Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-04 / 13. szám

tennivalók

A GYÜMÖLCSÖSBEN

Áprilisban megnövekszik a tennivalók száma. Ekkor nielszszük a kajszi- és őszibarackot, átoltást és áth:dalásos o’tást is végzünk. Tápanyag-utánpótlással, öntözéssel és növényvédelemmel szintén foglalkozunk.

A korábbiakban az alma, a körte és a bogyósok metszéséről írtunk. Áprilisban — az időjárástól függően — kajszí- és az őszibarack rügyei is megduzzadnnk. fakadni kezdenek. A rúgyfakadás előtti időszak az, amikor a gyümölcsfákat metszeni kell. A kajszi mslszése egyszerű, nem munkagényes A koronát fölös'euesen besűrítő vesszőket metéljük ki, a koronaágakat metsszük viszsza. A koronaágak kétharmadra való v'sszametszésél jobb, ha júniusiján végezzük, mert az áprlisi metszéssel sppriisötíésl idézhetünk elő, mivel több végálló rügy is hajtást hoz. Ezzel szemben a júniusi metszésnél csak az utolsó rügy hajt ki. A z őszibaiacknál a metszést évente háromszor, mindig a vegetációs idő alatt végezzük. Zöidmetszéskor, amelyet júniusban—augusztusban végzünk. tőből eltávolítjuk a fölösleges, koronát besűrítő vesszőket. Ezt követően a vegetációs időszak, illetve a rügyciifferenciálódás végén szeptemberben a termőnek szánt hosszú veszszőket kétharmadára rövidítjük le. Most. áprilisban van a harmadik metszés ideje. Ilyenkor inkább csak kiigazítjuk a korábbi két metszés, fiiképp a jún’usi hiányosságait, illetve az azóta benőtt koronát megritkítjuk. A vesszőket többnyire tőbői kimeléljük. Az egy-Uét szemre történő metszést ma már túlhaladottnak tekintjük, mivel a fa a rejtett rügyekből is e'ég vesszőt hoz. Katlan alakú koronát kell kialakítanunk, mert a vesszőket így éri kellő levegő és napsütés.

A télen tárolt almafa-oltóvesszők most előszedhetök. E- zekkel oltásokat, átoltásnkat és nyúlrágás esetén áthidalásokat végezhetünk. Minden esetben használjunk oltóviaszt. Házi faisko'ámkban nézzük át az őszi szemzéseket. A megduzzadt szemek az éledés jelei. A rügy feletti alanyt ollóval vagy kacorral távolítjuk el. A vad vesszőt szúrjuk a nemes mellé, hogy kapáláskor könnyebben észrevegyük. A szem felett a metszésfelületet oltóviasszal kenjük be. Ha a szem nem éledt meg, az alanyt metszetlenül hagyjuk, majd pedig beoltjuk.

Most kell orvosolnunk a terméketlen buján nüvö fákat is. Az egyik megoldás, hogy ezeket kivágjuk, a másik mód pedig a „megdrőtozás“. Ennek elméleti magyarázata a következő: Az asszimllátumok vlszszaáramlása a koronából a gyökérrendszerbe, a fa kérgében

zajlik. Ha a törzs egy pontját (leggyakrabban a korouaelágazás alatt) puha dróttal körbekötjük, akkor az asszimt'átumok java része a koronában marad és gazdagon ellátja a rügyeket. így ezek termővé válnak. Az átültetett fákat a visszametszés ulán meg kell öntöznünk. Kéthetente egy alkalommal öntsünk rájuk 40 liter vizet. A nitrogéntarta'mú tápanyagot minimum három részben juttatjuk ki. Az első harmadol ősszel adjuk, a következőt most kora tavasszal, az utolsót pedig a júniusi természetes hullás előtt. Mivel a gyökérzot a koronától legalább háromszor terebélyesebb, ezért a talajműveiéssel egyidejűleg szórjunk alájuk fánként 1—2 kg gyorsan ható nitrogénműtrágyát. Tavasszal a talajt 5 cui-nél mélyebben ne műveljük. Gondoskodjunk a füvesítésről is. A lemetélt, összegyűlt galylyakat távolítsuk el. Az őszibarackfa lemetszett ágai frissen Is elég jól égnek.

Amennyiben ősszel esedékes lett volna, de nem használtunk istál'útrágyát. most már ne is alkalmazzuk. Inkább érett komposztot terítsünk szét. Tárcsával. illetve kapával dolgozzuk be és fiengerezzük le. ■*

A növénytermesztésben egyre többet foglalkoznak a talaj vízkészletének megőrzésével. Főleg olvan módszereket alkalmaznak, amelyek csökkentik p víz elpárolgását a talajból. A kertünkben is ezt kell tennünk. hiszen az önlüzés szükséges rossz, és drága is.

A permetezéseket áprilisban teljes ütemben végezzük. Virágzás idején a meggyet és a cseresznyét a monília, az őszibarackot a tafrinás Icvélfodrosudás, az almát a varasodás és a lisztharmat, a kürtét a varasudás, a birset a monília, a ribizkét és a köszmétét pedig a levélfoltosság és a lisztharmat veszélyezteti. A varasodás, a monília és a levélbetegségek ellen Ortchocidot, Dithanét és Fundazolt, a lisztiiarmat ellen Fundazolt, Thíovitot illetve Karathanet, Sulikol К-t, a talr na ellen Orthocidot vagy Kerozint használunk.

Attól függően, hogy vég.eztünk-e, vagy nem, téli lemosó permetezést, más kártevők is jelentkezhetnek. Ilyenkor már megjelennek a levéltetvek. Ellenük használjunk Metationt. Tavaly a zöldségen sok volt az üvegházi molytetű. Ezek a gyümölcsfák kérgén teleltek át. Hatásos ellenük az Actelllc. Ilyentájt komoly kárt okozhatnak a bimbólikasztók, valamint a ievé’sodró molyok is.

Kertünkben járjunk nyitott szemmel. Figyeljük meg. milyen főn látjuk a kártevőket, és nrkor. Külalakjukat jól jegyezzük meg, így könnyen megállapíthatjuk nevüket, ami hozzásegít az ellenük való védekezés módjának helyes megválasztásához. Virágzáskor ne használjunk rovarölő szert, csak fungicidekkel permetezzünk. Ezt is inkább reggel vagy este tegyük, amikor a levegő hőmérséklete 20 C-fok alá süllyed. így tekintettel lehetünk a méhekre, amelyek a gyümőlcskertész közeli barátai. Ne feledkezzünk el az elraktározott almatermés válogatásáról sem. Raktárteröleket ismét éjjel szellőztessük.

BELUCZ JÁNOS

agrármérnök, kandidátus

A ZÖLDSÉGES - KERTBEN

A fóliában és a melegágyban megkezdjük a nevelt palánták

edzését. Meghosszabbítjuk a szellőztetés idejét. A kiültetés előtt a fóliasátrak állandóan nyitva fejletnek, a melegégyi ablakokat lerakjuk. A palántákat csak a fagyveszély esetén takarjuk be újra.

A melegágyba, fólia alá, palánta nevelés céljából még mindig vethetünk paradicsomot, uborkát, spárgatököt, csillagtököt, kabacskát, dinnyét, zellert vagy póréhagymát. A tökféléket (kabakosokat) két-hárorn magonként cserepekbe vetjük (vagy ide ültetjük át), hogy a gyökérzet fejlődésének elég helyet biztosítsunk. így

2—3 héttel korábban szedhetjük az első termést, mint a szabadföldre való vetésnél.

Abban az esetben, hu a póréhagymát helyre való vetéssel termesztjük, akkor ezt még április elején is kivethetjük. Szabadhelyre vethetünk még hónapos retket és sa'álát is. Most kell elvetni a nyári retket és a késet sárgarépát. Sárgarépából ilyenkor a Rubína, a Nantes, a Larosa, a Karutan, az Olympia, a Rcgol vagy a Zino fajtát vessünk. A korai sárgarépát már kezdhetjük ritkítani, esetleg fogyasztani is.

A kertekben igen kedvelt a bimbós- és a fodroskel. Nagy előnyük, hogy nem igényesek. Olyankor is fogyaszthatók, amikor más zöldségfajlúk szezonja már lezajlott, és vitaminhiány van. A bimbóskel és a fodroskel jól bírják a könynyebb fagyokat, így télen is lehet friss zöldség a kertben. Ezeket kerti ágyasokba áprilisban vetjük, később a palántákat szétültetjük. A bimbóskel beszerezhető fajtái: a Karpo Fi, a Rozeta és a Závitka, a fodroskelé pedig a Halbhoher Grüner Mooskrauser.

Itt az ideje a magnyerésre szánt vöröshagyma és a dughagyma ültetésének Is. A dughagyma nevelésére szánt magot állandó helyén sűrűn vethetjük.

A növények jó fejlődésének érdekében fontos, hogy a vetésnél a mag olyan mélységbe kerüljön. ahnt a csírázáshoz és a keléshez elegendő tatainedvesség és levegő áll rendelkezésére. A magtakarás 1 és 8 cm között változik. Kötött talajba sekélyebben kell vetni, mint a lazáira. Az apró magvak vetésmélysége 2—3 cm, a nagyobbaké (borsó, bab) pedig átlagosan 5—6 cm.

