Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-13 / 37. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1386. szeptember IS« LÁTOGATÁS EGY HATÁRŐR ALAKULATNÁL X A tm cJten " ...........................— A katonai zsargonban létezik egy szň, amely így hangzik: a vonal... Ha egy férfi megkérdezi katnnaviselt ismerősétől, hogy hol szolgált, s az ezt feleli: „a vonalon", akkor társa rendszerint ellamerően bólint. A vo­nalon, vagyis az államhatáron katonáskodni ugyanis nem tartozik a kiiuy­­nyű feladatok közé. A határőr olyan poszton áll. ahol tévedni — egysze­rűen nem lehet, nem szabad. Egyrészt azért, mert eskütétel kiitr^ezi őt arra, hogy illetéktelen személyt, személyeket nem enged át a határon, másrészt azért, mert esetleges figyelmetlensége — az életébe kerülhet. Példák sorával lehet igazolni azt ugyanis, hogy a határsértők nemigen válogatnak az eszközökben akkor, amikor át akarnak jutni a túloldalra. A PARANCSNOK BESZÉLI Az elmúlt hetekben meglátogattam á Szlovák Nemzeti Felkelés Határőr Alakulatának egyik századát. Először a parancsnokkal, Viktor Gallo ezre­dessel beszélgettem el az alakulat bratlslavaí székhelyén, aki mindjárt az elején megemlítette: — Mivel ebben az időszakban ün­nepeljük a szlovák nemzeti felkelés 42. évfordulóját, említést tennék a következőkről: Amikor alakulatunk 1974-ben megkapta a Hűségért kato­nai kitüntetést, a kormány úgy hatá­rozott, hogy sokéves kiváló eredmé­nyeinkért nekünk adományozza a Szlovák Nemzeti Felkelés elnevezést, melyet a mai napig büszkén viselünk. Ez a név ugyanis kötelez arra, hogy szolgálatunkban mi is úgy álljunk helyt, mint annak idején harcostár­saink a szlovák hegyekben. A parancsnok a továbbiakban arról tájékoztatott, hogy alakulatuk 1951- ben alakult, Így az idén ünnepük fennállásuk 35. évfordulóját. Az idők folyamán több átszervezés is történt; így 1974-től 350 kilométeres határsza­kasz őrzését bízták rájuk. Komárom­tól (Komárno) egészen a morva or­szágrész határáig őrzik a „vonalat“ — a legtöbbször nehéz körülmények között. Ugyanis vízen és szárazföldön különböző természeti környezetben egyaránt éjjel-nappal helyt kell áll­niuk. A Duna is nemegyszer próbára teszi az embert és gépet egyaránt. Rostislav Hradil ezredes, politikai parancsnokhelyettes számára az emlí­tett évszám kettős jubileumot jelent: ő ugyanis 1951-től szolgál az egység­nél, először közlegényként, később altiszti, majd tiszti beosztásban Hra­dil elvtárs a kezdeti időkre emléke­zett: — Akkor, amikor egységünk még nem volt úgy felkészülve a határvé­delemre mint jelenleg, s a politikai hangulat is Ingadozó volt még, szá­mos nagyszabású diverzáns akcióra került sor. A rendszerrel egyet nem értő — a háborúból visszamaradt fegyverekkel felszerelt — egyének sokszor bandákba verődve akartak áttörni a határon. Persze ml is évről évre erősebbek lettünk, emberállomá­nyunk is gyarapodott, szorosabbá vál­tak kapcsolataink a polgári lakosság­gal, ezzel párhuzamosan csökkent a határsértők száma is: ugyanis a di­verzáns akcióra készülők mindikább megértették' azt, hogy „falba ütköz­nek". A több magas állami kitünte­tés, a SZISZ Vándorzászlaja is azt igazolja, hogy alakulatunk tagjai a legnehezebb körülmények között is kiválóan teljesítik feladataikat. Ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi évek­ben egyetlen határsértő sem jutott át a túloldalra, habár kísérletek szép számmal voltak. S még egy érdekes adat: a határsértök 50 százaléka nem volt csehszlovák állampolgár. VIZEN ÉS SZÄRAZFÖLDÖN Khakiszínű, csehszlovák felségjelet viselő motorcsónak tart a kikötő felé, majd besorakozik a számára kijelölt móló mellé. Háromtagú legénységével a kabinban beszélgettem: a hajó kor­mányosa. Rudolf Gúcky ismertette szolgálatuk célját: — Hosszú szolgálat van mögöttünk, a Bratislava—Devín Duna-szakasz el­lenőrzését végeztük. Ilyenkor, nyár folyamán megnövekedik a tranzit­­forgalom. Ä külföldi hajók kísérete kötelező, mivel a bratlslavaí kikötő­ben végzett vizsgálat után a hajó már szabadon úszik a Dunán, így a parti őrség és a ml felügyeletünk nélkülöz­hetetlen. Emellett őrszolgálatot telje­sítünk a kikötőben, a hidaknál, a szű­­kebb folyószakaszoknál. Petr Lexa határőr a hajóról szólt néhány szót: — Két, egyenként 140 lóerős motor­ja van, melyek meghibásodás esetén külön-külön Is működnek. Hajóink legénységei rendszerint olyan -össze­tételnek. hogy legyen a fedélzeten egy, a mechanikához is értő katona. A mi cirkálónkon ezt a tisztet én töl­töm be. A bratislavai Duna-sétányon néze­lődő ember vápni keveset tud arról, hogy mi minden is történik a Dunán, hogy ez a folyó nem is olyan szelíd, mind ahogyan azúrkék színével a le­velezőlapokról tekint ránk, vagy élet­hű panorámájával csábítja tekinte­tünket. Vladislav Fischert, a hajó pa­rancsnokát kértem meg arra. mesél­jen el egy-két érdekes esetet: — Őrségünk egyik hajójának le­génysége egy kora reggelen egy te­herhajó közvetlen közelében haladt el, amikor a hajó gyomrából gyer­meksírásra és segélykiáltásokra lett figyelmes Hamarosan kiderült, hogy egy asszony két gyerekével disszidál­ni akart, s a hajó egyik matróza olyan tartályba rejtette el őket. mely­be akkor szivatyúznak vizet, ha a ha­jó hátulja a megengedettnél mélyebb­re süllyed. A kapitány berakodás után kiadta a parancsot, hogy töltsék meg vízzel a tartályt... Ha őrsé­günk nem lép közbe, akkor az anya és két gyermeke megfullad. ф A Duna partjáról nemegyszer észleltem már, hogy a zöld cirkálók legénységei hangszórón keresztül fi­gyelmeztetik a különböző vízisportok művelőit... — Igen, ehhez mindjárt hozzá is fűzném azt. hogy nagyon sok gondunk ★ Sorakozó — szolgálat előtt van a dunai „ladikosokkal“, ahogyan mi nevezzük őket. jól tudják, hogy életveszélyes a hajó közelébe kerülni csónakkal, mégis megteszik azt. Szem­tanúja voltom, például egyszer annak, hogy egy fiatal kajakos lányt a hajó oldala melletti hullám maga alá te­metett. Két hónappal később talált rá — sajnos már csak a holttestre — a parti őrség a Duna alsó szakaszán. Tizenhét éves volt... Sokszor figyel­meztetjük a túl messzire úszó fürdö­­zőkpt is. Ugyanis egyik hajónk le­génysége nemrégiben egy volt cseh­szlovák úszőbajnokot húzott ki a víz­ből, kéken, lilán, s csak orvosi segít­séggel élte túl meggondolatlan cse­lekedetét. Ez a folyó még az úszó­bajnokot sem tiszteli... „A KÜTELESSÉGEMET TÉLIESÍTETTEM“... Mivel kint a Duna-parton nem volt éppen barátságos az időjárás, erős szél kavarta a Duna vizét, benn a ka­szárnyában beszélgetőpartnereim me­leg teával kínáltak. Közben egy olyan katonával beszélgettem, aki valósá­gos hőstettet hajtott, végre. Tomáš Džadžovský így emlékezett visza a tavaly novemberben történt eseményekre: — Cirkálónkkal éppen szolgálatból érkeztünk vissza, még jóformán meg sem melegedtünk, amikor csengett a szolgálati telefon: az állami hajó­zási társaságtól hívtak, s a segítsé­günket kérték. Devfnnél ugyanis el­szabadult egy vontatott uszály, skor­mányozatlanul „rontott“ lefelé a Du­nán. A veszély óriási volt. A vasérc­cel megrakott uszály elsöpörhette volnp valamelyik híd pillérjét, vagy esetleg hajókkal ütközhetett volna. Nyomban visszaültünk az őrhajóba, s a Művelődési és Pihenöparknál megközelítettük az egyre gyorsabban haladó hajótestet. Kormányosunk bra­vúrosan az uszály mellé irányította a cirkálót, én pedig átugortam rá. An­nak ellenére, hogy teljesen sötét volt — emlékszem bele is estem valami­lyen mélyedésbe —, mégis sikerült megtalálnom a horgonyt, majd meg­állítani a több ezer tonna súlyú mon­strumot. Visszafelé tartva, őszintén mondom, boldog voltam ... Amikor a bratislavai kikötőben megláttuk a Me­teor és az Ukrajna nevű kiránduló­­hajókat — fedélzetükön sok száz em­berrel —, az egyik társam viccesen, megkönnyebbülve megjegyezte: „Pá­nikra semmi ok, mi vagyunk szolgá­latban ...“ JUDr. Peter Dulavý őrnagy, a kikö­tői őrség parancsnoka beszélgeté­sünkkor megemlítette: — Századunk katonái valóban igé­nyes szolgálatot teljesítenek, hiszen mi őrizzük a csehszlovák—osztrák határnak azt a hét kilométeres sza­kaszát, ahol a főváros közelsége miatt a legtöbb határsértés történik. A ha­jók átvizsgálásakor arra is gondol­nunk kell, hogy ezek kábítószer vagy fegyver csempészésére is kitűnően alkalmasak, ezért katonáink speciá­lis kiképzésen esnek át. Műszerek, emellett kutyák is segítik őket ab­ban, hogy semmi ne maradjon rejtve a szemük elől. £ A csehszlovák határőrség fel­adatainak teljesítésében nemegyszer kapcsolatba kerül a szomszédos or­szágok határőreivel. Milyen a viszo­nyuk a magvar és az osztrák határőr egységekkel? — Köztudott, hogy kiváló, testvéri kapcsolatot tartunk fenn a magyar határőrséggel, tevékenységünk össz­hangban folyik, Az osztrák határőr­séggel csakis hivatalos kapcsolatunk van, tehát közöljük egymással a kü­lönleges eseményeket. Már ^itétedett, amikor a kikötőben elköszöntem a határőröktől. A móló mellett ismét felzúgott egy cirkáló motorja, majd több kéz is köszönés­re emelkedett: Tomáš Džadžovský, Ludvík Uher, Marek Hvizdoš szolgá­latba indultak. KALITA GABOR if A vizi őrség hajói „pihenés" közben 4 ugusztus közepén verőfényes /4 napsütésben háromnapos Un­­^ nepre készülődött Fülek /Fiľa­kovo) városa. A zománcqyáráról hí­res kisvárost nagy meqtiszteltetés ér­te, amikor a közép-szlovákiai párt és állami szervek megbízták a csehszlo­vákiai maqyar dolgozók IV. kerületi népművészeti fesztiválja megrendezé­sével. Már hetekkel a fesztivál meg­rendezése előtt sürgött-forqott a vá­ros aprafa-naqyja. Szükség is volt a munkára, hogy auqusztus 15-én szép, tiszta, fellobogőzott, ünnepi hangula­tot árasztó város fogad/a a fesztivál vendéqeit. A Rimaszombati /Rimav­ská Sobota), a Naqvkürtösl /Veľký KrtíS) és a Losonci /Lučenecf járás­ból érkező résztvevők, valamint a maqyarorszáql vendéqeqyüttesek — összesen mintegy 700 ember — bizto­sította a négyezer főt kitevő közön­séget a kellemes és jó szórakozásról. 'A fesztivál első napja kiállítások megnyitásával kezdődött. Nagy ér­deklődést keltett a Palóc konyha a 20. század elején c. kiállítás, amqlyet Duray Éva és Böszörményi István nép­rajzkutatók, a füleki gimnázium ta­nárai állítottak össze. Érdekes volt a Nóqrád, Hont és Gömör tájait bemu­tató képzőművészeti kiállítás is. Mind­két kiállítást a városi művelődést központban tekinthették meg az ér­­deklődök. i Slept ember 75-tg minden látnnntgi szerptöttel várnak.! Pénteken este a salgótarjáni Tem­press színjátszó együttes előadását láthatta a színházkedvelő közönség. Kellemes színfoltja volt a fesztivál­nak az élszakai „várzene": a késő esti órák csendjében szinte az eqész város visszhangzott a várból áradó tárogatószótól. A szombati nap kínálta a műsorban a legnagyobb választékot. A csopor­tok színes felvonulása a város utcáin át. az elesett hősök emlékművének a megkoszorúzása után a várost park­ban Kasza Tibor, a Füleki Vnb elnöke megnyitotta a fesztivált. Ünnepi be­szédet Rudolf Veselovskíj, a Közép­­szlovákiai Knb kulturális osztályának dolgozója és Sidó Zoltán, a Csema­­dok KB elnöke .mondott. Ezt köve tőén a bússal /Bušince) Lángocska a qortvai Barkóca és a nyényei fNe­­nincej Délvirág gyermekcsoportok fellépése következett. Nagy sikert aratott a nyényei citerazenekar, az ipolynyéki ÍVinica) Hont tánccsoport a hidegkúti folklórcsoport, a csákány­­házai /Cakanovcej és a galsat /Holi- Sal éneklőcsoport, valamint a fülek püspöki /Fit. Biskupice) Palóc tánc­­együttes. A magyarországi vendégek — a kömlői férfi énekkar és a gyón­­gi/ösornszi Pávakör — műsora ts пади hatással voltak a nézőkre, ütemes vastaps kísérte végig a Csemadok KB népművészeti csoportjának, a Szőttes­nek a műsorát, majd Békekarnevál cím alatt hajnalig tartó könnyűzenei műsor következett. Fellépett a Pop­karaván diszkó-csoport és a Kox együttes. Közben az üzemi klubban táncház volt, amelyet Szvorák Kata­lin vezetett. A vasárnapi program sem volt sze­gényebb, mint a szombati. Volt vers­mondás, fellépett a Gömör énekkar és а гаду old /Radzovce) kórus. A fiatalok örömére ismét bemutatkoz­hattak a Melódia ’86 könnyűzenei fesztivál járási versenyeinek győzte­sei a Losonci, a Rimaszombati és a Nagykürtöst járásból. Majd ismét a Szőttes tagjai vették birtokukba a szabadtéri színpadot. Nagy sikert ér­tek el a Liptovskí) Hrádok-t Tatrín és a salgótarjáni Nógrád folklórcsopor­tok, valamint Szvorák Katalin is. Mindenképpen dicséretet érdemel­nek a szervezők és rendezők, hiszen ők is „vizsgáztak". felesre. Köszöne­tét érdemel a Csemadok járási bi­zottsága, a Csemadok Füleki Helyi Szervezete, a várost művelődési ott­hon, és a füleki ifjúság is. akik mun­kájukkal nagyban hozzájárultak a fesztivál sikeres lebonyolításához. Mázik István * A fülek! munkásdalárda I *

Next

/
Thumbnails
Contents