Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-20 / 51. szám
_ .SZABAD FÖLDMŰVES. 1983. december 20. t 99 A gyantaillatú fenyves, amelynek alját csak félve járja a fény, mint jól szabott ruha feszül rá az óriás hegyekre. A fenyves falu felöli szélét, mint a ruha a gallér szegélyezik a már kopár törzsű nyírfák, s közöttük, mint megtűrt helybirtoklók bukkannak elő emitt-am.ott a tátrai berkenyék tömzsi bokrai. Pompás és lélekmelengető a hegyi táj látványa, a koratéli napsütésben valósággal elkápráztatja az embert. A merész csúcsok észak felől egymás mögött ágaskodnak hosszan, ameddig csak a szem ellát a kristálytiszta, fagyos levegőben; a távoli hegyek tarkói kopaszok, s az éles gerincek hatalmas sziklatömbjei szinte belehasítanak az ég puha boltozatába. E gyönyörű helyen, a Poprád felé igyekvő lejtök' pihenőjében, a hegyóriások ezer méter maaasban feszülő izmos vállán épült fel Smokovec, azaz Ö- és Ojtátrafüred. A keskeny, hosszú, kanyargós főutcától, ahogy baktat felfelé a táj az éles gerincek felé. egyre rövidülnek, majd törpiilnek a fenyők, amíg csak a nagy hegyek csupasz ormai elő nem bukkannak. Bármerre is vág neki a hegyi ösvénynek a turista, lépten-nyomon kisebb, nagyobb patakokra talál, amelyek hidegek, de csörgedező vizük kristálytiszta, s inni kínálja magát. A tovasiető patakok közül talán a legszebb a Tarajka, amelynek apró vízesései felejthetetlen gyönyörűséggel halmozzák el az idelátogatókat. Smnkovecről a legszebb látványt a Lomnici csúcs kristálysüvege nyújtja, amelynek égbenyúló orma az egész tájat látszik vigyázni. A csúcsnál jobban csak az embert csodálom, aki a félelmetes, meredek sziklafal tetejére is feljutott, s a csúcsra — nekem rejtély, hogyan — épületet emelt, amelynek falai messzire világítanak a szikrázó napfényben. Az ózondús erdőkben szinte harapni lehet a csendet. A messzi -gyárak kéményei ide nem ontják füstjüket, nem hallatszik a távolban száguldó gépkocsik zaja, nem dübörög a városokban lüktető, szüntelen forgalom. Itt csend' van, még madárfütty is csak ritkán hallatszik. Hála a jó ízlésű építőknek; itt nagy, tízemeletes házszörnyek sem csúfítják a gyönyörű tájat. A régi épületek szemet, gyönyörködtető pompáját a tájhoz alkalmazkodó, ötletes vonalvezetésű újak egésztik ki. A házak szépségét igazában a tetők adják meg. amelyek itt méltán mondhatók az épületek koronáinak. Szép ez a táj és szép ez a parányi település, amelyet a mélyben húzódó világhoz főleg a keskeny vágányú öreg villanyvasút és a távolsági buszjárat hoz közel. Szépek a kanyargós sétányok, kedvesek a fák ágain játékosan ugrándozó mókusok, hangulatosak és marasztalóak az utcák. Szép, de szeszélyes is e hely. Az időjárás változásai gyorsak és élesek a nyugodt, kellemes éjszakát gyakran követi zúgó viharos reggel. Az elmúlt években itt ilyenkor már javában síelni lehetett, most még nem. Sok ezren várják a hóesést, hogy kedvelt sportjuknak hódolni tudjanak. Szeretem a síkságot, az Alföldet, hiszen szülőhelyem, de mellette csodálom és szeretem a Smokovec környéki, eget ostromló hegyekkel övezett, fenyvesekkel borított és zúgó patakokkal átszelt tájat is, amely nemcsak gyönyörködtet, de gyógyítja is a rohanó‘világban, odalent megfáradt embert. ILLÉS BERTALAN Este a fonóban 'Gyermekkori emlékek idéződnek fel bennem most, amikor estefelé a hóval borított utcákat járom, s tft-ott kivilágít az ablakokból a fény Elgondolkodom, mennyit változott a világ, s vele az emberek is. A televízió ugyan házhoz hozza a nagyvilág eseményeit, a kultúrát, de sajnos egyre 'jobban elidegeníti egymástól a testvért, a rokont, a szomszédot. Néha már úgy rémlik, hogy teljesen megfeledkeztünk a régi időkről, elfelejtettük valamikori népszokásainkat, az átbeszélgetett szép téli estéket. Emlékidézőnek hadd említsek meg . egy régi téli-esti népszokást: a fonóbajár ást. rA dombtetőt már bíborfénybe öltöztette az alkony. A havas fenyők fehér ruháján iit-ott felvillan egy egy piros rubin Ahogy a nap eltűnt a nyugati látóhatár peremén, keleten már megjelent a hold nagy korongja, amelyre a fany máris rátette hideg kézéi. A domboldalon meghúzódó kis falucska már a téti estére készülődött. Az öreg házak tetején csndesen pipállak a kémények, a kis szobák törpe ablakai megelevenedlek a kiáramló sárga lámoafénytől. A hold egyre magasabbra kapaszkodik, sápadt fényével szelíden tekint le a földre. Olyan, mini valami égi pásztor. aki a végtelen magasságból szemléli a falvakat, városokat és közben felhőnyája csengőinek szelíd muzsikáját hallgatja Az úton leányok csizmái alatt csikorog a megfagyott hó. Három kislány szaporázza a lépési eaitmás mellett Egyforma ruha és kabát van rajtuk A fejükön pirnspottyos kendő. Hónuk alatt quzsalyt visznek: a fonóba igyekeznek. A fonóbajárás legszebb téli szórakozása volt jalvainknnk. Alighogy sötétedni kezdett, mindenfelől, megindultak az utcákon a lányok, szinte ünneplő ruhába öltözve. Nagy örömük volt a közös munkával 'eltöltőn téli estében. A lányok .megbeszélték már előre, hogy melyik házban fognak fonni A meanqyezés után ezt a házal neveztek ki fonóházzá, A fonóház szobájában met eg volt. mivel a szobát azzal a fával fűtötték, amit a lányok összehordták. A világításhoz > rr ’-v* ■■ ■ , * szükséges petróleumot, >a lányok legéhykísérői juéité’k, intőét abban az időben még kevés fiélу ért- volt villany így a gerendára akasztott lámpa alatt ültek körbe a ' fonólányok. Ki padra,,ki sámlira, kLszékre. Mindegyik lány bal oldalán ott volt a színes szalagokkal feldíszített’, guzsaly. Milyen szép látványt nyújtott a tíztizenöt lány. mennyi szín mosolygott ott egymásra! Milyen vidáman csengett ajkukon a dal és hogyan örült a sok fiatal szív ... Dalt dal követett, később megjöttek a legények. Citerát harmonikát, furulyát hoztak magukkal. Öle .is. bekapcsolódtak erős, érces hangúkkal a lányok magasan csengő énekébe. így egyre, erősebben, egyre vidámabban, egyre4 ütemesebben szállt a dal. A legények hamarosan táncba hívják a lányokat, akik egy pillanatra megfeledkeznek a munkáról, s készségesen , pöróülnekfordulnak. De csakhamar eszükbe jut, hogy várja őket a munka.' A' tánctól kipirult arccal• ülnek vissza■ félbehagyott munkájukhoz, a. legények pedig egyénként elköszönnek. A jonó tíztizenegy’ óráig' is eltartott.' Akkor a lányok abbahagyták a ■ munkái: Meg - gyújtanák kis kézi viharlámpáikat, összeszedték a ’megfőni orsókat és guzsalyokat, fejükre kötötték kendőjüket és vidáman léptek ki a jól fűtött szobából a fagyos éjszakába. Az utcán megannyi : szentjánosbogárként csillogott a sok kis apró lámpa fénye. Most szélednek szét a-többi. fo-. mából is.. A különböző fonóházakból jövő lányok találkozásakor fel- felcsendül a kacagás. A hideg téli éjszakában hucutul meg-megkopogtatják a házak kis ablakait, aztán elcsendesedik, elpihen a . falu. Még a kutyák sem vakkantanak, mert bekergette őket vackukba a szikrázó kemény fagy. Fönn az égen a holdfénytől kissé elhalványítva pislognak a csillaqok. Az éjszaka némaságában csak a fagy fogainak percegése hallatszik. N. M. A népdal titka Valami olyan lehet a népdal, az éneklés is, akár a nevetés, az élővilágban csak az ember sajátja. Ha öröm vidította, ha bánat szomorította — da'olt. Sok száz, magyar népdal, pompás zenei remek ismeretes hazánkban. — A népdal híd a ma embere és a népi közösség között, ahol ezeket a dalokat gyűjtöttem, illetve megtanultam. Vallom, hogy ezt a közösségi kultúrát, a népdalt kottából nem lehet megtanulni. Lehet nagyon bravü-. rosan, szépen énekelni, de mind g megmarad annak „mű“ zöngéje. nem közvetít igazi érzelmeket. A népdal nekem embereket jelent. Közösségi kultúra, közösségi nyelv, amellyel értjük egymást. De személyekre emlékeztet minden dal: zoboralji emberekre. Ók tanítottak meg igazán népdalt énekelni. Valójában nem is énekelni kell, hanem panaszkodni, elmondani azt, ami fájt — vallja Holecz Ilona, alsóbodoki (Dolné Obdokovee) nepdaiénekes. — Ezért lassúak és bánatosak a zoboraljaí népdalok? — Bizonyára — mondja, majd kiegészítésként hozzáfűzi: — A legtöbb népdalt édesanyámtól tanultam, aki fiatalkorában summáslány volt. s az időszerű mezőgazdasági munkák idején bejárta szinte az egész vidéket. Neki és sorstársainak nem volt idejük e'csodáikozni a tavaszi hajnal születésének misztériumán. Hívságos dolgok voltak ezek, mert a munka a tegnapról mindig ott maradt, s a holnapra mindig áthúzódó, soha meg nem szűnő feladat eltéphetetlen láncolatként, számukra magát az életet, a célt,' az éjszakák és a nappalok értelmét jelentette. Hogyan is lehettek volna önfeledt élvezői a jelenetnek, amikor a sötétkék, nagy boltozat kifényesedik, hiszen ők arra születtek, hogy mindennap újra és újra sürgessék az időt, aztán ha a déli harangszóra a nap átfordult a horizonton, visszafogták az órák múlását, mert még jócskán maradt a dologból. Holecz Ilona a tíztagú alsóbodoki női éneklőcsoport szólóénekeseként előadásmódjával szinte lebilincseli a hallgatóságot. — Csodálatos embereket ismertem meg gyújtőútjaimon, akik a népdalt és a népballodát mindig dallamosan’, adták elő. Egy'ik-masikük beszéde^’ éneke számomra valóságos művészétnek' tűnt. S ő egyszemélyben a népdal nyelvén tolmácsolja ezeket a nótafákat, akikkel oly sokszor együtt „fújta“ a keserveseket, a balladákat, a megrázó siratókat, vagy a vidám dalokat. — A népdalon kívül szívemhez nőttek a népballadák is. A Bálint vitéz, a Kőműves Kelemenné, a 'Sárfodor Péterné stb. olyan szemek a magyar népballadák gyöngysorában, ahol gyakran az érzék, a végzet, n bún, az összeütközés és a sorscsapás tragikus emberi helyzetképei ölelkez(Tóth József felvétele) nek. Balladát énekelni megszabadulást jelent attól a súlytól, amelyet az indulatok keltenek a szívben. Holecz Ilona nagy érdeme, hogy segít bennünket visszavezetni az éneklés szívet és lelket gyönyörködtető és nyugtató gyönyörűségéhez. Számára — s az éneklőcsoport tagjai számára — a kimondott, sző: a tett! A PogránsiA;l^ol>Eamce.j társult Egységes: FölttoúvíasíSzSvetl^zettóI szinte sem-: mi támogatást sem kapnak, felelősségük, áldozathozataluk talán ezért is szívemelő. — A népdal, a uépballada tárgyilagos szenvedéllyel szól az életről, a halálról, az örömről, a gyászról, a szenvedésről, a bánatról, összegezve tehát a líra okairól. Ha ezt a sok „titkot“ dalba tudom önteni, énekesmadárként ülve „szerelmem“ a népköltészet rózsabokrán, azt mondhatom majd, egyszer, hogy nem éltem hiába. És addig? Amit teher egy nótaía, egy népdalénekes. Csiba László ezeregy éjszakája Megejtő mosolyű, koromfekete haiú, bájos tündérleány áll előttem Mesevilág ttindérországának kapujában. — Merre van a hétfejű sárkány? — kérdezem gyermeki hévvel. — Most éppen mély álmát alussza, de lat neked, ha megérzi jöttödet. — mondja kislányos féltéssel. — Ne aggódj, nem szabadítóként jöttem, hiszen Te önszántadból lettél eme birodalom űrnője. Különben sincs éles kardom, csupán egv irónt hordok magammal fegyver gyanánt amellyel legfeljebb kacagásra csiklandozhatnám. mintsem felsérthetném a félelmetes mesehős talpát. Azért kél-1 tem át az Öperenciás-tengeren.' mert gyermekkorom mesetarisznyájából kifogytak az izgalmas történetek... — Akkor Itt jó helyen jársz. Kerülj hát beljebb a napfényes Kígyók Szigetére, s válogass kedvedre, a fülemülék éneke és az ég csillagainak fenve mellett. — Köszönöm jóságodat, de mielőtt elmerülnék a színes ragyogásban., szeretném látni, hogyan szüietnek az álomba ringató történetcsoÖákl — Ez a vágyad is teljesüflhet. ha velem jössz a sziget belsejébe .:. Elindultunk hát meghódítani a mesék birodalmát. Az ösvényen' manók vigyázták a lépteinket. A kerek erdő közepében egv selymesfüvű réthez érkeztünk Itt élnek az ÖröR Idő ifjú tündérei, akik a kelő nap sugárfonalába beleszövik a szivárványok mosolyát. a rózsák illatát, sosem látott madarak füttyét, a szféráit zenéiét, és az erdők ezernyi titkát. A völgyek 4 Ili A mesék birodalmában. (Vass Gyula . fölvétele) felé mesefoíyókká duzzadó mesepatakok igyekeznek a mese legnagyobb tárolóedényébe: az Ezeregyéjszaka gyűjtömedencéjébe... Mögöttünk léptek zaja hallik. Hátranézünk, s lám, csodákra éhes gyermeksereg közeleg felénk. A feketehajú tündérleány mosolyogva fogadja őket, régi kis barátait, akik tüstént elözönlik és feltámasztják a meséskönyvek lapjai között szunnyadó csodavilágot; Andersen és a Grimm-tivérek izgalmas , történeteit, Illyés Gyula és Benedek Elek szívszorítóan szép gondolatfüzéreit... Mohó kíváncsisággal-kuporodnak le a hónuk alatt szorongatott könyvekkel a mohabársonv zsámolyokra... ' . , — Hunyjátok le a szemeteket, ha mesélek — úgy látni is fogjátok... És a bájos Seherezáde mesél, száz meg száz délutánon át a rozsnyói (Rožňava) gyermekkönyvtár titokzatos félhomályában. Bízik a mese hatalmában, a költészet erejében.- mert a mesék hatalma nagvobb a világ legnagyobb hatalmasainál. E,dit tehát mesél, és a mesékből kibontakozik a történelem, a költészetté formált valóság. Én pedig, mint Szindbád. a. mesék haiósa. felszedem a horgonyt, s kincset érő mesés rakománnyal a félhold gondoláján. Aladdin csodalámpáfával kezemben visszatérek a felnőttkor komor. és. kissé megfakult égtája alá... fkorcsmárosl 1 1
