Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-11 / 14. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. április 1L • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • A méhészkedés meghatározó tényezői Szakmellékletűnkben az elmúlt év sorén egy cikksorozat keretében foglalkoztunk a méhészkedés eredményességét, illetve jüverte'mezAségét döntő mértékben befolyásoló tényezők hatásaival. Részletesen kitértünk az egyes tényezők kedvező. Illetve negatív hatásaira, s összefoglaltuk, hogy milyen módszerek beavatkozások szükségesek a káros hatások csökkentése, valamin! kivédése érdekében. Nem foglalkoztunk azonban az emberi tényező nélkülözhetetlen szerepével, vagyis magával a méhésszel, aki az adott feltételek és körütmények között igyekszik a lehetőségekhez mérten hasznosítani a gazdálkodást kedvezően befolyásoló hatásokat. illetve mérsékelni a negatív tényezők káros következményeit. A méhész nélkülözhetetlen szerepét a szakemberek és a laikusok egyaránt elismerik, hiszen az azonos vidéken, területen, illetve viszonyok között elért különböző eredmények bizonyítják a leginkább, hogy mennyire fontos a méhési szakszerű .gondozása. A méhészetben is — más ilyen jellegű tevékenységekhez hasonlóan — a jó eredmények a szakember, esetünkben a méhész, becsületes munkáját, szorgalmát bizonyítják. Ügy is szokták mondani elődeink, hogy amilyen a méhész, olyan a méhes és olyanok az eredmények. Természetesen nem lehet általánosítani ezt a véleményt, ám nem kis igazságot rejt magában az iménti kijelentés. Az igaz. hogy az időjárási viszonyokat befolyásolni nem lehet, ám a kedvezőtlen hatásokat enyhíteni igen. Gondoljunk csak a szakszerű vándoroltatás előnyeire, amelyek jelentős mértékben meghatározzák a gazdálkodás eredményeit. A méhlegelök maximális hasznosításával megsokszorozhatjuk az évi méztermést. A tapasztalt inéhésztársak nagyon jól tudják, hogy kedvezőben időjárás esetén, amikor délen nehéz hasznosítani a repcevirágzást, a hegyaljai, magasabban fekvő területeken még hozzávetőlegesen 10 — 14 napig a méhállomány élni tud e fontos növény nyújtotta hordási lehetőségekkel. Az akácvirágzással is hasonló a helyzet. Ha a déli részeken nem megfelelőek az időjárási viszonyok, s a repce-, valamint az akáchordást csak részben lehet hasznosítani, az állomány északabbra vándoroltatásával a hegyaljai területek máloásait. Illetve mézharmatát még ki lehet használni gyűjtési célokra. Abban az esetben, ha a málna vagy a mézharmat sem-hasznosítható, tovább vándoroltathatunk a herefélékre, később pedig a napraforgóra. Jól ismert tény, hogy az a méhész, akinek állománya számára csak egyetlen hordási lehetőség adott, nagy kockázatot vállal. Ha ugyanis a tő méh legelő nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, a következő évig kénytelen a méhész várni, ami nem kis anyagi veszteséget eredményez. Ezért ha nem áll módunkban az állományt vándoroltatní, akkor olyan helyet kell keresni, ahol legalább 2—3 hordási lehetőség van. Ezenkívül ilyen esetben ajánlatos nagyob figyel-Erdőszéli vándoroltatás (A szerző felvétele) met szentelni a virágpor-, illetve a propoliszgyűjtésnek, valamint a méhpempőtermelésnek. Továbbá kellő gondot kell fordítani az anyanevelésre. a rajzási problémák megoldására, hogy ezáltal Is jövedelmezőbbé váljon a méhészkedés. Igv a vándoroltatás nélkülözéséből származó veszteséget csökkenteni lehet. A fent említett vándoroltatással kapcsolatos tennivalókat csak a szakszerűen