Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-02 / 31. szám

f SZABAD FÖLDMŰVES 1988. augusztus 2. Lovastaikozö A Felső-Csallóköz egyik kis falu­jában, Sárréten (Blahová) a közel­múltban immár hetedszer adtak egy­másnak találkát a lovassport szerel­mesei, hogy ismét összemérjék saját és négylábú kedvenceik ügyességét a Csallóköz dijáért meghirdetett szlo­vákiai méretű versenyen. Az idén nem kevesebb mint tizenegy lovas­­-szakosztály képviselői jöttek el Sár­rétre Szlovákia legkülönbözőbb ré­szeiből, — s a rendezőség — élén František Dúbravec mérnökkel, a he­lyt egységes földműves-szövetkezet elnökével — Jól összeállított prog­ramsorozattal fogódta őket. A ver­seny három kategóriában folyt: az úgynevezett ZL osztályban 110, az L-ben 120 centiméteres akadályt kel­lett átugratni, majd a sorozat-aka­­dályugratás következett, amelyben 6 tegymás utáni akadály várta a ver­senyzőket. A ZL kategória győztese a šuranyi Fialka lett, Jázmin nevű lován, a má­sodik helyet a bratislavai Hipológ versenyzője, Boskovié szerezte meg, Fanfán nyergében. Az ifjúsági ZL kategória versenyében női győztest avattak, Fabiánová személyében, aki Tobrokot nyergelte. A második he­lyet ugyancsak női versenyző, a cíferl Zápražná szerezte meg, Gascogne ne­vű lován. Az L kategória igényesebb feladatainak a legjobban a bratisla'­­vai Kramárik tett eleget, Brit nevű lova nyergében, míg a második he­lyen a trnavai Béke Efsz versenyző­je, Nősek végzett, Hamlet nevű lován. A fiatalok versenyét ebben a kate­góriában hazai versenyző nyerte, sőt a második helyen is a helyi Druž­stevník képviselője végzett. A győz­tesek: Szalay György és Forgó, a má­sodik hely birtokosai: Androvics Ti­bor és Flip nevű lova. A sorozat-ug­ratást a bratislavai Jeluš nyerte, Ti­tany nevű lován; a Záhorská Bystri­ca-! Nagy lett a második, Calex nevű lova nyergében. ' A díjakat egyébként a helyi efsz, Illetve a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság a­­dományozta, amelynek elnöke. Dudás Kálmán szintén jelen volt a rendez­vényen, s tetszésének adott kifeje­zést. A kitűnően sikerült sportdélután nézőt lelkesen tapsoltak a győztesek­nek és a helyezetteknek. Elégedettek lehettek a rendezők is, hiszen ismét tettek valamit — és nem is keveset — e szép sport népszerűsítése érde­kében. A Dunaszerdahelyi járás több helységéből érkeztek nézők, főleg a két városból: Somorjáról (Samorín) és Nagymegyerről (Calpvo), na és természetesen a Járási székhelyről, Duna szerdahelyről. Bebizonyosodott, hogy egy sikeres és Jó színvonalú sporttalálkozó megrendezése távol­ról sem csupán a versenyzők számán múlik, még csak nem is pénz kérdé­se elsősorban: elegendő hozzá né­hány lelkes sportbarát és -támogató összefogása. Példaként nem csak ezt a sikeres versenyt említhetjük, ha­nem a sárréti szövetkezet lovasszak­­oszt'ályának fellendülését is. Hét és fél évvel ezelőtt úgy alakult meg, hogy nem voltak megfelelő helyisé­gek, sőt, bármennyire is hihetetlen, még lovak sem; azokat, a szerelés­sel együtt innen-onnan kölcsönöz­ték... A mai állapotokat az akkoriak­kal össze sem lehet hasonlítani. Dr. Peter Matulník edző állandó segítő­társa dr. Jozef Popaďák, aki szakmai szervezési és állat egészségügyi kér­désekben egyaránt érdemi szinten tud tanácsot nyújtani. A szakosztály éli a megszokott mindennapi életét, amely azonban, mint látni fogjuk ko­ránt sem a szűkén értelmezett sport területére terjed ki. A tagok ugyanis lótenyésztéssel is foglalkoznak, szin­tén a helyi szövetkezet védnöksége alatt. Jelenleg 8 fajtiszta mént ne­velnek, s ők gondozzák Hviezdart is, a legutóbbi Csehszlovákiai Nagydíj győztesét is. A szövetkezet szoros kapcsolatot tart fenn a somorjai Faj­tatenyésztő Állomással, ahonnan e­­gyébként Hviezdar is származik. A sárréti székhelyű Jövő Efsz, é­­lén František Dúbravec mérnökkel, hatékonyan segíti a lovasszakosztály tagjait munkájukban. Nemrég adták át rendeltetésének az új, box elren­dezésű istállót, amilyenhez hasonló­val nemigen találkozni a környéken. Igaz, az eredmények indokolttá te­szik a szakosztályra való odafigye­lést: tagjai rendszeresen részt vesz­nek a Bra tislavában, Piešťanyban és Nyitrán (Nitra) megrendezett szlo­vákiai méretű versenyeken, éspedig többnyire, saját nevelésű lovak nyer-, gében. A vezetőség amellett jól lát­ja a még meglevő tartalékokat is, a­­melyek lehetővé tennék a sárréti lo­vassport további fejlődését. Bővíteni kellene a gondozószemélyzetet, fel kéne újítani a lovak felszerelését, és főleg: építeni kellene egy fedett csar­nokot, amelynek hiányában a spor­tolók, kedvenceikkel együtt teljes tét­lenségre kényszerülnek télvíz idején. Jelenleg ez az, amire úgy érezzük, hogy a legnagyobb szükség lenne.. Dr. Németh László Ez a verseny, bár komoly do­log, végül is csak játék. Lesz első és lesz utolsó helyezett is... mondta a zsűri elnöke. Könnyű neki. Nem úgy annak a harmincki­lenc tanulónak, akik izgulnak, verej­tékeznek, hibát is ejtenek. Verseny­lázban égnek. De hát miről is van szó? Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériu­ma és még egy sor érintett szerv év­ről évre meghirdeti a mezőgazdasá­gi szaktanintézetek tanulóinak ügyes­ségi versenyét. Egy iskolából három tanuló vehet részt a versenyen, még­pedig azok, akik az iskolai verseny­ben az első három helyezést érték el. Mi a kelet-szlovákiai kerületi ver­senyen vettünk részt, melyet a Király­­helmeci (KráT. Chlmec) Középiokú Mezőgazdasági Szaktanlntézetben tar­tottak. Dr. Stefan Mikita, az iskola igazgatója ismertette a verseny sza­bályait, majd a sorsolás után megnyi­totta a kétnapos versenyt. A tanulók három szakágazatban versenyeztek: először traktorral és pótkocsival kellett az akadályokat le­küzdeni, majd az UNHZ 500-as rako­dóval kellett az ügyességüket bizonyí­tani, végül egy műszaki hibát kellett eltávolítani a traktoron. A gyakorla­ti ismeretek mellett elméleti tudás­ból is számot kellett adniuk. Az e­­gyes részfeladatokat a zsűri 0-tól 100 pontig értékelte. A rakodóval a legjobb eredményt Konopens Péter érte él a csécsi (Ce- Cejovce) iskolából: 99 pontot gyűjtött össze. A második helyet Leško József, a ^harmadikat pedig Horváth Marian szerezte meg; ok szintén a csécsi is­kola tanulói. A traktor elektromos hibáját a leggyorsabban Lacko Ste­fan, a Caklovi iskola tanulója távolí­totta el, amiért a zsűritől 98 pontot kapott. A traktorvezetés ügyességi versenyében az első helyet szintén Lacko Štefan szerezte meg. Ö nyerte az összetett versenyt is, 289 ponttal. Sűrű, barna haj és győzelemre tö­Lacko Štefan, az összetett verseny győztese a traktor műszaki hibáját keresi rő elszántság. -Ez Lacko Štefan, Cak­lovi mezőgazdasági szaktanintézet harmadikos tanulója. — Amikor az alapiskolát befejez­tem, arra