova György közelmúltban megjelent ízléses kivitelű könyvében. A kötet a t Magvető Könyvkiadó gon­dozásában' az Idén. 1987 tavaszán je­lent meg. Moldova György a Magvető egyik „háziszerzöjének" számít, hiszen 1986 óta összesen 41 kötete jelent meg a ÁaqyneiHi kiadá gondozásában. Első­ként még 1966 során a Magányos pa­Az Árnyék az égen egy nagyobb lé­legzetvételű írási, öt kisebb, valós vagy kitalált történetet, valamint né­hány nyúlfarknyi karcolatot tartal­maz. A címadó elbeszélés a háború utáni hónapokban, években, a magyar—ju­goszláv államhatár mentén játszódik. A főhős: Oláh Kálmán hivatásos ka­tona, remekül képzett, osztályelső ha­tárvédő. Életét a haza szolgálatára tette fel. Puritán módon, a lelkiisme­rete diktálta elvek sterint, egyszerű ember módjára él. Becsületes, már­­már sértően őszinte, ezért könnyen befolyásolható, megvesztegethető tár­sat nem kedvelik, összesúgnak a háta mögött, s várják, lesik a pillanatot, mikor „törhetik ki a nyakát". Egymást érik a rendszerint tűzharc­cal végződő határsértések, jegyveres, halállal végződő összecsapások. A ha­tárőrök mindkét oldalról nagy elő­szeretettel vadásznak az övezet föl­felén buzgölkodö „kollégáikra". A feszült légkörben senki nem hisz senkinek. Az emberek bizalmatlanok. Egy őrjárata során Oláh Kálmánt tőr­be csalják, fogsáqba ejtik a szerb ha­tárőrök. A pribékek kegyetlenül meg­­kínozzák, hetekig vallatják, ám a bá­tor katona mindvégig következetesen hű marad esküjéhez, tisztté avatása­kor tett ünnepi fogadalmához. Később gyűjtötáborba kerül, ahon­nan két másik társával megszökik. Sok viszontagság után sikerül épség­ben magyar területre jutnia. Amikor saját bajtársai fogságába esik, fellé­­legzik. Reméli, hogy véget értek ke­serű. sanyarú megpróbáltatásai. Vizsgálóbírói azonban nem hisznek a századosnak, mindenáron kémet, beszervezett üqynököt oélnek-keres­­nek-hisznek személyében. S biztos, ami biztos, a katonai bíróság halálra ítéli... Megrendítően szép írás az Árnyék az égen. Néhány riport is olvasható a több mint 300 oldalas könyv lapjain. Az egyik az elnéptelenedett dorogi szén­bányákról, a másik pedig egy nyugati kamiontúra viszontagságairól szól. Persze, minden egyes gépelt sor, mondat mögött jelen van a szerző: Moldova. Sok oldalnyi és apró poé­nokra épülő, fanyar humorú írásait egyaránt élvezet olvasni. A történe­tek magukon viselik a szerző stílus­jegyeit, mind Moldova György „édes gyermeke". Mint a kötet fülszövege is mondja: „Stílusukban, feldolgozás­­módjukban egyaránt változatosak Moldova György új kötetének darab­jai. Értékes, élvezetes olvasmány­kaleidoszkóp, amelyben ki-ki azt ta­lálja meg, amit keres: csípős iróniát, fanyar humort kínál a ‘ szórakozásra vágyóknak; a tényirodalmat kedve­lőknek szociográfiai hitellel megele­venített valóságképet; azoknak pedig, akik a közelmúlt eseményeinek iro­dalmi feldolgozásával szeretnének ta­lálkozni, esztétikai élményt nyújt. Szóljon bár az író életének derűs epi­zódjairól, keressen új meg új riport­alanyokat, kevéssé ismert, olykor meghökkentő helyszíneket, vagy írjon »szabályos« szépprózát, a látszólag heterogén együttest mindig egységbe fogja szuggesztív egyénisége, szemlé­letének töretlen azonossága." A Veszélyes szövegek gyűjtőcím há­rom rövid, vérbő Moldova-humorral megspékelt szösszenetet gyűjt csokor­ba. Az első, s a legrövidebb emigyen hangzik: „Valamikor, még az 1950-es évek elején történt Ludas nagyközség vasútállomásán. Az állomásfőnök egy nagyobb mozgalmi ünnepen ki akarta díszíteni az állomásépületet; kiszido­­lozta a zászlónyeleket, a homlokzatra pedig kitette Rákosi Mátyás nevét, a díszíteni az állomásépületet: kíszido­­az állomás neve fölé. A vonatból ki­tekintők így azt láthatták, hogy Rá­kosi Ludas — vagyis 6 a felelős a bajokért. Balszerencséjére épp azon a napon egy főilletékes is arra utazott, kibámult az ablakon, és az állomás­­főnök két évig tűnődhetett dekorációs ötletén." Moldova írásaira érdemes odafigyel­ni- ZOLCZER LASZLÖ CSIBA GÉZA i -k A zsigárdi női éneklőcsoport

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents