Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-20 / 38. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES. 198B. szeptember 20. VISSZATEKINTÉS Ш& 'Л'Ш Ш kor fő feladatnak számított, hogy a 4 ezer 850 hektár mezőgazdasági területtel — ebből 2385 hektár szántóval — rendelkező állami gazdaságban teljes egészében fedezni tudják a 4 ezer 600 szarvasmarha, a 7 ezer 400 juh és a 3 ezer 200 darab hízósertés takarmányszükségletét. Az elegendő jó minőségű takarmány termeléséhez 1050 hektárnyi szántó. 4S0 hektár rét és köze) kétezer hektár legelő állt a rendelkezésükre. A gabonabetakarításban legjobban helytálló kombájnosok, traktorosok rónát — értékesítési ára 37 korona — s 1,87 kiló abraktakarmányt használtunk fel. Problémát Jelent a vágó- Juh értékesítése. Mintegy félezer darab hizlalt állat elszállításával késik a húsfeldolgozó üzem. Ez a helyzet tovább rontja az amúgy is szűkös férőhelykapacitást. A 7400 merinói juh tartása alig gazdaságos. A Jövedelmezőség növelésre külön programot dolgoztunk ki, melyben a szubjektív eredetű problémák megoldására is teszünk intézkedéseket. A termelési igazgatóhelyettes újra a növénytermesztés felé tereli a beszéd fonalát: — A 625 hektárról begyűjtött 4,5 tonnás átlaghozammal túlteljesítettük gabonatermelési tervünket. A dohánytermesztésben viszont nagy károkat okozott a Jégverés. A termőföld kihasználására megkülönböztetett figyelmet fordítunk. A termő síkság Gortva-patak menti része erősen belvizes, ezért komplex talajjavítást igényel. Tavaly százhektáros területen fejeződött be a lecsapolás, az évtized végéig pedig további kétszáz hektár szántóhoz jutunk, amellyel „lecserélhetjük“ a legmeredekebb lejtőkön művelt dűlőket. Öntözőberendezésünk egyelőre nincs, viszont annál több a hígtrágya. Belátható időn belül öntözhetővé akarjuk tenni a Gortva és a Rima mentén elterülő földjeinket. A 600 hektárt behálózó öntözőrendszert úgy szeretnénk kiépíteni, hogy alkalmas legyen a szeparált hígtrágya kijuttatására. Az új mezőgazdasági Üzem teljesen új vezetőgárdával látott hozzá a vállalt feladatok megoldásához 1985 elején. A gazdasági és gazdálkodási körülmények változása az új igényeknek megfelelő intézkedések egész sorát követelte. Erről így vall Madarász Emi): — Tudtuk, hogy csak nagyon rugalmas, a mindenkori áruértékesítési igényekhez igazodó, kifogástalan minőségű munkával vállalkozások, értelmes kockázatok árán, az új iránti fogékonysággal sikerül talpon maradnunk, ezért igyekeztünk tudatosan kialakítani az egész kollektívában ezeket az erényeket. Évtizedes beidegzett szemléletünket, egész vezetési, irányítási rendünket a ma követelményeihez kellett igazítani. Szerencsére idejében felismertük, hogy a legtöbb az emberektől függ. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a kezdeti sikerek mindenekfölött az ember szerepének megbecsülésével, előtérbe állításával magyarázhatók. Olyan vezetést akartunk, amely nemcsak tudomásul veszi az eredményeket, hanem képes a beavatkozásra is. Képes a szűkös erőforrások jó felhasználására. Ennek alapfeltétele az anyaggal, a pénzzel, a munkaidővel, az élőmunkával és főként a szellemi energiával való okos gazdálkodás. A takarékos gazdálkodás jórészt a munkahelyen dől el, ezért mindenkit buzdítunk rá. — Az öt évre kitűzött céloktól még messze vagyunk — összegezi az igazgató —, de az eredmények már körvonalazódnak. Az 1985. évi tervek nemcsak valóra váltak, de azokat — akárcsak az idei félév terveit — Jócskán túl is teljesítettük. Nem akartunk — (nem is remélhettünk 1 —• mindjárt az első-második esztendőben nagy, fényes eredményeket, hanem előbb feltérképeztük a hosszú távon is kedvezőbb termelés feltételeit. A gazdasági és munkaerő-stabilitás érdekében fokozatosan kibővítjük, megerősítik a melléküzemági termelést, hogy a 8. ötéves tervidőszak végére elérjük a 10 millió koronás termelési, bevételi szintet. A megszilárdult technológiai és munkafegyelem által elért termelési értékek alapján emelkedett a dolgozók reáljövedelme. — Mindenkinek a saját kezében van a sorsa, sikere. Ezt tudják a dolgozók is. Tehát valójában nem az igazgató, hanem egy egész esztendő, annak minden munkában eltöltött napja minősíti a traktorosok, a kombájnosok, az állatgondozók, a fejőnők stb. tevékenységét. Kaput nyitunk a tudománynak és a szorgalomnak egyaránt. Korszerű, kulturált munkahelyeket akarunk kialakítani. Hátra van még a mezei utak, egy gazdasági udvar kiépítése és körülkerítése, valamint a régi Istállók felújítása, Szükség van még további nagy befogadóképességű takarmánytárolókra, és további lakásegységekre — vallja Madarász Emil. KORCSMAROS LÄSZLÖ ШШ1Ш össze száz darabot szállítottak. ® A gazdaság évi árbevételének jelentősebb hányadát az állati termékek — a hús, a tej, a gyapjú — teszik ki. Hogyan alakultak a termelési és termelékenységi mutatók a másfél évnyi időszak alatt? — Minden képességünkkel és lehetőségünkkel a korszerű termelés fel• tételeit igyekeztük kialakítani — ve: szi, át a szót az igazgató. — Miután a kiöregedett tehénállomány 35 százalékát felújítottuk, a múlt évben • 213 ezer liter „ráadással“ 15 száza[ lékkai túlteljesítettük tejeladási ter■ vünket. Tavaly egyedenkénti évi át: lagban 3380 literes tejtermelést ér• tünk el. Az idén, minden valószínű• ség szerint meglesz a 3600 liter, i ugyanis a szálastakarmányt jó minőségben sikerült begyűjteni, és a siló• kukorica aránylag jó termést adott. ■ A tehenek — nyolcvan százalékuk • szlovák-tarka fajta — kis lstállók- i ban a. gazdaság legkülönbözőbb szög: létében vannak elhelyezve. A húsel- i adás 1600 tonnára előirányzott idei r tervét eddig már több mint ötven- százalékra teljesítettük. Ezen belül a- sertéshústermeléssel némileg lemal radtunk. Saját szaporulatból — 205 t darab anyakocától — 3800 malacot : nyerünk, de legalább 4400 darabra t volna szükségük évente a hízóálloí mány folyamatos feltöltésére. A hízómarhák súlygyarapodásában az év végéig valószínűleg elérjük a napi 80 dekás átlagot. A marhahús kilónkénti előállításához mindössze 21 ko"«1 v 'lÉ ' -'' A nagy hizlalda mellett elhelyezett silotérség 2U ezer tonna takarmány befogadására alkalmai Másfél évvel ezelőtt lapunk hasábjain már hírt adtunk egy új mezőgazdasági nagyüzem, a Feledi (Jesenské) Állami Gazdaság létesüléséről. Vázoltuk az úidnnsült gazdaság vezetőségének rövid és hosszú távú termelési, szervezési és irányítási elképzeléseit. Arról is beszámoltunk, hogy milyen nehézségekkel számolnak a takarmánytermelésre beállított növénytermesztés szakaszán, hiszen ilyen jellegű tapasztalatokkal még a járás egyetlen mezőgazdasági üzeme sem rendelkezett. Az indulás-Az állami gazdaság Igazgatójává Madarász Emilt, az egykori domafalvi szarvasmarha-hizlalda vezetőjét nevezték ki. Az új nagyüzem előtt álló feladatok valóra váltásának esélyeit akkor így foglalta össze: ...Idő kell a sajátos helyzet és az új viszonyok között „kitermelődő“ tapasztalatok beérésére, az irányítótestület összerázódására... Egy időben kell gondoskodni (maximális figyelemmel, beruházásokkal, új technológiák bevezetésével stb.) a szarvasmarha-, a juh- és a sertéstenyésztés színvonalának állandó emelkedéséről, ami anyagi „kimerültségbe“ döntheti a gazdaságot, ha közben a fejlesztés költségei nem fedezhetők a termelésnövelésből és az önköltségek csökkentéséből származó megtakarításból. Megállapítottuk, hogy figyelem, fegyelem, összetartás és segítőszándék szükségeltetik ahhoz, hogy az új mezőgazdasági nagyüzem minden tekintetben teljesíteni tudja a vele szemben támasztott elvárásokat. Nos, mintegy húsz hónap elteltével újra ellátogattunk Feledre, hogy egyfajta elemzést készítsünk. A vezetőségnek vajon mennyit sikerült valóra váltania akkori terveiből, ötleteiből a körülmények adta lehetőségek mellett. Beszélgetőpartnereim: Madarász Emi! igazgató, Mihályi Dániel termelési igazgatóhelyettes és Szekér Árpád állattenyésztési ágazatvezető. + + + A beszélgetést megelőzően azonban hadd iktassak be egy rövid előtörténetet: — Évekkel ezelőtt a Feled melletti Domafalván felépítettek egy nagy kapacitású szarvasmarha-hizlaldát tizenkét gazdaság társulásával. A modern technológiával felszerelt létesítmény első szakaszának átadása után kétezer bikaborjút hizlaltak. A vég. leges terv négyezer darabbal számolt. A hústermelésben érdekelt ■ részvényesek közül azonban csak kevesen tettek eleget maradéktalanul szerződéses kötelezettségüknek, ezért a szükséges mennyiségű tömegtakarmánynak éveken át mindössze elenyésző hányadát szállították a telepre. A hiányzó mennyiséget méregdrágán vásárolt takarmánnyal kellett pótolni. A hústermelés önköltsége olyan magasra szökött, hogy például 1984-ben már 3,5 millió korona veszteséggel tervezték a gazdasági évet, azaz a hústermelést. Nos, a „domafalvi“ kudarc megszüntetésére hozták létre a Feledi Állami Gazdaságot. A gazdaság ellenzői azzal érveltek, hogy olyan ez, mint amikor valaki talál egy 'gombot és ruhát varrat hozzá. Vagyis: hogy az eladósodott nagyüzemhez lekanyarítottak egy jókora darab földterületet a környező gazdaságokéból. Az alaptalanul vádaskodók megnyugtatására idézem Balogh János agrármérnöknek, a Rimaszombat! (Rimavská Sobota) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság közgazdászának idevágó kijelentését: — Járási szinten Is kimutatható az akkori döntés helyessége. Az új állami gazdaságban már a fennállásuk első évében olyan jó gazdasági eredményeket értek el, amelyekkel a mezőgazdasági termelés járást méretű növelését eredményezték. Ennek igazolására hadd közöljek néhány adatot: Teljes mértékben biztosították a számottevő állatállomány téli-nyári takarmányszükségletét. A hízómarháknál hetven dekán felüli napi súlyhetven százaléka meredek domboldalakat „borít“ — veszi át a szót Mihályi Dániel termelési igazgatóhelyettes —, több dűlőt csak lánctalpas traktorral tudunk szántani. A jelenlegi vetésszerkezet megfelel a gazdaság állattenyésztési struktúrájának. Gabonafélét 625, dohányt 120, silókukoricát pedig 1350 hektáron termesztettünk. Nagy erőfeszítést jelentett számunkra a tömegtakarmányok — lóhere, lucerna, rétifű, silókukorica — hónapokon át tartó betakarításának alapos megszervezése és lebonyolítása. A géppark nagyarányú modernizálásával egy időben hozzáláttunk egy korszerű javítóműhely és néhány takarmánytároló felépítéséhez. Közben kölcsönösen előnyös baráti kapcsolatot alakítottunk ki a magyarországi Mezőszemereí Mezőgazdasági Termelőszövetkezet szakembereivel, akik szakmai és technikai segítséget nyújtanak a silókukorica termesztésében. Mi pedig aratás idején szállítójárműveket küldünk nekik cserébe. Tavaly annyi kiváló minőségű szilázst készítettünk, hogy a domafalvi nagyhizlalda teljes feltöltése esetén sem lettünk volna szűkében a takarmányfélének. De mivel a tervezett 4 ezer darab hízóállat helyett csak 3 ezer 300-at tudtunk biztosítani, az 1985-ös szilázskészlet harminc százalékát ebben az évben használjuk fel. ® Miért nem indulhatott be teljes kapacitással a nagyhizlalda?... A választ Szekér Árpád állattegyarapodást értek el — a járási átlag 66 deka — s ezzel a járásban 72 kilóról 82 kilóra növekedett az egy hektár mezőgazdasági területre jutó. marhahústermelés. + + + Ф De hogyan vélekednek maguk az érintettek? — Kemény másfél év van mögöttünk — kezdi a beszélgetést az igazgató, Madarász Emil. — Dolgozni, dolgoztatni, megfelelni a változásoknak és az elvárásoknak — erre irányult minden igyekezetünk. A nagygazdaság megalakulásának első évé■ ben a közel ötezer hektáron 75 milliós termelési értéket produkáltunk, melyből 1 millió 100 ezer korona volt a tiszta nyereség. A „kulcsfeladatot“ — az állami gazdaság létrehozásának legdöntőbb érvaduját — is sikerrel megoldottuk. — A mezőgazdasági területünk A Hesston típusú betakarítógép kezelője Jozef KrnáC és Jozef Becher nyésztési ágazatvezető fogalmazta meg: — Rajtunk kívülálló okok miatt nem tudtuk biztosítani a hízóalapanyagot, mivel az eddig borjúeladásra szakosodott gazdaságok újra viszsza térnek a hízóállattartáshoz. A jövőbeij a nagyhizlaldák folyamatos utánpótlása érdekében a járási mezőgazdasági igazgatóságnak a bikaborjak eladására szóló rendelkezések betartására kell köteleznie az érdekelt üzemeket. Az idén Lengyelországból akartunk vásárolni 500 darab bikaborjút, ebből azonban egészségügyi problémákra hivatkozva mind-SZILIKÄTOKKAL Ä LISZTHARMAT ELLEN KAPSZULÁZOTT HERBICÍD A növényvédelem gyakorlatában általában nagy fejtörést okoz a hatásukat gyorsan elvesztő szerek alkalmazása. A hatástartam megnyújtása érdekében sikerült olyan módszert kidolgozni, amikor is a rövid ídetg ható szermolekulákat mintegy membránba ágyazzák, hogy onnan a hatóanyag lassan, fékezett ütemben kikerülve fejtse ki hatását. Ilyen módszerrel a tartósan fel nem bomló szereket — melyek különben is káros környezeti szennyeződéseket okoznak — a bomlékony piretroídokkal kiválóan fel lehetett váltani. A szabályozott kijuttatást technika tökéletesítésével a piretroid és a szervesfoszforsav-tartalmú rovarölő szereket polivinil és polimer lemezekbe ágyazzák (makrokapszulázzák). Az ilyen kapszuládé számos feromon kijuttatására is Jól bevált. A módszert tovább tökéletesítve a mikroherbícldek kijuttatására is kipróbálták. Ennek során a gyomnövények ellen felhasználható fontosabb kórokozókat (Alternaria casslae, A macrospora, Fusarium lateritíum, Colletotrichum malvarum) a zselatinsav biológiailag lebomló sóvegyületében burkolják körül. A Cassia obtusifolia preemergens irtásában kiváló eredménnyel használták az Alternaria cassie kórokozót. Ä Na-szilikáttal vagy kohósalakkal történő trágyázás növeli a búza S1- -tartalmát és csökkenti a lisztharmatfertőzést — állapították meg a kuta-1 tók. Kísérletekben kisebb (2—25 °/oj‘ mértékű fertőzés esetén a Na-szilikátos trágyázás 73—95 %-kal csökkentette a betegséget. Nagyobb adagú N-trágyázás és erősebb fertőzés mellett a Na-szilikát növényvédő hatása csökkent. Nem teljesen azonos eredipényt kaptak a kohósalak használatával. Jelentősebb lisztharmatfertőzést csökkentő hatást csak akkor tapasztalták, ha egyidejűleg karbamidot vagy kénsavas ammóniát is szórtak ki. Ezt azzal magyarázzák, hogy a karbamtd, de különösen a kénsavas ammónia elősegítette a Ca-szilikát felszabadulását a kohósalakból, így a búza többet vett fel belőle és a lísztharmat elleni védűhatás is fokozódott. Megállapították, hogy a lisztharmatfertőzést csak a talajon keresztül a növénybe jutatott szilikátokkal lehet csökkenteni, levéltrágyával nem. Röntgensugár-mtkroanalízissel vizsgálták a szilikáttal trágyázott búza epidermiszsejtjeinek falát. Azt találták, hogy a lisztharmattal fertőzött terület körzetében a sejtfal szilíciumtartalma tízszer akkora, mint a más helyen levő sejteké. Ez arra utal, hogy a növény a fertőzés helye körül nagy mennyiségű szilikát lerakásával fokozza védekező erejét. (M. V.J