gondoltam: szakmát tanu­lok, s mert szeretem a gépeket, ezt választottam. Ha már gép, azt én mind kedvelem. A traktoron kívül értek az önjáró gépekhez és kombáj­nokhoz is. Az idei aratáson önállóan fogok kombájnozní. A göndör hajú Konopens Péter jól kezdte a versenyt. Az első számot megnyerte, aztán belefáradt és hal­mozódtak a hibái. A rakodógéppel végrehajtandó egyik ügyességi feladat — A gépekhez is sok türelem kell, nagyon oda kell figyelni, amit a* ember csinál. Talán idegileg nem bír« tam, pedig alaposan felkészültem. — Mit reméltél? — Szerettem volna megnyerni aá összetett versenyt. Így egy díjjal meg kell elégednem. Majd jövőre már a felnőttek versenyében szeretnék részt venni. Leško Józsefnek is van mondanlva« lója: — A traktor műszaki hibáját fl­­gyesen eltávolítottam. Sikerült 97 pontot összegyűjtenem, ami a 2. he­lyet jelentette. Sajnos nem sikerült a traktorvezetés, ami az összetett ver­senyben a helyezésem lerontotta. — Különben hová valósi vagy? — Nagyidaí (Veľká Ida) vagyok, és az ottani magtermesztő állami gaz« daságban fogok dolgozni. — Hogyan kerültél a csécsi isko* lába? — A testvéreim is oda jártak, s ők ajánlották. Különben nem bántam meg. A bárom év alatt több szakmát is szereztem, amit más iskolában a« lígha lehetett volna. A versenyszámokban és az össze­tett versenyekben elért helyezésekért a tanulók értékes díjakat és elisme­rő oklevelet kaptak. A tizenhárom iskola közül az első helyet a Caklovi szerezte meg, a másodikat a Stará Ľubovňa-í, a harmadikat pedig a kež­­maroki. A Kelet-szlovákiai kerületben is korszerű gépek segítik a mezőgaz­dasági munkát. Szükség van a tiatai szakmunkásokra, gépkezelőkre, ök harminckilencen, akik két napig ve­télkedtek, egy életre elkötelezték magukat a gépek mellett. Azt fog­ják csinálni, aminek kitanultak, amit megszerettek. (Bogoly János felvételei) Illés Bertalan Nemzetközi íionisniereii tier a*i zett a somorjai honismereti ház és a Csallóközi Múzeum néprajzi tár­gyainak konzerválása terén is. A munka mellett a Járás nevezetessé­geivel is megismerkedtek; Jártak mindhárom városban, megtekintették a lúcst ILúá Ina Ostrove), a nagy­megyeri [Calovo) és a csilizradványl (Gilizská RadvaiíJ •fájházat, valamint a GabCíkovo — Nagymaros vízlép­csőrendszer építkezési munkálatait. Dunaszerdahelyi tartózkodásuk során — a nemzetközi békeév jegyében — a hála és megemlékezés koszorúját is elhelyezték a mártírok emlékmű­vénél. • A tábor magyarországi és hazai munkájának hivatalos értékelésére július 4-én került sor Somorján. Az értékelésre eljöttek Győr-Sopron me­gye és Csorna város képviselői is. Csehszlovák részről részt vett az ér­tékelésen Magyarics Vince, a járási pártbizottság vezető titkára, Benyő Máté, továbbá Somorja város párt- és állami szerveinek és a tárás szá­mos tömegszervezetének képviselői. A két táborvezető részletes szakmai értékelése után Magyarics Vince éi Benyó Máté méltatta elismeréssel a tábor résztvevőinek munkásságát. Ä hivatalos értékelés után tábortűz mel­­lett szórakoztak e fiatalok a Somor­jai Városi Honismereti Ház. udvarán. Zenéről és jó hangulatról a Csalló népművészeti együttes és táncosai gondoskodtak. A'tábor jó munkafeltételeinek biz« tosításával, a csoportok sokrétű fog« lalkozásainek koordinálásával járó nem kis fáradságot igénylő szerve­zőmunkát Bolius Zoltán, az NF járási bizottságának titkára vállalta magá­ra és oldotta meg nagy rutinnal, zök­kenőmentesen. Végezetül megállapíthatjuk, hogy 4 az idei nemzetközi honismereti tá­bor rendkívül hasznos munkát vég­zett mindkét ország területén, és hozzájárult a két nép közötti barát­ság erősítéséhez a szocialista nemzet­köziség szellemében. Dr. Mag Gyula A Nemzeti Front Nyugat-szlová­kiai Kerületi Bizottsága és a Győr-Sopron megyei Hazafias Népfront között megkötött együttmű­ködési szerződés sok lehetőséget, kedvező feltételeket biztosít a két szomszédos országrész közötti együtt­működés kibontakozására, elmélyíté­sére. Az együttműködés egyik terü­lete: közös honismereti dtáktáborok szervezése a két ország fiataljainak részvételével. A táborban általában negyven fiatal vesz részt, s a kéthe­tes időtartam felét a Duna folyó túl­só oldalán, másik felét pedig nálunk töltik. A honismereti tábor létjogo­sultságát a lelkes fiatalok által vég­zett munka hasznossága bizonyítja. Így az idén már ötödik alkalommal került 'sor a tábor megszervezésére. Az öt évfolyamból háromszor a Du­­naszerdahelyl (Dunajská Streda) já­rás adott otthont a népeink közti barátság elmélyítését szolgáló nem­zetközi diáktábornak. Időtartamának felét a magyarorszá­gi Csornán töltötték a fiatalok. A tá­bor hivatalos megnyitására 1986. jú­nius 23-án került sor, a Gyór-Sopron megyei párt- és állami szervek, va­lamint a Hazafias Népfront képvise­lői jelenlétében. A NyugSt-szlovákiai kerületet Benyó Máté, az SZSZK Nem­zeti Frontja Központi Bizottságának titkára, Brányik György, a járási pártbizottság titkára, Bohus Zoltán, az NF járási bizottságának titkára és e sorok Írója képviselte. A kéthetes honismereti tábor cél­kitűzése már a megnyitó beszédek­ből is egyértelműen kitűnt: kölcsö­nösen megismertetni a fiatalokat a regionális munkásmozgalom történe­tével; együtt kutatni a két tájegység szövetkezeti mozgalmának fejlődé-és szellemi emlékeinek gyűjtése; a tájházak gyűjteményeivel való meg­ismerkedés, valamint a szükséges konzerválás! munkálatok elvégzése. E sokrétű feladat maradéktalan tel­jesítésére a biztosítékot a tábor két tapasztalt, lelkes és hozzáértő veze­tője jelentette. A táborvezetés fele­lősségteljes munkáját magyar rész­ről Jászberényi Márta, csehszlovák részről pedig Varga László látta el kitünően. Magyarországon a Csorna melletti Pásztori község volt a gyűjtőterület, ahol egy egész tájházra való népraj­zi anyag összegyűjtése mellett sike­rűit számos nyelvjárási érdekesség rögzítése és a nagyüzemi mezőgaz­daság egy-egy fejlődési szakaszának feltárása. A tábor negyven lakója — a ma­gyar és a csehszlovák szakemberek kíséretében — június 29-én érkezett hazánkba. Az első napon Bratislava történelmi nevezetességeivel ismer­kedtek. Szállást és étkezést a Somor. Jat (Samorín) Középfokú Mezőgazda­­sági Szaktanintézet biztosított a szá­mukra. A gyűjtő és kutató terület —■ a magyarországi célkitűzésekkel össz­hangban — nálunk Vajka (Vojkaj, Doborgaz (Dobrohost) és Tej falu (MlteénoJ körzete volt. Ä néhány nap alatt több mint harminc népraj­zi tárgyat gyűjtöttek, részletes jegy­zetekben rögzítették mindhárom köz­ség nyelvjárási érdekességeit és dű­lőneveit. Ezenkívül a táborlakók egy része dicséretre méltó munkát vég­'Ä fiatalok lelkesen segédkeztek a múzeum gyűjteményének konzerválá­sában (Krascsenits Géza felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents