Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-19 / 29. szám
/ 1986. július 19. .SZABAD FÖLDMŰVES. KUBA NEMZETI ÜNNEPEN Ä Moncada-laktanya ostromának évfordulója — 1953. július 26. — a szocialista Kuba nemzeti ünnepe. Ilyenkor felidézik a felszabadító mozgalomban új szakaszt nyitó fegyveres összecsapást, s a győztes forradalom legjelentősebb eseményeit. Azokat a viharos változásokat, amelyek új társadalmi távlatokat, új utakat nyitottak a gyarmati függőségből kiszabadult önállóságot nyert nép előtt. A radikális földreformot, amely felszámolta a nagybirtokrendszert, megkezdte az állami gazdaságok és szövetkezetek szervezését 1959-ben. Az amerikaiak blokád- és intervenciós politikájával szembeszálló, rengeteg önfeláldozást, erőfeszítést igénylő helytállásukat. A második földreformot 1963-ban, amely megszüntette az agrárburzsoáziát mint osztályt, s amelynek révén Kuba áttörte az USA gazdasági blokádját. Azt a sokoldalú segítséget, amelyet a szocialista országok támogatása jelent, a KGST nyújtotta lehetőségeket, amelynek 1972-től tagja Kuba is. A szigetország gazdasági fejlődésének egyensúlyát éppen ez a KGST-tagság szavatolja. Hosszú éveken keresztül okozott gondot a blokád, majd a hetvenes évek végén a cukor árának esése, illetve stagnálása. Az erőteljes' mezőgazdasági orientáció mellett a KGST segítségével megindult a nikkel- és kobalttermelés fejlesztése. 1975-ben a Kubai Kommunista Párt megtartotta I. kongresszusát, ekkor hagyták jóvá az első ötéves tervet. 1980-ban a II. kongresszus arról adhatott számot, hogy létrejöttek a gazdaságirányítási és tervezési rendszer főbb alkotóelemei és mechanižmusat. Olyan mutatók kerültek a tervezésbe, mint a beruházás, a költségtényező, a nyereség, a rentabilitás. Meghatározták a költségvetésnek az állami vállalatokból és más forrásokból származó bevételeit is. A Kubai KP az idén, februárban megtartott III. kongesszusa az elmúlt ötéves tervidőszakot úgy értékelte, mint a forradalom óta eltelt évtizedek legsikeresebb gazdasági és szociális fejlődés időszakát. A kritikus hangvételű beszámoló a haladást akadályozó jelenségek elemzésének is nagy teret szentelt. Azt is kiemelte, hogy nem dolgoztak következetesen a gazdaságirányítási és tervezési rendszer tökéletesítésén. Az ágazati szemlélet sok esetben fölébe került az össztársadalmi érdekeknek. Fidel Castro államfő a Kubai KP PB gazdasági tanácskozásán néhány héttel ezelőtt kifejtette, hogy a gazdaságirányítási í és tervezési rendszer keretében a rnelyes döntések mellett számos hibás határozatot is hoztak. Rámutatott, hogy a rentabilitás szempontjának továbbra is szerepet kell játszania, ám szükség van olyan központi intézkedésekre is, amelyek közvetítenek bizonyos, a szocialista vállalatok által betartandó forradalmi elveket. A normák és bérek felülvizsgálatának szükségességét említette. Határozatot hoztak a gazdaságirányítási rendszer módszereinek kiigazításáról. Ezt követően bejelentették a gazdaságirányítási rendszer országos bizottságának létrejöttét. Az új testületet minisztert rangban Benavides Rodriques, az állami munkaügyi és társadalombiztosítási bizottság eddigi elnöke irányítja. Hogy mennyiben járulnak hozzá ezek az intézkedések a kongresszuson elmarasztalt hibák és hiányosságok, a gazdaságban tapasztalható lemaradások felszámolásához, azt a következő időszak eredményei mutatják meg. Ezért feléje forduló figyelmünkben, ünnepi kívánságainkban egyaránt az az őszinte baráti szándék munkál — bár tapasztalatainkból merítve elkerülhetnék