Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-30 / 35. szám
til — SZABAD FÖLDMŰVES 1986. augusztus 30, MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET Ф MÉHÉSZET Méhlegplpk 8. RÉSZ A NEKTARTERMELÖDÉS FELTÉTELEI Cikksorozatunk előzi) írásaiban részletesen szóltunk az olyan mezőgazdasági növényekről, fákról és bokrokról, amelyeknek méhészeti szempontból nagy jelentőségük van. A méhlegelők területe hazánkban elegendőnek bizonyul a raé'nállomány számára. Ezt bizonyítja, hogy például 1983-ban olyan gazdag volt a méztermés, hogy a piaci árualapjjp több mint 5,7 ezer tonna méz kerülhetett. Az is igaz. hogy a rákövetkező esztendőben már csak feleannyit tudtak a méhészek a piac részére biztosítani. Mi lehetett ennek az oka? Elsősorban is ,az, hogy a nektárképződésre, valamint a mézharmat termelődésére nem voltak megfelelő feltételek. Bár a mébészkedés eredményessége több tényező együttes függvénye (egészségi állapot, erőnlét, genetikai tulajdonságok, vándoroltatás), a méhlegelők esetében az a döntő, hogy mézelő növények képesek-e nektárt jjjll A nektárképződés egyik fontos tényezője a levegő hőmérséklete. Egyes területeken más-más hőmérséklet mellett mézelnek jobban a növények. Féldául a laza, homokos talajban az akác mézelése szempontjából a 18— 22 Celsius-fok a legideálisabb. A nehéz talajban pedig a 22—26 C-fok körüli hőmérséklet a legmegfelelőbb. A repce már 12 Celsius foknál is mézelhet, de a homokos talajban a 16—20 C-fok az optimális. Az említett értékeknél melegebb időjárás esetén kiszárad a nektár, s így a repce nem mézel. Megfigyelték, hogy a hárs például akár 20 C-fok körül is elveszítheti nektárját. Egészen más a helyzet azon hársok esetében, amelyek az erdőszéleken, csoportosan találhatók, mivel az itt kialakított mikroklíma teljesen más. jobban védi az egyedeket. Ismeretes, hogy a napfény elősegíti a nektárképzőtíést. Szólni kell azonban arról is, hogy a túl nagy meleg kedvezőtlen hatást vált ki. Megfelelő napsütés esetén felgyorsul a növények anyagcseréje. A sejtek jobban átengedik a vizet, s ezzel a cukorképződés is meggyorsul. Az asszimitermelni. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a nektárképződés kérdéskörével is behatóbban foglalkozzunk. Azt, hogy ennek mekkora szerepe van, bizonyítja: 1983-ban több mézet ^termeitek a méhészkedők, mint a következő két évben együttvéve! A nektárképződés mindenekelőtt az éghajlati viszonyok függvénye. Természetesen a talajviszonyoknak is fontos szerepük van. Ezért, ha az állandó, vagy pedig a vándoroltató méhészetek eredményeit akarjuk öszszegezní, felmérni; tudnunk kell. hogy az egyes növények milyen körülmények között mézelnek, illetve mézharmatot termelnek. Ismeretes, hogy a vándoroltató méhészek az olyan méhlegelőket, akácosokat részesítik előnvben. amelyeket jól ismernek. Ennek gyakran az a következménye, hogy egyes méhlegelők a tőlmrdást megelőzően szinte teljesen telítettek, míg az ismeretlenebbek basznosítatlanul maradnak. Meg kell jegyezni azt is, hogy egyes méhlegelők azért nincsenek méhészeti szempontból hasznosítva, mert nem vezet hozzájuk út, így a megközelítése sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A repce és a lucerna mézelése is járásonként változó. A végeredmény természetesen függ a talajviszonyoktól. az éghajlattól, a tengerszint feletti magasságtól, valamint nem utolsósorban a növényfajtától is. Ezért az imént felsoroltakról is tudomást kell szereznünk, hogy mindig в legalkalmasabb helven és időpontban vándoroltatbassunk. AZ ÉGHAJLATI VISZONYOK a) a levegő hőmérséklete láció során nem cukrot, hanem keményítőt termelnek. A legideálisabb hőmérsékletnek a 20—23 Celsius-fok körülit tartják, Éjszaka, amikor csökken a levegő hőmérséklete, a keményítő a levelekből cukor formájában a növény más részeibe kerül. Az átalakulás szerint gyümölcs-, illetve szőlőcukorról beszélünk. Mindez enzimek segítségével történik, amelyek működése szintén jelentősen íügg a levegő hőmérsékletétől. b) a napsugárzás hatása Hasonlóan, mint a növények asszimilációin során a hőmérsékletnek, a napsugaraknak is fontos szerepük van. Darwin, a nagy természettudós megállapította, hogy a nektárképződés előmozdítója a napsugárzás. A növények sötétben jóval