Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-28 / 8. szám

1987. február 28. SZABAD FÖLDMŰVES 3 fxirenéébb fipeilmmek 'A magyarországi napilapok a kö­zelmúltban közzétették a Központi Statisztikai Hivatalnak a gazdaság és a társadalom 1986. évi fejlődéséről szőlő beszámolóját. A Jelentés leszö­gezte, hogy 1986-ban a termelés a számítottnál mérsékeltebben, a bel­földi felhasználás a tervezettnél na­gyobb mértékben növekedett. Az anyagi és a nem anyagi ágak teljesít­ményét kifejező bruttó hazai termék volumene — előzetes, részben be­csült adatok alapján — körülbelül 1 százalékkal volt nagyobb az 1985. évinél, az anyagi ágak nettó teljesít­­* ményét tükröző nemzeti Jövedelem pedig mintegy 0,5 százalékkal nőtt, értéke megközelítette a 880 milliárd forintot. A fő termelőágazatok — az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság — egyike sem érte el a tervezett terme­lésnövelési ütemet M1 most csupán a mezőgazdaság múlt évi eredményeit részletezzük egy kissé aprólékosab­ban. A mezőgazdasági termékek bruttó termelése a tervezettnél kisebb mér­tékben. körülbelül 1 százalékkal ha­ladta meg az 1985. évit. A növény­­termelés és az állattenyésztés azonos mértékben nótt. A múlt évben ösz­­szesen 14,2 millió tonna gabona ter­mett. ami csaknem 600 ezer tonnával, azaz négy százalékkal kevesebb az előző évinél. A terméscsökkenés fő oka a kalászos gabonák termésátla­gának az aszályos időjárás miatti visszaesése volt. Búzából 5.8 millió tonna termést takarítottak be, 12 szá­zalékkal kevesebbet az egv évvel az­előttinél. A búza vetésterülete 3 szá­zalékkal, 4,36 tonnás hektáronkénti hozama pedig csaknem 10 százalék­kal maradt el az 1985. évitől. A 7,2 millió tonna kukoricatermés 6 száza­lékkal haladta meg az elózó évit. A több termés teljes egészében a ve­tésterület növekedésének eredménye, a termésátlag 6,28 tonna volt, lénye­gében azonos az 1985. évivel. A cukorrépatermés a vetésterület és a hozamok csökkenése következ­tében 8 százalékkal kevesebb lett az 1985. évinél. Napraforgóból az eddigi legnagyobb, mintegy 860 ezer tonnás termést takarítottak be. A termés­­többletben a vetésterület és a hek­táronkénti hozamok növekedésének egyaránt szerepe volt. Az 1,3 millió tonna burgonyatermés 8 százalékkal kevesebb az 1985. évinél. A zöldség­­termés lényegében azonos az előző évivel. Ezen beiül gyökérféléból, vö­rös- és fokhagymából kevesebb ter­mett, ugyanakkor Jó. Illetve több volt a termés egyebek között zöldpapri­kából és paradicsomból. Gyümölcsből összesen 13 százalék­kal több termett, mint egy évvel 'ez­előtt. A termés kétharmadát adó al­ma mennyisége megközelítette az 1,2 millió tonnát, ami 22 százalékos nö­vekedésnek felelt meg. Szőlőből 660 ezer tonnát szüreteltek, 43 százalék­kal többet, mint az előző évben, de 15 százalékkal kevesebbet az 1981— -1985-ös évek átlagos termésénél. Az 1987. Januári állatszámlálás elő­zetes adatai szerint az ország ser­tésállománya 8,7 millió darab volt, 4,8 százalékkal több az •egy évvel ko­rábbinál. A szarvasmarhák száma ugyanekkor 1,7 milliót, tett ki, 2,4 százalékka! kevesebbet, mint egy év­vel azelőtt. A Juhállomány tovább csökkent. A vágóállat-termelés meg­haladta a 2,2 millió tonnát, az előző évihez képest 3 százalékkal mérsék­lődött. Ezen belül azonban a vágóba­romfi termelése 9 százalékkal növe­kedett. A fontosabb állati termékek közül tejből valamelyest többet, gyap­júból és tojásból 3—4 százalékkal kevesebbet termeltek, mint 1985-ben. A mezőgazdasági üzemek alaptevé­kenységen kfvüii tevékenysége mint­egy 4 százalékkal bővült. Az ágazat összes bruttó termelése majdnem két százalékkal meghaladta az 1985. évit. A mezőgazdaság műtrágya-felhasz­nálása az előző évihez képest lénye­gében nem változott. Az év folyamán üzembe állítottak négyezer új trak­tort, 720 gabonakombájnt, 270 öntö­zőberendezést. Elkészült 685 ezer tonna kapacitású magtár és szemes­­termény-tároló. Megkezdte működé­sét a Hajdúsági Agráripari Egyesülés számítógép-vezérlésű folyékonyműtrá­­gya-kéverő telepe, amely 120—150 ezer hektár folyékony műtrágya ellá­tását tudja biztosítani. 1986-ban egy munkás és alkalma­zott bruttó havi átlagkeresete 6540 forint, a mezőgazdasági szövetkeze­tekben dolgozók — közös gazdaság­ból származó — átlagkeresete 5760 forint volt, körülbelül 8, illetve 7,8 százalékkal több, mint 1985-ben. A munkások és alkalmazottak egy ke­resőre jutó reálbére, valamint a me­zőgazdasági szövetkezetekben dolgo­zók közös gazdaságból származó reál­keresete — a tervben előirányzott szinten tartással szemben — egyaránt 2 százalékot meghaladó mértékben növekedett. , Az alapvető élelmiszerekből és él­vezeti cikkekből a kínálat egész év­ben kielégítő volt, bolti eladásuk 5,2 százalékkal nőtt. 1987. Január elsején az ország né­pessége 10 millió 622 ezer fő volt, 18 ezerrel, azaz 0,2 százalékkal keve­­sebb,mint egy évvel korábban. JNSz) „Ez is Amerika!... ” Óriási hírverés előzte meg a New York-i ABC televíziós társaság Ame­rika című tizennégy és fél órás soro­zatának sugárzását. A film Í997-ben játszódik, amikor mór tizedik éve tart az VSA szovjet megszállása — az ENSZ védnöksége alatt. Ezt a „fantasztikus* filmet február 15-én, vasárnap kezdték vetíteni, mi­után — a vetítés megkezdése előtt — tiltakozott az ENSZ, neves személyi­ségek, tudósok és egyszerű emberek figyelmettették az ABC társaságot, hogy provokatív, szovjetellenes, béke­ellenes, a közvéleményt mérgező a beharangozott sorozat. Már az első rész vetítése után tün­tetők vonultak fel táblákkal a tévé­társaság épületei előtt, s követelték, az Amertká-t vegyék le a műsorrról. Nemcsak a háborúellenes mozga­lom aktivistái, olyan józanul gondol­kodó egyszerű nézők is felháborod­tak akik ismerik a történelmet, s tud­ván tudják, hogyan, mennyit szenve­dett a szovjet nép a fastszta pusztí­tás, a második világháború éveiben, mennyi áldozatot hozott, hogy meg­fékezze, majd legyőzze a milliókat szögesdrót mögöt kínzókat, a fajgyű­lölet nevében népeket halálba taszító nácikat. Ezt a szovjet népet „ábrá­zolja" a sorozat úqy, hogy az ameri-’ kaikat szögesdrót mögött tartja, s az embereknek nincs nevűk, csak szá­muk ... Aki így kelt hisztériát, így szítja más népekkel szemben a gyűlöletet, a bizalmatlanságot, így terjeszti a hi­degháború fagyasztó és dermesztő légkörét, az tanulta el az egykori nácik módszerét, a fasiszta szemléle­tet. A kellemes ízű rágógumihoz, a kö­vetkezményék nélküli szórakozást nyújtó sorozatokhoz szokott nézők is ügy érzik, ez a sorozat „megfekszi a gyomrukat". Tehát a colt — ezúttal — visszafelé sült el. —ft— A KÖZÖS PIAC VITÄI V, Volkov rajza — Nehéz tárgyalások ezek ... amíg az egységes árszint ki nem alakul. Mit tehetnek e felszó megvalósí­tásáért a művészek, a tudósok, a'z egyházak? Milyen eszkö­zükkel küzdhet ezért a célért a tu­domány. 8 kultúra, a közélet? Erről cseréltek véleményt három napon keresztül Moszkvában (február 14— 16-án) a reprezentatív békefórum résztvevői. Több mint 900 kiemelkedő tudós, művész, közéleti és egyházi személyiség a világ több mint 60 or­szágából. valamint a szovjet tudo­mány, kultúra és közélet 500 képvi­selője. Hét önálló vitacsoportban ta­nácskoztak, külön-külön a természet­­tudósok. a politológusok, az ökoló­gusok, az orvosok, a vállalkozók, a művészek és az egyházak képviselőt, hogy közös erőfeszítéssel meghatá­rozzák, hogyan lehet — és kell — elhárítani a pusztulás fenyegetését az emberiség fölül. A Kreml-palotában Mihail Gorba­csov. az SZKP KB főtitkára találko­zott a