Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-02 / 31. szám

A Gyümölcsösben Ez a hónap a gyümölcsösben már a szüret időszaka. Némely ószibaracktajták, továbbá nyári és az őszi almák zöme Is szed­hető már. Persze egyéb munka Is akad, hiszen még öntözni, kapálni és kaszálni Is kell, e­­zonkívül a növényeinket fenye­gető betegségek és kártevők elleni küzdelemnek sincs még vége. És végül, de nem utolsó­sorban, a szamóca talaját Is elő kell készíteni, meg a fais­kolában is akad tennivaló. A nyár derekán már túl va­gyunk, de kánikulai hőség még most is előfordulhat. Ezzel kap­csolatban jó tudni, hogy a nyá­ri meg az őszi almafajták, ti körte és az őszibarack egészen betakarításig folyamatosan ön­tözhető. Az átlagosnál aszályo­sabb időjárás esetén 2—3 al­kalommal juttassunk a gyümöl­csösnek legalább 30 mm csa­padéknak megfelelő vízmeny­­nyiséget. Ezzel elősegíthetjük, hogy a gyümölcsök szépen ki­fejlődjenek, a fák gazdag ho­zamot nyújtsanak és a vesszők is szépen berakodjanak virág­­rügyekkel. i Az őszibarackot csaknem tel­jes érettségben, az almát vala­mivel korábban szüreteljük, majd néhány napig rekeszek­ben utóérleljük. Ha a termés már ládában van, kerítsünk sort a szőrét ntáni metszésre. As őszibaracknál ne csak a ká­rosodéit hajtások vagy ágak kezelésére gondoljunk, mint az almafáknál, hanem as áj haj­tásokat is kurtítsak be és rit­kítsak meg. Körülbelül 100— ISO hajtást hagyjunk meg, ■ ezeket 2/3-ára vágjuk vissza. Kaszáljuk le a gyomokat, ti füvet, kapálással sekélyen la­zítsuk fel a talajt. A téli gyü­mölcsöt adó fák talajának ön­tözését augusztus derekán fe­jezzük be. Igaz, a locsolás még valamivel növelné a hozamot, viszont rontaná a gyümölcs el­tarthatóságát. A vegyszeres növényvédelmet. Illetően, mindig a rendelkezés­re álló készítmények élelme­zés-egészségügyi határidejéből D m tennivalók és a szüret várható időpontjá­nak egybevetéséből kell kiin­dulni. A téli fajták még bátran permetezhetek. A Jonatán-fajta­csoportnál most már ajánlatos áttérni a Kuprikol használa­tára. És gondolni kell az alma­moly második nemzedéke elle­ni kezelés szükségességére is. A szüreti gondok ellenére ne feledkezzünk meg a bogyósok­ról sem. Nézzük át a málnaül­tetvényt, vágjuk ki a didimellás (kék foltokkal tarkított) és a gubacsszúnyog által megszur­­kált hajtásokat, a talajt lazít­suk fel, szórjuk meg komposzt­­tal, majd alaposan öntözzük meg az ültetvényt. A szamó­cának kijelölt területet most már feltétlenül trágyázzuk meg (áranként 6—8 mázsa is­tállótrágya, 5—8 kg szuperfosz­fát és 8—10 kg kénsavas káli), ássuk fel, majd alaposan ön­tözzük be. A szeptemberi ülte­tésig kikelő gyomokat sekély kapálással megsemmisíthetjük. A faiskolát tartsuk gyom­mentesen, az oltványok gyö­kérhajtásait távolítsuk el, az oltásra kerülő alanyokat pu­coljuk fel úgy, hogy csak egy hajtás maradjon rajtuk. A hó­nap végén, egy héttel в terve­zett szemzés előtt , az alanyo­kat alaposan öntözzük be, hogy jól „adják“ a héjukat Szemez­ni angusztus derekától szep­tember 10-ig lehet, későbbi időpontban már általában kár kísérletezni. Az új, perspektív fajtákat keresőknek figyelmébe ajánljuk, hogy új fajtákkal bő­vült az elismert fajták Jegy­zéke. Újdonság az Earliglo őszibarack, a Gloster 69 és a Melrose téli alma, a Favorit meg az Űjfehértől fürtös tneggy, valamint a Roodknop feketeribiszke. Legfőbb ideje, hogy hosszú idő után végre a