Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-09 / 32. szám
Tavaly nyáron kísérleteket végeztem az elöregedett, már kevés tápanyagot termelő szőlőlevelek friss, egészséges, életerős, újonnan fejlődött levelekkel valő leváltásával annak megállapítására, hogy milyen hatással van a tér mésnövekedésre és a minőség javítására. Az eredmény kedvező volt. A tavaszi hajtásválogatás idején három, lugasművelésű, 1980 tavaszán simaveszszővel telepített Eger 2 szőlőtökét jelöltem ki, és számoztam meg. Haj-tásválogatáskor mindhárom tőkén negyven-negyven fürtöt hagytam. A többit hajtásával együtt kftördeltem. Amikor a csonkázás, a tetejezés ideje elérkezett, mindhárom tőkén a hajtásokat haszna a felső fürt felett tíat-hat levélre visszakurtítottam. A hónaljhajtásokat a megja lenesükkor az első tőkén a régi módszer szerint teljesen eltávolítottam. A második tőkén valamennyit, az újabban a szakemberek által javasolt két-három levélre csíptem vissza. A harmadik tőkén a hónaljhajtásokat olyan hosszúra hagytam, hogy fejlődő leveleik pótolják a főhajtások elöregedett leveleit. Később, a másodrendű hónaljhajtásokból is bőségesen hagytam meg, és az elöregedett leveleket a fürtök alatt, sőt néhányat ezek felett is folyamatosan eltávolítottam. így a napfény tökéletesen érte a fürtöket, az új levelek pedig bekapcsolódtak az aszszimiliációba. Az eredmény a következő volt. 1. tőke: 40 fürt, 13 kg, 14 cukorfok. 2. tőke: 40 fürt, 15 kg, 16 cukorfok. 3. tőke: 40 fürt, 19 kg, 18 cukorfok. Az íz-, illat- és zamatanyagokról csak kóstolással győződhettem meg, s elmondtatom, hogy munkám nagyon megérte a fáradságot A bogyók nagyob cukorfoka kedvezően hatott a szőlőfürtök tárolhatóságára is A harmadik tőkéről szedett fürtöket kevés töppedéssel jól eltartottuk, május derekán fogyasztottuk el. A házinyúl liszteriózisa Ä liszteriózis az összes házi és vadon élő emlősállat, valamint egyes madárfajok világszerte előforduló és különféle kórformákban megnyilvánuló betegsége. . A betegséget pontosan hatvan esztendővel ezelőtt, 1926- ban házinyulakon fellépett helyi járvány során állapították meg első ízben Angliában. Alig három év múlva Dániában Nyfeldt az ember liszteriózisát is leírta. A betegség okozója a kicsiny Gram-pozitív, tok nélküli, lekerekített végű egyenes vagy enyhén hajlított, karcsú, pálcika alakú csillós baktérium, a Listeria monocytogenes. A kórokozó midenekelőtt az állatok bélsarával vagy az istállótrágyával kerül a talajba és a növényzetre. A friss növényzetből nem, vagy csak némelykor, viszont a 3—4 hétig tárolt takarmánynövények 8— 10 százalékából kimutatható a kórokozó. A tíz centiméternél mélyebb talajmintákban már nem találták meg a liszteriákat, de a patak- és állóvizeknek, a talajvizeknek és a víztárolóknak gyakori lakója. A kórokozó a talajban 2, a tejben 2—3, a bélsárban és a szilázsban pedig 5—6 évig is megtartja szaporodóképességét. A szálastakarmányból 23—125, szemes takarmányokból 75—135 napig is sikerült a kórokozót kimutatni. A páclevekben nem pusztul el, és a pasztőrözés nem mindig, ugyanakkor a szokásos fertőtlenítő szerek biztosan megsemmisítik. A fertőzés mindenekelőtt szájon át következik be. A kórokozót az állatok a fertőzött társaik váladékaival — bélsárral, méhváladékkal, tejjel orrváladékkal — vagy talajjal szennyezett takarmánnyal veszik fel. A betegség klinikai tüneteit nem mutató, a néma fertőzöttség állapotában lévő állatok is ürítenek baktériumokat, következésképpen számolni kell az egészségesnek látszó, de fertőzött juhok, kecskék, szarvasmarhák, sertések, patkányok és egyéb rágcsálók fertőzésközvetítő szerepével is. A betegség állatról állatra való közvetlen terjedése alárendelt szerepet játszik, legfeljebb télen, a zsúfoltan tartott