Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-13 / 37. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1386. szeptember IS« LÁTOGATÁS EGY HATÁRŐR ALAKULATNÁL X A tm cJten " ...........................— A katonai zsargonban létezik egy szň, amely így hangzik: a vonal... Ha egy férfi megkérdezi katnnaviselt ismerősétől, hogy hol szolgált, s az ezt feleli: „a vonalon", akkor társa rendszerint ellamerően bólint. A vonalon, vagyis az államhatáron katonáskodni ugyanis nem tartozik a kiiuynyű feladatok közé. A határőr olyan poszton áll. ahol tévedni — egyszerűen nem lehet, nem szabad. Egyrészt azért, mert eskütétel kiitr^ezi őt arra, hogy illetéktelen személyt, személyeket nem enged át a határon, másrészt azért, mert esetleges figyelmetlensége — az életébe kerülhet. Példák sorával lehet igazolni azt ugyanis, hogy a határsértők nemigen válogatnak az eszközökben akkor, amikor át akarnak jutni a túloldalra. A PARANCSNOK BESZÉLI Az elmúlt hetekben meglátogattam á Szlovák Nemzeti Felkelés Határőr Alakulatának egyik századát. Először a parancsnokkal, Viktor Gallo ezredessel beszélgettem el az alakulat bratlslavaí székhelyén, aki mindjárt az elején megemlítette: — Mivel ebben az időszakban ünnepeljük a szlovák nemzeti felkelés 42. évfordulóját, említést tennék a következőkről: Amikor alakulatunk 1974-ben megkapta a Hűségért katonai kitüntetést, a kormány úgy határozott, hogy sokéves kiváló eredményeinkért nekünk adományozza a Szlovák Nemzeti Felkelés elnevezést, melyet a mai napig büszkén viselünk. Ez a név ugyanis kötelez arra, hogy szolgálatunkban mi is úgy álljunk helyt, mint annak idején harcostársaink a szlovák hegyekben. A parancsnok a továbbiakban arról tájékoztatott, hogy alakulatuk 1951- ben alakult, Így az idén ünnepük fennállásuk 35. évfordulóját. Az idők folyamán több átszervezés is történt; így 1974-től 350 kilométeres határszakasz őrzését bízták rájuk. Komáromtól (Komárno) egészen a morva országrész határáig őrzik a „vonalat“ — a legtöbbször nehéz körülmények között. Ugyanis vízen és szárazföldön különböző természeti környezetben egyaránt éjjel-nappal helyt kell állniuk. A Duna is nemegyszer próbára teszi az embert és gépet egyaránt. Rostislav Hradil ezredes, politikai parancsnokhelyettes számára az említett évszám kettős jubileumot jelent: ő ugyanis 1951-től szolgál az egységnél, először közlegényként, később altiszti, majd tiszti beosztásban Hradil elvtárs a kezdeti időkre emlékezett: — Akkor, amikor egységünk még nem volt úgy felkészülve a határvédelemre mint jelenleg, s a politikai hangulat is Ingadozó volt még, számos nagyszabású diverzáns akcióra került sor. A rendszerrel egyet nem értő — a háborúból visszamaradt fegyverekkel felszerelt — egyének sokszor bandákba verődve akartak áttörni a határon. Persze ml is évről évre erősebbek lettünk, emberállományunk is gyarapodott, szorosabbá váltak kapcsolataink a polgári lakossággal, ezzel párhuzamosan csökkent a határsértők száma is: ugyanis a diverzáns akcióra készülők mindikább megértették' azt, hogy „falba ütköznek". A több magas állami kitüntetés, a SZISZ Vándorzászlaja is azt igazolja, hogy alakulatunk tagjai a legnehezebb körülmények között is kiválóan teljesítik feladataikat. Ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi években egyetlen határsértő sem jutott át a túloldalra, habár kísérletek szép számmal voltak. S még egy érdekes adat: a határsértök 50 százaléka nem volt csehszlovák állampolgár. VIZEN ÉS SZÄRAZFÖLDÖN Khakiszínű, csehszlovák felségjelet viselő motorcsónak tart a kikötő felé, majd besorakozik a számára kijelölt móló mellé. Háromtagú legénységével a kabinban beszélgettem: a hajó kormányosa. Rudolf Gúcky ismertette szolgálatuk célját: — Hosszú szolgálat van mögöttünk, a Bratislava—Devín Duna-szakasz ellenőrzését végeztük. Ilyenkor, nyár folyamán megnövekedik a tranzitforgalom. Ä külföldi hajók kísérete kötelező, mivel a bratlslavaí kikötőben végzett vizsgálat után a hajó már szabadon úszik a Dunán, így a parti őrség és a ml felügyeletünk nélkülözhetetlen. Emellett őrszolgálatot teljesítünk a kikötőben, a hidaknál, a szűkebb folyószakaszoknál. Petr Lexa határőr a hajóról szólt néhány szót: — Két, egyenként 140 lóerős motorja van, melyek meghibásodás esetén külön-külön Is működnek. Hajóink legénységei rendszerint olyan -összetételnek. hogy legyen a fedélzeten egy, a mechanikához is értő katona. A mi cirkálónkon ezt a tisztet én töltöm be. A bratislavai Duna-sétányon nézelődő ember vápni keveset tud arról, hogy mi minden is történik a Dunán, hogy ez a folyó nem is olyan szelíd, mind ahogyan azúrkék színével a levelezőlapokról tekint ránk, vagy élethű panorámájával csábítja tekintetünket. Vladislav Fischert, a hajó parancsnokát kértem meg arra. meséljen el egy-két érdekes esetet: — Őrségünk egyik hajójának legénysége egy kora reggelen egy teherhajó közvetlen közelében haladt el, amikor a hajó gyomrából gyermeksírásra és segélykiáltásokra lett figyelmes Hamarosan kiderült, hogy egy asszony két gyerekével disszidálni akart, s a hajó egyik matróza olyan tartályba rejtette el őket. melybe akkor szivatyúznak vizet, ha a hajó hátulja a megengedettnél mélyebbre süllyed. A kapitány berakodás után kiadta a parancsot, hogy töltsék meg vízzel a tartályt... Ha őrségünk nem lép közbe, akkor az anya és két gyermeke megfullad. ф A Duna partjáról nemegyszer észleltem már, hogy a zöld cirkálók legénységei hangszórón keresztül figyelmeztetik a különböző vízisportok művelőit... — Igen, ehhez mindjárt hozzá is fűzném azt. hogy nagyon sok gondunk ★ Sorakozó — szolgálat előtt van a dunai „ladikosokkal“, ahogyan mi nevezzük őket. jól tudják, hogy életveszélyes a hajó közelébe kerülni csónakkal, mégis megteszik azt. Szemtanúja voltom, például egyszer annak, hogy egy fiatal kajakos lányt a hajó oldala melletti hullám maga alá temetett. Két hónappal később talált rá — sajnos már csak a holttestre — a parti őrség a Duna alsó szakaszán. Tizenhét éves volt... Sokszor figyelmeztetjük a túl messzire úszó fürdözőkpt is. Ugyanis egyik hajónk legénysége nemrégiben egy volt csehszlovák úszőbajnokot húzott ki a vízből, kéken, lilán, s csak orvosi segítséggel élte túl meggondolatlan cselekedetét. Ez a folyó még az úszóbajnokot sem tiszteli... „A KÜTELESSÉGEMET TÉLIESÍTETTEM“... Mivel kint a Duna-parton nem volt éppen barátságos az időjárás, erős szél kavarta a Duna vizét, benn a kaszárnyában beszélgetőpartnereim meleg teával kínáltak. Közben egy olyan katonával beszélgettem, aki valóságos hőstettet hajtott, végre. Tomáš Džadžovský így emlékezett visza a tavaly novemberben történt eseményekre: — Cirkálónkkal éppen szolgálatból érkeztünk vissza, még jóformán meg sem melegedtünk, amikor csengett a szolgálati telefon: az állami hajózási társaságtól hívtak, s a segítségünket kérték. Devfnnél ugyanis elszabadult egy vontatott uszály, skormányozatlanul „rontott“ lefelé a Dunán. A veszély óriási volt. A vasérccel megrakott uszály elsöpörhette volnp valamelyik híd pillérjét, vagy esetleg hajókkal ütközhetett volna. Nyomban visszaültünk az őrhajóba, s a Művelődési és Pihenöparknál megközelítettük az egyre gyorsabban haladó hajótestet. Kormányosunk bravúrosan az uszály mellé irányította a cirkálót, én pedig átugortam rá. Annak ellenére, hogy teljesen sötét volt — emlékszem bele is estem valamilyen mélyedésbe —, mégis sikerült megtalálnom a horgonyt, majd megállítani a több ezer tonna súlyú monstrumot. Visszafelé tartva, őszintén mondom, boldog voltam ... Amikor a bratislavai kikötőben megláttuk a Meteor és az Ukrajna nevű kirándulóhajókat — fedélzetükön sok száz emberrel —, az egyik társam viccesen, megkönnyebbülve megjegyezte: „Pánikra semmi ok, mi vagyunk szolgálatban ...“ JUDr. Peter Dulavý őrnagy, a kikötői őrség parancsnoka beszélgetésünkkor megemlítette: — Századunk katonái valóban igényes szolgálatot teljesítenek, hiszen mi őrizzük a csehszlovák—osztrák határnak azt a hét kilométeres szakaszát, ahol a főváros közelsége miatt a legtöbb határsértés történik. A hajók átvizsgálásakor arra is gondolnunk kell, hogy ezek kábítószer vagy fegyver csempészésére is kitűnően alkalmasak, ezért katonáink speciális kiképzésen esnek át. Műszerek, emellett kutyák is segítik őket abban, hogy semmi ne maradjon rejtve a szemük elől. £ A csehszlovák határőrség feladatainak teljesítésében nemegyszer kapcsolatba kerül a szomszédos országok határőreivel. Milyen a viszonyuk a magvar és az osztrák határőr egységekkel? — Köztudott, hogy kiváló, testvéri kapcsolatot tartunk fenn a magyar határőrséggel, tevékenységünk összhangban folyik, Az osztrák határőrséggel csakis hivatalos kapcsolatunk van, tehát közöljük egymással a különleges eseményeket. Már ^itétedett, amikor a kikötőben elköszöntem a határőröktől. A móló mellett ismét felzúgott egy cirkáló motorja, majd több kéz is köszönésre emelkedett: Tomáš Džadžovský, Ludvík Uher, Marek Hvizdoš szolgálatba indultak. KALITA GABOR if A vizi őrség hajói „pihenés" közben 4 ugusztus közepén verőfényes /4 napsütésben háromnapos Un^ nepre készülődött Fülek /Fiľakovo) városa. A zománcqyáráról híres kisvárost nagy meqtiszteltetés érte, amikor a közép-szlovákiai párt és állami szervek megbízták a csehszlovákiai maqyar dolgozók IV. kerületi népművészeti fesztiválja megrendezésével. Már hetekkel a fesztivál megrendezése előtt sürgött-forqott a város aprafa-naqyja. Szükség is volt a munkára, hogy auqusztus 15-én szép, tiszta, fellobogőzott, ünnepi hangulatot árasztó város fogad/a a fesztivál vendéqeit. A Rimaszombati /Rimavská Sobota), a Naqvkürtösl /Veľký KrtíS) és a Losonci /Lučenecf járásból érkező résztvevők, valamint a maqyarorszáql vendéqeqyüttesek — összesen mintegy 700 ember — biztosította a négyezer főt kitevő közönséget a kellemes és jó szórakozásról. 'A fesztivál első napja kiállítások megnyitásával kezdődött. Nagy érdeklődést keltett a Palóc konyha a 20. század elején c. kiállítás, amqlyet Duray Éva és Böszörményi István néprajzkutatók, a füleki gimnázium tanárai állítottak össze. Érdekes volt a Nóqrád, Hont és Gömör tájait bemutató képzőművészeti kiállítás is. Mindkét kiállítást a városi művelődést központban tekinthették meg az érdeklődök. i Slept ember 75-tg minden látnnntgi szerptöttel várnak.! Pénteken este a salgótarjáni Tempress színjátszó együttes előadását láthatta a színházkedvelő közönség. Kellemes színfoltja volt a fesztiválnak az élszakai „várzene": a késő esti órák csendjében szinte az eqész város visszhangzott a várból áradó tárogatószótól. A szombati nap kínálta a műsorban a legnagyobb választékot. A csoportok színes felvonulása a város utcáin át. az elesett hősök emlékművének a megkoszorúzása után a várost parkban Kasza Tibor, a Füleki Vnb elnöke megnyitotta a fesztivált. Ünnepi beszédet Rudolf Veselovskíj, a Középszlovákiai Knb kulturális osztályának dolgozója és Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke .mondott. Ezt köve tőén a bússal /Bušince) Lángocska a qortvai Barkóca és a nyényei fNenincej Délvirág gyermekcsoportok fellépése következett. Nagy sikert aratott a nyényei citerazenekar, az ipolynyéki ÍVinica) Hont tánccsoport a hidegkúti folklórcsoport, a csákányházai /Cakanovcej és a galsat /Holi- Sal éneklőcsoport, valamint a fülek püspöki /Fit. Biskupice) Palóc táncegyüttes. A magyarországi vendégek — a kömlői férfi énekkar és a gyóngi/ösornszi Pávakör — műsora ts пади hatással voltak a nézőkre, ütemes vastaps kísérte végig a Csemadok KB népművészeti csoportjának, a Szőttesnek a műsorát, majd Békekarnevál cím alatt hajnalig tartó könnyűzenei műsor következett. Fellépett a Popkaraván diszkó-csoport és a Kox együttes. Közben az üzemi klubban táncház volt, amelyet Szvorák Katalin vezetett. A vasárnapi program sem volt szegényebb, mint a szombati. Volt versmondás, fellépett a Gömör énekkar és а гаду old /Radzovce) kórus. A fiatalok örömére ismét bemutatkozhattak a Melódia ’86 könnyűzenei fesztivál járási versenyeinek győztesei a Losonci, a Rimaszombati és a Nagykürtöst járásból. Majd ismét a Szőttes tagjai vették birtokukba a szabadtéri színpadot. Nagy sikert értek el a Liptovskí) Hrádok-t Tatrín és a salgótarjáni Nógrád folklórcsoportok, valamint Szvorák Katalin is. Mindenképpen dicséretet érdemelnek a szervezők és rendezők, hiszen ők is „vizsgáztak". felesre. Köszönetét érdemel a Csemadok járási bizottsága, a Csemadok Füleki Helyi Szervezete, a várost művelődési otthon, és a füleki ifjúság is. akik munkájukkal nagyban hozzájárultak a fesztivál sikeres lebonyolításához. Mázik István * A fülek! munkásdalárda I *
