Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-09 / 18. szám
1987. május 9. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Egy nagyhizlalda hétköznapjai Nagycsalomija (Veľká Čalomija) tulajdonképpen zsákfalu: lakóházai a forgalmas nemzetközi főúttól elfelé sorakoznak. Főutcája azonban az országúttal parolázik. Az elágazásnál, az öt jobb oldalán sátortetős, takaros porták váltják egymást, szemközt meg csővázkorláttal határolt futballpálya terpeszkedik. Atellenben viszont, alig kőhajításnylra a kis palóc község legszélső házától — nagyhizlalda üzemel. Az útkereszteződésnél szállók le az autóbuszról. Tavaszi szél lengedez, áthatol, orrfacsaró tllatfélhöt terel a falucska Irányába. — A nagyüzemi tenyésztés kényszerű velejáróit mi sem tudjuk kiküszöbölni — magyarázza a nagyhlzlalda egyik kellemes levegőjű hivatali szobájában Kukolík József telepvezető —, a „bfizfe'eiösi tisztséget“ senki nem akarja felvállalni. Am m°ntséi>'Mikre legven mondva, mi csak „megörököltük“ a telephelyet, s már nem áll módunkban változtatni a helyzeten. Az én véleményem szerint is máshová kellett volna építeni a „húsgyárat“ — nem közvetlenül az ablakuk alá. Nos, ezek után nézzük a tényeket: a sertésnagyhizlalda alaptal tizenhét esztendővel ezelőtt. 1970-ben kerültek a földjei szövetkezet tulajdonában lévő hústermelő egységet. Ekkor Csernus Lászlót, a nagyhizlalda Igazgatóját a közös állattenyésztési főágazat-vezetőjévé választotta a tagság — s az ő helyére Kukolík József kapott telepvezetői megbízatást. — Nagyhizlaldánk jelenleg 27 állandó dolgozóval rendelkezik — fűzi tovább Csernus László a beszélgetés fonalát. — A telephelyet az Agrostav nemzeti vállalat nagykürtös! üzeme építette. A társgazdaságok az évi nyereségből fokozatosan visszakapták indítótökéjüket. Ami a termelést illeti, végképp nincs okunk szégyenkezésre, panaszra. Most már a nagyhizlalda teljes egészében az lpolybalogi Efsz tulajdona. A betelepítés 1974-ben a magyarországi Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Tetra hibridjeivel történt. A hústermelés azóta ts évről évre növekszik. Kukolík Józseffel terepszemlére indulunk. — Legnagyobb gondunk — tájékoztat menet közben — a nagy mennyiségű trágyáié tárolásával, elhelyezésével adódik. Nagygazdaság vagyunk, nagy távolságokra kell a bűzös ürüléket szállítanunk. Az idén luk. Kezdettől mesterséges termékenyítés folyik. A Közép-szlovákiai kerületben elsőként éppen mi vezettünk be. Az egyik betonozott szállítóudvar virágágyasában a 43 esztendős Tóthné Ivanyics Erzsébet gyomlálja a megszáradt gyomot. — Csalomijára jöttem férjbe. A Nagykürtös: (Vei. Krtíä) járás tizenhat, úgynevezett kis gazdasága — huszonhét millió korona ráfordítással — közös mezőgazdasági társulást hozott létre, amely 1973 óta üzemel. A tagszövetkezetek ezáltal mentesültek a kötelező sertéshústermelés terhe alól. Az érintett társgazdaságok egyébként addig ts alacsonyabb fokon — s kevésbé eredményesen — foglalkoztak sertéshús előállításával. — Nagyüzemi technológiát vezettünk be — folvtatja Kukolík József —. a termelés zárt területen történik, a szövetkezetek az építkezésnél saját beruházási alapjaikból merítettek, de emellett állami hitelforrásokat is igénybe vettek, vehettek. A 880 tonnás évi hústermelési tervet már az első években sikerűit teljesíteni, de em'ékszem olyan esztendőre is, amikor Я30 tonnán felüli menynyiség került ki nagyliízlaldánk területéről. Kukolfk József az Indulástól az üzem alkalmazottja. A Lévai (Levice)' Fajtanemesítő Allo másról került vissza szülőföld jére. Az első Igazgató alig pár hónapig állt csupán az élen. Mivel nem állta meg a helyét, új, hozzáértő szakember került a helyére. Csernus László vette kézbe a munkák irányítását. A tapasztalt szakember kereken 10 éven át Igazgatta a „húsgyár“ tevékenységét. öt esztendeje a hét falut egyesítő legnagyobb részvényes, az lpolybalogi (Balog nad 1рГот1 Ipoly Egységes Földműves-szövetkezet „kebelezte be“ az eladdig a nagycsaloml-1700 tonna sertéshús kitermelése szerepel a tervünkben. Ezerkilencszáznyolcvanháromban teljes mérlékben átálltunk a szárazetetésre. Ekkor az állatállományunkat is felújítut(A szerző felvételei) hez, most már helybélinek számítok, kisiskolás gyermekeim vannak. A nagyhizlaldába jöttem dolgozni. Közel van, nem kell ingázni, s amikor szabadnapos vagyok, el tudom látni a háztájit. No és természetesen csemetéimnek is jobban gondját tudom viselni. A dolgozók egytől egyig szövetkezeti tagok, nagy részük helybéli. A „vendégmunkásokat“ a gazdaság autóbusza hozza-viszl reggel-este. — Tavasztól őszig — toldja meg Erzsébet asszony szavait Szőlösiné Árvái Mária — minden szabad helyet virágokkal ültetünk be. Én már tizenkét éve dolgozom itt, a gyerekeim megnőttek, de megkedveltem ezt a munkát, remek a kollektíva, a fizetésemre sem panaszkodhatni, 23ÜU koronát általában havonta megkeresek, nem vágyom más munkahely után. Igaz, a soros napokon, az ünnepek idején is be kel! jönni, de inée's megéri a hiziadában dolgozni. A szövetkezet meszszemenően igyekszik a kedvünkben járni. Jó érezni, tudni. látni, hogy törődnek velünk ... Bekukkantunk néhány istállóba is. Kukolík József pedig, gondos házigazdához illően, egyre magyaráz: — Fehér hússertés az alapanyag. ezt szintetikus vonalak kai keresztezzük újabban. Három kereszteződés elegyéve! dolgozunk. A közeli leszenyei (Lesenicel telepről kapjuk az alapanyagot, de hat saját apaállattal is rendelkezünk. Az éltetőből a malacneveldébe, onnan az előhizlaldába. majd a hizlaldába kerül az állomány, aztán meg — a megfele’ő súly elérése után — elhagyja a hizlalda kapuját. Jelenleg telepszerte csőrendszerö nedvesetetés folyik, az anyaállatok számára: a kiemelt padlózató kutricák alatt központi fűtés, fölül pedig hősugárzó biztosítja a kívánt állandó hőmérsékletet. Hogy is mondta Csernus László főágazat-vezető? — Csalomiján dolgozóink két éve például 9 ezer 154 malacot neveltek fel, anyakocánként 19,18 darabos születési átlagot sikerült elérnünk. A hizlaldában és az előhizlaldában 589 grammos napi súlygyarapodást tudunk kimutatni. Egy kiló hús kitermeléséhez 3,78 kg abraktakarmányra van szükségünk, egy malac teljes felneveléséhez 103 kg abrakot használunk fel. Dr. Bemard Turčin állatorvosunknak kizárólag a sertésállomány ápolása van a gondjaira bízva. ZOLCZER LÄSZLÖ A pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) Barátság Egységes Földműves- szövetkezet a szarvamarha tenyésztést illetően a korábbi években a gyengébb gazdaságok közé tartozott a Bratislava-vidéki járásban. A kedvezőtlen helyzetnek azonban véget vetettek: többek között a kádercserével. Ugyanis 1980- ban új szakember került a szövetkezetbe Peter Lušpai mérnök személyében, akiről ottjártamkor megtudtam, hogy nyílt szavú, az újért lelkesedő, szigorú, a jobb, megoldást kereső fiatal szakember. Ű „vette vállára“ a szarvasmarha-tenyésztési részleg gondjait. František Targoš, az állattenyésztési ágazat vezetője a szavak hallatán bólogatott, majd amikor az eredmények felől érdeklődtem, előkerítette Peter Lušpait. — Itt van a vezető, aki mindenért felelős, 6 majd tájékoztat — mondotta Targoš elvtárs. 9 Hogyan is kezdődött? — tettem fel a kérdést a fiatal szakembernek. — A Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola befejezése után szinte véletlen folytán kerültem a szövetkezetbe. Helyzetem nem volt könnyű, ugyanis ez az első munkahelyem, s egy ideig a sertéstenvésztési részleget vezettem. Amikor már eredményt is tudtunk felmutatni, a vezetőség arra kért, vegyem át a szarvasmarha-tenyésztést részleg vezetését, mivel kolléganőm elment a szövetkezetből. Így maradt rám — 1985- ben — az „áldatlan“ helyzetben levő szarvasmarha-tenyésztés. Ekkor feltettem magamnak a kérdést: hogyan tovább? Vállaltam. Dolgozni kell becsületesen, szigorú munkafegyelemmel, közösen a kollektívával, a dolgozókkal. A cél elérése érdekében kerestük azokat a lehetőségeket, melyek által emelhetjük a termelés színvonalát, hogy a tej- és húseladási tervünket teljesíteni tudjuk, az 'adott természeti és éghajlati feltételek között. Peter Lušpai korább) optimizmusát megőrizve, szilárd meggyőződéssel vallotta, hitte, hogy teljesíti, amire vállalkozott; pedig Igazán nem volt irigylésre méltó helyzetben, hiszen sok problémát kellett megoldania. Szerencsére közvetlen munkatársai támogatták igyekezetében, a járást szervek is segítették, s a megújuló emberi szorgalom mozgósító erejével szilárd alapokra helyezték a tej- és a hústermelést. — 1985-ben, amikor Lušpai elvtárs került az említett részleg élére, szövetkezetünk nem teljesítette tejeladási tervét, emellett a minőség sem volt megfelelő — jegyezte meg Anna Mirdová mérnöknő, üzemgazdász. — 1985-ben a tehenenként évi fejési átlag 3 ezer 820 liter volt, a múlt évben pedig 4 ezer 300 litert értünk el. A számokból kiviláglik, hogy a változás szembetűnő: 500 literrel növekedett az átlagos tejtermelés az említett Időszakban. Tejeladási tervünket a múlt évben 120 ezer literrel túlteljesítettük. © Az említett időszakban javult-e a tej minősége? — A múlt év első felében elenyésző százalékban még előfordult másodosztályú tej, de a második félévben a kitermelt tejet első osztályban értékesítettük — vette át Ismét a szót Lušpai elvtárs. 9 Véleménye szerint aránylag rövid idő alatt hogyan sikerült kilábalni az áldatlan helyzetből? — Minden egyes mozzanatot nehéz lenne felsorolni, mert sok tényező közrejátszott. Az egészséges borjak felnevelése egyike azoknak a döntő tényezőknek, amelyektől az egészséges tenyészállatok tartása függ. Mi a borjúelhullást a megengedett öt százalékkal szemben 3,5 százalékra csökkentettük, ennek következtében folyamatosan történhetett a tehenek selejtezése. A szakértelem, a Jól szervezett irányítás, a haladó módszerek és termelési eljárások alkalmazása, de nem utolsósorban a lelkiismeretesen, becsületesen elvégzett munka nagyban hozzálárult feladataink teljesítéséhez. A terveket részlegekre, Istállókra, munkacsoportokra, illetve egyénekre bontottuk le. A tervek teljesítését rendszeresen ellenőriztük. Fokozott figyelmet szenteltünk a munkaidő megfelelő kihasználásának, a munkafegyelem megszilárdításának, valamint a higiéniai követelmények betartásának. Sorolhatnám még tovább az okokat és következményeket, de még egyet. — ismételten — szeretnék hangsúlyozni: Eredményeink fő forrása a bátran gondolkodó és hangyaszorgalommal munkálkodó ember. Sok olyan dolgozóra lenne szükségünk, mint például Csömör Erzsébet, Csömör Miklós, Mária Špalekosá, Mária Osvaldová stb. Közülük Is kiemelném Csömör Erzsébetet, aki tizenhét éve dolgozik a szövetkezetben fejőnőként. Évek óta példás dolgozó, több elismerő oklevél birtokosa. A szövetkezet vezetősége tiszteli és megbecsüli a jó dolgozókat, az olyanokat, akik tudják, ml a feladatuk, munkájukat igyekeznek jól elvégezni. Ilyen dolgozó Csömör Erzsébet: mindennap időben jár a munkába, ami igen fontos tényező az állattartás, a tejtermelés szempontjából. Tisztán dolgozik, betartja a higiéniai előírásokat. Harminc darab tehén van a gondjaira bízva, s a jől végzett munkának meg is van az eredménye összehasonlításképpen ide kívánkozik néhány adat: szövetkezetünkben az első negyedévben 11,58 liter tejet fejtünk napi átlagban egy tehéntől. Csömör Erzsébet 13 litert ért el ugyanazon minőségű állatállománytól, ami a téli időszakban valóban szép eredménynek számit. Tizennyolc éves fia — Csömör Miklós — anyja példáját követi. Ügyes, amolyan univerzális szakember: minden munkát elvégez, ami az állattenyésztéssel kapcsolatos. Ha kell, etet, ha kell, traktort vezet. Hasonló régi, hűséges dolgozó Mária Spaleková. Húsz éve dolgozik a szövetkezeiben etetőként, jelenleg a klsborjakat gondozza elléstől egészen féléves korig. Hárman dolgoznak egy istállóban — s évente 1200 darab borját nevelnek fel. Példás munkájáért többször kapott jutalmat, kitüntetést, több elismerő oklevél birtokosa. Nyugdíjas, de még bír, s ameddig szükség van rá, dolgozik, kisegíti az amúgy is munkaerőhiányban „szenvedő“ szövetkezetei. A huszonhét tagú csoport — Peter Lušpai mérnökkel az élen — a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére méltó felajánlást tett. Többek között vállalta, hogy a tejeladás tervét két százalékkal túlteljesíti. A csoport tagjai továbbá takarékoskodnak az abraktakarmánnyal és csökkentik a borjak elhullási arányát. S még vállalták, hogy munkahelyi környezetűk szépítése céljából kétszáz órát dolgoznak le társadalmi munkában. NAGY TERÉZ
