Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-26 / 30. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. Július 28. Ä mezőgazdasági dolgozók egyértelmű véleménye az, hogy a júniust hőség bizony túl ko­rai volt. Ez az időjárás vég­képp nem kedvezett a gabona­félék fejlődésének. Július ti­zenegyedik napján viszont már elviselhetőbb volt a meleg. Sőt, a Komáromi (Komárno) járás­ban több helyütt rövidebb­­-hosszabb ideig tartó záporok akadályozták a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóit a gabonabetakarítási munkála­tokban. De tulajdonképpen nem is azért kellett kényszerpihe­nőt tartani, mert túlságosan megázott volna a föld. Elsősor­ban a gabona nedvességtartal­mával voltak gondok. A FOLYTATÁSRA VÄRVA A hnrbanovói Győzelmes Február Efsz-ben Stefan Mar­­tisek mérnök, a növényter­mesztési ágazatvezető helyet­tese tájékoztatott a kenyércsa­ta alakulásáról. — Nálunk július negyedikén Indultak ki az első arató-csép­lő gépek a földekre. Ezerhá­romszáz hektáron van búzánk, 150 hektár a tavaszi árpánk és valamivel több mint 290 hektá­ron termesztünk borsót. Most pillanatnyilag az a helyzet, hogy állunk — a magas ned­vességtartalom gátol a munká­ban. © Milyen értéket mutattak ki a vizsgálatok? — Húsz százalék feletti a nedvességtartalom, ezért kény­szerültünk arra, hogy félbe­szakítsuk az aratást. Amikor rajthoz álltunk, a Košútka és a Danúbia nedvességtartalma ideális, mindössze 15—16 szá­zalékos volt. © Ez idciR mekkora terület­ről sikerült betakarítani a ter­mést? — A mai napig 670 hektáron arattuk Je a gabonát. Tehát a munkálatok mintegy kéthar­mada még hátra van. © Akkor még talán korai rákérdezni a hozamokra? — Talán nem is. A helyzet végképp nem rózsás. Azt ugyan tudtuk már régebben, hogy nem számíthatunk semmiféle rekordtermésre. De hogy eny­­nyire gyenge lesz ... Mintegy 3Í5—3,7 tonna gabonával szá­molhatunk hektáronként. És ez valóban nagyon kevés. Ha most hirtelen viszonyítani szeretnék, az 1982-es évet lehetne „elő­húzni“. Tavaly egyébként hek­táronkénti átlagban 6 tonna gabonát takarítottunk be. © Ön szer:nt elsősorban mi ezen állapot okozója? — Tudja .szerintem egyértel­műen nem lehet rámutatni a terméskiesés okozóira. Amikor mi tavasszal az első ellenőrzé­seket végeztük, kimondottan jó termés ígérkezett. Tehát az ősz és a tél nálunk nem tett oly nagy károkat a vetésben. Má­sutt viszont talán éppen ellen­kezőleg alakult a helyzet. Csak­hogy jött a csapadékmentes Április és május. Inkább ez a tényező befolyásolta a hoza­mokat. Errefelé úgyszólván szaharal viszonyok alakultak ki. Júniusban ugyan már volt eső — de hát mi haszna? A növénytermesztési ágazat­­vezető-helyettestől a továbbiak­ban megtudtam, hogy a kom­bájnok után győzik a szalma betakarítását. Kézi erőre nincs szükség mivel az idén a szal­ma Is jóval kevesebb — hurba­novóf viszonylatban mintegy 50 százalékkal. És természete­sen a tárolással sincsenek kü­lönösebb problémák. A szövet­kezet tíz saját kombájnjának tizenegy kooperációs segít az aratás folyamán: ebből öt a helyt gép- és traktorállomás­­ről. A Žiar nad Hronom-t Oép- és Traktorállomás hat aratő­­-cséplő géppel nyújt segítséget a hurbanovóiaknak. Az együtt­működéssel ez Ideig mindkét fél elégedett. A vendégkombáj­­nosok a növénytermesztést részleg székházában vannak elszállásolva. A reggelit az el­szállásolás helvén kapják, az ebédet és az uzsonnát a föl­dekre szállítják, míg a vacso­rát ismét a székházban tálal­ják. A hideg és meleg vfz ál­landóan rendelkezésükre áll a kombájnosoknak. És persze a különböző kulturális műsorok­ról sem feledkeztek meg a ha­zaiak. A későbbiek folyamán arról értesültem, hogy 110 hek­táron már korábban ki kellett szántani a lucernát. Helvére kukoricát vetettek (Fulvia C­­-195). Most pedig a KoSrttka búzafajta után vetnek kukori­cát 120 hektáron. — Búslakodunk, hogy való­ban gyéren termett gabonánk az tdén — folytatja a hurbano­­vól szövetkezet növénytermesz­tés! ágazatvezetö-helyettese. — De azért legalább annak örül­hetünk, hogy jő a búza minő­sége. Az eddig betakarított mennyiségnek ugyanis a 95 százaléka élelmiszer-ipari cé­lokra hasznosítható. AZ ÄRATASt ST.A8 MEGBESZÉLÉSÉN A Perbetei (PríbetaJ Egysé­ges Földmííves-sziivetkezcthe indulva azon töprengtem, vajon nem az ebédre érkezem-e. Fél tizenkettő előtt néhány perccel kopogtattam Nagy Ferenc szö­vetkezeti elnök ajtaján. — Sok mindent megtudhat az aratási stáb néhány perc múlva kezdődő megbeszélésén. Szívesen látjuk. A szövetkezet székházának kistermében már gyülekeztek az aratási stáb irányítől, az aratással kapcsolatban meghir­detett szocialista verseny fele­lősei. A szövetkezeti elnök be­vezetőjében szólt az előző napi járási aratást értekezlet né­hány kérdéséről. Kitért többek között arra, hogy a Komáromi járás tíz mezőgazdasági üzeme — amely képviselője járási vi­szonylatban részt vett a meg­beszélésen — több mint 20 ezer tonna gabona kiesését je­lezte. A perbetei szövetkezet viszonylatában ez annyit Je­lent, hogy a tervezett 8 ezer 128 tonna helyett elöreláható­­leg mindössze 4 ezer 730 ton­na gabonát fognak betakaríta­ni. A mintegy 1400 tonna ki­esés annyit jelent, hogy már jóelőre meg kell gondolni a kiesés pótlásának módját. Bú­zából a kilátás cjsupán 3,85 tonna hektáronként, míg a ta­vaszi árpából remélhetőleg 5,5 tonnás, hektárhozam várható. Július tizenegyedikén a per­betei szövetkezet dolgozóival is kacérkodott az Időjárás. A kombájnosok ugyan reggel ki­vonultak a földekre, ám a kí­sérleti mérések azt mutatták, hogy kényszerpihenőre van szükség — a gabona nedves­ségtartalma ugyanis meghalad­ta a 17 százalékot. A szárítók mindössze hét vagonra f való gabonát tudnak „fogadni“, így tehát mindenképpen hiábavaló a magas nedvességtartalmú ga­bona aratása-cséplése. A per­­beteiek búzát 970. tavaszt ár­pát 180, szemes kukoricát pe-' dig 490 hektáron termesztet­tek (nek) az idén. Az aratási stáb részletesen elemezte az eddigi eredményeket. Nagy Fe­renc elnök többször aláhúzta, hogy egyre nagyobb csalódást kezd okozni a Danúbia fajta. Az ez évi aratás folyamán bi­zony kellemetlenül meglepte a szövetkezet vezetőségét. Hiszen a tavalyi 6,5 tonnás átlagos hektárhozam után az idén ma­gasabb terméshozamot remél­tek. Az elnök azonban a gyen­ge bozamok okát abban is lát­ja, hogy úgyszólván tarasz nélkül érkezett a nyár. Bár az Is igaz, hogy az őszt és a téli Időjárás sem alakult kedvezően a gobonafélék fejlődését ille­tően. Tehát a perbetei szövet­kezetben szintén lehangoló aratási riporton jártam. De va­jon hogyan próbálják pótolni a nem kis mértékű kiesést? Első­sorban a kukoricában bíznak. Termesztését igazában akkor mondhatnák eredményesnek, ha a silókukoricából minél na­gyobb területet át tudnának csoportosítani szemesre. A ter­méskiesés pótlásának további fontos eleme a lucerna. Terven felül 350 tonnával számolnak — már szárított állapotban. És a napraforgó Is javíthat némi­leg a szövetkezet gazdálkodá­sának mérlegén. Ezen tények­ből természetszerűleg adódnak a követelmények: legfőképpen arra kell törekedni, hogy ész­szerűen szabályozzák 1 az állat­­tenyésztést — a gazdaságos etetésre alapozva. A tűzbiztonsági Intézkedések vonatkozásában nem merültek fel az eddigiek folyamán külö­nösebb gondok. De vajon mt okoz még fejtörést a perbe­­teieknek? Az aratási stáb meg­beszélése után néhány szót váltottam Benyó György mér­nökkel és Nagy Lászlóval, akik Hóka Imre növénytermesztési ágazatvezetőt helyettesítik — a szövetkezeti elnök szerint tel­jes mértékű megelégedettségre. Nagy László arra panaszkodott, hogy végképp nincsenek meg­elégedve a vendégkombájno­­sokkal. © Mi ennek az oka? — Elsősorban az, hogy az tdén tapasztalatlan kombájno­sok érkeztek szövetkezetünkbe az Oleänái (Rakovníki járás) Gép- és Traktorállomásról. Jú­lius hatodikén ugyanis 9 saját és 7 kooperációs kombájnnal láttunk neki a kenyércsatának. Az említett segítségnyújtást mi nem viszonozzuk, ugyanis ha az oleSnálak itt befejezik a munkát, ménnek tovább a szlo­vákiai szövetkezetekbe kisegí­tésre. A tapasztalatlanságon kí­vül egyébként más gondok is felmerültek. Mindenekelőtt az alkatrészellátás néhány negatí­vumára gondolok. Az E—518- -osokhoz bizony sok esetben nem volt kellő pótalkatrészük. A perbetei szövetkezet szék­haza előtt kombájnosok, gép­kocsivezetők aggódva szemlél­ték az eget. Aggódva, de egy­ben bizakodva Is. Igaz ugyan, hogy a gabonának most már végképp nem kell az égi áldás, annál jobban jönne viszont a kukoricának. SüSLA BÉLA HARC A MINDENNAPI KENYÉRÉRT Marcelházán (Marcelovi) él a Komáromi Járásban a leg­több kertészkedő. Csaknem minden ház kertjében egy-egy hatalmas fóliasátor virít. Az itteni lakosok szeretik a kerti munkát, de most mégis az ara­tás vart a figyelem középpont­jában, amelyről a hangosanbe­szélő Is rendszeresen beszámol. A szövetkezet gazdasági ud­varán, — amely feltűnően szép és rendezett, — Csintalan Csa­ba agrármérnököt, a növény­­termesztési ágazatvezetőt még házon belül találtuk. Az irodá­jában gyors áttekintést adott až aratás előzményeiről és me­netéről: — Pontosan egy héttel ezelőtt kezdtük meg az ara­tást. Aznap harminc hektárral birkóztunk meg. Eddig komo­lyabb kiesés nem volt. Ä gabo­na nedvességtartalma a terüle­tek nagy részén eléri az ideá­lis 15 százalékot, de vannak parcellák, amelyek learatásával — éppen a magas nedvesség­­tartalom miatt — egy kissé várni kell. Eddig mintegy 360 hektárról került biztonságos helyre a kenyérgabona. Az Idén összesen 690 hektáron termesz­tettünk búzát, 230-on pedig ta­vaszi árpát. Az aratást köve­tően 370 hektáron másodnövé­nyeket vetünk. A hektárhoza­­mok nálunk sem érik el a ta­valyi szintet. Búzából 5.13, ár­pából pedig 4,95 tonás hektár­hozamot terveztünk. Hogy si­kerül-e megvalósítanunk ter­vünket, nem tudjuk. Tény, hogy még fgv sem lesz könnyű dol­gunk. Főpróbát ezelőtt nem tartottunk, mivel sem repcét, sem őszi árpát nem termesztet­tünk, mégis jó ütemben halad­nak a munkák. Ha az Időjárás nem húzza át a számításain­kat, akkor a jövő hét közepére végzünk. Múlt héten vasárnap is dolgoztunk, amikor hét kom­­bá innal összesen 80 hektárt arattunk le. — Hogy sikerült felkészülni a kenyércsatára? Л kedvezőt­len tavaszi időjárás mennyiben módosította a tervek alakulá­sát? — Amint már mondottam, nem tudjuk még, sikerül-e el­érni a tervezett, már amúgy is csökkentett hektárhozamokat. Szalmagondunk — a rövid szárú gabona következtében — nem lesz, mivel bőséges tartalé­kaink vannak még tavalyról. De nemcsak a tavasz okozott gondot, az őszi talaj-előkészí­tést is nehezítette a szárazság, a vetést öntöznünk kellett. Ta­vaszai trágyázással próbáltuk Javítani a növényzet állapotát. A korai hőség földjeinken ts rajta hagyta a nyomát. Amt pedig a konkrét előkészülete­ket Illett: Június elejére be kel­lett fejezni a arató-cséplő gé­pek javítását, ezt Urbán Ernő műhelyvezető gondjaira bíztuk. Ellenőriztük mindhárom gabo­­natisztitőnk műszaki állapotát, ezek most éjjel-nappal üzemel­nek. Júniusban munkavédelem­mel és tűzbiztonsággal kapcso­latos tanfolyamon vett részt mindenki. Dubrocsányi László, az üzemi pártszervezet elnöke ismertette a dolgozókkal az aratási politikai-szervezési ter­vet. Szocialista versenyt hir­dettünk, amelyet Paulis István mérnök Irányít. Kombájnjaink­ra két-két oltóberendezést sze­reltünk fel, ezen kívül lapát, seprű és vödör is található mindegyiken. Megtiltottuk, hogy bárki is a mezón végezze el ä tűzvédelem szempontjából ve­szélyes javításokat. A növénytermesztési ágazat­vezető arről is beszámolt, hogy a szalmabegyűjtésnek külön fi­gyelmet szentelnek, legkésőbb egy héttel az aratás befejezése után) végezni szeretnének vele. A szalma egy részét préselik, a többit ömlesztik. Az aratók ellátásával nincs gond. Regge­lit, ebédet, uzsonnát és vacso­rát kapnak, a mezőn pedig hű­tött üdítőt fogyaszthatnak az aratők. Amikor kimentünk a 40 hek­táros Nagyrét-dűlőbe, az or­runkat a frissen csépelt gabo­na illata csapta meg. A par­cella szélére állított tartályko­csi mellől figyeltük a szorgos­­kodókat. A dohányzásra kije­lölt helyen a váltásra várók pöfékeltek. Köztük volt Pécsi Zoltán kombájnos, akinek Ba­kalár Sándor a váltótársa — A fene se gondolná, hogy már nyolc éve lovagolok az arató­gép nyergében — mondta Pécsi Zoltán. Most E-512-esen dolgo­rázta, miért“ — Le kellett áll­nunk, mert a kombájnok nem csépelik ki teljesen a gabonát. — Miután befejezik ezen a parcellán az aratást, vetnek ide valamit? • — Kukoricát vetünk bele. — A másodnövényeket egyébként — kapcsolódik a beszélgetősbe Cibnlka János, az öntözési cso­port vezetője — mind öntöz­zük, sőt, elmondhatom, hogy területeink mintegy 87 százalé­kát. Szövetkezetünk összesen 2 ezer 229 hektáron gazdálko­dik, ebből 1980 a szántó. A bú­za területének felét, valamint az összes árpatáblát öntöztük. — Ez a parcella a legjobbak közé tartozik — veszi át Is­mét a szót Gurányi Zoltán. Ä- zokat a területeket, amelyekre tarlókeverőket vetünk (280 hektár, valamint azt a 60 hek­tárt, ahová másodnövényként kukorica kerül, állandóan ön­tözzük. Egyébként az aratással egy időben kaszáljuk másod­szor a lucernát, ezt 340 hektá­ron kell elvégezni. Az, árpa aratását, reméljük, hogy* a hét végén meg tudjuk kezdeni. — A kicsépelt gabonát hova szállítják? — A szövetkezet gabonatáro-A szállításba a traktorok is besegítenek zom, azelőtt pedig SZK-4-sen. A munkavégzés közben adódó hi­bákat mi hárítjuk el, vagy ha kell, akkor segít a mozgómű­hely, amely állandó készültség­ben van. Bizony hosszú a nap, sokat kell fordulni, míg leszáll a harmat, amely az aznapi ara­tás befejezését Jelenti. Gyakor­latilag reggel hattól este kilen­cig miénk a terep. Mire eljön az ebédidő, alaposan megéhe­zik mindenki. A koszttal meg vagyunk elégedve. — Év közben mit csinál? — Karbantartó vagyok a csapágygyártó részlegen. En­nek ellenére nagyon szeretek aratni, mert Ilyenkor kinn le­hetek a természetben. Igaz, po­ros és zajos ez a munka, de megfoghatatlan varázsa van. Az elmúlt években több alkatom­mal voltam segíteni a SluSovi­­cei Egységes Földműves-szövet­kezetben (Gottwaldovt járás). Az idén Is megy egy csoport, de még nem tudjuk, kit válasz­tanak ki, mindenesetre én szí­vesen mennék. A kombájnok hirtelen leáll­tak. Gurányi Zoltán, a növény­­termesztési égazatvezető-helyet* tes mindjárt meg Is magya­léiba, amelyek egyenként 400, 200 és 700 tonna befogadóké­­pességűek. A teherkocsik — amelyek egyszerre 8 tonnát bírnak elszállítani — naponta átlagban 8—10 alkalommal for­dulnak. A kicsépelt gabonát négy magasított Liaz teherko­csival, egy Tatra 148-sal és négy traktorral szállítjuk. A gépek mögött lányok cso­portja tűnik fel. A Karval (Kravany nad Dunafnm) Me­zőgazdasági Szakközépiskola diákjai, a szemveszteséget el­lenőrzik, amely, mint tudjuk, két százaléknál nagyobb nem lehet. Amíg a kombájnok pihen­nek, a szalmagyüjtök tovább dolgoznak. A munka nem áll le egy pillanatra sem. Csak Idő kérdése, mikor érkezik meg a vizsgálat eredménye, hogy a kombájnok motorja Is­mét felzúghasson. Közben beborult az ég, fel­hők tornyosultak felettünk. A napot, úgy látszik, végleg el­lopták a felhők. Talán esni fog? Annak mindenki örülne. Végül úgy válunk el a marcel­­háziaktól, mint régi ismerősök­től. A közöttük eltöltött órák arról győztek meg bennünket, hogy szívügyüknek érzik az aratást. Tudatosítják, hogy most alapozzák meg a holnapi kenyeret, a mindennapi bete­vőnket. Ezért ts volt mind a mai napig és lesz holnap Is ez a munka legszebb és a legfon­tosabb. Mire ezek a sorok napvilá­got látnak, az aratást minden bizonnyal be is fejezték. Va­jon elégedettek-e? Kép és szöveg: MACSICZA SÁNDOR Nagy figyelmet kell szentelni a szalma összegyűjtésének

Next

/
Thumbnails
Contents