Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-02 / 31. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. augusztus 2. A kelő napnak még csak az tizenöté sem derengett, amikor elindultam az Almás-Görgői (Jablnnov nad Tnmou-Hrhov) Egységes Földműves-szövetkezetbe, hogy tudósíthassak az aratás rajtjáról. Mire odaértem, az égi vándor megiramodott kalászérleiő pályáján. Ezen a hajnalon pihen az állandóságáról ismert görgői szél, fénylő Csillagunk dolga tehát, hogy felszárítsa a hűvös éj harmat-ajándékát . Az aratást a szövetkezet központjából indítják, ám ipari jellege ellenére nem lelketlen gombnyomogatásokkal, hanem a tapasztalt szakember-elmék gondos mérlegelésén alapnló emberi összmunka megszervezésével. Az irodában „haditanácsot“ ülnek. Az asztalt Kőrtvély Károly, a szövetkezet alelnöke, Ferencz István növénytermesztési főágazatvezető és Klinko Attila főgépesítő ülik körül. Még egyszer felfrissítik az ütemtervet, vázolják a reggeli heyzetképet, véleményeket cserélnek, utasításokat fogalmaznak meg — majd elindulnak a kombájnok. Megrándul a gének hatalmas fém- Izomzata, — s a szállító^ jármüvek, a szaimafelszedö kocsik, a bálázógépek és a tartőhántó ekék. tárcsák kíséretében — kigördülnek az udvarról. Közel négy évtizeddel a mezőgazdaság szocialista átépítése után a kaszák, sarlók, ökrösszekerek helyett a kalászok kéz-érintése nélkül, gumikerékről gumikerékre gördülve, gépről gépre perdülve zajlik le az aratás. Am a technika korában sem lett kisebb gond, vagy kevesebb örömet jelentő munkafolyamat az aratás. Egv-egy lelkMsmeretes kombájnos ma ts megannyi kaszás-arató, marokszedő gondjával, felelősségérzetével és verejtékezéssel vág bele a kalásztenger hullámzó sűrűjébe. Kapitányok — aratógazdák, kormányosok, sommások, tengerészek, cséphadarósok — egy személyben. Közülük kevesen és kevésbé ismerik a régi aratások folklórját és gazdag élményvilágát, de a számukra sem csupán a gépek monoton zajgásával vagy egy unalmas rutinmunkával egyenértékű, hanem a feszült (gépii helytállás sikerének az örömforrása. Mielőtt a mezőre votíulók nyomába erednék, megkérdezem Kőrtvély Károlvtól: И Melyek az idei aratás Jellegzetességei? ARATÓK dicsé' ste — Ä Rózsnyől (Rožňava) járásban az elsők között, a tavalyihoz képest mintegy tíz nappal korábban kényszerültünk hozzákezdeni. A növényzet ritkább, a szalma kevesebb, a szemek a korai érés miatt a vártnál vékonyabb dongájúak. Ennek ellenére jó közepes termésre számítunk; reméljük, meglesz a tervezett 3,3 tonnás átlagos hektárhozam. A vágás időpontját úgy igyekeztünk és igyekszünk majd parcellánként meghatározni, hogy lehetőleg ne kelljen a termést „olajon“ szárítani. A szükséges előtisztítás után közvetlenül a felvásárlók raktáraiba szállítjuk a kicsépelt gabonát. A kevesebb szalma kevesebb takarmányt jelent, ezért az idén mintegy kétszáz hektáron vetünk tarlókeveréket. И Klinko Attilától a gépek üzemeltetésének és a kooperációs vállalkozásoknak a formái felől érdeklődőm. — Hét E-512-es saját kombájnnal rendelkezünk, java részük már kiöregedett. Némelyik „életkora“ már eléri a tizenöt esztendőt, fgy számítottunk teljesítménykülönbséggel, ezért kooperációban biztosítottuk a betakarítás folyamatosságát. A Vlaehovói Efsz két kisegítő arató-cséplőt küldött, s a napokban érkezik hozzánk a magyaroszági Perkupáról további két kombájn. Mi a hazaiaknak ugyanannyi géppel segítünk majd, a déli szomszédoknak pedig trágyaszérókkal „fizetjük“ vissza a kölcsönt. A terményszállításra négy tehergépkocsit készítettünk elő. A kombájnok után a bálázók dolgoznak, majd a szalma elszállítása következik, s jöhet a szakszerű aratás záróakkordja, a tarlőhántős. Az első napokban egy K-453-as bálázót és öt szaimafelszedö kocsit indítunk. Magyarországról pedig még két Hesston érkezésével számolunk. A dűlők talajviszonyaitól függően, valamint a vetésforgó agrotechnikájának megfelelőbb, ekével, illetve tárcsával — három, két műszakban üzemelő škoda 180-as — zárjuk le a talajt. ■ Ferencz Istvánt a határban érem utol. Menet közben magyarázza: — Az 1450 hektáros szántóterületnek több mint a hatvan százalékán termesztünk gabonaféléket. Ebbő! 780 hektár a kalászos, amelynek közel kétharmada búza. Az Idén hat búzafajtával próbálkoztunk; a Viginta közülük a legjobb. A gyengébb hozamot adó Košútka és Solaris szálkás fajtákról viszont a vadkárok mérséklése okán nem mondhatunk le, ezeket ugyanis kevésbé „látogatják“ a vaddisznók meg a szarvasok. A búza ritka, mert csak — a száraz őszi időjárás miatt — decemberben kelt ki, így nem bokrosodhatott el kellően. Bár ha kevesebbet hoz Is, a minősége azért aránylag jó. M Fél tíz. Az 50 hektáros Délő nevű parcellán vagyunk. A gépek belegázolnak a térdig érő búzába. Megjelennek az első szalmacsíkok. Az egyik kombájn eldugul a még mindig harmatnyirkos szalmától, s kiáll a sorból. A mezőn három technikus teljesít egésznapos felügyelő szolgálatot. Burkus Imre agronómus a „mezei“ összhangra ügyel. Simon Gyula pedig a kombájnosok csoportvezetője; ellenőrzi a szemveszteséget, figyeli az araták mozgását, és minden egyes kombájnos teljesítményéről naplószerü feljegyzést is készít. Az imént eldugult araté-cséplőt a helyszínen levő két gépjavító hamar kitisztítja. Kinyik Miklós és Agyagos Tibor egy jól felszerelt műhelykocsival indult a bajbajutottak megsegítésére. Miközben a tábla végén beszélgetünk, megérkezik az egyik kombájn. A halk szavú, 23 éves legényemberrel, Bartók Lászlóval a legalább 35 C-fokos .meleget őrző vezetőfülkében váltunk szót. — Ezen a nyáron aratok negyedszer. Tavaly a legöregebb géppel vágtam a gabonát, most a legújabb „ötszáztizenkettesen“ ülök. Meglepett, hogy éppen engem, a kollektíva legfiatalabb tagját érdemesítettek erre. A bizalmat jó munkával igyekszem meghálálni. Az új bérezési rendszerben nem lebet gyorsan „hajtani", mert akkor több szem kerül a tarlóra. Azt is megtanultam, hogy másként kell haladni a nedvesebb gabonában, mint a teljesen érettben. Keller Gyula a harmincadik évében Jár, s tizenkét éves tapasztalatával, gyakorlatával már „veterán“ aratónak számít a csoportban. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le a vágószerkezetről, nehogy egy kő kicsorbitsa, esetleg eltörje. Az élményeiről faggatom. — Sokfelé kell megosztani a figyelmet. A gép minden porcikájának zaját szinte másodpercenként, folyamatosan és szinte automatikusan észleli, értékeli az ember agya. Ez a masina különöesn megérett az aggódó vizsgálódásra, mert az összes közül ez a legelhasználtabb, immár a 15. születésnapját ünneplő kombájnunk. Az aratók lépésben haladnak előre. Mögöttük — mintha az egykori marokszedők délibábjai lennének — sorakoznak a szállító járművek, amelyek a kicsépelt gabonával a raktárba sietnek. Száll a por, lebeg a pelyva. A kombájnok közelében elhomályosul a nap. Az egyik kalászon pihenő katicabogarat fedezek fel. Arrébb rémült fogolymadár menekül kétségbeesetten a pengehalál elől. Én pedig járművet váltok: a K-453-as típusjelű bálázóval dolgozó Szekfű Gyulához pártolok, aki a következőket mondja: — Harminc éve mővelcm, járom a barázdákat, ebből az utóbb) öt esztendőt Skodán „ültem le“. A bálázásban már többször is voltara járási első, 630—650 hektáros teljesítménynyel. Ennél több információt nem is sikerül belőle kicsikarni, mert siet. hiszen rövid beszélgetésünk ideje alatt a tárcsázó Becze Géza már néhány fogásnyira beszorította, megközelítette őt. Hogy visszaálljon az előbbi távolság-egyensúly, most a tarlóhántó-mestert tartóztatom fel néhány percig. Megtudom, hogy Géza bácsi kőművesből lett traktorista. A tárcsával naponta 20—25 hektáron reméli „megbarnítani“ a toriét, s ezzel a lendülettel mindvégig Szekfű Géza kollégájának a sarkában fog Járni. KORCSMAROS LÄSZLÖ Bízni az eredményesebb folytatásban Nyugodt, szélcsendes Július tizenhetedikén a reggel. Az autóbuszban az utasok bóbiskolnak, néha-néha felpillantanak. Amikor azonban az újfalusi (Nová Dedinka) Fejlődés Egységes Földműves-szövetkezet Irodaépülete elé érkezem, merőben ellentétes kép tárul elém. Az épület bejáratánál többen csoportba vegyülnek. Néhányan éppen most érkeznek kerékpáron Mondhatnánk, a szokásos kora reggeli jelenet. Ismét munkakezdés, ismét újabb feladatok várnak megoldásra. A , szövetkezet székházának folyosóján faliújságok, Információk az esztendő nagy mezőgazdasági csatáiéról — az aratásról. Kiss László mérnököt, a szövetkezet növénytermesztési főágazatvezetőjét hiába keresem az Irodájában. Vajon merre járhat az agronómus? Tán már a földekre Indult, hogy az arató-cséplő gépek mai csatába állta előtt megnézze a káposztát szedő asszonyo-. kát? A szemközti irodából kilépő hölgy tanácstalanságom orvoslója: tájékoztat, hogy Kiss László egy másik Irodában — a földszinten — éppen megbeszélést tart az utolsó előtti aratási nap halaszthatatlan követelményeiről. Tehát Ojfalun is korábban rajtoltak a tavalyi kezdethez viszonyítva. Ez természetesen nem lepett meg. De mennyivel kezdtek hamarabb? — Két héttel korábbi aratáskézdésről beszélnek általánosságban a mezőgazdasági üzemek vezetői — magyarázza a növénytermesztési ágazat vezetője. Valóban, ennyivel korábban láttak munkához az Idén az újfalusiak ts, úgyszólván napra pontosan: a gabonatenger első kalászaiba június harmincadikán markoltak bele a kombálnok. Az őszi árpa rengetegében tartották a főpróbát. Az Idén száz hektárnyi területet szántak e gabonaféle termesztésére a tavalyi kétszázharminchoz viszonyítja. Az Időjárás viszontagságai ebben a szövetkezetben is több alkalommal áthúzták a számításokat. Nemegyszer gátolta rövidebb-hosszabb ideig tartó zápor a gabonafélék mihamarabbi tető alá juttatását Míg a tavalyi aratás folyamán az őszi árpa öt tonnán felüli átlagos hektárhozammal hálálta meg a szövetkezeti dolgozók fáradozását, az idén Ojfalun Is meg kellett elégedni a kisebb hozammal: négy tonna terméssel egy hektárról. Az ószt árpa' betakarítását követően a borsóba mentek át a kombájnok. Igaz, nem nagy területről, mindössze 50 hektárról volt szó. A borsó sem hozta a tavalyi átlagot. Az Idén 2,2 tonna termett egy hektár vonatkozásában. A növénytermesztési ágazatvezető szerint annak viszont örülni lehet, hogy a minőségi mutatók kielégítő ek. A 14—15 százalékos nedvességtartalmú búzában sikeres volt a rajt. Sajnos, a folytatás — a már említett Időjárási „kacérkodások“ következtében — nem volt Ilyen egyértelmű. S amikor a tizennyolc százalékos nedvességtartalmú szemet szállították, bizony nagyon oda kellett figyelni a szárításra. A háromszáz hektárnyi búza 4,5 tonnával szolgált egy hektár átlagában. S ez bizony eléggé szegényes a tavalyt 6,17 tonnához viszonyítva. Több fajtával próbálkoztak az idén. A legjobban a Vigintával vannak megelégedve, amely Jelentősen magasabbra emelte a mércét. Ä növénytermesztési ágazatvezető beszélgetésünk folyamán kitért arra is, hogy ötven hektáron termesztettek tavaszi árpát. — Ez már tulajdonképpen a valódi hajrá. Mindössze 70 hektárról kell begyűjteni a termést. — Látom, nagyon hozzátenné azt Is, hogy: sajnos. De a gondolatmenetet nem folytatja. Az elmélkedés szálát Zelman László, az efsz elnöke vágja ketté. — jobb lenne csak most kezdeni — toldja meg a félbeszakított eszmefuttatást. Majd szóba kerülnek az' aratás főszereplői: emberek és gépek egyaránt. Az újfalusiak három saját kombájnnal láttak hozzá a kenyérnekvaló begyűjtéséhez. De Ismét jöttek a Kostelec u Holeäova-1 Egyséees Földműves-szövetkezet kombájnjai: ezúttal három. Kiss László szerint valóban nagyszerű baráti kapcsolat érlelődik, amely nem csupán az aratási munkálatokkal kapcsolatosan Jut kifejezésre. Az év folyamán két-három alkalommal találkozik egymással a két szövetkezet vezetősége tapasztalatcsere céljából. A baráti kezet nyújtó szövetkezet egyébként az arató-cséplő gépeken kívül két szalmafelszedőt Is küldött Újfalura. A Bratislava-vidékl (Bratislava-vidiek) járás szövetkezete természetesen viszonozza a segítségnyújtást, s a kombájnokon kívül tehergépkocsikkal is besegít. Az újfalusi szövetkezet vezetősége a vendégkombájnosok munkájával teljes mértékben elégedett. Ami ugyancsak örvendetes: jó műszaki állapotban érkeztek a kombájnok is. A szintén alapos odafigyelést Igénylő szalmabetakarftás az aratással párhuzamosan folyt, majd a tarlóhántásnak kellett nagy figyelmet szentelni. Ä tarlókeveréket százhatvan hektáron vetették el. Az újfalusi szövetkezetben Is kellőképpen tudatosítják, hogy az idei gabonahetakarftás nem volt éppen a legideálisabb kezdet a 8. ötéves tervidőszak gabonaprogramjának megvalósítását Illetően. De emlékeznek is: 1981-re és 1982-re. A 7. ötéves tervidőszak rajtjára. A visszaemlékezés ceruzája pedig párhuzamosan maga mellett húzza a reménykedés vonalát is. Es az eredményesebb folytatásban, azt hiszem, az Cjfalusi Efsz valamennyi tagja bízik. SUSĽÄ BÉLA A tarlóról fáj a szél Július 15-én csak úgy találomra szólítottam meg egy középkorú férfit Leleszen {Leles), mit tud az aratásról. Széttárta a karját, s bizony nemleges volt a válasz. Egy Idősebb, úgy hetvenéves körüli bácsin már látszott, hogy jobban érdekli a gabonabetakarítás. — Most mentek a kombájnok Л 'Budató-dűlő felé. Ott keresse őket. EZER HEKTAR ARATNIVALÖ A Budató-dűlő mindössze harminc* hektáros. Hét kombájn hat Óra alatt vígan „megeszi“. Amint megindultak, vagy harmincöt méteres rendet vágtak azonnal, s nem sokkal később csak a porfelhő maradt utánuk. — Jól porzik a föld a kombájnéit után, — mondja Juhász Lajos agrármérnök, a szövetkezet elnöke. — A* mikor megkezdtük az aratást, tizennyolc százalékos volt a gabona ned* vességtartalma. S amióta nem kap* tunk esőt, lecsökkent 14—15 százalékra. Most tehát nem kell szárítani, elég lesz csupán a tisztítás. — Ä szövetkezetünkben a kalászo* sok közül csak búzát és árpát tér* mesztünk, — szól közbe Létrán László agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető, aki az Imént beszélte meg a kombájnosokkal az új tábla aratási rendjét. — Hatszáz hektár búza van, s ebből négyszázat már levágtunk. A hosszan tartó szárazság errefelé Is megtette a magáét. CSÖKKENTETT SEBESSÉGGEL Második körüket írják már a kombájnok, jó darab tarló tanúskodik munkájukról. Az elnök, a főágazatvezetó és Horváth Gyula kombájnos a búzaföld közepébe gázolnak, leszakítanak egy-egy kalászt, kidörzsölik tenyerükbe, nézik a szemeket, majd néhányat szétrágnak. — Ez acélos — mondja a pihenő kombájnos, akinek gépével most váltótársa, Palágyi István arat. Ö pedig csak tudja. Tízéves már a kombájnja, az állandó aratók közé tartozik. A* Idén egyetlen meghibásodása sem volt. Palágyi István leállítja gépét. — Meleg van — mondja. — Ezt a fülkében duplán érezzük. Ha kinn 25 C-fok van. benn legalább 40. Lehúzzuk az ablakokat, huzatot csinálunk, az enyhíti a hőséget. Vaszi István húszegynéhány esztendeje ül a kombájn volánja mögött. Most egy E-516-os van rábízva. — Többször eszembe jut 1980. az a bizonyos esős év. Soha nem kívánom vissza. Most jéval könnyebb a betakarítás. Viszont a menetsebességet csökkentenönk kell, hogy a lehető legtöbb szem a magtartálvba jusson. Tegnap reggel héttő! este tíz óráig váltótársammal együtt mintegy 100 tonna gabonát csépeltem ki. Ez a teljesítmény számunkra rekordot jelent A hőség rekkenő, felhő nem keresztezi a Nap égi útját. Nyoma sincs az esőnek, Ilyen időben valóban öröm az aratás. Pontosan délben hozzák az ebédet. Húsleves, rántott hús. J6 étvágyat, aratóki í-lb-í Gépek munkában,,. ,,,ős pihenés közben ■шея (Fotó: Kalita Gábor, Csiba Géza)
