Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-19 / 29. szám

/ 1986. július 19. .SZABAD FÖLDMŰVES. KUBA NEMZETI ÜNNEPEN Ä Moncada-laktanya ostromának évfordulója — 1953. július 26. — a szocialista Kuba nemzeti ünnepe. Ilyenkor felidézik a felszabadító moz­galomban új szakaszt nyitó fegyveres összecsapást, s a győztes forradalom legjelentősebb eseményeit. Azokat a viharos változásokat, amelyek új tár­sadalmi távlatokat, új utakat nyitot­tak a gyarmati függőségből kiszaba­dult önállóságot nyert nép előtt. A radikális földreformot, amely felszá­molta a nagybirtokrendszert, meg­kezdte az állami gazdaságok és szö­vetkezetek szervezését 1959-ben. Az amerikaiak blokád- és intervenciós politikájával szembeszálló, rengeteg önfeláldozást, erőfeszítést igénylő helytállásukat. A második földrefor­mot 1963-ban, amely megszüntette az agrárburzsoáziát mint osztályt, s a­­melynek révén Kuba áttörte az USA gazdasági blokádját. Azt a sokoldalú segítséget, amelyet a szocialista or­szágok támogatása jelent, a KGST nyújtotta lehetőségeket, amelynek 1972-től tagja Kuba is. A szigetország gazdasági fejlődésé­nek egyensúlyát éppen ez a KGST­­-tagság szavatolja. Hosszú éveken keresztül okozott gondot a blokád, majd a hetvenes évek végén a cukor árának esése, illetve stagnálása. Az erőteljes' mezőgazdasági orientáció mellett a KGST segítségével megin­dult a nikkel- és kobalttermelés fej­lesztése. 1975-ben a Kubai Kommu­nista Párt megtartotta I. kongresszu­sát, ekkor hagyták jóvá az első öt­éves tervet. 1980-ban a II. kongresszus arról adhatott számot, hogy létrejöttek a gazdaságirányítási és tervezési rend­szer főbb alkotóelemei és mechaniž­­musat. Olyan mutatók kerültek a ter­vezésbe, mint a beruházás, a költség­­tényező, a nyereség, a rentabilitás. Meghatározták a költségvetésnek az állami vállalatokból és más források­ból származó bevételeit is. A Kubai KP az idén, februárban megtartott III. kongesszusa az elmúlt ötéves tervidőszakot úgy értékelte, mint a forradalom óta eltelt évtize­dek legsikeresebb gazdasági és szo­ciális fejlődés időszakát. A kritikus hangvételű beszámoló a haladást a­­kadályozó jelenségek elemzésének is nagy teret szentelt. Azt is kiemelte, hogy nem dolgoztak következetesen a gazdaságirányítási és tervezési rendszer tökéletesítésén. Az ágazati szemlélet sok esetben fölébe került az össztársadalmi érdekeknek. Fidel Castro államfő a Kubai KP PB gazdasági tanácskozásán néhány hét­tel ezelőtt kifejtette, hogy a gazda­ságirányítási í és tervezési rendszer keretében a rnelyes döntések mellett számos hibás határozatot is hoztak. Rámutatott, hogy a rentabilitás szem­pontjának továbbra is szerepet kell játszania, ám szükség van olyan köz­ponti intézkedésekre is, amelyek köz­vetítenek bizonyos, a szocialista vál­lalatok által betartandó forradalmi elveket. A normák és bérek felülvizs­gálatának szükségességét említette. Határozatot hoztak a gazdaságirányí­tási rendszer módszereinek kiigazítá­sáról. Ezt követően bejelentették a gazdaságirányítási rendszer országos bizottságának létrejöttét. Az új testü­letet minisztert rangban Benavides Rodriques, az állami munkaügyi és társadalombiztosítási bizottság eddigi elnöke irányítja. Hogy mennyiben járulnak hozzá ezek az intézkedések a kongresszu­son elmarasztalt hibák és hiányossá­gok, a gazdaságban tapasztalható le­maradások felszámolásához, azt a következő időszak eredményei mutat­ják meg. Ezért feléje forduló figyelmünkben, ünnepi kívánságainkban egyaránt az az őszinte baráti szándék munkál — bár tapasztalatainkból merítve elke­rülhetnék a buktatókat —, hogy si­keresen haladhassanak előre az ál­taluk elképzelt úton a kubai nép szá­mára jólétet, biztonságot, békét és függetlenséget teremtő fejlett szocia­lista társadalom megteremtése felé. A szovjet-francia csúcstalálkozó Jó példa Európának és az egész világnak Jóakarat - versenyek 'A béke olajágának jegyében érkező hír — mindig jó jel. Különösen jó most, amikor az emberiség létkérdéseiben vá­runk biztató megegyezést, a le­szerelésben előrelépést, és kü­lönösen nagy jelentőségű azért, mivel az ENSZ által meghirde­tett nemzetközi békeévben ke­rült rá sor. „A versenynek már maga a neve is mélyen szimolikus. Épp a jóakarat az, amelyre az em­berek és nemzetek, az államok és kormányok közötti viszony­ban ma sokkal nagyobb szük­ség van, mint bármikor koráb­ban. A jóakarat megnyitja a határokat, és lehetővé teszi napjaink kulcsjontosságú kér­déseinek megoldását. Válasszon el bennünket, a Főid lakóit bár­milyen távolság, és legyenek nézeteink, valamint életmódunk bármilyen különböző, találkoz­nunk kell, beszélnünk kell egy­mással, tisztességes versenyben kell küzdenünk egymással. Ez ’ mindig hozzájárult a kölcsönös megbecsülés és az együttműkö­dés légkörének kialakításához. Enélkül Földünket nem óvjuk meg a katasztrófától." Ezek­kel a szavakkal nyitotta meg Moszkvában, július 5-én este a Lenin-sladionban a jóakarat­­-versenyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára. A rendezvény jelképe a béke olajága. Ez alatt kezdték el, és folytatták nemes vetélkedésü­ket 70 ország sportolói. Űi vi­lágcsúcsok, szenzációs rekor­dok születtek. Azonban a leg­lényegesebb, hogy új hagyo­mány alapjait rakták le, s a jóakarat-versenyek a béke és barátság jegyében / seregeltetik majd évről-évre a sportolókat. Már maga az a tény is meg­elégedéssel és örömmel tölt el vendégeket, vendéglátókat egy­aránt, hogy a játékokat minde­nekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok sportszerve­zetet, gazdasági körei, valamint közvéleménye közös erőfeszí­téseinek köszönhetően sikerült megrendezni. Így végre véget vetetlek annak az abnormális helyzetnek, hogy a szovjet és az amerikai sportolók nagy nemzetközi versenyeken nem találkozhattak már tíz éve. Hetven ország — köztük az Egyesült Államok — sportolói­nak közvetítésével a béke és a kölcsönös megértés gondolatai­val térhetnek haza a Szovjet­unióból a béke e követei, hogy elmondják benyomásaikat, to­vább vigyék a játékok jelsza­vát: A sport barát ságt ól a bé­kéig a Földönt Azt, hogy történelmi jelentőségű volt-e egy-egy csúcstalálkozó, az idő dönti el. Milyen változásokat indított el, milyen kapcsolatokat erősített meg, milyen hagyományokat terem­tett. A húsz évvel ezelőtti szovjet— francia csúcstalálkozót, Charles de Gaulle moszkvai látogatását két évti­zed tapasztalatai, gyakorlata alapján bátran nevezhetjük történelminek, hi­szen a két ország kapcsolatában még a hidegháború évei sem okozhattak szakadást, a szovjet—francia barát­ság fasizmus elleni harcban edződött szálait a világháború utáni nyugati szovjetellenesség sem tudta szétsza­kítani. ha ítt-ott össze is zilálta A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására — viszo­nozván Mihail Gorbacsov elmúlt évi párizsi meghívását — négynapos hi­vatalos látogatáson Moszkvában járt Francois Mitterrand francia köztár­sasági elnök és felesége. Az S7.KP KB főtitkára a vendégek tiszteletére adott díszvacsorán emlékeztetett rá, hogy az elmúlt két évtized tapaszta­latai meggyőzően bizonyítják, ameny­­nyiben két fél a politikai, gazdasági, kulturális és inás kapcsolatok fej­lesztésében akaratot és kitartást ta­núsít. az mindenki számára hasznos. A Szovjetunió kész tovább bővíteni együttműködését Franciaországgal, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a szovjet-francia párbeszéd is­mét a világpolitika egészséges ten­denciáinak hordozóivá váljon. Ezt az őszinte igyekezetei és eltö­kélt szándékot bizonyította mind a tárgyalások hangneme és tartalma, mind a gazdag program, amelynek során a francia vendégek kicserél­hették tapasztalataikat és áttekint­hették a Jelenlegi helyzetre vonatko­zó álláspontokat a legmagasabb ran­gú szovjet vezetőkkel. A francia köztársasági elnök le­rótta kegyeletét a fasizmus elleni harcban elesett szovjet katonák em­léke előtt, ellátogatott a Csillagvá­rosba. Közben a párbeszéd más szin­ten is folytatódott. Tárgyaltak a két ország kereskedelmi és gazdasági együttműködéséről, s külügyminisz­teri szinten a kelet-nyugati kapcsola­tokról. Megállapították, hogy a francia ál­lamfő és Mihail Gorbacsov mostani moszkvai tárgyalásai, akárcsak a ta­valy októberi párizsi legfelsőbb szin­tű találkozó, jó alapot teremtenek a két fél álláspontjának közelítéséhez számos fontos kérdésben és hozzájá­rulnak az európai biztonság erősíté­séhez az összeurópai együttműködés bővítéséhez és a nemzetközi helyzet átfogó javításához. Pozitívan értékeltét a szovjet­­francia gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés eredményeit és távlatait. A szovjet kormányfő, Nyikolaj Rizskov rámutatott, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött széles körű feladatok teljesítése meg­teremti a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatai hatékonyabb és éssze­rűbb kihasználásának feltételeit. A két fél kifejezte, érdekük az együttműködés progresszív formái­nak, köztük az ipari és kereskedelmi kooperációnak a kihasználása. Meg­állapították, megvannak a lehetősé­gek a kölcsönösen előnyös kapcsola­tok aktivizálására, számos konkrét területen, például az atomenergetikai iparban és a mezőgazdasági-ipari komplexum terüleién. A szovjet—francia együttműködés a világűr békés kihasználásában az egyik fő célja a két ország tudósat és szakértői közös kutatásainak. Fennállásának 20 éve alatt a szov­jet-francia űregyüttműködés megszi­lárdult. A szovjet műholdak, az űr­hajók, az orbitális és bolygóközi űr­állomások a francia tudósok számára lehetővé tették egyedülálló asztrofi­zikai, geofizikai és technológiai kí­sérletek megvalósítását. Négy évvel ezelőtt megvalósult a közös űrrepü­lés egy francia kutató-űrhajós rész­vételével. Most megkezdődtek az elő­készületek a második közös szovjet­­-francia űrexpedícióra. Amikor Francois Mitterrand négy­napos hivatalos látogatásának záró­napján szovjet és külföldi újságírók­kal találkozott, részletesen elemezte a biztonságra és a lázas fegyverkezés korlátozására vonatkozó francia kon' cepciót és ezzel összefüggésben hangsúlyozta: Mlhall Gorbacsowai folytatott eszmecseréi több olyan ű| kezdeményezést eredményeztek, ame­lyeket a francia fél gondosan meg­vizsgál és mérlegel. Franciaország érdekelt a leszerelésben, és e kérdés megoldásánál nem állhat félre. A szovjet fél több, komoly indít­ványt terjesztett elő, a stratégiai fegyverek, a közepes hatótávolságú rakéták, a vegyi fegyeverek és a ha­gyományos fegyverzet korlátozására, szögezte le a francia államfő. Majd megállapította, hogy a szovjet állam élén modern típusú politikus áll, aki tisztában van a jelenlegi helyzet szükségleteivel, erőfeszítéseit az eny­hüléssel, a leszereléssel és az atom-' háborús veszély elhárításával kap­csolatos kérdésekre összpontosítja. Helytelenítette az Egyesült Államok­nak azt a szándékát, hogy megszegi a stratégiai támadőfegyvereket korlá­tozó SALT—II. szerződést. Hangsú­lyozta, hogy országa sikraszálí a meglévő leszerelési megállapodások megtartása mellett, ami az új megál­lapodások kidolgozásának alapfelté­tele. Franciaország nagyon fontos párbeszédet tart fenn a Szovjetunió­val, s Európa keleti és nyugati része közötti kapcsolatokat külpolitikája egyik alappillérének tekinti. Ez a szemlélet összhangban van • azzal a szovjet kívánsággal, hogy a Szovjetunió és Franciaország a jövő­ben is szolgáljon jő példaként Euró­pának és az egész világnak a békés együttműködésre és egymás törekvé­seinek tiszteletben tartáséra. Már ötmiliiárd... Néhány nappal ezelőtt közölték a hírügynökségek, hogy az ENSZ szá­mításai szerint már megszületett va­lahol az a gyermek, akivel együtt ötmilliárdnyi lakója van Földünknek. Ötmiliiárd ... Közülük még milliók tengődnek az éhhalál küszöbén, mil­liók élnek a civilizáció legalsó lép­csőfokán, írástudatlanul, kirekesztve a komputerek, az űrrepülőgépek ko­rából és milliók a fajgyűlölet áldoza­taként. Vajon ez az ötmilliárdodik földlakó hová született, milyen körülmények közé? Megéri-e az ezredfordulót, ha az éhező Afrika gyermeke? Lesz-e módja tanulni, ha Chile vagy Dél­­-Afrika elnyomottjai közé tartoznak a szülei? Lehet, hogy Kína dédelge­tett egykéi közé tartozik? Hogy vala-NAMIBIA HffiillNSSGffll .Gazdag aratás" Reagan elnök megszavaztatta a nicaraguai ellenforradalmárok támoga­tására szánt segélyt Tyilman rajza Járhat-e eredménnyel, ha a nem­zetközi közvélemény fölemeli a sza­vát valamely ország belső rendje, el­nyomó politikája ellen? Ezen töpreng az olvasó, amikor a Dél-afrikai Köz­társaság fajüldöző terrorja elleni til­takozásokról kap hétről hétre újabb híreket. Most is töpreng, amikor a Namíbia függetlenségéről Becsben fo­lyó nemzetközi konferenciáról szóló tudósításokat olvassa. Ezen a konferencián felszólalt Stefan Murin csehszlovák külügymi­niszter-helyettes is. Arról beszélt, hogy Csehszlovákia határozottan el­ítéli Namíbia törvénytelen megszállá­sát és kész továbbra is támogatni a namfbiai nép függetlenségi harcát. Namibia ugyanis olcsó nyersanya­gok és mezőgazdasági termékek for­­rása a pretoriai rezsim számára. Nem kevésbé fontos stratégiai szempont­ból sem, mivel á szomszédos afrikai országok, főleg az Angola elleni ag­resszió hídfőállásaként szolgálhat. Ugyancsak Namíbia területén vannak az UNITA angolai kormányellenes szervezet támaszpontjai. A fajüldöző rezsim ezért rúgja fel a nemzetközi jogi normákat, az ENSZ Alapokmá­nyát, hogy pozicióját, agresszív cél­jaihoz ezeket a „kapukat“ megőriz­ze. Anatolij Adamisin, a szovjet kül­döttség vezetője, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének helyettese is kije­lentette, a bécsi konferencián, hogy a Szovjetunió sikraszálí' a dél-afrikai veszélyes feszültséggóc mielőbbi fel­számolásért. Ehhez nagymértékben hozzájárulna, ha a namibiai nép szá­mára biztosítanák az önrendelkezés­re és a függetlenségre való jogot, az integritás és a területi egység meg­őrzése mellett, ha teljesítenék a Na­míbiáról szóló ENSZ-határozatokat. Ha teljesítenék... Milyen körülmények között lenne erre hajlandó a pretoriai rezsim? Csakis akkor, ha az ENSZ Bizton­sági Tanácsa komplex és kötelező szankciókat alkalmazna a Dél-afrikai Köztársaság ellen. Erre azonban mindezideig nem kerülhetett sor, mert Pretoria hűséges szövetségesei megvétózták a javaslatot. Az USA, Nagy-Britannia és Izrael nemcsak gazdasági együttműködésüket folytat­ják tovább „zavartalanul“ a fajüldö­ző rezsimmel — dacára minden otta­ni terrornak, az áldozatok növekvő számának és dacára minden nrszá­­gukbeli tiltakozásnak. Még nukleáris és katonai együttműködésre is haj­landók a Dél-afrikai Köztársasággal. Ľubomír Štrougal a CSSZSZK kor­mányának elnöke a Namibia függet­lenségéről tárgyaló nemzetközi kon­ferencia küldötteinek üzenetet kül­dött ezzel kapcsolatban, amelyben többek között arra mntat rá, hogy népünket mélységesen felháborítja Namíbiának a Dél-afrikai Köztársaság által való törvénytelen megszállása, valamint az, hogy a Dél-afrikai Kbz­­tásaság nem veszi figyelembe az ENSZ Biztonsági Tanácsának és Köz­gyűlésének határozatait. Élesen el­ítéljük a namibiai nép könyörtelen elnyomását és kizsákmányolását. A Dél-afrikai Köztársaságnak ez az apartheid politikája a független afri­kai államok elleni agresszióval e­­gyütt súlyosan veszélyezteti a nem­zetközi békét és biztonságot. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság megerősíti változatlan szolidaritását a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet melyik jóléti államban nörszök vi­gyázzák az álmát? Vagy valamelyik szocialista országban készítik számá­ra az ünnepélyes névadót? Jó eljátszani a gondolattal, hogy az 1936-ban születettek közül bárki hiheti majd, hogy 6 volt az, a nem­zetközt békeév szülötte. Es hogy bé­kében, szerető gondoskodásban, jólét­ben nőhet .fel nemcsak az ötmilliár­dodik, hanem az utána következők nemzedéke is. Hogy a jövő évezred nagy feltalálója, tudósa, vagy politi­kusa lesz és születésének évére gon­dolva a béke tartós megőrzéséért munkálkodik majd, vagy azért, hogy az ötmiliiárd lélekszámon túl szüle­tőknek is jusson kenyér, a fejük fölé fedél és emberhez méltó élet. —h—• (SWAPO) harcával, amely Namíbia népének egyedüli törvényes képvise­lője. Elitéli a nyugati államoknak a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző re­zsinkével való együttműködését, a­­mely hozzájárul a Dél-afrikai Köz' társaság Namíbia népe és területe fe­letti uralmának meghosszabbításához. Felemeljük szavunkat a namibiai nép teljes függetlenségének mielőbbi meg­adásáért, annak az ENSZ-tervnek az alapján, amelyet a Biztonsági Tanács 1978. évi 435-ös határozata tartalmaz. Ez a határozat az ország egységének és területi épségének tiszteletben tar­tását sürgeti. Lesz-e foganatja e tiltaknzfisnak? Csakis akkor, ha Dél-Afrikai szö­vetségesei — éppen a legnagyobb nyugati hatalmak — változtatnak magatartásukon. S erre mikor és ho­gyan lennének hajlandók? Nos, való­színűleg akkor, ha gazdasági érde­keltségeiket átcsoportosíthatnák más irányba. Volt már rá példa — mint a Fülüp-szigetek esetében Is —, hogy ha egy-egy általuk támogatott rezsim túlságosan lejáratta magát — és őket, a szövetségeseket, — akkor lemondtak a támogatásáról, bukni hagyták. Most, éppen a nemzetközi közvéle­mény nyomására és alakulása révén mind az USA-ban, mind Nagy-Britan­­niában szaporodnak, fel-fellángolnak a tiltakozások e szövetséges! szolida­ritás, sZcmhúnyás ellen. A bécsi kon­ferencián mély felháborodást keltett a Közös Piac 17 országát képviselő brit küldött beszéde, aki enyhén szólva nem támogatta az apartheid elleni szekciók meghozatalát. Ha ez a felháborodás, az ENSZ ha­tározatai betartását követelő hang a konferencia után sem halkul, hanem újra meg újra ostorolni fogja az em­lített nyugati országok hatalmi szer­veit talán változtatnak majd a maga­tartásukon, és támogatóik nélkül e fajüldöző kormány — bukásra lesz ítélve. . —mészáros—'

Next

/
Thumbnails
Contents