Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-11 / 41. szám

■ EH ■ ■ BE BE ■ ■ BE BBIB IBII H Н I Н В1 ■ Napjainkban is azonban gyakran tapasztalhatók a jutalma­zás egyes módszereiben felmerülő hiányosságok. A munkakö­zösségekben még gyakori az egyenlösdi, aminek következté­ben nem sikerült csökkenteni a dolgozók létszámát, növelni a munkatermelékenységet, s hatékonyabbá tenni a bérezést. Ez a helytelen gyakorlat az átlagbér egyén és munkaközösség szerinti szigorú és megfelelő szabályozása révén szüntethető meg. Ami annyit jelent, hogy az üzemen belül a munkacso­portok és az egyének között el kell mélyíteni a bérezés dif­ferenciálódását. Feltétlenül szükséges, hogy a vezetők — az egységes elvek értelmében — az eddiginél sokkal következe­tesebben érvényesítsék a jutalmazás szocialista elveit úgy, hogy minden dolgozó bére az elvégzett munkának és társa­dalmi hozzájárulásnak feleljen meg. A CSKP Központi Bizottsága 4. ülésének hatázataiből kiin­duló intézkedések közül a következő feladatokat teljesítettük: tökéletesítettük a fizikai dolgozók jutalmazási módszerét, a műszaki-gazdasági dolgozók bérezésében jobban orientálód­tunk a béralap ösztönző részére. Egyes szervezetek és efsz-ek á műszaki-gazdasági dolgozók egyéni értékelésének módszerét alkalmazták. Ami pedig a gazdasági eredményeken való ré­szesedés szétosztását illeti, több szövetkezetben gondoskod­tak arról, hogy szorosabban kapcsolódjanak az egyes bel­­üzemi központok és munkaközösségek eredményeire. A további intézkedések elsősorban a munkaidő hatékony ki­használására, a munkaképtelenség csökkentésére, az idény­munkások és a társadalmi munkában dolgozók létszámának a biztosítására, az alapeszközök hatékonyabb kihasználására, valamint a túlórák számának a csökkentésére irányulnak. Szorgalmazni kell a nagyobb igényeftség szemléletét, főleg a munka és a termékek minőségével kapcsolatban. Tovább kell fejleszteni a dolgozók kezdeményezését, s feltárni a minőség javításának és a termelés gazdaságosabbá tételének tartalé­kait. A mezőgazdasági termelés hatékony fejlesztése, az irányítú- és szervezőmunka szüntelen tökéletesítése és az anyagi ösz­tönzők hatékonyabb kihasználása ugyancsak az alapvető fel­adatok közé tartozik. Ezért a bérrendszer gazdasági hatékony­ságának növelésére irányuló alapelvek érvényesítésének szer­ves részévé váltak azok az ésszerűsítő intézkedések, melyek a jutalmazás újszerű feltételeinek a biztosításához szükséges béreszközök megteremtését teszik lehetővé. Az időfelhasználás normájával kapcsolatban feltétlenül szükséges a- terv elfogad­ható szintű teljesítése, ami a sorozatgyártásban 106—108, a da­rabos gyártásban pedig 112 százaléknak felel meg. A bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelésére irá­nyuló alapelvek érvényesítésé I. szakaszának értékelése nyo­mán megállapítható, hogy a szervezés szempontjából az ered­mények jobbak is lehetnének. Ebhez jelentős mértékben hoz­zájárulhat az is, hogy nem fejtettünk ki kellő gazdasági nyo­mást a bérek hatékonyságának növelése, valamint a hatéko­nyabb, nagyobb teljesítményű gazdálkodás biztosítása érdeké­ben. Hosszú ideje kedvezőtlenül hatnak az adásvételi kajssso­­latokban felmerülő problémák is. Sok helyütt negatív hatást gyakorolt az irányítás alacsony színvonala és a munkafegye­lem hiányosságai, aminek kuvetkeztábeh csökkent a dolgozók munkateljesítménye. Ugyancsak érzékelhető a szakképzett ésszerűsítők, szabványosítók és közgazdászok hiánya is. Ennek .ellenére a fő ágazatokban az I. szakasz feladatait teljesítettük. Az értékelések alapján a szövetségi kormány 32/1984-es szá­mú rendeletében jóváhagyta a bérrendszer gazdasági haté­konysága növelése II. szakaszának alapelveit. Ennek alapján valósítjuk meg ezt a népgazdaság fő ágazataiban, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar állami szektorában. Az ál­talános jellegű elveket a 110/1905-ös számú határozat egészíti ki, amely a ZEÜMS-nafe az efsz-ben való alkalmazására vonat­kozik. A mezőgazdaság bérrendszere az általános alapelvekből indul ki, miközben figyelembe veszi az elosztás módjában az állami és szövetkezeti szektor közötti különbségeket. Tekin­tetbe veszi a munka sajátos követelményeit, a munkafeltéte­lek igényességét, a dolgozók teljesítményét, a dolgozók egyéni tulajdonságait — megbízhatóság, hosszúéves munkaviszony, kezdeményezés —, valamint a munkaszervezés sajátosságait, a munkahely jellegét és elhelyezését az adott körzetben. Az élelmiszeriparban a bérrendszer lehetővé teszi, hogy hiegfelelő módon értékeljék azokat a sajátosságokat, amiben ez az ágazat eltér más népgazdasági ágazatoktól — pl. a nyersanyag kampányszerű feldolgozása, gyors romlandósága, a fokozott higiéniai követelmények, a minőséggel szemben tá­masztott különösen nagy igények, főleg a gyermektápok gyár­fásában stb. A felsorolt sajátosságok visszatükröződnek a tarifarendszer­ben., a műszaki-gazdasági funkciók és a munkahivatások szak­­képzettségi jegyzékeiben, a prémiumpőtlékban, valamint ä bérrendszer egyéb részeiben. A bérezés és a jutalmazás sza­bályozása a munka igényességének az objektív megítélésé inellett a béreszközök, valamint a termelés és a munka terje­delme, a kitermelt áru mennyisége, a nyújtott szolgáltatások, továbbá a nemzeti jövedelem alakulása közötti kapcsolatot is biztosítja. Az elkövetkezendő időszakban a jutalmazás fejlesztése az agráripari komplexum 8. ötéves tervidőszakra előirányzott bérpolitikai kerettervéből indul ki. Szorosan kapcsolódik a CSKP Központi Bizottsága 1984-ben megtartott 11. ülésének, valamint a CSKP XVII. kongresszusának határozataira. A bére­zés újszerű feltételeinek az érvényesítése az agráripari komp­lexumban egyebek között a 7. ötéves tervidőszak bérpolitiká­jának bevált tapasztalataira is támaszkodik. Az agráripari komplexumban a mezőgazdasági terményfel­vásárló és ellátó vállalatok kivételével — gyorsabban nőttek az átlagbérek, mint a népgazdaság többi ágazatában. Ennek kö­vetkeztében a mezőgazdaságban elért átlagbérek a népgazda­ság szintjére emelkedtek, s ezáltal valóra váltak a CSKP XVL kongresszusának irányelvei, valamint a 249/1981-es számú kor­mányrendelet határozatai, amelyek a mezőgazdaság tervszerű irányításának tökéletesített rendszerével kapcsolatosak. A BEREK ALAKULÄSÄNAK ÁTTEKINTÉSE A MEZÖGAZDASÄGBAN ÉS AZ ÉLELMISZERIPARBAN A 7. ÖTÉVES TERVIDŐSZAK EGYES ÉVEIBEN Ágazat A havi átlagbérek évenkénti alakulása koronában 1930 1981 1982 1983 1984 1985 Népgazdaság 2701 2744 2807 2859 2913 2962 Ipar A mezőgazdaság 2778 2828 2916 2982 3055 3108 állami szektora Mezőgazd. 2618 2662 2717 2819 2908 2967 felvásárlás 2558 2558 2634 2694 2749 2768 Élelmiszeripar 2508 2553 2632 2732 2802 2852 Efsz-ek 2646 2211 2785 2922 3017 3034 A népgazdaság gazdasági szervezetei dolgozóinak átlagbére 1985-ben 2995 korona volt. A 7. ötéves tervidőszakban a bérek és a jutalmak fejlődését az agráripari komplexumban a munkatermelékenység gyor­sabb ütemű növekedése fedezte. Ezen időszak alatt a munka­termelékenység 29,6 százalékkal nőtt. Ezt részben az ármódo­sítások is befolyásolták. A munkatermelékenység leggyorsabb ütemű növekedését az állami gazdaságokban érték el, ami részben az állami gazdaságok fejlesztésével kapcsolatban ho­zott intézkedéseknek is köszönhető. A szövetkezetekben a munkatermelékenység növekedése elérte a 35,4, az élelmiszer­iparban pedig a 34 százalékot. A munkatermelékenység alaku­lását az élelmiszeriparban a sör és az alkoholmentes italok fogyasztásának a csökkenése, a mezőgazdaságban pedig a zöldség- és a gyümölcsfélék gyenge termése befolyásolta. Aä dolgozóknak a létszáma minimálisan, mindössze 1,5 százalék­kal növekedett. A munkaerőlétszám főleg a szövetkezetekben,­­az állami mezőgazdasági vállalatoknál és a szolgáltatásokban nőtt. Szlovákiában az élelmiszer-ipari dolgozók létszáma is nőtt, mivel több új gyártórészleget, illetve technológiai gép­sort helyeztek üzembe. A mezőgazdaságban főleg a növény­­termesztésben és az állattenyésztésben folytatódik a munka­erők csökkenése. Az átlagbérek összetételét illetően az állami gazdaságokban az ötéves tervidőszak végén az lS80-hoz és 1984-hez viszo­nyítva az arányok a következőképpen alakultak: Év Alapbér Ösztönző Jutalmak, Részesedés rész prémiumok 1980 88,1 17,9 9.0 2,9 1984 82,7 17,3 12,5 4,8 1985 82,0 18,0 13,1 4,9 Az állami gazdaságok 1985-ben megközelítették azt a követel­ményt, miszerint a bér ösztönző részének el kell érni a 20 szá­zalékot. A bér ösztönző része az 1980-ban elért 302 koronáról 1985-ben 535 koronára, vagyis 77,1 százalékkal nőtt. A kere­setek ranglistáján első helyen voltak a tehergépkocsi-vezetők' és a traktprosok 3524, a műszaki-gazdasági dolgozók 3456, a tehéngondozók 3402, a sertésgondozók, valamint a gépszerelők és az Iparosok 3139 koronás átlagbérrel. A legalacsonyabb* mindössze 2089 koronás átlagbért a növénytermesztésben dol­gozók érték el. A leggyorsabb ütemben — 120—111 százalékos arányban — az állattenyésztési dolgozók bére növekedett. Az elmúlt években az efsz-ek átlagbér-összetétele kedve­zően alakult az Ösztönző rész növekedésének a javára: ÉV Alapbér Ösztönző rész Jutalmak, prémiumok Részesedés 1980 85,3 14,7 8,3 6,4 1984 80,7 19,3 12,9 6,4 1985 79,8 2Q,2 13,7 6,5 A mezőgazdaság szövetkezeti szektorában is eleget tettek annak a kormányhatározatnak, miszerint a bér ösztönző ré­szének el kell érni a 20 százalékot. Az efsz-ben és az állami gazdaságokban az átlagbérek egyes Csoportok szerint a kővetkezőképpen alakultak: ben egy fizikai dolgozó átlagos órabére 18,02 korona volt, míg az Iparban hasonló munkáért 19,13 koronát fizettek. Ezzel szemben míg az Ipari dolgozó havonta 159,4 órát, addig a szö­vetkezeti dolgozó 178,7 órát dolgozott le. Az élelmiszeripar­ban tavaly a túlórák 7,4, az egyéb ipari ágazatokban pedig mindössze 5,2 százalékot tettek ki. Míg egy élelmiszer-ipari munkás havi átlagban 170,8 órát, addig az egyéb Ipari ágaza­tokban csak 159,4 órát dolgozott le. Az élelmiszer-ipari mun­kás átlagos órabére 16,19 korona, az ipari munkásé pedig 19,13 korona volt. A ZEÜMS II. SZAKASZÁNAK BEVEZETÉSE AZ EFSZ-BEN Traktorosok, kombájnosok Efsz-ek 3833 Állami gazdaságok 3521 Egyéb növénytermesztési dolgozák 2078 2089 Tehéngondozók 3587 3402 Állatgondozók 3253 3018 A műhelyekben dolgozók 3419 3137 Söfőrök 3905 3524 Műszaki-gazdasági dolgozók 3484 3456 Az átlagbérek kedvező alakulása ellenére a szövetkezetek-A ZEÜMS II. szakaszának a megvalósítása, — amely tárgyi és időbeli szempontból szorosan kapcsolódik az I. szakaszra — elsősorban arra irányul, hogy a bérrendszert gazdaságunk intenzív fejlesztésének a követelményeihez igazítsa. A prog­ramszerű bérszabályozás szerves részét képezi a népgazdaság tervszerű Irányítási rendszerének. Gyakorlati megvalósítása a hatékonyság és a jövedelmezőség növekedésével kapcsola­tos igényes feltételekhez kötődik. A két szektor létezése külön intézkedések és eltérő megoldási módok érvényesítését tette szükségessé. A szövetkezeti demokrácia elveihez igazodik a ZEÜMS II. szakaszának előkészítése és realizálása is. A leg­fontosabb intézkedések a következők: / 1. A bérezésben következetesebben kell érvényesíteni az ér­dem szerinti jutalmazást. Az anyagi érdekeltséget a gazdasági fejlesztés döntő jelentőségű stratégiai feladataira — a haté­konyság és a gazdaságosság növelésére, valamint a minőség javítására — kell összpontosítani. 2. A jutalmazással kapcsolatban húzott intézkedéseket a le­hető legszorosabban össze kell kötni a teljesítmények és о társadalmi munkatermelékenység növekedésével, valamint a technológiai, a munka- és a bérezési fegyelem betartásával. 3. Tovább kell fejleszteni a 7. ötéves tervidőszakban elért pozitív eredményeket, érvényesíteni a jutalmazás szocialista elveit, bővíteni és tökéletesíteni a munkafelhasználás és egyéb műszaki-gazdasági szabványokat (minőség, anyag- és energia­felhasználás, kapacitások kihasználása stb.). A jutalmazásban a leghatékonyabb módszereket kell alkalmazni, s ezeket az efsz-ek társadalmilag indokolt fejlesztésére összpontosítani. 4. Meg kell szilárdítani a tarifarendszer szerepét — mint (f bérezés differenciálásának legfontosabb eszközét — s ezt össz­hangba kell hozni a szövetkezeti szektor gazdasági és techni­kai fejlesztésének követelményeivel. 5. Ki keil egészíteni a munkáshivatások, s módosítani Ш műszaki-gazdasági funkciók kvalifikációs jegyzékét úgy, hogy ezek megfeleljenek a technika, a technológia és a termelés­­szervezés színvonalának, továbbá az oktató-nevelő rendszer követelményeinek. Ezáltal tágabb teret kell biztosítani a fiatal szakemberek munkába való elhelyezésének, továbbá javítani kell a szakképzett technikai dolgozók munkabesorolását, s tö­kéletesíteni a vezetők értékelését, főleg a termelés közvetlen irányításával kapcsolatos igényekkel. 6. A jutalmazásban el kell mélyíteni a differenciálást, figye­lembe véve a hosszú éves megbízható teljesítményt, a szakmai tudás és a tapasztalatok kihasználását, a munkakezdeménye­zést, valamint a fizikai és a műszaki-gazdasági dolgozók egyé­ni értékelését. 7. Az anyagi érdekeltség bevált módszereit kell alkalmazni a gyakorlatban a hatékonyság növelése érdekében, továbbá a gazdasági-technikai normákat szélesebb körben ki kell hasz­nálni. 8. Különböző jutalmazási módszerek alkalmazásával érvé­nyesíteni kell az egyes belüzemi egységek, munkaközösségek és egyének közötti differenciált jutalmazást a feladatok igé­nyességétől, fontosságától és az elért eredményektől föggően. A munkaközösségek anyagi érdekeltségét is el kell mélyíteni |és a kollektív (Jutalmakat megbízható mérték szerint szétosz­tani, figyelembe véve minden dolgozó érdemét az elért ered« menyeken. Ehhez jobban ki kell használni a közvetlen irá­nyítást, a belüzemi önelszámolást, valamint a személyi anyagi érdekeltséget. 9. A jutalom ösztönző részét a hatékonysággal és a gazda­ságossággal kapcsolatos döntő jelentőségű feladatokra kell összpontosítani. Elsősorban a technika és a technológia fej­lesztésére, a minőség javítására, a termelőberendezések jobb' kihasználására, a munkaerő, a takarmányok, az üzemanyag* és az energia megtakarítására, valamint a pótalkatrészekkel* az ültetőanyagokkal, a műtrágyákkal, és a növényvédő sze­rekkel való ésszerű gazdálkodás biztosítására. 10. Fokozatosan be kell vezetni a brigádszerű munkaszer­vezést és javadalmazást a kellő feltételek megteremtésével* főleg a termelés és a munkaszervezés tökéletesítése szempont­jából. 11. Gondoskodni kell arról, hogy a nemzeti minisztériumok által hozott, a béreszközök nagyságával kapcsolatos intézke­dések maradéktalanul érvényesüljenek. 12. Ki kell használni az összes lehetőséget, amelyek a tudo­mányos és technikai fejlesztés felgyorsítását és hatékonyabbá tételét teszik lehetővé, összhangban azokkal az alapelvnkkel* melyeket a szövetségi kormány 1/1983-as számú rendeletében jóváhagyott. 13. Le kell egyszerűsíteni a jutalmazás rendszerét, főleg 3 műszaki-gazdasági dolgozók esetében, s Így leépíteni admi­nisztratív igényességét. A jutalmazással kapcsolatos új előírások a jutalmazás gaz­dasági hatékonysága növelésére irányuló intézkedéseket fog­lalják össze. Ide tartozik a normatívrendszer és a különbőz® jutalmazási formák módosítása, a nagyobb differenciáltság ér­vényesítése, a személyes értékelés bevezetése, a brigádszerfl munkaszervezés és jutalmazás alkalmazása, a kvalifikációs' jegyzékek módosítása, az üzemek és a belüzemi egységek osz­tályozásának a módosítása, az új funkciók beiktatása, a kva­lifikációs jegyzékek használatával kapcsolatban az új szabá­lyok érvényesítése, a tarifafokozatok módosítása, valamint az új díjszabásoknak az efsz-ben való alkalmazása. A bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelésére irá­nyuló alapelvek kidolgozása során, a jutalmazási rendszer el­veiben, valamint az állami, a gazdasági, a párt- és a társadal­mi szervek és szervezetek egységes előmenetelének előírásai­ban különböző módon, Illetve bizonyos módosításokkal oldot­ták meg az egyes tarifafokozatokat, a kisegítő és a mellék­üzemági termelés esetében. Az efsz-ek esetében egyéb felada­tokat is előirányoztak: például megszabták a melléküzemági termelés jellegét és terjedelmét. Továbbá kötelezték az efsz­­-eket a melléküzemági termelés engedélyezésével és bővítésé­vel kapcsolatos alapelvek, valamint az állandó munkaviszony­ban lévő dolgozók létszámának és szétlielyezésének szabályo­zásával kapcsolatos elvek betartására. A felkészülés és a realizálás politikai-szervezési intézkedé­seivel kapcsolatban kijelölték az egyes szövetkezeti szervek jog- és felelősségkörét, a mezőgazdasági szövetkezetekről szó­ló törvény, valamint az efsz-ek alapszabályzatával összhang­ban. Az SZFSZ szerveinek a feladatkörét is kijelölték. % A POLITIKAI ÉS TECHNIKAI FELKÉSZÜLÉS JELENTŐSÉGE, VALAMINT A ZEÜMS II. SZAKASZÄNAK A MEGVALÜSiTÄSA t A bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelésével kap­csolatos igényes feladatok megkövetelik az alapos politikai­­-szervezési és műszaki felkészülést. A vezetőktől és a funkcio­náriusoktól elvárjuk a kezdeményezést és a felelősségteljes hozzállást. Ugyanis személyesen felelnek az újszerű jutalma­zási feltételek hiánytalan megvalósításáért, valamint a jutalma­zás nagyobb gazdasági hatékonyságának a biztosításáért. Raj­tuk múlik a politikai, a szervező- és nevelőmunka súlypontja* Az új feltételek eredményes megvalósítása megköveteli az írá­­nyltőmunka színvonalának emelését, a vezetők fokozott Igye­kezetét, valamint a dolgozók széles körének aktív részvételéi a feladatok teljesítésében. А II. szakasz előkészítése és megvalósítása megköveteli? — a munkaszükséglet normarendszerének további tökéleté­­sítését és bővítését. Csökkenteni kell azon dolgozók számát* akiknek munkája ez ideig nem volt normázva. Felül kell vizs­gálni az eddig alkalmazott normákat, a figyelmet főleg a ki­segítő tevékenységekre, valamint a műszaki-gazdasági funk­ciókra kell összpontosítani. A fölülvizsgált normákat mielőbb" érvényesíteni kell a gyakorlatban, hogy ezáltal is hozzájárul­junk a munkaidő jobb kihasználásához, vagyis a munkaterme­lékenység növeléséhez. A haladó jellegű munkaszervezési mód­szerek alkalmazásában ajánlatos a társított normákat érvé­nyesíteni; — szüntelenül tökéletesíteni és bővíteni kell azon gazdasági és műszaki normákat, amelyek az anyaggazdálkodás javítása* a nyersanyag- és energiafelhasználás csökkentése, a raktár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents