Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-27 / 52. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES. 1986. december 27* AZ ÉLETMEN Rózsa Gyuri nem olyan közismert személyiség, mint tévés névrokona. Kismácsédon (Ma­lá Mača) azonban mindenki ismeri. Faluját a térképen ugyan már hiába keresné az ember, mivel közigazgatá­silag Sládkovičo­­vóhoz tartozik. De Gyurit nem nehéz megtalálni a ma­gyar tanítási nyel­vű iskola hetedik osztályában. Kenyeres Dóra, az iskola igazga­tóhelyettese sze­rint Rózsa György nagyon szerény, igyekvő gyerek. A közepes tanulók közé tartozik, de nagyon segítőkész. Tagja a piónír­­-szervezet sportkö­rének. Mindezek alapján tehát o­­lyan, mint a többi gyerek, mint osz­tálytársai többsé­ge. Miért irányult mégis őrá a figye­lem, miért Gyuri- gg ról trunk? Az egyik nyár­végi délutánon a kis harmadikos Mi­­chálek öcsi barát­­jaival a kavicsgö­dörben horgászott. Egy óvatlan moz­dulat, és a fiú belecsúszott a mély vízbe. Kétségbeesve vergődött, s mivel úszni nem tudott, fuldokolni kez­dett. Ahogy erejéből ctelt, kiáltott. A vele együtt hor­gászó többi gyerek a part­ról nézte, de az ijedtségtől dermedten mozdulni sem bírtak, nemhogy segíteni. Nem így az éppen odaérke­ző Rózsa Gyuri. Ö egy pil­lanatig sem habozott. Nyom­ban a fuldokló segítségére sietett, kihúzta a vízből, öcsi megmenekült. — Tudok úszni, nyolcéves koromtól. Ez volt a szeren­cse. Én nagyon örülök, hogy Öcsi él, hogy sikerült meg-, menteni. — Ennyit mond Gyuri, amikor kérdezzük. Az egész iskola előtt kap­­ta meg az életmentőknek I kijáró elismerést a hetedi- I kés Gyuri, aki látszatra I semmiben sem különbözik a többi gyerektől. Szeret focizni, a természetben ba­rangolni, úszni és olvasni. Legszívesebben a tudomá­nyos-fantasztikus könyveket olvassa. Segít a szüleinek és játszik kilencéves testvéré­vel. Lehet, hogy sok a hozzá hasonló fiú. És ez jó érzés, mert ha — szerencsére — nem is kell életet menteniük, örülhet, akinek ilyen barát­ja van: akire mindig lehet számítani. Nagy Mihály Arról, hogy ki a bátor? Kalandozás a kalendáriumban ■ Az órák ünnepélyes kongása először a 180°-os délkörön ad hírt az új év kezdetéről, vagyis az új esz­tendő hozzánk kelet felől érkezik. ■ A rómaiak eleinte tíz hónapra osztották az évet: márciustól decemberig, majd Numa Pampilius idején, i. e. 717-ben áttértek a tizenkét hónapos holdévre. ■ A babilóniaiak öt boly­gót ismertek, valamint a Holdat és a Napot. Mivel hitük szerint minden napot ezek egyike uralta, bevezet­ték az idő mértékeként a hétnapos hetet. Tőlük vet­ték át ezt a számítást a ró­maiak, akik nyomán aztán világszerte továbbterjedt. A 24 őrás napot is a babiló­niaiaktól örököltük, akik 12 kettős órában számolták napjaikat. ■ E régi hit emlékét idé­zi a napok elnevezése kü­lönféle népek nyelvében. A vasárnap ma is a Nap nap­ja pl. németül és angolul (Sonntag, sunday), a hétfő franciául, németül, angolul a Hold napja (lundi, Mon­tag. monday), a kedd a Marsé (franciául mardi). a szerda a Merkúré (franciául mercredi), a péntek a Ve­­nusé (franciául vendredi), a szombat a Saturnusé fan­golul Saturday). Természe­tesen a csütörtöknek is volt védnöke, mégpedig á mennydörgő Jupiter (illetve a róla elnevezett bolveól, erre utal a németen kívül sok más nvelvben a csütör­tök elnevezése: f dánul és norvégül torsdag, svédül torsdag-en, finnül torstai, franciául jeudi, románul jói. spanyolul jueves. lati­nul dies Iovis, aneolul thursday, stb.). De csütör­tök (a magyar elnevezés a szlávra utal. amely szerint a hét negyedik napja) más­ról is nevezetes. Ш 1582-ben a naptár javí­tó Gergely pápa elrendelte, hogy