képzett méhész tudja megfelelően elvégezni. Fontos, hogy a méhész önállóan és gyorsan tudjon dönteni. illetve határozni, pontos és nem utolsósorban gyakorlatias legyen. Mindehhez elengedhetetlen a megfelelő egészségi állapot és a jó állóképesség. Néhány felsorolt tulajdonságot erős akarattal és szívóssággal el lehet sajátítani. Az elméleti szakma! Ismereteket a szakkönyvekből és a sajtótermékekből is meg lehet tanulni. A méhészkedés alapjait bemutató szakköri tevékenység is jelentős segítséget nyújt a kezdők számára. Állandó szakképzés, önképzés nélkül nem lehetséges huzamosabb ideig jó gazdasági eredményeket elérni. A nélkülözhetetlen tapasztalatok megszerzéséhez azonban nem 1—2 év, hanem több esztendő szükséges. A méhészkedés területére is érvényes, hogy csak elméletileg képzett, több éves szakmai gyakorlattal rendelkező méhész tekinthető igazi szaktekintélynek. Mindenki előtt ismert, hogy a méhészkedés feltételei és főleg körülményei szinte napról napra változnak. így a szakmai ismeretekre, a gyakorlati tapasztalatokra nagy szükség van. Gyakran azonnal dönteni kell, hogy milyen beavatkozással segítsünk az állományon, mert a művelet elodázása felmérhetetlen károkat okozna. Gondoljunk csak a méhrajzásra, az anyanevelésre vagy például a vándoroltatásra. A méhészetet, mint tantárgyat csak a mezőgazdasági főiskolákon és néhány szakközépiskolában oktatják évente egy-két órán. Ezért a szakismereteket kizárólag szakkönyvekből, folyóiratokból, illetve méhészeti tanfolyamokon lehet elsajátítani Emellett természetesen, azt Is tudatosítani kell, hogy az elméleti ismeretekhez gyakorlati tapasztalatoknak is párosulniuk szükséges. Ezért az elméleti ismeretek elsajátításával egyidejűleg a gyakorlati tennivalók végzésére is nagv figyelmet kell fordítani. Ajánlatos részt venni ях SZMSZ-alapszervezetek által rendezett méhészeti kiállításokon és szakmai bemutatókon. Elméleti ismeretekkel felvértezve kezdjük el a gyakorlati méhészkedést — természetesen nem számottevő állománnyal, nehogy jelentős anyagi károkat okozzunk. Csak néhány év elteltével bővítsük az állományt. s növeljük a családok számát. Minden esetben azonban vegyük figyelembe a méhészkedéshez nélkülözheietlen feltételeket és körülményeket. A családtagok (feleség, férj, gyermekek) véleményét is kérjük kt, hogy tisztában legyünk azzal: kitő! várhatunk támogatást, szükség esetén segítséget Nagyobb állomány gondozása esetén tudatosítani szükséges, hogy a sikeres méhészkedés érdekében több dologról le kell mondanunk a méhészeti év során. A szabadnapokat általában a méhesben kell töltenünk. ha a mindennapi munka mellett vállaljuk a méhészkedést. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy például, vándoroltatáskor több ízben kell bizonyos műveleteket, beavatkozásokat azonnal elvégezni, amelyek az áthelyezéssel kapcsolatosak. A méhcsaládok számának növelése fokozza a méhész érdekeltségét. Ilyenkor általában többet művelöd'k a méhész, olvassa a szakirodalmat, feljegyzéseket készít, hogy a befektetett munka, illetve pénz ne vesszen kárba. A laikus számára is világos, hogy nagy különbség méhcsaládonként évente 5—6 vagy pedig 15—20 kilogrammot elérni. A sikerekhez nélkülözhetetlen a méhész-becsületes, odaadó munkája. Természetesen a vándoroltatással járó problémák megoldása is időt és főleg szakértelmet igényel. Hasonló a helyzet a többi méhtermék terme'ése. vagy pedig az anyanevelés terén. Sok munkát igényel a virágpor- és a propoliszgyűjtés, a