Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-29 / 48. szám

SZABAD FÖLDMŰVES.

1988. novemb'er 29«

12

Az anyagi érdekeltség elvei a belüzemi önelszámolás keretében

Irta: PISCH LÁSZLÓ agrármérnök, a tudományok kandidátusa, a Somorjai (Šamorín) Kék Duna Efsz elnöke

Ж belüzemi önelszámolás elveinek az érvényesítése a 7. ötéves tervidőszak feltételei között nem hozta meg teljes mértékben a várt eredményt a belüzemi önelszámolási gazdálkodási szféra intenzifikálásában. Elmaradt főleg a tudományos és technikai fejlesztés hatása, valamint az alapeszközök és az új beruházások hatékony kihasználása. Az alapvető okok abból erednek, hogy:

• továbbra is tart a belüzemi önelszámolás alkalmazásában az elmúlt évek során tapasztalt formalizmus;

0 a mezőgazdasági üzemek fejlesztése nem függ kizárólag a sokéves gazdálkodási eredményeiktől;

0 a belüzemi önelszámolási rendszer tökéletes működéséhez nem jöttek létre az összes feltételek, elsősorban az ötéves terv gazdasági feltételei stabilitásának a biztosítása szempontjából.

Az új tervszerű irányítási rendszer továbbfejlesztésének Irányelvei a 8. ötéves tervidőszak első évétől kezdve a reálisabb feltételek megteremtésére, valamint a belüzemi önelszámolási rendszer tökéletesítésére és elmélyítésére ösztönöznek. A tervszerű Irányítási rendszer minden területén ugyanis kedvezőbb feltételek alakultak ki a belüzemi önelszámolás tökéletesebb érvényesítéséhez Vonatkozik ez a tervezés egész folyamatára, az ár- és a hitelpolitikára, a finanszírozásra, valamint az anyagi érdekeltségre, főleg a bérek és a jutalmak szabályozása tekintetében.

A belüzemi önelszámolás intenzivebb érvényesülésének feltételei az anyagi érdekeltség területén abban az esetben alakulhatnak ki, ha az anyagi érdekeltség közvetlenül az elért eredményekre, illetve a termelésnövekedésre kötődik. Továbbá, ha növekszik a tervezett feladatok igényessége, elsősorban a hatékonyság, a munka minősége, illetve ezen mutatók számának csökkentése szempontjából. A személyi anyagi érdekeltség területén fokozatosan át kell térni a bértömeg alacsony szintű növekedéséről a bérfejlesztés növekedési normatíválra, valamint a bérnormatfvák stabilizálására az ötéves tervidőszak során. Továbbá növelni kell a béreszközök tömegét és a jutalmazási alap részarányát, s végül lehetővé kell tenni a bérpolitika üze* men belül! jrányftását.

Az állami és a szövetkezeti szektor üzemi és belüzemi szintű anyagi érdekeltségének a rendszerébe bevezették a jutalmazásra szánt eszközük egytényezős szabályozását a szintetikus gazdasági mutató, vagyis a módosított teljesítmények képzésének a függvényében. A bérforrások igényesebb fejlesztési feltételeiről van szó. A tervszerű irányítási rendszer intézkedései fgy hatékonyabb nyomást gyakorolnak a termelés intenzitásának a növelésére, a költségek csökkentésére, a jövedelmezőség és a munkatermelékenység növelésére, e munkaszervezés és az irányítás tökéletesítésére, főleg a legújabb tudományos-műszaki ismeretek és a haladó gyakorlati tapasztalatok kihasználásával.

Ismeretes, hogy a tervezett módosított teljesítmények teljesítésétől, illetve nem teljesítésétől függően növekszik, illetve csökken a jutalmazásra szánt eszközök tervezett tömege. A szövetkezetekben minden százaléknyi túlteljesítésért, illetve nem teljesítésért 0,35 — ha a módosított teljesítmények szintje nem éri el a kiinduló alapot akkor 0,6 —, az állami gazdaságokban túlteljesítés esetén 0,5, nem teljesítés esetén pedig 1 százalékkal növekszik illetve csökken a jutalmazásra szánt eszközök tömege.

A mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexumban a tervszerű irányítási rendszer 8. ötéves tervidőszakra előirányzott intézkedéseinek nélkülözhetetlen részét képezi a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésére irányuló program következetes végrehajtása. Politikai és gazdasági szempontból a következő feladatokról van szó;

■ az elvégzett munka és az érdem szerinti jutalmazás elveinek'hatékonyabb érvényesitéséről, a differenciált bérezés elmélyítéséről, a személyi anyagi érdekeltségnek a döntő jelentőségű gazdasági célok — vagyis a hatékonyság, a minőség és a gazdaságosság — függvényében történő szabályozásáról;

■ az üzemi szabályokba rögzített hatékony bérezési módszerek alkalmazása révén megvalósított bérezési intézkedéseknek a teljesítmény szerinti jutalmazással való szoros összekapcsolásáról. valamint a megfelelő nyomás kifejtéséről a terme'ési, a technológiai, a munka- és a bérezési fegyelem betartására;

■ a személyi anyagi felelősség növeléséről, egyrészt a nem megfelelő minőségű munkáért, a feladatok nem teljesítéséért, a teljesítmények és a munkafegyelem területén tapasztalt hiányosságokért, másrészt pedig a munka és a intalőm mértékének hatékonyabb ellenőrzéséért;

■ a munkaszükséglet szabványainak, valamint a többi gazdasági-műszaki szabvány — minőség, anvae- és energiafogyasztás, kapacitások kihasználása. erőtaknrmánv-foevasztás stb. — szüntelen tökéletesítéséről és bővítéséről, az öntünzn és a ha*ékonv iu'alntazási módszerek alkalmazásáról, az alapbérek és a bér ösztönző részének hatékony és érzé- , ke’hetó differenciálásáról az elvégzett munka mennyiségétől és minőségétől függően;

Ш a kedvező feltételek megteremtéséről a tudománvos-mfíszaki feilesztés hatőknnysáeának a növelése, valamint ezek rugalmas gyakorlati alkalmazása érdekében. A munkáért járó intalőm nagvsáeánek és a végeredményen igazolható mnnka részesedésének az összehangolásáról, m!nd a tarifaesonortokba valő besorolás, mind a bér ösztönző részének a meghatározása tekintetében;

P végezetül a belüzemi önelszámolási rendszer szilárdításáról a hriffádszerü munkaszervezés és javadalmazás fokozatos érvénvesítése érdekében a kedvező felté*elek megteremtéséről, s ezá'tal az iránvítős a’acsonyabb fokain lévő dolgozók log- és felelősségkörének a megszilárdításáról, a batékonv, de egyszerű ju*a1mazási módszerek alkalmazásáról, valamint a munkakezdeménvezés és a szocialista versenymozgalom sokoldalú fejlesztéséről.

A felsorolt feladatok belüzemi szintű gyakorlati alkalmazása az érdem szerinti iutalmazás alaokérdéselnek a megoldását segíti elő. Különösen igényes feladatról van szó, amelynek gyakorlati alkalmazása a béreszközök szabályozásának szigort tott körülményei és a béreszközök fejlesztésének igényesebb feltételei között történek.

A bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésére irányuló program И. szakaszának előkészítése és realizálása során az egységes földmííves-szövetkezetekben az alábbi tényeket célszerű figyelembe vonni: A. manuális dolgozók tarifának a növelését — amely az etsz-ekben 16.5. az állami gazdaságokban 18. a mezőgazdasági építészeti vállalatoknál 24. az élelmiszeriparban pedig 12.5 százalékos növekedésnek felel meg — a következőképpen kell biztosítani:

4- a termelésben a munkaszükségleti normáknak, a kisegítő és a szolgáltató ágazatokban, valamint a gazdasági-műszaki funkciókban pedig a létszám normáinak az objektivizálásával;

4- a munkaszervezés tökéletesítésével, a munkaidő jobb kihasználásával, az órabér korlátozásával és a teljesítménybér — mint alapjntalmazási forma — érvényesítésével, az improduktív munkaköltségek csökkentésével, a nyilvántartás tökéletesítésével;

4 a túlórák számának a csökkentésével és a munkarend módosításával;

4 a kezdeményező tervezés bevezetésével, valamint a módosított teljesítmények kívánt szintű növelésével s ezeknek az év folyamán történő túlteljesítésével.

Lényegesebb változás történik a gazdasági-műszaki dolgozók jutalmazásában. A bértarifák nem növekednek, viszont az érdem, valamint a termelési és gazdasági eredményeken való részesedés szerinti jutalmazás a személyes értékelés révén érvényesül. ,

František Pitra, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára az idén április 3-án a belüzemi önelszámolással, valamint a brigádszerű munkaszervezési és javadalmazási rendszer alkalmazásával kapcsolatban megtartott szemináriumon kiemelte a megfelelően megválasztott anyagi érdekeltség szükségszerűségét, amely egyik alapvető eszköze a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexummal szemben támasztott követelmények végrehajtásának. Rámutatott annak a fontosságára, miszerint az anyagi érdekeltség rendszerét olyan irányba kell terelni, hogy ez ösztönző legyen mind az üzemek, mind a munkaközösségek és az egyének számára. Ami előnyös a társadalomnak, előnyös kell, hogy legyen a szervezeteknek, s egyben egyezzen a személyi érdekkel is. Ebben a szellemben kell támogatni a szocialista vállalkozást, a társadalmi munkatermelékenység, valamint a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban történő befektetések hatékonyságának a növelését.

A helyesen megfogalmazott ösztönzést vagyis az anyagi érdekeltségnek célszerűen megszabott alapelveit a legkisebb belüzemi egységekre kell lebontani. Azon egységekre, melyek nemcsak gazdasági, hanem szociális és politikai szerepet töltenek be. Az üzemen belüli ösztönzésnek az a célja, hogv hatékonyan serkentse a munkaközösségekre, az egyénekre és a belüzemi önelszámoló egységekre ható gazdasági szabályozók rendszerét. Másképpen fogalmazva: ennek az alapelvnek lényege az anyagi ösztönzésre szánt eszközöknek olyan elosztásában rejlik, amely a munkaközösségeket és az egyéneket a saját belüzemi egységük — s ezáltal az egész üzem — feladatainak a leghatékonyabb teljesítésére ösztönzi.

A kU'önbiíző bérezési formák hatékonyságának az értékelése során szerzett tapasztalatok — a belüzemi önelszámolás keretében az eredményekre épülő anyagi érdekeltséggel kapcsolatban — a következőek:

0 az alapbérek tekintetében a részesedési bérek bizonyultak a leghatékonyabb formának, mert összefüggésüket fejezik ki, mind az elvégzett munka mennyiségével mind ennek minőségi mutatóival. Ez a bérezési forma viszont nem kapcsolódik a terme’ési költségekhez, ezért célszerű ezt a gazdasági eredményekhez fűződő prémiumrendszerrel kiegészíteni;

0 a bér ösztönző részével kapcsolatban a számításba jöhető bérezési formák közé az eredményekre alapozott prémiumrendszer, valamint a gazdasági eredményeken való részesedés tartozik. Mindkét bérezési forma közvetlenül kapcsolódik a belüzemi önelszámolási egységek eredményeihez. Ezért a béreszközök fejlesztése során ügyelni kell arra, hogy a bér ösztönző része a béreszközök tömegének legalább a 16—20 százalékát képezze. Csakis így biztosítható ösztönző hatása.

