Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-02 / 17. szám

1987. május 1.

SZABAD FÖLDMŰVES.

3

Újabb vizsgálat a Mengele-ügyben

Az NSZK-ban újabb vizsgálatot rendeltek el a Brazíliában halottnak nyilvánított náct tömeggyílkos. Josef Mengele ügyében, ugyanis ismét felmerült az a gyanú, hogy a dél-amerikai országban eltemetett személy mégsem volt azonos az auschwitzi haláltábor S4-orvosával, akt a gázkamrákba küldött deportáltak kiválogatását ts Irányította.

Hans-Eberhard Klem frankfurti főállamügyész bejelentette, a szövetségi bűnügyi hivatal közvetítésével felvilágosítást kért a brazil rendőrségtől egy Rio de Janeiróban élő német újságíró, Werner Frey közlésének hitelesítésére, aki azt közölte, hogy az osztrák származású özvegyasszony, aki 1985 ben egy exhumált holttestben Mengele maradványait vélte fölfedezni, visszavonta a vallomását. A főállamügyész közlése szerint a holttest maradványainak egy részét most Ismét törvényszéki orvosokból álló nemzetközi csoport fogja megvizsgálni. A Mengele-ügyben még amúgy Sem zárták le véglegesen a nyomozást. Talán kiderül, él-e még valóban — vagy csak kísért — a náci tömeggyilkos, akinek rémtettei bosszúért kiáltanak, s felejteni nem engednek.

KÉZ KEZET MOS...

íOjsághtr: Afgan’sziáni eilenforrsdalmárok csoportjai amerikai fegyverekért cserébe kábítós/erl száHítanak) *

Egv a'eanisztáni dusraan: — Amerikai bácsikámmal állandó kapcsolatban vagyuk:.. (J. Cserepanov rajzaj

Az igazság szolgálatában

75 ÉVE JELENT MEG A MOSZKVAI PRAVDA

Ma már szinte közhelyszámba megy a megállapítás: egy forradalmi párt életében pótolhatatlan szerepe van a sajtónak. A XIX. századi munkásmozgalom nebéz harcai, tanulságos kudarcai nyomán lett nyilvápvalóvá: ahhoz, hogy az elnvomott és szándékosan tudatlanságban tartott néptömegek öntudatra ébredjenek, s ne ösztönös lázadóként. hanem egységes erőként, céltudatosan induljanak harcba az uralkodj osztály és kiszolgálói ellen, feltétlenül szükség van olyan sajtóorgánumokra, amelyek megalkuvás nélkül szolgálják az eljövendő forradalmat. Ez a felismerés fogalmazódott meg a századforduló éveiben Vlagyimir Iljics Lenin írásaiban, aki kor- és harcostársai közül a legtisztábban látta a felvilágosítást, meggyőzést és szervezést rendkívül hatékonyan segítő nyomhatott szó jelentőségét. „A lap nemcsak kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is“ — írta 1301-ben. amikor napvilágot látott az első általa alapított oroszországi szociáldemokrata újság, az Tszkra. A lap szerkesztősége — akárcsak az egész szociáldemokrata párt — bolsevik és mensevik frakcióra osztott, s mintán átmenetileg a mensevikek jutottak túlsúlyba, Lenin 1904-ben Vperjod címmel új folyóiratot alapított, egy évvel később pedig átvette a következő pártlap. a Proletár*! szerkesztését. A pártsajtó fontosságát eáfolhatatianul bebizonyították az 1905-ös orosz forradalom eseményei és tapasztalatai: Lenin ekkor egy szociáldemokrata újság, a Nova ja Zsizny irányítója lett. A forradalom leverését kővető válságos években egyre nagyobb súlyt fektetett egy olyan bolsevik lap létrehozására, aamely ébren tartaná a küzdőszellemet. s harcra ösztönözné az elkeseredett, megfélemlített munkásokat. A ProletariJ 1910-ben történt megszüntetése után Lenin és követői emigráns orosz újságok és legális hazai kiadványok hasábjain folytatták harcukat. A tizes évek elején bekövetkezett az orosz munkásmozgalom sosem látott fellendülése. A politikai harc kiéleződése, az önálló bolsevik párt megalakulása — 1912 januárjában, Prágában — parancsoló szükségszerűséggé tette a burzsoázia bértollnokainak hazugságaival szembeszálló. s a mensevikek eívteien opportunizmusát leleplező munkáslap megjelentetését. Ebben az időben már egvre több munkás javasolta egy hozzájuk szóló napilap kiadását. A hnlseviknk célja, s a dolgozók óhaja 1912 tavaszán vált valóra. Áprilisban N. G. Poletajev, az Állami Duma — az orosz képviselóház — bolsevik képviselője nagy nehézségek árán megszerezte az engedélyt az új lap kinyomtatására, és május 5-én (a régi pravoszláv naptár szerint április 22-én) az olvasók kézbe vehették az első marxista-leninista napilapot, a Pravdát.

Az újság kezdettől fogva az igazság feltárását, a dolgozók harcának megszervezését, a forradalom előkészítését tartotta feladatának. A munkásság körében nagyon hamar népszerűvé vált, s eljutott a parasztsághoz is. A kezdeti 30 ezres példányszám két év alatt 80 ezerre emelkedett. dacára az anyagi nehézségeknek, a rendőri üldözésnek, a cenzorok és a bíróságok éber felügyeltének. A lapot bírságok sokaságával sújtották, gyakran elkobozták, szerkesztőit számos alkalommal a vádlót* tak padjára ültették, bebörtönözték, de mindez éppoly hiábavaló volt, mint a betiltására tett kísérletek. Ä bírságokat és a sajtóperek költségeit a munkások által gyűjtött pénzösszegek segítségével kifizették, a börtönből szabaduló szerkesztők visszatértek és folvtatták a munkát, az újság pedig a tiltó rendeleletek ellenére is — más címeken — megjelent, s szava egyre több emberhez jutott el. Lenin igen nagyra értékelte a Pravda szerepét a proletariátus jogaiért vívott harcban, számos cikket és tudósítást írt a lapba, mely indulásától kezdve a bolsevik irányvonal következetes képviselője volt,

A Pravda rendkívül sokat tett a munkásság marxista-leninista orientációjának kialakulásáért, az osztálvharc eszméinek széles körű terjesztéséért. s mindenekelőtt a szocialista forradalom győzelméért. Története elválaszthatatlan a szovjet állam történetétől: immár hét és fél évtizede a hatalmas ország küzdelmeinek. épitőmnnkájának. mindennapjainak krónikájaként tartják számon az olvasók. Nem csupán tükrözője, hanem egyben alakftója is a világtörténelmi fontosságú eseményeknek. A’ valaha üldözött lap ma 11 millió példányban jelenik meg. és Földünk sok országában tanulmányozzák figyelemmel, hiszen nélküle aligha lehetne jót megismerni a Szovjetunió népeinek életét. A kitűzött céljaihoz mindenkor hű Pravdát bízvást tekinthetjük a szocialista sajtó bátor és követendő példájának.

G. KOVÄGS LÄSZLÖ

\ az AtalakItAs JEGYÉBEN TANÁCSKOZOTT

A Komszomol XX. kongresszusa

A 40 milliós tagságot képviselő szovjet ifjúsági szervezet kongresszusára rendkívül jelentős időszakban, a szovjet társadalomban végbemenő forradalmi folyamatok időszakában került sor. Akkor, amikor a hatalmas ország népe fokozatosan felzárkózik az átalakítás felelősségteljes gondolkodást és alkotó tetteket kívánó élcsapatához.

A kommunista pártnak, az egész társadalomnak a legnagyobb mértékben az az érdeke, hogy a lenini Komszomol munkájában, az ifjúsági mozgalomban e forradalmi átalakuláshoz méltó új szakasz kezdődjön.