méhpernpótermelés, amelyhez sokszor nélkülözhetetlen a családtagok vagy barátok segítsége. Vándoroltatáskor szinte nélkülözhetetlen a méhészkocsi vagy más szállítóeszköz. Legelőnyösebb, ha a mézpergetést a vándoroltatás helyszínén végezzük el. Ehhez azonban biztosítani kell a szükséges kellékeket és segédeszközöket. Lehet, hogy az említett nehézségekkel magyarázható, hogy a méhészkedők hozzávetőlegesen ötven százaléka tíznél kevesebb méhcsaláddal gazdálkodik. A megfigyelések alapján a kis számú méhcsalád gondozását vállalók jelentős hányada nem nagyon érdekelt abban, hogv állandóan bővítse szakismereteit. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy az ebbe a kategóriába sorolt méhészek viszonylag gyenge gazdasági eredményeké) érnek el. A méhészet jövedelmezősége természetesen mindenki magánügye, egyet azonban hangsúlyozni kell: méhegészségügyi szempontból nem lehet magánügy, hogy milyen az illető méhész állománya... Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a szlovákiai méhészek többsége évről évre gazdagítja szakmai ismereteit. Ennek egyik bizonyítéké, hogy az utóbbi időszakban ugrásszerűen megnőtt a szakkönyvek és méhészeti kiadványok iránti piaci kereslet. A méhészeti szakkörökben is egyre több méhészkedni vágyó, illetve fiatal méhész igyekszik elsajátítani vagy bővíteni a szakismereteket. A rrtftiészeti előadások növekvő száma ts a fokozódó érdeklődés bizonyítéka. A Včelár szaklap előfizetőinek száma is évente számottevően nő. A könyvkiadók által forgalmazott évi egy-két méhészeti szakkönyv általában rövid idő alatt elfogy a könyvesboltokból. A mézfelvásárlás adatai is magasabb színvonalú gazdálkodásról tanúskodnak. hiszen a hetedik ötéves tervidőszakban a korábbi fél évtizedhez viszonyítva 36 százalékkal több mézet vásároltak fel. A szakmai továbbképzés tehát sokszorosan megtérülő befektetést jelent minden méhész számára. PAVEL SILNÝ A tavaszi méhes (Foté: Jozef Balko) A családok FELSZÁMOLÁS RAKODOKAPTÄRBAN Ha a téli anyaveszteséget pótoltuk és még mindig van gyenge, 2—3—4 léputcás méhcsaládunk, egyszerűen egyesíthetjük a családokat. Ha nincs hordás, akkor az egyesítés előtt 3—4 napig etessünk. A felszámolásra ítélt méhcsalád anyját megkeressük és zárkába rakjuk. A zárka dugóját úgy állítsuk be, hogy a vak furatba cukorlepény eleséget tegyünk. Az anyákat egy ideig tartalékoljuk (valamelyik méhcsalád fészke fölé rakluk, hogy melegítsék). A fiasításos keretekről leseperjük a méheket és az erősítendő méhcsalád meglévő fiasítása mellé helyezzük a kereteket. Várunk egy kis Ideig, hogy a lesepert méhek a keretekre húzódjanak. Annak a méhcsaládnak, melynek a Hasítást adtuk a fészekkeretek fölé újságpapírral borított fészekre egy üres. alacsonykeretes fiókot teszünk, és ebbe a Hókba rázzuk és söpörjük a Hasítástól megfosztott méhcsaládok méheit, majd letakarjuk a fiókot és ráhelyezzük a tetőt. Másnap ellenőrizzük a családot, és ha egyesült a két méhcsalád népe, akkor eltávolítjuk az úfságpapfrt és a fészket gondosan betakarjuk. Megfigyeléseink szerint az újságpaptróssal történő egyesítéskor kevés méh keresi a régi helyét. Az egyesítés Idejét úgy választjuk meg, hogy lehetőleg népesedése enyhe, legalább 10 Celsius-fok legyen az éjszakai hőmérséklet. Ha közvetlen szomszédos méhcsaládokat egyesítünk, akkor az anya elvétele után 4 óra múlva bőséges füst alkalmazásával megfüstöljük mind a két méhcsaládot, majd a fiasításos keretet méhekkel együtt átrakjuk az erősítendő méhcsaládhoz, a többi keretről' pedig beseperjük a méheket a kaptárba. Az erősített méhcsaládot betakarjuk és a két kaptár helyének közepére állítjuk, majd este megetetjük Jó szolgálatot tesz a melegvizes itató langyos cukorszörppel. Ha hordás van, az etetés elmaradhat. A sikeres egyesítés után a felesleges anyákat selejtezzük, elpusztítjuk, mivel ezzel ősszel nem tudtak népes méhcsaládot nevelni. Rendkívül fontos, hogy tavasszal olyan anyja legyen a méhcsaládnak, mely naponta legalább 1200 pete rakására képes. A jól petéző 1 anyáról már az előző nyáron kell gondoskodni. AZ ANYÄSlTÄS Alapos vizsgálattal megállapíthatjuk, hogy valóban nincs-e a méhcsaládnak anyja. Ha herepetéző anya van a családban, azt megkeressük és (Jozef Balko felvétele) elpusztítjuk. Ä tartalékcsaládből kivett- anyát anyazárkába helyezzük, és a zárka dugóját cukorlepénnyel megtömjük. Anyásftáshoz való cukorlepényt úgy készíthetünk, hogy néhány kávéskanál porcukorhoz 1—2 gyűszűnyl mézet adunk, és jól összegyúrjuk. Az anyásító zárka dugóját kirágósra állítjuk, és egy üres keret felső keretlécéhez rögzítjük, az anyátlan család fészkének közepébe helyezzük. Az új anya behelyezése után a méhcsaládot, ha az Időjárás megengedi, 2—3 nap múlva ellenőrizzük. Ha az anyát kiengedték a zárkából a méhek, akkor az üres keretet kivesszük a fészekből, és a keretet összetoljuk, helyre állítjuk a fészek folyamatosságát. Általános megfigyelés és tapasztalat, hogy korán tavasszal könnyebb az anyásítás, mint később, a termelés időszakában. Az egyesítésre és anyásltásra feltétlenül jó hatású, ha cukorlepényt adunk a méhcsaládoknak, vagy néhány napig etetünk 1:1 arányú cukorszörppel, mert ezzel elősegítjük munkánk sikerét. Ha a gyors vizsgálat során a munkásfiasítás helyett herefiasítást találunk, vagy nincs Hasítás, és azt a méhek az anyátlanságot mutató zúgó zsongással is érzékeltetik, anyásítással kell segíteni. Tartalék anyákról előző évben kellett gondoskodnunk. Az anyásítás előtt feltétlenül meg kell győződni arról, hogy valóban nincs anyja a méhcsaládnak, mert ha herefiasítást találunk, annak két oka is lehet. Az egyik ok az, hogy az anya már csak •N termékenyítetlen petét tud rakni, a másik — ami ritkán fordul elő —, hogy álanyásság lépett fel és a dolgozó méhek rakják le terméketlen petéiket. Segítség Ilyenkor az anyásítás vagv az álanyásság megszüntetése anyásítással. A FÉSZEK HŐMÉRSÉKLETE "A fészek jó hőgazdálkodása döntő a tavaszi fejlődésben. Telelés idején a kaptárban a telelő fürt közelében a hőmérséklet +1 Celsius-fokkal magasabb, mint a külső hőmérséklet. Tavasszal a fiasításkor a fészek hőmérséklete 35 Celsius-fok körül van. A meleg megszökése sok élelemfogyasztással jár, és csökkentheti a Hasítás terjedelmét. A méhcsalád takarásának jelentősége ebben az időben nagy. A jfi hőgazdálkodás érdekében — főleg a felső kijárőkat szűkítsük le, de ügyeljünk arra, hogy a méhek ki-bejáratát he akadályozzuk. Az oldalsó takarás is nagyon fontos, főleg akkor, ha a méhcsalád nem tölti ki a kaptár teljes terjedelmét. Ajánlatos tavasszal a szűkített fészek, hogy kisebb légteret kelljen a méheknek fűteni. A fészek lehűtését előidéző sűrű kaptárbontást mellőzzük. Nem fontos állandóan nézegetni a családot, ha mindenük megvan, ami a zavartalan fejlődéshez kell. A tavaszi fejlődés elősegítésével méh-" családjaink jól fognak népesedni. Hordástalan Időben azonban, ha nagyon megcsappan az élelem, azt pótolni kell. (Méhészet) V t t
