Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-13 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1988. äecemhler 13'. 14 T 9 MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET 9 Hat évtized tükrében A VCELAR JUBILEUMÁRÓL Amíg az idő engedi, használjuk ki a lehetőséget és újítsuk fel az üres tartalékkaptárakat (Fotó: Bagoly János) A téli állománpizsgaiatról Egy folyóirat megjelenésének hat évtizedes múltja — különösen, ha szaklapról lévén szó ■— szakmai körökben is komoly elismerést jelent. így van ez a szlovákiai méhészek havonta megjelenő lapjával, a Včelármi Is. Ma már nincsenek sokan, akik emlékeznek a hatvan évvel ezelőtti első évjolyam egyegy számára, a későbbiek folyamán szaktekintélyt szerző folyóirat szárnybontogatásainak nem éppen könnyű, akadályokkal teli időszakára. A jubileum alkalmából a lap szerzői arra tettek sikeres próbálkozást, hogy bemutassák a hat évtized legfontosabb eseményeit, felvillantsák a legérdekesebb mozzanatokat. Ha a jelenlegi folyóirat megjelenésének előzményeit akarnánk boncolgatni, hat évtizednél is régebbi időszakba kellene gondolatban visszatérnünk, fejtettek ki beszélgetésünk során a Včelár jelenlegi szerkesztője. Amint ismeretes, a lap megjelenését megelőzően már az 1870-es évektől kezdődően a szlovákiai méhészek igyekeztek saját sajtóorgánumot létesíteni. A méhészet kedvelői megfelelő fórumot akartak biztosítani, de ez nem volt olyan egyszerű. Több sikertelen, ifiéivé tiszavirág-életű kísérletezés után 1904 és 1908 között megjelent a Prakttckp včelár című folyóirat. Ezt követően 1919-ben a Slovenský včelár, 1922, illetve 1923-ban pedig a Včelár na Slovensku elnevezésű szaklap látott napvilágot. Ez tulajdonképpen a jelenleg megjelenő szaklap első számait megelőző időszak rövid summázata. A méhészkedők számára nem szükséges bizonygatni, hogy miért volt fontos egy rendszeresen megjelenő, elméleti és gyakorlati ~ tanácsokat nyújtó szaklap létrehozása. A szlovákiai méhészek nemcsak napjainkban igénylik az információkat, hanem már régebben szükségét érezték a szervezeti életről való állandó tájékoztatásnak, az új méhészeti ismereteket felvonultató elemzéseknek és leírásoknak. Az 1948-as februári győzelmet követően a méhészek szaklapjának hasábjain is egyre több ízben kaptak helyet azon vélemények, amelyek a méhészeti gazdaságok létrehozását sürgették. A szinte mozgalommá terebélyesedett kezdeményezés eredményeként könyvelhető el, hogy Szlovákia egyes területein sikerült lerakni a tervszerű méhészeti gazdálkodás szilárd alapjait. Számos jó példa bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemekben is eredményes méhészeti tevékenység folytatható, ha adottak hozzá a megfelelő körülmények. Az 1951-es év a Szlovákiai Méhészek Szövetségének szervezeti életét illetően jelentős, ugyanis azóta tartozik az SZMSZ a Nemzeti Front kötelékébe. Ezzel a szövetség tagjai, s a szaklap szerkesztői számára egy új, igényesebb korszak vette kezdetét, hiszen a szervezeti életei a politikaitársadalmi fejlődés szolgálatába állították. A kezdeti nehézségek áthidalását követően a szerkesztők igyekezete a szaklap tématervezése során is évről évre kirajzolódott, s az eredmények sem várattak magukra. A folyóirat szerkesztői és szerzői általában az egységes szlovákiai méhészen továbbfejlesztési terv egyes pontjait figyelembe véve áLfjtotluk össze a kerettervet, s készítették el az egyes lapszámokat. Bár a Včelárt az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának megbízásából a bratislavai Príroda Könyv- és Lapkiadó Vállalat adja ki, a szaklap természetesen a Szlovákiai Méhészek Szövetségének a folyóirata. Egy-egy sajtótermék iránti olvasói érdeklődést többnyire hűen tükrözi a példányszám alakulása. Nézzük tehát az ezzel kapcsolatos adatokat. A kezdeti 200—300 darab rövid idő elteltével ezres példányszámmá duzzad. Az utóbbi években pedig szinte ugrásszerűen nőtt a méhészeti szaklap iránti érdeklődés. Ezt tükrözi az idei legfrissebb adat is, mely szerint a Včelár jelenleg 25 ezres plédányszámban lát napvilágot. Nemcsak Szlovákiában, hanem a cseh országrészekben és néhány külföldi országban is nagy népszerűségnek örvend a kezdők, illetve szakemberek körében egyaránt. Amint azt a lap szerkesztői nem titkolják: a jubileum nemcsak a visszatekintésre, a mérlegelésre kínál nagyszerű alkalmat. A tapasztalatok leszűrése mellett a jövőt illetően kötelez is a hat évtized. Az eddiginél még jobb, minőségileg tökéletesebb, szakmai szempontból pontosabb, színvonalasabb munkára. Az egyik legfontosabb feladat a szaklap tartalmának idöszerüsítése, ami nem kis nehézségekbe ütközik. A korai nyomdai leadás ugyanis sok esetben nehéz helyzet elé állítja a szerkesztőket. Remélhetőleg ezen is sikerül az elkövetkezóekben valamit javítani, s az úgynevezett átfutási időszakot némileg lerövidíteni. A jubileumi számban a lap szerkesztői közlik a Rudolf Mičletával, ismert szlovákiai méhészettörténésszel, folytatott beszélgetés anyagát. Ebben az érdeklődők részletesen megismerkedhetnek a folyóirat meg-, jelenését megelőző időszak, valamint az első évfolyamot követő évtizedek meghatározó fontosságú eseményeivel, s ezenkivül számos kultúrtörténeti jelentőségű adatot is bőven találhatnak. A Včelár nemcsak a múltban vállalta, hanem a továbbiakban is fontosnak érzi a hagyományok ápolása, s a múlt ismertetése mellett a legújabb méhészeti módszerek, valamint tudományos kísérletek vizsgálatuk eredményeinek közzétételét. A szaklap széles körű, s különböző érdeklődésű, életkorú, tapasztalaté olvasók igényeinek kielégítésére vállalkozik. A példányszám alakulása és az olvasói vélemények alapján nyugodtan megállapíthatjuk. hogy a folyóirat szerkesztőinek fáradozása és igyekezete nem hiábavaló, mert az igényes elvárásoknak általában sikerül eleget tenni. Szakrovatunk olvasói, s általában a szlovákiai magyar méhészek közül is sokan kísérik figyelemmel a jubiláló folyóiratot, várják az egyes számok megjelenését. A hat évtizedet maga mögött tudó szaklap szerkesztőinek továbbt sikeres munkát kívánunk az elkövetkező időszakban. Előző számunkban a téli nyugalom fontosságáról olvashattak, most pedig az állományvizsgálat, az ellenőrzés módszereiről tesszük közzé a magyarországi Méhészet című szaklapban megjelent ismertetést. Ezzel remélhetőleg eleget teszünk több olvasónk azon kérésének, melyben a téli vizsgálat alapvető tényezőinek részletesebb elemzésére kérik szerkesztőségünket. A téli szemle szabályai A méhekhez érzelmileg is kötődő mésznek a téli nyugalom íde(én hiányérzete van. Ez arra ösztökéli, hogy méheinek hogylétéről minél gyakrabban meggyőződjék. Az érdeklődés, a törődés csak helyeselhető. A tűi gyakori szemle azonban nem feltétlenül szükséges, a kaptárak felbontása pedig csak kivételesen Indokolt esetben helyeselhető. Hogyan végezzük e szemlét, mire figyeljünk? Nyugodtan, minden felesleges zajt kerülve elsétálunk a méhek mellett. Gondosan szemügyre vesszük a kijárókat és a talaj kaptár előtti részét. A hideg időben a kijáróban, annak környéken mozgolódó méhek valami rendellenességet (leggyakrabban anyátlanságot) jeleznek. A kijáró előtt, a talajon látható hullák nem Jelentenek feltétlenül bajt. Lehet, hogy egy-egy enyhébb napon a méhek megmozdultak és hullákat szórtak ki. Ha azok szőrzete kopott, teste száraz, aszott, akkor természetes halállal kimúlt, öreg méhekről van szó. A duzzadt potroh, a többékevésbé ép szőrzet arra utal, hogy az elhullást valamilyen nemkívánatos tényező okozta. Az ilyen tüneteket mutató családokat hallgassuk meg. Ezt a kijáróba beférő fém- vagy gumicső nagyon megkönnyíti. Egyik végét a kijáróba, másikat fülünkhöz illesztve hajlongás nélkül még a gyenge neszt is észleljük. A halk. folyamatos, egyenletes zümmögés azt jelzi, hogy nagyobb baj nincs. A hangerő attól is függ, milyen távol van a telelőfürt a kijárótól. Ha az életet jelentő zümmögés többszöri próbálkozásra sem jut el fülünkhöz, akkor koppinísuk meg a kaptárt. Ha a család él és rendben van, akkor erre néhány másodpercig tartő erős felzügással felel, majd megnyugszik. Az ilyen erős válasz bennünket is nyugtasson meg, mert azt jelenti, hogy nines semmi baj. Ha koppintásra hosszantartó zúgás felel, akkor a családdal valami baj van. Az ilyen családokat jegyezzük meg. Egykét nap múlva ismét ellenőrizzük őket. Ha viselkedésük újra gyanús, akkor állapotukról belső szemlével kell meggyőződni. A téli kaptárbontást sok méhész szinte megengedhetetlennek tartja. Félti a családot a hidegtől, mert úgy tudja, úgy tanulta, hogy ehhez legalább 16 Celsius-fok meleg szükséges. Pedig a kaptár egyszeri, néhány perces téli felnyitása semmilyen kárt nem okoz. Ezt nem csupán sok gyakorló méhész tapasztalatai, hanem tudományos kísérletek eredményei is igazolják. Ezért minden olyan esetben, amikor a méhcsalád sorsa — valami belső ok miatt — kockán forog, idegeskedésünket félretéve belső szemlét kell tartani. Helyes azonban, ha ezt nem a leghidegebb, hanem enyhébb Időszakban és a nap legkevésbé hideg óráiban tesszük. Ilyenkor a legnagyobb óvatossággal, gyorsan dolgozunk. A család nyugalmát zavaró kártevőt a kaptárból kiűzzük (előzőleg a kijárót szükségszerint tágítjuk, hogy minél könynyebben kimenekülhessen). Az anyátlan családot meganyásít- Juk. Leghelyesebben tartalékcsaládot adni hozzá. Ha ilyen nincs, akkor az anyátlau méheket (lépestől 1) gyengébb családhoz rakjuk át. A rossz élelem lecserélésére és a hiány pótlására csak akkor van lehetőségünk, ha van megfelelő mézkészletünk lépekben. Ellenkező esetben kemény cukorlepénnyel kíséreljük meg a család megmentését. A ,.kezelés“ megtörténte után a fészek egységét gyorsan helyreállítjuk, a kaptárt lezárjuk. Egy-két nap múlva a kezelt család „hogylétét“ külső szemlével ellenőrizzük. Kaptárbontás télen A téli kaptárbontás hazai gyakorlatunkban ma még kivételnek számít. Alkalmazóit gyakran a méhek ellenségének tekintik. A kérdés ilyen megítélése helytelen, az úttörők elítélése megalapozatlan, indokolatlan. Az út járhatóságát igazolta a néhány éve végleg eltávozott sokoldalú méhész — Scherer József — gyakorlata is. ö a nyugalmi Időszakot nem csupán a rendellenességek kiküszöbölésére használta ki. Ez alatt az időszak alatt (annak kezdeténj egyenlítette ki a családok népességét, végezte el a valamilyen okbői elmaradt anyacserét, sőt akkor is kaptárt bontott, ha anyára vevő jelentkezett. Az anyát eladta, a méheket másik családhoz rakta át. S tette mindezt hasznosan anélkül, hogy méhcsaládjai károsodtak volna. Ne féljünk tehát a családok téli szemléjétől. Éljünk a segítség lehetőségével mindig, amikor kaptárbontással a méhcsalád leromlását, esetleg biztos pusztulását előzhetjük meg. Befejezésül néhány szőt arról, mit tegyünk, ha majd a hő elzárja a kijárót, esetleg egy-egy kaptárunkat, vagy akár egész méhészetünket betakarja. Ne essünk kétségbe! Aludjunk nyugodtan, méhelk is kitűnően érzik magukat a hőtakaró alatt. Beavatkozásunkra csupán akkor lehet szükség, ha erősebb olvadás után a hó Jéggé fagy, és elzárja a méhcsaládot a levegőtől. —M—* Az időjárási tényezők és a nektarképződés A LEVEGŐ NEDVESSÉGTARTALMA A hőmérséklet mellett a nektárképződés további fontos tényezője a levegő nedvességtartalma A levegő abszolút nedvességtartalma az egységnyi térfogatban foglalt vízgőz mennyisége grammokban kifejezve. A relatív nedvességtartalom az abszolút nedvességtarlalom viszonya az adott hőmérsékleten vízgőzzel telített levegő vagy más gáz nedvességtartalmához. Csapadékos napok esetén a levegő relatív nedvességtartalma száz százalékos, száraz napok idején pedig álfarában ütvén százalékra csökken. A levegő nedvességtartalmát mérőműszerrel mérik, illetve állapítják meg. A növények nektárképződése a relatív nedvességtartalom növekedése esetén fokozódik, de a cukortartalom ezzel ellentétben csökken. Tudományos kísérletek igazolják, hogy a cukorkoncentráciő a vizsgált hársnektárban 51 százalékos relatív nedvességtartalom esetén elérte a 72 százalékot, míg száz százalékos nedvességtartalomnál csak alig haladta meg a 22 százalékot. Ez azt jelenti, hogy a túlságosan nedves levegő nem tesz jót, mivel terheli a méheket a gyors elpárolgással. A mézelő méhek számára jóval előnyösebb a nagyobb cukortartalmú nektár gyűjtése, mert így jelentős mennyiségű energiát takarítanak meg. Meg kell jegyezni azonban, hogy a cukortartalmat illetően is adott a felső határ, mert a kristályosodó nektárt a méhek már nem tudják hasznosítani. Egyes növények, mint például a hárs, nagyon alacsony relatív nedvességtartalom esetén nem termel nektárt. Általánosságban elmondható, hogy a nektárképzó'dés számára a 60—80 százalék közötti relatív nedveségtartalom a legideálisabb, attól függően, milyen növényfajtáról van szó, Az előzőekből világosan kitűnik, hogy a növények virágainak többsége a forró nyári napok délutánjain csökkenti a nektárképződést. Ez mindenekelőtt a nyitott virágflakat érinti. Ezek a növények a meleg, de borús napokon fokozzák a nektárképzést. Az előzőleg az akácra is érvényesek, bár annak virága zárt. Az akác esetében is jelentős szerepet játszik a délutáni órák relatív nedvességtartalma. Számos növény, például a herefélék, csak 22 Celsins-fok fölötti hőmérsékleten képeznek több nektárt, я ilyenkor is meghatározó szerepet tölt be a talaj összetétele mellett a relatív nedvességtartalom. A párás, felhős napok során a legtöbb növény esetében meggyorsul a nektarképződés. Ez mindenekelőtt az intezívebb anyagcserének tudható be. Ilyenkor ugyanis majdnem ideálisak a feltételek a növények mézeléséhez. Az olajrepce, a mustár vagy például a hárs is ekkor nyújtja a legtöbb nektárt. Az időszakos, rövid esők nem gátolják, hanem ellenkezőleg elősegítik a képződést. Am a huzamosabb esőzések, amikor a levegő hőmérséklete viszonylag magas, meggátolja a nektár képződését. Ez azzal magyarázható, hogy a kiadós eső szinte kimossa a virágokból a nektárt, esetleg a virágkat is elpusztítja. Mindez, szintén, elsősorban a nyitott nektárképződésű növényekre érvényes. Az akác mézelése során szerzett korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy az erős esőzések kedvezőtlenül hatnak a nektárképződésre. Ezért a legjobb, ha az akác virágzásakor nincs kiadósabb esőzés. A szárazabb időjárás nem okoz gondot az akácnak, mivel mély, szerteágazó gyökérzete van, így akár a 4—6 hetes aszályt is jól viseli. Más a helyzet azonban a mezőgazdasági kultúrnövények esetében, különösen a homokos talajú vidékeken. A szél meggátolja a növény nektárképződését. Akár déli, meleg, vagy hideg északi szél fúj, minden esetben elősegíti a nektárképződés időszakos megszűnését Ilyen esetekben a nektárképződés akár a korábbi időszak egyharmadára is csökkenhet. A szélre ismét csak a nyitott nektárképződésű növények a legérzékenyebbek, s ez teljes mértékben érthető, mert azok vannak kitéve leginkább az időjárás viszontagságainak, így в repce, a mustár, a málna vagy pedig a hárs nagyon megsínyli, ha mézeléskor erős széljárás uralkodik. Ezenkívül a szél a mézelő méhek gyűjtőmunkáját is erősen befolyásolja. Erős széljárás esetén a melleknek nagy energiát kell kifejteniük, míg elérik céljukat. Ezzel magyarázható például az is, hogy viharosabb széljáráskor a méhek idegen kaptárakba kerülnek, я ez nem kis veszéllyel jár. Különösen a vándoroltató méhészeknek vannak ilyen jellegű tapasztalataik. Nem egy esetben a méhállomány keveredése bírósági eljáráshoz vezetett, főleg ha valamely állományt egészségkárosodás ért. Az időjárási viszonyok nektárképződésre való hatását öszszegezve megállapíhatjuk, hogy a legmegfelelőbb az enyhe meleg, g az ideális relatív nedvességtartalom. Valamennyi időjárási tényező a maga jellegzetes módján befolyásolja a n5- vények nektárképzését. Végül is a nektár képződése az időjárási tényezők együttes hatásától függ, amelyet, sajnos, a méhész nem tud befolyásolni. Azért nem szabad szem elöl téveszteni, hogy az időjárást viszonyok meghatározóan hozzájárulnak, vagy ellenkezőleg, gátolják a kedvező méhészeti eredmények elérését. PAVEL SILN? (Štefan KrajCovič illusztrációs felvétele)
