Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-14 / 10. szám

ISMERJÜK MEG JOBBAN

A vértetű és természetes ellensége, a vértetűfiirkész

Hasznos százlábú - a rinya

Az őszi vagy tavaszi ásáskor a gondos kertész a frissen hantolt földből a gyomok gyökereit kiszedegeti, gondosan elpusztítja a kártékony vagy annak vélt különböző ízeltlábúakat.

A földigilisztákról már mindenki tudja, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a talaj életében. Ügyszintén Ismert a drétférgek (a pattanóbogarak lárvái), a cserebogárpajorok kártétele Is. Ásás közben bizonyára találkoztak már egy szinte cérnavékonyságű, 4—5 cm hosszú sárgásfehér, tekergőző állatkával is. Könnyű felismerni, hogy az állatvilág melyik csoportjához sorolható, hiszen „száz” lába van.

A százlábúak osztályába (Chilopoda) ragadozó fajok tartoznak. Nem kivétel ez alól az említett „féreg” sem, amely a Rlnyák (Geophilomorpha) rendjének képviselője. Érdekes rejtett életet élő ízeltlábú. Az egyes fajok nedvességigényes, talajban, hasadékban élő állatok, ahol kb. 40 cm mélységig hatolnak le. Kövek alatt és az avarban találkozhatunk velük. Gyakran lesnek zsákmányra a földigiliszták járataiban is. Lassan mozognak, helyváltoztatásukat oldalazó, kígyózó mozgással segítik. Szemük nincs, csápjaik segítségével tájékozódnak. Több faj mirigyváladéka zö'des fénnyel világít. Sok esetben az egész állatka fénylik, ezért sötétben néhány méterről észrevehető.

Igaz, hogy megtámadják a kisebb földigilisztákat, de Jelentős mértékben pusztítják a lágytestű rovarlárvákat is. Hasznos állatka, ezért ásás közben — kártevőnek nézve — ne metszszük ketté. Elég ellensége (cickányok, egerek, vakondok, bábrablók) van az emberen kívül Is. — P. R.—

Márciusi teendők a btokerttsu

napos és nyári retek, zeller, paraj, karósbab, paradicsom;

Kiskertünk talajának biológiai aktivitása márciusban már teljes erővel beindult. Ezért szeretnénk már most tanácsot adni azoknak, akik melegágyat akarnak létesíteni. Ha nincs lótrágyánk, akkor a melegtalpat négyzetméterenként 10 kg szalma, 1 kg szaruforgács és 1 kg friss tehéntrágya keverékéből is előállíthatjuk. A szalmát egy hétig áztatni kell (pl. hordóban), vagy naponta meg kell öntözni. Utána a kiásott ágyasba helyezzük, meglocsoljuk 3 liter vízben erjesztett szaruforgáccsal és trágyával, majd egy hét múlva 15—20 cm vastag, jó humuszos földdel beborítjuk. Az így elkészített ágyast fóliasátorral zárjuk le. A melegtalpban elszaporodó baktériumok tevékenysége hőt termel és ez felmelegíti a szalmaréteget. A hőfejlesztés mintegy 4 hétig tart. Február végén — március elején már melegtalp nélkül Is érdemes fóliasátrat fölállítani. A fólia alatt a föld megszikkad, gyorsabban melegszik mint a szabadban. Itt is vetésforgót alkalmazunk, amelyben térben és időben előre meghatározott sorrendben követik egymást a növények. Most is meg kell említenünk a kölcsönösen ható növénytársulásokat, amelyek a biokertészkedés alapját képezik. A tapasztalatból eredő megfigyelések alapján elmondható, hogy a kölcsönhatás a növények talaj-, tápanyag- és vízigényétől, nagyságától, alakjától, fényérzékenységétől, biológiai összeférhetőségétől függ. A talaj állandó takarását (lásd lapunk 6. számát) lehetőleg élő növényekkel, például parajjal biztosítsuk. (Küldetése befejeztével, a szárbaszökkenés kezdete előtt, amikor még dús a levélzete, levágjuk. A levágott parajt természetesen a talajon hagyjuk és úgy keverjük, mint a többi komposztált anyagot. Ebben az élő talajban a további kultúrák kitűnően gyökereznek.)

Karalábé

Paradicsom

Petrezselyem

Póréhagyma

Sárgarépa

Uborka

Vöröshagyma

A zöldségfélék ágyasai tavaszi és nyári virágokkal társítva reiieP üde, tarka képet mutatnak. Március elején már a szabadba Is vethető néhány kevésbé érzékeny zöldség, mint pl. a hónapos retek, a sárgarépa, a petrezselyem. Duggatható a vörös- és a fokhagyma is. Ügyeljünk arra, hogy nedves, ragadós talajba ne Szamóca vessünk. Nehéz talajokon jé, ha a vetőbarázdába komposztot szórunk, a magot pedig homokkal takarjuk le. így a csíranövények nem fulladnak be. Torma

bokorbab, borsó, burgonya, fejes saláta, póréhagyma, retek, zeller, karósbab, paradicsom, gyümölcsfák;

bokorbab, sárgarépa, fok- borsó, uborka, hagyma, káposztafélék, burgonya; karalábé, fejes saláta, póréhagyma, petrezselyem, zeller, tépősaláta, retek;

retek, paradicsom; fejes saláta;

szamóca, sárgarépa, ká- bokor- és karösbaK posztafélék, karalábé, fejes saláta, zeller, paradicsom;

kapor, borsó, fokhagyma, póré, retek, paradicsom, vöröshagyma;

bokorbab, kapor, vörös- retek, paradicsomi és fokhagyma, káposztafélék, fejes saláta, zeller, karósbab;

kapor, szamóca, uborka, karós- és bokorsárgarépa, fejes saláta; bab; )

bokorbab, uborka, ká- burgonya, posztafélék, póréhagyma, fejes saláta, karósbab, paradicsom;

fokhagyma, póré, retek, saláta, káposztafélék;

burgonya, gyümölcsfák.

Márciusban válasszuk ki az egymást követő veteményeket Ennek megkönnyítése érdekében táblázatba foglaltuk az egyes növények között fennálló kedvező, illetve kedvezőtlen kapcsolatot.

Eöldségfajta

Kedvezőtlen

hatású

szomszédnövények

Kedvező hatésú szomszédnövények'

Fejes saláta

bokorbab, kapor, borsé, szamóca, uborka, káposztafélék, karalábé, póréhagyma, hónapos és nyári retek, karósbab, paradicsom, hagyma, borsikafű;

petrezselyem,

zeller;

Paprika

sárgarépa, petrezselyem, paszternák, zeller;

Fokhagyma

szamóca, uborka, sárgarépa, gyümölcsfák, paradicsom;

bokorbab, borsó,

káposztafélék,

karósbab;

Bokorbab

borsikaffl, uborka, káposztafélék, karalábé, fejes saláta, tépő saláta, retek, zeller, paradicsom;

vörös-, póré- és fokhagyma;

Borsó

kapor, sárgarépa, káposztafélék, karalábé, fejes saláta, hónapos és nyári retek;

burgonya, póré- és fokhagyma, karósbab, paradicsom;

Burgonya

karalábé, torma, paraj;

borsó, káposzta, zeller, paradicsom;

Hőnapos és nyári retek

bokorbab, borsó, szamóca, sárgarépa, káposztafélék, fejes saláta, petrezselyem, tépő saláta, paraj, karésbab, paradicsom;

uborka;

burgonya,

fokhagyma,

vöröshagyma;

A védőhatás növelése érdekében a gyümölcsfák ún. tányér)ába tanácsos virágokat ültetni, pl. tulipánt, nárciszt, sarkantyúkát, valamin zöldségek közül fokhagymát, tormát, kar»* lábét.

Minden biokertésznek célja kell, hogy légyen a termékeny és egészséges talaj kiképzése és annak ápolása. Ezért minden klskertl hulladékot komposztáljunk és így juttassuk vissza a tápanyagokat a földbe. Akinek a természet a példaképe, az komposztál és mulcstakaróval fedi be kiskertjét. A lazán felterített mulcstakaró megőrzi a talaj víztartalmát, morzsalékos szerkezetét. A mulcstakaró védelme alatt a talaj humuszban gazdaggá és bötermésűvé válik. Mint már említettük, a biokertész nem alkalmaz vegyszereket (műtrágyákat, permeteket), ezért a blokultűrákra való átállásnál ügyelni kell arra, hogy kiskertünkben a növényi kártevők és ellenségeik között a természetes egyensúly fennálljon. Törekedjünk arra, hogy sok hasznos állat — énekes madarak, katicabogarak, sünök* cickányok, békák (főleg varangyok), fürkészfélék és más hasznos rovarok találjanak otthonra kertünkben. A növények közül a levéltetvektől a levendula és a sarkantyúka védi veteményelnket. (Ka)

Káposztafélék bokorbab, borsó, szamóca, uborka, fejes és tépő saláta, póréhagyma, hó-A mezőgazdasági szaküzletek választékából

(P. R. felvétele)

Ä szakemberek szerint űjból terjedőben van az almafa egyik legveszélyesebb kártevője a vértető (Eriosoma lanigerum).

Véleményünk szerint ennek egyik fő oka, hogy a különböző Inszekticidek erősen csökkentették a vértetűfürkész állományát. Elszaporodásukat az is elősegítette, hogy valószínűleg sok helyütt elhanyagolták a fák sebeinek kezelését. A vértetú Észak-Amerikából származik. Kártétele ott nem volt jelentős. Európába a 18. században került, Közép-Európában a 19. században jelent meg. Mindenütt elszaporodott, ahol almát termesztenek.

A laikusok számára is könynyen felismerhető. A 2 mm hosszúságú, szárnyatlan nősténye barnásvörös testét nyáron 3—4 mm hosszú, fehér viaszfonalak borítják. Összetömörülve, vattacsomóra vnlékeztető telepeket alkot. ÍNj még ennek láttán sem vagyunk biztosak abban, hogy ezzel a kártevővel találkoztunk, nyomjuk szét a vattaszerű telepet. A szétlapított rovarok szennyesvörös testfolyadéka (innen ered a nevük) minden kétséget kizáróan Igazolja, hogy vértetű támadta ineg fáinkat.

Európában csak szűznemzéssel (parthenogenezis) fejlődik. Feltehetőleg évente tíz nemzedéke is lehet. A szárnyatlan nőstények a fák gyökerein, a gyökérnyakrészeken, az L, II. stádiumban lévő lárvák az ágakon levő repedésekben telelnek át. Az tmágók nálunk csak a melegebb területeken vészelik át a telet. Tél végén, ahogy az időjárás enyhül, a kifejlett nőstények a fák föld feletti részén jelennek meg. Főleg az ön. vízhajtásokon (a rejtett rügyekből fejlődő, igen erős növekedésű, hosszú Izközű, laza szövetű hajtásokat nevezzük így), valamint a sebzést felületeken, metszési és sérülési helyeken telepednek meg. Elevenszülők. Fgy-egy áttelelt nősténynek 130—180 utódja ts van. Főleg a sűrű ágazató fákon, a korona belsejében — széltől, esőtől védett helyeken — szaporodnak gyorsan, ahol kedvező számukra a mikroklíma. Szaporodásukhoz a 21 C-fokos átlaghőmérséklet az optimális. A magasabb, 35—37 C-fok feletti hő kedvezőtlenül hat a fejlődésükre. A szárnyas egyedek Június elején Jelennek meg, majd a nyár folyamán számuk egyre gyarapszik.

