Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-06 / 36. szám
14-SŽABAD FÖLDMŰVES 1986. szeptember В, VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT Herman Ottó könyvéről 'Az elmúlt évben Szepesi Attila költő. a magyarországi Gj Tükör hasábjain közölt megemlékező tanulmányéval tisztelgett a nagy tudás emléke előtt, születésének 150. évfordulója kapcsán. Akkor úgy éreztem, végre érdemlegesen foglalkoztak a neves természetbúvárral, s nevéről „letörölték“ a port, ha ugyan lehet e hires tudós, s nem utolsósorban nyelvész esetében ilyesmiről beszélni. Talán csak az én emlékezetem csalt, amikor azt gondoltam, hogy majd harminc esztendeje, 1959-ben, adták ki utoljára Természeti képek címmel Herman Ottó gyűjteményét. Szepesi Attila cikke azonban felkeverte a természettudósok érdeklődését, főleg azon tévedés következtében, mely szerint Herman Ottó magyor tudós 1935. június 20-án, az akkori Zólyom-megyei Breznobáuyán született. Pedig tudvalevő, hogy a mai Brezno, a Felsö-Garam vidékének fontos ipari és kulturális központja. az akkori közigazgatás, illetve földrajzi meghatározás szerint Beszterce-vármegyéhez tartozott. A vitázók, felszólalók írásaikban újabb adatok ismertetésével bizonyították, hogy a tudós élete és munkássága nem veszett feledésbe. Tehát a vélt közömbösség, vagy homály az én részemről alaptalannak bizonyait. Most azonban nem erről lesz szó elsősorban. A Móra Kiadó gondozásában ugyanis megjelent Herman Ottó könyve: Erdők, rétek, nádasok címmel. Az Írások válogatását és a könyv szerkesztését Szepesi Attila vállalta. A kötet lényegében az 1953- bcn megjelent Természeti képek kiadvány alapján készült, némi módosításokkal, egyszerűsített szöveggel. Szecskó Pál illusztrációival, élethű rajzaival tette gazdagabbá, érdekesebbé, s így érthetőbbé a válogatást. Az egyes Írások önállóan is olvashatók, de a kötet átfogó egységbe foglalja Herman Ottó sokoldalú munkásságát. Valamennyi Írás alapja az élő természet, illetve annak védelme, óvása. Akár a Duna mocsárvilágáról, akár pedig Norvégiáról, az Alföldről vagy a Magas-Tátráről szól is az írás, a természet szeretetét sugallja. mmmmm Aki még nem tekintette meg a Csallóközi Múzeumban a járási vadászati kiállítást, az még szeptember végéig megteheti. A felvételen e kiállítás egyik részlete (Fotó: Krascseníts Géza) Nagy szeretettel ír a madarakról, halakról, s ugyanakkor mindig a pontos magyar kifejezést használja A nép ajkán élő megnevezéseket is igyekszik megörökíteni. így a szerző nyelvművelő tevékenységét is értékelnünk szükséges. A könyv fülszövege szerint a válogatás az alapiskoláé gyermekek számára készült. Ezen akár mosolyoghatunk is, hiszen a kötet tanulságos olvasmány valamennyi természetet kedvelő számára, korra és nemre való tekintet nélkül. Sőt. az volna a legideálisabb, ha gyermekeinkkel, unokáinkkal együtt lapozgatnánk a kiadványt, megállva egy-egy érdekes gondolatnál. Közismert, hogy a természet szeretettre már zsenge gyermekkorban fel kell készíteni az utódokat. Erre a célra is nagyszerűen megfelel a könyv. Megkapó „A rét zenevilágából“ címet viselő írás. Idézem néhány sorát: „A méhek, legyek dongüsa, a szúnyogok éneke, némely poloskák s még más rovaroknak hangja egybeolvad oly halk morajjá, melynek semmi ritmusa nincsen, melyet jellemezni, valamihez hasonlítani bajos, mely azonban igen lényeges föltétele az élő rét fogalmának. E morajjal, amint ezt nyelvünk igen találóan kifejezi: megtelik a levegő...“ Szép és lírai a „Hallgat a világ“ című fejezet, amelyben hallásának gyöngülését, elvesztését írja le. „í’n tudom, mi a veszteség, tudom mi dúlhatott Beethovenben ... Vajon elbírom-e a tudatot, hogy nekem hiába énekel a mező pacsirtája? — írja tárgyilagosan a szerző. A könyv Herman Ottó rövid életrajzával zárul, ahol a korábban említett megye neve ismét hibásan szerepel. A tizenhét oldalas szómagyarázat hasznos segítséget jelent, hogy eligazodjunk a vadászai kifejezések labirintusában. Sok szép régi, talán már teljesen feledésbe merült magyar szóval, kifejezéssel találkozhatunk a kötet lapjain. Ezek elsajátítása, megismerése és használata nyelvünk, beszédünk gazdagítását szolgálná. MOTESÍKY ÁRPÁD A ragadozok rendjébe, a macska.félék családjába tartozik. Földrajzi elterjedése széles körű. Állományai Észak-Amerika, Európa és Ázsia területein szigetszerűen fordulnak elő. Ma már nagyobb számban csak a skandináv országok területén és a Szovjetunió tajga zónájában él. Nagyságra és színre az egyes populációk egyedei eltérőek. Európában az északi törzsalakot alkotó és a dél-eurőpai alfajhoz tartozó egyedelt közepes termetflek, bundájuk gyakran egyszínű, ritkásan foltozom. A Kárpátok hiűzpopuláciői a Kauká-A hm zusban őshonos alfajhoz tartoznak. A kárpáti hiözkoponya és testméretei az északi törzstípusnál nagyobbak. Súlya átlagban 22 kg. Testhossza 330 cm, magassága 58—65 cm, a fülpamacs hossza 3,5—4 cm, bundája sűrűbben pettyezett. sőt csíkos egyedek is előfordulnak. Nyári bundája szürkés barnásvörös, a téli dúsabb, szflrkésfehér színezetű. Hasoldala és lábai piszkosfehérek. Farka 17—19 centiméter hosszú, végén fekete, középső része halványan sávozott. Pofaszakálla világos, hegyes fülén a szőrpamacs sötét színű. Fogazata 30 fogból áll. Különösen a zsákmány megragadását szolgáló szemfogai fejlettek. Elővigyázatos, félénk természetű. Rejtett életet él. Kedvelt tartózkodási helye a lakott területtől távol eső összefüggő és zavartalan erdőség. A párzási időt kivéve mindig magányosan jár. Mozgási körletének határait vizeletével jelöli meg. Zsákmányszerző útjára alkonyaikor és éjszaka indul. Territóriumában — ha nem háborgatják — napközben is vadászik és szívesen sütkérezik erdei tisztásokon és sziklás, köves hegyoldalakon. Megszokott váltóját rendszeresen használja. Hallása és szaglása kiváló. A sötétben tájékozódását bajuszserkéi is elősegítik. Járása hangtalan, lopakodó. Mozgása erőteljes és fürge. A legkisebb nesz sem kerüli el a figyelmét. Fára csak szorongatott helyzetben, üldöző elől menekül, a talajon szívesebben tartózkodik. A vizes, nedves helyeket kerüli, de ha kell, jól úszik. Nyoma kerek, benne a talpgumók jól kivehetők. Karma a macskafélékre jellemzően behúzható, ezért azt nyomában sohasem lehet felfedezni. Elülső lábán öt, hátulsó lábán négy ujj van. ÁÍdozatát óvatosan becserkészve, hatalmas ugrásokkal rohanja le. Zsákmányára előszeretettel leselkedik, az erdei, fák alsó. vastagabb ágairól is. Ha nem háborgatják, zsákmánya maradványaira még sokáig rájár. A dühödt, fenyegető morgástól és fújástól, hívogató nyávogásig, a kedveskedő dorombolásig, sokféle hangot képes kiadni. Táplálékösszetétele változatos. A madaraktól a jávörborjűig mindent legyűr. Gyakran zsák mányol nyulat, rókát. — ha teheti — házi-, vagy vadmacskát, apró rágcsálókat, de a fajdféléket, és az erdei madarakat is kedveli. Nem veti meg a dögöt sem. Táplálékának legnagyobb részét a csülkös vadfajok közül, az őz — ha előfordul —, a muflon és a zerge teszi ki. Vadászterületén az elkóborolt kutyák sincsenek túl biztonságban. Párzási ideje februártól március végéig tart. Ebben az időszakban hallatja jellegzetes „kiáltását“ a hiúzkandúr. E2 magas torokhanggal- kezdődik és egy mély artikulátlan morgó mellhangban végződik. A nősténymacskát három-négy kandúr is követi. Köztük az elsőségért véres küzdelmekre kerül sor. A nőstény 9—10 heti vemhesség után, jól elrejtett helyen hozza világra 2—4, kilenc napig vak kölykét. Önfeláldozőan gondozza és neveli őket. A kölyökmacskák 2 éves korukig anyai felügyelet alatt állnak. Ezen Időszakban a nőstény nem párzik. A hiúz magányos, rejtőzködő életmódja miatt csak ritkán kerül az erdőt járó ember szeme elé, elejtése különleges vadászsikernek számít. —N—' HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT % HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Horgászni jó! Felnőttkorban már nehezebben alakít k:i új szokásokat az ember, kalandokra is egyre ritkábban vállalkozik. Az én esetemben a sors mégis úgy hozta, hogy hosszas rábeszélés után elindultam — az elején nem is sejtve, hogy merre — a horgászat tó- és vizparti ösvényein. — Kapkodod a fejed, mintha darázs csípett volna meg. Remeg a kezed. egymás után gyújtod meg и cigarettákat, a tegnap is amikor telefonáltunk, nagyon kiabáltál, s nem tudtad hirtelen megmondani hányadikos a kisebbik fiad. Mindenért begerjedsz. Fogadni mernék, hogy Éjszakánként álmatlanul heversz az ágyon. Ha ez így megy sokáig, teljesen becsavarodsz, öregem, s én azért mondom neked, mielőtt kikészülnél: tarts velünk holnapután, azaz szombaton. Hajnalban indulunk a Laboréra; no ne szakíts félbe, tudom, hogy tHŐdötteknek tartod azokat, akik naphosszat kuporognak a víz partján és lesik nem „moccan-e“ a bot vége. Nem akarok én szereléket adni a kezedbe, hisz úgyse tudnád mihez kezdj vele, de gyere velünk öregem, lógasd a lábad a Labore vizébe. Rakj nagy tüzet, főzz nekünk egy jó erős feketét, s filrödj kedvedret Bár megfogni nem tudod, megenni szereted a halat. Süss és főzz. fogunk mi annyit, hogy lesz dolgod elég. Gyere velünk, nem bánod meg, úgyis kell egy kis szabadság. Végy ki legalább egy napot, mielőtt az orvosok gumtkdlapáccsal kezdik ülögetni a térdedet... Mindez most fitt eszembe, miközben egész délutánra lefoglaltam a konyhát; az asztali, szekrényt, sót a padlót és a székeket is mindenféle horgászfelszereléssel ékesítettem. A fiaim sok mindent összehordtak. így rendet kell teremteni ebben a nagy összevisszaságban, hogy ne kelljen majd a vízparton Ügyetlenkedni. ' Zsinórozom a horgászorsókat. Igazítom a különböző horgászalkalmakhoz a felszerelést, mert ugye másféle készség szükségeltetik mondjuk a tavi csukázáshoz, mint a Labore-parti horgászáshoz. Az előzőnél maradva mondom, hogy a nagykaposi (Veiké KapuSanyl barátaim ktkísérleteztek egy igen hasznos készséget. Apró acélkarikára felfűzünk egy három centiméteres lyukasztott végű ólomrudacskát, amely majd az ujjnyi hosszá csallhal szájába kerül. Ugyanere a karikára felfűzünk egy hármashorgot, ennek hegyét majd a halacska kopoltyúja tájékán szúrjuk a bőre alá. Az ólomrvdacska másik oldalára egy két centiméteres acélelőkére rögzítünk egy másik hármashorgot, amelyet a meggörbített testű csalihal jarokuszonya táján akasztunk be. 'Az egész szereléket a karika segítségével egy hosszabb acélelőkére akasztjuk, közbeiktatva egy jémforgót. F.zí а к ét horgos csalihulat a vízben vontatva, emelgetve — a vergődő halai utánozva — mozgatjuk. Ha jó napot fogunk ki, a rablótermészetű csuka leshelyéröl kiugorva kapja el az alkalmatosságot. Hatalmas örvényeket kavarva, mint megvadult Csikó a zablát, úgy rázná ki szájából a horgot; irányt vált és alámerül, úgy szakítaná és tépné a zsinórt, ha lehetne. Most, a konyhaasztal mellett is úrrá lelt rajiam az izgalom, amikor ezeket a pillanatokat felelevenítem, hiszen a csuka szájából bármikor kiakadhat a horog. Halunk nagyon szívós, ezért leküzdése sok türelmet és főleg szakértelmet igényel. A csuka könnyen beleakadhat valamibe, és akkor oda a zsákmány: Ilyenkor senki nem hiszi el, mekkora lehetett volna a hal. Hiába mondjuk, hogy nyomhatott volna akár harminc kilogrammot is, a hallgatóság általában kétkedve fogadja a hírt és valaki újra elmondja a világ legostobább viccét, mely szerint némely horgásznak azért kék az egész alkarja, mert a tenyere élével csapkodva anynyiszor mutogatja, mekkora halat fogott a minap. Barátaim egykor javasolt terápiája jól bevált, hisz nemcsak a halfogás, hanem a horgászkellékek rendezése is megnyugtatja az embert, elűzi a különböző gondokat. A korábban említett csukafogó készségből többet is gyártunk, hiszen Nem szükséges évtizedes horgásztapasztalat ahhoz, hogy megállapíthassuk: esti-zivatar után, úgy álló mint a folyóvizekben, megnő a halaink kapókedve. a zsákmány valószínűsége sokkal nagyobb, mint a hosszú ideig tartó, nyugalmas időjárás alkalmával. E kézenfekvő jelenséggel minden horgász találkozik. így célunk Inkább annak magyarázata, az okok valószínűsítése lehet, beggyakoribb halunknak — a pontynak — példátlanul nagy az időjárásérzékenysége, ezt a halastavi, etetési, táplálékfelvételi tapasztalatok igazolják A szárazföldi helyzetből kell kiindulnunk. Ismert, hogy hosszú ideig tartó, eseménytelen, nyugalmas időjárás esel én — főleg ha ez magas hőmérséklettel pálosul, sokféle élőlény Eső után — az ember is — vészit a tempójából, magyarul ellustul, közönyössé válik. Majd az időjárási front megérkezése előtti, depressziós Időszakban étvágytalanná, tngerlékenyé. némelyek szinte beteggé válnak, kizökkennek normális életritmusokból. Pontosan tgy van a halaknál is. Aztán megérkezik a front! Csökken a fiilledt meleg, növekszik a légnyomás. feltámad a szél. A víztükröt borzoló szél oxigént juttat a vízbe, és ha ezt egy kiadós zápor-zivatar is kíséri, tovább nő a víz oldott oxigéntartalma. Aktívvá válnak az élőlények. mondhatnánk jókedvre derül a víztvllág. A visszatért étvágy Ilyenkor könnyen kielégíthető, hiszen a pozitív folyamat nemcsak a halakat teszt mozgékonnyá, hanem az egyéb táplálékszervezeteket is. Elöbűjnak rejtekhelyükről, elérhetővé válnak a kisebb-nagyobb tikiak