Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-09 / 32. szám
1986. augusztus 9. SZABAD FÖLDMŰVES Amint vetettek..., és ahogyan az új magágyat készítik nizálSsáral. Mindemellett nem maradtunk le a korszerű szakmai ismeretanyag befogadásáról és alkalmazásáról sem. A biológiai alapanyag Javulását azért hagytam a sor végé-Ä helyszín: a Rimaszécsi (Rimavská Se6) Egységes Földműves szövetkezet. Az Időpont: július közepe. Nyár van és aratás. A kombájnok most kóstolgatják a beérett mezők gábonaajándékát. A megejtő szépségű, vulkanikus eredetű, hangulatos gömöri dombok egyikén, a húszhektáros Tag-dűlőn állunk, Harrnac (Hrámec) határában. Az alacsony szárú, teltkalászú búzában három ötszáztizenhatos araszol. A terep meglehetősen lejtős. Az aratőfiúk — Kovács Béla, Péntek Barnabás, Ferenez Béla, Bettes Dezső, Jénei Gábor és Nagy János — a dűléshatáron táncoltatják gépeiket. — Ez a „Košútka-tábla“ megadja az öt tonnát hektáronként — mondja örömteli arccal kísérőm. Juhász István agrármérnök, a szövetkezet elnöke. A szalmarendek között megjelentek a gólyák. Nagy, zöld kabócákra vadásznak. Kecses járásukkal hajdani marokszedő lányokra emlékeztetnek. Képzettársításomnak hangot Is adok, amit az elnök a korai időkig visszahalló gondolatfutammal told meg; — A mezők arculata sokat változott az utóbbi évtizedekben, de a régmúlt aratások hangulatát nem nyelte el, nem emészthette fel teljesen az időtávol, hiszen a vérbeli földművelők érzelmi világát a földszeretet kiolthatatlanul szinesíti-gazdagitja. A kenyér (korszakokat állítdalóan) ma sem csupán az áj élet szimbóluma, hanem az újrakezdés örök körforgásának kedvet-erőt adó jelenvalósága. Aratóink nagyapáink gondolat-elszántságával ülnek ma a kaszanyelet felváltó kormánykerék mögött: minden szemet be kell gyűjteni! Az idő törmelékei alól a most érkező Tóth István agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető szabadítja ki gondolatainkat. — Holnaptól nagyobb sebességre kapcsolónk. Hazarendeltem a magyarországi Atányi Termelőszövetkezetben kisegítő gépeinket. Táviratban jeleztem egyik liptói partnerünknek, hogy négy kombájnnal jöhetnek. Kolínból pedig már meg is érkezett az évek éta visszatérő két arató-cséplő, amellyel tizenhatra bővül a „kaszáshad“ — mondja helyzetjelentő hangsúllyal. A kombájnhajók alig értek ki a nyílt kalásztengerre, már feltűntek az őket követő sirálybálázők. — A tarlóhántó ekéket holnap indítjuk két műszakban — jegyzi meg a „mező első embere“. A minimális vezteséggel történő betakarítás érdekében egy különbizottság ellenőrzi az aratók munkájának minőségét, összehangolt szakmai és emberi gondosság jellemzi a rimaszécsiek gabonatermesztő programját, vagy ha úgy tetszik: kedvét. A hozzáértő vezetés, az agrotechnikai fegyelmet lelkiismeretesen betartó dolgozókkal példás íölcsönösségben élve, figyelemre méltó eredmény elérésére volt képes: az ntébbi öt esztendőben kétezer tonnával növelték a gabonatermést. Hiszen 1981 -ben 5 ezer 800 tonnát, 19!!5-ben pedig már 7 ezer 800 tonna gabonát takarítottak be ugyanakkora (1420 hektáros) területről. Ennél az adatnál érdemes megállni egy rövid háttérelemzésre, hogy a tapasztalatokat visszavezethessük a termesztési folyamat megalapozott eredményességére. , Az elnök nyilatkozata: — A mögöttünk lévő tíz év alatt sikerült bevezetni a legújabb agrotechnikai és termelési módszereket. Változtattunk a vetésszerkezeten: áttértünk a nagvtáblás művelési módra. A technikai színvonalon is nagyot lendítettünk a géppark mederre, mert erről bővebben akarok szólni ... Három esztendeje végzünk fajtakísérleteket. A tízhektáros területen 11 búza-, 9 árpa- és 6 kukoricafa jta „honosításával, figyelésével foglalkozunk. Az első évek termés-tapasztalata alapján választottuk ki a jelenleg termő „fajtacsapatot“. Búzából a Danúbiát, az Irist ,a Vigintát és a Košútkát. Árpából a Zefírt és a Bőnust. A jövő esztendőben 25 hektárra növeljük kísérleti telepünket, ahol az alacsony szárú búzafajtákat öntözés alatt is kipróbáljuk. Ugyanis az idén átadott öntözőberendezéssel — s ezzel immár 300 hektárra növekedett az esőztető hálózatrendszer — a gabonaföldek egy részén lehetőség nyílik a talaj vízháztartásának mesterséges szabályozására. Az itteni termesztési feltételeknek legmegfelelőbb fajták kiválasztásán kívül egyéb feladat is adódik a számunkra, mégpedig az, hogy fokozzuk a vetésforgóba beiktatott új fajták potenciális képességét. Következésképp: igyekszünk a nagy termőtáblákra Is kiterjeszteni azokat az ideális feltételeket, amelyeket a kísérleti parcellákon termesztett növények számára biztosítottunk. Célunk, hogy a kísérleti biológiai alapanyag (vetőmag) „erejének“ legalább a nyolcvan százalékát fordítsuk termőre-haszonra. A hozamnövelés további lehetőségét és gyakorlatát Tóth mérnök foglalja össze: — A búza, az egyoldalúan megterhelt vetésforgóban, termőterületének mintegy 10—15 százalékán marad évről évre saját elővetetménye. Hogy e kényszerhelyzet kedvezőtlen hatását tompítsuk, az „áUó“ területekre — hektáronként 25—30 tonnás adaghan — istállótrágyát, a kötiittebb talajokon kompesztot dolgozunk be. (Kiegészítő megjegyzés: a szövetkezet két korszerű mezei trágyatolepén 80C0 A szalmát is szépen elrendezik... tonna szerves trágyát tárolhatunk és évente több mint 10 ezer tonna komposztot készítünk.) Ezenkívül a zöldtrágyázás lehetőségét is kihasználjuk a kötött talajok humusztartalmának növelése céljából. A jövő évi termésre vonatkoztatva pedig így folytatja: — Ezentúl kizárólag tárcsás vetőgéppel fogjuk elvetni a kalászos gabonát. Felszerelünk és beindítunk egy agrolaboratóriumot, hogy komplex talaj- és levélelemzés alapján tudjuk biztosítani, illetve adagolni a növényzet szükségletének megfelelő, optimális összetételű és mennyiségű tápanyagot. Ugyanakkor a műtrágyák és a növényvédő szerek applikálásához szükséges ideális feltételek megteremtéséről is gondoskodunk. A vetéskor üres sárközöket hagyunk ki a gépek nyomtávát lekopírozva. így a vegetáció teljes ideje alatt hatásos tápláló-védelemben részesííhetjük a növényzetet. Kidolgoztuk, s már alkalmaztuk is a levélanalízis o<trogénprogramját, amit a foszforra és a káliumra is hamarosan elkészítünk. A jövő felől ismét a jelenre terelem á szót: milyen hozamra számítanak? — Tavaly 5,1 tonnás átlagot értünk el. Idei tervünk öt tonna egy hektár(Fotő: T. J.) ról. Bízom abban, hogy kellemesen csalódunk a várt (de még ki nem mondható) eredményt illetően. Az őszi árpát 50 hektárról takarítottuk be, a búzát 680, a tavaszi árpát pedig 95 hektáron kell learatni. A* össztermésből 1060 tonna vetőmagot adunk be tisztított állapotban. A többit a mezőről egyenesen a felvásárlótelepek raktáraiba szállítjuk — húsz százalékos nedvességtartalomig. A kombájnokon sorra kigyűlnak ai jelzőfények, tele a tartály. — Még nem beszéltünk a másodnövényekről — teszek egy megjegyzést. A növénytermesztés ágazatvezetője további újdonsággal lep meg: — A Közép szlovákiai kerületben úttörő próbálkozói vagyunk az „Évenként két termés“ elnevezésű takarmánytermelési rendszernek, amelynek a légi (lehnice) Efsz az irányítója. A háromszáz hektárra szánt tarlókeverékből hatvan hektáron a légi szövetkezet gépei vetik el a bő termést adó. Javarészt másfél éves hibridfüvek magvait. Hát így aratnak és tervezgetnek Rimaszéesen... KORCSMÄROS LÄSZLÖ Juhos Arpád, Fray György és Erdélyi Dénes a gabona minőségét ellenőrzik Július második felében sok helyütt már befejeződött a kenyércsata. ‘ Ahol tegnap még gabonát érlelt a nap, ott ma már a tárcsázás, vetés és hengerelés van napirenden. 4A parcellák szélén új szalmaptramisok ágaskodnak. Tombol a nyár. Nádszeg (Trstice) határában gyönyörű napraforgőtenger mellett baladunk el. A szép, büszke fejek kíváncsian a nap felé fordulnak, mint az anyját kereső gyermek. Egyszeresek feltűnnek az arató cséplő gépek. Tehát még időben érkeztünk1 A nádszogi Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz székházában még ott találtuk az éppen indulni készülő Nagy István elnököt, akit csak néhány sző ereiéig tartottunk fel. — Kétségkívül nehéz néhány mondatba sűríteni mindazt, ami az aratás alatt és előtt történt, történik — kezdte beszámolóját az elnök, majd így folytatta: — Aggodalommal telve, de mégis bizakodva vártuk az aratást, amelyet az első pontttó) az utolsóig az üzemi pártszervezet, a szövetkezet vezetősége és a helyi nemzeti bizottság által jóváhagyott aratási politikai-szervezési terv alapján végzünk. Dolgozóinkkal részletesen ismertettük a tervbe foglaltakat. Tanfolvamot szerveztünk a munkavédelmi és a tűzbiztonsági előírások betartásáról. A gépek javításával időben végeztek szakembereink. Ezután az aratás kezdetére terelődött a sző — Július Kiicu^caiKen. vagyis tís nappal ezelőtt kezdtük el a mintegy 800 hektáron termesztett kenyérgabona aratását. Úgy néz ki, hogy ma délutánra végzünk. Annak ellenére, hogy ezeket a területeket állandóan öntöztük, a kedvezőtlen tavaszi időjárás lehetetlenné tette a nagy hektárhozamok elérését. Bizony, hallottam már olyat is, hogy egyes szövetkezetekben a búza alig ad 4 tonnát egy hektárról. Mi mindent elkövettünk — s ezt bátran kijelenthetem —, hogy a tervezett hektárhozamok elérése ne csak álom maradjon. Nagy gnndot fordítottunk a talaj-előkészítésre, a fajtaraegválasztásra, a szakszerű növényvédelemre és az öntözésre. Az életet adó vizet minden talpalatnyi földre eljuttattuk. Elsősorban ennek köszönhetjük, hogy amennyiben a tervet nem sikerül teljesíteni, a hiány akkor is csak minimális lesz. Amikor kimegyek az aratók közé, jóleső érzéssel tölt el, hogy szakembereink és dolgozóink fáradságot nem ismerve küzdenek azért, hogy sikeresen teljesítsük a 8. ötéves tervidőszak első évének gabonaprogramját. A következő állomás a Kőse-dűlő volt, ahol a feneketlen bendőjű gépóriások kitartóan jártak fel-le, sűrű porfelhőt húzva maguk után. Időközben a nap már oly magasra kapaszkodott, hogy árnyékot már csak a határi öt szélén őrködő akácok alattlehetett találni. A gabonatábla szélén „ugrásra kész tűzoltóautó mellett vidám csoport közepébe csöppentünk Az arcokon jókedv és elégedettség. Hiába, ma délután a legnagyobb csúcsmunka véget ér. Amíg Ismerkedtünk az aratókkal, addig szemünk láttára zsugorodott egyre összébb a még lábon álló „kenyér“. — Meglátja, mire egyméteres lesz az árnyékunk, addigra végzünk — jegyzi meg mosolyogva Fray György agrármérnök, a növénytermesztési főágazatvezető, majd komolyabbra fordítva a szót, hozzáteszi: — Nehéz, de szép kilenc nap áll mögöttünk. A többhónapos áldozatos mnnka gyümölcse most már csaknem teljes mértékben a kezünkben van. Az állandó öntözés ellenére 300 tonna hiánnyal kell számolnunk. Őszi búzát 700, tavaszi árpát pedig 100 hektáron termesztettünk. Az aratást a „kényszerérés“ miatt a vártnál hamarabb kezdtük el. A terv búzából 6,3, árpából pedig 5,5 tonna volt, mfg a valóság 6,0 és 5,0 tonnát mutat. E pillanatban még 90 hektár aratása van hátra. Az első naptól összesen tizenegy kombájn dolgozik megállás nélkül reggeltűi estig. A kora reggeli karbantartást rövid megbeszélés követi, amelyen kiértékeljük minden egyes kombájn előző napi teljesítményét. Egyébként üt darab E-SlO-ns kombájn jött hozzánk a Horné Moštenice-i Haná Efsz-ből. Nekünk szintén ugyanennyi nagy teljesítményű aratógépiink van. A tizenegyedik gép pedig a Galánta! Gép- és Traktorállomásról érkezett. A vendégmunkások ellátásáról a szövetkezet a legmesszebbmenőkig gondoskodott. A kfcsépelt gabona szállításához elegendő szállítóeszközzel rendelkezünk. Ogyanezt elmondhatom a szalmabetakaritó eszközükről is. Az aratásban eddig egyáltalán nem volt kiesés. Az összes területen lévő szalma több mint felét préseljük, a többit meg ömlesztjük. A szalma betakarításával legkésőbb tiz nappal az aratás befejezése után szeretnénk végezni. A begyújtás két műszakban folyik A felszabadult területekre másodnövényként kukoricát, napraforgót, leveles perkót és mustárt vetünk. Ez utóbbit kifejezetten talajjavító célzattal, ngyanis azáltal, hogy ősszel leszántjuk, rengeteg szerves anyag kerül a talajba. Értékesítési célból pedig, egy 8—10 hektáros parcellán őszi karfiolt ültetünk — magyarázza a főágazatvezető. Д következőkben a kfcsépelt gabona szállításáról és tárolásáról számol be: — Tavaly fejeztük be az 5 ezer tonna befogadó képességű tároló építését, amely a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat galántai üzeme megbízásából készült el alig egy éve. Tisztítás és szárítás után oda szállítjuk a kicsépelt gabonát, jelenleg pedig egy 1500 tonnás tároló épül, amelynek építését májusban kezdtük el, és jnire a kukorica beérik, kész is lesz. Ezeken a beruházásokon az 52 tagú építési csoportunk dolgozik. Beszélgetésünkbe a körülöttünk állók is bekapcsolódtak. Nagy Boldizsár agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető nem győzi dicsérni segítőtársát, Menyhárt Attilát, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Szakközépiskola diákját, akt a szövetkezetben termelési gyakorlaton vési részt. Az ágazatvezetőtől tudtuk meg azt is, hogy parcellánként két-két diáklány ellenőrzi a szemveszteséget, amely 1,0—1,5 százalék között ingadozik. Időközben Jnhos Arpád, az üzemi pártszervezet elnöke Is hozzánk csatlakozik, aki a szocialista verseny „állásáról tájékoztat. Elmondja, hogy eddig a legjobb eredményt a Faragó István— Nagy István, a lukács Imre—Molnár László, valamint a juhos Sándor— 'yf'TV'/ id. Juhos Lajos páros érte el. A verseny végső győztesei ezer korona értékű vásárlási utalványt kapnak. Kiemelte az öntözőcsoport áldozatos munkáját, amely szintén oroszlánrészt vállalt abbéi, hogy minél kisebbre mérsékeljék a veszteségeket. Beszélgetés közben tudomásunkra jutott, hogy rendszeresen tájékoztatják a dolgozókat az aratás menetéről. Az Aratási Híradó szerkesztője negyedmagával Kántor Lóránt agrármérnök, aki nemcsak a növényvédelemmel foglalkozik, hanem egyben a szövetkezet mellett működő SZISZ- tagjat ebben az Időszakban az öntözésbe segítenek be. egyben aktív agltáctós és propagáciés munkát végeznek. Ebből Is kitűnik .hogy a nádszeglek figyelme az aratás Ideje alatt mindenre kiterjed. Nem szóltunk bővebben mindenről, pedig Jó néhány érdekes információ maradt még a tarsolyunkban. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, addigra már tudni fogják a szövetkezetben, hogy milyen Is volt az idei év, sfkerült-e a tervet teljesíteni. Amikor elindulunk visszafelé, akkor már az utolsó „falatokon“ osztozkodtak a kombájnok. A nap szürke hályog mögé rejtőzött Esőszagot hordozott a szél. A föld porát ttt-ott pici cseppek pöttvözték. MACS1CZA SÁNDOR TZ*?/----' ~7 "1 Az utolsó napi aratnivalú egy rész* (A szerző felvételei) Amerre a kombájnok járnak...