A szakirodalom szerint a bű N-trágySzásban részesített, erűs növekedésű fákat gyakrabban Ss erűtelfesebben fertőzik. fisért elsősorban a szakszerűdéiül választott vegyi készítményekkel kezelt gyümölcsösükben fertőz erősebben. A fa

nedveinek elszívásával és a bebocsátott nyál mérgező hatásával károsít. Az almafa nedveit szívogatva először csak sima falú duzzanatokat, később azonban rákosodő sebeket („vértetűrák”) okoz. Az így megsérült kéregben könnyen megtelepednek mák kártevők és kórokozók is. A rákos szövetburjánzás zavarokat okoz-a tápanyagellátásban, így a károsodott ágrészek eltorzulnak, télen könnyen elfagynak, elhalnak. A vértetű gyakran okoz szövetburjánzást a gyökereken Is. A fa szenved, nem terem és elhal.

Erre a kártevőre nagyon érzékenyek az Arany parmen, a Boiki alma, a Boscoopi, a Cox renet; ellenállóak vele szemben az Ontario, a Banmann renet, a Delicious stb.

A szakirodalom a vértető ellen a klórozott szénhidrogénen alapuló szereket (Thiodan) és szerves foszfátokat (Metation E 50) ajánl, valamint a nyugalmi Időszakban sikeresnek mondja a szerves festékanyagokkal (Nitrosan 50) történő permetezést. Természetes ellenségei a katicabogarak és a fátyolkák.

Ä kártétel megelőzése szempontjából nagyon fontos a télvégi ápolási munkák gondos elvégzése, a sebek kezelése és a gyökérsarjak eltávolítása.

Az Eszak-Amerikából Európába betelepített vértetűfürkész (Aplielinus mali) monofág parazita, csak a vértetüt

támadja meg. Hozzánk az 1920-as években Olaszországból került. Nősténye a gazdaállat testébe egy-egy petét rak, amelyből 2—4 nap múltával lárva fejlődik. Ez a vértetüt elpusztítja. A fürkész fejlődése — a hőmérséklettől függően — tíz-húsz napig tart. A megtámadott kártevő teste gömbölydeddé válik („felfúvódik”), fehér viaszbevonata eltűnik és felülete jellegzetes fekete csillogást nyer. Az imágő (szárnyas, nemileg érett rovar) 2—4 hét alatt fejlődik. Ennek a hasznos kis parazitának a nagysága alig haladja meg az 1 mm-t. Nálunk évente 5—6 generációja van. A vértetűfürkész a gazdaállat elpusztult testében telel. A hideggel, még az erős fagyokkal szemben is ellenálló. A permetezés állományát erősen csökkenti. Érdemes telepítésével foglalkozni, mivel a vértetű ellen több mint 90 %-os hatásfokkal alkalmazható. Ősszel, mikor a hőmérséklet 10 C-fok alá süllyed, gyűjtsük be azokat az ágakat, amelyeken vértetűfürkésszel megtámadott kártevők telepe van. (A megtámadott gazdaállatok telepe a korábban Ismertetett jelek alapján könynyen felismerhető.) Ügyeljünk azonban arra, hogy ne olyan kolóniákat szerezzünk be, ameiyekből az élősködő már kiröpült. (Ezeket a rajtuk lévő röpnyílásokről ismerhetjük fel.) A 15—25 cm hosszúságú ágacskákat csomóba kötve száraz, szellős helyen 8 C-fok feletti hőmérsékleten tároljuk. Tavaszszal, amikor a kedvező Időjárás már állandósult, helyezzünk ki gyümölcsösünkbe 20— 20 ágacskát hektáronként. Ez kb. ezer hasznos kis hártyásszárnyút jelent.

A vértetű el’eni biológiai harcnak a hatékonyságát bizonyos mértékben csökkenti az, hogy a nálunk lévő klimatikus viszonyok hatására az élősködő és a gazdaállat szaporodásának intenzív szakaszai között időbeli eltolódás van.

Ennek ellenére a vértetűfürkész szerepe Csehszlovákia egész területén jelentős és figyelmet érdemel. így a kártevő elleni permetezést érdemes úgy időzíteni, hogy ne essen egybe ennek a hasznos, apró rovarnak a rajzásával.

Dr. Pomicha! Ricliárd

A szerző illusztrációs felvételei