Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-13 / 50. szám
Hasznosítható ötletek kerítést“ ábrázol. Ugyanis vannak a kertnek olyan részei, ahol jól érvényesülhet az élősövény. amely nemcsak szép. de hasznos is. Ezt úgy érhetjük el. ha egymástól három méterre hosszabb karókat verünk le. melyek felső részére dróthuzalt feszítünk. Ehhez a huzalhoz támasztjuk azokat a keresztben földbe szúrt vasrudakat, melyeket a huzalhoz kötöződróttal erősítünk. Ezután kiültetjük a babot, vagy más hüvelyes növényt. Persze ilyen módon akár uborkát Télen is szedhető a tagytörő bimbóskel A kertekben már jó néhány éve termesztik a bimbóskelt, és a piacokon is megvásárolhatók a diónyi méretű .minikáposzták“. A mélyhfitőiparnak kedvelt nyersanyaga, de a dobozolt kelbimbót többnyire a külföldi piacokon adják el. A káposztafélék — fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol — közül legkésőbben a bimbóskel alakult ki. Külleme különlegesnek mondható, mert semmi más nálunk termesztett növényhez nem hasonlít: méteresre megnövő szárán, a levelek tövében nőnek apró, káposztához hasonló szerkezetű bimbói. Kedvező esetben egy tövön akár száz bimbó is fejlődik. A termelt fajtákat Belgiumban kezdték kinemesíteni, ezért nevezik angolul brussel sprout-nak. azaz Brüsszeli káposztának. A bimbóskel a mi éghajlatunk alatt a kertek jellegzetes másodterménye. Magvait, finoman előkészített magágyba július eleién kell elvetni. A meleg és a nedvesség hatására a magok tíz nap alatt kikelnek és erőteljesen fejlődnek. ' Három-négy leveles korukban a palántákat állandó helyükre ültethetjük át. A magasabb növésű fajtákat egymástól 50—60 centiméteres távolságra ültessük, míg az alacsonyabbak 40—50 centis távolsággal is beérik. Az ennél sűrűbb állomány hátrányos, mert a bimbók nem tudnak kifejlődni. A házikertekben a zöldbab, az uborka, a korai csemegekukorica helyére kerülhet. Szereti a középkötött, tápanyagban gazdag, jó vízellátású talajokat. A bimbóskelpalánták az átültetést jól viselik, erős gyökereikkel hamarosan megkapaszkodnak a talajban. Már ekkor sok vízre van szükségük, tehát öntözni kell őket. Meghálálják a könnyen felvehető tápanyagokat, ezért őszig legalább kétszer műtrágyázzuk meg a talajukat; erre a célra a legjobban bevált a többféle tápanyagot tartalmazó Volldünger nevű szer. A talajlazítás és a gyomtalanítás sem maradhat el, hiszen a nedves és gazdag talajon a gyomok is erőteljesen fejlődnek. Kapálásnál legyünk óvatosak, mert a levelek nagyon törékenyek. A fejlődő növényeket gyakran támadja meg a káposztabagolylepke hernyója, amely rongyosra rágja a leveleket, és ez természetesen visszaveti a növények fejlődését. A zöld, roppant falánk és gyorsan növekvő hernyók ellen Ditrifon vagy Sevin rovarölő szer kipermetezésével eredményesen védekezhetünk. A nyáron és a kora őszi 1- dőszakban minden kerti növény sokat szenvedett a szárazságtól. és a bőséges csapadékot még a rendszeres öntözés sem tudta pótolni. A bimbóskeltövek is lassabban fejlődtek a szokásosnál. a szőlőben Nemcsak a szőlőtőkék gondos ápolása fontos, hanem a termőtalaj gondozása is. A talaj rendbentartása nagymértékben segíti a tőke növekedését és fejlődését, befolyásolja a termés minőségét és mennyiségét. A talajgondozás fogalomkörébe különféle munkák tartoznak, mint pl. trágyázás, öntözés és a talaj megmunkálása. A talajt az évszaknak megfelelően kell művelni. Ősszel szüret után 300—400 mm mélyen porhanyósítjuk, és műtrágyával vagy szerves trágyával megtrágyázzuk. A tőkéket betakarjuk földdel. A porhanyósítást kis területű kertekben villaásóval végezzük. Nagyobb területen szántani szokás, s a trágyát is így dolgozzák bele a talajba. Az őszi talajporhanyósításnak van néhány előnye a tavaszival szemben: a szőlőskertet megvédi a téli fagytól, a trágya tápanyagai könnyebben bomlanak és a tőke gyökerei felé szivárognak, így a növény könnyebben veszi fel őket. A talajösszetétel javul, a porhanyós föld jobban megtartja téli nedvességét. Ha a termelő bármilyen oknál fogva elmulasztotta az őszi porhanyósítást, a tavasz beálltáig feltétlenül el kell végeznie. Tavasz elején a tőkéről letisztítjuk a földet. Azután a földet porhanyősítjuk (nem túl mélyen), gyomláljuk és megkapáljuk. A vegetációs időszakban a talajt állandóan porhanyósan tartjuk, hogy ne száradjon ki. Ezzel javítjuk a vízgazdálkodást és kiirtjuk a gyomokat is. A porhanyősítás gyakorisága az időjárástól és talajfajtától függ. Ha gyakran esik, vagy ha a föld agyagos, gyakrabban kell lazítani. Virágzás vagy késő tavaszi fagyok idején a talajt érintetlenül kell hagyni. A talaj termőképességének kialakításában a trágyázás játssza a legnagyobb szerepet. A szőlőtőke évente sok tápanyagot von el, ezeket pótol* nunk kell. Ha a fontosabb tápanya* gok hiányoznak, a termés gyenge lesz, a szőlő rossz minőségű, a gyüEgy termő szőlőtőke éves norma szerinti tápanyagszükségleté a termelés intenzitása szerint (kg/100 m2 föld) Tápanyag____________L______________П.____________ П1._____ Nitrogén 1,20—1,40 1,50—1,70 1,80—2,00 Foszfor 0,35 0,45 0,55 Kálium 1,35 1,65 1.95 Magnézium________0,20_____________0,25_____________0,30 Összesen 3,10—3,30 3,85—4,05 4 60—4.80 I. A kedvezőtlenebb adottságú talajon és éghajlati körűimé* nyék között növő szőlő, vagy fiatal szőlő a termőképesség el* éréséig; II. mélytalajok és termő kultiváclók számára, termés 150 kg/ III. nagyon intenzíven kihasználható szőlőskertek és asztali szőlő, amelyeket öntözhetünk is. se ki, időben kell a talajba dolgoz* nunk. 4—5 kg-ot rakunk 1 m2-re. Trá* gyalét a vegetáció időszakában is al* kalmazhatunk, mert ezek tápanyagai gyorsan oldódnak. A komposzt ada* golása megegyezik az istállótrágyáé* val. A trágyalevet vízzel 1:3, 1:6 arányban hígítjuk. Legkésőbb májusig a talajba kell kerülnie, különben meg* hosszabbítaná a vegetációs időszakot. A szőlőskertekben használatos mű* trágyák közé tartoznak a nitrogén-,foszfor, kálium- és mésztartalmúakw A nitrogéntartalmú műtrágyákat ta* vasz előtt a talajba kell dolgozni,mert gyorsan bomlanak, és az első vegetációs fenofázis idején, amikor a szőlő új lombja képződik, szükség van tápanyagaikra. A foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat ősszel használjuk, mivel lassan bomlanak. Mésszel egész év* ben trágyázhatunk. Nemcsak a talajminta elemzése alapján trágyázhatunk, hanem saját elhatározásunk szerint is. Ilyenkor vegyük figyelembe a hajtások növekedését, a levelek színét, és a szőlő* rügyeket. Szükséges azonban, hogy tisztában legyünk az egyes tápanya* gok hatásával. Az öntözés szintén fontos. A leg* több vizet a gyors növekedés idösza* kában igényli a szőlő! A rügyezés fenofázisában a föld még tartja a nedvességet, fgy nem kell öntözni. Június-júliusban a melegebb időjárás növeli a párolgást. Az érés időszakában éri el a szőlő vízigényének má* sodik csúcsát. Ilyenkor puhulnak ď bogyók. Öntözés után gyorsabban terjednek a gombák, ezért gyakrabban permetezzünk. mölcs éretlen, és ez kihat a jövő évi termésre is. A mikroelemek elégtelensége a növény fejlődésében és növekedésében különböző fiziológiai elváltozásokat okoz. A tápanyagokat a talaj agrokémiai összetétele szerint adagoljuk. Mintavizsgálatot az UKSUP Bratislavában (Matúškova ni. 21), Kassán (Košice, Švermova 1) és Zólyomban (Zvolen, Janka Krála 2223) végez. Egy 0,5—1 kg-os száraz talajmintából meg tudják állapítani mennyi trágyára van szükség. A mintát 5—6 helyen sakktábla alakban 0,6 mélységből vegyük. Ne feledjük, hogy az ajánlott menynyiség tiszta tápanyagértékben van kifejezve, ezt számítjuk át a tényleges szükségletre, aszerint, hogy egyegy trágyafajta hány százalék tápanyagot tartalmaz. (Pl. a szuperfoszfát 100 kg-ja 18 % foszfort tartalmaz.) Ha a norma szerint 100 m2-re 0,50 kg kell, a talajba 2,77 kg szuperfoszfátot kell tennünk. A szőlőskerteket szerves- és műtrágyával trágyázzuk. A legalkalmasabbak pl. az istállótrágyák, komposzt, trágyalé és a zöldtrágyázás. Az istállőtrágyát 3 évente használjuk, általában ősszel, mert tápanyagai lassan szabadulnak fel, és ha azt akarjuk, hogy hatását tavasszal fejtTalajművelés gyedik évben nyugodtan lehet a fa alá rövid gyökérzetű növényeket ültetni abban az esetben, ha lehetőség van az öntözésre. A felvételünkön látható kert fái alá — félkörben — virágokat ültettek, amely konzervált hulladék acéllemezzel van elválasztva a kert többi részétől. Ez az ötlet főleg a rekreációs célokat szolgáló kertekben hasznosítható melyekben a környezet szépsége kerül előtérbe. Kép és szöveg: —kalita— Látván a tövek gyönge fej-! lődését, többen is kérdezték tőlem az utóbbi hetekben, hogy helyes eljárás-e, ha a tövek leveleit letördelik, arra gondolván, hogy így a bimbók több tápanyaghoz jutnak. Nos, ez nem vezet eredményre, sőt visszaveti a növények fejlődését, mert kevesebb tápanyagot képesek áthonosítani és ezért a lombtalan növények bimbói csak vontatottan alakulnak ki. Ha a növény a kellő magasságot elérte, akkor a csúcsát visszacsípjük, mert ezzel a további növekedést korlátozzuk. A visszacsípéskor nyert levél-* rózsát a háziasszony úgy készítheti el, mint a legzsengébb kelkáposztát. A bimbóskel az őszi hónapokban már nem igényel sok meleget, ezért még novemberben-decemberben is tovább fejlődik, és ebben még a fagyok se akadályozzák meg. Előfordult már. hogy az októberben teljesen fejletlennek látszó tövek karácsony tájára rakódtak be bimbókkal és szép terméssel örvendeztettek fneg. A bimbóskel kifejezetten fagytűrő növény, benne a nálunk előforduló téli hidegek semmi kárt nem tesznek. E- zért szokásos módszer az, hogy csak annyi bimbót szedünk le, amennyit a háziaszszony az adott időpontban felhasználni kíván, a többit a szabadban hagyjuk a hozzá hasonlóan fagytűrő póréhagymával együtt. Ha a bimbók kellően kifejlődtek, akkor annak sincs semmi akadálya, hogy az egész állományt betakarítsuk, mert a kelbimbók nagyon alkalmasak a fagyasztásra. A megtisztított bimbókat -négy-öt perces előfőzés után rakjuk műanyag zacskókba, és fagyasszuk le őket téli-tavaszi felhasználásukig. A szabadban telelt növények betakarítását tebruár végéig be kell fejezni, mert ekkor a bimbók már kinyílnak és fogyasztásra alkalmatlanná válnak. A helyükre egyébként is szükség ven a következő évi termelésnél. A bimbóskel nagyon hasznos növény, mert a szára és a levelei is hasznosíthatók. A házinyulak, a tyúkok, a kacsák és a libák éppen úgy szívesen fogyasztják az összeaprított szárat és a levelet, mint a juhok, a kecskék és a szarvasmarhák. A tehenek tejhozama kifejezetten emelkedik, ha a szokásos silótakarmányukba 15—20 százalékos arányban kelbimbószecskát vegyítünk. A bimbóskel gyökerei elég nehezen korhadnak el, ezért a tövestül kitermelt példányok gyökereit vágjuk le. és összeaprítva komposztáljuk. A földes gyökérzetet takarmányozásra ne használjuk. (N) Télen pihen a kert, de nem pihen a kiskertész fantátáziája: ilyenkor ugyanis több idő akad a kerttervezésre, tehát arra, hogy miként is lehetne a „birodalmat“ szebbé, termnbbé varázsolni. A mellékelt első felvételünk egy „babis felfuttathatunk az olcsón előállított kordonra. A második felvétel arra utal, hogy a fák alatti „holt“ területek is hasznosíthatók, ha tudjuk, hogyan és mikor. Szakemberek véleménye szerint az ültetéstől számított ne
