Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-02 / 31. szám
I SZABAD FÖLDMŰVES 1980. augusztus 2, 14-U ’ MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET Ш : ■ (0. RÉSZ) Ж lucerna (Medicago sativa) fontos mezőgazdasági növény, amelynek főleg a takarmányozásban van nélkülözhetetlen szerepe. Hazánkban csak a 19. században kezdték termeszteni. Ä források szerint Irán északi részéről származik. Tömege miatt figyelmet érdemel, különösen ott, ahol magra termesztik. Vidékeinken elsősorban a cukorrépának, valamint a kukoricának megfelelő talajokon található. Évelő növény, ideális körülmények között akár 8—10 évig ts nő, de általában már a harmadik esztendőben kiszántják, s új növényfélével helyettesítik. Ä méhészkedők szívesen vándorolhatnak lucernára, mivel a megfigyelések szerint többnyire jó mézelő. Ä virágoknak egy része (15—28 százaléka) nektárt is termel. Kedvező talajviszonyok és megfelelő éghajlati körülmények között 24 óra alatt jelentős mennyiségű nektárt gyűjthetnek a méhek. Általában 25 Celsius-fők körüli hőmérsékleten mézel a leginkább. A cukortartalom fajták szerint különbözik, s 27-től egészen 88 százalékig változik. Több méhésr tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kaptármérleg akár 3—4 kilogrammos növekedést is mutathat, ami bizony nagyon jó teljesítménynek felel meg. 'Azt is meg szükséges azonban jegyezni, hogy amíg a lucerna az egyes területeken nagyszerűen mézel, addig másvdt óriási csalódást okoz a méhészkedőknek. Virágzása a műveléstől függően egybeeshet akár az akác végével, de elhúzódhat akár a tarlóvirágzás idejéig. A mézelés szempontjából nagyon előnyös, ha a lucernát rendszeresen öntözik. A csapadék mennyisége a nektárképződést is számottevően befolyásolja. Általában a humuszos, nem túlságosan száraz talajt kedvelt. Mivel általában az első virágzást követően kaszálják, ilyenkor jelentősebb mennyiségű nektárt nem nyújt. Ezért a méhészkedés szempontjából az első kaszálás után fejlődött lucerna bír nagy jelentőséggel. Különösen a magra termesztett növény érdemel kellő figyelmet. Szlovákiában főleg a Nyugat-szlovákiai kerületben termesztik, s a jövő szempontjából lényeges, hogy a következő években Is ezen a területen szeretnék biztosítani a továbbtermesztéshez szükséges lucernamagot. Amint Ismeretes, az első kaszálás Ideje május vége, vagy pedig Június eleje. Általában 35—40 nap elteltével a növény újra virágozni kezd. Ekkor keresi fel a legtöbb vándorolható méhész a lucernatáblákat. Mivel azonban a lucerna nem minden esztendőben mézel, nem árt az óvatosság, s az alapos megfontolás. Ä baltacím (Onobrychis viciaefolia) pillangós virágú takarmánynövény. A méhészek körében kedvelt, a déli járásokban már május végén virágzik. Az északabbra fekvő területeken általában júniusban kezd virágozni. A korábbi évek során szerzett tapasztalatok alapján megfigyelhető, hogy főleg akkor keresték fői a vándoroltad méhészek, amikor az akácvirágzás Idején fagyok voltak. Hazánkban a 18. századtó) termesz-* tik, s szinte az egész világon ismert. Sok helyütt vadon élő növényként is jól ismerik. Erős, hosszú gyökerű, a növényszára hozzávetőlegesen 80—80 centiméteresre nó meg. A méhészkedés szempontjából az akáctalan területeken van számottevő jelentősége a baltacimnak. Főleg a meszesebb talajokban mézel. A méhek a virágzás kezdetétől egészen az elvirágzásig szívesen keresik fel. E- gyetlen virág 0,90 mg 50—55 százalékos cukortartalmú nektárt tértnél. Legértékesebb a magnak hagyott, tehát csak a teljes virágzás után levágott baltacím. Mivel az akáccal szinte egyidőben virágzik, a tapasztalt méhészek a vándoroltatás idején úgy helyezik el a méhcsaládokat, hogy azok ne a baltacimot, hanem az akácot látogassák gyűjtés céljából. hekre ragad. így tulajdonképpen a napraforgóról való gyűjtés során fokozatotsan kopik a méhek szőrzete. Ezzel magyarázható, hogy a méhek egy része a napraforgótáblán elpusztul. E jelenség pontos megokolása még várat magára, eddig ugyanis csak részeredmények ismeretesek. A tarlóvirágot követően a vándoroltad méhész a napraforgóról általában a téli eleséget gyííjtetl be családjaival. Megfelelő körülmények között családonként akár 10—12 kilogramm fölöslegre is számíthatunk. A bő nektár- és virágporforrásnak köszönhetően a családok jól szaporodnak, fiatalodnak. Különösen az új, fiatal anyák petéznek jól, hiszen nem egy esetben 1U0 négyzetdeciméteres fiasításról is beszélhetünk. Az utóbbi 15—20 évben hazánk, területén a Virágja rózsaszínes árnyalatú, nektármirigye az akácéhoz hasonló. Egy pillangós virág általában 7—10 napon át virágzik. A baltacím eléggé Igénytelen növény, amely akár a kavicsos, gazdag foszfor- és mésztartalmú talajban is megél. Fontos talajjavító szerepet is betölt, emellett az állatok Is szívesen fogyasztják. Nálunk általábán a melegebb, szárazabb területeken termesztik. Amint már korábban említettük, a mézelés szempontjából előnyösebb a magra termesztett növény. A méze elsőrendű, nem kristályosodik gyorsan. Később halványsárga színű, kristályosán lágy. A napraforgó (Helianthus annuus) Dél-Amerikúból származik, hazánk területén a 16. századtól termesztik. Egyes helyeken tányérvirágnak is nevezik. Elsősorban magjáért termesztik, amelyből sajtolás útján olajat készítenek. Ezenkívül takarmányozási célokra és sztlázsolásra ts használják. Szlovákiában főleg a déli járásokban termesztik, mivel melegigényű növény. Két-három méter magasságúra is inegnő, s a növény tányérjával a Nap felé fordul. Fészekvirága 1500—3000 apró virágból tevődik össze. Általában július második felétől egészen augusztus végéig virágzik. A méhek a napraforgóról nektárt és virágport gyűjtenek. A kutatások eredményei bizonyítják, hogy harminc apró virág egy nap alatt 10 mg 35—38 százalékos cukortartalmú nektárt termel. A napraforgó különösen Jugoszláviában mézel kitűnően, ahol a méhészek egy családnál 35—40 kilogramm mézet könyvelhetnek el a táblák közelében. A napraforgó többek között ragacsos anyagot is termel, amely a mé& szerző és Macsicza Sándor felvétele napraforgó, általában jó mézednek bizonyult. A bőséges nektárforrás után érdemes akár nagyobb kockázatot is vállalva, távolabb levő területekre vándoroltad!. A bükköny (Vicia) a pillangós virágú takarmánynövények közé snrnlhatú. Szlovákia déli részein, valamint az északabbra fekvő hegyalji területeken több fajtája ismert. Méhészeti szempontból a pannonbükkiiny (Vicia pannonica), a szöszösbükküny (Vicia villosa) és a közönséges takarmánybükköny (Vicia sativa) a legmegfelelőbb. Az agyagos, gazdag mésztartalmú, bő csapadékos talajokat kedvelWA bükkönyt s2ámos mezőgazdasági üzem területén mint fontos zöldtakarmányt termesztik, ami méhészeti szempontból nagyon kedvezőtlen. A zöldaratáskor ugyanis nagyon sok méh pusztul el, mivel a virágokról nem tudnak a gépek elől gyorsan elmenekülni. így a nektárt és a virágport gyűjtő méhcsaládok tagjai gyakran esnek