Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-13 / 37. szám
.Szabad Földműves, 198Й. szeptember IS. 3 Csehszlovák-szovjet külügyminiszteri találkozó EMLÉKEZTETŐ Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Moszkvában találkozott Bohuslav Chűoupekkel, a CSKP KB tagjával, csehszlovák külügyminiszterrel, aki szabadságát töltötte a Szovjetunióban. A miniszterek nagyra értékelték a csehszlovák—szovjet kapcsolatok fejlődését és megelégedésüket fejezték ki a két ország közti sokoldalú és gyümölcsöző együttműködés és a nemzetközi szintéren való szoros együttműködésük kapcsán. Megállapították, a nukleáris robbantásokra egyoldalúan elrendelt szovjet moratórium 1987. Január 1-ig történt meghosszabbítása üjabb jelentős gyakorlati lépés . volt a lázas nukleáris fegyverkezés megállítására. A miniszterek úgy vélik, hogy a kétoldalú szovjet-amerikai moratórium hozzájárulna a nukleáris robbantások teljes és általános tilalmának eléréséhez és a haladáshoz a világméretű biztonsági rendszer létrehozásában. A véleménycsere során a külügyminiszterek hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé budapesti ülésén elfogadott, az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverek korlátozására vonatkozó program megvalósításának jelentőségét. Két évforduló kínálja az alkalmat, hogy a fasizmus pokoli arcába világítsunk. 1941. szeptember B án kezdődött meg Leningrád ostroma és szeptember 14-én a fasizmus áldozatainak nemzetközi napján idézzük a még mindig időszerű Fuéíki intelmet: „Emberek, legyetek éberek!“ Hogy milyen pusztulást és szenvedést hozott a világra a náci terror, arról a túlélők és a föllelt dokumentumok vallanak. Megdöbbentő, s csak most felfedezett titkos anyagok tanúsága szerint a második világháború tdején Leningrád halálos veszélyben volt, az ostrom kilátástalansága miatt Hitler mérgesgázzal akarta elpusztítani a várost. Egy 1925-ös genfi jegyzőkönyv szerint a nemzetközi jog tiltotta az első világháborúban az angolok által már használt mérgesgázok bevetését. Ennek ellenére a német csapatok raktáraiban tonnaszámra álltak a mérgesgázzal teli hordók. Nagy kaliberű gránátokba töltötték a halálos gázokat, majd pedig különböző színekkel jelölték meg a lövedékeket. A' nácik laboratóriumainak termelése 1941-ben 12 ezer tonna volt. Régóta tudjuk, hogy a vezérkar véleménye megoszlott az ideg-, a bőrés a tüdőgáz bevethetőségét illetően. De tudták, hogy ba például megfordul a szélirány, a saját csapatok is veszélybe kerülhetnek. Az első világháborúban még ki lehetett számítani a mérgesgáz hatását, a másodikban azonban a „villámhadmüveletek“-ben már nem volt létjogosultsága. Most azonban kiderült: a tábornokok Igenis megvizsgálták annak a lehetőségét, hogy a leghosszabb ideig ellenálló várost, Leningrádot nem lehet-e mérgesgázzal térdre kényszeríteni. Günther VV. Gellermann történész és politológus a freiburgi katonai archívum aktái között tallózva talált rá azokra a titkos anyagokra, amelyek csupán öt példányban készültek — szigorúan bizalmas megjelöléssel. A 45 évvel ezelőtt megtámadott város 872 napon keresztül állta az ostromot, ekkor szabadította fel a Vörös Hadsereg. Miután Leningrád a Finn-öböl bejáratánál és a Murmanszk felé vezető vasútvonal mentén fekszik, a stratégiai helyzete rendkívül fontos volt: Sztálin számára az északi terület ellátásában nélkülözhetetlen szerepet játszott. A városban ezenkívül hadiüzemek, hajógyárak- voltak, a kikötőben pedig a tengeralattjáró