Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-09 / 32. szám

1986. augusztus 9. SZABAD FÖLDMŰVES Amint vetettek..., és ahogyan az új magágyat készítik nizálSsáral. Mindemellett nem ma­radtunk le a korszerű szakmai isme­retanyag befogadásáról és alkalma­zásáról sem. A biológiai alapanyag Javulását azért hagytam a sor végé-Ä helyszín: a Rimaszécsi (Rimav­ská Se6) Egységes Földműves szövet­kezet. Az Időpont: július közepe. Nyár van és aratás. A kombájnok most kóstolgatják a beérett mezők gábonaajándékát. A megejtő szépségű, vulkanikus eredetű, hangulatos gö­­möri dombok egyikén, a húszhektá­ros Tag-dűlőn állunk, Harrnac (Hrá­­mec) határában. Az alacsony szárú, teltkalászú búzában három ötszázti­zenhatos araszol. A terep meglehe­tősen lejtős. Az aratőfiúk — Kovács Béla, Péntek Barnabás, Ferenez Béla, Bettes Dezső, Jénei Gábor és Nagy János — a dűléshatáron táncoltatják gépeiket. — Ez a „Košútka-tábla“ megadja az öt tonnát hektáronként — mondja örömteli arccal kísérőm. Juhász Ist­ván agrármérnök, a szövetkezet el­nöke. A szalmarendek között megjelen­tek a gólyák. Nagy, zöld kabócákra vadásznak. Kecses járásukkal hajdani marokszedő lányokra emlékeztetnek. Képzettársításomnak hangot Is adok, amit az elnök a korai időkig vissza­halló gondolatfutammal told meg; — A mezők arculata sokat válto­zott az utóbbi évtizedekben, de a régmúlt aratások hangulatát nem nyelte el, nem emészthette fel telje­sen az időtávol, hiszen a vérbeli földművelők érzelmi világát a föld­­szeretet kiolthatatlanul szinesíti-gaz­­dagitja. A kenyér (korszakokat állít­­dalóan) ma sem csupán az áj élet szimbóluma, hanem az újrakezdés örök körforgásának kedvet-erőt adó jelenvalósága. Aratóink nagyapáink gondolat-elszántságával ülnek ma a kaszanyelet felváltó kormánykerék mögött: minden szemet be kell gyűj­teni! Az idő törmelékei alól a most ér­kező Tóth István agrármérnök, nö­vénytermesztési ágazatvezető szaba­dítja ki gondolatainkat. — Holnaptól nagyobb sebességre kapcsolónk. Hazarendeltem a ma­gyarországi Atányi Termelőszövetke­zetben kisegítő gépeinket. Táviratban jeleztem egyik liptói partnerünknek, hogy négy kombájnnal jöhetnek. Ko­­línból pedig már meg is érkezett az évek éta visszatérő két arató-cséplő, amellyel tizenhatra bővül a „kaszás­­had“ — mondja helyzetjelentő hang­súllyal. A kombájnhajók alig értek ki a nyílt kalásztengerre, már feltűntek az őket követő sirálybálázők. — A tarlóhántó ekéket holnap in­dítjuk két műszakban — jegyzi meg a „mező első embere“. A minimális vezteséggel történő betakarítás érdekében egy különbi­zottság ellenőrzi az aratók munká­jának minőségét, összehangolt szak­mai és emberi gondosság jellemzi a rimaszécsiek gabonatermesztő prog­ramját, vagy ha úgy tetszik: kedvét. A hozzáértő vezetés, az agrotechnikai fegyelmet lelkiismeretesen betartó dolgozókkal példás íölcsönösségben élve, figyelemre méltó eredmény el­érésére volt képes: az ntébbi öt esz­tendőben kétezer tonnával növelték a gabonatermést. Hiszen 1981 -ben 5 ezer 800 tonnát, 19!!5-ben pedig már 7 ezer 800 tonna gabonát taka­rítottak be ugyanakkora (1420 hek­táros) területről. Ennél az adatnál érdemes megállni egy rövid háttérelemzésre, hogy a tapasztalatokat visszavezethessük a termesztési folyamat megalapozott eredményességére. , Az elnök nyilatkozata: — A mögöttünk lévő tíz év alatt sikerült bevezetni a legújabb agro­technikai és termelési módszereket. Változtattunk a vetésszerkezeten: át­tértünk a nagvtáblás művelési mód­ra. A technikai színvonalon is na­gyot lendítettünk a géppark meder­re, mert erről bővebben akarok szól­ni ... Három esztendeje végzünk fajtakí­sérleteket. A tízhektáros területen 11 búza-, 9 árpa- és 6 kukoricafa jta „honosításával, figyelésével foglalko­zunk. Az első évek termés-tapaszta­lata alapján választottuk ki a jelen­leg termő „fajtacsapatot“. Búzából a Danúbiát, az Irist ,a Vigintát és a Košútkát. Árpából a Zefírt és a Bő­­nust. A jövő esztendőben 25 hektár­ra növeljük kísérleti telepünket, a­­hol az alacsony szárú búzafajtákat öntözés alatt is kipróbáljuk. Ugyanis az idén átadott öntözőberendezéssel — s ezzel immár 300 hektárra növe­kedett az esőztető hálózatrendszer — a gabonaföldek egy részén lehetőség nyílik a talaj vízháztartásának mes­terséges szabályozására. Az itteni termesztési feltételeknek legmegfe­lelőbb fajták kiválasztásán kívül egyéb feladat is adódik a számunk­ra, mégpedig az, hogy fokozzuk a vetésforgóba beiktatott új fajták po­tenciális képességét. Következésképp: igyekszünk a nagy termőtáblákra Is kiterjeszteni azokat az ideális felté­teleket, amelyeket a kísérleti parcel­lákon termesztett növények számára biztosítottunk. Célunk, hogy a kísér­leti biológiai alapanyag (vetőmag) „erejének“ legalább a nyolcvan szá­zalékát fordítsuk termőre-haszonra. A hozamnövelés további lehetősé­gét és gyakorlatát Tóth mérnök fog­lalja össze: — A búza, az egyoldalúan megter­helt vetésforgóban, termőterületének mintegy 10—15 százalékán marad év­ről évre saját elővetetménye. Hogy e kényszerhelyzet kedvezőtlen hatását tompítsuk, az „áUó“ területekre — hektáronként 25—30 tonnás adaghan — istállótrágyát, a kötiittebb talajo­kon kompesztot dolgozunk be. (Ki­egészítő megjegyzés: a szövetkezet két korszerű mezei trágyatolepén 80C0 A szalmát is szépen elrendezik... tonna szerves trágyát tárolhatunk és évente több mint 10 ezer tonna kom­­posztot készítünk.) Ezenkívül a zöld­trágyázás lehetőségét is kihasználjuk a kötött talajok humusztartalmának növelése céljából. A jövő évi termésre vonatkoztatva pedig így folytatja: — Ezentúl kizárólag tárcsás vető­géppel fogjuk elvetni a kalászos ga­bonát. Felszerelünk és beindítunk egy agrolaboratóriumot, hogy komp­lex talaj- és levélelemzés alapján tudjuk biztosítani, illetve adagolni a növényzet szükségletének megfelelő, optimális összetételű és mennyiségű tápanyagot. Ugyanakkor a műtrágyák és a növényvédő szerek applikálásá­hoz szükséges ideális feltételek meg­teremtéséről is gondoskodunk. A ve­téskor üres sárközöket hagyunk ki a gépek nyomtávát lekopírozva. így a vegetáció teljes ideje alatt hatásos tápláló-védelemben részesííhetjük a növényzetet. Kidolgoztuk, s már al­kalmaztuk is a levélanalízis o<tro­­génprogramját, amit a foszforra és a káliumra is hamarosan elkészítünk. A jövő felől ismét a jelenre tere­lem á szót: milyen hozamra számí­tanak? — Tavaly 5,1 tonnás átlagot értünk el. Idei tervünk öt tonna egy hektár­(Fotő: T. J.) ról. Bízom abban, hogy kellemesen csalódunk a várt (de még ki nem mondható) eredményt illetően. Az őszi árpát 50 hektárról takarítottuk be, a búzát 680, a tavaszi árpát pe­dig 95 hektáron kell learatni. A* össztermésből 1060 tonna vetőmagot adunk be tisztított állapotban. A töb­bit a mezőről egyenesen a felvásár­lótelepek raktáraiba szállítjuk — húsz százalékos nedvességtartalomig. A kombájnokon sorra kigyűlnak ai jelzőfények, tele a tartály. — Még nem beszéltünk a másod­növényekről — teszek egy megjegy­zést. A növénytermesztés ágazatvezetője további újdonsággal lep meg: — A Közép szlovákiai kerületben úttörő próbálkozói vagyunk az „Éven­ként két termés“ elnevezésű takar­mánytermelési rendszernek, amely­nek a légi (lehnice) Efsz az irányí­tója. A háromszáz hektárra szánt tar­lókeverékből hatvan hektáron a légi szövetkezet gépei vetik el a bő ter­mést adó. Javarészt másfél éves hib­ridfüvek magvait. Hát így aratnak és tervezgetnek Rimaszéesen... KORCSMÄROS LÄSZLÖ Juhos Arpád, Fray György és Erdélyi Dénes a gabona minőségét ellenőrzik Július második felében sok he­lyütt már befejeződött a ke­nyércsata. ‘ Ahol tegnap még gabonát érlelt a nap, ott ma már a tárcsázás, vetés és hengerelés van napirenden. 4A parcellák szélén új szalmaptramisok ágaskodnak. Tombol a nyár. Nádszeg (Trstice) határában gyönyörű napraforgőtenger mellett baladunk el. A szép, büszke fejek kí­váncsian a nap felé fordulnak, mint az anyját kereső gyermek. Egyszer­esek feltűnnek az arató cséplő gé­pek. Tehát még időben érkeztünk1 A nádszogi Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz székházában még ott találtuk az éppen indulni készülő Nagy István elnököt, akit csak né­hány sző ereiéig tartottunk fel. — Kétségkívül nehéz néhány mondatba sűríteni mindazt, ami az aratás alatt és előtt történt, történik — kezdte beszámolóját az elnök, majd így foly­tatta: — Aggodalommal telve, de mégis bizakodva vártuk az aratást, amelyet az első pontttó) az utolsóig az üzemi pártszervezet, a szövetkezet vezetősége és a helyi nemzeti bizott­ság által jóváhagyott aratási politi­kai-szervezési terv alapján végzünk. Dolgozóinkkal részletesen ismertet­tük a tervbe foglaltakat. Tanfolva­­mot szerveztünk a munkavédelmi és a tűzbiztonsági előírások betartásá­ról. A gépek javításával időben vé­geztek szakembereink. Ezután az aratás kezdetére terelődött a sző — Július Kiicu^caiKen. vagyis tís nappal ezelőtt kezdtük el a mintegy 800 hektáron termesztett kenyérgabo­na aratását. Úgy néz ki, hogy ma délutánra végzünk. Annak ellenére, hogy ezeket a területeket állandóan öntöztük, a kedvezőtlen tavaszi idő­járás lehetetlenné tette a nagy hek­tárhozamok elérését. Bizony, hallot­tam már olyat is, hogy egyes szövet­kezetekben a búza alig ad 4 tonnát egy hektárról. Mi mindent elkövet­tünk — s ezt bátran kijelenthetem —, hogy a tervezett hektárhozamok elérése ne csak álom maradjon. Nagy gnndot fordítottunk a talaj-előkészí­tésre, a fajtaraegválasztásra, a szak­szerű növényvédelemre és az öntö­zésre. Az életet adó vizet minden talpalatnyi földre eljuttattuk. Első­sorban ennek köszönhetjük, hogy amennyiben a tervet nem sikerül tel­jesíteni, a hiány akkor is csak mini­mális lesz. Amikor kimegyek az ara­tók közé, jóleső érzéssel tölt el, hogy szakembereink és dolgozóink fárad­ságot nem ismerve küzdenek azért, hogy sikeresen teljesítsük a 8. ötéves tervidőszak első évének gabonaprog­ramját. A következő állomás a Kőse-dűlő volt, ahol a feneketlen bendőjű gép­óriások kitartóan jártak fel-le, sűrű porfelhőt húzva maguk után. Időköz­ben a nap már oly magasra kapasz­kodott, hogy árnyékot már csak a határi öt szélén őrködő akácok alatt­­lehetett találni. A gabonatábla szé­lén „ugrásra kész tűzoltóautó mellett vidám csoport közepébe csöppen­tünk Az arcokon jókedv és elége­dettség. Hiába, ma délután a legna­gyobb csúcsmunka véget ér. Amíg Ismerkedtünk az aratókkal, addig szemünk láttára zsugorodott egyre összébb a még lábon álló „kenyér“. — Meglátja, mire egyméteres lesz az árnyékunk, addigra végzünk — jegy­zi meg mosolyogva Fray György ag­rármérnök, a növénytermesztési fő­­ágazatvezető, majd komolyabbra for­dítva a szót, hozzáteszi: — Nehéz, de szép kilenc nap áll mögöttünk. A többhónapos áldozatos mnnka gyümölcse most már csak­nem teljes mértékben a kezünkben van. Az állandó öntözés ellenére 300 tonna hiánnyal kell számolnunk. Őszi búzát 700, tavaszi árpát pedig 100 hektáron termesztettünk. Az ara­tást a „kényszerérés“ miatt a vártnál hamarabb kezdtük el. A terv búzából 6,3, árpából pedig 5,5 tonna volt, mfg a valóság 6,0 és 5,0 tonnát mu­tat. E pillanatban még 90 hektár ara­tása van hátra. Az első naptól össze­sen tizenegy kombájn dolgozik meg­állás nélkül reggeltűi estig. A kora reggeli karbantartást rövid megbe­szélés követi, amelyen kiértékeljük minden egyes kombájn előző napi teljesítményét. Egyébként üt darab E-SlO-ns kombájn jött hozzánk a Horné Moštenice-i Haná Efsz-ből. Ne­künk szintén ugyanennyi nagy telje­sítményű aratógépiink van. A tizen­egyedik gép pedig a Galánta! Gép- és Traktorállomásról érkezett. A ven­dégmunkások ellátásáról a szövetke­zet a legmesszebbmenőkig gondosko­dott. A kfcsépelt gabona szállításá­hoz elegendő szállítóeszközzel ren­delkezünk. Ogyanezt elmondhatom a szalmabetakaritó eszközükről is. Az aratásban eddig egyáltalán nem volt kiesés. Az összes területen lévő szal­ma több mint felét préseljük, a töb­bit meg ömlesztjük. A szalma betaka­rításával legkésőbb tiz nappal az aratás befejezése után szeretnénk vé­gezni. A begyújtás két műszakban fo­lyik A felszabadult területekre má­sodnövényként kukoricát, naprafor­gót, leveles perkót és mustárt ve­tünk. Ez utóbbit kifejezetten talajja­vító célzattal, ngyanis azáltal, hogy ősszel leszántjuk, rengeteg szerves anyag kerül a talajba. Értékesítési célból pedig, egy 8—10 hektáros par­cellán őszi karfiolt ültetünk — ma­gyarázza a főágazatvezető. Д követ­kezőkben a kfcsépelt gabona szállí­tásáról és tárolásáról számol be: — Tavaly fejeztük be az 5 ezer tonna befogadó képességű tároló épí­tését, amely a Mezőgazdasági Felvá­sárló és Ellátó Vállalat galántai üze­me megbízásából készült el alig egy éve. Tisztítás és szárítás után oda szállítjuk a kicsépelt gabonát, jelen­leg pedig egy 1500 tonnás tároló épül, amelynek építését májusban kezdtük el, és jnire a kukorica be­érik, kész is lesz. Ezeken a beruhá­zásokon az 52 tagú építési csopor­tunk dolgozik. Beszélgetésünkbe a körülöttünk ál­lók is bekapcsolódtak. Nagy Boldi­zsár agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető nem győzi dicsérni se­gítőtársát, Menyhárt Attilát, a Duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) Mező­­gazdasági Szakközépiskola diákját, akt a szövetkezetben termelési gya­korlaton vési részt. Az ágazatvezető­től tudtuk meg azt is, hogy parcel­lánként két-két diáklány ellenőrzi a szemveszteséget, amely 1,0—1,5 szá­zalék között ingadozik. Időközben Jnhos Arpád, az üzemi pártszervezet elnöke Is hozzánk csatlakozik, aki a szocialista verseny „állásáról tájé­koztat. Elmondja, hogy eddig a leg­jobb eredményt a Faragó István— Nagy István, a lukács Imre—Molnár László, valamint a juhos Sándor— 'yf'TV'/ id. Juhos Lajos páros érte el. A verseny végső győztesei ezer koro­na értékű vásárlási utalványt kap­nak. Kiemelte az öntözőcsoport áldo­zatos munkáját, amely szintén orosz­lánrészt vállalt abbéi, hogy minél ki­sebbre mérsékeljék a veszteségeket. Beszélgetés közben tudomásunkra jutott, hogy rendszeresen tájékoztat­ják a dolgozókat az aratás meneté­ről. Az Aratási Híradó szerkesztője negyedmagával Kántor Lóránt agrár­mérnök, aki nemcsak a növényvéde­lemmel foglalkozik, hanem egyben a szövetkezet mellett működő SZISZ- tagjat ebben az Időszakban az öntö­zésbe segítenek be. egyben aktív agl­­táctós és propagáciés munkát végez­nek. Ebből Is kitűnik .hogy a nádsze­glek figyelme az aratás Ideje alatt mindenre kiterjed. Nem szóltunk bő­vebben mindenről, pedig Jó néhány érdekes információ maradt még a tarsolyunkban. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, addigra már tud­ni fogják a szövetkezetben, hogy mi­lyen Is volt az idei év, sfkerült-e a tervet teljesíteni. Amikor elindulunk visszafelé, akkor már az utolsó „fa­latokon“ osztozkodtak a kombájnok. A nap szürke hályog mögé rejtőzött Esőszagot hordozott a szél. A föld po­rát ttt-ott pici cseppek pöttvözték. MACS1CZA SÁNDOR TZ*?/----' ~7 "1 Az utolsó napi aratnivalú egy rész* (A szerző felvételei) Amerre a kombájnok járnak...

Next

/
Thumbnails
Contents