a buktatókat —, hogy sikeresen haladhassanak előre az általuk elképzelt úton a kubai nép számára jólétet, biztonságot, békét és függetlenséget teremtő fejlett szocialista társadalom megteremtése felé. A szovjet-francia csúcstalálkozó Jó példa Európának és az egész világnak Jóakarat - versenyek 'A béke olajágának jegyében érkező hír — mindig jó jel. Különösen jó most, amikor az emberiség létkérdéseiben várunk biztató megegyezést, a leszerelésben előrelépést, és különösen nagy jelentőségű azért, mivel az ENSZ által meghirdetett nemzetközi békeévben került rá sor. „A versenynek már maga a neve is mélyen szimolikus. Épp a jóakarat az, amelyre az emberek és nemzetek, az államok és kormányok közötti viszonyban ma sokkal nagyobb szükség van, mint bármikor korábban. A jóakarat megnyitja a határokat, és lehetővé teszi napjaink kulcsjontosságú kérdéseinek megoldását. Válasszon el bennünket, a Főid lakóit bármilyen távolság, és legyenek nézeteink, valamint életmódunk bármilyen különböző, találkoznunk kell, beszélnünk kell egymással, tisztességes versenyben kell küzdenünk egymással. Ez ’ mindig hozzájárult a kölcsönös megbecsülés és az együttműködés légkörének kialakításához. Enélkül Földünket nem óvjuk meg a katasztrófától." Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Moszkvában, július 5-én este a Lenin-sladionban a jóakarat-versenyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára. A rendezvény jelképe a béke olajága. Ez alatt kezdték el, és folytatták nemes vetélkedésüket 70 ország sportolói. Űi világcsúcsok, szenzációs rekordok születtek. Azonban a leglényegesebb, hogy új hagyomány alapjait rakták le, s a jóakarat-versenyek a béke és barátság jegyében / seregeltetik majd évről-évre a sportolókat. Már maga az a tény is megelégedéssel és örömmel tölt el vendégeket, vendéglátókat egyaránt, hogy a játékokat mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok sportszervezetet, gazdasági körei, valamint közvéleménye közös erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült megrendezni. Így végre véget vetetlek annak az abnormális helyzetnek, hogy a szovjet és az amerikai sportolók nagy nemzetközi versenyeken nem találkozhattak már tíz éve. Hetven ország — köztük az Egyesült Államok — sportolóinak közvetítésével a béke és a kölcsönös megértés gondolataival térhetnek haza a Szovjetunióból a béke e követei, hogy elmondják benyomásaikat, tovább vigyék a játékok jelszavát: A sport barát ságt ól a békéig a Földönt Azt, hogy történelmi jelentőségű volt-e egy-egy csúcstalálkozó, az idő dönti el. Milyen változásokat indított el, milyen kapcsolatokat erősített meg, milyen hagyományokat teremtett. A húsz évvel ezelőtti szovjet— francia csúcstalálkozót, Charles de Gaulle moszkvai látogatását két évtized tapasztalatai, gyakorlata alapján bátran nevezhetjük történelminek, hiszen a két ország kapcsolatában még a hidegháború évei sem okozhattak szakadást, a szovjet—francia barátság fasizmus elleni harcban edződött szálait a világháború utáni nyugati szovjetellenesség sem tudta szétszakítani. ha ítt-ott össze is zilálta A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására — viszonozván Mihail Gorbacsov elmúlt évi párizsi meghívását — négynapos hivatalos látogatáson Moszkvában járt Francois Mitterrand francia köztársasági elnök és felesége. Az S7.KP KB főtitkára a vendégek tiszteletére adott díszvacsorán emlékeztetett rá, hogy az elmúlt két évtized tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, amenynyiben két fél a politikai, gazdasági, kulturális és inás kapcsolatok fejlesztésében akaratot és kitartást tanúsít. az mindenki számára hasznos. A Szovjetunió kész tovább bővíteni együttműködését Franciaországgal, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a szovjet-francia párbeszéd ismét a világpolitika egészséges tendenciáinak hordozóivá váljon. Ezt az őszinte igyekezetei és eltökélt szándékot bizonyította mind a tárgyalások hangneme és tartalma, mind a gazdag program, amelynek során a francia vendégek kicserélhették tapasztalataikat és áttekinthették a Jelenlegi helyzetre vonatkozó álláspontokat a legmagasabb rangú szovjet vezetőkkel. A francia köztársasági elnök lerótta kegyeletét a fasizmus elleni harcban elesett szovjet katonák emléke előtt, ellátogatott a Csillagvárosba. Közben a párbeszéd más szinten is folytatódott. Tárgyaltak a két ország kereskedelmi és gazdasági együttműködéséről, s külügyminiszteri szinten a kelet-nyugati kapcsolatokról. Megállapították, hogy a francia államfő és Mihail Gorbacsov mostani moszkvai tárgyalásai, akárcsak a tavaly októberi párizsi legfelsőbb szintű találkozó, jó alapot teremtenek a két fél álláspontjának közelítéséhez számos fontos kérdésben és hozzájárulnak az európai biztonság erősítéséhez az összeurópai együttműködés bővítéséhez és a nemzetközi helyzet átfogó javításához. Pozitívan értékeltét a szovjetfrancia gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés eredményeit és távlatait. A szovjet kormányfő, Nyikolaj Rizskov rámutatott, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött széles körű feladatok teljesítése megteremti a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatai hatékonyabb és ésszerűbb kihasználásának feltételeit. A két fél kifejezte, érdekük az együttműködés progresszív formáinak, köztük az ipari és kereskedelmi kooperációnak a kihasználása. Megállapították, megvannak a lehetőségek a kölcsönösen előnyös kapcsolatok aktivizálására, számos konkrét területen, például az atomenergetikai iparban és a mezőgazdasági-ipari komplexum terüleién. A szovjet—francia együttműködés a világűr békés kihasználásában az egyik fő célja a két ország tudósat és szakértői közös kutatásainak. Fennállásának 20 éve alatt a szovjet-francia űregyüttműködés megszilárdult. A szovjet műholdak, az űrhajók, az orbitális és bolygóközi űrállomások a francia tudósok számára lehetővé tették egyedülálló asztrofizikai, geofizikai és technológiai kísérletek megvalósítását. Négy évvel ezelőtt megvalósult a közös űrrepülés egy francia kutató-űrhajós részvételével. Most megkezdődtek az előkészületek a második közös szovjet-francia űrexpedícióra. Amikor Francois Mitterrand négynapos hivatalos látogatásának zárónapján szovjet és külföldi újságírókkal találkozott, részletesen elemezte a biztonságra és a lázas fegyverkezés korlátozására vonatkozó francia kon' cepciót és ezzel összefüggésben hangsúlyozta: Mlhall Gorbacsowai folytatott eszmecseréi több olyan ű| kezdeményezést eredményeztek, amelyeket a francia fél gondosan megvizsgál és mérlegel. Franciaország érdekelt a leszerelésben, és e kérdés megoldásánál nem állhat félre. A szovjet fél több, komoly indítványt terjesztett elő, a stratégiai fegyverek, a közepes hatótávolságú rakéták, a vegyi fegyeverek és a hagyományos fegyverzet korlátozására, szögezte le a francia államfő. Majd megállapította, hogy a szovjet állam élén modern típusú politikus áll, aki tisztában van a jelenlegi helyzet szükségleteivel, erőfeszítéseit az enyhüléssel, a leszereléssel és az atom-' háborús veszély elhárításával kapcsolatos kérdésekre összpontosítja. Helytelenítette az Egyesült Államoknak azt a szándékát, hogy megszegi a stratégiai támadőfegyvereket korlátozó SALT—II. szerződést. Hangsúlyozta, hogy országa sikraszálí a meglévő leszerelési megállapodások megtartása mellett, ami az új megállapodások kidolgozásának alapfeltétele. Franciaország nagyon fontos párbeszédet tart fenn a Szovjetunióval, s Európa keleti és nyugati része közötti kapcsolatokat külpolitikája egyik alappillérének tekinti. Ez a szemlélet összhangban van • azzal a szovjet kívánsággal, hogy a Szovjetunió és Franciaország a jövőben is szolgáljon jő példaként Európának és az egész világnak a békés együttműködésre és egymás törekvéseinek tiszteletben tartáséra. Már ötmiliiárd... Néhány nappal ezelőtt közölték a hírügynökségek, hogy az ENSZ számításai szerint már megszületett valahol az a gyermek, akivel együtt ötmilliárdnyi lakója van Földünknek. Ötmiliiárd ... Közülük még milliók tengődnek az éhhalál küszöbén, milliók élnek a civilizáció legalsó lépcsőfokán, írástudatlanul, kirekesztve a komputerek, az űrrepülőgépek korából és milliók a fajgyűlölet áldozataként. Vajon ez az ötmilliárdodik földlakó hová született, milyen körülmények közé? Megéri-e az ezredfordulót, ha az éhező Afrika gyermeke? Lesz-e módja tanulni, ha Chile vagy Dél-Afrika elnyomottjai közé tartoznak a szülei? Lehet, hogy Kína dédelgetett egykéi közé tartozik? Hogy vala-NAMIBIA HffiillNSSGffll .Gazdag aratás" Reagan elnök megszavaztatta a nicaraguai ellenforradalmárok támogatására szánt segélyt Tyilman rajza Járhat-e eredménnyel, ha a nemzetközi közvélemény fölemeli a szavát valamely ország belső rendje, elnyomó politikája ellen? Ezen töpreng az olvasó, amikor a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző terrorja elleni tiltakozásokról kap hétről hétre újabb híreket. Most is töpreng, amikor a Namíbia függetlenségéről Becsben folyó nemzetközi konferenciáról szóló tudósításokat olvassa. Ezen a konferencián felszólalt Stefan Murin csehszlovák külügyminiszter-helyettes is. Arról beszélt, hogy Csehszlovákia határozottan elítéli Namíbia törvénytelen megszállását és kész továbbra is támogatni a namfbiai nép függetlenségi harcát. Namibia ugyanis olcsó nyersanyagok és mezőgazdasági termékek forrása a pretoriai rezsim számára. Nem kevésbé fontos stratégiai szempontból sem, mivel á szomszédos afrikai országok, főleg az Angola elleni agresszió hídfőállásaként szolgálhat. Ugyancsak Namíbia területén vannak az UNITA angolai kormányellenes szervezet támaszpontjai. A fajüldöző rezsim ezért rúgja fel a nemzetközi jogi normákat, az ENSZ Alapokmányát, hogy pozicióját, agresszív céljaihoz ezeket a „kapukat“ megőrizze. Anatolij Adamisin, a szovjet küldöttség vezetője, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese is kijelentette, a bécsi konferencián, hogy a Szovjetunió sikraszálí' a dél-afrikai veszélyes feszültséggóc mielőbbi felszámolásért. Ehhez nagymértékben hozzájárulna, ha a namibiai nép számára biztosítanák az önrendelkezésre és a függetlenségre való jogot, az integritás és a területi egység megőrzése mellett, ha teljesítenék a Namíbiáról szóló ENSZ-határozatokat. Ha teljesítenék... Milyen körülmények között lenne erre hajlandó a pretoriai rezsim? Csakis akkor, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa komplex és kötelező szankciókat alkalmazna a Dél-afrikai Köztársaság ellen. Erre azonban mindezideig nem kerülhetett sor, mert Pretoria hűséges szövetségesei megvétózták a javaslatot. Az USA, Nagy-Britannia és Izrael nemcsak gazdasági együttműködésüket folytatják tovább „zavartalanul“ a fajüldöző rezsimmel — dacára minden ottani terrornak, az áldozatok növekvő számának és dacára minden nrszágukbeli tiltakozásnak. Még nukleáris és katonai együttműködésre is hajlandók a Dél-afrikai Köztársasággal. Ľubomír Štrougal a CSSZSZK kormányának elnöke a Namibia függetlenségéről tárgyaló nemzetközi konferencia küldötteinek üzenetet küldött ezzel kapcsolatban, amelyben többek között arra mntat rá, hogy népünket mélységesen felháborítja Namíbiának a Dél-afrikai Köztársaság által való törvénytelen megszállása, valamint az, hogy a Dél-afrikai Kbztásaság nem veszi figyelembe az ENSZ Biztonsági Tanácsának és Közgyűlésének határozatait. Élesen elítéljük a namibiai nép könyörtelen elnyomását és kizsákmányolását. A Dél-afrikai Köztársaságnak ez az apartheid politikája a független afrikai államok elleni agresszióval együtt súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság megerősíti változatlan szolidaritását a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet melyik jóléti államban nörszök vigyázzák az álmát? Vagy valamelyik szocialista országban készítik számára az ünnepélyes névadót? Jó eljátszani a gondolattal, hogy az 1936-ban születettek közül bárki hiheti majd, hogy 6 volt az, a nemzetközt békeév szülötte. Es hogy békében, szerető gondoskodásban, jólétben nőhet .fel nemcsak az ötmilliárdodik, hanem az utána következők nemzedéke is. Hogy a jövő évezred nagy feltalálója, tudósa, vagy politikusa lesz és születésének évére gondolva a béke tartós megőrzéséért munkálkodik majd, vagy azért, hogy az ötmiliiárd lélekszámon túl születőknek is jusson kenyér, a fejük fölé fedél és emberhez méltó élet. —h—• (SWAPO) harcával, amely Namíbia népének egyedüli törvényes képviselője. Elitéli a nyugati államoknak a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző rezsinkével való együttműködését, amely hozzájárul a Dél-afrikai Köz' társaság Namíbia népe és területe feletti uralmának meghosszabbításához. Felemeljük szavunkat a namibiai nép teljes függetlenségének mielőbbi megadásáért, annak az ENSZ-tervnek az alapján, amelyet a Biztonsági Tanács 1978. évi 435-ös határozata tartalmaz. Ez a határozat az ország egységének és területi épségének tiszteletben tartását sürgeti. Lesz-e foganatja e tiltaknzfisnak? Csakis akkor, ha Dél-Afrikai szövetségesei — éppen a legnagyobb nyugati hatalmak — változtatnak magatartásukon. S erre mikor és hogyan lennének hajlandók? Nos, valószínűleg akkor, ha gazdasági érdekeltségeiket átcsoportosíthatnák más irányba. Volt már rá példa — mint a Fülüp-szigetek esetében Is —, hogy ha egy-egy általuk támogatott rezsim túlságosan lejáratta magát — és őket, a szövetségeseket, — akkor lemondtak a támogatásáról, bukni hagyták. Most, éppen a nemzetközi közvélemény nyomására és alakulása révén mind az USA-ban, mind Nagy-Britanniában szaporodnak, fel-fellángolnak a tiltakozások e szövetséges! szolidaritás, sZcmhúnyás ellen. A bécsi konferencián mély felháborodást keltett a Közös Piac 17 országát képviselő brit küldött beszéde, aki enyhén szólva nem támogatta az apartheid elleni szekciók meghozatalát. Ha ez a felháborodás, az ENSZ határozatai betartását követelő hang a konferencia után sem halkul, hanem újra meg újra ostorolni fogja az említett nyugati országok hatalmi szerveit talán változtatnak majd a magatartásukon, és támogatóik nélkül e fajüldöző kormány — bukásra lesz ítélve. . —mészáros—'
