Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-09 / 18. szám
Veszélyes parazita a máimétely Az idén tavasszal csapadékban nem volt hiány. A késői hóolvadás és a tavaszi esők következtében gyakori látvány a belvizekkel elöntött mezőgazdasági terület. A folyók, patakok mentén lévő laposokban nedves kaszálókon ezért huzamosabb ideig megmarad a víz. Ez kedvező életfeltételeket jelent a májmételykór (faszciolózisl köztigazdájának, a törpe iszapcsigának (Lymnaea fGoiba) truncatula). Mivel a háztáji állattartók körében újra népszerű lett a juhtartás, s a lege’tethetó területek pedig korlátozottak — s ezért minden talpatatnvi területet kihasználnak —. jó ha a tenyésztők megismerkednek ezzel a veszélyes élősködővel életmódjával és az áltata okozott súlyos megbetegedéssel. A közönséges májmétely fFasciola hepalica) a szívóférgek fTrematoda] osztályába tartozik A féreg keskeny levélkére emlékeztet. Hossza 20—30, szélessége 8—13 mm. Testének eleién jól látható az ún. fejkúp, ennek aljában található az i mm átmérőjű feji, mögötte néhány mm-nyire pedig a kb. 1,6 mm átmérőjű hasi szivóka. E parazita fejlődése eléggé bonyolult. Apró, 130—145 mikron hosszú, 70—90 mikron széles, barnássárga, sárga petéjéből kedvező hőmérsékleti és nedvességviszonyok hatására f 26—27 C-fokon 9. 'alacsonyabb hőmérsékleten 14—28 nap alatt) ún. imracidium fejlődik ki. Nedvesség hiányában azonban gyorsan elpusztul. Ez az apró. csillangókkal ellátott féreg a vízben addig úszkál, míg megfelelő köztigazdára — az említett csigára —, rá nem akad. Utána befúrja magát ennek testébe és csíratömlővé (sporocisztává) alakul át. Ezek után fejlődése még bonyolultabbá válik. A csíratömiő belsejében garattal és kezdetleges bé'csatornával rendelkező további lárvaalak — 10—12 db ún. rédia keletkezik Bennük alakulnak ki 30—40 nap elteltével a cerkáriák (egyedenként, 20 db). Ezek napos, enyhén szellős időben kirajzanak a csigából és a víz által elöntött növények szárain, a víz fenekén betokozódnak. A betokozódott cerkáriák 0,2—0,25 mm átmérőjöek, általában tehát szabad szemmel nem látható, barnásszürke, homokszerű képződmények. A laposok kiszáradása után a közvetlen napfény hatására 2—7 hét alatt elpusztulnak. Ä kisebb — 0 C-tok körüli"— fagyokkal szemben ellenálléak. Ä növényzeten megtelepült cerkáriák 80—90 százaléka kb. fé! év alatt e'pusztul Ä szénán maradt cerkáriák egyes kutatók megfigyelése A paraziták köztigazdái a törpe iszapcsiga és a Zebrina . detrita nevű szárazföldi faj. gáltatni. A faszciolózis bitionolszulfoxiddal (egy kg élősúlyra 50 mg) gyógyítható. A fertőzés gyanúja esetén forduljunk az állatorvoshoz. Hasonló megbetegedés a d krocöliózis. amelyet a lándzsásmétely (Dicrocoelium dendritlcum) okoz. Ennek közgazdája egy szárazföldi csiga (Zebrina detrita). A napos, száraz sztyeppeket, meszes talajokat kedveli. Vastagfalö szilárd házai 19,0—24,0 mm nagyok, 8,8—10,0 mm szélesek. Színük fehér, többé-kevésbé söté’ebb barna, hosszanti csíkokkal. Folyamatosan növekvő, enyhén domborodó 6—7,5 menetből áll. Ná'unk ez a csigafaj Dél-Szlovákia sztyeppi jellegű domboldalain, Közép- és Kelet-Szlovákia karsztvidékein, a Kovácspataki dombokon (az újabb térképeken Burda néven szerepel), Štúrovo. Kolta, Nyitra (Nitra) és Dévény (Devíny környékén él. Ahhoz, hogy a lándzsásmétely ivaréretté váljon, még egy köztigazdára; a hangyára ts szükség van, ul. a cerkáriák ebben a rovarban alakulnak át (26—62 nap alatt) metacerkáriává. Az állat legelés közben a hangyával együtt veszi tel. A metacerkáriák a hangyában át is telelhetnek, ezért a juhok, illetve a szarvasmarhák már a tavaszi legelőn is fertőződhetnek. A lándzsásmétely 7 hét alatt válik ivaréretté. A peték (irülése csak jóval később — 3 hónap után — történik Szárazságtűrésük nagy, ezért a fertőzés veszélye a lege’őkön hosszan tartó szárazság alatt ts fennáll. Ez a faj Is az epeutakban telepedd meg. Az epeerek megvastagodása csak erősebb megbetegedés esetében tapasztalható. A megtámadott juh mája fölmetszve tarkázott, egyes esetekben túlnyomóan szürkés rajzolatú. Fogyasztásra nem alkalmas. A dikrocöliózls a faszciolózishoz viszonyítva enyhébb, kevésbé veszélyes megbetegedés. dr. P. R hullás is jelentkezik. Az állatok húsa kocsonyássá, vizenyőssé válik és fogyasztásra nem alkalmas. A májmétely különféle fejlődési stádiumai szabad szemmel nem, vagy csak alig láthatók. A parazita jelenlétére a köztigazda előfordulásából következtethetünk. A törpe íszapcsiga háza 7,0—12,0 mm hosszú (néha azonban megközelíti a 15 mm-tl, 3,5—6,0 mm széles. Tojás alakú, eléggé szilárd, enyhén áttetsző, barnás színű; 5—5,5 erősen domború kanyarulata van. Szívesen mászik ki a vízből a nedves iszapra. A pocsolya kiszáradása után egy évig Is elélhet. Szlovákia egész területén megtalálható. Különféle moluszkocidekkel (csigaölő szerekkel) irtható. A fertőzés korai felismerése érdekében ajánlatos az állatok ürülékét rendszeresen kivizsnak, majd az epeerekben telepednek meg, és nemsokára ivarérettté válnak. Néha a betokozódás atipikus helyeken, például a tüdőben Is megtörténhet. Petéket 2 hónap után kezdenek rakni. Ezek az állat ürülékével jutnak ki a szabadba. A közönséges májmétely hermafrodita (hímnős, kétnemű). A gazdaállat szervezetében öt évig is el él. A májmételykór súlyos, nemritkán halálos megbetegedés. Főleg a juhokat és a szarvasmarhákat támadja meg.de gazdái lehetnek a sertés, a ló, a nyúl, a különféle vadonélő kérődzők és az ember is. (Az ember a patak partján növő vadsóska fogyasztása által fertőződhet.) A betegség heveny, félheveny és idült alakban jelentkezhet. Ahogy azt a bevezetőben jeleztük, terjedése szempontjából az időszakos vizek játszanak nagy szerepet. Valószínű, hogy a szabadon mozgó lárvaalakokat az állatok vízivással is felvehetik. Áradáskor a mozgó lárvák olyan területekre Is elsodródhatnak, ahol az iszapcsiga nem él. Természetesen itt is betokozódhatnak. A mételyek által okozott károsodás egyúttal mechanikus és toxikus jellegű is. A mechanikai károsítás a férgek májban, epeutakban történő vándorlásával, tüskés kültakarójával függ össze. A toxikus eredetű károsítás a parazita anyagcsere-folyamntainak következménve. Ä megtámadott állatok emésztési zavarokban, vérszegénvséeben szenvednek ÍAz újabb kutatások megállapították, hogy a májmétely vérrel is táplálkozik.) Az őzek, szarva-A botanikai tulipánok Az elmúlt évtizedekben a botanikai tulipánok óriási sikerrel szerepeltek Európában. Hollandiában a termesztési területük 600 ha körüli, és megközelíti az összes felület 10 százalékát. A botanikai tulipán elnevezés többnyire három faj, a Tulipa kaufmanniana, a T. foste-Botanikai tulipán (P. R. felvétele) riana és a T. greigii alakkörébe tartozó fajták gyűjtőneve. Termesztésük csak ebben a században kezdődött, amikor a hollandok a vad tulipánhagymák tonnáit hozták Európába Ázsia kontinentális (szárazföldi) sztyeppéiről. Az első fajták is tulajdonképpen a természetben előforduló változatok voltak. Az ötvenes években előállított fajták sem voltak kiegyenlítettek. Hasonló színárnyalatú, de különböző magasságú és világátmérőjű típusok keverékeit hozták forgalomba. Később keresztezéssel állították elő a mai fajtákat, s ezek sokkal értékesebbek a korábbiaknál. A botanikai tulipánok — néhány faj kivételével — az első tavaszi virágok között nyílnak, mindenekelőtt a Tulipa kaufmanniana fajtái. Jellemzőjük a korai virágzás mellett az alacsony termet, a sokszínű élénk virág, az, hogy a lepellevél küiső része vagy a széle más színű, a virág alapja élénkebb árnyalatú. Szaporodóképességük általában rossz. A fajták nagy része egy nagyobb és egy apró hagymát fejleszt, hiányzik a középső méret. Különösen a lajok, de néhány fajta legnagyobb mérete sem haladja meg a 10 centiméteres körméretet. Ezért nehéz értékesíteni őket. Kevesen tudják, hogy a butanikai tulipánok apróbb méretű hagymái is virágoznak. Sok fajtának még a 6—7 cm körméretű hagymája is hoz virágot. A hazai termesztést az akadályozza, hogy a nyári tárolás hőmérséklete eltér más túli pánhagymákétől. Ezzel pedg szabályozni lehetne a szaporodóképességet és a hagyma növekedését. Felhasználásuk sokrétű. A magasabb növésű fajták különleges vágott virágok. Sok ilyen fajta tartozik a Tulipa fosteriana és a Tulipa greigii csoportba. Az alacsonyabb növésűek zöme 8—10 C-fokos hőmérsékleten hajtatható cserepes növényként. (Természetesen a szokásos hűtés vagy vermelés után.) Kellemes nőnapi meglepetés lehet és hajtatásuk energiatakarékos. Tavasszal a kertben együtt virágzik a legkorábban nyíló növényekkel. Gyakran már március közepén nyílnak az első virágok, jól mutatnak a sziklakertben, az alacsonyabb évelőágyakban, a teraszokon vagy a támfalak rései között. Erkélyládában, fagypont körüli hőmérsékleten átteleltetve, kora tavasszal nyílnak. Ültethető virágos gyepekbe, a sáfránnyal és az alacsony növésű nárciszszál együtt. (Kertészet és Szőlészet 19S7/14) '-''ín p t\ m i-1 m* X. X Tulipa kaufmanniana Stresa piros lepelleveloinek széle citromsárga 2. A Rondo fajta belül narancssárga, kívül piros, sárga szélű lepellevelekkel 3. A Tulipa kaufmanniana Shakespeare alapszíne tűzpiros, belül áttetsző sárga átfedéssel 4. A Tulipa kaufmanniana Heart’s Delight téglapiros lepellevelei belül krémszíuűek 5. A Tulipa greigii Rod Riding Hood szirmai mélypirosak 6. A Concerto krémsárga, a tőkocsánynál kis sötét folttal 7. A Tulipa greigii Zainpa lepellevelei középen pirosas rózsaszínűek. szélükön széles krémsárga csíkokkal 8. A Tulipa kaufmanniana Chopin élénksárga, a külső lepellevelek közepétől a hegyéig kis piros bemosédással 9. A Tulipa kaufmanniana Alfred Cortot lángoló vörös szinű, a tőkocsánynál kis fekete foltokkal A tulipán tarkacsíkosságáról A tulipán virágainak tarkacsíkossága nem fajtatulajdonság, hanem vfrusos megbetegedés. A tulipán régóta ismert, és az egész világon elterjedt virágkárosodásáról van szó. amellyel már a 16. századból származó festményeken is találkozhatunk. A beteg virágokat annak idején díszítő hatásuk miatt, „Rembrandt tulipán“ néven még szaporították is. Meg kell hagyni, hogy a fertőzött virágok között kimondottan mutatósak is akadnak, de tudni kell, hogy 2—3 év múlva a beteg növények legyengülnek, és előbb-utóbb elpuszidnak. A tarkacstkosság legjelentősebb tünete a virágszirmokon kirajzolódó tollszeríí vagy tűzlángra emlékeztető mintázat, amely az alapszíntől élesen elült. A fertőzött növényre jellemző, hogy később virágzik. A vírus a növénynedvvel könnyen terjed. Fő terjesztői ezért a levéltetvek. valamint maga az ember is. aki vágóeszkiizeivet más példányokat is könnyen megfertőz. Ezért tehát a beteg növény a környező egészséges példányukra nagy veszélyt jelent. A tarkacsíkosság elleni harc részben a levéltetvek kiirtásából (amelyek elten Pirimort vagy Bi 58 ЕС-t használunk), részben pedig a beteg növények eltávolításából és megsemmisítéséből áíl. Mivel áltatában a' levéltetvek a növények alsó levelein tartózkodnak. permetezéskor elsősorban ezeket a növényrészeket mossuk le alaposan. Előtte azonban győződjünk meg arról, hogy a növényen valóban vannak-e levéltetvek. MATLÄK GYÖRGY agrármérnök 4 tulipán-torkacsfkosság tünetei fA szerző felvételei Az időszakos vizek kedvező feltéte’eket teremtenek a májmételykór terjedéséhez (A szerző rajza és felvétele) szerint 8 hónapig, mások szerint viszont csak 5—7, vagy csak 2 hétig élnek. A hazai hóviszonyok mellett — a hótakaró alatt, ahol védve vannak n fagytól — általában áttelelnek. Ha a szarvasmarha, a juh a májmétellyel fertőzött füvet, szénát elfogyasztja, akkor a vékonybelében a tokok az állat emésztőnedvei hatására feloldódnak. A lárvák átfúrják magukat a bél falán, bekerülnek a hasüregbe és behatolnak a májba. Itt 4—6 hétig vándorolsok trófeája a megbetegedés következtében deformálódik. Idült megbetegedés esetén a máj megnagyobbodik, az epevezetékek megvastagodnak, bennük zöldesbarna váladék van. Klinikai tünetei közül — ezek kiváltását a juhoknál 50, szarvasmarháknál 250-nél több élősködő okozza — szembetűnő a lesoványodás, a hasmenés, a tejhozam csökkenése, vizenyős beszűrődés az áll alatt (juhokon az ún. „szakáll“), a mellkason, a has alján. Gyapjú-