számára. És a hal — évezredek óta örökölt ösztönével — tudja ezt. s tgvekszlk minél gyorsabban kielégíteni étvágyat, melyet a megelőzd időszak negatív hatásai okoztak. Sokszor már a vihar-zivatar időszaka is kedvező. A harcsa már a legnagyobb égiháború alatt Is zsákmányszerző útra indul, néha a legnagyobb példányok Ilyenkor akaszthatok meg. A süllő — amely allergiás a napfényre — kitartóan vadászik az ilyenkor szintén erős mozgásban lévő apróhalnépségre. A ponyt pedig az Ilyen zivataros Idő utáni csendes órákban kutatja-türja a fenéktalajt, a könnyen hozzáférhető lárvák-férgek után, s veszi fel az általunk felkínált csalit is. Mozgásban van Ilyenkor az egész vízivilág. Érdemes tehát a zivatarok otán néhány órára kimenniink a víz partjára. Sokszor többet foghatunk, mintha más — nyugodt — viszonyok között napokig lesnénk a kapást. Természetesen nem teljesen biztos. hogy az esők-zivatarok után kialakuló, megnövekedett aktivitást és étvágyat csupán ezek a tényezők befolyásolják. Sok más dolog is közrejátszhat még. Az évszázados halász-horgásztapasztalatok mégis ezeket igazolják. a vízparton erre már nincs idő, s a megfelelő szerszám is hiányzik. A különböző pergőkből és villantókból is előkészítünk néhányat, mert gyakran előfordul, hogy rtPm lehet csalihalat fogni, vagy nem jut erre idő. Emellett természetesen a villantós horgászat jóval sportszerűbb, mint az élőhalas mesterkedés. Ha nem csukás a víz, vagy éppenséggel nem eszik a csuka, akkor esetleg a pontytyal kell megpróbálkozni — ehhez pedig közismerten egészen más felszerelés szükségeltetik. Ám mielőtt egyszer s mindenkorra elriasztanám a nem horgászokat ettől a gyönyörű sporttól, inkább a természet szépségéről beszélek. Megpróbálom leírni milyen a vízpart apró neszekből összeálló csendje, a hajnali harmat hajlította folyóparti növényzet illata, a vízparti séta száz és száz meglepetése, a rebbenő madár látványa, a fűszálak közül fölpattanó szöcske riadt menekülése. Persze csak utalok arra, milyen is tulajdonképpen az élő természet százféle varázsa ... 'A vajáni úton, ahol Zsíró Jóska, a Labore faluhoz közeli szakaszán estefelé a parti iszapra emelte a 25 kilós harcsái, hiába mondták barátaink, hogy már torkig vannak a halétellel. Én akkor Is elkészítettem a' halat: hatalmas szeleteket vágtam, s ízesítve raktam azokat a kovácsolt rostélyra. Figyelmeztettem a társaság tagjait, hogy este senki ne igyon vacsora előtt sok sört, mert akkor nem fér belénk a harcsa, márpedig azt a nap folyamán el kell fogyasztani. A fejét, farkát, uszonyait és gerinccsontját majd a holnapi halászlébe teszem, és csodák csodája hallgattak rám társaim, csakhogy megszerettessék velem a horgászatot. Miközben csíkosán barnára pirult az omlós fehér hús a rostélyon, és sercegett a ráöntött vörösbortól, a tapasztalt horgászok tsmert jelekkel adták egymás tudtára: miénk a „fiú“, s unottan a közönyöset mímelve heverésztek a tűz mellett. Szóval ismét jön a hétvége, s én újra készítem a felszerelést. Sokadmagammal várom a nagy fogást, a nagy halat. De az sem baj, ha a várt zsákmány nem akad horogra csak az ember vízparti kedélye és egészséges önbizalma maradjon meg; gyarapodjék is ha lehet, hogy otthohra és a munkahelyre is jusson, maradjon belőle. ILLfiS BERTALAN (Bogoly jános felvétele)