főrum résztvevőivel és beszéd­ben méltatta a találkozó Jelentőségét. Rámutatott: „Oivan időben jöttek önök a Szov­jetunióba, amikor itt lényegüket te­kintve forradalmi változások történ­nek. Ezek óriási Jelentőségűek mind társadalmunk, mind a szocializmus egésze és az egész világ számára. Csak az tudia helyesen értékelni nemzetközi politikánkat, aki megérti a változások tartalmát, értelmét és célját. Népünk, önök és az egész vi­lág előtt nyíltan mondom: külpoliti­kánkat minden korábbinál jobban meghatározza belpolitikánk, az az érdekünk, hogv az országunk töké­letesítésére irányuló alkotómunkára összpontosíthassunk. Éppen ezért van szükségünk tartós békére, a nem­zetközi kapcsolatok előreláthatóságá­­ra és konstruktív irányvonalra.“ Az átalakításról szólva elmondta, hogv az visszalordíthatatlan, s min­denkinek megmutatja, a Szovjetunió mire akaria összpontosítani forrásait, mire irányulnak elképzelései, milye­nek valódi programjai, vagyis mire kívánják fordítani a társadalom in­tellektuális energiáiét. „Nem vagyunk bírák és az embe­rek miliiárdiai nem bűnözők, akiket meg kell büntetni Ezért kell szét­törni a nukleáris guil’otine-t. A nuk­leáris hatalmaknak át kell lépniük saját nukleáris árnyékukat és az atomfegyverek nélküli világba kell lépniük. Ezzel együtt meg kell szün­tetni azt a gyakorlatot is, hogy a politika el legyen szakítva az egye­temes erkölcsi normáktól“ — jelen­­tett® ki Mihail Gorbacsov. Az út szovlet gondolkodásmód arra Az atsmfeperek nélküli yöágért, ez emüerisin teliéért törekszik, hogy megszüntesse a poli­tikai gyakorlat és az egyetemes er­kölcsi-etikai normák közötti ellenté­tet. Filozófia! világlátásának vala­mennyi irányát igyekszik lefordítani a gyakorlati politika nyelvére, a konkrét tettek síkjára vetíteni. Ennek kapcsán az SZKP KB főtit­kára kiemelte, hogv a nemzetközi biztonság új építménye csak a biza­lom alapién épülhet és erősödhet. Az új gondolkodásmód egyelőre nehe­zen tör utat a nemzetközi politiká­ban. A bizalom megteremtéséhez rendkívül sok munkára van szükség. Ezt a rendkívül fontos feladatot nem lehet kizárólag a politikusokra hagy­ni. Ez nemcsak a politikusok ügye, hanem a tudósoké, a művészeké, ér­telmiségiek. egyházi személyiségek, nők. fiatalok kapcsolódnak be az egvre szélesedő mozgalomba, amely az emberiség megmentését, az atom­háború elhárítását követeli. „Ügy vélem, az önök fóruma rend­kívül jelentős lépés a nukleáris fegy­verek nélküli világért és az emberi­ség túléléséért küzdő társadalmi moz­galom fejlesztésében — Jelentette ki Mihail Gorbacsov. Az úi politikai gondolkodásmódot iellemezve ezután emlékeztetett a . Szovjetunió törekvéseire, leszerelési javaslataira, tárgyalási készségére és egyoldalú atommoratóriumára. Genfi, stockholmi, reykiavíki álláspontjára — azokra az erőfeszítésekre, ame­lyekkel a Szovjetunió a nukleáris kí­sérletek megszüntetését, a nukleáris fegyverek felhalmozott készleteinek lényeges csökkentését, majd a fegy­verek telies felszámolását akarja el­érni. Ezzel összefüggésben szólt azokról az indulatokról, amelyek az utóbbi napokban törtek fel a hadászati vé­delmi kezdeményezés első részének megvalósítása körül. Ennek az akció­nak a hívei ragaszkodnak a rakéta­­védelmi rendszerek korlátozásáról szóló szerződés ..tágabb értelmezésé­hez“. Aggasztónak nevezte ezeket a felenségeket, s rámutatott, hogy a helyzet a nemzetközi togi rend szín­vonalának emeléséi és megszilárdí­tását követeli meg. nem pedig alá­­ásását és kulcsfontosságú elemeinek felszámolását. Beszédében kitért a regionális kon­fliktusok rendezésének sürgető köve­telményére Is. A Közel-Keletet a vi­lág érzékeny ideggócának nevezte, „ez a térség a történelem, a vallások és kultúrák kereszteződése“ — jelen­tette ki. — Ezért a rendkívül felelős, körültekintő — érzékeny — hozzá­állás az elfogadható, nem pedig az erőfitogtató módszerek, a rablőhad­­fáratok, az erő alkalmazásával való állandó fenyegetés. A nemzetközi kapcsolatok „emberi­vé válásához“ humanitárius területen is meg kell tenni a szükséges lépé­seket. Ez elősegíti a béke megőrzése erkölcsi garanciáinak létrehozását. A moszkvai fórum ezt a törekvést, ezt a gondolatot kívánta szolgálni. Az SZKP KB főtitkára beszéde befelező részében annak a kívánságának adott kifejezést, hogv a moszkvai fórum eszméi Jussanak el a világ minden sarkába, hozzák közelebb a megvilá­gosodást. szélesítsék a kölcsönös megértést — hogv közelebb iussunk az atomfegyverektől és az erőszaktól mentes világhoz; az emberi civilizáció halhatatlansága érdekében. A moszkvai fórum üzenetének po­litikai fogadtatása a világban külön­böző. hiszen a bizalom és a lószándék a megértés és a békés egymás mel­lett élés feltételeinek megteremtése valóban új gondolkodásmódot és poli­tikai gyakorlatot követel. Idő és ren­geteg munka kell hozzá, hogv meg­értsék és elfogadják. Viszont az az üzenet, amellyel a szellemi értékek létrehozóinak szól ez a találkozó, egyértelműen mozgósító jellegű. Fe­lelősségre ébreszt minden művészt és tudóst, minden nemes tettekre híva­tott alkotó embert: emeljenek szót az emberiség megmaradása érdekében. Hogy Klaus-Maria Brandauer, Clau­dia Cardinale. Graham Greene, Fried­rich Dürrenmatt, MiloS Forman. Ma. rina Vlády és a többi világhírű mű­vész. az orvosok és atomtudósok, a politikusok és egvházl személyiségek hogyan és miként továbbítják maid a moszkvai üzenetet, hogyan közve­títik és tér lesz tik a bizalom és a megértés gondolatait, mennyit és mit tesznek a fórum leimondatának meg­valósításáért — a lövő mutatla meg. De ahol szellem és erkölcs felelős­sége van felen, ott a béke, az ember ellenében gondolat és szándék nem születhet. KÜLPOLITIKÁI KOMMENTÁR A kölcsönösen elfogadható kompromisszumok programja Amióta — egy hónappal ezelőtt — életbe lépett az afgán kormány nem­zeti megbékélési programja, nyolc­vanegy ellenforradalmi csoport, ösz­­szesen tízezer fegyveres élt az am­nesztiával. Ezek a kabuli vezetés ellen harcoló csoportok a felhívást meg­hallgatva megadták magukat, letet­ték a fegyvert, s átálltak a kormány­erők oldalára A nyolc éve tartó, óriási áldozatokat követelő háború befejezésére törekszik Nadzsib veze­tésével az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Párt. A Szovjetunió nemcsak határozottan kinyilvánította, hogy kész aktívan hozzájárulni az afga­nisztáni helyzet politikai rendezésé­hez. de sokoldalú diplomáciai tár­gyalásokat is folytat ebben az ügy­ben Sevardnadze szovjet külügymi­niszter a válság kulcsországának, Pa­kisztánnak külügyminiszterével, majd az ENSZ főtitkárának megbízottjával tárgyalt. Az ENSZ-diplomata évek óta közvetít Afganisztán és Pakisztán kö­zött. Moszkvában járt Szultán AH Kistmand afgán korányfő. A tisztele­tére adott ebéden Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő újból megerősítet­te a Szovjetunió készségét a kölcsö­nös együttműködés további erősítésé­re. Utalt arra, hogy az utóbbi időben Afganisztán politikai életében fontos változások történtek. Azonban a nemzeti megbékélés irányvonala nem egyszerű folyamat. A vérontásnak tehát nincs más ésszerű alternatívája, mint a kölcsönösen elfogadható kom­promisszumok. A Szovjetunió teljes mértékben tá­mogatja a nemzeti megbékélés prog­ramját, amely az űj politikai gondol­kodásmód kifejezőse, a szovjet—af­gán kapcsolatok egész komplexumá­nak új megközelítését jelenti. Azon­ban a politikai rendezés kulcsa az a biztosíték, hogy megszűnik és nem újul tel a külső beavatkozás az or­szág belügyeibe. Minél előbb bekö­vetkezik ez, annál hamarabb vissza­vonják a szovjet csapatokat. Mihail Gorbacsov ezzel kapcsolatban a moszkvai békefórumon kijelentette, hogy e probléma megoldásához egy­forma megközelítés szükséges az Egyesült Államok és az Afganisztán­nal szomszédos országok részéről, s ehhez nemzetközi erőfeszítésre van szükség. A Szovjetunió kész a kon­struktív együttműködésre, az olyan politikai rendezés kidolgozására és megvalósítására. amely tekintetbe venné az afgán nép érdekeit éppúgy, mint Pakisztán és Irán népének érde­keit. Az első eredmények azt mutatják, hogy az emberek többsége megértet­te a testvérháború hiábavalóságát, c kész megbékélésre. A tűzszünet egy hónapja alatt húszezren költöztek vissza Pakisztánból. Viszont ez a hét év alatt oda költözött közel három­millió afganisztáninak csupán kisebb része. Ezenkívül mintegy kétmillióén élnek Iránban is. Az afgán hivatalos jelentések szerint a hazatelepülést az ellenforradalmi szervezetek és cso­portok vezetői, de a pakisztáni és iráni hatóságok is akadályozzák. Afganisztánban sajnos, a tűzszünet alatt is robbant bomba: Kabnlban, az indiai nagykövetség épülete előtt. Az ellenforradalmi csoportok amerikai Stinger rakétával lelőttek egy utas­szállító gépet. Az elmúlt évben száz­ötven ilyen rakéta érkezett az ellen­forradalmi csoportok pakisztáni ki­képző táborába. A „Hetek” ellenfor­radalmi csoportja továbbra is vissza­utasítja a tárgyalásokat, nem hajlan­dók párbeszédre a kabnii kormány­nyal. Állítólag csak a Szovjetunióval lennének hajlandók tárgyalni — de csakis a csapatkivonásokról. Ebben a konokságban, hajthatatlanságban ott van a kiképzőtáborok szemlélete, a folyamatosan érkező tegyverszállft­­mányok sugallta erő érzete, a hata­lommal kecsegtető idegen nszitás, a­­melynek már oly sok ország egysé­gét, békéjét sikerült ezétvernie. En­nek taktikája és stratégiája kísérte­tiesen emlékeztet a libanoni, az irak­­iráni helyzetért felelős nagyhatalmi módszerekre. A Szovjetunió jól átgondolta 8 lehetséges megnldásnk következmé­nyeit. Nem szándékozik csapatait Af­ganisztánban hagyni, azonban nem akar felesleges vérontást, áldozato­kat. amelyek a helyzet politikai sta­bilizálása nélkül bekövetkezhetnének. Elsősorban a fegyverek Pakisztánba szállítását kellene megszüntetni, a kabnii kormány ellen harcolók uszí­tását, támogatását abbahagyni. Ezért a tárgyalások Pakisztánnal, Iránnal. Ha a menekültek önkéntes hazatéré­sét nem akadályoznák fenyegetések­kel, propagandával vagy hivatalos formaságokkal, lassan kialakulnának a feltételei egy koalíciós kormány létrehozásának, amelyben helyet kap­nának az ország különböző iszlám szervezetei, nemzetiségi csoportjai. Kabul kész a tárgyalásokra, kész a kompromisszumokra, hogy végre béke legyen, megértés és türelem e sokféle nyelvű, felekezetű és poli­tikailag különféleképpen orientált emberek között, akiknek összessége az afgán népet alkotja, s akiknek hazája Afganisztán, ha átmenetileg Pakisztánban vagy Iránban élnek is. De — akiknek egyetlen lényeges éa megmásíthatatlan igazságot fel kell ismerniük: hogy az igazi hazaszere­tet nem pusztítani, hanem építeni akar, nem testvért gyilko’ni, hanem segíteni. És ehhez nem fegyverekre, hanem munkához való szerszámokra van szükség. Valószínű, hogy az Egyesült Álla­mok és Pakisztán nem mond le egy­hamar Afganisztánnal ktpesolatos céljairól. De mind a Szovjetunió, mind a kabuli vezetés felmérte és tudja ezt. A megbékéltetés és a meg­békélés nemcsak szándék, sokkal in­kább program, amelynek hosszú tá­von meg kell valósulnia, hogy Afga­nisztán fennmaradhasson, élhessen és annyi nehéz év után békésen fejlőd­hessen. Es ezt lassan minden afga­nisztáninak fel kell ismernie, meg kell értnie. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents