Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-01 / 44. szám

1986. november 1.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

Emlékeztető

*

'40 éves az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, amely az utóbbi évek folyamán annyiszor állt a figyelem középpontjában. Az UNESCO az ENSZ-hez tartozó szakosított szervezetek közül az egyik legjelentősebb nemzetközi kormányközi szervezet. Szervezése már a második világháború, befejezés előtt -megkezdődött. Alapokmányát Londonban, 1945. novemberében dolgozták ki, azon a konferencián, amelyen az ENSZ 44 tagállama vett részt.

A Földünk kulturális értékeinek megmentését, a civilizáció terjesztését, a népek és nemzetek kulturális közeledését és kapcsolatainak ápolását felvállaló szervezet 1946. november 4-én kezdte meg működését.

Feladatul tűzte ki a nevelésügyi, a tudományos és kulturális előrehaladás ösztönzését és a tagállamoknak nyújtott segítség és a különféle programok által a nemzetközi együttműködést ezeken a területeken. Fő programjai: az analfabetizmus felszámolása, az alapfokú oktatás kőtelezővé tétele, a felnőttoktatás és az ismeretterjesztés előmozdítása, társadalomtudományi és természettudományos információs programok szervezése, a tudomány fejlesztése, szervezett segítése és vívmányainak terjesztése, a kulturális kincsek, műemlékek védelme a szellemi alkotások szabad forgalmának biztosítása, a fentiekre vonatkozó nemzetközi egyezmények kezdeményezése, kidolgozása és elfogadása.

E programja végrehajtásában az UNESCO állandó kapcsolatban áll az ENSZ más szakosított szerveivel és a vele tanácsadó statusban álló kb. 150 nevelésügyi, tudományos és kulturális nem-kormányközi nemzetközt szervezettel.

Ilyen nagyszabású feladatok végrehajtásához természetesen a tagállamok állandó és áldozatos anyagi hozzájárulása szükséges, ami a legutóbbi időkig nem is hiányzott. 'A nemzetközi feszültség kiéleződésének időszakában, a fegyverkezési hajsza fokozódásával párhuzamosan az Egyesült Államok bejelentette, hogy megvonja támogatását az UNESCO-lól. Elhatározását azzal indokolta, hogy a túl nagy számú apparátus — a Titkárságnak több mint 2 ezer dolgozója van — nem elég rugalmasan és a programok céljait szem előtt tartva használja fel az anyagi eszközöket, s hogy az UNESCO-ban egyre inkább erősödik a „szovjet befolyás", főként a fejlődő országoknak nyújtott kulturális, tudományos és ismeretterjesztő segítségben.

Az amerikai döntés bejelentése óta eltelt időben, ma már a washingtoni támogatás nélkül dolgozik az UNESCO. Ehhez csatlakozott a továbbiakban Nagy-Brltannia és Szingapúr is. A szovjetellenesség céljaira felhasznált „húzás" ugyan érzékenyen érintette a szervezet gazdasági helyzetét, azonban ezzel egyidöben mind a Szovjetunió, mind a többi szoctalista ország növelte hozzájárulása összegét e tekintélyes nemzetközi szervezet nagyszabású programjainak támogatásához.

Az UNESCO nélkül ugyanis ma már elképzelhetetlen a nemzetközi kulturális egyezmények koordinálása, az elmaradott népek civilizációs fölemelésének megvalósítása. És — ki ne tudná —, éppen a fekete Afrikában, a fejlődő, a most eszmélő, függetlenségüket most megteremtő államokban van erre a legnagyobb szükség.

Az emberiség legjobbjai — művészek, tudósok — juttatják el különadományaikat az UNESCO-пак és reménykednek, hogy a nemzetközi kapcsolatok konszolidációjával ismét megszűnik a nyugati nagyhatalmak manipulációja e nemes küldetést betöltő szervezettel. És minden fejlett, anyagi bőségben élő állam megosztja majd javait a világ rászorultjaival. A kenyér mellett tudásra, kultúrára ts milliók várnak még éhesen.

—h—

A mezőgazdaság fejlődése a KGST — országokban

Ä bruttó mezőgazdasági termelés a KGST-országokban az 1981—1985-ös években az 1976—1980-as évek valóságához vízonyltva évi átlagban hat százalékkal növekedett. Ugyan 1983- -ben az előző év szintién maradt, de 11 százalékkal volt több, mint 1980- -ban. A mezőgazdasági termelés fejlődésének üteme gyorsabb volt, mint a lakosság számának növekedése.

Az előző ötéves tervidőszakban tovább javult a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki ellátása. A múlt év végén az 1980-as év valóságához viszonyítva a traktorok száma 11, az arató-cséplő gépek száma pedig mintegy 20 százalékkal volt több. A KGST-tagországokban a gabonafélék betakarítása már majdnem teljesen automatizált.

NDK-ban, Lengyelországban és Bulgáriában 20. Mongóliában pedig több mint 30 százalékos arányt képviselnek.

A KGST-tagországok többségében növelték azGpart és a takarmánynövények. ugyanakkor csökkentették a gabonafélék és a burgonya termőterületét. Ennek ellenére a KGST-országokban — Kuba kivételével — a gabonaféléket a szántóterület nem egészen 60 százalékán termesztik.

A növénytermesztés fejlődése főleg a termelés szerkezeti változtatásának, a vetésterületek módosításának és a hektárhozamok növelésének köszönhető. Kuba kivételével a többi KGST-tagországban a gabonatermelés növelése kizárólag a terméshozamok növelésével vált lehetővé.

A NÖVÉNYTERMELÉS

az 1981—19S5-ÖS években az előző ötéves tervidőszakhoz képest évi átlagban 6,6 százalékkal növekedett, a legnagyobb arányban a Mongol Népköztársaságban, a Vietnami Szocialista Köztársaságban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, a Német Demokratikus Köztársaságban és a Magyar Népköztársaságban. A növénytermesztés szerkezete főleg a termőhelyi adottságoktól, a hagyományos fogyasztási sajátosságoktól és az állattenyésztési termeléstől függ.

A KGST-országok többségében a bruttó növénytermesztés egyharmad részét a gabonafélék termelése képezi. Vietnamban, Mongoliában és Magyarországon ez az arány jóval nagyobb, a Kubai Köztársaságban viszont jóval kisebb. Például a Lengyel Népköztársaságban, az NDK-ban és a Szovjetunióban a burgonya képezi a növénytermelés 15—25 százalékát, ugyanakkor a Bolgár Népköztársaságban, Magyarországon és Kuliban nem éri el az 5 százalékot sem. Bulgáriában, Kubában, a Román Szocialista Köztáraságban és Magyarországon a gyümölcs- és zöldségfélék, valamint a szőlő termelése képezi a növénytermelés több mint 20 százalékát.

Az ipari és az évelő növények termelésének főleg Kubában szentelnek nagy figyelmet; a növénytermelésnek a felét adják. Ugyanakkor Bulgáriában és a Szovjetunióban 20 százalékát képezi, a többi KGST-tagországokban pedig a 10 százalékos arányt sein érik el.

A takarmánynövények aránya az állattenyésztés fejlesztésétől és szerkezetétől függ. A takarmány-gabonafélék nélkül Romániában és Magyarországon 10, Csehszlovákiában, az

az Állattenyésztési termelés

az 1981—1985-ös években az 1978—

1980-as évekhez viszonyítva 6,2 százalékkal növekedett. A leggyorsabb ütemű növekedést Kubában. Magyarországon és Bulgáriában érték el. A termelés szerkezete az egyes tagországokban nagyon különböző.

Míg a Szovjetunióban és Kubában a szarvasmarha-tenyésztés adja az állattenyésztési termelés nem egészen kétharmad részét, addig Csehszlovákiában, Lengyelországban és az NDK-ban a felét, Bulgáriában és Romáinában az egyharmad részét, Magyarországon pedig az egynegyed részét. Magyarországon a sertéstenyésztés adja a bruttó állattenyésztési termelés több mint 40 százalékát, az NDK-ban egyharnlttd részét, Lengyelországban, Romániában és Csehszlovákiában az egynegyed részét, Mongóliára és Bulgáriára a juhtenyésztés nagy aránya (30—40%) jellemző. Romániában és Kubában a baromfitenyésztés adja a bruttó állattenyésztési termelés 30, Magyarországon több mint 20, a többi tagországban pedig

10—15 százalékát.

A gazdasági haszonállatok száma az 1981—1985-ös években az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva a sertések esetében 6,2, a juhoknál 1.0, a baromfiaknál 11, a szarvasmarhák esetében pedig 4,5 százalékkal növekedett.

A hústermelés a KGST-országokban

1985-ben az 1980-as évi valósághoz viszonyítva képest átlagosan 8, a tejtermelés 7 (Csehszlovákiában 16,4, Bulgáriában 15,4), a tojástermelés pedig 12 (Romániában 20, Bulgáriában 16, a Szovjetunióban 14, Csehszlovákiában 12) százalékkal növekedett. ", (HÍZ)

Amióta Afrika népei a gyarmatosítók igáját lerázva függetlenségük kivívásának útjára léptek, számtalan országban, sok-sok esetben próbálkoztak a régi viszonyok visszaállítását, a történelem kerekének visszafordítását óhajtók a politikai merényletek különféle módszereivel. Hiszen törvényszerűen egy-egy legendássá vált vezető személyiség, szabadságharcos állt népe élére, akit, ha sikerült „eltávolítani“, több-kevesebb idő, év, vagy évtized kellett ahhoz, hogy újra egységfrontba rendeződjön a szabadságért küzdők tömege. Volt, akit elhurcoltak, s úgy gyilkoltak meg, illetve gyilkoltattak, felbérelt zsoldosok keze által. De szinte „tökéletes“ bűntény — így, évtizedek távolságából elemezve is —, a „repülőszerencsétlenség“, mivel nehéz bizonyítékot találni, hogy ez vagy az az eset valóbtfn a véletlen köyetkezménye volt-e, vagy alaposan megtervezett, előkészített gyilkosság történt.

Samora Machet mozambiki államfő repülőgépe hazafelé tartva a Dél-afrikai Köztársaság területén. Natal tartományban zuhant le. Éppen ott, ahol az ún. Mozambiki Ellenállási Mozgalom nevű kormányellenes szervezet bázisai vannek. Indokolt tehát a feltételezés, hogy nem balesetről, hanem szabotázsakcióról van szó. A mozambiki elnök halála „éppen jókor“ következett be ahhoz, hogy a Dél-afrikai fajüldöző rezsim fokozhassa Mozambik reakciós erőinek nyújtott támogatását az ország függetlenségének felszámolásában.

A Mozambiki Népköztársaság fiatal ország Délkelet-Afrikában. 1975-ben vívta ki függetlenségét — nem ki* részben «éppen első elnöke, Samora Mache) bátor küzdelme segítségével.

Samora Moises Machel 1933. szeptemberében született, földműves család gyermekeként. 1962-ben a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO). a mozambiki népnek a portugál gyarmatosítók elleni nemzeti felszabadító harcát irányító szervezet létrejötte után nyomban bekapcsolódott annak tevékenvségébe. Később ő szervezte a FRELIMO partizánegységeit, 1964-ben az ő parancsnoksága alatt kezdték nieg fegyveres akcióikat, amelyek fokozatosan nemzeti felszabadító háborúvá váltak. Ebben Időszakban nagy érdemeket szerzett a népi felszabadító erők megszervezésében. 1996-ban megválasztották a FRELIMO Központi Bizottságának tagjává. majd a KB védelmi osztátya titkárává. A szervezet második kong'

A FELELŐSSÉG PRETORIÁT TERHELI

resszusán 1968-ban kinevezték a felszabadító hadsereg parancsnokává. 1970-ben a FRELIMO elnöke lett.

A Mozambiki Népi Köztársaság függetlenségének 1975. június 25-én történt kihirdetése után az ország elnöke lett és ezt a tisztséget töltötte be tragikus haláláig. Vezetésével az ország a szocialista orientációjú fejlődés útjára lépett: államosították a bankokat, a biztosítótársaságokat, a nagybirtokot, a fontosabb ipari üzemeket, továbbá az oktatás- és az egészségügyet. A közös tulajdonban levő földeken ún. közösségi falvakban tömörült parasztcsaládok gazdálkodnak szövetkezeti keretek között.

A zimbabwei függetlenségi harc támogatása érdekében 1976. márciusában Mozambik lezárta a rhodesiai határt és döntő jelentőségű támogaaást nyújtott Mugabe Zimbabwe Afrikai Nemzeti Uniójának, amikor Rhodesia fajüldöző rendszerének hadserege véres kommandőakciőkat hajtott végre Gaza, Tete és Manica tartományokban.

A FRELIMO III. kongresszusán elhatározták. hogy a felszabadítási szervezetet marxista-leninista élcsapattá alakítják át, amely vezető ereje a népi demokratikus állam felépífését szolgáló átfogó program megvalósításának.

Mivel a Mozambiki Népköztársaság külpolitikája következetesen antiimperiallsta jellegű, határozottan elítéli a fajüldözést, az apartheidet, és támogatja az afrikai felszabadítási mozgalmat, a Déi-afrika! Köztársaság támadásainak és felforgató tevékenységének állandó célpontja.

Samora Machel tragikus halálát követően a FRELIMO KB Bolitikai Bizottsága, a kormány és a mozambiki népi gyűlés állandó bizottsága közös közleményben hangsúlyozta, a szerencsétlenség a mozambiki történelem nehéz pillanataiban következett be, amikor a legreakciösabb erők igyekeznek felszámolni az ország függetlenségét, a forradalmi vívmányokat, mindazt, amit a fiatal állam fejlődésének tizenegy éve alatt elért, megteremtett. A dokumentum arra szólítja fel a mozambiki népet, sorakozzon fel a párt és a kormány vezetése mögött és szálljon szembe a nemzeti egység ellenségeivel.

Samora Machel 1981 októberében hazánkban is járt, mivel igyekezett

szoros kapcsolatokat kiépíteni a sző* cialista országokkal.

Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a FRELIMO Párt KB-nak és a Mozambiki Népi Köztársaság kormányának táviratban fejezte ki méiy részvétét a mozambi* ki elnök tragikus halálával kapcsolatban. A távirat nagyra értékeli azokat az érdemeket, amelyeket Samora Machel a gyarmati uralom ellen, valamint Mozambik szabadságáért és füg' getlenségéért vívott harcban szerzett.

Külön kiemeli meghatározó szerepét a FRELIMO forradalmi párttá történt átalakításában és azt, hogy az új, szociális szempontból igazságos társadalom felépítésére tett erőfeszítések élére állt.

Csehszlovákiában mindent megteszünk — állapítja meg végezetül á távirat —, hogy a CSSZSZK áe a Mozambiki Népi Köztársaság népének barátsága, együttműködése és internacionalista szolidaritása tovább erősödjön és fejlődjön, mindkét ország, a világbéke és a nemzetközi haladás javára.

A mozambiki vezetésnek további államférfiak és nemzetközi szervezetek fejezték ki részvétüket. Mozambikban 60 napos — de Egyiptomban és Portugáliában is többnapos — gyászt rendeltek el. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár a''mozambiki néphez Intézett üzenetében azt írta, hogy Samora Machel halála lesújtotta és elszomorította. Radzsiv Gandhi Indiai miniszterelnök azt a véleményét hangoztatta, hogy az el nem kötelezettek mozgalma Samora Machel személyében dinamikus vezetőt veszített el. Számos hivatalos kormányképviselő hangsúlyozza, hogy a mozambiki elnök halála a dél-atrikai fajüdöző rendszer politikájának a következménye.

Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) Lusakéban kiadott nyilatkozatában rámutatott, Machel szoros és elvtársi kapcsolatokat tartott fenn az ANC-vel, s támogatta Zimbabwe, a Dél-atrikai Köztársaság és Namíbia népének felszabadító harcát.

A mozambiki elnök olyan Időkben vesztette életét, amikor Afrika déli része a fajüldöző rezsim agresszív politikájának van kitéve. Ezért felmerül a gyanú, hogy haláléért Pretoria a felelős.

—me—

I KÜlPOllTIKAl KOMMENTAR 1

A nemzetközi légkör enyhülésének, a leszerelés, a megegyezés lehetőségeit még végiggondolni sem volt időnk, amikor az Egyesült Államok olyan akciőkba kezdett, amelyek a reykjavíki találkozó után közvetlenül durvának tűnnek és megkérdőjelezik annak az amerikai szándéknak a komolyságát, amelyet a megegyezés esélyeivel kapcsolatban hangoztatnak.

Nébány nappal a találkozó után olyan szovjetellenes kampány kezdődött az Egyesült Államokban, amelynek célja a valós tények elferdítése, a szovjet kezdeményezések ferde, sőt rossz fényben való beállítása; ezek szerint az USA volt minden jószándékľ minden békét féltő megegyezés kezdeményezője, a Szovjetunió azonban megakadályozta e törekvések valóra váltását... E hamis állításokkal egyidöben a Reagan-kormányzat kiutasított az USA-ból ötvenöt szovjet diplomatát, azzal az indoklással, hogy munkakörükkel összeegyezbetetien tevékenységet folytattak, s hogy létszámuk amúgy is túl magas volt a többi diplomáeaí testület létszámához mérten.

Az utóbbi döntéssel kapcsolatban Moszkvában sajtóértekezleten jelentette be Gennagylj Geraszimov szovjet külügyi szóvivő, hogy a Szovjetunió válaszlépéseket foganatosított. Üt pontban foglalta össze a válaszintézkedéseket. amelyekben kifejtette: mivel az USA különleges szolgálatai a Szovjetunióban működő amerikai hivatalos hatóságokat továbbra is a Szovjetunió elleni megengedhetetlen tevékenységre használják ki, a moszkvai pmerikai nagykövetség, és a leningrádí főkonzuiátns öt munkatársát kiutasítják a Szovjetunióból. Módosítják továbbá a Szovjetunióban működő amerikai külképviseletein foglalkoztatott munkatársak számát, valamint a szolgálati útra ideutazók számát, a hasonló státusú szovjet állampolgárok amerikai létszámának megfelelően. Korlátozzák az amerikai külképviseleti szervek kapcsolatait a szovjet állampolgárokkal.

Eközben Washington azt hangoztatja, továbbra is kész a tárgyalásokra, a párbeszédre, hogy a diplomatákkal kapcsolatos „incidens“ nincs hatással az alapvető kérdésekben tanúsított „jószándékra“.

Persze, ez a „húzd meg-ereszd meg“ módszer játéknak talán érdekes, viszont olyan tétekkel kapcsolatban, mint a fegyverzetcsnkkentés, leszerelés, az atomkísérletek beszüntetése — enyhén szólva — felelőtlen takti-Washingtoni „liúztl meg- ereszti meg“

kázást jelent. Szívesen kiemelnének «8У‘в8У kedvükre való részt a Szovjetunió által Reykjavikban előterjesztett csomagtervből. Azonban ebben a Szovjetunió uem alkuszik. Erre figyelmeztette a manipulációra kész amerikai félt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára október 22-i tévébeszédében.

Nyomatékosan beszélt arrél, hogy a militarista körök számára a leszerelés lehetőségei az auyagi veszteségek veszélyét jelentik, ezért minden eszközzel félre akarják vezetni a nemzetközi közvéleményt, s elodázni ezek megvalósítását. Vannak hozzá mind politikai mind gazdasági eszközeik, amelyekkel az amerikai népet, a nyugati országok lakosságát manipulálják. Kedvenc argumentumuk a csillagháborús tervek „űrvédelmi“, biztonsági eszközként való feltüntetése, amely elsősorban a „szovjet fenyegetés“ ellen védi az GSA-t.

A legfrissebb tények közül megemlítette, hogy Washington elzárkózott a szovjet főtitkár reykjavíki sajtókonferenciája brosúrába gyűjtött anyagának kiadása, illetve az USA-ban való terjesztése e'Sl.

Az Egyesült Államok népei csak a szovjetellenes propagandán keresztül „ismerik a Szovjetuniót, annak fejlődését, külpolitikáját. Rendkívül fontos volna pedig, hogy a valóságot ismerjék meg, igazi törekvéseit, eéijait. Ezáltal reálisabb, igazibb képet alkothatnának mindarról, ami a világban történik, aminek érdekében a reykjavíki találkozó létrejött.

Mihail Gorbacsov sajnálatosnak nevezte, hogy ami Reykjavíkban olyan ígéretesnek, gyakorlatilag elérhetőnek látszott, nébány nap alatt a ráfogások, a kitalálások és a fantázia ködébe veszett, hogy a bizalom épp hogy csak elvetett magjait csírájában el akarják pusztítani. Távol állnak az igazságtól azok a magyarázatok, amelyekkel kényiik-kedvük szerint kommentálják mindazt, amiről Reykjavfkban szó volt, amiben közel kerültek egymáshoz az álláspontok, ami az egyik, illetve a másik fél álláspontját illeti.

A szovjet—amerikai megegyezés lehetősége annyira megrémített bizonyos köröket, hogy azonnal működésbe léptek, hogy ennek útjába állítsanak minden elképzelhető és elképzelhetetlen akadályt, hogy „átmeneti feltételek“-hez kössék a párbeszéd további folytatását.

Erről szóivá a szovjet főtitkár ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet csomagterv továbbra is a tárgyalóasztalon marad. Azonban nem azért, hogy tetszés szerint válogatva a javaslatokban, ezt vagy azt kiemeljenek belőle. Csak komplexitásában, egységében megvalósítható, mivel csupán így szavatolja az emberiség számára a biztonságot, a békét. E tervek megvalósításáról — megvalósításáért — a Szovjetunió az ntóbbi napok eseményei ellenére is tovább fog küzdeni.

H. Mészáros Erzsébet