juh- és vemhes nvúlállományokban fordulhat elő. A kórokozó iránt a legfogékonyabbak a juhok, a nyulak, a csincsillák, majd a többi еш- Iősfaj, de olykor a baromfi is megbetegedhet. A vemhes és a fiatal állatok sokkal érzékenyebbek a fertőzés iránt. Csekély számú baktérium felvétele nem szokott megbetegedésre vezetni. A fertőzés megeredésének, vagyis a betegség klinikai megjelenésének egyik feltétele nagyobb mennyiségű bakférinm felvétele. A betegség járványos megjelenésével általában az ellenálló-képesség csökkenésekor (pl. tél végén) számolhatunk. A kórokozó ilyenkor betör a szövetek mélyébe, majd a verés nyirokáram útján szétszóródik a szervezetben. A vérfertőzés során a magzatokba jutott liszteriák vetélést okoznak, ha pedig elérik a központi idegrendszert, agyburokgvulladást, illetve agyvelögyulladást idézhetnek elő. A lappangási idő több hetet vagy akár hónapot is kitehet, a betegség tünetei pedig az állatfaj és az életkor szerint változhatnak. A Listeria monocytogenes csak fiatal állatokban, főképpen magzatokban képes vérfertőzésben mutatkozó kórképet kialakítani. A felnőtt állatokban olykor idegrendszeri tünetek léphetnek fel, amelyek kényszermozgásokban, körmozgásban, a fej hátravetésében vagy a végtagok úszásra emlékeztető mozgásában nyilvánulnak meg. E ritkán mutatkozó esetektől eltekintve a liszteriózis mindenekelőtt a vemhes nyulak egészségét veszélyezteti és végzetes méhgyulladás kifejlődésével járhat. A vemhes állatotk érzékenységét bizonyítja az a gyakorlati tapasztalat is. hogy a vemhes házinyúl mesterséges megfertőzéséhez százszorosán kisebb baktériummennyiségre volt szükség, mint az üres házinyúléhoz. Ismételten felvetődik a kérdés, vajon a nyulak liszteriózisa miért vezet majdnem mindig az anya pusztulását eredményező méhgyulladáshoz? A- zért, mert a többeiszSlő nyulak magzatai nem egy időben és nem egyenlő mértékben fertőződnek a kórokozóval, következésképpen az anyák nem tudják időben elvetélni a 3—14 magzatukat, á visszatartott, fertőződött magzatok felelősek tehát a mindinkább súlyosbodó méhgyulladás kifejlődéséért Az előréhaladottan vemhes nyulak nemcsak a szájon át, hanem a kötőhártyán keresztül is fertőzhetők voltak. A beteg anya bágyadt, étvágytalan, alig mozog, és többnyire beesett oldalakkal kuporog. Hüvelyéből véres, vagy gennyes, vörhenyes színű kifolyás látható, s ennek következtében a szőrtakaró az ivarszervek tájékán összetapad. A szőrzet elveszíti a fényét, a beteg állat rohamosan fogy, maid néhány napos betegeskedés után elhullik. Olykor vetélés is előfordulhat, majd ezt követően az anya legyengül, étvágytalanná válik, és nehéz légzés tünetei között gyorsan elpusztul. Ha azonban az állatnak — szerencsés esetben — az összes magzatát sikerült elvetélnie, 4—5 nap múlva táplálkozni kezd és meggyógyulhat. A liszteriózis gyógykezelése csupán a vérfertőzéses és a méhgyulladásos forma esetén, és csak a betegség kezdeti szakaszában vezethet eredményre. Az agyvelőgyulladásos forma kezelése kilátástalan. A bántalom fellépésekor keressük meg a fertőzés forrását és haladéktalanul iktassuk ki! A beteg állatokat el kell különíteni és környezetüket is alaposan fertőtleníteni. Ne fe'edjük, hogy a szakszerű sziiázskészítés fontos tényező a kérődzők liszteriőzisának megelőzésében! ' (KI) Komoly tenyésztői siker csak szakszerűen gondozott és takarmányozott, egészséges állománytól várható Fotó: —bor Egy sportgalambász háza táján Többször hívott, nézzem meg a galambjait. ígérgettem, hogy megyek. De csak a minap toppantam be Csizmazia Dánoshoz Szencen (Senec). Beszélgetésünk elején a kezdetről faggattam. — Talán nyolcéves lehettem, amikor hazahoztam az első fiókákat, s úgy döntöttem, jómagam is a tenyésztők táborához