Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-04 / 13. szám
1 1987. április 4. .SZABAD FÖLDMŰVES. A KGBI-tagorszägok kereskedelme A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának moszkvai ülésén felhívást hagytak jóvá, amely többek között a következőket tartalmazza: Az európai biztonsági és együttműködési konferencián •észt vett országok képviselőiiek bécsi találkozója a felelősségteljes tettek szakaszához érkezett, amelyben döntést kell lozni a helsinki Záróokmány egészével összefüggő fontos megállapodások kidolgozása érdekében. A miniszterek ismét megerősítik, hogy országaik továbbra is hozzá kívánnak járulni az összeurópai folyamat kibontakozásához és elmélyítéséhez. amely hozzájárul a feszültség enyhítéséhez, a folyamat átfogóvá válásához. Cgy ítélik meg, hogy a bécsi találkozó résztvevői javaslatainak összhangban kell lenni a legfőbb feladattal: az országok együttműködésének fejlesztéséhez biztonsági, politikai, gazdasági és humanitárius területen. Ezen a fórumon olyan sürgető problémákat kell megvitatni, amelyek leginkább érintik földrészünk népeit, minden egyes embert, olyan problémákat. mint a leszerelés, a béke és a biztonság szavatolása, a bizalom megszilárdítása és az együttműködés kiszélesítése valamennyi területen. I. Tekintettel arra a rendkívüli sürgető szükségszerűségre, hogy elő kell segíteni az európai leszerelést, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentését Európában, az európai biztonsági és biza'omerősílő, valamint leszerelési intézkedésekről tartott konferencia első szakaszában eléri megállapodások arra orientálják a részt vevő tagországokat, hogy áttérjenek egy olyan átfogó rendszer kialakítására, amelv felölelné a bizalom- éti hiztonságerősitő, valamint le szerelési intézkedéseket. Kész letesen megvitatta ezeket e kérdéseket a Varsói Szerződét tagországainak budapesti felhi vása. valamint a szocialista or szagoknak a bécsi találkozói előterjesztett indítványai szem szögéből, amelyek konkrét tör gyalásokra való áttérést java sóinak az európai fegyvere; erők állománya és a hagyomá nyos fegyverzet lényeges csők kentéséről Európában, az A Az összeurópai folyamat kiszélesítéséért és a bécsi találkozó sikeres befejezéséért a korábbi sztrájkokban letartóztatott társaik szabadon bocsátását. A bányák ural már készen álltak a válasszal: az épület előtt felsorakozott katonaság sortúzzel fogadta a békés tüntetőket. Iszonyatos mészárlás következett: 270 munkást megöltek, 250-et megsebesítettek. Akik a „tüzparancsot kiadták, biztosak voltak abban, hogy alaposan megleckéztetik nemcsak a lénaí aranybányák, de az egész ország elégedetlenkedőit és lázongőlt. Az önkényuralom most is — akárcsak 1905. január 22sén a pétervárl véres vasárnapon és még sok más alkalommal — golyókkal felelt a követelésekre és fegyverrel osztott „Igazságot“. A hatalom nem ért célt! á lénai vérfürdő híre országos sztréjkhullámot eredményezett, tiltakozó tüntetések sokaságára került sor. Pétervár, Moszkva és számos más város proletariátusa nagy erejű megmozdulásokkal adott választ a vérengzésre és félreérthetetlenül bebizonyította, hogy nem rettent meg a brutális erőszaktól. Az esemény hatására parasztlázadások. diákzavargások és katonai zendülések törtek ki, forrongott az egész birodalom. A cárizmus ismét a megtorlások politikájához folyamodott, de a legszélsőségesebb rendszabályokkal sem tudta letörni a munkásmozgalmat, mely a következő években egyre' erősebb lett és egyre nagyobb befolyásra tett szert. Az 1914-ben kezdődő első világháború még jobban meggyorsította a cári uralom végnapjainak eljövetelét. Alig öt évvel a lénai sortűz után a győztes forradalom mindörökre véget vetett az elnyomók hatalmának és nyitánya lett a világtörténelem új korszakának. F. Kovács László * A lénai sortűz 75. évfordulójára Ä KGST-tagországok lakossága élelmiszer-ellátásának javítása érdekében olyan Intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek a mezőgazdasági termelés teljes körű intenzíflkálására Irányulnak, a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak korszerű gépeket szállítónak; korszerű technológiákat dolgoznak ki és vezetnek be; ésszerűbben használják ki a termőföldet; csökkentik a mezőgazdasági termékek tárolása, feldolgozása és szállítása során fellépő veszteségeket; növelik a vállalatok és szervezetek önállóságát; javítják a falusi dolgozók élelés munkakörülményeit. Ezzel együtt mindinkább elmélyül és kiszélesedik a szocialista közösség országainak tudományos-műszaki és termelési együttműködése az agráripari szférában. Egyre növekszik azoknak az áruknak a kölcsönös szállítása, amelyeket az agráripari komplexumok (AIK) ágazataiban áilitanak el«. 1970—1984. között ezek a szállítások körülbelül ötszörösére növekedtek. 1984-ben ezeknek az áruknak a részaránya 1970-hez viszonyítva 12 százalékról 17 százalékra nőtt. Az AIK ágazatai által előállított áruk aránya a KGST-tagországok külkereskedelmi forgalmában 1984-ben elérte a 20 százalékot. Az áruforgalom viszonylag magas (kb. 70 százalék) a mezőgazdasági nyersanyagok ás az élelmiszer-ipari termékek aránya, a traktorok és a mezőgazdasági gépek aránya kb. 16 százalék, az agrokémiai anyagoké 6 százalék, az élelmiszer-ipari gépeké és berendezéseké 5 százalék. Az AIK ágazatai által előállított áruk aránya a Kubai Köztársaság exportjában a szocialista világptacon eléri a 80 százalékot. Bulgária és Magyarország szocialista exportjában a 30, Romániában a 20 és az NLK-ban a 15 százalékot. Viszonylag nem magas (kb. 10 százalék) ezeknek a termékeknek a részaránya Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia exportiában. Azok az országok, ahol ezeknek a termékeknek a kivitele meghaladja a behozatalukat. a következők: Bulgária , Magyarország, a Kubai Köztársaság, Mongólia és Románia (ezek a tisztán exportáló országok). AZ EXPORT STRUKTCrAIA Az áruféleségektől függően, amelyeket ezek az országok a KGST-tagországok piacára exportálnak. három csoportot lehet felállítani. Az első csoporthoz tartozik Bulgária, Magyarország, a Kubai Köztársaság, Mongólia és Románia, amelyeknél az AIK ágazatai által előállított áruk exportjában kb. négyötöd részét a mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmiszer-ipari termékek teszik ki. A második csoport — az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia. Ezeknek az országoknak az exportiában az AIK ipari ágazatól által előállított áruk vannak túlsúlyban — a mezőgazdasági gépek,, agrokémiai hatóanyagok, élelmtszer-lparl gépek és berendezések. A harmadik csoporthoz azok az országok tartoznak, amelyek export Iában a mezőgazdasági termékek és a vele kapcsolatos Ipart ágazatok által előállított áruk közel azonos mennyiségben szerepelnek, jelenleg Ilyen arány csak a Szovjetunió exportjában figyelhető meg. Az elmúlt 10—15 évben a KGST-tagországok agráripari komplexuma ágazatai által előállított áruk export struktúrájában kirajzolódik egy olyan tendencia, amely az ipari termékek arányának növekedését jelzi. 1970 és 1984 között a szocialista együttműködés európai tagországainak kereskedelmi forgalmában a műszaki árak aránya több mint ötszörösére emelkedett, jellemző, hogy a mezőgazdasági gépek forgalmának több mint 65 százaléka az együttműködés keretén belül realizálódik. A megmaradó rész — az export a fejlődő országokba és az import a fejlett tőkés országokból. Csehsztóvékiíhan a mezőgazdasági gépek importjának és exportjának kiegyenlítését szorgalmazó tendencia figyelhető meg, Lengyelországban, a Kubai Köztársaságban, a Szovjetunióban és Bulgáriában az import meghaladja az exportot. Ezen időszakban viszonylag gyorsan növekedett a KGST-tagországok kereskedelmének volumene az élelmiszer-ipari berendezések területén, jelenleg az élelmiszer-ipari technika a KGST-tagországokból majdnem teljes mértékben a szocialista piacra Irányul, csak kb. 10 százaléka kerül a fejlődő vagy a fejlett tőkés országokba! A szocialista közösség keretein belül az élelmiszer-ipari gépek és berendezések fő exportőrei az NDK és Csehszlovákia. KGST szinten ők biztosítják a gépek exportjának a felét. Egészében véve a szocialista együttműködés tagországaiban az élelmiszer-ipari gépek és berendezések importja meghaladja azok exportját, különösen a Szovjetunióban, a Kubai Köztársaságban és Romániában. Bulgária exportja és importja e téren majdnem azonos. A moträgya-kkreskedklem JELENTŐSÉGE Az AIK ipari ágazatai által gyártott áruk forgalmában a KGST-tagországokban jelentős helyet foglalnak el az agrokémiai anyagok. A műtrágya-kereskedelem volumene az 1970. évi 7.6 millió tonnáról az 1984. évi 9.6 millió tonnára, vagyis 28 százalékkal nőtt. Ebből a káliumtartalmú műtrágyák 30-- 60. százalékot tesznek ki. A szocialista együttműködés tagországainak műtrágya exportjában és importjában viszonylag kisebb a nitrogén-, a foszfor- és a kombinált műtrágyák aránya. A KGST-tagországok fokozatosan növelik a külön- ^ böző műtrágyák exportját. A , foszforműtrágyák fő exportőre ( a Szovjetunió és Románia, ká- , liummütrágyákat majdnem minden KGST-tagország exportál, ■ kivéve Vietnamot, Kubát és . Mongóliát. Az összes szocialista • ország közül csak a Szovjet- , unió az, amelyik nem importál műtrágyát. Csak viszonylag kis mennyiségű (elsősorban foszfortartalmú!. műtrágyát Importál az NDK. jelentős mennyiségű műtrágyát Importál a Kubai Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Bulgária. A közösség keretein belül viszonylag lassan nő a foszforműtrégvák exportja, ez a nyersanyagforrások elhelyezkedésével és állapotával van összefüggésben, valamim azzal, hogy nincs elég foszformütrágya az ország belső szükségleteinek kielégítésére sem. Az elmúlt 15 évben jelentősen nőtt a KGST-tagországok növényvédő-szer és állatgyógyászati-készítmény termelése és kereskedelme. 1984-ben, 1970-hez viszonyítva, a tagországok kereskédelmi volumene ezekből a készítményekből 160 ezer tonnáról 440 ezer tunnára, vagyis több mint a 2,5-szeresére nőtt. Emellett még jelentős a behozataluk a fejlett tökésországokból, ami sok valutáris és termelési-műszaki ne; hézségjet okoz. AZ éleimtszer-ellAtAs alakülAsa A KGST-tagországok élelmiszer-ellátást problémájának megoldásában nagy jelentősége van a friss gyümölcs termelésének és a kereskedelemnek. A KGST-tagországok lakosságának zöldségellátása nagymértékben függ a friss zöldségfélék kölcsönös szállításától. 1984-ben a legfontosabb zöldségexportálő országok közé Bulgária és Románia tartozott, amelyek 135 ezer, Illetve 124 ezer tonna zöldséget értékesítettek, illetve Magyarország és Lengyelország, egyaránt 70 —70 ezer tonnát. Fokozatosan növekszik a KGST-tagországok kölcsönös kereskedelme húsból és húskészítményekből. gyümölcs- és zöldségkonzervekből, cukorból, növényi olajból és más élelmiszer-ipari termékekből, 1984- -ben. 1970-hez viszonyítva a hús és húskészítmények forgalma több mint a kétszeresére, a gyümölcs- és zöldségkonzervek forgalma pedig a másfél- £ szeresére nőtt. A KGST-tagországok által exportált élelmiszerek nagy része ® a szocialista világpiacra kerül — a feldolgozott zöldségek és gyümölcsök kb. 80 százaléka, . a hús és húskészítmények, va- h lamint a feldolgozott zöldségek és gyümölcsök legnagyobb ^ mennyiségét Magyarország Románia és Bulgária exportálja. ^ Ézek a termékek jó piacra találnak a Szovjetunióban, Lengyelországban és az NDK ban. ^ Egyes országok, mint például az NDK, Lengyelország és Cseh- ‘g Szlovákia egyidejűleg impor- д tálnak exportálnak meghatáro- , zott mennyiségű húst és hús- ^ készítményt. A KGST-tagorszá- - gok által exportált hús és hús- { készítmény mennyisége (kivé- e ve a Szovjetuniót és Lengyel- ^ országot) jóval több annál, mint d amit importálnak, 1984-ben a j KGST-tagországok hús és húskészítmény exportja összesen , kb. 1,4 millió tonnát tett ki. , Állandóan növekszik a hús és f húskészítmény exportja Bulgá- t ríáből, Magyarországról, Mon- ( góljából és Romániából. 1970 | és 1984 közöt ezeknek a termé- , keknek az exportja Magyaror- j szágról az évi 120 ezer tonnáról 490 ezer tonnára nőtt, Romániából 55 ezer tonnáról 145 ' ezer tonnára, vagyis több mint 1 a kétszeresére. A hús és hús- * készítmény kivitele és behoza- * tala kiegyenlített az NDK-ban ' és Csehszlovákiában. Folytatódik az irányzat, hogy ] a szocialista közösség azon 1 tagországai, amelyek kedvező | talaj- és éghajlati viszonyokkal j rendelkeznek a zöldség- és gyű- J mölcstermesztéshez, növeljék ezen termékek feldolgozott formáinak exportját. 1984-ben, 1970-hez viszonyítva, a konzerv zöldségek és gyümölcsök exportja Bulgáriában 390 ezer tonnáról 470 ezer tonnára, Magyarországon pedig 400 ezer tonnáról 476 ezer tonnára nőtt. Ez annak az eredménye, hogy fejlődött az élelmiszeripar, nőtt a feldolgozott mezőgazdasági termékek aránya, továbbá kedvezőek voltak az értékesítési körülmények a szocialista világpiacon. MIT MUTAT A GYAKORLAT A KGST-tagországokban nőtt a koncentrált takarmányok importja (szója- és földimogyoró-dara, olajpogácsa stb.) és az 1980-as évek közepére elérte az évi 4—5 millió tonnát. A koncentrált takarmányok behozatala jelentősen megnehezíti a KGST-tagországok állattenyésztésének fejlődését, megdrágítja az állati eredetű élelmiszerek termelését, kedvezőtlenül hat a valutaalapok felhasználására. A gyakorlat azt mutatja, hogy ha a takarmányt importálják, akkor a baromfi- és a sertéshústermelés hatékonysága, amennyiben az árut tőkés exportja szánják, csökken. A külföldi takarmányvásárlás és a szállítás jelentősen megnöveli a hústermelés önköltségét. A hús drágul annak következtében is, hogy viszonylag nagy beruházások szükségesek az állattenyésztő telepek korszerűsítéséhez, a speciális szállítóeszközök és a hűtőgépek beszerzéséhez. Ezenkívül az Importált hús Iránti kereslet a belföldi piacokon fokozatosan csökken. Egyes országok fogyasztói előnyben részesítik a helyi termelők által szállított friss állati eredetű termékeket. Az elemzés azt mutatja, hogy a külkereskedelem szerepe a KGST-tagországok élelmiszer-problémá|ának a megoldásában erősödni fog. A kölcsönös szállítások növekedésével, melyhez az árut az egyes országok agráripari komplexumai biztosítják, Javul a KGST-tagországok lakosságának táplálkozása és lehetővé válik a korszerű tudományos-műszaki eredmények bevezetése az agráripari szférában, annak érdekében, hogy tntenzifikálják a mezőgazdasági termelést és növeljék annak hatékonyságát. ANGEL DIMOV, a Nemzetközi Kapcsolatok és a Szocialista Integráció Intézetének tudományos főmunkatársa Ha tömören és lényegtörően akarjuk jellemezni az 1912-es év Oroszországét, minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy II. Miklós, az utolsó Romanov-cár birodalma kitörésre készülő vulkánhoz hasonlított. Látszólag szilárd és megdönthetetlen volt az uralkodó osztály hatalma: szolgalelkű és korlátolt bürokraták hatalmas serege, besúgók és titkosrendőrök ármádiája, s mindenekelőtt a katonaság őrködött a rend fölött. A mélyben, az elnyomottak és kizsákmányoltak sokmilliós tömegében, akik a társadalmi piramis legalján tengették örömtelen és hihetetlenül nehéz életüket, már megszülettek azok az erők, melyekre az évszázados változatlanság és mozdulatlanság megszüntetésének történelmi szerepe várt, de a hatalom birtokosai aligha hihették, hogy a megvetett proletárok és muzsikok néhány év múlva győzelemre viszik az általuk szenvedélyesen gyűlölt forradalmat. A forradalmat, amelyet csak nehézségek érán sikerűit leverni a gazdagok számára oly félelmetes emlékű 1905-1907- -es években. Miután vérbe fojtották a munkások felkelését és leszámoltak a parasztok zendüléseivel, a legsötétebb reakciót és az ellenforradalmi terrort juttatták uralomra, hogy egyszer s mindenkorra végezzenek az őket fenyegető munkásmozgalommal. Hiába: a történelem menetének megváltoztatására irányuló erőfeszítéseik kudarcra voltak ítélve. Az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik szárnya az üldöztetés körülményei között is folytatta munkáját, és sem a börtön, sem a száműzetés nem tudta megtörni a párt erejét. 1910-tól kezdődően ismét gyorsan növekedett a boisevikok befolyása, legális és Illegális munkájuk egyre eredményesebb lett. Ebben rendkívül nagy szerepe volt annak, hogy az ipar fejlődésével párhuzamosan számszerűen is igen megerősödött a proletariátus, s ami ennél is lényegesebb- napról napra többen ismerték fel. hogy csak a cárizmus megdöntése, a kizsákmányolás felszámolása hozhatja el sorsuk Jobbra fordulását. A tizes években rohamosan szaporodtak a sztrájkok és a tüntetések; 1912-ben megmozdulások háromnegyed része már kifejezetten politikai jellegű I volt — nem csupán bérharcról, gazdasági követelésekről volt szó, hanem a rendszer elleni küzdelemről. E mozgalmas év drámai és nagy hatású eseménye volt a lénai sortüz. A Léna menti aranybányák az ország leggazdagabb lelőhelyei közé tartoztak, a Lenzoloto nevű angol—orosz társaság birtokolta őket. A tulajdonosok évről évre busás hasznot vágtak zsebre — a profit a munkások könyörtelen kiszipolyozásából származott. A bányákban napi 12—14 órát robotoló emberek hihetetlen nyomorban éltek; a munkaadók úgy bántak velük, mint kényszermunkára ítélt fegyenoekkel. Az elviselhetetelen élet- és munkakörülmények 1912 áprilisában sztrájkhoz vezettek: 4-én a dolgozók nagy tömegben az Igazgatás épülete elé vonultak, hogy előterjesszék helyzetük javítására vonatkozó kérelmeiket, s ugyanakkor követeljék lanti-óceántól egészen az Grálig, megfelelő fórum keretei közölt. Úgy vélik, hogy a biztonság-és a leszerelés kérdéseit egy összeurópai folyamat keretében kell megvitatni és megoldani. Ezzel összefüggésben megerősítik azt az indítványt, amelyet az ülésen képviselt országok a bécsi találkozón terjesztettek elő, s amely javasolta a stockholmi konferencia mandátumának oly módon történő kiegészítését, hogy azon konkrétan a leszerelés témakörről is tárgyaljanak. A bécsi találkozó kézzelfogható, konkrét eredményekkel történő befejezése kedvező légkört teremthetne az előrehaladáshoz azokon a tárgyalásokon, amelyeken a nukleáris fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről, az atomfegyvereknek a világűrre történő kiterjesztése megakadályozásáról, továbbá az európai atom- és vegyifegyvermentes övezetek létrehozására vonatkozó indítványok megvalósításáról tárgyalnak. II. leszögezték, hogy az európai biztrmság fontos része az aurópai biztonsága és együttműködési találkozón részt vett országok gazdasági kapcsolatainak ás együttműködésének fejlesztése minden tekintetben. Ezek a kapcsolatok alkotják az enyhülés, a biztonság és a béke anyagi alapját Európában. Az összeurópai folyamat további kibontakoztatásához és elmélyítéséhez hozzájárulnak a szocialista országok kezdeményező javaslatai a prágai gazdasági fórum, a bukaresti tudományos-műszaki együttműködési konferencia, valamint a környezetvédelmi fórum megtartására. Ugyanezt tartják szem előtt további indítványaik is a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés bővítésére és gazdagítására, a ter- melési kooperáció és a technológia-átadás új formáinak a bevezetésére, valamint a kereskedelmi és a gazdasági cserét gátló akadályok felszámolására az európai biztonsági és egyiittmiíködési értekezlet résztvevői között. III. A Varsói Szerződés tagországai a humanitárius területen megvalósuló együttműködést az összeurópai folyamat, valamint a nemzetközi béke és biztonság komplex rendszere létrehozása fontos t elemének tartják. Ezen a területen széles körű együttműködést szorgalmaznak. Meggyőződésük szerint mindent el kell követni annak érdekében, hogy biztosított legyen az ember életre és munkára való joga. békében és a szabadság körülményei közepette, a politikai állampolgári, szociális és kulturális jogok összességükben és kölcsönös függőségükben, az ország szuverenitásának tiszteletben tartása mellett. A béke, a bizalom, a népek közötti barátság és kölcsönös tisztelet légköre megteremtésének érdekei megkövetelik, hogy felhagyianak az antikommunizmus terjesztésére, a fajüldözés, a soviniszta és nacionalista tézisek hangoztatására irányuló minden kísérlettel. A Varsói Szerződés tagországai az eíirópai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett országokat arra irányuló törekvésekre szólftják fel, hogy a bécsi találkozó tartalmas és kigyensúlyozott döntések elfogadásával záruljon. Maradéktalanul készek megtenni mindent annak érdekében, hogy a bécsi találkozó konstruktív és tárgyszerű légkörben folyjon, s hogy döntései a nemzetközi ügyekben tanúsított új gondolkodásmód megnyilvánulásai legyenek, azok hozzájáruljanak a béke és biztonság megszilárdításához, az együtt, működés fejlesztéséhez Európában és az egész világon.
