Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-05 / 27. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES. 1986. július 5. • VITASSUK MEG! • VITASSUK MEG! Érdeklődéssel olvastam végig „Az alkoholizmus betegség“ című cikksorozatot. Ürültem,, Ifogy ilyen nyíltan, őszintén és mélyrehatfi alapossággal Írtak erről a komoly problémáról. Az ezt követő vitafórum pedig azt bizonyítja. bogy az olvasók körében már eddig is napirenden lévő témáról ejtettek fontos szil. Hozzászólásomban az alkoholizmussal kapcsolatos szerény véleményemet fchern ki, s p.evőttal Kardhordó Ódon olvasó- és vMatársam fejtegetésére Is szeretnék reagálni. Az aiankérdés: betegség-e az alkoholizmus, vagy „csak“ szenvedélv? Szerintem igenis betegség, mivel az alkoholista — s nem az alkalmit fogyasztó — egvének száma eevre növekszik Ezeknek az embereknek a java része önerőből, önszántából már nem kénes lemondani káros szenvedélyéről. Tehát segítségre, mégpedig az őket körülvevő, védő és gyógyító közösség támogatására, olykor nedig orvosi kezelésre és utóterápiára van szükségük ablinz, hogy rendbe szedhessék az életüket. Éppen ezért meglepett Kardhordó Ödön (a továbbiakban K. Ö.) „hizonyttási eljárása“, miszerint az alkoholizmus azért nem betegség, mivel akiket kényszerrel elzárnak az alkoholtól. azok ennek következtében nem halnak meg, sőt még dolgozni is tudnak. De hiszen ilyen logikával akár azt is mondhatnánk, hogy a migrén, vagv a köszvény sem betegség. hiszen abba sem lehet belehalni, és nrvosi kezelés, meg gyógyszerek nélkül is végig kellnmetienkedhetjük vele az életünket. A tiltások fokozásában, drákói intézkedések meghozatalában látja a megoldást. „Miért nem csukják he a kocsmákat, ivókat, este hat órakor? Ha az emberek este hatkor hazamehetnének, otthon, tessék elhinni, nem lenne piálás úgy. mint a kocsmákban, ahol a haverok társasága irányit.“ Én tovább megyek az okoskodásban. Akkor már miért ne zárhatnánk be délután négykor, vagy tudok jobbat is úgy lenne a leghatásosabb, ha ki se nyitnánk, hadd szüne már meg teljesen a piálás. .. Meg hogy ....... az idült alkoholisták esetében elrendelhető, hogy munkabérüket a házastárs vegye fel hatósági intézkedés alapján“. És ahol mindkét „házastárs“ alkoholista? Vagy azt gondolja, hogy az így kizsebelt melós (mondjuk férj) jámbor állat módjára beletörődik a történtekbe?... О nem! Hát járható út ez? ... Majd a helyes utat keresve K. Ö. leszögezi: „Itt nem segít a drága és mondhatjuk jó 50 (?) százalékban eredménvtelen elvonókúra sem . . . Radikális módszert kellene találni.“ S így folytatja: „Igen hálás lennék, ha valaki megmagyarázná, hogyan képzeli el a társadalmi összefogási? .. Elnézést kérek az idézgetésekért, de K. Ö. érveivel vitatkozva tudom a leginkább kifejteni a mondanivalómat. Ha más országok tapasztalatait vizsgáljuk, szinte mindenütt megfigyelhetjük az önsegítő közösségek terjedését, ta pasztaihatjuk növekvő jelentőségüket, jelentős hatékonysá gukat mind az alknholizinns. mind az egyéb önpusztító jelenségekkel szemben. Ezek közül a Szovjetunióban érlelődő kezdeményezéseket szeretném kiemelni, annál is inkább, mert mi elég egyoldalúan, eddig ezeknek csak a „szigorú“ jellegét icsmertiik meg. A szovjet párt- és kormányhatározatok intézkedéssorozata korántsem korlátozódik adminisztratív lépésekre, hanem egyszerre kísérlik meg az okok és a következmények orvoslását. Alkoholizmus elleni programjuk gerince a meg.-dözés és a gyógyítás. Nagy teret kap benne a rászorulók hatásos és humánus megsegítése, persze a szigor, végső -esetben az adminisztratív, a büntető, a tiltó rendelkezések mellett. Voltaképpen ez a program összefügg a társadalom szervezettségének és önszerveződésének fokozásával, a szabadabb információáramlással is. Milyen legyen a gyógynevelés? Mit tehet a társadalom, a család, mit tehetnek az intézmények, a munkatársak, a barátok?. .. Meggyőződésem, hogy kezelni kell az alkoholizmust, de hogy miért lett, lesz valaki alkoholista (?) erről Korcsmáros László tanulmányán kívül eddig egyetlen elemzés sem „beszélt“ ilyen sokrétűen, mondhatni mélylélektani alapossággal. A beteget .kezelő és ápoló emberi melegség szükséges az alkoholizmus gyógyítására. Klubokra (klubmozgalomra), a közösségi önsegítés lehetőségére volna szükség, amelyek mindenki előtt nyitva állnának, az aktív közreműködéshez pedig elég volna a jó szándék. Kése delem nélkül létre kell lene) hozni ezeket az eleven védő és gyógyító közösségeket a hasonló társadalmi beilleszkedés zavaraival küzdők számára. Környezetemet figyelve, a mi kis városunkban, Rozsnyón (Rožňava I a legtöbb fiatal keresztül megy egy „többet ivó életszakaszon, de aztán idővel „benő a feje lágya“, családot alapít, és beáll a normális életvitelre. Akinek azonban ez nem megy, aki mindjobban belegabalyodik a problémáiba; akinek az alknhol fogyasztása mint megoldás végül is -megrögzött szokásává, szenvedélyévé. következésképpen betegségévé válik, az kétségkívül megindul a lejtőn. A gondok közepébe vágva: az italozási szokások összefüggését a szegényes programajánlattal, a beszélgetési alkalmak, fórumok hiányával (is) lehet magyarázni. Hiszen borozóból és kocsmából tucatnyi van a városban, ám kultúrház, vagy szórakozóközpont máig nem épült. Nyilvánvalóvá vált, hogy kerülni az alkoholt — nem elég. Új célokra van szükség, új, hasznos szenvedélyre az értelmes, teljes élet kialakításához. A világ csak így tárulhat ki fokozatosan újra előttük, s alkoholos „csőlásátuk“ megszűnésére is ezáltal nyílhat remény. Az ilyen klubokban a hasonló gondokkal küszködök az életüket alkoholmentesen hozhatnák rendbe. Az ide látogatók — barátok, társak között —• lassanként eljutnának odáig, hogy már az sem zavarná őket. ha másnk italoznának körülöttük, s olykor megjegyzéseket tennének rájuk. Szép lassan aztán megtalálhatnák az utat a klubokba az orvosok, jogászok és a pedagógusok is, akik munkájukon keresztül mindennapos kapcsolatban vannak ezekkel a problémákkal. Az efféle klnbtevékenység persze nem helyettesítheti az egészségügyi ellátást, és nem garancia a visszaesés ellen. Mert az alkoholizmus visszaeséssel fenyegető krónikus betegség. A klubmozgalum sokszínű öngyúgyító. önkorban tartó tevékenysége bizony jól kiegészíthetné államunk alko hólizmus elleni szervezett küzdelmét. A kettő csak együtt lehet(ne) eredményes. Mert ne feledjük el: ivós emberek kő zött italmentesen élni — méghozzá egy volt szenvedélybetegnek —, nem könnyű. Ehhez az átlagosnál több akaraterő kell. S akiből ez hiányzik — annak segíteni kell. Jelige: „ruzsnyói pedagógus“ • VITASSUK MEG! • VITASSUK MEG! £lt egyszer egy fiatal házaspár. Szomszédjukban egy özvegyasszony lakott, aki irigykedett az asszonyra, mert a szomszéd nem az ö lányát választotta. Egyszer, mikor az ember hazafelé jött a földről, megszólította: — Te mindig csak dolgozol, a feleséged meg itthon pletykál. Miért tűröd? JJa ~ gondolta az ember —, majd lesz itt rend!" Felesége a kiskapuban várta, ahogy szokta, de ő rá se nézett. Bement a házba, az asztalon már ott gőzölgőit a frissen főtt kása, de 6 meg sem kóstolta. Szegény asszony nem tudta eltalálni, mi van az urával, megkérdezte hát tőle: — Mi baj van, édes uram? Az meg jól leszidta az aszszonyt, s klfelentelte: — Holnap te mégy ki szénát gyűjteni! Az asszony ráhagyta. Másnap korán kelt, elsorolta, mit kell csinálni itthon: — A tehenet megfejed, aztán enni adsz neki. A disznókat megeteted, a kotlót kiviszed, о tojásokat betakarod. Kiköpülöd a tejfelt, aztán a gyereknek is enni adsz. Végül megfőzöd az ebédet, és kihozod nekem. Kinn majd tovább sorolom, hogy mit kelt csinálnod estig. Az ember úgy gondolta, alhat még egy kicsit, s jó magasan járt a nap, mikor felébredt. Szalad Jcifelé, és látja, hogy a disznók kitörtek az akolból, mind feltúrták a véleményt! Ijedtében az asztalon lévő rizskását öntötte oda nekik. Aztán rohant tehenet fejni, de még meg se fejt, mikor felébredt a gyerek, s rákezdte a bőgéstl Gyorsan letette a sajtárt, futott, hogy megetesse, de a tehén közben felrúgta a sajtárt, és kiborult a tej. Hej! Mérges lett nagyon, ügy fejbe vágta szegény párát, hogy menten összerogyott. — Hű, a mindenségit! A kotló biztosan leszállt a fészekről, a tojás meg nincs betakarvaI Szalad a kamrába, elkapja a rémülten lármázó állatot, ki dobja az ablakon. Most meg nem talál semmit, amivel a tojásokat letakarná. Gondol egyet, ráül a tojásokra. De a kotlót nem győzte várni, felállt a tojásokról, hogy behozza, és ahogy hátranéz, látja, hogy üres a kotlófészek! Jobban megnézi, hát a tojások mind a nadrágjára ragadtak! A tejfeli is ki kell köpülni! — jut eszébe. — A tejfeles üveget felkötöm a halamra, és amíg főzök, szépen vajat köpülök belőle. Indul is, hogy vizet húz az ebédhez, de ahogy lehajol, a leijei a nyakába csurog, onnan a kútba. — Egye fene! Legalább nem kell bajlódnom véle! Mikor visszamegy, hallja ám, hogy bőg a tehén. Körülnéz, hol talál hamar egy kis füvet neki. A háztetőn lát egy keveset. Na, jól van, fog egy kötelet, ráhurkolja a tehén nyakára, a másik végét leengedi a kéményen, majd a derekára köti. Húzza teljes erőből. Egy darabig ment is a dolog, de a tehén visszaesett, őt meg a kéménybe rántotta. Az asszony a szénagyűjtésben nagyon megéhezett, nem győzte várni az étellel az urát, fogta magát, és hazament. Mindjárt látta a nagy rendellenséget, csak az urát nem találta sehol. Gyorsan elvágta a tehén nyakán a hurkot, s ahogy oiszamegy a házba, észreveszi az embert a nagylábosban! Beleesett a kéményből. Nevethetnék je támadt az asszonynak, pukkadozva kérdi: — Hogy kerültél oda, édes uram? Az meg csak annyit bírt kinyögni: — , Tudod mit, édes feleségem, ' marad á házban a régi rendi (A „Fotontól király“ című népmese gyűjteményből.) Tulajdonképpen kitehetnénk ezt a táblát a konyhában éppügy, mint az udvaron és az utcán vagv a vizek és kavicsgödrök partján. Hiszen gyermekeink két hónap vakációja éppen annyi baleset lehetőségét rejti, mint amennyi szórakozását, önfeledt játékát és hancúrozását kínálja. A tiltó és figyelmeztető táblák önmagukban vajmi keveset segítenek, ha nevelésünk nélkülözi az önállóságra, az élet veszélyeinek felismerésére irányuló készség kialakítását. Unalomig ismételt tanács, hogy a kisgyermekek csak felnőttek felügyelete alatt játsszanak, azonban állandó jelleggel képtelenség betartani. Ennél fontosabb, hogy ne hagyjunk szét olyan eszközöket, szerszámokat, tárgyakat és anyagokat, amelyekkel megvághatják, meg> I ль иу-з.Я fj szúrhatják magukat, vagy társaikat. Kés, sarló, kasza, kapa és vasvilla — mindennek megvan a helye — ne legyen se udvaron, se úton széthagyva. Az üvegcserép, konzervdoboz sajnos, még sokhelyütt a ház mögé, a szemétre kerül, ahelyett, hogy a szemeteskukába dobnák. Nagyon veszélyes sérülést okozhat mindkettő. A lőfegyver — vadászpuska vagy légpuska — sok súlyos, nem egyszer halálus kimenetelű baleset okozúja. Elzárva, biztos helyen kell tartani. A vegyszerek — különféle gyomirtók, permetek, műtrágyák — az utóbbi években egyre gyakrabban válnak családi tragédiák okozóivá. Kell-e ismételni a szigorú szabályt, hogy zárt helyen kell tartani ezeket? Ne játssz a tűzzel! — halogatja a felnőtt, de sajnos, minden gyerek valamiképei! kipróbálja, igaz-e. hogy éget. hogy olyan könnyen lángra lobban a papír, a szalma. Azzal, hogy elzárjuk előle a gyufát, még nem zártuk ki a veszélyt. Tanítsuk meg a tűzzel bánni. Tábortüzet rakni, begyújtani a tűzhelyben, a katlan alá. hogy különbséget tudjon tenni akö* zöt mit szabad — lehet —, és mit nem. A tárgyak és eszközök helyes használatára nevelt és szoktatott gverek ügyesebb és naavohb felelősségérzettel nyúl a környezetében lévő szúró-vágó tárgyakhoz. Aki segíthet répát reszelni, szecskát vágni a kézi szer.skavágón. füvet sarlózni, aprófát hasogatni, az lehet, hogy egy-két vágással megfizeti a „tandíjat“, néha „megsebesül“, de ritkában éri súlyos vagy életveszélyes baleset. mint az olyat, aki az egyszeri lány módjára nem ismeri fel a gereblvét. Egyre több tíz-tizenkét éves gyereket látni mostanában a kis, kerti traktor kormányánál ülve. Ha felnőtt felügyelete mellett megtanulja a kezelését, nem lehet ellene kifogás. De hogy egyedül vezesse az utcán, fuvarozza vele a zöldséget — ez nemcsak a gyerek számára veszélyes, hanem az utcákon, utakon közlekedők számára is. Olyannyira, hogy büntetendő. A legnagyobb veszélyt — annak ellenére, hogy szerencsére mind több gyerek tanul meg úszni — a fürdés jelenti. A folyók, kavicsbányák, tavak viza számtalan áldozatot követel. Ez az a szórakozás, ez az a hely, ahová valóban nem engedhetjük a gyerekeket felnőtt, úszni tudó ember felügyelete nélkül. Minden nagyszülő és szülő ismer tragikus eseteket, példákat. Nem árt. ha a nyár örömeire vágyó gyerekeknek elmondja ezeket. Talán nagyobb elővigyázatossággal, vakmerőség helyett okos bátorsággal fognak ismerkedni erdővel, mezővel, fák, füvek, vizek titokzatos és gyönyörű világával. —haraszti—« József Attila: Ceendes.kévébe.«* című verséből idézünk; Rejtvény,!■rész Asooo® betűk Fog Belti nyelvű nép Sépkoceii гбт* Kötőszó Udítű ital A kézx jel* tél Méter DoBborafl. Rejtvény, Z^réez Kozmetikai *3*9 Fekvőbútop Ilyen. ágyú ierefl Latin kötőeao .Imából ébreszt Házhoz, tartóz® telek Kerea$ teavirágúéit termés« Puhíté® végett vfzbea tart vei Mát Kínai sulyuérté: Pealegrée* Г Európai fBvár®» Hányeű Fitaeda Oxigáff, lanté« A főnévi igenér képnőj* Hidrogén Sűrűn veteti kukorié# Vulkáni. kQrt* Sxtkundu* Orleaény Sangjagy Faxro- Mikii Ifc-trio», finer Keiébe® ▼en t Sí tag £L4tei 1ág £*£<35- s»ócska Tárgyra* Sxeaélye» névméa Акопа» betűk • k«« » Cl* t jótállás .otruc brigádéra» Sávéi* Sándor Fitaeia u északi világtáj is la í MEGFEJTÉS — NYERTESEK A 25/86. számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Drága jó iskola, / iskola udvara, / Iskolapad / hurrá, ma sok gyerek öröme nagy!“ Nyertesek: Lantai Edit, Dunaszerdabely (Dunajská Streda), Takács Mónika, Galánta, Szarka Mária, Palást (Plášfovce)
