Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-23 / 20. szám

BIOVÉDEKfíS - természetes anyagok alkalmazása a növényvédelemben Ezekben a májusvégi és jú­niusi napokban láthatjuk ho­gyan nö a fű, mint pattannak fel a bimbók, de számos hí­vatlan vendég is megje'emk. A lisztharmat például akkor jelentkezik, amikor a nyár me­legben és párában bővelkedik. Leginkább az almafákat, eg­rest. de még a rózsát is megtá­madhatja. és tönkretehet más növényeket is. Megjelennek ilyenkor más gombabetegségek is. mint pl. a varasodás és a rozsda. Sokan tévesen azt hi­szik, hogy a biológiai kertész­kedésből a permetezést kihagy­hatjuk. Ez téves telfogás. Ha olyan optimális körülményeket tudnánk biztosítani kertünk­ben. amelyek a kártevők túl­­szaporodását kizárnák termé­szetesen nem gondolnánk a permetezésre. Ma már az opti­mális — természetes biológiai egyensúlyt szinte sehol sem ta­láljuk meg hiszen az ember régóta beavatkozik a természe­ti körforgás rendjébe. Az inten­zív gazdálkodás következtében egyre csökken a növények el­lenállóképessége. s ezt a folya­matot csak fáradságos munka árén lehet mérsékelni, meg­szüntetni. A növényi kivonatokról már régóta köztudott, hogy egy­aránt kedvezően hatnak a nö­vényi és az állati szervekre, szervezetekre. A növényi kivo­natok természetes anyagainak hatásfoka különböző. A szántó­földi zsurlóból és a csalánból készült kivonat erősíti a kert növényeit, s ezek Így ellenál­lókká válnak a kártevőkkel szemben. Ezért a biokertész nem esik kétségbe, ha a kár­tevők megjelennek, hiszen 6 már különböző természetes eredetű készítményekkel jó elő­re megedzette növényeit. Pró­báljuk meg az előbb említett csalán-zsurló permetlével he­tente egyszer megpermetezni az uborkát és a rózsát. A re­cept a következő: Főzzünk 150 gramm zsurlót 10 liter vízben fél óráig, majd esővízzel hígít­suk ötszörösére. Fhhez adjunk kétszeresére hígított csalánkí­vonatot, amelyet 1 kg friss csa­lán 10 liter vízben való kiázta­­tásával készítünk. Az Így ke­zelt növények ellenállása a gombafertőzések ellen fokoza­tosan (I) megnövekszik. Ter­mészetesen mindahhoz, amit Itt elmondtunk, tudni kell a fő­zetek és a~hidegvizes kivona­tok elkészítési módját is. HIDEGVIZES KIVONATOK A növények vagy a belőlük nyert drogok hatóanyagai leg­jobban általában főzéssel hasz­nosíthatók. Ha azonban a ható­anyagok 'főzéssel károsodná­nak. vagy a főzésre nincs lehe­tőség, akkor még mindig ké­szíthetünk hidegvizes kivona­tot. A növényt vagy a drogot áztassuk 24 órán át hideg eső­vízben, utána legfeljebb három napig hagyjuk állni. A ható­anyagok jobban kilúgozódnak, ha előzőleg a növényt össze­vágjuk. Általános alapelv, hogy mind a leveli, mind a forrázatok ké­szítésekor először hidegvízzel kezeljük a növényeket. A hideg vízzel készített leve­­ket az egyéb levekhez mérten a permetezés előtt kevésbé kell hígítani, — ezek készítésükből adódóan — eleve hígabbak Ha­tásosabb a permetezés, ha a kezelt növény földjét azzal a növényi hulladékkal takarjuk be, amelyből a kivonatot készí­tettük. FŐZETEK A főzet készítéséhez a növé­nyi nyersanyagot előbb fel kell aprítani és 24 órán át hideg esővízben kell áztatni. Így a hatóanyagok jobban kilűgozód­­nak. Ép zománcé edényben csak ezután kezdjük a főzést. Ennek ideje a növény fajától és a fe’használás céljától füg­gően változik, legtöbbször a­­zonban 20—30 perc. Végül a levet hűlni hagyjuk, de az edényt közben fedjük le. Szű­rés után a főzetet felhasznál­hatjuk. Hasonló edényben tá­roljuk mint amilyet a trágya­­levek előállítására használunk A főzetek csak korlátozott ideig tárolhatók, s csak meghatáro­zott célra használhatók. Később megerjednek, szaguk savanyú lesz és ekkor már csak trágya­lének alkalmazhatjuk. A szűrés után visszamaradó növényi anyagot talajtakarásra használ­hatjuk fel. vagy hozzátesszük a komposzthoz. forrAzatok Egyes növények hatóanyagai a hosszú főzéssel tönkremen­nek vagy elillannak, a hideg vizes áztatás viszont a ható­anyagokat nem oldja ki eléggé. Ezekből a növényekből forrá­­zatot készítünk. A növényt fel­­aprítjuk és leforrázzuk, egy ideig lefedve állni hagyjuk. Utána a forrázatot lehűtjük és átszűrjük. A hulladékot kom­­posztba tehetjük Júniusban a biokertész saját­készítésű csalánlevet alkalmaz. A nagy csalán (Urtica díoica) általánosan ismert. 60—100 cm magas évelő növény, ismeretes egy másik Urtica faj is, az ár­­vacsalán (U. urens). Mindkét faj sokhelyütt előfordul. A bo­tanikai különbségek a permet* lé előállítása szempontjából lé­nyegtelenek. A csalán vasat, nyomelemeket, foszfort, nitro­gént. kovasavat, hangyasavat, valamint vitaminokat és enzi­meket tartalmaz. Virágzás e­­lőtt, májustól Júliusig, vagy ké­sőbb is gyűjthető mivel mindig újra nő. Az egész növény — a gyökér kivételével — gyűjten­dő. A csalánlevet növények erősítésére használjuk fel. Egy kg friss vagy 100—200 gr szá­rított csalánt 2 liter vízben főz­zük meg. Átszűrt levét heten­ként egyszer a talajra és a nö­vényre permetezzük. Megjegy­zendő, hogy elkészítésére so­hasem használjunk íéraedényt, mert a folyadék az edény anya­gával kémiai kölcsönhatásba lép. ERJESZTETT TRAGYALÉ ELŐÁLLÍTÁSA A trágyalé friss vagy szárí­tott csalánból készülhet. Egy nagy dézsa (pl. 10 literi vízbe tegyünk 20 dkg szárított vagy 1 kg friss drogot. (A frissből általában ötször annyi kell, mint a szárítottból.l A levet napos helven erjesszük, időn­ként keverjük meg, hogy éré­séhez elég levegőt kapjon. Kel­lemetlen szagát zsurlóból ké­szült főzettel és kőporral (Zeo­­lit} semlegesíthetjük. Erre a célra a macskagyökér virágá­nak kivonata Is alkalmas Tíz­­-tizennégy nap után értékes trágyalevet kapunk. Tízszeres hígításban virágok, veterné­­nyék. fák öntözésére használ­juk. Legjobb megoldás az. ha a folyadékot általában hetente egyszer egyenesen a növények gyökeréhez juttatjuk. A csalán leve tavasszal — töményen vagy kissé hígítva — talajjaví­tásra is alkalmas. A levet ft:20 arányban hígítva) a fa tányér­jába öntve a levélkiorózis meg­szüntetésére is alkalmazhatjuk. A baktériumos és gombás megbetegedések ellen kiválóan használható a vöröshagymából, fokhagymából és metélőhagv­­mából készített preparátum. E liliomfélék családjába tartozó növények csípős ízét. jellegze­tes szagát, az allil-szulfld ad­ja. Ezeknek az anyagoknak fertőtlenítő és csírázást gátló hatása van. Trágyalé készíté­sére a vörsöhagymo hulladék­­pikkelyei és szára egyaránt al­kalmas. Egy fazekat lazán há­romnegyed részéig töltsük meg hulladékkal, utána öntsük fel esővízzel. A kellemetlen szagot kőporral vagy zsurlóból készült trágyalé hozzáadásával szün­tethetjük meg. A különböző növényi trágya­­levek jói keverhetők és így ha­tásuk kombinálható.1 A keveré­kek hígítása 1:5 arányú (szá­razság esetén a hígítás na­gyobb, 1:201. Jónak bizonyultak a következő keverékek: csa­lán-zsurló; hagymahéj—zsur­ló; paradicsomhajtás—hagvma­­hulladék —nyírfalevél—csalán; cickafark—kamilla—zsurló; fe­kete nadáíytő—kamilla—zsurló; káposzta—zsurló—kamilla; csa­lán—káposzta. A biovédekezés azonban csak akkor eredményes, akkor fejt­heti ki hatását igazán, ha a tápanyagokat szerves trágyá­val, komposzttal pótoljuk. A le­­vek készítésére alkalmas növé­nyek mind gyógy-, gvom- vagy zöldségnövénvek, tehát beszer­zésük könnyű. Mindez amit el­mondtunk csak útmutatás — és nem jelent megmásíthatat­lan receptorát. Érdemes azon­ban vele kísérletezni és új ta­pasztalatokat szerezni. A természetes növényvédelmi módszerek alkalmazásával ritka — pusztuiá­­félben lévő — rovarainkat Is védjük (P. R. felvétele) — Ka— A rózsák betegségeiről A rózsá* általában három megbetegedés (a lisztharmat a rozsda, a feketefoltosság} el­len szükséges rendszeresen permetezni. Csapadékos években a feke­­tefoltosság, szárazabb és válto­zékony időben pedig a liszt­­harma* és a rozsda okoz na­gyobb károkat A rózsalevelek feketefoitos­­ságát a Marssonina rosae nevű gomba okozza. A fertőzött leve­leken barnásfekete, csipkézett szélű foltok keletkeznek. A fol­tok közötti levélszövet később elsárgul és végül a beteg leve­lek lehullanak. Minél hama­rabb következik be ez a levél­­hullás. annál nagyobb a kár. Ä betegség a gyengébb virág­záson kívül érzékennyé teszi a növényeket. A rajtuk keletkező spórák áprilisban vagy május­ban indítják el a fertőzést. Esős időben ennek veszélye fo­kozott. Ezért ilyenkor legké­sőbb május elején el kell kez­deni a permetezést. Ezt gomba­­ölő szerekkel — Saprollal, Díthane M 45-tel, Novozir MN fiO-nal. Perozin 75 B-vel vagy Orthociddal — végezzük. A ke­zeléseket kéthetes időközökben többször megismételjük. A beteg leveleket égessük el, vagy jó mélyre ássuk le. !gy a fertőzés veszélyét a minimumra csök­kentjük. A rózsát lehetőleg ne öntözzük felülről és arra is ügyeljünk, hogy napos, szellős helyre telepítsük. A feketefoltosság ellen hasz­nált készítmények (az Orthoci­­don kívül) a rózsarozsda ellen ts hatásosak. A rőzsarozsdát a Phragmldium mucronatum ne­vű gomba Idézi elő. A levelek színén kezdetben apró, sárgás­zöld. erekkel határolt foltok ke­letkeznek. A levelek fonákján — a foltokkal szemben — na­rancssárga. kiemelkedő nyári (ún. uredospóra) telepek kelet­keznek.. A beteg levelek idő előtt eszáradnak, majd lehul­lanak. A rózsarozsda is a le­hullott levelekben telel át, de micélium formájában a fertő­zött vesszőkön is megtalálható. Ezért Itt is fontos a beteg leve­lek összegyűjtése és elégetése, vagy mélyre történő leásása. A rozsda elleni vegyszeres védekezést már a rügypattanás előtt megkezdjük. Ilyenkor Kúp­­rikollal. a vegetációs idő alatt pedig a feketefoltosság ellen is hatásos készítmények egyiké­vel. továbbá a Baycor 25 WP- ve! permetezünk. A kezeléseket töbször megismételjük. A permetlébe lisztharmat el­leni készítményt is keverünk. A lisztharmat okozója a Sphae­­rotbeca pannosa nevű tömlős­gomba. amely a leveleken, haj- „ tásokon és a virágbimbökon 2 egyaránt feltűnő, fehér gomba- ~ bevonatot képez. A kórokozó a > rügyekben micélium formájá- £ ban telel át. A fertőzött rü- „ gyekből — úgy, mint az alma- £ fák esetében — beteg hajtások «£ fejlődnek, és ezekről terjed a § gomba tovább. Járványos fellé- g pésére meleg, erősen párás, de_ ;= nem esős időben számíthatunk. A ltsztharmatra (és a többi K megbetegedésre) nem minden ^ fajta érzékeny egyformán. Al- w talános tapasztalat, hogy a fé­nyes és vastagabb levelű fajták ellenállóbbak. Ezért a liszthar­mat és a többi kórokozó ellen helyes fajtamegválasztással Is harcolhatunk. A lisztharmat el­les is a tavaszi hónapokban, majd a nyár második felében permetezünk. A ROZSA BETEGSÉGEI ELLEN HASZNÁLHATÓ készítmények Áttekintése készítmény fekete-A jobb áttekinthetőség ked­véért a rózsa gombabetegségei ellen felhasználható szereket táblázatba foglaltuk össze és mindegyiküknél feltüntettük J-t. Jellel), hogy melyik kór­okozó ellen hatnak. Baycor 25 WP Bayleton 25 WP Dithane M 45 Fademorf EK 20 Fundazol 50 WP Karathane FN 57 Morestan Novozir MN 80 Orthocid 50 Perozin 75 В Rubigan 12 ЕС Sápról. harmat rozsda foltosság A táblázatból kiolvasható, + + hogy a Seprőinek mind a bá­+ + rom kórokozó ellen Jó hatása + van. ezért használata a rózsák + esetében nagyon előnyös. + + A rózsa permetezésekor a + + + + + + + + permetlébe tapadást fokozó szert (pl. Citowet) is keverhe­tünk. Sápról és Morestan ese­tében viszont ne. Maflák György agrármérnök A rózsa fekete-foltosságának kórképe Rózsarozsda a levél fonákján (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents