Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-09 / 18. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. május 9. A cukorrépa-termelési rendszer helyzetképe a Közép-szlovákiai kerületben 'Ä CSKP XVII. kongresszusa a mezőgazdaság területén is igényes feladatokat tűzött ki a 6. ötéves tervidőszakra. Ez a cukorrépa-termesztésre hatványozott mértékben érvényes. Ennél a fontos ipari növénynél a termelési tervet a 7. ötéves tervidőszakban mindössze 93 százalékra teljesítettük, az átlagos cukortartalom pedig 14,5 százalékos volt. A helyzet értékelésével a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a CSKP Központi Bizottságának mezőgazdasági osztálya is foglalkozott. Egyértelműen megállapították, hogy az eddig elért eredmények nem felelnek meg a cukorrépa-termesztés hazai hagyományainak. Az előirányzott célok — a 39 tonnás hektáronkénti átlaghozam és a 16,6 százalékos átlagos cukortartalom elérésének állandósítása — érdekében mélyrehatóan elemezni kell a cukorrépa-termelés jelenlegi helyzetét. 'A Közép-szlovákiai kerületben háromezer 260 hektáron termesztenek cukorrépát a termelési rendszerhez tartozó huszonkét) gazdaságban, ahová a répa termőterületének megközelítőleg hatvan százaléka tartozik. Sajnos, ezek a mezőgazdasági üzemek egyelőre maguk is gondokkal küszködnek. i A rendszergazda szerepkörét a Királyi (Kráf) Egységes Földműves-szövetkezet tölti be, Góbis Gábor mérnök megbízott irányításával. Működésük hároméves Időszakának eredményeit áttanulmányozva és megvitatva, tanulságos következtetésekre jutottam. 'A huszonkét gazdaság közül a Šafárikovói Állami Gazdaság 306 hektáros vetésterületével a legnagyobb cukorrépa-termelő a kerületben. Az összehasonlítási alap szempontjából még a Pruskéi Efsz érdekes számunkra. Míg Šafárikovón az elmúlt évben 23,5 tonnás átlagtermést takarítottak be 16,2 százalékos cukortartalommal. addig Fruskán (150 hektárról) 43,6 tonnát és 14,8 százalékos cukortartalmat értek el. Az utóbbi három esztendő termésátlaga 22,9, illetve 38 tonnában arányítliatő Pruské javára, ahol a maximumot — 40,5 tonnát — 1985-ben érték el. A rendszeren belüli múlt évi átlagértékek: 28,5 tonnás hektárhozam, a hároméves összesítésben pedig 29,5 tonna, a cukortartalom 16,16 százalék. Kilenc tangazdaságban nem érték el a 25 tonnás átlagot, és négy esetben volt a cukortartalom 15 százalékosnál alacsonyabb. Ebből a néhány adatból is kiviláglik a termelési eredmények rendkívül szélsőséges volta. Ezekután érdemes áttekinteni a termelési rendszer — hároméves — nehézkes működését. A vetőmagellátásban a rendszergazda csak a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban érvényesíthette „befolyását“. A kerületben ugyanis nem foglalkoznak vetőmagtermeléssel, s bizony nem egy esetben előfordult, hogy gyenge csírázfiképességű, másodosztályú vetőmagot is kiadtak, minek következtében nem érték el a kívánt egvedsörilséget. Az új feltételeknek meefetelnen olyan genetikailag egvcsírás vetőmagot kell biztosítani, amely 90 százalékban va'éban egyeslrás. Ugyanis ez az egyik alap feltétele annak, hogy (a mostani 30 százaléknál) nagyobb területen bevezethessék az egyelés né’kiili termesztést. A másik feltétel pedig a vegyszeres növényvédelem javítása és a betegségek, kártevők előrejelzésében a számítógép kihasználása. Ez tenné lehetővé az irányított növényvédelemnek és a növényvédő szerek sávos kijuttatásának az alkalmazását. így egyrészt elmaradna az egyelés, másrészt pedig a növényvédelem kétszeri permetezésre korlátozódhatna. Csak ezáltal csökkenthető az egy hektárra jutó kézimunka-szükséglet — különben sincs elegendő munkaerő a kézi kapálás elvégzésére —, és növelhető a termelés jövedelmezősége. A valóságban azonban még a rendelkezésre álló, megközelítőleg sem elegendő kevéske vegyszert is adminisztratív módon osztották el a rendszergazda mellőzésével! Például a Burexből volt elegendő mennyiség, ám a Losonci (Lučenec) és a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásokban csak a vetés után jutottak hozzá a termelők. A Dual és az Avadex készlete pedig nem fedte a szükségletet. Az 1987-es esztendőre a gazdaságok mintegy 70 ezer liternyi, illetve kilogrammnyi kémiai hatóanyagot igényeltek húszféle növényvédő szer formájában. Ä termelés hatékonyságának tervezett növeléséhez mindezideig hiányzik az erős anyagi-műszaki alap. Korszerű (Becker típusú) vetőgépet a taggazdaságok közül még csak a rendszergazda, vagyis a királyi szövetkezet kapott az idén. A fejező és répakiszántó (Cleine) gépek alkatrész ellátása sem volt kielégítő. Az agrotechnika terén mindenekelőtt a cukorrépa tápanyagcllátását kell javítani. Emelni kell a répaterraő területek szerves trágyázásának — érett istállótrágya beszállásával — és meszezésének a színvonalát. A műtrágyákkal történő tápanyag-utánpótlást pedig 1937-től kezdve a fejlett európai répatermelő országokban használatos elekíro-ultraflltrációs talajelemzés alapján kell megoldani. Itt megint csak azt kell mondani, hogy az eredményeknek megfelelően az agrotechnikai színvonal is nagyon változó. Az őszi talajelőkészítést a legtöbb helyen komoly hiányosságokkal végzik. Vannak gazdaságok, ahol tavasszal szántanak a cukorrépa alá, pedig — vetés előtt — már csak egy könnyű simítóval és egy kuitivátorral volna szabad ramenní a talajra. A megülepedett helyett laza, ám a mélyebb rétegekben mégis jócskán tömörödött talajokba vetett magból nem' fejlődik „hálás“ növényzet. A vetésforgóban többnyire kétévenként kerül a répa ugyanarra a helyre... A termelés javítását célzó intézkedéseknek megfelelően a leggyengébb cukorrépa-termelő gazdaságok részére intenzifikációs programot kellene kidolgozni, hogy a lemaradozók az ötéves tervidőszak végére elérjék a 35 tonnás hektáronkénti átlaghozamot. Azonban a kiválasztott üzemek — esetünkben 13 ilyen gazdaság — fejlődéséhez elsősorban a királyi szövetkezetnek kellene segítséget nyújtani, elsőként kamatoztatva az iparszerű termelési módszerek legújabb progresszív tapasztalatait. A rendszergazda — a Királyi Efsz — tavaly a 165 hektáron termesztett cukorrépát 32,9 tonnás átlaghozammal, és 16,7 százalékos cukortartalommal takarította be. Az utóbbi három év termésátlaga pedig 35,6 tonnát tett ki. Száz áras területen folytatnak fajtakísérleteket. Az 1986-os évben az időjárás пещ kedvezett a cukorrépának. A jövőben is fontosnak tartják, hogy a betakarító gépek tökéletes beállításával és a szervezett utószedéssel a minimumra csökkentsék a betakarítási veszteségeket. Az elmúlt évben például a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek tagjai, akik részt vettek az utószedésben — 350 tonna cukorrépát gyűjtöttek össze, amiért — 35 ezer korona jutalmat kaptak. A rendszergazda egyelőre csak szabályozókkal güzsbakötütt, behatárolt jogkörű szerepet tölthet be. Egyetlen személy — Góbis Gábor mérnök — a növényspecialista szakemberek és az említett jogi önállóság biztosítása nélkül vajon milyen hatékonysággal, eredményességgel irányíthatja és segítheti — egy kerület területén — a terme'ési rendszerhez tartozó gazdaságokban a cukorrépa termesztését?. ... KORCSMAROS LÄ3ZLÖ Az elmúlt hetekben gyors ütemben végezték a gazdaságokban a cukorrépa vetését, hogy behozzák az időjárás okozta késedelmet Fotó: Norbert Považský Mentik, ami menthető Ahurbanovói Februári Győzelem Efsz-ben Igen nagy figyelmet fordítanak a szőlészet fejlesztésére. Az itt termett szőlőből készült borokat sokan Ismerik hazánk határain túl Is. Hiszen a városon átutazó turisták közül sokan betérnek a szövetkezet által üzemeltetett Vén Diófa vendéglőbe, ahol a saját boraikat értékesítik. Az Idei kemény tél kíméletlen volt a szőlőtermelőkhöz. Decemberben az átlagnál melegebb időjárás a növényzetben megindította az életet. Majd a hirtelen jött hideg idő pusztítőan hatott a venyigékben megindult életre, főleg a faggyal szemben érzékenyebb fajták esetében. Kardhordó Lászlótól, az efsz szőlészeti csoportjának vezetőjétől az iránt érdeklődtem, hogyan vészelték át a rendkívüli telet az egyes szőlőfajták, és mit tesznek a fagykárok mérséklése érdekében. — Sajnos, az idei év nagyon hasonlít a három évvel ezelőttihez —* mondotta a csoportvezető. — A fagy most is nagyon megviselte szőlőinket. Főleg a csemegeszőlő-fajtákat és sajnos, a kiváló minőségű Burgundi fehér fajtánkat is. A szövetkezet termő szőlőjének területe 1Q0 hektárt tesz ki, ebből 23 hektáron termesztenek Pannónia kincse és Irsai Olivér csemegeszőlő-fajtákat. A hátralévő területen borszőlőfajtákat termesztenek. A szőlészeket nagyon aggasztotta a szőlő sorsa, ezért már az első kemény fagyhullám után — még januárban — bejárták a szőlőültetvényeket és valamennyi fajtából 10—10 venyigét metszettek le. Összekötözték és egyenletes hőmérsékletű helyiségben vízbe állították. Körülbelül egy hónap elteltével e vizsgálatnak meg is lett az eredménye. E vizsgálat alapján megállapították, hogy a Pannónia kincsénél, az Irsai Olivérnél és a Burgundi fehérnél 85—90 százalékos kárt okozott az idei téli fagy. A többi borszőlő jobban átvészelte a kemény telet. Legjobban a rizling és a fekete szőlők telettek át. A rizlingnél 20, a fekete szőlőknél pedig 30 százalékos kiesés volt tapasztalható. A száz hektárnyi szőlészetben sürgős intézkedésre volt szükség. Nem vártak a metszéssel, hanem ezt még a tavasz beállta előtt elvégezték. Bevonták az összes szabad munkaerőt, a kertészeti csoportot, a dinnyetermesztőket, sőt még a traktorosokat is. Hiszen a 20 tagú szőlészeti csoport nem győzte volna. A szőlő metszését mindig az évnek megfelelően végzik. Kardhordő Lászlótól megtudtam azt Szlovákiában már az idén több mint 400 ezer hektárnyi területet öntözhetnek a mezőgazdasági üzemek. Az öntözőberendezések eredményes kihasználásáról napjainkban több ezer szakember gondoskodik — az agronómiái szolgálattól kezdve az öntözési csoportokén, technikusokon, a szivattyúállomások gépészein át egészen az öntözéses gazdálkodás felügyelőségeinek dolgozóig. Köztudott, hagy az öntözéses gazdálkodás Szlovákia legprnduktívabb mezőgazdasági területein a legjelentősebb belterjesítő tényezők közéi tartozik, s nagymértékben befolyásolja a termelés szinte minden egyes területét, mmdennkeUitt az agrotechnikai sajátosságok, a szervezési, a műszaki és közgazdasági feltételek, do nem utolsósorban a szakképzettség és a káderePátás tekintetében. Immár több éven át igyekszünk a felsorolt problémákat az öntözéses gazdálkodásban do'gozófe továbbképző tanfolyamain megoldani. Az utóbbi években a továbbképző tanfolyamokat három csoportban szerveztük: a mezőgazdasági üzemek agronómusai és az öntözéses gazdálkodás vezetői, az öntözési csoportok és ezek vezetői, valamint a Fregatt típusú öntözőberendezések kezelői számára. Mivel a továbbképző tanfolyamok országos méretűek, ennek köszönhetően sor került a cseh és a szlovák üntözőgazdálkodási szakemberek közötti tapasztalatcserére. A továbbképző tanfolyamokon a mezőgazdasági üzemekből évente hozzávetőlegesen 350—500 dolgozó vesz részt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az öntnzőgazdá'kndású mezőgazdasági üzemekben olyan dolgozó- és szakembergárda alakult ki. amely képes a jelenlegi ismereti szinten megoldani az öntözés aiapvelő kérdéseit. Jól fel vannak készülve főleg a műszaki kérdések megoldására. Egyelőre azonban elmaradnak a szervezési kérdések megoldásában, valamint az öntözéses gazdálkodás ésszerű irányításában. Igaz, ezek a kérdések többnyire az agronómiái szolgálatot érintik. Az öntözés ugyanis a magas színvonalú agrotechnika szerves részét képezi, ezért ezt az alapvetően fontos munkaműveletet is úgy kell irányítani, hogy a lehető legnagyobb gazdasági hatékonyságot érjük el. Az öntözéses gazdálkodás eredményessége ' szempontjából alapvetően fontos feltétel az egészséges, erőteljes növényzet. Ahhoz, hogy a tnai nagyüzemi méretek között folytatott öntözés feladataival megbirkózzanak a gazdaságok, egy részletes — táblák és a termesztett növénykultúrák szerinti — öntözési tervet kell kidolgozni. Ehhez kell azután hozzáigazítani a munkaszervezést, de főleg az öntözőberendezések összpontosítását. S éppen ezen a téren mutatkoznak a legjelentősebb tartalékaink. Sainos, igen kevés azon gazdaságok száma, ahol öntözési üzemeltetési tervvel rendelkeznek, holott éppen ez a siker kulcsa. Az agronómi3i szolgálatnak pontos adatokkal kell rendelkeznie a táblák szerinti öntözés időpontjáról és az optimális öntözési adagokról. Az elemzésekből azonban kiderült, hogy ezeket az alapvetően fontos adatokat a termelési értekezletek keretében csak hozzávetőlegesen, szubjektív becslések alapján ha-Ш Ш az щ ismeretitől! tározzák meg, aminek az eredménye az elkésett, elégtelen adagokban végzett, s ennek következtében gyenge hatásfokú öntözés, lényegesen fontos ez főleg a nagy teljesítményű öntözőberendezések esetében, ahol az eredmények a legnagyobb mértékben a hatékony munkaszervezéstől függnek. Az öntözést a termesztett növénykultúrák vízigénye alapján kell irányítani, s ehhez ki kell használni a Bratislava! öntözőgzádálkodási Kutatóintézet diszpécserszolgálatát, figyelembe véve a termőhelyi sajátosságokat. Az üzembiztonság szempontjából igen fontos tényező az öntözőberendezések idejében elvégzett javítása. Ez azért is lényeges mert az utóbbi években az öntözőberendezések nagyobb igénvbevéte’ével növekedett az elhasználódásuk is. I4a tehát úgyszólván valamennyi sávos öntözőberendezés, a Fregatt, de az egyéb típusú berendezések is rendszeres karbantartásra és javításra szorulnak. Az öntözés! idény kezdetén ki kell próbálni val?m°nnyi nnťiznb 'rendezés üzemképességét, maid ezeket szoc>alista gondozásba átadni az egyes öntözési csoportok dolgozóinak, ügvelve a megfelelő anyagi érdekeltségre. Szem előtt ke1] tartani azt a tényt, hogv minél kevesebb javításra van szükség, annál hosszabb az öntözőberendezések heszná’ati Ideje, s annál kevesebb ráfordítás szükséges a pótalkatrészek beszerzésére és a javításra. Minden öniilzéses gazdálkodásban szükséges egy pótalkatrészraktár kialakítása. A Fregatt berendezésekre a szervizszolgálaté^ a Trnavai járásban lévő Vŕbová Agrostav végzi. Ésszerű megoldásnak tekinthető, ha a gazdaságokban az öntözőcsoportok dolgozóit is anyagilag érdekelté teszik a növénytermesztés eredményeiben. Az idei öntözési idényben is teljes mértékben kamatoztatni kell a téli továbbképző tanfolyamokon szerzett legújabb ismereteket, valamint az élenjáró gazdaságok tapasztalatait. Ugyancsak hatékonyan ki kell használni a Bratislavai Öntözó'gaztíálkodási Kutatóintézet eredményeit és módszertani irányítási javaslatait, örvendetes tény, hogv egyre nagyobb mértékben növekszik az érdeklődés az űj műszaki megoldások iránt, s az öntözés területén is növekszik az újítási javaslatok és a találmányok száma. Fontos szerepet töltenek be a tudományos-műszaki haladás víymá-Is, hogy a szőlészetben igyekeznek kihasználni a tudományos-műszaki haladás vívmányait. Ez a folyamat 4 évvel ezelőtt kezdődött el. Akkor egy 50 hektáros területre új szőlőt telepítettek. Ezen a területen már nem a hagyományos módon termesztik a szőlőt, hanem az úgynevezett „egy függönyös“ rendszerben — 3,5 méter széles sorokban 1 méter tőtávolságra. A szőlő magassága 1,50— 1,80 méter között ingadozik és csak egy huzalon vezetik a hajtásokat. Ez lehetővé teszi a munkaszükséglet csökkentését, és a hozamok növelését eredményezi. Az egyes hajtások szabadon választhatják meg helyüket, s a természet törvénye szerint úgy és ott helyezkednek el, ahol legtöbb napsütés éri őket. Az eddigi eredmények biztatóak voltak. A hurbanovói szőlészek bíznak abban, hogy új módszerük az Idén is beválik. Kolozsi Ernő nyalnak rugalmas gyakorlati alkalmazásában. Az idei nyári időszakban úgy, mint az ^lőzö években, több szakmai rendezvény — szeminárium, továbbképző tanfolyam, új technika napjai — szervezésével számolunk. Ezeket a rendezvényeket a gyakorlat követelményeinek megfelelően speciális, eddig kevésbé közismert témakörökre összpontosítjuk. Közéjük tartoznak az öntözés szervezési kérdései, továbbá a takarmánynövények, a gyümölcsök és a szőlőültetvények öntözésével kapcsolatos sajátos kérdések, de nem utolsósorban az új berendezések és műszaki megoldások ismertetése, illetve bemutatása is. / ŠTEFAN FOJTÍK mérnök és LYDIA HRtJZIKOVA mérnök, a Bratislavai Onfittöjvizdálkodási Kutatóintézet munkatársai Egyre több mezőgazdasági üzem tábláin jelennek meg a korszerű, nagy teljesítményű Fregatt típusú öntözőberendezések , . (Archív felvétel)
