Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-11 / 14. szám

I 1987. április 11. SZABAD FÖLDMŰVES 5 m í. főzsef-nap. Minél Jobban távolo­dunk Bratlslavátől, a Komáromi (Ko­márno) Járás Irányába, annál gyé­rebbek a hófoltok a földeken. Majd hirtelen Isméi fehérbe öltözött ter­mészet képre figyelünk fel. De ezút­tal nem okoz bosszúságot a nyúlfark­nyinak bizony nem nevezhető tél megszokott Ismertetőjele: a hő. Mert Naszvad (Nesvadyj határában a fó­liarengeteg nyújt olyan látványt, mint amilyet az Idén felettébb megszok­tunk: bársonyos hőtakaró széles e vi­déken ... 2. Sokan vallják: bármely táját keres­sük fel hazánknak, az (melyihez (lmef) és a naszvadihoz hasonló fó­liatengert sehol sem találunk.. Igaz, nem vallhatom, hogy az ország túl sok részében megfordultam. De annyi bizonyos, hogy egy községben-falu­­ban se láttam annyi háztáji fóliát, mint a Komáromi járás említett két falujában. No és a naszvadihoz ha­sonló szövetkezeti kertészet sem akad számos faluban ezen országban. 3. Érkezésünket követően rögvest lát­­tuk-észleltük: valahogy nincs minden rendben a kertészkedök háza táján. Hogy miért? Mert türelmetlenkednek. Hiszen más esztendők ezen Időszaká­ban Naszvadon már nagyban végez­ték a palánták kíültetését. vlgabban — és főképpen az éltető napsugarak kíséretében — húzták a fóliákat. Meg a bélelt kabátok is az öltöző fogasain lógtak ám... És hogyan vélekedik a kései rajt­ról, a kényszervárakozásról Kezes Lajos, a kertészeti csoport vezetője? — őszintén megvallva, Jómagam is eléggé izgulok. Most ne tessék azt gondolni, hogy netán unatkozunk. Nem, arról végképp nincs szó. Olyas­mit ml — de azt hiszem, más kerté­szet dolgozói is így vannak ezzel — nem ismerünk. Csak akkor fogom fel igazából a dolog lényegét, ha elbal­lagok például a koraikarftol-palánták mellett. Akkor tudatosítom teljes mér­tékben, hogy hiszen ezek már „meg­értek a kiültetésre. De hát hova ül­tessünk? Hiszen csak tegnap olvadt el errefelé az utolsó hó, így nem na­gyon tudunk mozdulni. в Milyen a kertészet területelosz­lása? — Hatvanhárom hektárnyi terüle­ten tervezünk konzervgyári paprikát, 27 hektáron karfiolt — 10 hektár ko­rai, 15 hektár nyári és 2 hektár ószl —, 15 hektáron káposztát, 2 hektá­ron (fóliasátrak alatt) hajtatott pap­rikát, 1 hektáron pedig speciális nö­vényeket. # Idézzük fel néhány gondolat erejéig a tavalyi esztendő gazdálko­dási mutatóit. — Van egy nagyon egyértelmű meghatározásom az 1988-os évre vo­natkozólag: katasztrofális. Ami sike­rült, az a mintegy tíz hektárnyi ká­poszta volt, 52 tonnás átlagos hek­tárhozammal. A többi növénykultúrá­val végképp nem dicsekedhetünk. Az okozók? Hát elsősorban a csapadék­szegény, úgymond trópus! Időjárás. Meg a tavaszi szél károk. Mi általában helybevetéses módszert alkalmazunk, így kiváltképpen óriási károkat oko­zott a szél. Pedig szövetkezetünk ve­zetősége az utóbbi években fokozot­tabb figyelmet szentel a szélfogók telepítésének. Főképpen ott, ahol könnyű talajok vannak. Csakhogy a természeti csapások ellen — a leg­nagyobb Igyekezetünk ellenére — nem tudunk minden esetben kellő­képpen védekezni. ф Azt hiszem, az idei év kezdete sem mondható sokkal kedvezőbbnek. Mi erről a véleménye? — Valóban nehéz évkezdetről szük­séges szólnom. Ügy gondolom, feles­leges különösképpen részletezni a ja­nuári állapotot. Annál több mondatot érdemel annak a segítségnyújtásnak a méltatása, amit a szövetkezet veze­tőségétől, valamint az építkezési cso­port dolgozóitól kaptunk. Ennek kö­szönhetően egy hét leforgása alatt helyrehoztuk az erős fagyok követ­keztében keletkezett hibákat — s ja­nuár tizenhatodikén újraindultunk a fűtéssel. Húszadikán pedig már a ta­lajba került az első vetemény, a ko­rai karfiol. Azóta pedig fokozatosan végezzük a munkafolyamatokat. S hogy még egv jelentős tevékenység­ről számot ad|ak: február tizennyol­­cadikán kezdtük meg és a napokban fejeztük be a mintegy 700 ezer kar­fiol palánta píkfrozását. Szóval, ha mellőzzük azt, hogy a karfiolpalán­­lákat már ki lehetne ültetni, bár ez végképp nem mellőzhető, elmondhat­juk, mi tulajdonképpen a palántane­velést Illetően nem vagyunk késés­ben. Csak ugyebár az eddig elvég­zett munkát jóval kedvezőbb feltéte­lek közepette egyszerűbb lett volna lebonyolítani. Nyugodtan kijelenthe­tem, hogy képesek vagyunk jó minő­ségű palántát előállítani, a megjelölt agrotechnikai követelményekhez iga­zodva. És ez a kertész számára azért mindig nyugtatő tényező. Mert — és ezt mindenképpen írja meg — a pa­lántákért úgy ötven százalékban min­dig a kertész a felelős. Esetleg a má­sik rész „írható“ az időjárás rová­sára. 0 A minőségimunka-végzés állandó előtérbe helyezése következtében ter­mészetesen nem válhatnak teljesen közömbössé a kvantitatív mutatók sem. S a kertészetben talán mintha egy kissé jobban sürgetne az idő... — Nézze, ha arra gondol, hogy ve­­lebirunk-e a munkával, állíthatom, Igen. Harminc nő és hét férfi dolgo­zik a kertészeti csoportban. Ha min­den rendben megy, egy nap (két mű­szak) alatt négy géppel nyolc hek­tárnyi területen tudjuk kiültetni a palántákat. A férfiak közül négyen traktorosok, hárman pedig gyalog­­munkások. Sző, ami sző, traktorosok-Kezes Lajos, a kertészeti csoport vezetője bői több is elkelne. Vagy talán Így is fogalmazhatnék: gyakorlottabbakra lenne szükség Különben ismét alá szeretném húzni, hogy Ilyen össze­függésben Is javult a kapcsolatunk a szövetkezet vezetőségével. S hogy a nagy hajrában Is velebírunk a mun­kával, nagyrészt a falu lakosságának is köszönhető. Aktívan kapcsolódnak be úgyszólván minden tevékenység­be, no meg segít a dohány- és a sző­lészeti csoport is. A segítségnyújtást természetesen viszonozzuk. Hát igaz, ami igaz, emberpróbáló szakma a miénk. Mindennap be kell jönni, amíg palánta van. Hétvégeken általában két-két akalmazottunk szellőztet, ön­töz. Szabadnapot nem nagyon adha­tunk, de szombatokért 25, a vasárna­pokért pedig 50 százalék prémiumot fizetünk — a teljesítménybér alapján. És például ha beindul a termésbe­takarítás, reggel öttől este kilencig Itt vagyunk. Az asszonyok műszakoz­nak ... 0 A kertész meg állandózik. Hogy lehet ezt bírni? — Napi négy-öt kávéval, cigarettá­val. Na és ami a legfontosabb: óriást vonzódással a szakma, a kertészke­dés, a növénytermesztés lránt. E nél­kül. úgy gondolom, nem nagyon men­ne. Ezerkilencszázhetvenkettő óta csi­nálom, itt, Naszvadon. Más munkahe­lyem még nem volt. És jelenleg nem Is tervezem a változtatást. új gépeket vásárolunk, nincs mő< dunkban azokat egy kissé átböngész­ni, nem is szólva az esetleges próba­­üzemelésről, Ekképpen nyilatkozha­tok a szövetkezetünk által nemrégi­ben vásárolt SZKN-6A típusú, hatso­ros, bolgár gyártmányú palántázó­­gépről. Szerény véleményem az, hogy szükség lenne bemutatónapokra, a kijelölt kísérleti állomásokon, ahol a szakemberek, a legbeavatottabbak némiképp a gyakorlatban is közelébe kerülnének a gépeknek, s a gyakor­lati tapasztalatok alapján döntenék el, vajon megveszik-e a látott munka­eszközt, vagy egy másik iránt érdek­lődnek. Tessék elhinni, hogy csupán az elméleti anyagot áttanulmányoz­ván sok esetben zsákbamacskát vásá­rolunk. A korszerűsítés azonban nem­csak a gépi eszközök függvénye. Je­lenleg ú] üvegház van épülőben, a­­melyben a talajfütéses módszert sze­retnénk alkalmazni. Ennek lényege az, hogy a műanyag vezetékek fölött mintegy 30 centiméter vastagságú földréteg legyen. Az Ily módon tör­ténő fűtés által a talajt hűszfokosra is felmelegíthetjük, ami a növényzet számára ideális hőmérsékletnek szá­mit. A munkálatok üteme nem éppen a legmegfelelőbb, de reménykedünk, hogy a kivitelező a közeljövőben egy kissé jobban megemberli magát. Ér­dekességképpen még talán annyit, hogy a szóban forgó létesítménynek üvegből lesz oldala, a tetejét pedig fólia képezi majd. KóM Sva: „Leragadunk a masinával...“ Szemes Ilona és Pasztorek Katalin (Fotó: —Ita) 0 Az emberek hozzáállásával és szakértelmével — az eddigi beszélge­tésből kifolyólag — bizonyára nin­csenek problémák. Hiszen itt se'ejt­­munkát már csak azért sem végez­nek, mert úgyszólván mindenki ért mindenhez, a kertészkedésnek hagvo­­mánva vbh a fa'nban. De vajon a géni ellátás mennyiben teremt a Naszvadi Efsz kertészetében kedvező fettétele­ket a korszerű gazdálkodáshoz? — Az a véleményem — s lehet, hogy ezáltal több kertésztársam né­zetét Is tolmácsolom —, hogy sok esetben elöregedett gépekkel dolgo­zunk. Nem Is beszélve arról, hogy a gyárilag megadott paraméterek a va­lóságot általában nemigen fedik. Hiá­ba van ott a géphez mellékelt hasz­nálati utasításon, hogy például négy óra alatt ennyi meg ennyi palántát lehet vele kiültetni, ha a gyakorlat azt igazolja: ha megszakadunk, ak­kor sem vagyunk képesek a gyártó által feltűntetett normát elérni. Ha 4. A beszélgetést követően szétnéz­tünk az üveg'náz-birodalomban. Az egyik üvegházban Szemes Ilona és Pasztorek Katalin éppen pikírozott, a törzshelyén, a kazánházban váltot­tunk úéhány szót Gyűrűst Árpáddal, aki immár kilencedik éve végzi ezt a könnyűnek ős felelősségmentesnek abszolút nem nevezhető munkát. Az egyik hatalmas fólia kellemes mele­gében Pásztó Lujza és Mlinkovics Mária a véleményt öntözte. Kósa Éva pedig bosszankodott, hogy a masina, amellyel a fóliákat húzza, bizony nem boldogul a sártengerrel. De láttuk azt Is, hogyan győzte le az akadályt vagy húsz-huszonöt asszony szorgos keze. Sarat dagasztva vették vállukra a hatalmas fóltagöngyöleget — ki tudja, hányadszor teremtve ezáltal kedvező körülményeket a karfiol-, illetve paprikatermesztésnek. SUSLA BÉLA A Palásti (Plááfovce) Egységes Földműves-szövetkezet termelésében és költségvetésében meghatározott tényező a gyümölcs- és szőlőtermesztési ágazat. Annak ellenére, hogy a múlt évben rekordtermést értek el — és magasan túlszárnyalták a bevételi tervet —, az ágazat vezetőle. Komán Ferenc gondterhelt arccal ]ár|a a gyümölcsösöket és szőlő­ültetvényeket, amelyekben ez Ideig Is tetemes károkat okozott a hosszú, kemény tél. Ezekről a gondokról, a kártételről és az Idei terméskilátásokról beszélgettünk a szövetkezet szőlő­telepén. — Nincs még végleges felmérésünk a fagykárokról, de a részleges ellenőrzések azt lelzik, hogy szőlőből minimális termés sem várható az Idén. Több mint valószínű, hogy a két évvel ezelőttihez hasonló helyzet alakul ki a szőlőben — mondotta szomorú hanglejtéssel a fiatal ágazatvezető, tekin­tetét körüllártatva a megszámlálhatatlan szőlőtöveken. — Hat­vanhektáros a szőlőültetvényünk, s úgy néz ki, hogy eleve el van ítélve az Idei terv teljesítése. A munkákat viszont csak­nem úgy el kell végezni a szőlőben, mint máskor — s ez nem kevés pénzbe kerül. Hátrányos helyzetet Jelent ez a szövetke­zetnek és több gondot okoz az ágazat dolgozóinak. — És főleg a vezetőnek — szakítom félbe gondolatmenetét, ö ám, mint a lő gazda — aki ismeri a természetet és tudta, hogyha az az egyik helyen elvesz, a másik helyen kárpótolta az embert — mély lélegzetvétel után bíztató hanglejtéssel válaszolt: — Talán majd a gyümölcsös kárpótol valamit, úgy néz ki, hogy ott nem tett annyi kárt a fagy. Ha van kedve és Ideje, meggyőződhet róla. ha velem tart, — Invitál a gyümölcsösbe. Autón kapaszkodunk fel a nagytüri (Veiké Türovce) domb­tetőkre. Amerre a szem ellát, a lejtőkön, dombokon — min­denütt gyümölcsfa. « Gyönyörű — mondtam csak úgy magamnak. « Látná csak virágzáskor vagy ősszel, a gyümölcsérés Ide­jén; akkor nem tud betelni az ember az impozáns látvány­nyal, a lenyűgöző Illattal, amit a gyümölcsös nyúlt. Olyankor minden búját.-baját elfelejti az ember — mondotta szavamra felfigyelve már magabiztosabb hanglejtéssel és tekintettel a gyümölcstermelés! ágazat vezetője. Mert olyan ember ő, aki­nek nem a siránkozás a kenyere, hanem az útkeresés, a jobb termés elérése érdekében. Most Is minden gondolatával, sza­vával a kiutat kereste, azt vizsgálta, hogyan lehetne enyhíteni a bajokon, kárpótolni a tél okozta anyagi károkat. Amint el­mondotta, a gyümölcsösben bízik és természetesen a szorgal­mas és szakszerű munkában. Megpróbálják a lehetetlent Harminc hektáron termelnek almát: Golden Delicious-t, Golden Spur-t, Starkingot és Starkrlmson Delicious-t. A múlt évben 20 tonnás hektérhozamot értek el, ami rekordtermés­nek számit. De nem csak a mennyiség, hanem a gyümölcs minősége Is kiválónak mondható. A szőlészetben és gyümölcsösben — a régi hagyományoktól eltérően — év elejétől év végéig állandóan van tennivaló, fo­lyik munka. Hogy ez fgy van, arról beszélgetésünk Ideién is meggyőződhettem, amikor a tfzfokos hidegben Is kint szor­goskodtak az emberek, Illetve húsz asszony a gyümölcsösben. Amint a szakvezető elmondotta, még a legzordabb időben, |a­­nuár derekán sem szünetelt a munka, egytől egyig mindenki megjelent a munkahelyén. Egész télen át metszenek, korona­­alakítást, ritkítást végeznek a fákon. A vad szelekben, csípős hidegben Is surrog a fűrész, csattog a metszőolló az asszo­nyok kezében. A korszerű gépek hiányában kézzel végzik ezt a férfit Is megviselő munkát az asszonyok. Az idősebbek te­nyerén már mély barázdákat szántott az állandó „fogd meg“, de a munka ritmusát ez sem lassítja le. Az asszonyok Igye­keznek úgy dolgozni, hogy rügyfakadás előtt végezzenek a fák metszésével, a koronaalakítással. És reménykednek! Remény­kednek, hogy a gyümölcsfák megadják a rájuk fordított munka gyümölcsét. Bár a rügyeket vlzsgálgatva Komán Ferencet is a „lesz ter­més, nem lesz termés“ kérdés foglalkoztatta, mégis beszél­getés közben többször is visszakanyarodott a minőség kérdé­sére. Annak ellenére, hogy e téren most sincs mit szégyen­kezniük, hiszen boraikkal és a gyümölccsel már több kiállí­táson nyertek első díjat. A fiatal szakember két szempontból tartja ezt fontosnak. Először is erkölcsi szempontból: a vásár­lónak — a lehető legkisebb vegyszerhasználat mellett — lő minőségű gyümölcsöt adni az asztalára. A másik az anyagi szempont, az árösztönző. A jelenlegi felvásárlási ár még re­kordtermés idején sem téríti meg a ráfordított munka értékét. — Meg kell mondanom, hogy az árpolitika megrövidíti a termelést — jelentette ki határozottan az ágazatvezető, majd bővebb magyarázatot fűzött véleményéhez. — A gyümölcs termelésével, betakarításával és felvásárlásával nagyon sok a munka és a gond, mégiscsak filléreket adnak kilójáért. A felvásárló és árusító kétszer annyit keres a gyümölcsön, zöld­ségen, mint a termelő. Ez nem csak a termelőkedvet csökkenti, hanem a minőség rovására Is megy, mert nem jutunk annyi bevételhez, amennyi ráfordítást Igényel maga a termelés és a minőség javítása. Eltökélt szándékunk, hogy megpróbáljuk a lehetetlent. A Jelenlegi hátrányos helyzet ellenére megpr|­­bálunk mindent a minőség javítására fordítani. Ügy gondolom hogy ez egyúttal a vásárló érdekelt ts szolgálja, aki bizonyára hajlandó magasabb árat is fizetni, ha jó minőségű árut kap a pénzéért. S ez talán majd arra kényszeríti a felvásárló­üzemeket, hogy növeljék a felvásárlási árat a termelő irányá­ban. A gyümölcsnél a mostoha időjárás ellenére Is szeretnénk elérni egy átlagtermést. Kétszáz tonna az Idei tervünk, amit. úgy gondolom, sikerül elérnünk, mégpedig jó minőséggel -* bizakodik Komán Ferenc, a palásti szövetkezet szőlő- és gyü­mölcstermelő részlegének vezetője. Major Ágoston I

Next

/
Thumbnails
Contents