Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-22 / 47. szám
Az állatszeretet ereje A Nagykürlösi fVeľký Krtíš) járás egyik kis települése Opa■. va-Lazy már-már hegyvidéki körzetben fekszik. Bár ezen a területen mndig is folyt állattartás, ám — nehéz körülmények- között. Az állattenyésztés persze — a kiváló tenyésztői feltételeknek köszönhetőén korábban is, ma is virágzik. Jozef Zrubec gyermekkora óta szülőfalujában. Opava-Lazy efsz-be, később gépkezelői tanfolyamra küldik, s mint traktoros dolgozik hosszú évekig. Majd, teherautósofőr egészen 1972 ig. Mivel egy baleset következtében komoly egészségkárosodást szenved, állatgondozóként vállal állást 1934-ig. Zrubec bácsi elmondja, hogy tulajdonképpen 1972-ben kezdett el újra otthon is állattartással foglalkozni. Több lelt a Jezef Zrubec: „A kecsketartás haszonnal jár"-ban él. Így hiteles forrásból tudhattam meg azt, hogy régen milyen szerepe volt az állattartásnak. Zrubec bácsi nem röstellte kimondani: a „nadrágszíj“ földecskével rendelkező földműves létkérdését jelentette az állattartás. A Zrubec család is hasonló helyzetben volt. A juhtenyésztés, a tehéntartás biztosította a család megélhesétét. Jozef Zrubec tehát kora gyerekkora óta „tanulta“ az állattartást, s mint mondta: „még a kecskék nyelvén is értett, s ma is ért“. A szegény ember tehenéből nekik is akadt bőven, ugyanis nyolc éhes gyerekszáj óhaját bizony nem volt képes teljesíteni a család egyetlen tehénkéje, melynek tejét nem is a család használta fel: pár fillérért adták el a falu boltosának, amin sót. petróleumot. olcsó vásznat vehettek A mezőgazdaság szocialista átépítésének évei Zrubec bácsi életében is jelentős változást hoztak: elsőként lép be a helyi juhból és a nyálból is. A viccfaragók a faluban itt sem kímélték azt, aki kecskét tartott. Jozef Zrubec fittyet hányt az ujjal mutogatókra, s vett néhány gidát. Tettét azóta sem bánta meg, hiszen a kecsketartás — amint ezt az alábbiakból megtudhatjuk — haszonnal jár... A kisállattenyésztő — akinek a kecsketartás már-már hob bija — minden ezzel kapcsolatos irodalmat gyűjt, egyben el is olvassa, ami ezekkel a kedves háziállatokkal kapcsolatos. Tőle tudhattam meg, hogy Csehszlovákiában 1945-ben több mint másfél millió kecske volt, 1975-ben 245 ezer. A nyolcvanas évek elején már csak 65 ezer kecskét mutatott ki a statisztika. Az is érdekes adat, hogy a nálunk honos kecskefajta, a fehérszőrű szarvgtlan kecske — kiváló hasznosságé. Zrubec bácsi mindentudó füzetébe állandóan jegyzi az általában hét darabból álló állományának termelékenységi mutatóit. A kecskék 295 laklációs nap alatt darabonként átlagosan 1552 liter tejet adtak, 3,9 százalékos zsírtartálom mellett. Ezek az adatok — jó eredményekről tanúskodnak. Számos kecsketartó — említette a kisállattenyésztő — korántsem közelítette meg a felsorolt eredményeket, bár már történt javulás — mindig sok még a rozsdabarna', fekete és feketetarka vagy barnatarka rövid vagy hosszúszőrű keverék fajta. A lankás, dombos vidék kiváló legelőin jól érzik magukat Zrubec bácsi állatai. A kecske igénytelen jószág, a vadherés fűkeveréklől a lapulevélig mindent fogyaszt. Persze amint ezt a tenyésztő megemlítette, a kecskénél is nélkülözhetetlen a rosttartalmú takarmány, ugyanis ennek hiánya emésztési problémákat okoz. A kecsketej — a legegészségesebb eledelek egyike — állítja Zrubec bácsi, aki elmondott egy esetet: a faluban egy fiúcska komoly emésztőszervi betegségben szenvedett. A nagymama ajánlotta, hogy fogyaszszon a gyerek kecske’ejet és túrót. Rövid idő után a fiúcska állapota rohamosan javulni kezdett. Bár „mindenható" gyógyszernek korántsem lehet nevezni — ám tudományos felmérések bizonyítják —, hogy a kecsketej óv a megbetegedésektől, sőt a ráktól is. Az ubichinon 50 jelenléte biztosítja például azt, hogy a kecske nem betegszik meg rákban. Legyengült szervezetű öregek esetében is kitűnő szolgálatot tesz a kecsketej, és az ízesített túró. Zrubec bácsi — szavai szerint — súlyos betegségből való felépüléséi is ennek köszönheti. A kisállattenyésztő juhtenyésztéssel is foglalkozik. E- gyedül a gyapjút adja el, a juhsajtot, juhhúst a szükebb család, az unokák és az ismerősök használják fel. A 75 éves Zrubec bácsi nagy szaktekintély a környéken, hiszen gyermekkora óta voltak juhaik. nagyapja annak idején 50—60 darab juhot tartott, s egy juhra számítva átlagosan 19 kiló juhsajtot állított elő. Az unoka ma ' 17 kilogrammnál tart. A csökkenést elsősorban a környezet rovására írja. Ugyanis a fű, a víz és a levegő sem olyan tiszta, mint annak idején volt. t A kézzel nyírt gyapjú a jobb minőségű gyapjú — mondják a szakemberek. Zrubec bácsi is ehhez tartjá magát. Évi átlagban 5,5 kilogramm gyapjút nyer, amit értékesít. Ugyanis a nyugdíjból már nem Igen futja az állattartással táró kiadásokra. Zrubec bácsi azt is elárulta, hogy korábban tagja volt a kisállattenyésztők helyi szervezetének. Ma már nem szervezeti tag, mivel jóformán csak salát -szükségletére termel, s takarmányból jóformán teljesen önellátó. . Miközben Zrubec bácsi egy pohár hazaival kínált, megjegyezte, hogy az állattartásból származó javakat a gyermekein kívül a szomszédok is élvezik. Majd hozzáfűzte: az én szenvedélyem az állattartás. Ha a báránykáim jól lakottan elheverednek a fűben, ha hallom, hogy ropog a kecske foga alatt a fű, én vagyok a világ legboldogabb embere KALITA GÁBOR A juhok jól érzik magukat vidéken a legelőben gazdag dombos Susla Béla felvételei Č Lados László A Nagykürtösi (Vei. Krtíš) járásban a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének 28 a'apszervezetében 1150 tag tevékenykedik. A járás' bizottság kezdeményezésére idén is megrendezték az apróállatok járási kiállítását Nagykürtösön. Míg más években a szabadtéri színpad területén várta látogatóit a kiállítás, idén a tenyésztők a Baník sportszervezet sporttelepének egyik félreeső térségében állították ki a legszebb állataikat. Az október első napjaiban megtartott kétnapos rendezvény célja nemcsak a legszebb egyedek bemutatása volt, hanem, mint azt a rendezők elmondták. amolyan kedvcsináló hatást is tulajdonítottak neki. Hiszen a kisállattenyésztés a szabadidő kihasználásának azon formái közé tartozik, amely nemcsak örömteli kikapcsolódást, de Jelentős társadalmi hasznot is Jelent. — Idén is eladással kötöttük egybe a kiállítást, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg — hallottam a kiállítás másnapján Ján Miklotól, a Sz'ovákiai Állattenyésztők Szövetsége Nagykürtös) Járási Bizottságának elnökétől. — Elsősorban a házinyúlak találtak új gazdára. A galambtenyésztők közül főleg a zsélvi (Zelovce) Kissimon Lajos mutatkozott be szép példányokkal. A záhorcei Ján Bódiš, az apátújfalusi (Opatovská Nová Ves] Oroszlány Zoltán és Kakas Sáodor csodálni való nagy testű házinyulakat, a nagyzellöi (Veiké Zlievce) Kozák József. I»dns László és Szister Sándor nedig faitatiszta tyúkokat állított ki. A plachtlnce? és strhári állattenvésztők ped!g bárányokat hoztak a kiállításra. (A szerző felvétele] / — Ön szerint teljesítette célját a kiállítás? — kérdeztem ján Miklotól. — Az érdeklődés alapján bátran kijelenthetem, igen. E- gyedüli negatívumként említhetem, hogy tagjaink közül többen Is benevezhettek volna. A járásban Kissimon Lajos vámtiszt veterán galambtenyésztőnek számít. — A galambok iránti vonzalmat édesapámtól örököltem. Nagyon sok galambja volt, és ebben a környezetben nőttem fel. Már harminc éve annak, hogy elköteleztem magam a haszon- és díszgalambok tenyésztése mellett. Ezen a kiállításon főleg kingekkel és francia mondainokkal vettem részt. Az előző és a jelenlegi kiállításról is érmekkel tértem, illetve térek haza. Szívesen benevezek a szomszédos járások kiállításaira, de részt vettem már a brnói országos kiállításon is, ahol magas pontszámokat kaptak galambjaim. Most éppen Érsekújvárba (Nové Zámky) készülök, ahol a galambtenyésztők szlovákiai versenyét rendezik meg. A dióhéjban történt bemutatkozást szükséges kiegészíteni azzal, hogy Kissimon Lajos szülőfalujában az állattenyésztők helyi szervezetének az elnöke. Abban, hogy Záhorcében fellendült az állattenyésztők helyi szervezetének tevékenysége, kétségtelenül nagy érdeme van a szervezet gazdasági felelősének. fán Bódišnak is. aki a iárási kiállításon morva nvulakkal képviselte szervezetét. — Immár húsz éve foglalkozom nyúltenyészréssel. A Brankoval kötött szerződés alapián alapszerveze'ünk évente ?500 —3000 darab nvplat értékesít, ebből én 400—500 darabbal veA hagyományokhoz híven a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének Perbetei (Pribeta) Alapszervezete Basternák Imre vezetésével kiállítást rendezett: Szocialista hazánk felvirágoztatásáért címmel. A kiállításon 33 helyi és környékbeli állattenyésztő vett részt. Látható volt 9 fajta nyúl — többek között: francia ezüst, francia kosorrú, bécsikék, nagy csincsilla, újzélandi fehér és kaliforniai. A bírók pontozása alapján Czetmayer Imre, Szabó Tibor, Szetei Ernő, Ondrej Cacho nyulai kapták a legtöbb pontot és a velejáró elismerő oklevelet. Tizenhét galamb, illetve 4 baromfifajta került kiállításra. A legszebbek Czetmayer Imre és Stefan Illés galambjai voltak. A baromfinál pedig Szetei Ernő és Juraj Novák állománya bizonyult a legjobbnak. A kiállítás megtekintése utáif-többen kedvet kaptak a tenyésztésre, gyarapítva ezzel a mintegy 50 tagot számláló perbetei alapszervezetet. A szervezet aktív tevékenységének, az elóző kiállítások sikerének bizonyítéka az idén első alkalommal kiállító fiatal tenyésztők szakkörének bemutatkozása volt. Közülük a legjobb eredményt Jaromír Cacho, Zácsik János, Varga Béla érte el. A sikeres akcióról elismerőleg nyilatkozott a hnb elnöke, és a további támogatásáról biztosította a szervezetet. Dikácz Domonkos (A szerző felvétele) СШЗИ-mmmmw. Kérdés: Mi az oka a dióhéj tökéletlen kifejlődésének? A.. K. Válaszunk: A dióhéj hiányos kifejlődésének több oka lehet. Öröklött tulajdonságnak tekinthetjük abban az esetben, ha minden évben előfordul. Ha viszont csak száraz és melegebb évjáratokban Jelentkezik, akkor fő oka általában a mészhiány, melv szorosan összefügg a nem kielégítő vízellátással Az első esetben nincs remény a- javulásra a mészh ányt viszont a hiánvzó elem pótlásával ér a dtőfák rendszeres KnfrWÄSÄvol mposzüntfithetiük. 4 к szem ki a részem. Szervezetünkben nagy-figyelmet szentelünk az utánpótlás nevelésének — mondotta találko’zásunkkor Ján Bódiš, akiről feltétlenül szükséges megjegyezni, hogy a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetsége által adományozott „Példás kisáliattenyésztő“ és a „Kisállattenyésztésben szerzett érdemekért“ érmek viselője. A kiállítás másnapján futottam össze Lados Lászlóval. Egyedül 6 képviselte a nagyzellöi kisállattenyésztűket. — Csak két éve foglalkozom fajtatiszta tyúkok tenyésztésével. Kár, hogy pillanatnyilag nincsenek jelen a „kollégáim“ Kozák József és Szister Sándor, akiknek nálam jóval nagyobb tapasztalatuk van a baromfitenyésztésben — mondta Lados László. A Szlovákiai Állattenyésztők Szövetsége Nagykürtosi Járási Bizottságának tevékenysége joggal érdemel dicséretet, hiszen az elmúlt Időszakban a szóban forgó kiállításon kívül megrendezte az egzotikus madarak kiállítását, a közeljövőben pedig a postagalambök kiállítását tervezi. BODZSÁR GYULA
