Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-08 / 45. szám

R. M. olvasónk a kacsák és íi libák tömésével kapcsolatban íordult szerkesztőségünkhöz. Arra panaszkodik, hogy" a baromfiak nem bírják a tömést, egy-két nap után elpusztulnak, .vagy nem emésztenek.

A kacsák és a libák előkészítése a tömésre és az elkövethető hibák is több vonatkozásban azonosak, ezért itt keli keresnünk a kudarcok okát.

Abból kell kiindulnunk, iiugy 'maga a kényszerűen hizlalás leginkább az átmenetei jeleníti első napokban, majd a hizlalás befejezésekor rendkívül megterheli a szervezetet. A fejlődésben visszamaradt, rossz kondíciójú állat a töméses hizlalásra nem alkalmas. A lúd nyelőcsöve kellően kitágult legyen és a tömésre szánt kacsáknak. Judoknak is egészségeseknek kell lenniük. A szervezet kényszerű túltápláiása kukoricával, a töméssel járó törés, izgalom egyébként is megviseli az állatokat. A legyengült egyedeknél Idült betegségek, például kolera is felléphet.

Megváltoznak a követelméfayek a hlzőbaromfiak elhelyezésével kapcsolatban is. A mesterséges túltáplálás következtében tetemes mennyiségű hőtől kénytelenek az állatok szabadulni, ezért november végéig a teljesen nyitott hizlalószállást tartjuk a legmegfelelőbbnek. Később zárt, de jól szellőztetett ólban helyezzük el az állatokat.

Külön figyelmet érdemel a takarmányozás. A szemes kukoricát előzetesei 12 óráig áztatjuk. Természetes követelmény a jó minőség, a penészes takarmány alkalmatlan. A tömés kezdetén ajánlható a kukorica párolása. A főzőüstöt kétharmadáig megtöltjük száraz szemes kukoricával, annyi vizet öntünk rá, amennyi éppen ellepi, majd egyszeri felforrásig melegítjük. Kihűlésig maradjon lefedve. Az előkészítéshez tartozik mindkét esetben még a 0,5 %-os konyhasó, kevés zsír és a kihűlés után a tömés első felében 0,5 %-ban Konvit, esetleg D3 vitaminkészítményt is adagolhatunk a táplálékhoz. Mindezek a felhasznált kukorica mennyisége szerint adagolva növelik annak hasznosságát és egyúttal a szervezet ellenállóképességét is.

Fontos szabály a tömési adagok fokozatos emelése. A fiatal, 9—10 hetes ludakba a tömés befejezéséig (20—22 nap) kb. 18—19 kg, míg az idősebb 10—20 hetes ludakba hozzávetőleg 24 kg kukorica tömhetöl Természetesen itt meghosszabbodik a tömés időtartama is. Ebben a tekintetben az állományok, de még az egyedek között is rendkívül nagyok a különbségek.

A tömésre szánt állatokat tudatosan kell felnevelni, murt a ludaknak 9 hetes korukra el kell érniük a 4 kg-ns testtömeget. A megfelelő fejlettség a kacsáknál is elengedhetetlen. A selejtes, alacsony testtömegű állatok nem bírják a tömést, sok az elhullás és a máj sem nő meg. A fiatal állatok emésztőszervének fejlettsége, működőképessége még abban az ecsetben sem kielégítő, ha már elérték a kívánt súlyt.

A tömésre való nevelés utolsó egy-két hetében a kizárólagosan táppal történő etetésről térjünk át a gazdasági abrakra, ami átmenetet jelent a kukoricatáplálás felé. A ludak előkészítésének alapja a közepes fehérjetartalmú takarmány, bőséges züldetetés és a természetes környezetben való tartás. A növendék lúd napi zöidtakarmány-szükséglete meghaladja a fél kilogrammot. A kucsák fürdő nélküli, szárazföldi utónevelésében szerepet kap a legelöterület, vagy a folyamatos zöldtakarmány-ellátás.

A háztáji baromfihizlalásnak, tömésnek nálunk már sok évtizedes hagyománya van. A bőséges tapasztalatok mellett még adósak vagyunk a tömésre megfelelő, jobb fajták kiválasztásával és u hibridek elterjesztésével.

—kérési

Len

Ä lén a lenfélék (Linaceae) eshládjába tartozó termesztett egyéves gyógy- és Ipari növény.

Gyűjtése: Gyógyászati célokká csak termése, a lenmag használható. Akkor kell gyűjteni, amikor a magok már megbámulták és a tokokban csörögnek. Ilyenkor már a levelei teljesen elszáradtak. A lent általában jtaszálással gyűjtik (aratják). Kévékbe kötve szárítják és kicsépolik. Ha mesterségesen szárítjuk, akkor a hőmérsékletnek nem szabad magasabbnak lennie, mint 40 C-fok. A drognak nincs szaga, és nyálkás olajos Ize van.

Hatóanyagai: nyálka (4—6 Százalék) — ha vízben felold juk, akkor szétesik galatózra, arablnózára, rylózára és ramnóza cukorra. Legtöbb zsíros

olajat (40%), fehérjét (20%! tartalmaz. Érdekes, hogy mérgező anyag is van benne. Így 100 mag kb. 100—150 mg ciánhidrogént tartalmaz. Ezért lenmagot belső használatnál korlátozva szabad csak adagolni.

Gyógytulajdonságai: hashajtó, köhögést, gyomorgyulladást gyógyító. Külsőleg: puhító,

gyulladást gátló, kelést érlelő.

Gyógyászati felhasználása: Gyomorgyulladásnál, székletrekedésnél. Lehet használni macerát (áztatással nyert folyadék), liszt vagy mag formájában.

Külső használata: a lisztjét vagy magukat a magokat gyolcszacskócskákba teszik, felmelegitik és ezt teszik a fájós daganatokra, kelésekre, hogy érleljék. A magjából nyert olaj (oleumJini) a medicinális szappan (Sámo kalini] alkotórésze. Ebből készül a Spiritus sapo kalini, vagyis a folyékony szappan szeszes oldata. Az olajban linolon és linóién savak vannhk és ezeknek az észterei vannak az F-vitamínban. Az F-vitaminnak széles skálájú felhasználása van a kozmetikában. Általában regenerációs

krémekben van jelen, amikor a bőrt kell felújítani, ilyen gyógykozmetikal készítményünk a PERILACIN krém, sampon, továbbá a vitamint tartalmazó tápláló krémek is. A népi gyógyászat ezt az olajat mésztejjel keverve az égési sebekre használja. A lenmag többfélfe gyógytea alkotórésze: egy asztmát gyógyító teakeveréknek (lenmag, kankalin, martilapulevél), egy köptető teakeveréknek (lenmag, ánizs, édesltö\ meny, kakukkfű), egy gyomortea-keverók (lenmag, hársvirág, köménymag, (coriander, orbáncfű, angyalgvökér, ezerjófű), és egy puhító teakeveréknek.

Adagolása és a tea elkészítése: 1—2 evőkanállal kell űztatní hideg vízben, ez a napi adag (hashajtó: 1 rész mag; 10 rész hideg víz).

Mellékhatás vagy mérgezés:

mérgezés túlzott adagolásnál nincs kizárva, előfordulhat komoly mérgezés is, mert hatása a ciánkálihoz hasonló.

Dr. NAGY GÉZA

1086. november 7.

A mezőgazdaságban, kertekben az ősz a betakarítást, a télre való felkészülést jelenti. Gondosan évről évre mérlegeljük, maradéktalanul elvégezzük a teendőket.

És a háztáji állattenyésztés? Legtöbbször természetesnek tartjuk, hogy eljönnek a hidegebb napok. Nem hanyagságból, nemtörődömségből, de nem látjuk fontosnak, hogy többet tegyünk, mint más évszakban. Pedig a későbbi eredményekért, a gazdaságosság érdekében a bosszúságok, veszteségek elkerülése miatt itt is van tennivaló.

Kezdjük talán a baromfitenyésztéssel. Az őszi hónapok héingudozása gyakran oka a kolerajárványnak. Több esetben a változások egybeesnek a tojók vedlősével, tiatal állatok ivarérésével, és együttesen mint gyengítő tényezők megkönnyítik a szájon, vagy a légzőutakon át a szervezetbe jutó Paslerella kórokozó törzsek elterjedését. Általában nem szükséges a kórokozó behurcolása sem, mert az esetek többségében a baktériumgazda, vagy a baktérium hordozója jelen van az állományban.

Heveny baromfikolera esetén alig van idő a tünetek kifejlődésére. Az este még egészségesnek látszó állományban reggelre már tömeges lehet az elhullás.

Az elmondottakból kiindulva a megelőzéshez nélkülözhetetlen a tartási követelmények maradéktalan biztosítása (jó takarmányozás, száraz, szellőztetett, nem zsúfolt szállások, vitaminok biztosítása). Sokszor elég, ha a baromfiak megáznak, vagy vizes alomszalinára kényszerülnek. Különösen óvakodjunk ezekben a hónapokban áltól, hogy a más állományból .származó egyedoket elkülönítés nélkül közvetlenül a baromijaink közé helyezzük, mert ezek az új körülmények hatására a fertőzés elindítói lehetnek.

Nemcsak a baromfikolerával kapcsolatban, de általában az állatok jó áttelelése érdekében is érdemes megemlíteni az élősködő, parazitás megbetegedéseket. „Ne teleltessük, etessük hónapokon keresztül a leggyakrabban előforduló orsóférgeket". Ezek a bélcsatornában a kész tápanyagokkal élnek, csökkentik a tojáshozamot, eriiésztési zavarokat, hasmenést okoznak, és nem utolsósorban hajlamossá teszik az állományt minden fertőző betegségre. A soványodást, vérszegénységet a giliszták és az anyagcseréjük mérgező hatása okozza. Esetenként a sok giliszta szinte elzárja a bélcsatornát. Időnként érdemes a baromfi hasznosításakor megvizsgálni nemcsak azt a húst, amit majd mageszünk, hanem azokat a szerveket is, amelyeket egyébként kidobunk, az újabb fertőzés szempontjából talán a legrosszabb helyre.

Az őszi hónapokban a tojókat, de a növendék kaparőbaromfit is a megelőzés céljából ajánlatos féregtelenfteni. Kedvezőtlen mellékhatás nélkül használható a Helmirazin por, és tabletta egyedileg, vagy akár a takarmányba keverve 200 milligramm mennyiségben 1 kilogramm élőtömegre. A kekiöregedett tyúkokat Is (lehet hogy még szépek, de megbízhatatlanok). A téli kedvezőtlenebb tartás után akár tömegesen jelentkezhet a fertőzés, ami az állomány felszámolásához vezet.

Az utóbbi években a galambtenyésztőknek sok bosszúságot, veszteséget okozott a galambok vírusos* megbetegedése a paramixovirus. Az előzőekből tudjuk, hogy a vírus leggyakoribb bemeneti kapui a légző-, vagy az emésztőszervek. Ezeknek a legyengiilése lehetővé teszt a kórokozó érvényesülését, elszaporodását. Az őszi, téli hónapok ezeket az utakat bizony a legtöbbször járhatóvá teszik.

Tenyésztői gondok NOVEMBERBEN

zelés után ajánlatos a baromfit 2 napig zárva tartani és a fertőzött ürüléket rendszeresen megsemmisíteni. Az észlelt fertőzés esetében 14 nap múlva a kezelést megismételjük.

Külön figyelmet érdemelnek azok a baromfiállományok, amolyekből a tojás majd a keltetőbe kerül. Az őszi hónapokban el keli végezni a pullór betegséggel és a gümökúrral kapcsolatos kivizsgálásokat. Csak ezektől és egyéb'veszélyes fertőző betegségekor mentes állományok jöhetnek számításba a szaporító tenyésztésnél. A fegyelem az állattartó kötelessége, az a jogos elvárás, hogy a keltetőbe csak az ellenőrzött állományból kerüljön tojás.

Télre kiilün-külön vegyük szemügyre a baromfiakat, selejtezzük a nem egészséges, lesoványodott egyedeket. Ezektől várható a legkisebb ellenállóképesség és leggyakrabban különböző fertőzés tünetmentes hordozói is.

A lesoványodással kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet a baromfi gümőkórjéval, TBC-vel kapcsolatban. Igaz, egyre javul a kisállattenyésztés szakmai színvonala, évről évre kevesebb elhanyagolt, haszontalan állománnyal találkozunk. Ennek ellenére nem ritkaság, hogy a tenyésztőnek nincs áttekintése az állatok koráról. A baromfi TBC-nél itt a legnagyobb .veszély! A fiatal, 1—2 éves állatok viszonylag még ellenállók, ha nem Is a fertőzéssel szemben, de náluk alig találkozunk szervi elváltozásokkal, és így gyakorlatilag veszélytelenek a fertőzés terjesztésében. Selejtezzük hát a

Mivel a kórokozó rokonságban van a baromfipestis vírusával, ezért az utóbbi ellen használt oltóanyag, az Avlpest a galamboknál is alkalmazható. Az Avipest vakcina javasolható az őszi hónapokban a galamboknál is. de eltérően a kaparóbaromfltól nem az ivóvízben feloldva, hanem kizárólag egyedenként az orrlyukba, vagy a szem kötőhártyájára csepegtetve. Az újabb védekezési oltóanyag a Colinak már injekcióként kerül forgalomba.

Csakúgy, mint a baromfitenyésztésben. a galamboknál sem hanyagolható el az állomány őszi íéregtelenitése, A feltételek azonosak.

A nyúltenyésztés sem mentesül az őszi, téli terheléstől. Leginkább náthás megbetegedésre panaszkodnak az állat-' tartók. A náthás tüneteket gyűjtőfogalomként említjük, mivel több vírusok és baktériumok által előidézett betegség jár náthás tünetekkel. Leginkább éppen az évszak okozta legyengítő körülmények szövődményekkel súlyosbítják az egyébként enyhe lefolyású fertőzést. A náthát nem ritkán Pasterellózis okozza és ez a baromfiakhoz hasonlóan arra figyelmeztet, hogy elhanyagoltunk néhány alapvető követelményt az állatok helyes tartásával, takarmányozásával kapcsolatban.

Jóval gyakoribb a nagyobb páratartalmú, zártabb körülmények között tartott nyulak bélkokcidiózisa. Annak ellenére, hogy a betegség a nyűltenyésztök körében jól ismert, csak kevesen tulajdonítanak jelentőséget a megelőzésnek. Bedig ha a ketrecek alját tágnyílásos

sodronyrácsból vagy lyuggatott lemezből készítjük, szinte teljesen kizárjuk a fiatal nyulak megfertőzését, hiszen így a bélsár nem okozhat újrafertözést.

Minden állatfajtánál közös teendő ősszel a takarítás és az ezt követő vegyszeres fertőtlenítés. A hagyományosan megszokott takarítást követő meszelés megsemmisíti ugyan a gyenge ollenállóképességö kórokozókat, de ezek egy kisebbsége elégtelenné teszi az ilyen eljárást.

Először is arra kell törekednünk, hogy az épületek belseje és a használati tárgyuk jól tisztítható felüfetiiek legyenek.

igyekezzünk mellőzni az érdes, megmunkálatlan felületű faanyagokat, mert ezek nehezen ellenőrizhetők és számos esetben a fertőzés állandó forrását jelentik.

A tökéletes tisztogatást vegyszeres fertőtlenítés kövesse. Erre a célra több készítmény áll rendelkezésünkre. Alkalmazhatunk 2—3 %-os lúgkőoldatot, vagy ugyanebben a töménységben (10 liter vízben 20—30 dkg) chloramínt, esetleg 10 liter vízben 6 deciliter formalin is hatásos a legtöbb kórokozó ellen. Esetenként, főleg ha bizonytalan, hogy a fertőtlenítőszer eljut-e a kedvezőtlen felületű anyagokra (nádas és egyéb hasonló felület) a iormulint gáz alakjában is tel használhatjuk. Elpárologta tjuk, esetleg egyszerűbben felefele arányban a którmészre öntjük, és Így formalingáz képződik. Egy átlagos magaságú, 3X4 méteres helyiségre a megelőző fertőtlenítésre elegendő 30 dkg klórmész, amire egy kicsit nagyobb fémedényben 3 deciliter formalitu öntünk. Természetesen az így képződő gáz csak akkor hatásos, ha a helyiséget minél tökéletesebben légmentesen lezárjuk, hogy rövid idő alatt tömény gáz képződjön.

Csak a fentiek szerint elvégzett fertőtlenítés után meszelünk.

A takarításhoz, fertőtlenítéshez hozzátartozik az épület kornyékének rendezése' is. Itt a legnagyobb gondot a trágya rendszeres eltávolítására fordítsuk , és ügyeljünk a továbbiakban is arra. hogy az állatuk, elsősorban a baromfiak ne férjenek hozzá.

Igaz, hogy a mesékben a kakas a szemétdombon kapirgál, de a valóságos kincs helyeit inkább betegséget talál.

MVDr. Kérési Rudolf