gyümölcstá­rolőba Is bekukkantsunk. A tá­rolásra szolgáló ládákat rakjuk ki az udvarra, hadd fertőtle­nítse a napfény. A tároló falait meszeléssel, a talajt friss ho­mokkal újíthatjuk fel. Lassan térjünk át az éjszakai szellőz­tetésre, hogy beállíthassuk és tartani tudjuk a tárolásra ked­vező, alacsonyabb hőmérsékle­tet. A polcokat és a ládákat Kuprikolos—Fundazolos oldat­tal megpermetezve vigyük visz­­sza ismét a tárolóba. Belucz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa A ZOLDSÉGESKERTBEN Ä zöldségeskertben Javában tart a betakarítási főidény. A fogyasztásra érett termés sze­dését folyamatosan kell végez­ni, mert a betakarítás haloga­tásával késleltetjük a virág­zást, a következő termések fej­lődését és érését, valamint a minőséget is rontjuk. Folya­matosan kell szedni a dinnyét, a tojásgyümölcsöt, a paprikát, a paradicsomot, az uborkát, a spárgatököt meg a patisszont ts. A júliusban vetett sárgaré­pát, petrezselymet, zellert és céklát ebben a hőnapban kell kiegyelni, megritkftani, hogy a meghagyott növények gyorsan és szépen fejlődhessenek. Az idei hagymaféléket is ideje már betakarítani. A ke­mény földből ásóval forgassuk ki, majd az ágyáson elterítve, a napon szárítsuk meg a vö­rös- és fokhagymát. Azután tisztítsuk meg, fonjuk fel vagy kisebb ládákban száraz, szel­­lős helyen tárolva szikkasszuk tovább a termést, hogy télen Jól eltartható legyen. A mag­ról vetett vöröshagyma általá­ban három vagy négy héttel később érik meg a szedésre. Az őszi fokhagyma július dereká­­tói augusztus közepéig szed­hető, a tavasszal duggatott rendszerint augusztusban éri el a szedési érettséget. A fok­hagymánál ne várjuk meg, a­­mfg a lomb teljesen elszárad, mert akkor a buroklevelek szétmállnak a földben és a fej gerezdekre oszlik. Ez nem csu­pán a betakarítást nehezíti meg, de a minőséget és az el­tarthatóságot is lényegesen rontja. A vöröshagymát akkor kell betakarítani, amikor a le­­vélzet fonnyadni, száradni kezd s a nyaki részen megtörik, megdől. A salotta-hagymát fony­­nyadás kezdetén azonnal szed­jük föl. A levélzöldségek közül a nyári saláta, a júliusban ve­tett spenót meg a mángold fogyasztható. A nyári káposzta lassan el­fogy, viszont már termését kí­nálja a folyamatosan szedhető brokkoli.A januári vetéssel ne­velt karfiol- és karalábénalán­­tákat most kell kiültetni A’ hónap elején célszerű elvetni (40—80 cm sortávolságra! a kínai kelt, amit majd 30—40 cm-es tőtávolságra fognak rit­kítani, Ha ritkítás előtt alapo­san beöntözzük és óvatosan tépkedjük ki a növényeket te­lepítésre alkalmas palántákat is nyerhetünk az egyeléskor. A teleltetésre alkalmas kelká­poszta magját most kell sza­badföldi ágyásokba vetni. A fólia alatt lassan leterem a paradicsom, az uborka meg a paprika. A növényi marad­ványokat takarítsuk el (a fer­tőzött részeket égessük el. a talajt forgassuk meg és igye­kezzünk ismét hasznosítani. Most még vethetünk retket, téli retket, spenótot .téli salá­tát és fodros kelt Is. A hónap legfontosabb tenni­valói között szerepel még á rendszeres növényápolás. Ha tovább tart a szárazság, akkor feltétlenül öntözni kell, de nem szabad elhanyagolni a ta­lajlazító és gyomirtó kapálást sem. A hagymaféléket a beta­karítást megelőző két hétben már lehetőleg ne öntözzük, mert romlik a termés tárolha­tósága. A növényvédelem most min­denekelőtt a levéltetvek kár­tételének csökkentésére össz­pontosul, de