Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-15 / 46. szám

1986. november 15. SZABAD FÖLDMŰVES Az Idei évadban eddig két bemu­tatót tartott a Magvar Terület! Színház komáromi (Komárno) társulata és egyet a kassai (Košice) Thália Színpad. A gyermekektől már lávában érkeznek A négy kalap című bolgár meseiáték megtekintése után színezett kifestők (ezek közül a leg­­iobbakat lutalomban részesít) a szín­ház). a felnőtt közönség pedig Gel­­man kétszemélyes darabtát, A padot fogadta és fogadja azóta Is szeretet­tel. A Thália Színpad egv — közön­ségünk által eddig ismeretlen — kor­társ francia szerző helyzetkomiku­mokra énlő vígjátékét mutatta be. — kellő sikerrel. Mivel a komáromi társulat ebben az évadban nvolc bemutatót készít, fgv szinte minden hónapban várható tőle egv-egv premier. A negyedik Matesz bemutató tehát a komáromi társulatban kerül sorra. Luigi Pirandelifttól eddig semmit nem látszott a Magyar Területi Szín­ház — hadd mutassuk be hát néhány mondatban a kedves olvasóknak Az imtpár klasszikus olasz szerző ötven éve. hogv nem él. Sajátos dramatur­giát teremtett, s ezt nemcsak Író­ként. hanem rendező gyanánt Is pró­bára tehette: a húszas évek eleién színházat alapított amelyben 6 maga rendezte saját darablait — ugyancsak feladva ezzel a leckét a mai rende­zőknek ... Társulatával beiárta szinte egész Európát, lárt Magyarországon Is. de hazánkba már nem futott el. Életművében egv határozott törés­vonal fedezhető fel. mégpedig az első világháború vége felé. 1920-ig az olasz nvelv és irodalom, valamint az esztétika tanára volt Szicíliában, szü­lőhelyén. Irt verset, novellát és re-A negyedik génvt — nem is keveset, de a kritika valahogy nem akarta a kegyeibe fo­gadni ... Csak amikor megírta a Hat szerep keres egy szerzőt c. rendha­gyó dramaturgiájú darabját, tigvelt fel rá az olasz közvélemény és híre rövid időn belül bejárta egész Euró­pát. Ekkor már Kómában élt. ha ép­pen nem európai körúton volt a maga vezette társulattal. Ma úgy értékeljük Pirandello élet­művét mint amely kegyetlen szatírá­val leplezte le a polgári társadalom fonákságait, képtelenségét és kiútta­lanságét. Hőseit lelkileg deformálták a körülmények, amelyek óriási súly­­lval nehezednek rá(uk. Ilyen a IV. Henrik vagy A csörgősipka főhőse, ez a problematikája Az ember, az állet és az erény c. drámájának is. Ezek azonban mind Pirandello máso­dik alkotói korszakában jöttek létre, a húszas évektől kezdődően. Amit azonban 1919 előtt írt, abból árad az élet szeretetének ősi szen­vedélye. abban még győz a természe­tes érzelmek harmóniája az érzelmek diszharmóniáiét eredményező speku­lációk fölött. bemutató elé Mi is történt 1919-ben? Azt már tudjuk, hogy Európa hatalmasai (há­rom) pontot tettek az első világhá­ború végére... De vajon mi történ­hetett Pirandello életében? Egy bor­zalmas tragédia: megzavarodott, majd rövidesen meghalt a felesége. (A fél­tékenység és a nélkülözések kezdték ki az idegrendszerét. 1 Ez a tragédia egész életművén nyomot hagyott, ki­fejezetten éleslátóvá tette kora társa­dalmával szemben. A tragédia előtti, első alkotói kor­szakának legjelentősebb drámála a Llola avagy a Sokgyerekes agglegény. Ezt tűzte most műsorára a Matesz komáromi társulata, s ezzel drama­turgiai térképéről egv újabb fehér foltot sikerül eltüntetnie. Ebben a „falusi történetben“ egy^ „természetes módon élő“, életvidám fiatalember ütközik meg egv semmire sem képes öregemberrel, akinek vi­szont pénz és hatalom van a kezé­ben. s ennélfogva szinte ..mindenha­tó“. Egy dologra azonban nem képes: az áhított gyermek pemzésére. Ezt igazán csak Liola tudja, aki viszont szegény ágrólszakadt. s minden zabi­­gyerekét saját maga neveli... Az ősi természetesség és a spekulatív' élet­vitel rivalizálásából furcsa befejezés kerekedik. Látszólag csaknem min­denki győztesnek érzi magát. Kérdés: hogy kié a látszat, s kié a .valódi gvözelem? v Az előadást Dráfi Mátyás érdemes művész rendezi, akinek ez az els# rendezése, hiszen eddig színészként tapsolhatott neki a közönség. Régi vágva volt. hogv színpadra állíthassa ezt a művet, amelynek a két férfin kívül kilenc női szereplője van ... A címszerepet Boráros Imre játssza. Bemutató Komáromban. 1986. novem­ber 21-én. pénteken, a Szakszerveze­tek Művelődési gázában. (kmczk] Utóbb senki sem em­lékezett rá, mikor szálltak fel a busz ra. A legélesebb szemű uta­sok is csak akkor figyeltek fel rájuk, mikor már meg­történt a baj. A baj, mely­nek valószínűleg egy meg­fontolatlan kijelentés vagy talán csak egy szó volt az oka. A lány felugrott — ekkor vonták magukra a figyel­met —, és az ajtóhoz lé­pett. olyan határozottsággal, mintha rögtön ki akarna szállni jobbját zsebébe sül­lyesztette, tekintetét pedig az elsuhanó város élszaká­jába fúrta. A lírára kevésbé fogékony utasok szer nt ko­moran bámult ki az abla­kon. A fiú pár másodpercig még ülve maradt és félig hátrafordulva az ülésen, ar­cán őszintének tűnő csodál­kozással ftgvelte a lányt. Aztán felállt és aZ~ Illésekbe kapaszkodva odaaraszolt melléje. Ekkor kezdődött a dráma. A fiú kis ideig szóibnul állt a látw mellett, és szin­tén az ablakon túli fénye­ket tanulmányozta. Aztán tett egy félfordulatot és most már a lány arcát vizs­­gálgatta. Megpróbálta el­kapni a tekintetét, de a lány ügyesen elkerülte a pillantását. Később 6 is tett egy félfordulatot, így most a fiú a hátával volt kényte­len szemezni. A srác ekkor félénken végigsimogatta a lány hosz­­szú,- válig érő haját. Mivel a lánv nem reagált, bátor­talanul kísérletet tett, hogy maga felé fordítja a fejét. Erre az ingerülten megráz­ta magát. így kényszerítve visszakozásra az ellenfelet. Am az ilyen könnyen per­sze nem adta fel. Kezét a lány tarkójáról a derekára csúsztatta, fejét pedig annak jobb vállára hajtotta. Ettől valami fur­csa szárnyaszegett madár­nak tűnt. Volt valami szá­nalmasan groteszk ebben a szokatlan pózban. A lány érdekes módon ezt a fajta közeledést nem uta­sította el, igaz nem Is vi­szonozta. Továbbra is néma szoborként, összeszorított szájjal figyelte a buszon tú­li világot. Mint aki arra sem tartja méltónak a má­sikat, hogy egyáltalán tudo­mást vegyen róla. A buszon Elég sokáig álltak így, míg végül is a fiú megunta a dolgot, (vagy görcsöt ka­pott a nyaka — vélték a cinikusok). Felemelte a fe­jét, mégegyszer a lány né­ma arcába nézett, aztán le­vette a kezét a derekáról és zsebre vágta, miközben elfordult és egy lépést tett az ellenkező irányba Ezt sokan határozottan férfias dolognak minősítették az utasok közül. Ekkor megállt a busz. Ketten leszálltak, fel azon­ban (valószínűleg a késői időpont miatt) nem szállt senki. Azonban mégié ez a megálló hozta a nagy for­dulatot: a lány, mintha csak azt akarná ellenőrizni, va­jon fennmaradt-e. lopva a fiú felé pillantott. Mi, akik már jó ideje fi­gyeltük e különös román­cot, természtesen észrevet­tük ezt az apró megingást. Sőt, valamilyen hatodik vagy hetedik érzékkel a fiú is ráérzett a pillanatra, mert hirtelen a lányra te­kintett. Az — hasonló gyor­sasággal — félrefordította a fejét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a fiú nagy hibát köve­tett el. Elhamarkodta a dol­got, mint a kezdő horgász a kapást; túl gyorsan rea­gált. Üjból odalépett a lány mellé és mosolyogva köze­lebb hajolt hozzá. Az azon­ban egy flegma vállrándí­tással kitért, és hátat for­dítva a srácnak, a busz első ajtajához sétált, szinte min­den lépésével kihangsúlyoz­va a fölényét és megveté­sét. A fiú, okulva a történtek­ből, most már felhagyott a kísérletezéssel, és igyekezve felhőtlen képet vágni, a kö­zépső ajtóhoz lépett. fgy álltak, egymástól 3—4 méternyire, természetesen a legkevésbé sem véve tudo­mást a másikról. Vészesen közeledett azonban a követ­kező megálló, és már attól tartottunk, hogy leszá’lnak, és lemaradunk a történet végéről, amikor a fiú egy meghökkentő húzással ruk­kolt ki: visszasétált az ár­ván maradt ülésükhöz, le­ült és várakozó tekintettel figyelte a lány reakcióját. Az ilyen ügyekben járta­sabb utasok elismerően néz­tek össze: ez igen. A lány a szeme sarkából természetesen látta mind­ezt, de úgv tett, mintha mi sem történt volna. Csak ak­kor mozdult meg, mikor a busz lassítani kezdett. Lassú léptekkel indult az ülés felé. A fiú arcán alig titkolt mosoly játszott, a férfi utasok többsége is mo­solygóvá figyelte a lény ka­pitulációját. Íme, a férfi újabb diadala a nő felett, újabb bizonyítéka annak, ki is a teremtés koronája... A busz közben csikorogva megállt. A lány pedig, az ülés mel­lett elhaladva, leszállt a kö­zépső ajtón. Vetter János ROBERT ROZSGYESZTVENSZKIJ: Mindig szerelem... Mindig szerelem a kezdet,.. Mondják: „Kezdetben vála az Ige .. .* De én újra leírom ide: mtndtg szerelem a kezdett__ Mindig szerelem a kezdet, ha munka a téma,­­ha ihlet, egy átrág­vagy gyermek-tekintet — mindig szerelem a kezdet. Mtndtg szerelem a kezdet Szerelemi < Ezt biztosan tudom. Még a gyűlölet Is — a rokon, örök húga a szerelemnek. Mindig szeretem a kezdet: rettegés, ábránd, bor puskapor; tragédia, • hőstett, s bű ha forr — mindig szerelem a kezdet..» A tavasz azt súgja: „Kezdjed!" Szédít a súgás, majd elalélsz. S fölkelsz. Nekilátsz, élj, amíg élszI Mindig szerelem a kezdet. A Thália novemberi műsora November 15. Gömörhorka (Gemerská Hôrka 1: Leszállás Párizsban 19.00 November 16 Csíz fčiz): Leszállás Párizsban 19.00 November 17. Lelesz (Leles): Leszállás Párizsban 1800 November 20. Kassa (Košice) Leszállás Párizsban 19.00 November 21. Battyán (Bofanyl: Leszállás Párizsban 19.00 November 22. Kuntapolca (Kunová Teplica): Leszállás Párizsban 18.00 November 25. Komárom (Komárno): Leszállás Párizsban 19.00 November 26. Komárom: Leszállás Párizsban 19.30 November 27. Keszegfalu (KameniCná): Leszállás Párizsban 19.00 November 28. Komárom: Leszállás Párizsban 19.30 November 29. Csata (Čata): Leszállás Párizsban 19.00 November 30. Nagysalló (Tekovské Lužany): Leszállás Párizs­ban 19.00 L. ZOREV—G. RADUCKIJ: А ш щ A családi tanácsot a legidősebb jogán az apai nagyapa nyitotta meg. Az, újszülött bölcsőjére tá­maszkodott, olyan pózban, mintha szónoki emelvényen