Ezt a megújulási szándékot fejezte ki a központi bizottság beszámolója, amelyet Viktor Mironyenko, a KB első titkára terjesztett elő. Ezt támogatták a hozzászólók Is, az elfogadott új alapszabályzat pedig a Komszomol rangjának növeléséhez járult hozzá. Ezidálg ugyanis a szovjet ifjúsági szervezet társadalmi szinten képviselte, mostantól kezdve pedig politikaitársadalmi pozícióból képviselheti a fiatalok érdekeit és szervezheti azok hatékony részvételét a szocialista demokrácia elmélyítésében, a társadalom sokrétű fejlesztésében. A mélyreható elemzések nem hallgatták el azt sem, hogy erre a változásra szükség van, mivel sok tekintetben vált formálissá a Komszomol munkája az elmúlt években. Ä Szovjetunió 70 éves történelmében pedig mindig forradalmi szerep jutott az Ifjúságnak. Erről beszélt a fiataloknak Mihatr Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és kijelentette, hogy a szovjet ifjúság mindig méltó volt népéhez, hazájához, amelyben felnőtt, amely felnevelte. Az ifjúsági mozgalom problémáit illetően a párt jelenlegi legfőbb feladatának nevezte azt, hogy az ifjúság előtt a lehető legszélesebb távlatokat nyissa meg. Szélesre kell tárni az ajtókat mindenütt, a gazdasági és tudományos-műszaki fejlesztés valamenynyi irányában, az alkotó kezdeményezés és a szellemi fejlődés területén. Teret kell biztosítani nekik a reális munkához, az önállósághoz, felelősségtudatta) és bizalommal kell nevelni ókét.

„Véleményünk^zerint a felhívásuk éh jelszavak nem elegendőek ahhoz, hogy az iljúság a hallatlanul bonyolult feladatok teljesítésére összpontosítson. A fiatalok lelkesedését a sorsukról való aktív gondoskodással kell támogatni“ — mutatott rá a főtitkár és kijelentette, hogy az ország élete legkülönbözőbb kérdéseinek megoldásában részt vevő Komszomolnak sosem szabad megfeledkeznie Lenin utasításáról, hogy a fiatal nemzedék élén kell haladnia, szervezetileg és eszmeileg vezetnie kell azt. V. I. Lenin éppen ezért úgy vélte, hogy az ifjúsági mozgalomnak kiterjedt szervezeti önállósággal kell rendelkeznie és kereteiben fejleszteni kell a kezdeményezés elveit. Enélkül a fiatalok nem válhatnak jő szocialistákká és arra sem készülhetnek fel, hogy vezessék a szocializmust előre. A Komszomol az állampolgári tisztesség és politikai fejlettség, a szocialista elvek szellemében az ember formálásának Iskolája, olyan iskola, melynek célja az eszméink Iránt odaadó személyiség nevelése. A Komszomolnak ma az átalakítás ifjú gárdájává kell változnia.

Az egész országot egyre inkább átható szándék, hogy az átalakításnak szilárd állampolgári hozzáállással és szocialista eszmei meggyőződéssel rendelkező emberekkel kell megvalósítania az új korszak köveielmánvelt, a fiatalok lelkes támogatásával találkozik. Hiszen az igazsághoz való következetes ragaszkodás, a talpnyalás és az alakoskodás elutasítása mindig is az ifjúság erkölcsi mércéjének alapvető kritériuma volt. Ma minden korábbinál nagyobb szüksége van a társadalomnak a tisztességes és merész emberekre, akik fiatalos bátorsággal szállnak síkra a nemes célokért.

A szovjet ifjúságot e célok érdekében kívánla mozgósítani az elkövetkező időszakban a Komszomol.

Nem lesz éppea, pünkösdi királyság a dolga —• hacsak nem a sorsa — az új olasz kormánynak, amelyet Francesco Cossiga köztársasági elnök döntése alapján Amintore Fanfani alakított meg. Az úgynevezett ügyintéző kormány már fölesküdött az alkotmányra, szonban még kétséges, megkapja-e a parlamenttől a bizalmat. Szakértők szerint ugyanis a színtiszta“ kereszténydemokrata kormánynak a megalakításával nem oldódott meg, hanem tovább kompUkélódott az olasz kormányválság. A kormányalakítást megelőző 44 nap alatt úgy tűnt, Itália kormányozhatatlanná vált. Ugyanis sem Andreottinak, sem Scalfaronak nem sikerült új életre keltenie a megbukott ötpárti kormányrendszert, és nem birkózott meg a feladattal a volt miniszterelnök, a szocialista párti Bettino Craxi sem. Nem vezetett eredményre a kommunista Nilde Jotti asszony tárgyalássorozata sem, és Alessandro Natta kommunista párti főtitkár próbálkozása is sikertelen maradt. {Natta rendkívül figyelemre méltó új, hatpárti baloldali kormánykoalíciót

akart létrehozni a kommunisták részvételével, amelyre a parlament mostani összetételét tekintve lehetőség kínálkozott ugyan, de a szóban forgó hat pártból három nyíltan vagy burkoltan elutasította az együttműködést a kommunistákkal.)

Az új olasz miniszterelnök,, Amtntore Fanfani eddig már öt ízben volt e tisztség viselője, utoljára 1983-ban, öt váltotta fel Bettino Craxi. A most megalakított kormánytól és miniszterelnöktől azt várják el, hogy az egymással viszálykodő politikai pártoktól függetlenül, átmeneti Időre biztosítsa Olaszországban a rendet, a folyó ügyek intézését és az országos Intézmények működését. Hogy erre lesz-e módja és ereje, azt a következő hetek döntik el. De túl sok reménybelihez senki sem mer fűzni, mivel a parlamentben nincs többsége a 16 kereszténydemokrata párti, kilenc úgynevezett szakemberből állő 25 tagú új kabinetnek. Bettino Craxi dühös kirohanásokkal támadta az új kormány megalakításának tényét, keményen bírálta a köztársasági elnököt Is. Az olasz Kommunista Párt főtitkára, Alessandro Natta pedig közölte, hogy a kommunisták nem szavaznak bizalmat a Faníani-kormánynak. Néhány baloldali párt bejelentette, hogy a parlamenti vita során obstrukciőval, vagyis vég nélküli Időhúzással igyekszik majd megakadá* lyozni, hogy Fanfani bizalmat kapjon.

Nehéz lenne kívülről megítélni, ml a Jó Olaszországnak, hiszen Faníani eddigi öt minisztere'nökségl Időszakában is voltak rövldebb és eredménytelenebb, hosszabb és sikeresebb periódusok A hatvanas évek elején, az úgynevezett középbal kormány megteremtete Olaszországban a „gazdasági csodádnak tartott sikereket. Ekkor bevonták a hatalomba a baloldali és munkáspártokat is. Most viszont a kereszténydemokratákon kívül senki sem ül a kormánynál. Ez pedig lényeges különbség. A hatalomba való beleszólástól elzárt pártok jogukat követelik, és szavukat hallatni fogják. Ahogy az OKP kijelentette: „a nép szuverén joga, hogy döntsön“. Ez a kijelentés lényegében előrehozott parlamenti választásokat sejtet, erre június közepén kerülhet sor, vagyis egy évvel a hivatalos időpont előtt. Ezért a bevezetőben önként kínálkozó hasonlat a pünkösdi királyságról, ami az új olasz kormány hatalmának rövidségét Illeti.

—h—*

15+5 millió munkanélküli Mexikóban

Kétezren tüntettek április 16-án Mexikóvárosban az amerikai nagykövetség előtt az Egyesült Államok törvényhozásában elfogadott úgynevezett Simpson-^lodino rendelkezés életbeléptetése ellen. E törvény értelmében — amely május 5-én lép életbe — mintegy 5 millió. Illegálisan az USA-ban dolgozó mexikói vendégmunkásnak kell víszatérnie hazájába.

Mexikóban belpolitikai válságot Idézhet elő a vendégmunkások hazatoloncolása, mivel a 80 milliós országban jelenleg is 15 millió a részlegesen vagy teljesen munkanélküli. E latin-amerikai országot tulajdonképpen a térség vezető tőkés Ip'ari-agrár államaként tartják számon, ahol a termékek több mint egynegyedét a fe'dolgozó ipar és a bányászat, egvttzedét a mezőgazdaság termeli

1931-ben gyakorlatilag érvénytelenítették a munkások alapvető jogait, elfojtották a földreformot és üldözni kezdték a kommunista pártot és más forradalmi szervezeteket.

Döntő bel- és külpolitikai változás történt Mexikóban Lázaro Cárdenas del Rio tábornok elnöksége idején 1934—40-ben, aki a nemzeti burzsoázia balszárnvának képviselőjeként a kiterjedt antifeudális és entiimperialista néni mozgalomra támaszkodott. A mexikói és a külföldi földbirtokok széles körű ktsalátításáva! demokratikus földreformot hajtott végre. Külpolitikailag Mexikó antiimperlnlista irányvonalat követett, a második vtláeháboníban az antifasiszta koalíció olda’án állt.. 1947-ben eiáírták a Rio de faneiró-i Ameri ka-közi Kölcsönös Segítségnvúitási Szerződést, majd egy

meg. A gazdaságban az állami szektor mellett egyre jelentősebb szerepet játszik a külföldi tőke — főként az USA —, az agrárszektorban a tőkés nagybirtok helyzete uralkodó a szövetkezetivei szemben A lakosság nagy része nem jut megfelelő munkalehetőséghez és a létminimum alatt él, vagy hazája határain túl keres megélhetési lehetőséget.