gondolni kell ti betegségek (például az ubor­kát károsító peronoszpőra, ti petrezselymet fenyegető liszt­­harmat, a burgonyavősz, a zel­lert fenyegető szeptőriás levél­foltosság stb.) elleni kezelé­sek fontosságára ts, mindig szem előtt tartva a kötelező élelmezés-egészségügyi várako­zási határidőket. Magda Valšíková agrármérnök, a tudományok kandidátusa Augusztusban befejeződnek a nyári szőlészeti munkák, s las­san megkezdődik az érés. A azőlő érése a zsendüléssel kez­dődik. A bogyó héja elveszíti üdezöld színét, áttetszővé vá­lik, a bőrszöveten kialakul a viaszréteg, a bogyó a fajtára jellemző színárnyalatot kezd felvenni, puhává, rugalmassá válik. A fürtnyél, majd a bo­­gyókocsányok is fásodni kez­denek. Az érés során kialakul­nak a bogyóra jellemző iz-, illat- és zamatanyagok. A bo­gyók cukortartalma növekedik, savtartalma csökken. A hajtás­növekedés csökken, majd meg­szűnik, s kezdetét veszi a haj­tások, a vesszők beérése. Most már ne halogassuk 8 'termőszölő hajtásainak csonká­zását. végezzük el az érés alá kapálást, esetleg egyes fajták­nál levélritkitásra is sor kerül­het. Csonkázással gyorsíthatjuk a termés és a hajtások beéré­­sét. növelhetjük a termés en­­kortartalmát. A karős műve­lésű szőlők hajtásait a karó fölött egy arasznyival vágjuk vissza. A huzalos támrendsze­­rű, kordon vagy szálvesszős művelésű szőlők hajtásait úgy vágjuk vissza, hogy a jövő évi metszéshez szükséges vesszők biztonságosan rendelkezésre álljanak. A magasmüvelésű sző­lők csonkázásakor a hajtáso­kat úgy kurtítsuk meg, hogy ti töke elég levegős legyen, a napfény jól érje a fürtöket. Ä csonkázáskor levágott hajtáso­kat műtrágyával dúsítva kom­posztáljuk, majd felhasználjuk a szőlő jövő évi trágyázásához. Az érés alá kapálással rész­ben a fürtök beéréséhez szük­séges, őszi talajmcnti hőmér­séklet növekedését segítjük elő azáltal, hogy a gyomoktól meg­tisztítjuk a tőkék környezetét, részben pedig elősegitjük a ta­lajnedvesség megóvását. Az a­­lacsony törzsű tőkék esetében a talajra fekvő fürtök alól el­húzzuk a földet, ugyanis a ta­lajjal érintkező fürtök könnyen rothadnak. A földre lógó für­töket fel is kötözhetjük. Szá­raz időjárás esetén, zsendülés előtt 40—60 mm csapadékot juttatva öntözhetünk. A levélritkítás során az alsó fürtök körüli. Idősebb levelek eltávolításával a tőkéket szel­­lősső tesszük s a bogyókat ki­szabadítjuk az árnyékból. Ez­zel elősegítjük a szőlőfürtök jő beérését s elejét vesszük a szőlőbogyők rothadásának. Ahol szükséges, a hónap el­ső felében, fürtzáródás titán, közvetlenül zsendülés előtt, még egyszer megpermetezzük a termőszőlőt. Peronoszpőra el­len most már kizárólag réz­­tartalmú készitményekkel per­metezzünk, hogy ezzel ts elő­segítsük a hajtások jó beérését Ebben az Időszakban leggyak­rabban a Kuprikol 50 0,6—0,7 százalékos oldatát használjuk. Lisztharmat ellen hatásosak a kéntartalmú készítmények, mint a Sulikol К (0,5 %) vagy a Síra 80 WP (0,3%), esetleg használhatunk szerves ható­anyagú készítményeket Is (Ka­­rathane). Kéntartalmú készít­mények használatakor a bor­szőlőknél Igyekezzünk betar­tani a 42 napos várakozási Időt. Ellenkező esetben előfor­dulhat, hogy borunk kénhídro­­génszagú (záptojásszagú) lesz. A rothadásra érzékeny és ké­sőn érő szőlőfajtákat (Müller Thurgau, Leányka, Olasz rlz­­ling sht,j főleg csapadékos A SZŐLŐBEN Időjárás esetén szürkerothadás ellen Ronilan, Sumilex WP (0,1%) vagy Euparen (0,25%) készítménnyel Is tanácsos be­permetezni. Csak szürkerotha­dás ellen elég a fürtöket, illet­ve a fürtzőnát kezelni. A köte­lező élelmezés-egészségügyi ha­táridőket valamennyi készít­mény esetében feltétlenül tart­suk be, mivel a szermaradvá­nyok zöme kedvezőtlenül be­folyásolja a must erjedését Főleg a korai érésű cseme­geszőlőkben a darazsak csúnya pusztítást okozhatnak az érett bogyók kirágásával. Megrágott bogyók könnyen rothadnak. Ki­sebb menyiségfl érő fürtöt tüll vagy pergamen zacskóval ts megvédhetünk. Csökkenthet­jük e darazsak kártételét a szőlő közelében előfordulfl da­rázsfészkek megsemmisítésé­vel, valamint csapdák kihelye­zésével is. i Aki szaporítóanyag termesz­­lésével Is foglalkozik, végezze el a szőlő szelektálását, vagyis az idegen és a rosszul termő tőkék megjelölését. Továbbsza­porítani csak nagy biológiai értékű és bőtermő tőkéket ér­demes. Továbbra Is kellő figyelem­mel gondozzuk a fiatal, még nem termő szőlőket. A hajtáso­kat rendszeresen kötözzük, hőnaljazzuk, hogy elősegítsük a fő hajtások kellő növekedé­sét és fejlődését. A lisztharmat és peronoszpőra elleni növény­védelmet az Időjárástól füg­gően egészen augusztus végéig folytatjuk. Augusztus elején NPK vagy Cererit műtrágyával (20 g tőkénként) még egyszer fejtrágyázzuk a fiatal ültetvé­nyeket. A képződött harmat­­gyökereket talajmflveléskor (kapáláskor] távolítsuk el. Lassan fejezzük be az alany­tőkék kötözését és hónaljazá­­sát. A vesszők jobb beérése céljából az alanyszőlőket Is csonkázzuk. Az oltványiskolá­ban befejezzük az öntözést, folytatjuk a növényvédelmet és a talajművelést. Az Idegen faj­tákat megjelöljük. Augnsztusban már szüretel­jük a korai csemegeszőlőt. Csak az érett fürtöket vegyük le, ugyanis a fogyasztási érett­ség előtt leszedett szőlőfürt nem érik tovább. Ha tehát ti szőlőt éretlenül szüreteltük, ай a tárolás Idején is megmarad húzós, savanyú Ízűnek. A túl­érett csemegeszőlő savai vi­szont lebomlanak, ezért az Ize* az üdesége romlik, csökken. Az étkezési szőlőfürtöket tehát ak­kor szedjük, amikor a bogyók a fajtára jellemző nagyságot* színt elérték, fzük kellemes* héjuk vékony és áttetsző. Le­hetőleg reggel, a harmat fel­száradása után szüreteljünk* amikor a fürtök még nem me­legedtek fel. A fürtöket lapos' rekeszbe, kosárba rakjuk, szál­lításig vagy fogyasztásig hűvös helyen tároljuk. A BOROSPINCÉBEN Nyár derekára a hordók zö­me kiürül. Most különösen nagy figyelmet kell fordítani a hordók tisztaságára. A ki­sebb méretű, Ores hordókat ki­visszük a pince elé, hogy a napfényen alaposan átvizsgál­hassuk őket, nincs-e törött* korhadt dongájuk, elég fesze­sek-e az abroncsaik, a dugók jól zárnak-e? Megvizsgáljuk ti hordók belsejét is, nem ér­­zünk-e penész- vagy ecetsza­got? Ismételten kimossuk S hordókat. A teljesen egészsé­geseket elegendő hideg vízzel átöblíteni, a gyanúsakat sződás vízzel alaposan mossuk ki* majd többször öblítsük át hi­deg vízzel. Szikkasztás után ti hordókat kénezzük ki, 100 liter űrtartalomra fél kénszeletet számítva. Ä hordó külsejét durva vászonnal, gyökérkefé­vel tisztogassuk meg, a dongá­kat kenjük he diőpác-oldaftal* az abroncsokat míniumos fes­tékkel rozsdátlanftsuk. Az Sveg­­lopót, a gumi- és műanvag­­•fejtőcsöveket használat után alaposan mossuk ki, száradás után tiszta, száraz helyen tá­roljuk. Korpás András agrármérnök

Next

/
Thumbnails
Contents