áldozatul a takarmánybetnkaritásnak. Ezzel magyarázható, hogy a méhészkedés szempontjából kizárólag csak a magra termesztett bükköny fajtái jönnek számításba. Ä bükkönynek az akácéhoz hasonló virágmirigye van. Egyes fajtáknak még virágon kívüli mirigye Is van a levélnyelek tövében levő két kis le-, vélen. A virágmirigy nektárjában jóval kevesebb a cukor, mint a levélmirigyében. Méze zöldessárga, zamatos ízű. (Folytatjuk) PAVEL SILNÝ HIRDETÉS Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért ló minőségű mfllépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A mülépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják, foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodónak. A viaszt, a sonkolyt s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrohfla medzistienok 991 08 Z e 1 e v c a Telefon: 831-14 ,y Időszerű tennivalók A napraforgóméi pörgetésével legtöbb méhész elérkezett az ez évi utolsó termés betakarításához. Akinek még ezután is sikerül némi mézet pergetnie, az különösen szerencsés méhész. Eljött az ideje a méhcsaládok jövő évre történő felkészítésének. A tavaszi jó fejlődés öt feltétele közül négyet mostantól tudunk leginkább biztosítani. így a méhészetünkben végzett munkálatok célját ez szabja meg. Vegyük ezeket sorra. A jó fejlődés egyik lényeges feltétele a jó anya. Feltétlenül minősítsük az ez évi anyákat is teljesítményük alapján. A gyengén petézőket könyörtelenül selejtezzük, s adjunk a családnak üj. jó anyát. Ha van elegendő tartalékenyánk, felhasználhatunk azokból Is, de szükség esetén vásárolhatunk Is. A napraforgó mézelése Idején vizsgáznak az anyák! A gyenge petézőképegségfit kiszorítják a begyűlő mézzel. Vásárolt anyát kísérőméheitől megszabadítva először 3 napig szoktatásra állított anyazárkában adjuk be. Ha a kissé széthúzott keretek felső léce közé csíptetjiik az anyazárkát, s annak alsó részére a méhek mnnkássejtet húznak, kirágósra állíthatjuk a dugót. Tartalékcsaláddal is anvásíthatunk. Ez a legbiztosabb, de ekkor is célszerű az anya zárkázása. Anyásítás előtt 3—4 napig etessük a méhcsaládokat napi fél liter 1:1 arányú cukorszörppel. A jő anyának, ha a többi feltétel Is biztosítva van, augusztus közepén még 70—80 dm* terjedelmű a Hasítása. A népes család most is fontos Az anya csak akkor tudja petézőképességét megmutatni, ha van elegendő méh annak gondozásához. A népes méhcsalád akkor jó, ha annak kor szerinti összetétele is természetes, A- hol anyátlanság vagy az anya gyenge teljesítménye miatt az anyásítás előtt kevés volt a fiasítás, a méhek között sok az idős méh. Ezeken a családokon a fiatal méhek hozzáadásával segíthetünk. Ezeket célszerű zsongatással beadni a méhcsaládoknak. Természetes korösszetételű, népes családokat csak jó petézőképességű 1—2 éves anyától várhatunk. Az 1384. évi születésű anyákat termelő családoknál ebben az évben le kell cserélni akkor is, ha teljesítményük most még kifogástalan, mert ha most meghagyjuk őket, a jövő tavaszi fejlődést többségük már nem képes biztosítani. A legjobb tulajdonságnak közül tenyészcsaládnál hagyhatunk meg harmadik évre is, ha anyákat is szándékozunk nevelni. Jó tulajdonságaikat csökkent petéző teljesítményük mellett is örökítik. Elegendő élelme mindig legyen a méhcsaládnak. Ez legalább 5 kg mézet jelent. A telelő élelmet olyan ütemben juttassuk be a fészekbe, hogy annak jelentős részét még az át nem telelő méhek dolgozzák fel. Až ajánlott' téli élelemkészlet, amely biztosítja a zavartalan tavaszi fejlődést is, méhcsaládonként 20 kg. Élelem alatt necsak a mézet értsük, hanem a virágport is. Ez most különösen fontos. A telelésre készülő méhek több virágport fogyasztanak a zsfríesteik felépítéséhez. De bőven kell a fészekben is virágporos lépeknek lenniük a tavaszi fejlődés megindulásához. Ezért gondoskodjunk róla, hogy ebben az időszakban méheink bő virágporos legelőn legyenek. Ä téli élelmet pedig úgy adjuk be, hogy az egyúttal serkentő etetés is legyen. Augusztus közepéig, ha nincs számottevő hordás, serkentsünk. Ez az induló készlettől függően 2—3 kg cukrot jelent, amit 1:1 arányú szörp formájában adunk be. Most van az ideje a téli fészek kialakításának, mert ezen fejlődik majd a család jövő tavasszal. A fő-Ojdonságnak számít ai elektromos programozóval ellátott mézpergetö (Jozef Baiko mérnök felvétele)' *■ székben 1—2 éves valóságos zsemleszínű lépeket hagyjunk meg. Öreg, sok bábinges, heresejtes és az egészen új, fiasításra még nem használt szűzlépeket távolítsuk el a fészekből. Már ezekbe a megfelelő lépekbe kerüljön a telelőélelem és a tartalékvirágpor. Ha a fészken kívüli lépekben élelem van, azokat megfelelő elrendezéssel be lehet hordani a fészeklépekbe. A fedett mézet nyissuk fel, s ha a fekvűkaptárban a fészektől távolabb van, behordják a méhek a fészekbe. Rakodókaptárban célszerű a fészket a felső fiókban, alacsonykeretesnél a felső két fiókban kialaktíani. Az alulra helyezett mézes lépekből a méhek felhordják az élelmet a fészekbe Az összehordatásra szánt élelmet vegyük számításba a téli készlet kiegészítésénél. A jó tavaszi fejlődés megalapozásának ezek most a legfőbb feltételei. A melegtől védeni kell kaptárainkat. Igyekezzünk a kaptárakat úgy elhelyezni, hogy csak a kora délelőtti órákban érje őket a nap, utána kerüljenek árnyékba. Ha ez lehetetlen, falombbal, kaszált fűvel takarjunk, bár ezek hatása nem ér fel a fák árnyékával. Az ázsiai nagyatka a berefiasítás megszűnése miatt most már kizárólag csak a munkás fiasításban szaporodhat. Ezért számolnunk kell azzal, hogy az általuk meggyötört fiatal méhek életképtelenek lesznek. Ha kevés az atka, megvárhatjuk a kezelésekkel a fiasitás megszűnésének idejét, október végét. Ha azonban sok az atka a családokban, a kaptárok előtt fiatal mászkáló méheket látunk, a napraforgóméz kipörgetése után azonnal kezeljünk Varrescensszel 3—5-ször. Az aszály, a kánikulai meleg nem kedvez a nektárképződésnek, s a méheket ez az időszak tétlenségre kárhoztatja. Ilyenkor fokozottan megnő a kutatásveszély. Kis kezelési hiba is nagy bajt okozhat. Ne legyen a méhészet közelében semmi, ami kutatást idézhet elő, pl. szabadban hagyott lép, mézeskanna. A méhkaptárak kijárónyílása csak a fészeknél legyen nyitva. A képtárakon lévő egyébb résekre is ügyeljünk. A kijárókat szűkítsük. Anyátlan, gyenge családokat na tűrjünk meg. A családok kezelését a reggeli, de méginkább a délutáni órákban végezzük bő füsttel. Zárható kezelőládánk legyen. Csak a késő esti órákban etessünk, a szörpöt ne csurgassuk le. A tartalékcsaládokat is kétszítsük fel telelésre. A legalább három léputcás családokból egy fokvőkaptárban többet helyezzünk el. Alansonykeretes rakodók fiókjában tartott tartalékcsaládokat majd egymásra, illetve erősebb családok fölé rakhatjuk, a hideg beköszöntével. A méhes közelében — ha természetes vízlelőliely, forrás, patak, folyó stb. nincs — gondoskodnunk kell állandó friss vízről. (Méhészet 1988/7)