Nincs ebben semmi új. mondhatnánk. hiszen már Pancho Villa és Emiliano Zapata is azért s zervezett gerillacsapatokat, hogy éhező népét felszabadítsa a nagybirtok és a külföldi imperializmus elnyomása alól és kenyeret adjon a mexikóiaknak. Azt a lehetőséget, amelyet Villa és Zapata nem használt ki — nem kötöttek szövetséget a munkássággal, amelynek leghaladóbb erői akkor még anarchista szervezetben tömörültelf — azóta is sokszor elszalasztották Mexikóban. Pedig a forradalmi törekvések és azok ellenforradalmi leverése következtében a kivívható és elvehető jogok igencsak sokfélképpen éreztették hatásukat a mexikói nép életében.

Venustiano Carranza elnöksége idején f 1915—20) kibocsátották a polgári demokratikus alkotmányt, amely többek között felvetette az államosítás és a földbirtok kisajátításának jogát, és jelentős munkaügyi törvényeket tartalmazott (nyolcórás munkanap, sztrájkjog, fizetett szabadság, bérminíumum. egyenlő bér a nőknek stb.), ugyanakkor azonban ktjátszották egymás ellen a munkásokat és parasztokat és leverték a forradalmi partlzánmozgalmat. Az első világháború után Ismét fellendült a paraszt- és munkásmozgalom, 1919-ben megalakult a kommunista párt, felkelések robbantak ki. sztrájkokat szerveztek. A burzsoázia kéifrontos harcot vívott, egyfelől az amerikai vállalatok és az eUenforardalmi lobboldal ellen, másfelől a forradalmi baloldal ellen, amely az 1917-es alkotmány gyakorlati érvényesítését sürgette. Eredmény:

évvel később Mexikó be'éoett az akkor aíaftult Amerikai Államok Szer■ vezetéhe (AASZ). A külföldi tőke^segítségével Mexikó viszonylag gyorsan. lendületesen iparosodott. Ezzel párhuzamosan romlottak azonban az életviszonyok, spontán parasztmozgalmak és sztrájkok új hullámait korbácsolva fel, amelyekre a kormány politikai és katonai megtorlásokkal válaszolt.

Az ország politikájára továbbra is sajátos kettősség volt jellemző, haladó — viszonylag független — külpolitika és az amerikai tőke által meghatározott. a belső ellenzéket elnyomó belpolitika. 1976 után újból jelenfős engedményeket tettek a multinar.lonallsta konszernek és a monopolburzsoázia Javára, valamint legalizálják a kommunista pártot a demokratikus és ellenzéki mozgalmak hatására. amely főként a szakszervezetekben bővítette befolyását. Külpolitikájában Mexikó ugyanakkor támogatta a közép-amerikai és a karlb-tengeri térség haladó erőit [Grenadát. Nicaraguát).

Mindezt összevetve nyi’vánvaió, miért és hogvan akarja az USA gazdaságilag „féken" tartani Mexikót, nehogy kül- és belpolitikája szinkronba kerüljön.

Nagy gond szakad most a mexikói kormány nyakába, plusz ötmillió munkanélküli. Amit egyelőre tenni kéDesek: egy nappal a törvény életbelépése előtt rendkívüli intézkedéseket foganatosítanak a határátkelőhelyeken. hogy a körülményekhez képest gördülékenyen fogadhassák a hazatelepülök óriási tömegét. Hogy fedél és kenyér híján az utcára vonulnak-e ezek a milliók, csak Idő kérdése. Viszont az, hogy sorsukon fordftan! tudnak-e maid, attól is függ, hogy a ma, közülük támadó Villák és Zapaták felismerik-e az eddigi mozgalmak és sztrájkok tanulságait. az egységfront kialakításának szükségességét.

H M PCTÍrnC Pr7cnrlílt