A melegebb területeken a hónap végén szabadföldi ágvasokba ültethetjük már a paradicsomot, zellert és a korai burgonyát. Befejezzük a korai karfiol és a többi, rövid tenyészidejű káposztafélék kiültetését is.

A korábban kiültetett káposzta, karfiol, kel, karalábé és a brokkoli (spárgakelj gondos ápolást igényelnek. Talajukat rendszeresen kapáljuk és öntözzük. Ebben az időszakban

.y'ftž'čф:-;-, ,'?л ' ./лг-';« - ■

С- ‘ к.: ■’ktžé;

Katlan alakú gyümölcsfa-koronák

{P. R. felvétele)

A bralislavai Zöldség- és Gyümölcsárnház ajánlata

(P. R. felvétele]

t ennivalók

már gondolni kell a növényvédelemre is. Most a levéltetvek és a káposztalepke hernyói ellen kell védekezni. A káposztalepke gyengén szőrös, tarka hernyói nagy lyukakat rágnak a levelekbe. Sokszor csak a vastag levélerek maradnak meg.- Később a káposztafej mélyébe járatokat rágnak. Nyomukban rothadás lép fel. Ajánlatos olyan vegyszert használni, amely a levéltetveket és a hernyókat egyaránt irtja. Ezek a: Ambush 25 (0,04 %], Dipel (0,1 %), Dimilin 25 DP (0,2 íb], 'Gardona 24 ЕС (0,3—1%), 'Gardona 50 VVP (0,25 %), Eloccron WP ЕС (0,1%) vagy Soldep (0,1%). A zöldségfélék esetében nagyon fontos a várakozási idő betartása. Az Élőerőn WP 50, Gardona 24 ЕС és 50 WP-nél a kötelező várakozási idő 21, a Dimilin 25 DP, az Ambush 25 és a Dipel vegyszereknél 14 nap.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a májusban kiültetésre kerülő zöldségek számára előkészítsük a talajt. A fóliasátorban a folyamatos szedései felszabadított területet mindjárt be lehet ültetni. A sátor végébe paradicsomot vagy uborkát, a többi területre paprikát, tojásgyümölcsöt (padlizsán) tegyünk. Ha pedig megvárjuk, hogy az egész fóliasátor felszabaduljon az előnövény lekerülése után ajánlatos a talajba négyzetméterenként négy dkg műtrágyát bedolgozni. A talajt legalább 10 napig pihentetjük, utána ültethetjük ki a paprika-, uborka- vagy paradicsompalántákat. Az uborkát és a paradicsomot támrendszer mellé telepítsük. Az áttelelt feötd'égféléket, a téli spenótot, a póréhagymát, a salátát, a rebarbarát és a hagymát már a szabadból is szedhetjük. Tudni kell. hogy a spenótból a Consists és a Monopa, a salátából a Lednický és az Altenburský, a póréhagymából az Elefant, a Selandia, a Colonna és a Unioue, a hagymából pedig a Hiberna és a Presto fajták alkalmasak az átteielésre.

MAGDA VALSIKOVA * agrármérnök, kandidátus

A SZŐLŐBEN

A rügyek duzzadásakor a téli fagyok által károsított szőlőkben is fejezzük be a metszést. A károsodás mértéke ilyenkor már jól látható, ezért a metszéssel tovább ne késlekedjünk. A rügypattanás után végzett metszéssel sok értékes tápanyagtól fosztjuk meg a tőkéket, a kipattanó rügyek leverésével pedig gazdasági kárt is okozhatunk. A korábban már

részlegesen megmetszett tőkéknél végezzük el a javító metszést. Megfelelő tápanyag- és vízellátással még kedvezően befolyásolhatjuk a rügyekben lévő virágzat mennyiségét és fejlődését. Különösen a téli fagyok által károsított szőlőkben van ennek jelentősége, ahol a főrügyek nagy része károsodott, ezért fontos lehet a mellékrügyek termékenységének növelése.

A nedvkeringés megindulása ntán fejezzznk be a szálveszszők segédhuzalhoz történő lekötözését. A lehajlítást óvatosan végezzük, nehogy a szálvesszők eltörjenek. A szálveszszőt két kézzel marokra fogva, ízközről izközre haladva óvatosan megropogtatjuk, közben lehajlítjuk és a segédhuzalhoz rögzítjük.

Közvetlenül a rügypattanás előtt végezzük el a kora tavaszi, áztatásszerű lemosó permetezését a szőlőlevélatka és a szűlőgubacsatka kártételének megakadályozása céljából. Az atkák kártétele elsősorban a rövidcsapos metszéssel művelt, idős szőlők, valamint az olyan művelési módoknál szembetűnő, {fejművelés, kordonművelés stb.), amelyeknél viszonylag nagy a többéves, fás részek aránya. A védekezés során kéntartalmú készítményeket használunk, amelyek közül jól bevált a Sulka 4—5 százalékos, a Palybarit 3 százalékos vagy a Sulikol К 2—3 százalékos töménységű oldata. A kéntartalmú készítmények hatásfoka magasabb hőmérsékleten kedvezőbb, ezért a lemosó permetezést lehetőleg meleg, napfényes időben végezzük. Rügyfakadás után az atkák ellen kielégítő védelmet nyújtanak a szisztemikus tulajdonságú készítmények (Bi-58), a permetezést azonban több alkalommal meg kell ismételni.

Készítsük elő az oltványokat a telepítéshez, amelynek sikere nagyrészt az ültetési anyag minőségétől, valamint előkészítésétől függ. Közvetlenül az ültetés előtt a vesszőt egy világos rügyre, a gyökereket pedig az ültetés módjától függően 2—8 cm-re kell visszavágni. Az oldalgyökereket tőből eltávolítjuk. A gyökér viszszavágásakor ügyeljünk arra, hogy a növényen roncsolt gyökérrész ne maradjon. A vessző és a gyökér visszjametszése után az ültetési anyagot 2/s részéig vízbe állítva 12—20 órán át áztatjuk. Az ü'tetőgödrüt közvetlenül a telepítés előtt ássuk ki. begyen 40 cm mély és 20X20 cm nagyságú, hogy az oltvány kellő mélységre kerüljön, és taposáskor a lábunk feje beleférjen. A gödörbe állított oltvány gyökerére először porhanyós földet szórunk, majd Jól megtapossuk. Tavaszi telepítéskor a gödörbe tőkénként 5—10 liter vizet öntünk. Mikor a föld a vizet beitta, a gödröt taposás nélkül betemetjük. Ügyeljünk az ültetés mélységére, mivel a mély és a magas ültetés egyaránt hátrányos. A melyen ültetett szőlőben erős a havmatgyökér-képződés, és metszéskor a tőkéket mindig mélyen kell kibontani. Magas ültetés esetén viszont a téli takarás okoz gondot. Sík területen az oltás helye 3—5 cm-rel legyen a talaj felszíne fölött. A lejtős terület felső részén 2—3 cm-rel mélyebben, az aljában pedig néhány centiméterrel magasabban ültessünk. Fúróval történő telepítéskor az oltványt az iszapos főidben kissé mozgassuk meg, és várjunk addig, míg a föld a vizet beissza, utána a lyukat teljesen temessük be. A földből kiálló tőkerészt felcsírkézzük és védőkupaccal láttuk el, mely a kiszáradástól, valamint a kései fogyóktól védi a növényt. A rügy fölé csak porhanyós föld kerüljön, amelynek vastagsága ne haladja meg a 4—5 cm-t. A paraflnozott oltvánnyal történő telepítéskor a cstrkézés elmarad. Telepítés után a talajt lazítsuk fel, kapáljuk meg.

'A nedvkeringés megindulása ntán hasítákus ékoltással a rosszul termő, gyenge minőséget adó tőkéinket átolthatjuk. Ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön föld a vágásba, mert ez akadályozza az erjedést.

Készüljünk fel a kései fagyok elleni védekezésre Is. fii sorok végére hordjunk nehezen égő anyagot (lombot, galylyat, nedves szalmát stb.), hogy fagy esetén meggyújtva, füstjük védje ültetvényünket. Április végén kezdjük meg a szőlőoltványok Iskolázását.

A borospincében a bor érését (a tárolás körülményei és időtartama me'lett) a legtöbb kezelési eljárás is befolyásolja. Az érési folyamatok szabályozásában kiemelt szerepe van a kénezésnek és a töltögelésnek, valamint a különböző anyagú tárolóedényeknek.

Ä második fejtés után boraink túlnyomó része éretté válik, elérik élvezeti értékük tetőpontját. A további oxidációs folyamatok hatására tűifejlődnek, elöregednek. A fejlődés hanyatló szakaszát nem szabad bevárnunk, hanem a borokat optimális időpontba palackozni, vagy legalább pórusmentes tartályban kell tárolni, Ä reduktív borok tárolásához a pórusmentes tartályok, az üvegedények a legkedvezőbbek. Ezekben az elsődleges szőlőillat és a zamatanyagok, az üde borjelleggel együtt, tovább megőrizhetők. Palackozáskor a bornak már stabilnak' kell lennie. Arra törekszünk tehát, hogy a palackozott bor. a fogyasztásig (tisztán, üledékmentesen és zavarosság nélkül)' megőrizze minőségét.

X pincében végezzük el a tavaszi nagytakarítást és a hőmérsékletét igyekezzünk 10 C-fokon tartani. Ne feledkezzünk meg az üres hordók kezeléséről, időnkénti kénezéséről sem.

KORPÁS ANDRÄS agrármérnök