a csütörtökre eső ok­tóber 4-e után ne 5-e, ha­nem 15-e következzék, hogy ne változzék a hét napjai­nak sorrendje. Ш Az első nyomtatott európai naptárt Gutenberg adta ki 1448-ban. csillagá­szati falinaptárlapok alak­jában. A legrégibb nyomta­tott -magyar kalendárium 1821-ből való. ■ Régente a naptárak nem soroltak fel minden napot, csupán az év ünne­peit vagy más, fontosnak tartott napjait tüntették fel. Az ilyen kalendáriumokban szokás volt az ünnepek ne­vét — néhol a ritmus ked­véért megcsonkítva —, deák nyelven“, azaz latinul vers­be szedni, s az első vers mindig január első ünnepe Tc'rcumcisio Domini) kurtí­tott nevével (cizio) kezdő­dött. A kezdőszóval később magát a naptárt jelölték, s idővel minden kalendáriu­mot csíziónak neveztek. Sőt, mivel az akkori kalendáriu­mok többnyire jövendölése­ket is tartalmaztak, a név a Jövendölésekben szintén gazdag álmoskönyvekre is átragadt. Aki érteni vélte az ezekben foglaltakat, ar­ra az emberek nagy tiszte­lettel néztek fel. E tiszte­letből fogant az „érti a csí­ziót“ szállóige. A magyar csíziók legrégibbje a Peer­­-kődex 1580-as kéziratos csí­ziója. ■ A kalendárium elneve­zés szintén latin szóból, a „calandae“-ből ered. így ne­vezték a rómaiak minden hőnap első napját, ugyanis calandae napján, azaz else­jén kellett az adósoknak hitelezőikkel szemben ese­dékes tartozásaikat rendez­niük, felmutatniuk az „adós­ságok lajstromát“. ■ A hónapok latin nevét a legtöbb világnyelv átvet­te. Nálunk azonban voltak magyar nevei is a hónapok­nak, méghozzá mindegyik­nek három. Most csak de­cembert idézzük, amely a magyar naptár szerint ka­rácsony hava, télelő, bak hava. A Magyar értelmező kéziszótár szerint a bá­torság az a tulajdonság vagy lelkiállapot, a­­mely képessé teszi az embert, hogy bátran cselekedjen. Tehát bátor az, aki veszélyben, vagy veszélyes következmények tudatában is jélelem nélkül, legjobb meggyőződése szerint cselekszik. A vakmerő ezzel szemben meggondolatlanul bátor, a veszéllyel nem törődő. A serdülő fiúkat — ha ösztönösen is — fog­lalkoztatja a kérdés, hogyan hajthatnának végre olyan tetteket amelyek bátorságukat bi­zonyítanák. Mivel ritkán beszélgetnek el fel­nőttekkel e két tulajdonságról — arról, miben különbözik a bátorság a vakmerőségtől, — sokszor összetévesztik a bátorságot és a vak­merőséget. Bemutatni vélt bátorságuk helyett számtalan esetben meggondolatlan és vakmerő cselekedetük szenvedő alanyává, vagy áldoza­tává válnak. Ki mer a legmagasabbról fejest ugrani a vízbe? Ez is lehet a versengés bátorságpróbá­ja. De csak akkor, ha az erre alkalmas he­lyen, úszni, az ugrás technikáját is tudó fiúk mérik össze ügyességüket, edzettségüket, ere­jüket — és bátorságukat. Hány halálos kime­netelű balesetet okoz az a „bátorságpróba“, amikor ismeretlen folyó vizében, kavicsgödör­ben, veszélyes, úszásra alkalmatlan helyen, minden körültekintést mellőzve rohannak fe­jest ugrani, úszni a fiúk. Ugyanilyen különbség van a többi „bátorság­­próba" között is, legyen az síelés, szánkózás vagy motorozás. A saját és a mások biztonsá­gát figyelembe vevő, az erőviszonyokat és a körülményeket józanul mérlegelő fiatalok, il­letve a felügyeletüket, irányításukat vállaló felnőttek e két tulajdonság közötti különbsé­gek tisztázása nélkül ne indítsanak szánkó- és síversenyt, téli túrát vagy hegymászást. A sza­kadékok és a lavinák hány meggondolatlanul útnak induló, vakmerő fiatal halálát okozták, mivel a terepet ismerő kísérő nélkül, esetleg azok figyelmeztetése ellenére, vaktában men­tek, vélt bátorságukat — tulajdonképpen vak­merőségüket — fitogtatva. E tulajdonságokról beszélgetve