Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-25 / 43. szám
t f \ 14 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. október 25.. • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • a Mogyorós-kútnál Ez az Őszi nap is gyönyörűnek ígérkezik, Reggel hét Óra van, de már Ojbást /Nová BaštaI és az egész Medvesalja lelett szikrázóan süt a nap. Egy lapos, de azért jó állapotban levő mezei úton haladunk személygépkocsinkkal, Ütitársaim: Vincié Pál és Pál Géza, mindketten úihásti méhészek. Alig három kilométeres kocsikázás után megállunk. Gyalog indulunk tovább. Pár, lépés megtétele után tornacipőm átnedvesedik a harmatos fűtől. Szinte tudomást sem veszek erről, mert figyelmemet az a „hangzavar" köti le, amely az erdő felől hallatszik. 'Mintha ezerféle madár kelt volna egymással ének-versenyre. Egy pillanatra megállók gyönyörködöm a tájban, élvezem e kellemes hangzavart, amely annak ellenére, hogy falun élek. már számomra is szokatlan. Valamikor kiskoromban, amikor gombát szedtünk a közeli erdőben, hallottam ehhez hasonlót. Mintha a tücskök ciripelése válasz volna a madarak énekére. Egy kis víztócsa közelében lepkék egész hada játszik. Közelebb megyek, előkészítem fényképezőgépemet, erre nagy csobbanással *békák ugranak a sekély vízbe. Itt találkozik, itt Ölelkezik egymásba a kél helyi, kevés vizű patakocska — ezzel magyarázható a hangulatos kis oízterület keletkezése. 'A mezei üt, amelyen haladunk kétfelé ágazik. Mindkét út mentén málnabokrok sorakoznak, amelyek a cserjékkel vegyülve kör alakot vesznek jel. A kör közgyén, a takaros, gondozott tisztáson kaptának sorakoznak egymás melleit, illetve fölött. Megérkeztünk, mondják útitársaim, de azért nem állnak meg: tovább ballagnak az erdő belsejébe. Hova megyünk még — akarom megkérdezni, amikor az út mindkét oldalán egy-egy bódét veszek észre. Rövidesen előkerülnek a kellékek: a kaptárszolga. a füstölő, amelybe száraz tapló kerül, tetejére pedig összezúazok a keretek, melyeket az utolsó pergetés után helyeztek vissza, lekerül az anyarács, egy pillantás a fészekre, s máris pálcikákat tesznek a kaptárok tető alatti részébe. Van olyan kaptár, amelyben három, van amelyikben négy-hat pálcikát, pontosabban 5—7 centiméter hosszúságút számoltam meg. Végül minden kaptár sorra kerül. Mire az utolsóval is végeznek, a nap sugaraitól az erdő fát már hosszú árnyékot vetnek keleti irányban. Késő délután van már. Volt mit csinálni, hiszen összesen nyolcvanhárom kaptárt számoltam, meg, s ebből talán kettő volt üres.. Közben már mindkét bódé mellett a rögtönzött tűzhelyen egy-egy lábasban melegszik a víz. lassan elkészül a cukorszirup. Frissen mosott kétliteres üvegekbe kerül, majd a mézeidbe jut. Eközben a méhész mindig eltávolít egy-egy pálcikát. Alig vártam, hogy útitársaim leüljenek egy kicsit pihenni, legalább megkérdezhettem, hogy miért kelleti ide telepíteni a méhest, amikor bent a faluban is van hordási lehetőség. Meg arra is kíváncsi voltam, hogy vajon milyen célt szolgálnak a kis pálcikák. Vincze Pál, aki hatvanegyedik életévét tapossa, huszonöt éve méhészkedik;Pál Géza pedig már a nyolcvanon is túl van. Mindketten, készségesen felelnek kérdésemre. Ekkor már, vagyis utólag, oly egyszerűnek tűnt minden, hogy már szinte szégyelltem a kérdésfeltevést. Amint tehál megtudtam, a környezet nemcsak gyönyörű, de ideális is a méhészkedéshe. Hiszen már a kiruccanás ide is felér egy kirándulással. A közelben három erdei forrás vize csobog; legnagyobb, legbővebb vizű a Mogyorós-kút. A vidék is innen kapta a nevét. Az erre kiránduló még ma is szomját olthatja a kútnál. Körülötte rend van, s a vízforrás fölött egy pohár várja a vendéget. így cukorszlrup készítésekor sem okoz problémát a vízhiány, s az sem mellékes, hogy a méhek Is nyugodtan Méhes Az őszi méhes olthatják szomjukat. Az erdő körül hatalmas nagy foltokban, ameddig a szem ellát, málnabokrok és különböző cserjék találhatók. A szemközti legelő tarkállik a színes mezei virágoktól. S akkor még nem szóltunk arról, mit nyújtanak a méheknek az erdő fái. A hagyományos lomblevelű erdő fái mellett megtalálható a közelben még hárs, fenyő és akác is. Az egységes földműves-szövetkezet dolgozói itt a közelben még soha nem permeteztek, s ez sem elhanyagolható tényező méhészeti szempontból, a mai elvegyszeresedett korunkban. A vidék gazdag rovarvilága is nagyrészt ennek köszönhető. Az etetés megkezdése előtt általában minden méhcsalád készletét felmérik, s ahány -napig kell azokat etetni, annyi darab pálcikát helyeznek el a kaptárban. Minden etetést követően kivesznek egy pálcikát. Egyszerű, nem túladminisztrált módszer, s a tévedés veszélye sem áll fönn. A szemközti legelőről idehalltk a kolompszó. Terelik a gulyát, az állatok a meredek hegyoldalban kis ösvényt tapostak ki maguknak. Közben az erdőben lassan teljesen sötét lesz. Végéhez közeledik egy gyönyörű nap, amely nemcsak azért volt számomra élmény, mert egész nan olyan meleg volt, mint augusztus közepén. Főleg azért volt gyönyörű, mert élő természetben tölthettem el a nap nagy részét. Egy olyan környezetben, ahol csak kevésbé van megbontva a biológiai egyensúly, s a patak vize is iható. A vidék nyugalmát nem a traktorok zúgása vert fel, hanem a madarak éneke, amelyhez a tücskök muzsikája párosul. Kísérőim közben elrakják segédeszközeiket, lakat kerül a bódékra, s lassan indulunk haza. Nemsokára hatalmas porjelleget kavar autónk a mezei út porából. Már csak halványan lehet látni a méhest. Néhány perc múlva teljesen ködbe burkolózik a Mogyorós-kút és vidéke. Elénk tárul a civilizáció újabb és újabb műszaki „csodája" — igen, a faluba értünk. FARKAS OTTÖ (A szerző felvételei) ,A Varroa atka biológiája A Varroa atka fejlődésének biológiáját számos kutató rögzítette. Capanova és Grobov szovjet kutatók megállapításai szerint az atka nősténye a méh megflasításának befedése előtt hatol be a sejtbe, ahova egy vagy több nőstény atka is bekerülhet. A kifejlett nőstény atkák laboratóriumi körülmények között 4—13 nap múlva kezdenek peierakáslioz. (Erre alapozzák a 3—4 naponkénti kémiai tüstöiéses sorozatkezelést.) A nőstény atkák embrionális fejlődése 2—3 napig tart. Az első napon a petében 6 lábú lárva alakul ki (0,5—0,8 mm), amely a második napon protonimfává (4 pár lábbal) alakul át. A protonimfa táplálkozik és 3—4 nap múlva vedlik, ezzel deutonimfává alakul át. Ez további 1—2 napos táplálkozás után ivarérett atkává válik. A kifejlett nőstény atka harántovális alakú, hossza 1,5—1,9 mm, szilárd páncézat borítja. A hím atka rövid életű, lágy testű, 0,7—0,9 mm a hoszsza. Az atkák teljes fejlődési ciklusa nőstényeknél 8—9 napig tart, a hímeknél csak 6—7 napig. A párzás a sejtben történik a méh kijövetele előtt. Ennyi biológiai ismeret birtokában, nagyon egyszerű eljárással, a méziedelezö villával, szinte rajtaütésszerűen pillanatok alatt több száz atka' fészek tárul a szemléin elé. Egy kis odafigyaléssel nem nehéz értékelni, hogy a fedett fiasításos sejtekben bezáródó atkacsaládnak az egyedei különböző korúak. Az őszi kaptárbnlladék vizsgálatinál az a meglepő janiikor a méhcsalád tisztogató hajlama csökken), hogy az atkahnllák színe nem egyöntetű, jócskán akadt köztük fehér színű, fejletlen és világos atka is. Az első esetben az anya atka időközönként naponta egy vagy több órás szünetek hagyásával 1—2 BPtét rak. ~m—' Azt, hogy a méhcsaládok teljesítménye nem azonos, minden méhész tapasztalhatja. Az is köztudott, hogv a családok egyszerű tagjai — a munkásméhek — sem egyformák. Nem csupán küllemükben [nagyság, szín, szőrzet, stb.), hanem viselkedésükben (rajzó, nem rajzó; ideges, nyugodt; támadó, jámbor j is nagyon eltérőek lehetnek. Az egyedek küllemi jegyeiből és viselkedéséből a fajtára következtethetünk. A' családok teljesítményét, hasznosságát hozamuk összehasonlításával állapíthatjuk meg. A krajnai méh hazai változatára az egyöntetű, fiatal korban szürke, később fekete színeződés, a nyugodt viselkedés, a mérsékelt támadó és rajzó hajlam jellemző. Hozam szempontjából áz állomány nagyon kiegyenlítetlen. Ez magától értetődő, hiszen a nagy különbségek eltüntetéséért eddig lóformán semmit sem tettünk. Termelésünk alapelve nem a jobb méh. hanem a több méhcsalád volt. Szükséges, hogy az ebből adódó helyzeten minél előbb változtassunk. Tudomásul kell venni, hogy az a törvényszerűség, amely szerint jő tél je-. sítményű' utódokat csak kiváló szülőktől várhatunk, a mézelő méhnél is érvényes. Ki kel! felednünk azt a ma csaknem általános gyakorlatot, amely a jobb méhcsaládot nem a származásban a fszülőkben), hanem több anya ivadékának összevonásában, a méhekkel túlzsúfolt kaptárban látja; a tenyészanvagot — az anyát és herét — minden családtól válov 'ás nélkül elfogadja. Első feladatunk, hogy különbséget A kiválogatás egyszerű módja tegyünk méhcsalád és méhcsalád közölt, illetve — mivel a mélicsaád tulajdonságai döntően nz anyától függenek. és mert az anyát könnyebben „kézben tudjuk tartani“ — jó és rossz anya között. Megbízható következtetést azonban csak akkor vonhatunk le, ha a családokat olyan kaptárakban tartjuk, amejykben tökéletesen kifejlődhetnek, és elég helyük van a méz elraktározására. Az anya és a méhcsalád teljesítőképességének valós megismerésére a szűk kaptár, illetve kaptárrész nem alkalmas! Fontos az ts, hogy az ellenőrzött méhközüsség valamennyi tagja egy anya ivadéka legyen. Méhcsaládról biológiai szempontból csak ilyen feltétel mellett beszélhetünk. Tévútra vezet, ha két vagy több anya ivadékát egyesítjük, és az így kapott méhtömeget egy családként kezelve az eredményt az anya javára írjuk. A méhállnmány javítását célzó kiválogatást az így termelő méhészek csak úgy alkalmazhatják, eredményesen, ha állományukat legalább részben egyanyás módszerre állítják ét. Ahhoz, hogy a méhcsaládok termelési értékét megbízhatóan összehasonlíthassuk, nélkülözhetetlen teljesítményük ismerete. A méhészeti termékek közül legáltalánosabb és legfontosabb még ma ts a méz. Kezdetben tehát elég, ha a minősítésnél csupán ezt vesszük figyelembe. A pörgetett mézen kívül a télire meghagvottat is figyelembe kell venni. Az elvett méz mennyiségét pontosan a lépek családonkénti külön kezeléseiéi, pörgetés előtti és utáni mérlegelésével állapíthatjuk meg pontosan. Ez nagyon nehézkes, munka- és időigényes. Sokka] egyszerűbben is elérhetjük célunkat. Az elvett lépek mennyiségéből indulunk ki. A kipörgetett méz tömegét az elvett lépek számával osztva megkapjuk az egy lépre juté átlagot. Énnek és a családoktól elvett lépek számának szorzata adja a családokra jutó méz mennyiségét. Az így nyert mutató nem nevezhető pontosnak. Ennek ellenére alkalmas arra. hogy a családokat teljesítményük