Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-23 / 20. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. május 23, A legnépszerűbb a futball és a tömegsport Vanda 'féter hnb-elnökkel Nagycsalömija (Veľká Čalomija) sportéletéről beszélgetünk. — Majd hétszéz lakosú községünkben — újságolja a szimpatikus fiatalember — ötvenhat esztendővel ezelőtt, 1931 tavaszán játszottak első ízben labdarúgó-mérkőzést. Az elmúlt évek során volt „környékverő nagy csapatunk“, de bizony előfordult az is, hogy hónapokig csak a libák legeltek a pályán, mert feloszlott a labdarúgó-együttes. Mostanra úgy tűnik, megemberelték magukat futballistáink. egvre jobban megy a gárdának a láték, ráadásul az utánpótlás is biztosított. De javaslom, ismerkedjünk meg a sportághonosítókkal, látogassunk el Candelékhez pétdául. Tandel Laci bácsi volt a faluban az első ugyanis, aki valódi bőr focicsukában kergette vasárnap délutánonként az alkalmi pályán a labdát. Laci fia pedig szorongva leste-várta, mikor nő bele végre a lába édesapia cipőjébe. — Araikor Laci egy napon büszkén bejeleniette, hogy már két pár. vastag légzoknival jók neki a csukák, irigyeltük érte módfeletti — emlékezik a közös diákévek kedves pillanatára a helvi nemzet] bizottság elnöke. A labdarúgás gvorsan népszerű lett a falucskában. Tavasszal, mihelyt a kiáradt Ipoly visszahúzódott kanyargós. girbe gurba medrébe, a csalom! legények hozzáláttak a futballpálya újraépítéséhez Kapufákat állítottak a Brack Ödön gazdálkodótól bérelt réten. s várták, hogy vasárnaponként összemérhessék erejüket a környékbeli csapatok valamelyikével. Bajnokság azidőtájt még nem létezett. Sajnos, idős Tandel Lászlót nem leljük odahaza, hát odébb állunk egv házzal: a Keresztes-portán kopogtatunk Keresztes Lajos ugyanis a háborút követő évek „sikercsapatának“ a kovácsa; akkoriban néptanító volt. — Az ötvenes évek derekától fiataljainknak esztendőkön át remekül ment a játék. Középiskolás diákok és főiskolai hallgatók alkották az együttes gerincét. Paksi plébános már 1948 tavaszán útlászervezte a nagycsalomi futballcsapatot. A szószékről hirdette: „Tornázzanak a fiúk rendszeresen, mert a sport egészséges nagvon.“ Edzésidőben a határba igyekvői legény válláról leparancsolta a kapát, ka,szát vagy egyéb szerszámot. Mert, hogy szavamat ne felejtsem, bizony heti két-három alkalommal rendszeres izomerősítő és labdavezefési gyakorlatokat végeztünk. Ez aztán hamar meglátszott a játékunkon is... „Megizmosodott“ e csapat. Félezer néző ts eljárt a találkozóinkra. Tőkéhez jutott az együttes, nem kellett tovább elnyűtt szandálban, bakancsban. kopott félcipőben vagy mezítláb játszaniuk a fiúknak, tudtunk mezeket meg futballcipőket vásárolni m ndenkinek. Közben a helvi iskolában is szorgalmasan gyakoroltak a gverekek. ★ „A futball mellett újabb szakosztályok is nyílnak mostanában“ — állapítja meg örömmel Vanda Péter és ?ave! Majdan akiknek szintén saját pályájuk volt. Még az eladó sorba került leányok is szívesebben elegyedtek szóba azzal a legénnyel, aki az „aranycsapatban“ játszott. — A cseh országrészbe jártunk dolgozni — folytatja Keresztes Lajos a múltidézést —, de esténként ott is futballoztunk szorgalmasan. Több mint húsz éven át — egészen 197Ö1 végéig — én irányítottam a csapat munkáját. Családunkban mindenki nagy sportrajongó volt. A csűrünk szertárként is szolgált, mérkőzések előtt a „tiszteszobánkban“ öltöztek át a vendégjátékosok, s a hazai csapat szerelését édesanyám mosta. A sportszervezet járási vezetőségének is tagja voltam ekkortájt. Később. 1976 után alábbhagyott a játékosok lelkesedése. Kevés volt a fiatal a faluban, a szomszédos községből is játszottak mér néhányat) Csalomiján. ami széthúzásokhoz vezetett. s fel is oszlott a labdarúgó-csapat. Pár év múltán azonban Magtermesztő néven újraindult, ismét megalakult a csapat. — A hnb hét ügyintéző bizottsága közül — magyarázza közben az elnök — egy, melyet Bartók Pál igazgat, kizárólag a falu sportéletével és az ifjúság tevékenységével foglalkozik. Eredményesnek tűnik a törődés, hiszen a csapat villámgyorsan felküzdötte magát a járási bajnokság IV. osztályából a másodikba. Látogassunk el az alapiskolába is, hiszen Pavel Majdán tanító egyben a falusi sportszervezet elnöke, s nagy érdeme van abban, hogv ismét eredményes a labdarúgó gárda a kis Ipoly menti falunkban. * Útközben Vánda Péter elárulja: a focit soha nem kedvelte túlságosan, sakkozni azonban kicsi kora ótq. szeret. Első játéka is sakkfigura volt. A hatvanas évfek vége felé idősebbek is sakkoztak a községben. Péter két éven keresztül két másik társával egyetemben beverekedte magát a négytagú sakkcsapatok járási döntőjébe. Egy ízben meg is nyerték az összecsapást, mivel azonban nem győzték volna pénzzel a mérkőzésekre utazgatást, visszaléptek a továbbjutástól. Ám Csáb (Cebovce) színeiben tovább hódoltak szenvedélyüknek. A csalomi szlovák tannyelvű alapiskola diákcsapatát Jozef Šimkn igazgatóhelyettes irányítja, az ifjúsági együttes, valamint a felnőtt gárda munkáját Dusán Mäsiar igazgatja. — Egy híján 250 tanulónk egvharmada rendszeresen sportol — említi Pavel Majdán torna szakos pedagógus —, s a futballszakkörbe. a tehétségkutató iskolabajnokság alapján, már harmadikos diákokat Is beváiogatunk. Örülök, hogy. a közeljövőben már nem fog labdarúgó-szakosztályunk játékoshiánnyal küzdeni. Mostanában az állami gazdaságtól és a helyi nemzeti bizottságtól is kapunk támogatást. A csalomi sportszervezet 80 tagja a társadalmi munkákból is kiveszi részét. — Alapiskolánkban — jegyzi meg búcsúzóul az igazgatóhelyettes — a labdarúgás mellett az atlétika és a turisztika is egyre népszerűbb. A falu sportszervezetében pedig az alapozó testnevelés hódít. Ojfent egyenesben van hát a csalomi labdarúgás szekerének a rűdia. S ami még örvendeiesebb:' a futball mellett újabb szakosztályok is, nyílnak ZOICZER LÄSZLÖ Ki látott már gyereket, aki ne szereine heccelnl a másikkal, vagy osztályt, amely nem készít tanú rának időnként apró „meglepetést“ — különösen, ha a tanár úr jó alanya a diákcsínyeknek? De minek éppen tanár, gyerekkoromból emlékszem, mennyire szerettünk egykét kitippelt atya}inak borsot törni az orra alá. A gyerek csakhamar felnő, ami azért nem feltétlenül jelenti, hogy kinő a játékosságból, s ez így van jói. A felnőtt is szeretheti a mókái, a 16- vátevést — kiváltképp, ha nem maaa tétetik lóvá. Nos hát. jó esetben meg-Jó kis dili volí tartjuk egészséges humorérzékünket, ugyanakkor az emberben kialakul valamiféle szintmérő, ami alkalmasint jelig, meddig, mehetünk el egymás ugratásában, azaz megszabja a tréfa határát. A húsvétra például hetek, söl évek távlatából is nosztalgiával emlékszem vissza: látogatások, társas összejövetelek élces-tréfás hangulata, az öntözködéssel járó ezernyi furjang — és mindez tavasszal. x Sose felettem el, anya úgy negyven lehetett, amikor „áldozatul esett“ a szomszédék cselszövésének. Nem volt ritka jelenség, hogy a szomszédaszszonnyál a nyitott ablakon keresztül folytattak tapasztalatcserét. Nem lepődött hát meg húsvéthétfőn reggel sem, amikor a szomszédáé a kerítés mögül szólította. Gyakorlott mozdulattal, gyanútlanul hajolt ki az ablakon, a megszokott szódradatra számítva. Ehelyett azonban, mint egy fordított zuhatag, úgy zúdul egy fél vödörnyi víz az arcába.. A hideg zuhany hatására, no meg az ablak alatt lapuló szomszéd láttán hamar ráeszmélt, hogy bizony csapdába esett. A szomszéd úr pedig hahotázva mentegetőzött: ,jVe haragudj már. szomszédaszszony, igazán véletlen volt.“ Nos az elmúlt karácsonyunk fmost már a városban I még izgalmasabbra sikerült, de ennek felidézése már annál kevésbé gerjeszt örömre. Azt ugyanis, ha valakit éjfél után tíz perccel vészjelző csengő riaszt fel álmából, a legnagyobb jóindulattal is csak rossz tréfának mondhatom. Ez esetben azonban még ezt az állítást is megkérdőjelezném. Szóval, éjfél után berreg a csengő, felriadok. — Mi az, ég a ház? — Mintha fejbekólintottak volna, az álom és az ébrenlét közti kábulatban ügy éri a szólás mögött megvillanó potenciális valóság. Valóban füstöt éreztem. Férjem kirohant, én a gyerekágyhoz. Az ijesztő feltételezés egyre valósabb körvonalakat öltött, miután az előszobaajtón át egész a hálószobába hatolt az égő műanyag maró bűze, a füst meg a korom.“ Kétségbeejtő rémület bénított meg. ott állva eay loronyMz nyolcadik emeletén, két alvó kisgyerek felelt, fuldokolva a füsttől... foáolmam sem volt. ml történi valójában de hát ki ne aondolna ilyen helyzetben a legrosszabbra? Nem bírtam tovább, kirohantam az előszobába, feltéptem az ajtót. De a pillanat töredéke alatt csak vitatkozó árnyékokat véltem látni a sűrű füstfelhőben, mert valaki hirtelen visszalökött, és becsukta az ajtóig Az előszobatükörbe pillantva, megrémültem magamtól: fehér hálóingem sötétszürke gönccé vált. hajamon, arcomon lecsapódott a korom. Bár nem futottam nagy távon, zihálva értem vissza a szobába, becsukva magam mögött az összes ajtót — és szorongva vártam. Végre megjelent a férjem — mint a kéményseprő. Rögtön megnyugtatott: semmi vész! Csak valami őrültek fojtották bele indulátaikat vagdalkozásba meg gyújtogatásba. De a nyolcadik emeleten kénytelenek voltak visszafordulni, mert autó állt meg a ház előtt. Hallva az ajtócsapódást, olafra léptek, azaz léptek volna. ha.., Ha a lakótárs, aki éppen akkor ért haza, nem lett volna figyelmes a gyanús jelekre. Azonnal mozgósított kéthárom szomszédot, s a három kalanrort sikerült nyakoncsípniük. Másnap reqgel lesújtó látvány fogadott a lépcsőházban. Lekaszabolt virágok, elégett virágtartók, megolvadt PVC-padló, mindenütt korom és füst... A többi' emeleten is hason’ó volt az ábra. Volt, ahol plafonig érő pálmát aprítottak miszlikbe, villanykapcsolókat égettek el, kilincseket téptek ki... Ss hogy a felelősségre vonáskor mivel védekeztek? SemmivelI A válasz cinikus, sőt pimasz vigyor volt, semmi egyéb. Mint kiderült, ezeknek a srácoknak volt gyerekszobájuk, az égvilágon mindent megkaptak, a „nagymenő“ apu, anyu eddig még mindent el tudott intézni. Ök már minden elképzelhető szórakozást kipipáltak mint unalmast, miért ne próbálhattak volna ki egy szuperbulit?!.., Hányaveti, lezser magatartással, fölényesen közönyös értetlenséggel fogadtak minden kérdést és rosszálló megjegyzést. El sem tudták, illetve megsem próbálták elképzelni, miért kellett a lakóknak ekkora pántkot csapni, htszen szerintük ez csak egy jó kis dili volt... l-esf Egy művészi élmény margójára A közelmúltban igen nagyra becsült és kedves vendég látogatott el Komáromba (Komárno). Radé Gyula rendező személyében a Magyar Televízió Színházi- és Sorozatműsorok Főszerkesztőségének szakosztályvezetőjét fogadtuk városunkban. E látogatás természetesen nem véletlen és igen nemes célokat szolgál. Radó Gyula rendező látogatása hazánkban a Csehszlovák és a Magyar Televízió őszinte, jó kapcsolatának, valamint szép hagyományokon alapuló eredményes együttműködésének köszönhető. A rendező megtekintette Móricz Zsigmond »Nem élhetek muzsikaszó nélkül« című müvének előadását, melyet a Magyar Területi Színház társulatának művészei tolmácsollak. Meggyőződésem, hogy kedves vendégünk jobbkor nem is jöhetett volna, hiszen ezt a kitűnő előadást a darab második premierjének is nevezhetjük a Mateszban — mégpedig teljes joggal. Rendezőnk fergeteges siker szem- és fültanúja volt. Az eiőadás megnyerte tetszését és így vélekedett: „Szinte sugárzik a Matesz művészeinek játékából, hogy nagy élvezettel formálják figuráikat, és a szó szoros értelmében lubickolnak szerepeikben. Véleményem szerint ez meghatározó tényező egy előadás sikerét illetően!" ! A nagysikerű előadás után rendkívül értékes beszélgetés folyt Radó Gyula és a színház művészei között. Hogy mennyire őszinte és spontán hangulatú volt az eszmecsere, azt az is bizonyltja, hogy igen nehezen •akart vége szakadni. Radó Gyula egyértelműen pozitívan értékelte a Matesz hazánkban betöltött nemes küldetését és igen fontos szerepét. Szólt £rról ts, hogv jó kapcsolatot kell kialakítani a Magyar Területi Színház és a Magyar televízió között. Vendégünk megtekintette Komárom nevezetességeit, közöttük az idén százéves születésnapját ünneplő Duna Menti Múzeumot is. Ellátogatott a Lehár- és a fókaimúzeumba, tisztelgett névadóik szobránál. Impozáns látványnak nevezte az idén februárban átadott új színházépületet. Látogatásának tulajdonképpeni tő célja Székely János »Dózsa« című poémájának megtekintése volt. A monodrám áť Buráros Imre, a Matesz egyik legkiválóbb művésze adta elő a Csemadok városi szervezetének székhazában. A művész briliáns színészi alakítása magával ragadta a vendéget, aki az előadás után , szintén hoszszasan elbeszélgetett a darab előadójával és a szűkebb — főleg szakmabeli — közönséggel. Meggyőződésem, hogy míndannyiunk számára művészi élményt nyújtottak a Radó Gyulával való színházi beszélgetések. Hasznos tapasztalatokat szereztünk, rendezőnk pedig — ahogy azt visszautazásakor megállapította — gazdag és emlékezetes élményekkel tért haza. Az ilyen és hasonló, értékes kapcsolatokat jó lenne még szélesebb körben kiépíteni. TARICS PÉTÉI? (Nagy Tivadar felvétele) + Az alupisk-rb diákcsapatának a tagjai evek múltán a felnőttek együttesét erősítik majd _ jA szerző felvételei)