kiderül, hogy a kamasz fiúk véleményét, szemléletét, maga« tartását mennyire befolyásolják a tévében vagy a mozivásznon látható filmek, amelyekben ret­tenthetetlen — és törvényen kívüli — „hősök“ és antihősök vágtatnak, másznak falakat, ugornak át szakadékokat, és törnek össze ha« jónyi luxuskocsikat. A csodálattól fényes sze­mekben aztán ezek testesítik meg a bátorsá­got, a férfiasságot. Pedig csupán a látványos vakmerőség olcsó fordulataiból összetákolt mesefigurák ők, akiknek céljai — a bosszú, az óriási örökség „jogos" megszerzése —< nagyon távol esnek társadalmi ideáljainktól. Történelmünk kínálhatna elég példát, báotr* ság-modellt. Zrínyitől Petőfiig, Bajcsy-Zsilín* szkytől Schönherz Zoltánig hosszú a tudato­san, eszményeikért mindent veszélyt vállalók, életüket is áldozók sora. Miért tűnnek távo­libbnak, valószerütlennebbnek mint az említett vadnyugati figurák? Talán róluk nehezebb jó filmet készíteni? De ez már más kérdés. A bátorság és vakmerőség kapcsán fölmerül az a kérdés is, hogy aki a bajba jutott társán segít — kimenti a tűzböl, ismeretlen mélységű vízbe ugrik érte — bátor-e vagy vakmerő? Hiszen ő sem ismerheti a várható következmé­nyeket, nem törődhet a reá váró veszélyekkel, nincs ideje átgondolni, megmenekülnek-e, vagy odavesznek mindketten. Az ilyen nemes, önfeláldozó cselekedeteket egyetlen szándék hatja át, s ez erősebb saját testi épségünk, életünk féltésénél, az eltökélt­ség, a félelmet is legyőző akarat, hogy ve­szélyben forgó embertársunkat megmentsük, Aki erre képes, annak mélységes embersége ösztönösen és tudatosan is olyan bátorsággá ötvöződik, amelyet joggal lehet példaként fel­mutatni mindenki előtt, aki e tulajdonság és magatartás mibenlétére kíváncsi. Napjainkban divat az elsiváruló emberi kap­csolatokról, közömbösségről beszélni, ezekkel érvelni, ha önzőbb, tekintet nélkülibb maga­tartással találkozik az ember. Éppen ezért vi­lágít meleg fénnyel a szívünkig minden olyan megtörtént, valós eset, amely az embert bátor­ságot példázza. H. Mészáros Erzsébet ÍEsni hág Négyszög Névelő WEÖRES SÄNDOR: Újévi jókívánság Pulyka mette, malac körme, liba lába, csőre — Mit kívánlak mindnyálunknak az új esztendőre? Tiszta ötös bizonyítványt, tiszta nyakat, mancsot, nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját, őszre fehér új kenyeret, diót, szőlőt, almát. 'A fiúknak pléh harisnyát, ördögbör nadrágot, a lányoknak tűt és cérnát, ha mégis klvásott. Hétköznapra erőt, munkát, ünnepre parádét, kéményfüstbe disznósonkát, zsebbe csokoládét. Trombitüzó, harsonázó, gurgülázó gégét, vedd az éneket a szádba, ne ceruza végét. Teljék be a kívánságunk, mint vízzel a teknő, mint negyvennyolc kecske lába százktlenovenkettő. niedres Sándor» . иjesztendp Idézet Rejtvény, l.résK Osvány eled« Dagály* Rengeteg ; Дzoa a napén Csippent Rejtvény, T-réass áros as Jkrán. DZoZK-Ъап. Amerikai tábornok оагд,юге Pecsenye jelzBjs iZOtlOB betűt Sósai 5qo RSgeszme Bme ÄY« Madár* Azonos betűt Ady Sndre múzsája Geeaäes Büna Rádio-# bemondó Sejtvény, • rész -Roméi egy Gdrűg betű Rejtvény, 2-rés:* Zoltán Éhség Sálét titamio Rag Hiba fele Azonos betűk Mutata névmás £szak Fiatal tehéa KérdÖazó Város Bra­zíliában. Ablakta­lan. fülke . comb évszak: ЦЛСЛ, Mélység­mérő Piaci árus Szekundum Vér­csoport Előtag Sulfur Keretben van * Illába Tárgyrag Orosz helyeslés Sport­éba* Kamionok jelzése MEGFEJTÉS— NYERTESEK Lapunk 49. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Nincs a télnek rossz gyümölcse“. Nyertesek: Gálik Igor, Szalka (Salka), Szarka Anna, Királyrév (Kráfov Bro41. Stjner Márta, Komárom (Komárno), /

Next

/
Thumbnails
Contents