Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-19 / 29. szám
1986. július 19. SZABAD FÖLDMŰVES 7 0B • MOZAIK jelképpel lett gazdagabb. Akár olvasva is úgy tűnhet: ennyi minden tán bele sem fér egy napba'... Pedig még most sem volt vége: az utolsó csizma dobban tások után kihunytak ugyan a hatalmas színpadra irányuló reflektorok, de a völgy — „élt“ tovább. A hangulatos szabadtéri borozó és kertvendéglő továbbra is várta a vendégeket; mindenfelől élénk zsibongás volt hallható, amint az emberek csoportokban beszélték meg a látottakat-hallottakat. S persge — azt se feledjük, hogy tízezer fiatal adott itt egymásnak találkát egy nyári estén. Mindaz, amit ez jelent, szintén elválaszthatatlanul hozzátartozik Gombaszög hangulatához... ** Friss reggeli szél lobogtatta a Rozsnyó (Rožňava) utcáit ékesítő zászlókat, s magával vitte a város ébredő házaiba a pattogó muzsikát. A vasárnapi műsor itt, a járási székhelyen kezdődött, mégpedig a felszabadulási emlékmű ünnepélyes megkoszorúzásával, utána pedig a menettánc-bemutatóval folytatódott. A koszorúzás! ünnepségen párt- és állami küldöttség is részt vett, Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke vezetésével. A kegyelet virágainak elhelyezése után ismét megszólalt a zene, s a Bányászok Terét a tarka népviseletbe öltözött táncosok vették birtokukba. Csaknem egy órán keresztül tartott a színpompás felvonulás, amelyet százak néztek végig, újra és újra tapsviharban törve ki a táncosok produkciói láttán. Kisebbfajta népvándorlás indult meg ezután a gombaszögi völgy felé. A végeláthatatlan autókaraván a széles főúton még viszonylag folyamatosan haladhatott, a völgyhöz vezető keskeny, kanyargós úton azonban már csak lépésben araszolhattak a gépkocsik. Olyannyira, hogy a gyalogosok minden különösebb sietség nélkül is csoportosan húztak el mellettük... A nézőtér percek alatt benépesült, s mire megkezdődött a Gyermekek —• gyermekeknek című összeállítás, a „jobb helyek“ már mind foglaltak voltak. Ebben a műsorrészben a központi versenyek legjobb gyermekcsoportjait láthattuk: a marcelházi (Marcelová) Prücsök újra bemutatta a „Dunamentlt“ nyert Lúdas Matyit, az aranykoszorús kassai Csengettyű gyermekkar a Csengő Énekszón bemutatott műsorából adott elő részleteket, s nagy sikert aratott egyik legjobb gyermektánccsoportunk, az ekeli (Okoliőná na Ostrove) Tátika is. Rajtuk kívül fellépett még a galántal (Galanta) Pitypang és a rejdovái Horička gyermek-tánccsoport, valamint a revúcai művészeti népiskola zenekara. „A béke fényében“ — olvas. hattuk a következő címet a műsorfüzetben. A tarka, változatos összeállítás délután fél kettőkor, ragyogó Időben kezdődött, Sajnos, a végét elmosta Gombaszög legnagyobb „mu- • musa“: az eső. Addig azonban legjobb népművészeti együtteseink közül láthattunk néhányat, például a fülekpüspöki (Fii. Biskupice) Palócot, a ri< maszombati (Rim. Sobota) Rimávant és a komáromi Hajóst. Ekkorra azonban már teljesen beborult az ég, s csakhamar az eső ls megeredt. Ilyen körülmények között került sor a csehszlovákiai*, magyar dolgozók ünnepi nagygyűlésére, melyen Viliam Salgoviő elvtárs mondott beszédet. Utalt rá, hogy az idei folklórfesztivált jelentős társadalmi események előzték meg, amelyek közöttt az első helyen a CSKP XVII. kongresszusát, valamint a választásokat kell említenünk. A továbbiakban arról beszélt, hogy szocialista hazánk további építése csak békés körülmények között valósítható meg, ezért mindent meg kell tennünk az egyetemes béke megvalósulásáért. „Őszintén örülünk — mondotta —, hogy szocialista hazánk és dolgozó népe a többi szocialista országgal együtt az elsők között van, akik ezért a magasztos célért küzdenek.“ Végezetül pedig további sikereket kívánt valamennyi itt fellépett együttesnek és szólistának, nemzetiségi kultúránk további gyarapítása érdekében. S ezzel tulajdonképpen véget ls ért a csehszlovákiai magyar dolgozók harmincegyedik kulturális ünnepsége. A gálaműsor folytatásáról a zuhogó esőben szó sem lehetett, így már csak abban bizakodhattak a legkitartóbbak, hogy legalább éstig megkönyörül rajtuk az időjárás; ekkorra volt ugyanis hirdetve a rendezvénysorozat hivatalosan is utolsó programpontja, az LGT együttes újabb koncertje. Ügy látszik, fohászaik meghallgattatásra találtak, mert estére valamelyest kitisztult az ég, s az ottmaradottak még egyszer élvezhették Presser Gábor és társai muzsikáját. Úgyhogy már csak a „minden jó, ha jó a vége“ elv alapján is azt kell mondanunk: szép és jő volt az idei „Gombaszög“. Remélem, ezt ennyiből is el lehet hinni; akit pedig nem sikerült meggyőznöm — tessék, jöjjön el legközelebb. Az időpontot könnyű megjegyezni: június utolsó hétvégén... VASS GYULA + A galántai Pitypang 4- A néprajzi gyűjtemény egy részlete Ahhoz, hogy egy rendezvényi hagyományosnak nevezhessünk a legtöbb esetben egy-két ét elegendő. Ahhoz viszont, hogy jelképpé növekedjen, és úgy épüljön be egy nép vagy nemzetiség kollektív tudatába, évtizedek folyamatosságára van szükség. Nos, a csehszlovákiai magyar dolgozók országos kulturális ünnepségéről immár nyugodtan elondhatjuk, hogy nemcsak hagyománnyá, de jelképpé is vált. Az idén harmincegyedik alkalommal került megrendezésre, hagyományos színhelyén, a festői panorámájú gombaszögi (Gombasek) völgyben, és hagyományos időpontjában. június utolsó hetének végén, jelentőségét az idén csak növelte, hogy fontos jubileum: a CSKP megalakulásának 65. évfordulója jegyében zajlott. Gombaszög... A név ma már azoknak is mond valamit, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva távol tartják magukat a kultúra történéseitől. Ha mást nem, annyit tudnak, hogy valamilyen országos jellegű dologról van szó, amiről már napokkal, hetekkel előtte itt is, ott is beszélnek: „Ti is mentek? Nagyszerű, akkor mehetünk együtt, beférek még?“ S hogy közelebbről mit jelent, arról most valóban csak azért szólunk néhány szót, hogy az ilyen, kevésbé beavatottak számára is világosabbá váljon. A legegyszerűbben szólva: itt két napba sűrítve, mintegy eszenciálisan kaphat ízelítőt abból, hol tart ma amatőr népművészeti mozgalmunk, milyen eredményekkel dicsekedhetünk a gyermekszinjátszás és -táncmozgalom terén, milyen színvonalat képviselnek telnőtt és gyermekkórusaink, megismerkedhet egy-egy tájegység néprajzi hagyományaival, és még sok sok minden mással... Igaz, a felsorolt kulturális mozgalmak mindegyikének külön fóruma is van: a Tavaszi szél vizet áraszt címet viselő országos népdal- és folklórverseny, a Jókai-napok, a Duna Menti Tavasz, a Kodály napok, a Csengő Énekszó, hogy csak a leglsmertebb»ket említsük; egy átlagnézőtől, pontosabban a kultúrával nem hivatásszerűen foglalkozó csehszlovákiai magyar állampolgártól azonban egyszerűen nem várható el, hogy ezek mindegyikét figyelemmel kísérje, még ha csak az országos döntőkre szűkítjük Is a listát. Viszont mindenki számára, még a kerti és egyéb munkák legnagyobb dandárjában is elfogadható a meghívás: jöjjön el Gombaszögre, foglaljon helyet a hatalmas természeti amfiteátrum tizenötezer személyt befogadó nézőterén, élvezze a június végi záporozó napsütést, a völgyet körülölelő erdők ózondús leheletét, és ízlelje végig az egyfolytában pergő, kaleidoszkóp-tarkaságú műsort, s ha megéhezik-megszomjazik, térjen be a szabadtéri halászcsárdába egy ropogósra sült pisztrángra, utána pedig Igyon meg a járdát szegélyező шsátrak valamelyikénél egy pohár habzó sört... S hogy e mesébe illő környezetben, számos föjdi jóval elhalmozva még mintegy ráadásként mit láthatott volna a színpadon, azt elmeséljük az alábbiakban. * * Forró koradélutáni napfényözönnel, amelyet csak ltt-ott tarkított egy-egy bárányfelhő szeplője, fogadta szombat délután két órától vendégelt a gombaszögi völgy. A kanyargó út hosszú emberkígyótól sötétlett, amint százak és százak igyekeztek kisebb-nagyobb csoportokban, élénk zsibongás közepette felfelé. Odafent E(ár igazi ünnepi hangulat fogadta őket: színes zászlók lobogtak a nézőtér hatalmas félkaréja körül, a hangszórókból áradt a zene, a körhinta és az „űrhajó“, a gyermekek legnagyobb örömére teljes gőzzel üzemelt, a sátrakból frissen sült kolbász, hurka és lacipecsenye illata i áradt. És telt, telt a nézőtér, színesedtek az üres helyek szürke foltjai, mígnem az egész egy hatalmas, tarka ember-kaleidoszkoppá vált. Tegyük hozzá: jobbára fiatalok alkották ezt a kaleidoszkópot, ami érthető is volt, hiszen a színpadon nemsokára, ötven- vagy tán százezer wattnyi hangerővel feldübörgött — a Locomotiv GT együttes. Az ő fellépésük nyitotta meg ugyanis a kétnapos ünnepélyt, amely így rögtön forró pillanatokkal kezdődött. Olyanokkal, amilyeneket egy LGT-koncert ki tud váltani, 11a a „banda“ tízezer tiatal előtt játszik ... Persze, mindennek egyelőre kevés köze volt a népművészethez és a népi kultúrához. Sokkal jobban illett Gombaszög jellegéhez az a néprajzi kiállítás, amelyet ezt követően nyitottak meg, s amely a Medvesalja tárgyi hagyományai címet viselte. Néprajzi szempontból az egyik legérdekesebb és legértékesebb hazai magyarlakta tájegységről van szó, s így a + Az ekeli Tátika kiállított anyag akkor is joggal tarthatott számot az érdeklődésre, ha összeállítói természetesen nem törekedhettek a teljességre. A hímzéseken, varrottesokon, cserépkorsókon, köpülőkön, gazdasági szerszámokon és konyhaedényeken kívül egy igazi szövőszéket is láthattunk, méghozzá munka közben; kezelője, egy idős néni készséggel adott felvilágosítást a kézi szövés fortélyairól, sőt, ha akadt érdeklődő, készségesen átadta a helyét a szövőgép mellett... Érdeklődő akadt Is, de az alkalmi próbálkozók mi tagadás, nemigen boldogultak az immár a múlt jelképének számító masinával: el-elakadt félúton a „csónak“, s a borda megrántásához sem volt mindig elég erő... Ha az első műsorszámmal kapcsolatban forró pillanatokról beszéltünk, ugyanezt kell mondanunk a program soron következő pontjáról is. Igaz, a közönség időközben részben kicserélődött, ami teljesen természetes volt, hiszen a magyar nóták és a cigánydalok mégsem a mai tizen- és huszonéveseket vonzzák elsősorban. Mert ilyenek következtek, éspedig nem kevésbé neves előadók, mint Madarász Katalin, Gál Gabriella és Béres Ferenc, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze előadásában. Főleg a két temperamentumos művésznő hozta tűzbe a közönséget cigánydal-duettjeivel, de semmivel sem volt kisebb élmény Béres Ferenc bársonyos hangját, tiszta énekét hallgatni. Az énekeseket Boros Mátyás népi zenekara kísérte, amely maga is előadott néhány virtuóz számot, például a Monti-csárdást. A Magyar Területi Színház már évek óta hagyományos vendége Gombaszögnek. Ezúttal sem volt másként, ráadásul a Nem szabad elsietni című öszszeállítással valami újat hozott a komáromi (Komárno) gárda. + Kevesen ismerik ma már a kézi szövés fortélyait... (A szerző felvételei) Igaz, az alig négy-ötperces jelenetek csokrából néhány „szál“ már visszaköszönt, de a műsort egészében véve mégis újnak, vagy legalábbis újszerűnek nevezhetjük. Nagy érdeme volt ebben az egyre ismertebbé váló Sziget-csoport együttesnek is, amely „élő“ zenével töltötte ki a jelenetek közötti perceket. Időközben szinte észrevétlenül leszállt az est, amelynek port tagjai többnyire erdőgazdasági és faipari dolgozók. Lengyel társaiktól eltérően ők közel négy évtizedes eredményes tevékenységet tudhatnak maguk mögött, s ma már Ukrajna egyik legjobb amatőr művészegyüttesének számítanak. A csoport létszámában is impozáns — több mint száztíz fő —, s repertoárjuk jelenleg a legismertebb- szovjet népzeneitt, Gombaszögön sajátos, semmihez nem hasonlítható hangulata van. Az ózondús levegő kissé csípősebbé válik ugyan, de egyben fel is frissül, ahogy mondani szokás, szinte „harapni“ lehet... A szemközti monumentális hegykaréj lángoló vörös színbe öltözik a lenyugvó nap sugaraitól, s ez a csodálatos látvány szolgáltatja a kulisszát a színpadon zajló események számára. A köröskörül kigyulladó reflektorok meghittebbé, „estivé“ varázsolják az eddigi órák fényben tobzódó, harsány hangulatát — a műsor pedig szünet nélkül pereg kutatók és koreográfusok munkájának eredményeire épül. Gombaszögi fellépésük magját szűkebb hazájuk, Rahó és környéke folklórja, szokás- és hagyományanyaga alkotta, de bemutattak néhány táncot a Szovjetunió más népeinek folklórjából is. A Vasas Táncegyüttes neve gondolom, valamennyiünk számára ismerősen cseng. Nem véletlenül, hiszen olyan eredménylistával dicsekedhetnek,, amely minden elismerést megérdemel: elnyerték a goriziai Európa-fesztivál első díját, másodikok lettek a franciaországi világfesztiválon, ezen kívül tovább... A Matesz művészeinek fellépése után barátaink üdvözletét tolmácsolta a lengyel Sanoczanie, az ukrán Leszorub ének- és táncegyüttes, valamint a dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes. A műsorfüzetből megtudhattuk, hogy lengyel vendégeink bányavidékről érkeztek, s hogy a csoport a sanoki kőolaj- és földgázfeldolgozó cég Naftowec nevet viselő klubja mellett működik. Nevüket hazájuk szinte minden vidéken ismerik már, külföldön viszont a gombaszögi volt az első tellépésük kilenc éves fennállásuk óta. Az ukrán „Leszorub“ sző favágót jelent, ami egyben utalás arra, hogy a csotöbb magyarországi és külföldi fesztivál nívódíjasai, a „Kiváló együttes“ cím háromszoros viselői.... Egész estét betöltő, igényes tánckompozíciókat tartalmazó műsorukból adtak ízelítőt Gombaszög közönségének. S végezetül csak annyit a három vendégegyüttesről: akik egy bizonyos szempontból hasonlóságot fedeztek fel közöttük — nem tévednek. Ez a hasonlóság pedig nem más, mint az, hogy mind a három esetben „munkás“ művészegyüttesről van szó, hiszen a „vasasok“ esetében a név szintén önmagáért beszél. Fellépésükkel tehát az idei gombaszögi kulturális ünnepély egy újabb