flotta állomásozott. Akkor négymillióan éltek a városban és a környékén, rengeteg volt a menekütt. A tüzérség állandóan tűz alatt tartotta a várost, a légierő állandóan bombázott. Éhínség és járvány pusztított. Csupán 1941— 1942 telén 630 ezer asszony, gyermek és férfi halt meg. De Leningrád — a későbbi Hős Város — tartotta magát 1942 nyarán Hitler olyan össztüzet rendelt el, „amilyen Verdun óta nem volt“, s a világ leghatalmasabb „tűzpoklát“ kívánta. Parancsa így hangzott: Leningrádot körülzárni, kapcsolatot keresni a finnekkel. Lentngrádot elfoglani, majd a földdel egyenlővé tenni. Csakhogy a rendkívüli hadianyag-, igény meggondolásra késztette a Wehrmächten, azon gondolkoztak, hogyan lehetne „ugvanazokat a célokat kevesebb anyag felhasználásával“ elérni. A hadsereg ellátási főnöksége ezt igy fogalmazta meg: „Ebben a háborúban hosszú távon nem lehet elkerülni a harci gázok bevetését... Minden évben készítünk valami meglepetést — 1942 meglepetése a gázháború lesz!“ Franz Haider vezérezredes megfogalmazta a lenlngrádl hadianyagszükségletet, s célként jelölte meg a csapatok és a civilek „kikapcsolását“. Az első támadásra számítása szerint elegendő lett volna 720 ezer gázlövedék. Már október elsején 1.5 millió lövedék mérgesgáz volt raktáron ... Ezeket vasúton kellett volna Leningrád alá szállítani, s a parancs kiadása után 30 nappal meg lehetett volna kezdeni a bevetést. A „másodig lépcsőben“ Leningrád elgázosttásá kezdődött volna meg 200 négyzetkilométeres körzetben. Ez több százezer ember számára a biztos halált jelentette volna. Azt is kiszámították, hogy a város borzalmas kivégzéséhez 1,3 millió gázgránátra lett volna szükség. Hitler a Leningrád elleni ostrom idején havi 7 ezer tonnára emeltette a harci gázok termelését. Gellermann úgy vélt, Hitler 1943. április elsejére tette a gázháború kezdetét. A moszkvai és londoni szövetségesek előtt nyilván nem maradt titokban a német elképzelés. Winston Churchill kijelentette: „Egy, a szovjetek elleni kiprovokálatlan gáztámadást úgy tekintünk, mintha minket támadtak volna gázzal.“ Később megbízta tábornokait, hogy „komolyan vizsgálják meg a gáz bevethetőségét“. Erre a felvetésre is Gellermann kutatásai világítottak rá. Churchill a továbbiakban így írt: „A Ruhr-vtdé- Uen olyan mértékben támadhatjuk a városokat, hogy a lakosságnak állandó orvosi kezelésre lenne szüksége.“ Végül Hitler lemondott a gáztámadásról. De több mint negyven évvel a háború befejezése után a Keletf-tenger mellett élők számára még mindig veszélyt Jelenthet a gáz. Ä gázgránátokat és lövedékeket ugyanis a háború végén a Keleti-tengerbe stílyesztették. Ma is ott rozsdásodnak a tengerfenekén — 1200 kilométerre Leningrádtól. Vajon hány év kell hozzá, milyen hosszú idő, hogy a háborút kirobbantó pnsztító eszmék mérgesgázaitól meg lehessen tisztítani bolygónk légkörét? Hogy a fajgyűlölet, a felsőbbrendűség agressziója nélkül — félelem nélkül — élhessen az emberiség? Hogy se döglött aknák, se tengerfenéken rozsdásodó gázgránátok ne roncsolják szét békésen Játszó gyermekek testét?.... —m—» Kedvező eredmények a lengyel mezőgazdaságban Az aratás befejeztével tartott sajtóértekezleten az utóbbi esztendők után az ideit sikeresnek minősítette Stanislaw Zieba mezőgazdasági miniszter. A bejelentés értékét kétségkívül növeli, hogy Közép-Európában a kedvezőtlen Időjárás miatt igencsak kevés ország számolhat be az idén mezőgazdasági sikerekről. A jő aratást a többi között segítette, hogy az idén a tavalyinál háromezerrel több kombájn dolgozott a földeken. Augusztus végéig mintegy 3,5 millió tonna gabona került a silókba, s a betakarítás eddigi menetéből ítélve megvan az esély arra, hogy az előirányzott 5,8 millió tonnás gabonabetakarítást tervet túlteljesítsék. Az elmúlt esztendőkhöz képest kedvezően változott a termelési szerkezet is: az idén a tavalyinál lényegesen nagyobb a búza- és a rozstermés. A búza például meghaladja a kétmillió tonnát, ami különösképp jő eredményeknek könyvelhető el, ha figyelembe vesszük, hogy ebből a fontos termékből 1982-ben alig 300 ezer tonna termett. Kedvezőek a zöldség- és gyümölcstermesztés eddigi eredményei ts, burgonyából pedig a tavalyihoz hasonló jó évet várnak.' Az utóbbi évekhez képest az idén valamivel csökkent a cukorrépa vetésterülete, ám a vizsgálatok azt mutatják, hogy a cukortartalom várhatóan mintegy másfél százalékkal nagyobb a tavalyinál, tgy a termés fedezi mind a piaci, mind a feldolgozóipari szükségleteket. A hústermelésben az Idén ts folytatódik a korábbi évek kedvező irányzata. Az első két hónap adataiból arra lehet következtetni, hogy a hústermelés az év végéig meghaladja a kétmillió tonnát, s ez valamivel több a tavalyinál. Mindez kétségkívül javulást hoz majd az ellátásban: a jegyrends^er felszámolását ugyan még nem teszi lehetővé, azt azonban igen, hogy a hús szabad árusítását, amely eddig néhány vajdaságra korlátozódott, a következő időszakban az egész országra kiterjesszék. A jó mezőgazdaság! évről érkező híreket azért is fogadták nagy megkönnyebbüléssel országszerte, mert a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek fontos szerepet játszanak az ország külkereskedelmében is. A lengyel mezőgazdasági termékek fő vásárlói a fejlett tőkés és fejlődő országok. A lengyel külkereskedők tavaly ezekben az államokban 938 millió dollár értékű terméket adtak el, mfg ugyanezekről a piacokról több mint 1,1 milliárd dollár értékben vásároltak. Az együttműködés lehetőségei Szeptember végén Genfben ülnek össze a KGST és a Közös Piac képviselői, hogy megvitassák a két Integrációs szervezet együttműködésének lehetőségét. A Moszkovszkije Novosztyi című szovjet hetilap utal rá, hogy az előkészítő megbeszélést magas szintű tárgyalások követhetik. A Közös Piac, elfogadva a KGST által korábban már szorgalmazott tárgyalások gondolatát, a szocialista országok gazdasági szervezetéhez intézett válaszlevelében 'indítványozza, szeptember második felében Genfben üljenek össze képviselőik, s szakértőt szinten tanácskozzanak a többi között a két integrációs szervezet kapcsolatáról. Erről a Közös Piac brüszszeli bizottsága (a szervezet végrehajtó testületé) küldött levelet Moszkvába, válaszolva a KGST tavalyi üzenetére. A két szervezet első lépései egymás felé — így értékelik Brüsszelben a megfigyelők a szeptemberi genfi találkozó hírét. 1973-ban elsőként a KGST indítványozta, építsenek ki hivatalos kapcsolatokat egymással, dolgozzák ki a kereskedelmi, a tudományos-technikai és az Információcserét, az együttműködés más formáinak alapját. Mihail Gorbacsov 1985. május 29-én levelet intézett Bettíno Craxihoz, az EGK miniszteri tanácsának akkori, soros elnökéhez, kifejezve meggyőződését, hogy eljött az Ideje a kölcsönösen előnyős gazdasági kapcsolatok kiépítésének a két integrációs szervezet között. Két héttel később a KGST levélben fordult a Közös Piachoz, s erre válaszul most az EGK javasolta a szeptemberi szakértői tanácskozás megtartását, a két szervezet közti véleménycsere második fordulójának megkezdését. Egy közöspiaci szakértő szerint a megbízható kereskedelmi tudományos-technikai kapcsolatok a két szervezet között a következő előnyökkel járnának: 1. sokkal hatékonyabban élhetnének a nemzetközi munkamegosztás kínálta lehetőségekkel; 2. mindkét szervezet valamennyi tagországában felgyorsulna az iparfejlesztés; 3. a kölcsönösen előnyös együttműködés kiépítésével mindkét szervezet versenyképesebbé válna az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben. Ezenkívül — és ma talán ez a legfontosabb — az üzleti kapcsolatok fejlesztése a KGST és az EGK között hozzájárulna az európai politikai légkör egészségesebbé válásához, a népek közti kölcsönös megértéshéz és bizalomhoz. A. párbeszéd első mondatai, amelyeket Európa várt. megszülettek. Vajon lesz-e folytatásuk? Várjuk meg a szeptembert — írta végül a Moszkovszkije Novosztyl. AZ USA NICARAGUÁT, LlBIÄT, ANGOLÄT FENYEGETI —Hé, te cowboy, ne játssz a tűzzel, add vissza a fáklyámat! J. Kersin rajza "EXPO ‘86 A kanadai Vancouverben folyó 'Expo ’88 közlekedési és távközlési világkiállításon csehszlovák nemzeti napot tartottak, amelyet Ľubomír Štrougal, a szövetségi kormány elnöke nyitott meg, aki kíséretével Brian Mulroney kanadai kormányfő meghívására érkezett hivatalos látogatásra Kanadába. A kiállítás központi részében elhelyezett csehszlovák pavilon hazánk közlekedésének múltjával és jelenével ismerteti meg a látogatókat. A szövetségi kormány elnöke megnyitó beszédében emlékeztetett arra, hogy Csehszlovákia már a montreali Expo ’67 óta, ahol kiállítóink Kanadában első Ízben arattak nagy sikert, rendszeres résztvevője az észak-amerikai országban tartott kiállításoknak. A csehszlovák kiállítási részleg az Expo ’86-on jelképes felhívás az együttműködésre és a barátságra, amelyet a csehszlovák nép a világbéke megőrzése előfeltételének tart. Ľubomír Strougal kanadat látogatása során Victoriában, Brit-Kolumbia tartomány fővárosában találkozott William Vander Zalm tartományi miniszterelnökkel. Megvitatták a Csehszlovákia és Brlt-Kolumbia köztt.politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok helyzetét és hangsúlyozták: a felek céltudatosan folytatják az együtt,működés bővítését. Jelentős, eddig teljes mértékben ki nem használt lehetőségek kínálkoznak főleg gazdasági és tudományos-műszaki téren. Csehszlovák részről törekedni kell a gépipari termékek és a közszükségleti cikkek exportjának növelésére. Kanadai cégek a Jövőben nagyobb mértékben vehetnének részt a csehszlovák 8. ötéves terv feladatainak megvalósításában, elsősorban a ía- és papíripar, valamint más fontos népgazdasági ágazatok korszerűsítésében. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Szakértők véleménye, hogy * Líbia ellen Irányuló újabb amerikai katonai fenyegetés kísértetiesen emlékeztet arra a tavaszi támadássorozatra, amely egyfelől Tripoli bombázásához, másfelől az esedékes szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó megtorpedózásához vezetett Vajon most mi indokolja, hogy az Egyesült Államok hadihajóinak csoportja érkezett Cadiz spanyolországi kikötőjébe, köztük a Kennedy és az America nevű repülűgéphordozó Is? Cadiz kikötője stratégiai szempontból a „Földközi-tenger kapuja“, ahonnan a legjobban megközelíthető Libia. Politikai megfigyelők a flnttamanővereket — amelyeknek céljáról nem voltak hajlandók magyarázatot adni az illetékesek — a Libia ellen kilátásba helyezett újabb agresszív akciók egyik előkészületének tartják. Az Egyesült Államok nyngat-enrópai szövetségesei általában nem tartják indokoltnak a Libia elleni amerikai katonai készülődést. Az olasz kormányfő kijelentette, hogy az utóbbi hónapokban semmi olyan nem történt. amivel igazolható lenne a Líbiával szembeni esetleges újabb amerikai katonai agresszió. A csapatöszszevonások, a Líbia ellenes kijelentések forgatókönyve a tavaszi manőverek időszakára emlékeztet. És ez méltán tölti el aggodalommal a világ haladó közvéleményét, hiszen esak napok választanak el a szeptemberre tervezett szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozótól, amely az újabb csúcsnt hivatott előkészíteni. Tavaszszal a Libia elleni támadás miatt maradt el a várva vár találkozó. Most ismét Líbia elleni szankeiókkal fenyegetőznek Washingtonban. A Líbiai Arab Népi Szocialista □zsamaliirija nemzeti ünnepén, a forradalom 17. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen felszólaló Moamer Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője élesen bírálta az Egyesült Államoknak a líbiai nép és más arab nemzetek ellen irányuló agresszív terveit. Hangsúlyozta, hogy az amerikai Imperializmus célja uralma alá hajtani az arab népeket és ellenőrzésre tenni szert a Földközi-tenger felett. Az USA kalóztámadása Lfbia ellen ez év áprilisában azonban még jobban megerősítette a líbiai nép eltökéltségét forradalmi vívmányainak megvédésére. Mivel Washington nem érte el céljait, Libia ellen valóságos lélektani hadjáratot indított úiabh agresszív fenyegetőzések kíséretében. Líbia békeszerető állam, amely elutasítja a kolonializmus és a terrorizmus gyakorlatát és sohasem akart és senkit sem akar megtámadni. A legfelsőbb líbiai vezető nagyra értékelte a Szovjetunió békeszerető politikáját és támogatásáról biztosította a szovjet kezdeményezéseket, amelyek a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, az atomkfsérletek megállítására és a háborús veszély elhárítására irányulnak. A Szovjetunió szintén szolidaritásáról biztosította Líbiát az amerikai fenyegetések ellenében. Közben az Egyesült Államok tovább folytatja haditengerészeti és légierejfinek összevonását azokon a területeken, ahonnan bármikor megtámadhatja Líbiát. Hírügynökségek ezzel összefüggésben rámutatnak, Tripoli és Benghazi idei áprilisi bombázását Vetrnon Walters tábornok, amerikai ENSZ-nagykövet titkos nyngat-eurőpai körútja előzte meg. Walters most Madridba utazott — onnan ismét nyugat-európai körútra indult —, hogy „meggyőzze“ a szövetségeseket a Líbia elleni (állítólag gazdasági) szankciók megszigorításának szükségességéről. Még a vak is láthatja, bogy Líbia most csak ürügy, az ellene irányuló fenyegetések a nemzetközi feszültség fokozását szolgálják. Veszélyes játék ez a tűzzel most, amikor az emberiség reményei kezdenek reálisabb körvonalat kapni, amikor a párbeszéd folytatásának lehetősége elérhető közelségbe került. Az erőfitogtatás — mint a megfélemlítés eszköze — nem vezet célra. A Szovjetuniót ilyen és ehhez hasonló manőverekkel nem lehet „sarokba szorítani“. A líbiai forradalom 17. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken részt vevő szovjet küldöttség ismét megerősítette Líbia iránti szolidaritását, azt. hogy a Szovjetunió támogatja az ország népének szabadságáért és függetlenségéért, az imperialista erők agresszív akcióinak meghiúsításáért folyó küzdelmét. —haraszti—r A feszültség fokozásának eszköze