szerint soroljuk be. A minősítés megbízhatósága nem múlik néhány dekagrammon. A hibalehetőséget csökkenthetjük, ha a kevésbé mézes lépeket nem szedjük ki. A kiválogatást még akkor sem mondhatjuk haszontalannak és fölöslegesnek, ha csapán az elvett mézes lépek szerint állítjuk sorba a családokat. A télire bent maradt méz tömegét becsléssel állapítjuk meg. Kis gyakorlattal ez viszonylag gyorsan megy. Mivel a hibalehetőség — ha egy ember becsül — elvileg családonként szinte azonosnak tekinthető, a minősítés a célnak megfelelő megbízhatóságot eléri. Az egész termelési idény alatt kipergetett és a télire meghagyott méz mennyiségéből levonjuk a termelést idény alatt feletetett cukrot (1 kg méz = 1 kg cukor). Így megkapjuk a családok évi .„tiszta hozamát“, Az Így nyert adatok összegét elosztjuk a méhcsaládok számával. Az egy családra jutó átlagot 100 százaléknak vesszük. Ehhez viszonyítjuk az összes család teljesítményét. Ezután a családokat a teljesítmény alapján rangsoroljuk. A könnyebb megértés kedvéért egy példa szemléltetésképpen: Húsz méhcsalád a következő mézmennyiséget termelte: pörgetett méz téli készlet 800 kg 360 kg összesen 1160 kg Az átlag családonként 1160 ; 20 = kb 58 kilogramm. Ezt a mennyiséget te hintjük száz százaléknak. Ehhez vi szonyítjuk a többi család eredményét Ml lenen tehát a legfőbb teendő? Csupán annyi, hogy továbbtenyésztés re csak a legjobbak közé tartozó családokat használjuk. Anyákat, be réket csak azoktól fogadjunk el. il lelve neveljünk. Az átlagtól legjoh ban lemaradó anyákat selejtezzük Helyüket a jobb családoktól valókkal töltsük be. Abban a kérdésben, hol van a határ a selejtezendők és meghagyandók között, a vélemények megoszlanak. Vannak, akik a választóvonalat a 70 százalékos, mások pedig a 80 százalékos teljesítménynél húzzák meg. Kívánatosnak az ezen aluli teljesítményű anyák selejtezését tartják. Ezután már csak annak eldöntése van hátra, mely családok legalkalmasabbak állományunk minőségének javítására, vagyis arra, hogy tőlük anyákat, heréket neveljünk. Természetesen a legfontosabb küllemi és viselkedésbeli jegyeket is figyelembe kell venni. Az öröklődő csendes anyaváltási hajlamról sem szabad megfeledkezni. Az azonos, vagy csaknem azonos hozamú családok közül azokat kell kiválasztani, amelyek a jő mézhozam mellett a fenti feltételek közül minél többnek felelnek meg. Van a válogatásnak egyszerűbb, könnyebbb formája is. Ez egy régóta széles körben alkalmazott termelési fogáshoz, a méhcsaládok akácvirágzás előtti minősítéséhez kapcsolódik. Ä virágzás előtt 10—14 nappal kiválasztják azokat a családokat, amelyek alkalmasak az akác jó hasznosítására. Ezek képezik állományuk legjavát. A fejlőaésben lemaradt, akácra nem „érett“ családokból összevonással annyi termelésre alkalmasat, készítünk. amennyire a meglevő élő anyagból (Hasítás és méh) futja. E- zeket az „összefoltozott“ családokat a tenyésztésből ki kell zárni. Anyáikat selejtezni kell. Vannak, akik a tömeges kiválogatást céltalannak tekintik. Szerintük eredményt így csak akkor érhetünk el, ha az anyán kívül a heréket is képesek leszünk megválasztani, vagt, is megoldjuk az ellenőrzött párzás kérdését. Ez a vélemény megalapozatlan. A következetes, rendszeres és folyamatos kiválogatás ellenőrzött párzás nélkül ts eredményes lehet. Ezt nem csupán a szakirodalom írja, hanem a tapasztalatok is bizonyítják. (A Méhészet alapján) « zott leveles dohány. A füstölőből kellemetlen, szúrós szagú füst kígyózik a levegőbe. Most már kezdődhet о munka. Rövidesen kikerülnek a mézeidből