szegődöm. Természetesen akkor mindjárt nem voltak postagalambjaim. Ügy 1958-tól kezdtem azután komolyabban foglalkozni a galambászattal. Csak ugyebár mire beindult volna a dolog, jött a katonaság. Hatvanegyben vonultam be katonai szolgálatra, s édasapám bizony nem nagyon törődött az akkoriban meglévő galambállományommal. Miután leszereltem, másodszor is komolyan munkához láttam. €> Azóta, hogy úgy mondjam, egyfolytában műveli ezt a mesterséget? — Sajnos, nem. 1966-ban megnősültem, elkerültem a szülői háztól — a szürke lakónegyed-rengetegbe. Tehát végképp megszűnt számomra a galambokkal való foglalkozás. Házaséletem alakulásáról nem szívesen beszélek: 1978-ban elváltam, ismét visszakerültem a régi házba. S úgy határoztam, nekifogok harmadszor is. # Kikhez fordult tanácsokért, kik segítették az újraindulás első éveiben? — Kapcsolatba kerültem két magyarországi vérbeli galambásszal: „Köváry Sándorral és Magyarics Sándorral. Nekik valóban nagyon sokat köszönhetek. Nemcsak kitűnő fajta galambokat kaptam tőlük, hanem rengeteg tudnivalóval is felruháztak. És aminek valóban felettébb örülök: általuk jutottam hozzá a postagalambász, pontosabban a sportgalambász nélkülözhetetlen segédeszközéhez, a versenyórához. Egy galambász tényleg nem létezhet e műszer nélkül. # Mennyire elterjedt a sportgalambászat Szencen? — Jelenleg tizennyolcán űzzük szülővárosomban ezt az egyáltalán nem könnyű sportot, melynek érdekessége az, hogy nem mi versenyzőnk, hanem a galambjaink. A klubtagok közül egyébként ketten még nem versenyeznek, fiatal tagokról lévén sző. Az idei év eddigi eredményei alapján azzal számolok, hogy a postagalambászok bratislavai körzete viszonylatában az első tíz helyezett között két galambom ott lesz. Szó, ami szó, fantasztikus türelemre van szükség. Őszintén megvallva, több a csalódás, mint az öröm. Nem egyszer előfordult, hogy a versenyről remek idő alatt érkezett haza a galambom, de makacskodott, nem ment be a helyére, így nem tudtam levenni a lábáról a versenyszámot tartalmazó gyűrűt, illetve a gyűrűt a versenyórában leütni. Tehát hiába érkezett, „limiten“ belül a galamb, nem szereztem egy árva pontot sem. • Bizonyára gyakran előfordul, hogy egy-egy idegen galamb is megpihen önnél. — Persze, valóban gyakori az ilyen eset. Van úgy, hogy nálam tartózkodik egy-két napig, de megtörtént már az ts, hogy csak egy hét eltelte útán kelt útra az eltévedt galamb. Ki tudja, bizonyára jól érezte magát Szencen. A galambok olyanok, mint a hangulatemberek. Egyszer ilyenek, máskor merőben ellentétesen viselk-.inek. Persze, sok esetben főképpen az időjárás alakulásától függ vándorlásuk időtartama. • Mekkora a jelenlegi állomány? — Hát pontosan számot mondani ilyen vonatkozásban nem lehet. Sokszor bolyonganak az én galambjaim is. De hogy a kérdésére válaszoljak: úgy .száz körüli állományról beszélhetek. Van azonban olyan este, hogy mindössze 70—80 galambom tartózkodik otthon. • Hogyan edzenek? — Végképp nem egyszerű az edzés. Pontosabban az, hogy A galambok kiváló rüpteljesítményéhez jó egészségre, hibátlan tájékozódó képességre, és természetesen szabályosan fejlett, erős szárnyakra van szükség. Fotó: — bor nagyon oda kell figyelni, ne legyenek túlterhelve a madarak. Nem tanácsos túl hirtelen kezdeni, de az sem a legszerencsésebb, ha későn kezdi valaki a galambokkai való ésszerű foglalkozást. Annyit hozzá szeretnék tenni, hogy nekem még hétéves galambom Is aktívan versenyez. Tudom, ez már nem éppen a legideálisabb kor versenyzésre. A legjobbak Ilyen szempontból a 3—4 éves galambok. Most pedig konkrétan az edzésekről. Ml az év elején megtudjuk, hány versennyel kell számolnunk az év folyamán. Évi átlagban 13—15 versenyről beszélhetünk. Jómagam a verseny előtt három héttel kezdem el a versenyre kiválasztott galambjaim felkészítését. Saját kocsimmal elviszem őket mintegy tíz kilométernyire otthonról. Ez az első komolyabb edzés. Néhány nap múlva ismét útrakelek velük: úgy 25—30 kilométerre viszem őket Szénétől. Majd a harmadik edzés következik, amikor már negyven-ötven kilométernyi a távolság. De ez nem minden. A galambászklubban — a versenyek előtt szintén három héttel — hetenke van prőbarepülés. Szerintem a lényeg az, hogy ésszerűen kell beosztani az edzést. Főképpen pedig a fiatal galambokat nem szabad túlhajtani. Az Idei fiákkal én például három próbarepülés után augusztus 30-án veszek részt egy versenyen — az „indulás Prágából lesz. Egy ver* senyre egyébként 12—14 galambot szoktam elküldeni. 0 Több versenyen részt vett már. Melyik volt közülük a legérdekesebb, a legemlékezetesebb? —- Minden egyes versenynek megvan a maga varázsa. Hiszen az ember olyankor mindig nagyon vár, nagyon Izgul. A sok verseny közül azért mindenképpen meemliteném az NDK-bellt. Schwerlnből reggel öt órakor engedték ki a galambokat — s az enyéim közül az egyik délután háromnegyed kettőkor otthon volt. Gondolja csak jól végig: hétszázharminc kilométer légvonalban. Tényleg nem kis távolság. Csizmazia Dénes felettéb imádja a galambokat. Türelmetlenül várja a versenyeket. Ottjártamkor éppen Chebbe szállították a galambjait. Remélhetőleg valamennyi visszatért Szencre. SUSLA BÉLA MŰSZOLUNK Kérdés: A szakrovatban olvastam, hogy a csonthéjasokon, főleg az őszibarackon ajánlatos elvégezni a nyári metszésnek is mondott zöldválogatást. Megfogadtam a tanácsot, és most a fák igazán gazdag termést kínálnak. Kísérletet tettem az almafák hasonló kezelésével Is, de ez nem vált be. Sok új hajtás fejlődött, a korona teljesen besűrűsödött, és gyümölcs is alig van a fán. A Golden delicious ugyan több termést nevel, mint az ugyancsak kezelt Starking, viszont mind a kettőnek olyan sűrű a boronája, hogy a nap sem járja át. A most 5—10 éves fákat kétéves korban lekötöztem, így szép gömb alakú koronát nyertem. A télt metszéskor is bekurtitott vesszőkön három-négy új hajtás nőtt, s most nem tudom, hogyan tovább? V. J., K. Ch. Válaszunk: A csonthéjasoknál és az almánál egyformán fo'ntos szerep jut a nyári metszésnek, de azt más-más módon kell végezni. Ismeretes, hogy a fák életében van . növekedési és termékenységi szakasz. Az első szakasz a fák életének első Időszakában (1—10 év), a másik ezt követően Jelentkezik. A növekedést szakaszban olyan Intenzív a hajtások növekedése, hogy lekötözést, metszést és ritkítást kell alkalmazni, hogy szellős koronát nyerjünk, és a vesszők termőre forduljanak. Ebben az Időszakban talán öntözni Is kevesebbet kell, és ajánlatos óvatosan bánni a nitrogéntartalmú műtrágyákkal. Amikor a fa termökorba ér, akkor már többet kell metszeni, hogy hosszú Ideig megtartsuk az optimális hajtásnövekedési szintet. A fa termőképességét évente adagolt nitrogénműtrágyával Is igyekszünk serkenteni. A fiatal almafákat mindig igyekezzünk úgy nevelni, hogy vastagabb ágat soha ne kelljen levágnunk, mert a gyökérzet továbbra is legalább annyi tápanyagot fog szállítani, mint korábban, ami a vízhajtások erőteljes fejlődéséhez vezet. Ha már itt tartunk, nincs más választásunk, minthogy ezekét a hajtásokat rendre eltávolítsuk s közülük egy gyengébbet lekötözve meghagyjunk. Az őszibaracknál júniustól augusztus közepéig ritkítunk, esetleg néhány levél után csonkítunk, majd augusztus közepétől szeptember közepéig harmadával bekurtitjuk a meghagyott hajtásokat. A kajszit keveset .vágjuk“, ha szükséges. lehetőleg júniusban vegyük kézbe az ollót. Itt a leghoszszabb hajtásokat szintén 1/3- ával rövidítjük meg. Belncz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa
