Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-28 / 12. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1987. március 28. 14 MÉHÉSZET • MÉHÉSZET-® MÉHÉSZET • MÉHÉSZET Ф MÉHÉSZET • MÉHÉSZET Március első hetében (rom e sorokat, amikor még mindig tombol az északról ránk zúduló hideg tél Más tájakról a metnnrnlógilai intézet munkatársai erős havazást is jelentenek de mi, a Sajó völgyében „e'éeedeltek vagvnnk“ a mínusz tizenhárom Celsius-fokkal. Köztudomású, hogy hosszú, keménv telúnk volt, hiszen már december közepén leesett az első hó. s az utolsó hóbuckák márciusig dacoltak a napsugárral. Közben úiév napja egy kis enyhülést hozott, ami azonban csak négy napig tartott Ezt követően ismét hidegre fordult az idő, s folytatódott az igazi, kemény tél A néhány napos felmelegedés után Ismét dermesztő hideget voltunk kénytelenek elkönyvelni. A február tizedikéi enyhülést sokan a tavasz előjeleként tartották számon, most már tudjuk, hogy tévesen Mi. méhészek is a korai tavasz elérkezését vártuk, de hiába. Alaposan melléfogtunk, meri ismét csak kemény hideg következeit, amely még márems közepén sem akart megenyhülni. Vajon miért tartottam fontosnak az időjárási viszonyokat részletesebben taglalni? Elsősorban azért, mert az időjárás alakulása nagymértékben, s az idén kedvezőtlenül, befo'vásol|a a méhészkedést. Egy-egv envhébb napon a félifürt meglazult, sőt a melegebb dél! órákban a méhek a röpnyflásnál kémlelték a külső viszonyokat. Ennek következtében néhánv méh elhagyta a kaptárt, hogy megszabaduljon a tél folyamán felgyülemlett terhétől. Sajnos a hideg a szikrázó hóba kényszerítette a bátorkodókat. ahol megdermedtek. Pedig a szeszélyes időjárást követően minden egyes méhre nagv szükség volna A szokásosnál jóval hoszszahb és h:degebb tél alaposan próbára tette a méhész türelmét. Az Igaz, hogy voltak korábban ts kemény telek, de mindig volt egy-egy langyosabb, enyhébb januári nap,Nemikor a méhek tisztulhattak, s utána már könnyebben viselték a hátralevő időszakot. Most azonban november huszonnyolcadon volt az utolsó kirepülés és csak február tizenötödikén egy közepes tisztuló kirepülés. így teljes hetvenkilenc napig kaptárfogságra voltak ítélve a méhek, s emellett az időjárási viszonyok sem voltak kedvezőek, ami nyugtalan telelést eredménvezétt. Igaz. hogy két évvel ezelőtt pontosan száz napig nem tudtak a méhek kirepülni, de ennek ellenére jobban átvészelték a hosszú telet, mint az idén. Ez főleg annak tudható be. hogy nem volt ennyire változékony és gzeszélves a tél. Az idén ugyan volt néhány napos enyhülés, ez azonban nein volt alkalmas a kirepülésre. A tele'őfürt azonban meglazult, s az erős lehűlés következtében a szétszéledt, vagy pedig a fürt szélén elhelyezkedett méhek megdermedtek és elpusztultak. Ez a folyamat, sajnos többször is megismétlődött, így az elhullás is eléggé jelentős. Február tizenkettedikén kiszedtem az alátéteket, mert az Idő eléggé enyhe volt, s azt gondoltam, hogy elérkezett a tisztuló kirepülés ideje. Az alátétek kiszedése kellemetlen meglepetéssel szolgált, mert annyi elpusztult méh volt az alátéten, hogy a röpnyílásón ki sem fért. Miközben tisztítóvassal távolítottam el g méhhullákat. fehér bábokat Is találtam bőven. Minden hideghullám után meghallgattam a családqfcat és már januárban észleltem, hogy a megszokottnál több a ntéhhulla, de azért ilyen nagy mennyiségre mégsem számítottam. Az élet tehát megindult a koptárban, ám a hirtelen jött hideg hatására a Hasítás megfázott. így az elpusztult bábokat a méhek eltávolították a sejtekből. Az alátét ezenkívül mást is elárult: majdnem minden léputca között tedelezésböl származó viasztörmelék volt, s ez viszonylag nagv fogyasztásról tanúskodott. Sajnos, több méhésztől hallottam, hogy másutt is jelentős a téli elhullás, így nem egyedi jelenségről van szó. írásom megjelenésekor már bizonyára többet tudunk a tél okozta károkról. A teljes tisztuló kirepiilés csak február huszonegyedikén következett be, amikor a déli napsugár hatására minden kaptárban — akár akácvirágzás idejére is beillő — mozgás volt tapasztalható. A kirepülés következtében a hótakaró úgy nézett ki,, mintha sárga festékkel hintették volna meg. Ezen a napon bizonyára valamennyi méh megszabadult téli terhétől. Vártam az alkalmas pillanatot, hogy legalább egy kaptárba bepillanthassak. Kiválasztottam azt a kaptárt, amelyből úgy gondoltam, a legtöbb hullát szedtem ki. A méhcsaládon szerencsére nem tapasztaltam a nagy veszteség jelét, igaz, őszszel a legerősebbek közé tartozott. Kilenc keretre volt szűkítve és mindegyik léputcát betakarta. Annál meglepőbb volt az, amit az alátétek kivételkor észleltem: szinte minden léputca között viaszmorzsákat figyeltem meg. Az élelem fogytán volt, s már csak a keretek sarkaiban. Illetve a szélső kereteken volt némi maradék. További meglepetéssel szolgált, hogy a második kereten petézett az anya Három évtizede méhészkedem önállóan, nem beszélve édesapámmal való közös méhészkedésünkről. Harminc éve egyformán teleltetem be a méheket. most is annyi mézzel, mint máskor. A teleltetést műidig gondosan és idejében végzem. Kezdettől fogva feljegyzéseket készítek, de ennyi méhhullára még nem volt példa. Hasonlóan a" téli é'elemtogyasztés is jócskán meghaladta a korábbi hideg évek átlagát. A tapasztalatok tehát azt mutatják. hogy az erős és gyors hőingadozás kedvezőtlenül befolyásolja az állományt. Néhány méhész!árs szerint a jelentős elhullás egyik oka az, hogy ősszel a méhek sokáig röpködtek a szabadban. lg\ az öregebbek elpusztultak. Lebet, hogy ez is befolyásolta az elhullás mértékét, de azért nem értek egyet az iménti véleménnyel. Igaz ugyan, hogy az ősz folyamán sokáig röpködtek a méhek, de az aszály következtében nem volt virágzó növény, így sem nektárt, sem pedig virágport nem győjthetlek. Szerintem a nagy fogyasztást azzal lehetne magyarázni, hogy az ősszel szükséges energiát csak a téli készletből tudták meríteni, s így kevesebb élelem maradt. A méhcsaládok teljes elpusztulását azonban más tényezők is okozhatják, Így például a Noszéma-fertőzés. Ezért a védekezést soha nem hanyagolom el. Különösen azóta szentelek nagv figyelmet a védekezésnek. amióta a Varroa-atka megnehezíti a méhészkedők dolgát. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az atkafertőzéssel más betegségek is könnyen elterjedhetnek. Ezért ne sajnáljuk a több munkát és kiadást, mert az tlymódon elvégzett tevékenység, illetve befektetés a jövőben megtérül, s meghozza gyümölcsét. Viczén István A hideg tel Mkezménvei A PÄROZTATÖK BETELEPÍTÉSE fi pározlatót mindig egyszerre telepítjük az anyával. Nem kel) a méheket korábban a pá- > roztatóba helyezni. Ha már megvannak a párzatlan fiatal anyáink, elkészítjük a pároztatót. Az etetés szempontjából általában kétféle pároztatót használunk. A régebbi, szunyt- Pároztató tós típusoknál az etető alul ta- kiskaptárak lálbató- Az újabb típusú két (A szerző kisrámával készül, s az etető- felvétele) tér elöl vagy hátul van. Az A pároztató Már a kezdő méhész is megpróbálkozik valamilyen módon az anvaneveléssel hogy ne okozzon problémát az, állomány szaporítása valamint a nem megfe'ető tulajdonságú anyák cseréje Előfordul, hogy a rajzás alkalmával van bőven rajbölcsóbői kikelt anya.de pároztafők nélkül'ezt nem tudiuk hasznosítani Igaz. hogy nem tanácsos a rajzó hajlamú csatáriok szaporítása, de egy hároméves envától. amely két idényben nagyszerűen bevált,, érdemes a rajanyát felhasználni. Mivel az anvanevelés időivénves. nem minden méhésznek fijt erre ideie Az anvák beszerzésére van mód. hiszen a nvilvántartott neveinktől — •eaz. nem minden esetben a levmeefe'e'őbb időben — lehet vásárolni A nevetők ugyanis az anyákét a megrendelés sorrendiében szállítják, hacsak az igénylő nem kér valamilyen okból halasztást. A legtöbb nevelőnek keltetőszekrénve van, ígv töhb anvát nevelhet, mint amennyit a pároztatókba el tud helyezni A többletet, mint nárzatlan anyákat. darabonként 25 koronáért adják, vagy szállítják a méhészeknek. A pároztatásknr 30-40 százalékos veszteséggel kell számítani. ám ezt szakmai hozzáértéssel csökkenteni Is lehet. Egy húszcsaládos méhésznek legalább 5 darab, egy negyvencsaládosnak pedig minimálisan 10 pároztató szükséges. kiskaptárak etetőtérbe a méhek az egy centiméteres átmérőjű nyíláson jutnak A régebbi típusok hátránya, hogy telepítésnél a hígabb eledelbe a méhek beletapadtak. Ezért jóval megfelelőbb a kétrámás. külön etetőteres típus. Azonban Itt se feledkezzünk meg a legfontosabbról. Betelepftéskor a méhek megtalálják az etetőben az eledelt, de az anya nem megy át az etetőbe, és így sokszor éhenpusztul. Az anya kikelése után az első napokban még nem terme! vonző terméket, vagy ha igen. akkor is csak kis menynviségben. Ezért a méhek az Ilyen anyát nem nagyon veszik ftgyelembe. Erre gondolva a pároztatók előkészítésénél az etetőkön kívül még a pároztató sarkába, diőnyi nagyságú mézestésztát .helyezünk, hogy azt a méhek az anyával együtt fogyaszthassák. Az anya a harmadik naptól kezdve termeli az anyaterméket. s az Intenzitás 10 napig erősen fokozódik. Ezért fontos a pároztatőkat telepítésük után három napig hűvös, de nem nedves helyen tartani. Ez alatt az Idő alatt kialakul az anya és a méhek között a szükséges kapcsolat, s az anya előkészül a párzásra. A pároztatók telepítését mindig a fészekből vett fiatal méhekkel végezzzilk. Egy erősen fedett, zárt fiasításos keretről a méheket egy 50X50 centiméteres vastagságú fóliára vagy papírra szórjuk. Az Idősebb méhek felrepülnek. A megmaradt fiatal méheket két vagy három részre osztva a pároztatóba szórjuk, s beadjuk az elkészített anyát. A telepítést ajánlatos ketten végezni, mert a méhek menekülni kezdenek. Ezt a pároztató földhöz ütésével megakadályozzuk. A szellőző nyílásokon mérsékelt füstölést is lehet alkalmazni, de ez a művelet elmaradhat. A telepítés után, harmadnap este kihelyezzük a pároztatókat, s 2—3 nap múlva reggel vagy este ellenőrizhetjük. Ha a méhek építeni kezdenek, nyugodtak, akkor az anya bizonyára ép. Nappal, amikor a méhek erősen röpködnek, a vizsgálatot mellőzzük, mert az ijedt anyát saját méhei Is megtámadhatják. Kedvező párzási időben az anyák 10—12 nap múlva már petéznek. Ha valamelyik anya két-három nappal is elmarad a többitől, azt el kell pusztítani. Lehetőleg egy héten belül végezzük ezt el, mert a petézés hosszabb Idejű korlátozása árt a fiatal petézni kezdő anyának. Az anya felhasználása után a pároztató kis népét újból lehet anyásítani érett bölcsővel vagy kikelt anyával. Ha a pároztatóban kevés a méh, az állományt fel kell töiteni Egv festékes doboz fedelét kilyuggatjuk, s azt estefelé félig megtöltjük méhekkel; s egy-két óráig bűvös helyre teszszük lefektetve a dobozt. Amikor a méhek megnyugszanak, a dobozi ráállftjuk a pároztató etetőjére. Az etetőn keresztül a méhek egy órán belül egyesülnek. A pároztató erősítésére a mézelő'oől vett méhek is megfelelnek 4—5 kilométeres távolságból. Ha ez nem áll módunkban, akkor az erősítést ts fiatal méhekkel kell végezni. Sokszor a pároztatóban annyi fiatal méh kel ki, hogy nincs szükség erősítésre. Egy jól kezelt pároztatóban egy nyáron át 4—5 anyát tudunk pároztatnt. Ha helyszűke miatt a pároztatókat sorba rakjuk, a tájolás végett a röpnyílás fölé színes geometriai alakzatokat függesszünk. ANTAL ZOLTÄN MÉHÉSZNAPTÁR Figyeljük méheinket, ha lehetséges, sokat tartózkodjunk közöttük. A jó időben történő repülések sok mindenről tájékoztatnak minket. A melegvizes itató igen előnyös. Az itatás történhet a kijáróban vagy szabadban, csepegtetös itatóval. A vizet langyosan kell tartani. Ha a családok jók és teljesen szűkített fészekkel dolgozunk, felülről szinte légmentesen takarva, a méhek hűvös időben nem keresik szabadban a vizet. Bent annyi a lecsapódó pára, hogy vízigényüket kielégíti. Lehetőleg ekkor már lombos erdőben legyenek méheink, mert itt bőséges virágpor van. Itt pótlásról nemigen kell gondoskodni. Ahol mégis szükség van erre, a leghatékonyabb módszer a természetes virágporral történő pótlás. Az előző évben gyűjtött, szárított virágport lisztté őrölve a szabadból hordatha-tjuk ^1. Az első gyors vizsgálatot már el kellett végeznünk. így azt már tudjuk, hogy a csa’ád-' ban van-e anya, megfelelő-e az élelem és jól áttelelt-e a népesség. A fészekben csak a méhekkel takart lépek maradjanak. A fészek igazi szűkítésének és takarásának általában ilyenkor van itt az ideje. Nem is ritka a méhészek között, akt az első kirepülés és teljes takarás után csak minimális takarást alkalmaz. Ez a módszer az akácra már behozhatatlan veszteséget jelent. A- jánlatos a fészket újságpapírral lefedni. Serkenteni, illetve élelmet pótolni ilyenkor még híg elesággel nem szabad. Nagyon jó hatású serkentés. Illetve élelempótlás, ha a tartalék mézeskereteket felnyitjuk mint pergetéskor, és szé're betesszük az élelmet a családnak a válaszfal mellé. Ha csak a fészekben van, akkor például az aljáig lefedelezett mézeskeret alsó kétharmadát nyitjuk fel és visszahelyezzük. Ezzel a művelettel az anyát fokozott petézésre ösztönözzük. Ez azonban csak akkor hatásos, ha a család jó népes, és minden fészeklépet takar. A vizsgálat alkalmával, ahol hasmenést észlelünk, a beszennyezett kereteket kiszedjük. Munkás-here fiasttást (vegyest), tiszta herefiasftást találva új anyát adunk be, vagy pedig kis családdal segítünk. A kis családokat ne sajnáljuk, ilyen egyesítéssel többszörös hordási eredményt érünk el. Az egyesítéskor ajánlatos az anya biztosabb elfogadása érdekében 1—2 keretben lefedelezett méz egy részének a felnyitása. Ha az idő megfelelő, híg eleséggel Is etethetünk a méhek körülményeinek javítása érdekében. Ha kevés az élelem, amint lehetséges, azonnal etetünk és ha kell, serkentünk. Etetésre a legalkalmasabb a keretetető, ; mivel a fészekben bárhol el■ helyezhető, a fészket nem hűti, a méhek könnyen hozzájutnak. Fémből készült etetőt ne használjuk, mert ez a tavaszi hidegebb időben a méhek megdermedését okozhatja. Az etetésnél döntsük el, hogy mikor, miért etetünk (élelempőtló vagy serkentő etetés). A szörp sűrűsége és mennyisége más és más. Élelempótláskor 1—iLes szörppel vagy egy kicsit sűrűbbel etessünk, mivel a nagyon sűrű eleség nem előnyös a méhek számára, és nem is szívesen hordják. Serkentő és vízpótló etetésnél az időjárás és a csa’ád erejének függvényében híg eleséggel etethetünk. Ekkor 1 kilogramm cukorhoz még 1.5-'— 2.0 liter vizet is adhatunk. Hűvösebb napokon a méhek ki sem mennek vízért. Olyan nagy a párolgás, hogy akkor is találnak annyi vizet, amennyire szükségük van. Ha kézfejünket a ki járóhoz tartjuk, a kiáramló melegből minden család erőben! állapotára következtetni tudunk. Elsősorban este, a levegő lehűlése után megbízható ez a módszer. Az etetés ideje, különösen meleg élelem esetén, az este. Ha a repülés szórványos, etethetünk a nappali órákban is. Gondoljunk a vándorlásra. _Ha tehetjük és a közelünkben van fűz és megfelelő gyümölcsös, szervezzük meg a vándorlást. Ne feledjük, hogy a tapasztalatok szerint a gyümölcs és a repce együtt csak ritkán hasznosítható. A fűznél lehetőleg maradiunk az árterületen kívül, mert a folyók a hegyekből lezúduló víz hatására napok alatt kiléphetnek medrükből. Bőséges élelem legyen a családoknál, mert a fűzről való hordás hatására annyira megindul a fiasítás, hogy ha az idő hűvös és nincs természetes nektár, az élelem igen hamar vészesen csökken. Ha viszont jó az kló, a leszűkített fészekben a család megszorul, tehát gyakori ellenőrzés mellett a fészket bővíteni kell. A gyümölcs veszélyes, de jó méh legelő. Nagy eredményt nem ad, de a fejlődést igen elősegíti. A repce már március végén megmutatja, hogy hol lesz érdemes gyűjteni az állománnyal. Vigyázzunk azonban a repcefényhogár elleni vegyszeres védekezésre. Minden vándoroltatás esetén tájékozódjunk az illető mezőgazdasági üzemben, hogy , ne érje károsodás az állományt. Ne feledkezzünk meg a tartaléklegelőről sem, hogy ne érjen bennünket kellemetlen meglepetés. Az időszerű tennivalók végzése során mindig határozottan, de átgondoltan cselekedjünk. Nem árt, ha a korábbt tapasztalatainkat a szakirodalomban találtakkal is kibnvlt- Jük. — M—