Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-10 / 1. szám

1987. január 10.

SZABAD FÖLDMŰVES,

moratőriummérleg

Ä szovjet moratórium kezdetétől, 1985. augusztus 6-tól 1986. december 15-ig az Egyesült Államok 24 atomrobbantást hajtott végre. Ezek közül a következő 20-at Jelentették be hivatalosan:

1985. VIII. 17. (20 kilotonna).

1985. IX. 28. (20 kilotonna alatt).

1985. X. 10. két, gyors egymásutáni kísérlet (20—20 kilotonna).

1985. X. 17. (20 és 150 kilotonna között).

1985. XII. 5. (150 kilotonna).

1985. XII. 28. (20 és 150 kilotonna között).

1986. III. 22. (150 kilotonna alatt).

1986. IV. 10. (20 kilotonna alatt).

1986. IV. 22. (20 és 150 kilotonna között).

1986. V. 21. (nincs adat).

1986. VI. 5. (20 és 150 kilotonna között).

1986. VI. 25. (20 és 150 kilotonna között, Nagy-3ritanniával közös kísérlet).

1986. VII. 17. (150 kilotonna körül).

1986. VII. 24. (20 kilotonna).

1986. IX. 11. (20 kilotonna alatt).

1986. IX. 30. (20—150 kilotonna között.

1986. X. 16. (20 és 150 kilotonna között).

1986. XI. 14. (150 kilotonna alatt).

1986. XII. 13. (20 és 150 kilotonna között).

Ä négy, hivatalosan be nem Jelentett, de külföldön is észlelt robbantás közül háromnak az időpontját közölték: 1985. augusztus

15. és október vége, illetve 1986. április 20.

19B5. augusztus 6-án, Hirosima amerikai atomtámadásának 40. évfordulóján lépett életbe a szovjet atommoratórium. A Szovjetunió a nukleáris leszerelés útját egyengető lépésre — csatlakozásra — szólitotta fel az Egyesült Államokat. Ronald Reagan ekkor rövid sajtótájékoztatón azt mondta az újságíróknak, hogy a Szovjetunió csak azért állt le egy időre a robbantásokkal, mert éppen lezárt egy kísérletsorozatot, és már „nincs mit csinálnia“. „E korlátozott moratóriumot követően, ha a szovjetek állandó Jellegű befagyasztást akarnak, készek vagyunk ahhoz is csatlakozni, de csak miután befejeztük kísérleteinket, és ők többé nem robbantanak.“

Egy évvel és két héttel később, amikor Mihail Gorbacsov — 1986 január, március és május után — Immár negyedik alkalommal, ezúttal 1987. január 1-Jéig meghoszszabbítottnak nyilvánította az egyoldalú szovjet moratóriumot, az amerikai elnök így nyilatkozott: „A moratórium nem felel meg az USA, az USA szövetségesei és barátai biztonsági érdekeinek. Ma és még egy ideig az USA, az USA szövetségesei és barátai biztonságának az alapja a megbízható és hathatós nukleáris fékentartás kell hogy legyen. Ez szükségessé teszi az atomfegyver-kísérleteket.“ A két nyilatkozat egybevetése önmagáért beszél.

Az atomkorszak hajnala óta a moratórium 1985-ös esztendejéig az Egyesült Államok 772, a Szovjetunió 556 alkalommal hajtott

végre atomfegyver-kísérletet. Moszkva tehát a moratóriummal katonai-védelmi értelemben bizonyos kockázatot is vállalt; és az időközben eltelt közel másfél év valóban további pontokkal (24:0 arányban) módosította a robbantási mérleget.

De a Szovjetunió vállalta ezt abban a reményben, hogy a példa mind morálisan, mind politikailag és diplomáciailag előbbre viheti a tárgyalások, a megegyezés ügyét. A hosszabbítások — az

1985. évi őszi genfi csúcstalálkozó után — olyan általános helyzetben bizonyították az újabb szovjet nukleáris- és hagyományos fegyver-korlátozási, leszerelési ajánlatotk komolyságát, amelyben megsokasodtak a két nagyhatalom közötti érintkezések, szakértői eszmecserék. Logikus volt a várakozás, hogy kölcsönössé válhat a moratórium. Annál is inkább, mivel az utolsó —vélj vagy valóságos — akadályt: az ellenőrzések visszatérő problémáját a szovjet vezetés igen határozottan hárította el. Már a januári, átfogó leszerelési tervben bejelentették, hogy elfogadják a helyszíni, akár nemzetközi ellenőrzést is. 1986 nyarán beengedték a Szemipalatyinszk környéki szovjet atomkísérleti telepre egy amerikai szakértőcsoport tagjait, akik ott saját észlelő- és rögzítüberendezéseket helyezhettek el. Ezzel szemben a szovjet szakértők hasonló célú nevadai látogatását az amerikai hatóságok előbb késleltették (szeptember helyett csak novemberben utazhattak be), majd a közvetlen terepszemlét, illetve a műszerek elhelyezését nem engedélyezték.

Noha. világszerte befolyásos erők — köztük maga az amerikai képviselőház is — a moratórium kölcsönös vállalására hívták fel Washingtont, az Egyesült Államok tizenhat hónap alatt inkább megkeményítette, semmint enyhítette elutasító álláspontját.

Mindenesetre Mihail Gorbacsov az izlandi találkozón javasolta Ronald Reagannak: „Állapodjunk meg arról, hogy reykjavíki találkozónk befejezése titán azonnal leülünk tárgyalni a nukleáris kísérletek betiltásáról. S emellett azt is javasoltuk, legyen ez olyan folyamat, amelynek menetében annak valamelyik szakaszában — lehet, hogy még elsődleges problémaként is — megvizsgálnánk a robbantások küszöbének, erejének kérdését, az évi nukleáris robban■, tások számát, az 1974-es és 1376- -os küszöbmegállapodások sorsának kérdését is, s tovább közelednénk a nukleáris robbantásokat teljesen és végleg betiltó, átfogó szerződés kidolgozásához.“

A két, úgynevezett küszöhmeg' állapodás a katonai, illetve békés célú robbantások hatóerejét korlátozza 150 kilotonnában; ezeket amerikai részről mindmáig nem ratifikálták. Egyes amerikai szakértők évi robbantási kvóták megállapítását, a hatóerőküszöb leszállítását ajánlják. Mások az úgynevezett „Árvédelmi“ tervhez tartják szükségesnek a robbantásokat. Tudvalévő, hogy a csillagháborús program új típusú, „harmadik nemzedékben“ nukleáris fegyvereket kíván kifejleszteni, amelyeknél a felszabaduló energia romboló hatása egyetlen irányba terelhető.

A „hatok“ üzenetben sürgették Washington csatlakozását az atommoratéí-iumhoz. Az amerikai képviselőház is amellett foglalt függessze fel egy évre atomrobfügessze fel egy évre atomrobbantási programját. ■

Azonban 1986 novemberében, Genfben az amerikai szakértőküldöttség kijelentette, hogy a nukleáris robbantások beszüntetését ők csak úgy tudják elképzelni, mint a nukleáris fegyverzetek felszámolásával párhuzamosan haladó folyamatot, az tehát szerintük nem lehet „kezdete“ a tárgyalásoknak, hanem csupán .hosszú távú cél“. Arra a kérdésre, hogy milyen — években kifejezhető — időhatárokra gondolnak, az volt a válasz, hogy „amíg lesz nukleáris fegyver, kellenek a kísérleti robbantások is.“

Ilyen előzmények után jelentette ki a szovjet kormány, hogy az amerikai magatartás folytán olyan helyzet alakult ki, amelyben a Szovjetunió nem tanúsíthat a végtelenségig egyoldalú önmegtartóztatást.

1986. december 18-án hozták nyilvánosságra a szovjet kormány nyilatkozatát, amely megállapítja: „Csaknem másfél év telt el azóta, hogy a Szovjetunió attól a törekvéstől vezérelve, hogy hozzájáruljon a nukleáris arzenálok kibővítését célzó veszélyes fegyverkezési hajsza leállításához és jó példát szolgáltasson a többi atomnagyhatalomnak, minden nukleáris robbantás egyoldalú leállításáról döntött, és ehhez az akcióhoz való csatlakozásra szólította fel az Egyesült Államokat.

A nemzetközi életben ez a moratórium, ez az egyoldalú intézkedés rendkívül fontos szerepet játszott azon komoly veszély ellenére, amelyet a Szovjetunió a nukleáris robbantásokra elrendelt moratórium többszöri meghosszabbításával a saját biztonságára nézve vállalt. Felvetette az atomkísérletek leállításának kérdését és a lázas nukleáris fegyverkezés leállításával összefüggő egyéb problémákat ts. A moratórium bizonyította, hogy reális lehetőség van olyan lépések megtételére, amelyek hatékonyan útját állhatják a lázas nukleáris fegyverkezésnek.

Rendkívül sajnálatos, hogy az Egyesült Államok jelenlegi kormányzata nem adott pozitív választ a Szovjetuniónak arra a felhívására, hogy csatlakozzon békekezdeményezéséhez. Az Egyesült Államok teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az ENSZ-közgyűlés határozataiba foglalt követeléseket, az el nem kötelezettek mozgalmának felhívásait, a delhi hatok képviselőinek indítványait, valamint a parlamentek és a nemzetközi közvélemény álláspontját, s állhatatosan kitart az atomfegyver-kísérletek programjának folytatása^mellett.

Az Egyesült Államok a nukleáris kísérletek leállítására való hajthatatlanságát különféle „érvekkel“ próbálta leplezni és például arra hivatkozott, hogy ezt az intézkedést nem lehet hatékonyan ellenőrizni. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy ez koholt ürügy. A Szovjetunió kész — s ezt nemegyszer a legmagasabb szinten kinyilvánította — e területen még a legszigorúbb ellenőrző Intézkedések végrehajtására is.

Ezt az ellenőrzést teljes mértékben biztosítani lehetne egyrészt nemzeti műszaki eszközökkel, másrészt nemzetközi ellenőrzés útján, beleértve a helyszíni felügyeletet is. A Szovjet? unió késznek mutatkozott a delhi hatok országai arra vonatkozó' aján-' latának az elfogadására fs, hogy segítségükkel bizonyosodjanak meg a nukleáris kísérletek leállításáról. Indítványozta az Egyesült Államoknak, hogy vitassák meg a nemzetközi és nemzeti ellenőrző hálózat létrehozásának a kérdését.

A Szovjetunió említett konstruktív

Moszkvai kormánynyilatkozat a moratóriumról

lépéseire való amerikai reagálás azt igazolta, hogy az USA szempontjából valójában nem is az ellenőrzésről van sző. A valódi oka annak, hogy az amerikai fél elutasítja a csatlakozást a szovjet moratóriumhoz — jelenleg ezt Washington már nem tudja leplezni — az, hogy az Egyesült Államok nyíltan katonai fölényre törekszik a Szovjetunióval és a szocialisía országokkal szemben, s ezt újfajta fegyverek kifejlesztése révén akarja elérni. Az Egyesült Államokban folyó nukleáris kísérletek során nemcsak új nukleáris robbanófejeket próbálnak ki, hanem az SDI-programríml összhangban űrbéli telepítésre szánt csapásmérő fegyevereket is kifejlesztenek — nukleáris forrást felhasználó röntgenlézereket is. Teljesen újfajta fegyver kifejlesztésén is munkálkodnak, amely képes űrbéli és földi célpontok elérésére egyaránt:

Teljesen nyilvánvaló, hogy amikor valaki egyre tökéletesebb atomfegyvertípusokat akar kifejleszteni és meg kívánja valósítani az űrháborús programot, s ezzel ki akarja terjeszteni a lázas fegyverkezést újabb területekre, akkor számára a moratórium nem ér semmit. Éppen azzal magyarázható az olyan átfogó tárgyalások megkezdésére vonatkozó szovjet javaslat elutasítása, amelyek elvezetnének a nukleáris kísérletek mindörökre történő betiltásához, hogy az USA nem hajlandó lemondani űrfegyverkezési terveiről a katonai fölény elérése céljából.

Jelenleg a korábbiakhoz hasonlóan nincs semmilyen arra utaló jel, hogy’ az Egyesült Államok késznek mutatkozna a Szovjetunió példájának követésére és felhagyna az atomrobbantásokkal. Sőt, mi több, az amerikai nukleáris kísérleti programot ugyanolyan gyors ütemben valósítják meg. Miközben a szovjet nukleáris kísérleti telepeken a moratórium hatályba lépése óta csend uralkodik, az Egyesült Államok 20 hivatalosan bejelentett és négy be nem jelentett nukleáris kísérletet hajtott végre. Olyan körülmények között, amikor az Egyesült Államok továbbra is folytatja a nukleáris kísérletei programjának megvalósítását új atomfegyverek kifejlesztése és arzenáljuk kibővítése céljából, a Szovjetunió a végtelenségig nem tanúsíthat egyoldalú tartózkodást. Olyan helyzet állt

elő, amelynek folytatása azt a veszélyt rejti magában, hogy a Szovjetunió és szövetségesei biztonsága komoly kárt szenved.

A szovjet vezetés alaposan és sokoldalúan megvitatta ezt a kérdést és szükségesnek tartja a következők kinyilvánítását:

Először: A Szovjetunió ismét hala* déklalanu! és átfogó tárgyalásokat indítványoz a nukleáris kísérletek teljes betiltásáról. Kész tárgyalásokat folytatni erről a témakörről bármilyen összetéttelben és bármilyen fórumon, természetesen az Egyesült Államok részvéteiével. Ezeken az eszmecseréken meg kell oldani az ellenőrzés kérdését is, méghozzá oly módon, hogy e tekintetben biztosított legyen a szerződés megbízható ellenőrzése. Az atomkísárletek teljes betiltásáról folytatott megbeszéléseken a Szovjetunió hajlandó lenne megállapodni e feladat szakaszokban történő teljesítéséről, az 1974-ben és

1976-ban kötött szovjet—amerikai szerződések ratifikálására való tekintettel, valamint a nukleáris robbantások számának és erejének az ideiglenes korlátozására való tekintettel.

Másodszor: A Szovjetunió kész továbbra is megtartani moratóriumát. Felújítja azonban atomkísérleteit, mihelyt 1987-ben sor kerül az első amerikai atomrobbantásra.

Harmadszor: Ha az Egyesült Államok leállítja az atomkísérleteket, akkor a Szovjetunió a kölcsönösség elve alapján bármely napon vagy hónapban hajlandó lesz e kísérletekre vonatkozó programja megvalósításának a leállítására.

Az a döntés, hogy о Szovjetunió megszakítja moratóriumát az 1937- -ben végrehajtandó első amerikai nukleáris robbantás után, kifcényszerített, kizárólag biztonsági érdekek által diktált lépés. A Szovjetunió változatlanul meggyőződése*! híve minden nukleáris kísérlet teljes leállításának, amit rendkívül fontosnak, elsőrendű intézkedésnek tekint a legfőbb cél — a lázas nukleáris fegyverkezés korlátozásának, majd az atomfegyeverek teljes megsemmisítésének elérése érdekében. A Szovjetunió ezentúl Is határozottan e cél elérésére törekszik. Az a meggyőződése, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatos álláspontja megfelelő megértésre és a világ békeerőinéi támogatásra talál.“

KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR

Az óév utolsó napjaiban jelentették a hírügynökségek, hogy a Pentagon hadrendbe állította az első tíz MX-típusú interkontinentális ballisztikus hadászati rakétát. A tíz, egyenként irányítható robbanófejjel felszerelt rakétákat Wyoming állam területén, a Warren légitámaszpont közelében megerősített silókba telepítették. A Pentagon azzal büszkélkedett, hogy a telepítéssel határidő előtt, és az előirányzott költségkereten belül maradva végeztek. A tervek szerint fokozatosan még további negyven ilyen rakétát telepítenek silókba, de a légierő máris közölte: az új költségvetési évre megfelelő összegeket követel ahhoz, hogy az MX-eket mozgathatóvá tagye. A most előterjesztett elképzelés szerint további őtven ilyen rakétát telepítenének 25 vasúti szerelvényre, ezeket normális körülmények között a légitámaszpontokon állomásoztatnák, de konfliktusveszély esetén az ország vasútvonalain mozgatnák, hogy felderítésüket és leküzdésüket lehetetlenné tegyék.

A Pentagon új költségvetése azt a követelést is tartalmazza, hogy biztosítsanak nagyobb összegeket a Midgetman elnevezésű, változtatható indítóállású, egy robbanófejes földrészközi hadászati rakéta kifejlesztésére. Brent Scowcroft'tábornok, volt nemzetbiztonsági tanácsadó, aki korábban egy — a Reagan elnök által létrehozott — bizottság élén javasolta a kisméretű, fgy könnyen mozgatható és nehezen leküzdhető rakéta kifejlesztését, „rendkívül nagy jelentőségű fejleményként“ üdvözli a kormány döntését az új rakéta fejelsztésének meggyorsításával kapcsolatban. A tábornok érvelése szerint az ilyen rakéta hadrendbe állítása „megkönnyítené a leszerelési tárgyalásokat“, mert „szükségtelenné tenné

a silókba telepített földrészközi rakéták védelmét“. Ezt az utalást úgy is lehet értelmezni, hogy az egykori nemzetbiztonsági tanácsadó a változtatható indítóállású rakéták kifejlesztésével szükségtelennek tartja a Reagan elnök által szorgalmazott ún. űrvédelmi rendszert.

Nos, ami a „védelmet“ és a „biztonságot“ és a tárgyalások megkönynyítését illeti, meglehetősen nagyok a véleménykülönbségek az Egyesült Államok különféle körei, politikusai és képviselői között is. Hát még a világ többi táján!

'A Szovjetunió jóindulata és tárgyalási készsége adott, olyan tény, amelyet egyre többen ismernek fel az USA-ban is. Hiszen az egyoldalú moratórium, a SALT—II tiszteletben tartása — annak ellenére, hogy az amerikai fél felrúgta a szerződést — önmagáért beszél. Az erőfölény — mint a biztonság elve — olyan illúzió, ainelyet Vlagyimir Csernise? katonai szakértőnek a TASZSZ által közzétett cikke igazi mivoltában mutat meg.

„A Szovjetunió szilárd maggyőződése, hogy az USA tervei a hadászati erőfölény megszerzésére és az atomháború büntetlen kirobbantására irreálisak. Az SDI azonban egyenlő veszélyt jelent minden nemzet és ország, így az USA és a Szovjetunió számára is, az egész civilizációt fenyegeti. Ez az oka annak, hogy a

„Újévi ajándék”

A Szovjetunió álláspontját a leszerelést és az USA csillagháborűs programját illetően az elmúlt évben már többször, több szempont és esemény kapcsán ismertettük. Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára a nemzetközi békeév eredményeiről és a világszervezet tevékenységéről adott nyilatkozatában ezzel kapcsolatban leszögezte: az űrfegyverkezés megakadályozza és a Földön folyó fegyverkezés megszüntetése két egymással szorosan összefüggő kérdés.

Persze, nem úgy, ahogyan azf az amerikai militarista körök elképzelik, hogy ha lemondanak az egyik fegyvernemről, akkor helyette hadrendbe állítanak egy másikat. Így megőrizve az erő pozíciójáról kialakított és csökönyösen védett rögeszméjüket.

Arra van szükség, jelentette ki a főtitkár, hogy olyan megállapodások kerüljenek kidolgozásra, amelyek biztosítanák a nukleáris fegyverek korlátozását és későbbi felszámolását a hadászati stabilitás megőrzése mellett.

Szovjetunió elvi ellenzője a „esillagháborús“ programnak, mutat rá a szovjet katonai szakértő, majd meggyőző és szemléletes tényekkel támasztja alá, hogy a Szovjetunió képes megfelelő válaszlépések megtételére, ha rákényszerítik. A hadászati témadőfegyverek potenciálját éppúgy növelni tudja, mint a szárazfSldön elhelyezett) ballisztikus rakéták számát, sőt az SDI zavarását és semlegesítését is képes elvégezni, ha erre kényszerítenék. Mindebből nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió nem hagyja megbontani az erőegyensúlyt, s minden olyan újabb fegyverkezés, költségvetési tétel megszavaztatása az USA-ban, amelyben az erőfölény megszervezésére hivatkoznak, csak illúzió és propaganda.

A Szovjetunió az erőegyensúly mellett törekszik a tárgyalásokra, a leszerelésre, a béke és biztonság megőrzésére, és nem erőfitogtatással és megfélemlítéssel érvel. Tény, hogy a Pentagon „ajándékának“ nem örül a világ, sokkal szívesebben vennénk, ha azzal lepne meg. hogy tiszteletben tartják a SALT—H-t“ —ra—