állna, s így šzólt az egybegyűltekhez: — Drága rokonság, íme meg­születőt a 'várva várt unoka. Mint ahogy azt önök is tudják, nagy öröm ez, de nagy gond ts egyben. Nemhiába mondja a költő:. „Az élet nem csupán virágos réti" Az idő múlik, ezért azt javaslom, hogy már most, pelenkás korában lássunk hozzá Ványuska útjának egyengetésének. Valaha az volt a ' szokás magasabb körökben, hogy ha fiú született, katonának adták. Ahogy nőtt a fiú, úgy telt mindjárt a szolgálatg, s emelkedett a rang­ja ts. Még tejfölösszájú volt, s már tiszti rangig vihette. Mindez per­sze már a múlté, épp ezért én a következőképpen látom teendőin­ket: minek járná Ványuska az élet rögös útját? Próbáljuk meg elkép­zelni jövőjét, s szép sorjában ősz• szűk be, ki mit tesz érte. Elsőként az újszülött nagybácsi• ja jelentkezett: — Magam ts nagyon megszeret•* tem Ványuskát, ezért kezdetben gondom lesz rá, hogy bekerüljön a jógtbölcsődébe. Ott megtanulja, hogyan szálljon magába, s ha ked­­ve szottyan rá, fiogy lépjen ki én­jéből. Enélkül ma az ember nem boldogul, — Helyes. S akkor most engem jegyezzen feli — jelentkezett a nagybácsi felesége. — fin meg majd arról gondoskodom, hogy Ványuska bejusson abba az óvodá­ba, ahol gitározni is tanítják a nebulókat. Pontos, hogy a társa­ság lelke legyen, ha megnő. — Átveszem a stafétabotot. Sa­mu legyek, ■ ha el nem intézem, hogy Ványuska bekerüljön abba a különleges iskolába, ahol minden fontos nyelvet megtanulhat. A többnyelvűség divatját éljük — tette le a garast a családi tanács­ban egy másik nagynéni. Az apai nagyapa alig győzte je­gyezni a sok ígéretet. — Ki a következő? — tette fel a kérdést. Az anyós vette át a szót: — A legfőbb tdeje, hogy Ványus­ka magánéletét Is egyengessük. Például, kt legyen majd a felesé­ge? Tudok én egy fényes jövő előtt álló párocskáról, akik éppen gyér. mekáldás előtt állnak. Bizonyosak benne, hogy kislány lesz a jőve­­vény. Ezért hát az esküvőt ma­gamra vállalom. — S az egyetemre gondolt már valaki? — kérdezte tűnődve az anyós unokaöccse. — Arra gondol­tam ugyanis... Szóval írja oda: Ványuska diplomájáról én gondos­kodom. — Bravó! — tapsikolt boldogan az ifjú anyuka, és az ujjacskátn számlálni kezdte: — Bölcsőde — rendben, óvoda — úgyszintén. Az iskola ts. A dip­loma is a zsebben. Az esküvő — elboronálva. Kitűnő! S mi is lesz tulajdonképpen a hivatása? — Arra ne legyen gondod — nyugtatta meg a másik nagyapa. — Magam mellé veszem, s kine­­vezem a helyettesemmé. A védő­szárnyam alatt kihúzhatja akár a nyugdíjig. Közben összegyűjthetiük a bútorra, a lakásra, az autóra valót. — Ennyi egyelőre elég is, a töb­bit majd később. Alkonyodott. A családi tanács csoportokra bomlott. Valaki meg­jegyezte: Bizony, szalad az Idő... — Az ne aggassza önöket — szólalt meg az egyik sarokból a szobrász, a család barátja. — fin megörökítem Ványuskát márvány­ba faragva, bronzba öntve. — Nagyon helyes, kedves ba­rátom — bólogatott a nagymama. Majd a bölcsőn pihent meg a te­kintete, ahol Ványuska önfeledten szívta a cuclit. Szeretetteljesen, a kis unoka lövőjébe vetett szilárd hittel gügyögte: — Nézzétek a kis vitézt! Mily szépen szundlkál — s hogy halad * előre! (Vércse Miklós fordítása) * Natalja Zaharova: Épül a gázvezeték (ceruza) э)с Natalja Zaharova: A szivattyúállomás szerelése (ceruza) (Fotó: —ss)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents