Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-12 / 28. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. július 12. HESZET • MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZET 9 község feletti hegyoldalt bo.-V rjtó akácos szélén kaptársor ' húzódik, távol a mezei úttól, a szem elől rejtve, de védve a portyázó szelektől. A kaptársor végén deszkából összetákolt szerszámoskamra a legszükségesebb munkaeszközök tárolására. Előtte tisztára mosott mézeskannák sorakoznak, mintegy kifejezve a méhész méztermés iránti bizakodását. Rétsán István, a méhész egy nyitott kaptár körül foglalatoskodik. Csak távolról figyelem, bár invitál: menjek közelebb, a méhek nem bántanak. Kénytelen vagyok hinni állításának, hiszen ő maga is kesztyű és fejvédő nélkül végzi munkáját, de mégis okosabbnak tartom ha „lőtávolon kívül“ maradok. Kis kerülővel a kamra felé tartok, ahonnan beszédfoszlányokat hallok. Kiderül, a család fiatalabb tagjai jöttek segítehi a méztermés „betakarításában“. Pörög a pergető, telnek a kannák az aranyszínű mézzel. A méhész felesége. Hon néni irányítása mellett folyik a munka. Ha azt mondom, hogy hasznos segítője ő férjének, lekicsinylenér.i tudását, hiszen szakmai ismerete ugyancsak gazdag. A hosszú évek során férje melleit nagy tapasztalatra tett szert, együtt lapozgatják férjével — főleg félidőben — a szakirodalmat, no meg a Szabad Földműves méhészet rovatát. Talán látogatásom miatt István bácsi befejezi a kaptár körüli tevékenységét. így a rövid pihenő alatt érdeklődöm tőle rendezett méhészete, ercdnyes méhészkedése felől. — Nagyon régen, mintegy hat évtizede, alig húszéves koromban kezdtem foglalkozni a méhekkel — mondja miközben helyet foglalunk a kantra előtti kis pádon. — A szomszéd községből hoztam két család mehet, méghozzá szaimakasbun. Akkor még nem voit annyi méhész a községben, jóformán tanácsot sem volt kitől kérni. Am engem lekötött a méhészkedés; érdekeit, így el is határoztam, hogy bővítem az állományt, komo-МИ tegyünk, lia megtermékenyült fiatal anyáink vannak, és az anyásítandó család rajzó hangulaté? Az ilyen családból készült fészkes mesterséges raj is rajzó kedvében van Nehezen fogad el fiatal anyát. Ha egyáltalán életben hagyja is, pár nemzedék lepetézése után csendben anyát vált. Nehéz eldönteni, mi/ ennek az oka. Leltet, hogy a rajzó hajlam készteti őket bölcsőépítésre. De az is leltet, hogy az új anya a lecseréléskor károsodott, és ezért kell leváltaniuk. Mi azonban szeretnénk a rajzást feszültséget a lehető leggyorsabban megszüntetni, pl. mert hordás előtt vagyunk A rajt tehát morajként. söprött rajként vesszük el. Fontos azonban, hogy a söpört rajt ne egyedül a rajzásra készülő törzsből készítsük. Csapoljunk meg két mási kát is. olyanokat, amelyeknek erre szükségük is van. Ha már megbomlott az összhang. bomoljon annyira, hogv teljes legyen a zavar és a csiiggedés. Lesöpréskor az anyásítandó néptől legalább három fedett fiaslépet veszünk el, méhek nélkül. Cltyan családok vagv morajok kapják, melyeknek szükségük van rá. A gyűjtögetett söpört raj legyen erős. és fiatal mellekben gazdag Mindig repülnek vissza öregek, ha puha tollal dolgozunk is. Ne feledkezzünk meg a méhfövízzel való permetezésről sem. A nedves méhek bátortalanok, és a méhföillat részben leplezi a „szagzavart“. Ezután adjuk be az anyát, rostaszüvetes zárkában, cukorlepény lyabban foglalkozom a méhészettel. Közrejátszott ebben az is, hogy a kis szalmakasokból gyakrabban jöttek a rajok, meg egy kicsit az, hogy egyes méhészek „ugrattak“: ennyit tökvirágban is összefogdosnak egy nyáron. Néhány év alatt harmincra bővítettem a családok számát, 17 éve pedig, ahogy nyugdíjba mentem, megdupláztam az állományt. a Bár az eltelt közel nyolc évtizedéből legalább ngvet letagadhatna István hácsi, mégis megkérdezem: hogyan gvözi a méhészkedéssel járó számos tennivalót, hiszen kora tavasztól hóhullásig ide még télen is) van munka bőven. — A sok tennivaló nem okozna gondot, viiágélHtevnben munkából éltem, most se tudnék tétlenül lenni egy napot sem, csak a lábam ne vacakolna. Sajno<=, már nem a régi, nagyobb távolságra nem is tudnék elgyalogolni. Ide is a kismotorom szállít naponta, nélküle nem is tudom mi lenne. No, de a munkáról beszéltünk. Tulajdonképpen nem vagyok egyedül, feleségem ugyanolyan részt vállal a méhek gondozásából, mint én. Télidőben vagy amikor a motorkerékpár nem bírja az őszi sarat, feleségem jár ide ellenőrizni, elvégezni a szükséges tennivalókat. A'míg.én katona voltam, egyedül gondozta az egész állományt. Aztán ha szükség van rá, mint pergeléskor, amint látja, összejön a család többi tagja is. ф A méhészek szerte az országban panaszkodnak: pusztulnak a méhek, nem kifizetődő a méhészkedés. Itt, a Szeles-hegy tövében mi a helyzet? "— Mióta méhészkedem, nekem semmi komolyabb problémám nem volt még a mőhekkel. Igaz, törődöm Rétsán István munka közben is velük. Csak erős rajokból hozok létre családokat, minden velük kapcsolatos tennivalót igyekszem lelkiismeretesen és idejében elvégezni. Lehet, hogy ez egyik meghatározója eredményes méhészkedésemnek. Még egy esztendőben sem fordult elő, hogy ráfizettem volna a méhészkedésre. Igaz, amit itt lát — mutat széles mozdulattal a kaptársorra —, azt mind én hoztam létre: a kaptárokat, benne a kereteket, egyszóval ^indent. . Odahaza, gépek segítségével. Szeretem a pontos munkát, meg is nézheti kaptáraimat bárki. Beszélgetés közben szó esett a szakmai ismeretek elsajátításának fontosságáról is. István bácsi Szerint hasznos, ha a méhész rendszeresen olvassa a méhészettel kapcsolatos írásokat, de a méhészszervezeteknek többet kellene foglalkozniuk a szakmai ismeretek gyarapításával. Több előadásra, véleménycserélő beszélgetésre lenne szükség. Aztán jobban keliene népszerűsíteni a fiatalok között a méhészkedést és eléred azt, hogy a mezőgazdasági üzemek megfelelő módon értékeljék a méhészek munkáját, hiszen a méhek elősegítik a növénytermesztés eredményeinek javítását. + + ♦ A hosszúra nyúlt beszélgetés közben nem is vettük észre, hogy a Nap lebukott a Szeles hegy gerince mögé, a kaptárait röpnyílása előtt megkésett méhek tolongtak gazdag terhükkel otthonukba. Felszedelőzködtünk hát, lakat került a kalibára, talán nem is az idegenek miatt, csak úgy megszokásból. Felberregett a motor, és a méhész, aki mintegy negyven éve ingázik otthona és az ídetelepített méhek között, elindult a falú felé, ahol az utcai lámpák pislogó fényei is jelezték: ismét véget ért egy nap. Bojtos János Pergetéskor együtt az egész család A méz szállításra készen (A szqjző felvételéi) dugóval. A zárkát a rajiadé fedelére akasztjuk. A láda fenekéra jókora, laposra nyomkodott cukorlepényt fektetünk, mert a mesterséges rajt etetni kell. „Asztalnál“, az együttlét során a „gonosz gondolatok“ közül sok elillan. A dúltajt készített söprött raj másnap estig legyen pincében. A söprött raj készítését követő nap reggelén gondosan átvizsgáljak az anyásítandó családot. Eltávolítjuk az eset leg meglévő bölcsőket. A keretek minden sarkát és élét igen gondosan szemügyre vesszük. Egyetlen mogmaradat bölcső: az új anya halálos ítélete. Az öreg anyát egy fiaslépen elvesszük. Kap még egy mézes-virágporos #lépet. a sarkában némi vízzel, meg tákarólépkénl két műlépes keretet. A legkisebb kijáróval műrajládában szállásoljuk el. A méhészeti év folyamán még fiásiépeket fog adni a gyengébb népek erősítésére, pl. az őszi hordás előtt. Nem teleltetjük át. Ezeknek a családocgkáknak könnyű kioscróni az anyját. A bennük áttelelt új, fiatal anya kitűnő a téli veszteségek péllására, csakúgy mint kis családja. Ha nekünk éppen nincs rá szükségünk, tavasszal segíthetünk valamelyik méhésztárson. A kis család éloiemkészletét rendszeresen ellen őrizzük: ezt elő is jegyezzük munkanaptárunkban. Az anyacserére kijelölt családnak igen hamar erősen kell sírnia és futkosnia, vagyis anyátlanságát hírül kell adnia. Ha nem teszi, akkor valamit elnéztünk. Ha rendes vizsgálattal semmit sem találunk, a családnak anyarácson kell átvonulnia. Ha nincs anya az anyarács alatt (eltájolt, terméketlen vagy átakasztás után a mézkamrában kelt anya), akkor új búi alaposan megvizsgáljuk a lépeket. Most egyszerűbb, mert nincs rajtuk méh. A hiba helyrehozatala után gyorsan a Iépekre ütjük a melleket. A fiúsítás nem maradhat túl soká fedetlenül. Ha mindent tisztáztunk, a mézkamrát kiürítjük. Teljesen mélimentesnek kell lennie. Kél mézes-virágporos lépet és közéjük 3 iireset akasztunk be, méhek nélkül. A mézkamra -kijárója csukva marad. Az anyarácsot rostaszövettel helyettesítjük. Ezután a söprött rajt felhozzuk a pincéből, és a mézkamrába öntjük. Rövidesen teljes a nyugalom, főként, lia a rostaszövetre kis cukorlepényt tettünk. Másnap este a rostaszövetet kissé oldalt húzhatjuk úgy. hogy átjárúrés keletkezzék. További egy nap elteltével a rostát kiveszszük. úgy 10 nap múlva rendezzük a családot, vagyis legalább az anyás iépet alulra akasztjuk és újra behelyezzük az anyarácsot. A rajzásra készülő családdal végzett munka kivételes jellegű, amelyre a kedvezőtlen körülmények kényszerítenek. Ha ez a munka elmarad, a rajzási ösztönnek szabad folyvást engedünk. A fiatal anyákat rajzásra nem készülő családoktól készített mesterséges rajoknak adjak és később e rajokkal adjuk be őket új helyükre. Ha a rajzás; ösztön feltámadása és a tenyésztési idő szerencsés módon egybevág, és az anyacsere nem sürgős, akkor a rajzási hangulat megszüntetését és az anyák leváltását összekapcsolhatjuk. Közbenső, mézkamrába helyezett mesterséges rajt készítünk. Ez azonnal megszünteti a rajzó hangulatot, eredménye pedig egy jó fészkes mesterséges raj. Ha ennek bölcsőit ki kell vágni, akkor — ha lehet — egyidejűleg kiváló származású bölcsőt adunk neki. A sejteket lenyomkodva, majd szélüket finoman a bölcsőhöz hajtva lépre helyezzük. A mesterséges rajt jól tartjuk. Később, mikor megpárzott és petézik, a fészekben az öreg anyát saját népéből készített fészkes, mesterséges rajban „nyugállományba“ helyezzük. Az év végéig fiásiépeket vehetünk el tőle. Ezután újságpapírral egyesítünk. — M— HIRDETÉS Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, nogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért ]ó minőségű mfiiépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítJUk A mfiiépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, 3 ha partnereink kívánják, foszfbrrai feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt, a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 891 08 2 e I o v c e Telefon: 931-14 A méhészkedés régen A méhészkedés ősi formája szorosan összefüggött a honfoglalás után helyenként még sokáig dívó gyűjtögető életmóddal — főként az erdős területeken. Mai értelemben vett méhészkedésrpl akkoriban szó sem lehetett. A méhészek, viaszosok, gyertyákészítok ősi finnugor neve „fódémes". Nem vételien, hogy vannak ilyen nevű falvaink, melyekben valaha a királyi födémesek laktak. Hiszen őseink cukor helyett mézet használtak. Horváth M. szerint a méhészkedés már az Árpádok alatt az egyik legjövedelmezőbb foglalkozás, voll! Állítását bizonyítani és cáfolni ma egyaránt nehéz lenne.. Tény azonban, hogy a. méh és a méz szó finnugor eredetű. A méz régente, a gyári cukor korszaka előtt, sokkal jelentősebb, fontosabb volt, mint ma; és nemcsak a nép, de a „magasabb“ társadalmi rétegek életeinek elkészítésében is. Hozzájárul ehhez, hogy az egyháznak sok gyertyára volt szüksége, s ezt a gyertyát pedig méhviaszból készítették. Hogyan futottak hozzá a mézhez? Szinte pontosan úgy, ahogyan a vad népek Lél-Amerikában. A csallóköziek ugyanis — egyszerűbb fokon — kirabolták a vadméhek odúját. Csakhogy az odút először meg kellett találni... Az ügyes csallóközi ennek is tudta a módját. Szaruból, fakéregböl kis tartót csinált, abba mézet tett és kiment a szabadba. A méz szagára méhek gyűltek össze. Ezeket a „mézrabló“ a dobozba zárta, majd egyenként kiengedte őket, megfigyelte repülési irányukat. Az illető irányban haladva újabb és újabb méhet bocsátott ki, míg végül a méhek odújához ért. Ha már az odút megtalálta, megjelölte a fát: „... A méhes fa megtalálója fejszével vagy valamilyen vésőszerü eszközzel a fa oldóiára véste tulajdonjegyét.. “ S alkalmas ■ időpontban, amikor legtöbb volt henne a méz, akkor egyszerűen kirabolta. Horváth M. írja, hogy: ....... A lótejből készített kumisz mellett lehetséges, hogy a méhser is ősi itala a magyarságnak .. Szabadfalvi fózsef terjedelmes tanulmányt írt A magyar méhsörkészités címen. Ebben olvashatjuk: . A magyar néprajzi irodalomban elég ritkán esik szó a mézes vízből erjesztett márcról vagy méhsörről.. Káló P. írja: „ ... A méhser igen egészséges ital, kivált pedig a száraz betegségben (tiidőbaj) síntödőknek hasznos orvosságnak találtatik ,. A legjobb méhsört a Dunántúlon és a Csallóközben készítették. Komáromban 1693-ban szabályozták a méhsör, azaz a márc árát. Iccéjét 4 krajcárban állapították meg. 1699-ben a városi tanács azt a határozatot hozta, hogy „a sert vagy márcot olyan napokon, amikor nincsen sokadalom, talpakon vagy a Duna mellett felvert sátrakban nem szabad árulni sem a helybélieknek, sem a vidékről jövőknek“. Es az árak a múlt század végén: 1 kg sonkolyos (lépes) méz 60—80 fillér, 1 kg csurgatott (tiszta) méz 100— 120 fillér, 1 kg méhviasz ára 250—300 fillér... Azóta sok víz folyt le a Dunán, megváltozott az élet, a világ. De a néprajzkutató kíváncsisága csak nem hagy nyugodni: Vafon miért ment ki a divatból a méhsör? S nem hozhatnánk-e újra divatba? S még valami? A bratislavai Obchodná (egykori Széplaki utcában van egy szaküzlete a méhészeknek. Itt — még néhány évvel ezelőtt is — többször vásároltam egy Igazán ínyenceknek való italt, mégpedig a „Staročeská medovinát“. Volt egy édes és egy kesernyés változata,'s nehezen dönthettük volna el, melyik volt finomabb?... Hová tűnt? Miért ment ki a divatból? Vagy csak Szlovákiában nem kapható már? Igazán kárt Ha a méhészkedés ősi formáfa nem dívik is már, annál inkább a korszerű módja; s talán nem ártana, ha a rengeteg méz egy elenyésző részéből bizonyára jó áron értékesíthető márc. vagy mézbor készülne... N. László Endre Délután a mehésztanván A rajzásra készülő család anyjának leváltása