A béreszközök belüzemi átcsoportosításának szabályozása háromféle módszer segítségével történhet:

И az egytényezős bérszabályozás — a béreknek a teljesítményeken, illetve a termelés nagyságán valő részaránya — alkalmazása. Ez a módszer egyszerű, ám nem megfelelő, mivel meg nem érdemelt jutalmakhoz is vezethet, például a melléküzemági termelésben. Azon ágazatokban sincs jelentősége, ahol a termelésnövekedés szabályozott, viszont kfvánatos a minőség javítása, illetve a gazdaságosság növelése;

■ a módosított teljesítmények képzésére kapcsolódó bérszabályozás figyelembe veszi a termelési költségeket, azonban a belüzemi bérszabályozás szempontjából ez a módszer sem felel meg teljes mértékben;

И a kéttényezős bérszabályozási rendszer bizonyult az egyedüli objektív és hatékonyan ösztönző módszernek. Az alapbért az elvégzett munka mennyisége, a bér ösztönző részét pedig a minőség és a munka végeredménye szerint fizetik ki. E- zért az üzemi szinten történő jutalmazás esetén, valamint a béreszközöknek a belüzemi egységekre való lebontásakor a béreszközök tömegét két részre; az alapbérre és az ösztönző részre keli bontani.

(Folytatjuk)

A konferencia Jó alkalom volt a fiatal közgazdászok és a közgazdasági tudományok „nagyjai“ közötti baráti eszmecserére ,

Fiatalok a tudomány szolgálatában

A Szocialista Ifjúsági Szövetség III. kongresszusán, egyik alapvető feladatként jelölte meg a fiatal szakemberek részvételének a növelését a tudományos-műszaki fejlesztés, valamint az itt elért eredmények gyakorlati alkalmazása területén. E cél megvalósítása érdekében a SZISZ Központi Bizottsága és a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia együttes szervezésében megalakult a tudományos-kutatás szakaszán tevékenykedő fiatal szakemberek szekciója. Az ország főiskoláiból és kutatóintézeteiből, de a mezőgazdasági üzemekből is a SZISZ-Alapszervezetek révén a székeié köré tömörülő fiatal tudományos kutatók és agrárszakemberek ma már összesen 12 mnnkacsoport keretében fejtik ki tevékenységüket. Az egyes munkacsoportok tevékenysége a mezőgazdasági—élelmiszeripari komplexum valamennyi ágazatának tudományos-kutató területét érinti.

A fiatal szakemberek szekciójának az az elsőrendű célja, hogy országos viszonylatban egyesítse és aktivizálja a fiatal tudományos kutatók és agrárszakemberek tevékenységét, továbbá tág teret biztosítson számokra alkotó munkájuk kifejtése érdekében, fóleg a tudományos-műszaki fejlesztés területén. így a fiatal szakemberek munkáját a társadalmilag szükséges időszerű tudományos-kutató feladatok megoldására irányítja. Ezen kérdések közé sorolható például a biotechnológia, a génsebészet, a mikroelektronika, a munkaszervezés és az irányítás ésszerűsítése, valamint az automatizált rendszerek fejlesztése.

Az egyes szakcsoportokba tömörülő fiatal agrárszakemberek aktiv tevékenységet fejtenek ki saját intézetük tudományos-kutató feladatainak a megoldásában, valamint az elért eredmények gyakorlati alkalmazásában. Tagjai a komplex ésszerűsítő brigádoknak, s aktív részesei az újító- és a feltalálómozgalomnak. Évente tudományos konferenciákat rendeznek. Jelentős a szakelőadói és a publikációs tevékenységük is. Tevékenységük eredményeit és távlatait az országos mezőgazdasági kiállításokon is szemléltetik, illetve Ismertetik.

A tudományos-kutatás fiatat szakemberei szekciójának úgyszólván hatéves tevékenysége igazolja ennek a mozgalomnak jelentőségét és létjogosultságát. Az eddig elért eredményeken jelentős mértékben részesedett a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum közgazdasági, U- zemirányítási és szervezési kérdéseivel foglalkozó szakcsoport. A szakcsoport tagjai a Prágai, a Brnói és a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola, a Kassai (Koiice) Állatorvosi Főiskola, a Bratislava! Közgazdaságtani Főiskola, a Prágai és a Bratislava! Agrár- és Élelmiszergazdaság) Tudományos Kntatőintézat fiatal tudományos munkatársai, valamint a mezőgazdasági üzemek közgazdasági szakemberei közül verbuválódnak. Ennek a szakcsoportnak az elsők között sikerült aránylag szóles kört tevékenységet kifejtenie.

A szakcsoport fokozott aktivitását

igazolta az október 30—31-én megtartott immár VI. országos tudományos konferenciája, amelyen úgyszólván hetven Hatat közgazdász vett részt. Közülük négyen a Magyar és a Lengyel Népköztársaságból. A kétnapos rendezvény össze volt kapcsolva a legjobb tudományos munkáért folytatott verseny eredményeinek a kihirdetésével is.

A konferencia tematikus beállításának mottója volt; „A mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari termelés intenzilikálása a CSKP XVII. kongresszusát követő időszakban“. A főbeszámolót Pavol Ambro S, professzor, a Bratislava! Közgazdaságtani Főiskola munkatársa tartotta. Beszámolójában a mezőgazdasági üzemek stratégiai döntéshozatalának a hatékonysággal kapcsolatos alapvető ^mutatóival foglalkozott. P 6 s a Lajos mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa, az SZLKP Központi Bizottságának a munkatársa beszámolójában azon alapvető tényezőkre mutatott rá. amelyek a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum gazdasági fejlesztésének gyorsítását teszik lehetővé. Peter B i e- 1 i к mérnök, a tudományok kandidátusa, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola munkatársa hozzászólásában pedig a fiatal közgazdász agrárszakemberek eddigi tevékenységét és a tudományos-műszaki fejlesztésben betöltött szerepét értékelte.

Az idén első ízben a szakcsoport tagjai két szekcióban folytatták munkájukat. Az első szekció témaköre a matematikai módszerek és a számítástechnika alkalmazásának a kérdéseire irányult, a második szekcióban pedig a közgazdasági, üzemirányítási és szervezési kérdések kerültek napirendre. A két szekció keretében összesen" 45, a szocialista versenybe beiktatott tudományos munkát értékeitek. A versenybe besorolt munkák közül a legnagyobb arányban — összesen 15 munkával — a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola munkatársai részesedtek. A Bratislava! Agrár- és Élelmiszergazdaság] Tudományos Kutatóintézet hét, a Prágai Mezőgazdasági Főiskola pedig hat tudományos dolgozattal képviselte tagjait.

Ал értékelőbizottság javaslata alapján az első helyen )án Záhoran mérnök, a tudományok kandidátnsa, a Bratislava) Közgazdaságtani Főiskola munkatársa végzett. Ez a legjobbnak minősített tudományos munka a kooperáció szerepével foglalkozott, különösen a mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának a fejlesztésében. A témakört a fiatal közgazdász a Piešťany) III. kooperációs körzet példáján mutatta be, illetve elemezte. A második helyen Iveta Zenteková mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola munkatársa végzett — a kezdeményező tervezés szerkezetének modellezésével kapcsolatos tudományos munkájával. Az értékelőbizottság javasolta mind a két tudományos munkáért a SZISZ Központi Bizottsága és a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémi közös elismerő oklevelének az odaitélését.

KLAMARCSIK MARIA

A szekcióban folytatott munka keretében a szerzőknek meg kellett védeni a versenybe besorolt tudományos munkájukat

Štefan KrajCovic felvétele)