kevesebb nektárt képeznek, mint világosságban. Ezt bizonyítja, hogy a hárs egyik elsötétített virága csak 4,36 mg nektárt produkált, míg a lefödetlen 11,54 mg-t. A napsugárzás a növények számára nélkülözhetetlen. A napfénynek köszönhetően a levelek sötétebb árnyalatűak, erősebbek, nagyobb virágaik vannak, s természetesen több nektárt képeznek. A napsugárzás eredményeként indul meg a keményítő képződése, ami a cukorképződés nélkülözhetetlen része. Azt is az elvégzett kísérletek bizonyítják, hogy napsütéses időben jóval nagyobb ütemű a nektárképződés, mint borult égbolt esetén. Amint azt már korábban megjegyeztük, a túl meleg idő, a kelleténél erősebb napsugárzás ellenkező hatást vált ki. Különösen a nyitott nektárképződanényü növények esetébán, mint a repce, mustár, hárs, fenyeget ez a veszély. Az akác vagy pedig a lóhere esetében merőben más a helyzet, ezeknek ugyanis zárt nektá^képződményük van. c) a levegő páratartalma A nektár képződését a levegő relatív páratartalma is jelentősen befolyásolja. Relatív páratartalomnak az 1 köbméter levegőben található páracseppok arányát tekintjük. Esős időjárás esetén a levegő relatív páratartalma 100 százalékos, míg a száraz napok idején csak 50. A páratartalmat külön műszerrel mérik, amely megbízhatóan jelzi az értékeket. Nem árt, ha tudjuk, hogy a nektármennyiség a levegő relatív páratartalmának növekedésével arányosan nő, viszont csökken a cukortartalom. Kísérlet igazolja, hogy a cukorkoncentráciő a hársnektárban 5t százalékos relatív páratartalomnál meghaladta a 72 százalékot, míg a 100 százalékos páratartalom esetén csak alig haladta meg a 22 százalékot. Ez azt jelenti, hogy a túl magas páratartalom nem kívánt, mert ilyenkor a nektár nagyon híg. A méhállomány számára is jóval előnyösebb a nagyobb cukortartalmú nektár gyűjtése, mert így energiát takarítanak meg, amelyet másutt hasznosíthatnak. A másik véglet, a túl nagy szárazság sem jó, mivel egyes növényekben a nektár megkristályosodik, s így a méhek számára már nem értékesíthető. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a nektárképződés szempontjából a 60—80 százalékos relatív páratartalom a legideálisabb, attól függően, hogy nyitott vagy pedig zárt nektárképződményük van-e. (Folytatjuk) PAVEL SILNÝ (Macsicza Sándor illusztrációs felvétele! Meddig jó a méhszurok? A termelők, a fogyasztók és a hatóságok részéről gyakran felmerülő kérdés: mennyi ideig tartja meg hatékonyságát a méhszurok? A kérdésre van válasz, de azt nem lehet egyetlen adatba foglalni. Ennek oka a méhszurok összetettsége és sokféle előfordulási formája. A nyers méhszurokra vonatkozó megfigyeléseink szerint két évig csaknem változatlanul megmarad az anvag baktériumölő hatása. Kísérleteinkbe — 1980-tól 1981-ig — 1979- ben gyűjtött 1,5—2 kilogrammos tömörített, tömbökbe formázott műanyag zacskóban lezárt, szobahőmérsékletnél valamivel alacsonyabb hőmérsékleten (alkalmanként fűtött helyiségben) sötét helyen tárolt mintákat vontunk be. A tömbökből félévenként részminlákat véve, alkoholos kivonatot készítettünk és azt többféle fertőző mikroorganizmus tenyészetére vittük. A vizsgált méhszurok minták életgátló hatása két évig magas szinten maradt, amikor számottevő csökkenést mulattak, a kísérletezést megszüntettük. Az adatok a fenti körülmények között tárolt nyers méhszurokra vonatkoznak. Az aprítottság, a magasabb tárolási hőmérséklet és a napfény a hatástartam csökkenését okozza. Propolisz-tinktúra esetében Staphylococcus baktériumra vizsgálva kilencéves anyagban is találtunk gátló hatást. Lengyel kutatók 1979—1982 között 7 prnpuliszmintát (96 százalékos etilalkoholban 5 százalék propolisz) bacillus subtilis tenyészetén teszteltek és azt találták, hogy az eredmények nem mutatnak feltétlen szabályosságot. Előfordult, hogy a kezdetben magas szintű baktériumölő hatást felmutató propolisz minták egyéves tárolás után elvesztették hatásukat. A különböző kutatók eltérő kísérleti eredményei, a méhészek egymásnak ellentmondó tapasztalatai nemcsak magyarázhatók, de összhangba is hozhatók, ha differenciáltan kezeljük a kérdést: mennyi a propolisz szavatossági ideje? Az eredmények eltérései abból is származhatnak, hogy különböző mikroorganizmust választunk teszt-szervezetnek. A propuiisz értékes tulajdonsága fájdalomcsillapító hatása. Rendkívül gyorsan blokkolja a fájdalomérző receptorokat, később az idegliüvelyen is átjut, vagyis létezik egy azonnali és egy tartós hatása is. Állítjuk, hogy átlagosan 3—5-ször hatékonyabb például a Novokain készítménynél. Miért volt mégis olyan vélemény még 1985- ben is, begy a propolisznak nincs, vagy csak csekély mértékben létezik fájdalomcsillapító képessége? Valószínűleg azért, mert a divatos Irányzat előnyben részesítette a sötétebb színű propoliszt és tinktúrát.. Ezek illóolaj-tartalma eleve alacsonyabb, azért nem is várható azoktól hatásos fájdalomcsillapítás. A tanulság: a propolisz korát nem a kaptárból való kinyerésének, hanem a méhek által történt begyűjtésének időpontjától kell mérni. Az is számít, hogy mi az oldószere a propolisznak. P. Lavle (1975) szerint a propolisz alkolholban konzerválódik a legjobban. A propolisz használhatóságának tartamát az is befolyásolja, hogy milyen vivöanyaggal együtt alkalmazzak. A. Vasilca és Eugénia Milca (1962) idült fekélyekre többféle preparátumot használt (alkoholos, glicerines kivonatok 29—30 százalékos kenőcsök, olajos kivonatok). 'Az olajos készítményeknél a másodlagos tünetek enyhébbek voltak, de csak akkor, ha a készítmények frissen készültek. A propolisz hatástartamának előrejelzésekor figyelembe kell venni a propolisz formáját. A nyers propoliszt 2 évig lényeges veszteség nélkül lehet tárolni. Ezután az illóolaj-tartalomban bekövetkező veszteség csökkenti a fájdalomcsillapító képességet és szelektíven az antibális hatást. A propolisz érése a glikozidáknak anglikonokká alakulásával ér véget. Attól kezdve öregedni kezd, az egyes komponensek illékonyságuk vagy bomlékonyságnk sorrendjében eltávoznak, vagy lebomlanak, eközben a hatékonyság mértéke csökkenni, hatásspektruma szűkülni kezd. A folyamat lassú, és jó tárolási viszonyok közepette fékezhető. A propolisz nem egyszerre „hal meg“. A legszakszerübb eljárás: a propoliszgyűjtő eszközökről leoldjuk a friss nyerspropoliszt és gödöllői hideg eljárással azonnal feldolgozzuk. Szakszerű tárolással több évig megőrizhetjük a propolisz sok értékes tulajdonságát.-M— TOVÁBBKÉPZÉS шШк: (Fotó: -blm ) Készülődés a telelésre Mivel az időjárás lassan ősziesre fordul, a méhek ;sak elvétve találnak nektárt. Vizet és virágport gyűjtenek. de röpködésük erősen gyengült Csak „porzáskor“ »lénkül meg lobban a méhes környéke. Ftasítás alig /an, s a család elűzte a heréket. A méhek mindinkább isszehúzódnak, rendezik в telelőfészket. A mézet a káplár távolabbi részeiből a fészek belsejébe hordozgatják. A kaptár réseit, hézagjait betapasztják. A fedődeszká kát erősen leragasztják Méhszurokknl tömik be a szellőztető rosjaszövet szemeit, néha pedig méhszurokkal és viasszal szűkítik a kijárónyílást. A tulajdonképpeni telelés csak rendszerint november táján kezdődik. A családok még élvezik a kirepülésre alkalmas napokat, de aztán általában beköszönt a tartós hideg és a méhek a kaptár belsejébe húzódva tengődnék. Ilyenkor megfigyelhetjük a teielő csatád életét. A kijárén csendes, egyhangú zsongás üti meg a fület. A felsőkijárós, hidegépítményes kaptár melleit látni is lehet a léputcákban. Néha-néha megmozdulnak. A mérlegre helyezett kaptár súlya pedig napról napra csökken. A méhek tehát nem alusznak téli álmot, hanem táplálkozva, mézet fogyasztva viselik a telet. Ilyenkor, ha a kaptár tetejét kinyitjuk, betekinthetünk a rostaszöveten. Nyáron egymáson nyüzsgött a sok méh a rosta alatt, télen néhány utcába húzódnak össze. A téli fürt a kijáró felé csoportosul. Hátul és fölül a rostán át mézes sejtet láthatunk. Ha egy kicsit nyitva hagyjuk a kaptárt, a méhek még jobban összehúzódnak. (Örösi Pál Zoltán megfigyelései) Napjainkban minden téren gyors fejlődés tapasztalható. Az iparban, a mezőgazdaságban, és annak kiegészítő ágazataiban is, amit már természetesnek veszünk. Mindenütt szakképzett dolgozókra, megbízható gépkezelőkre van szükség. A méhészetben is egyre fontosabb szerep jut a tagság továbbképzésének. Az SZMSZ Suranyi Alapszervezete a közelmúltban 45 tagjának tette lehetővé, hogy a szántói (Santovka) méhésztelepen bővítse szakismereteit. A szakmai kirándulást nagy érdeklődés kisérte. Megérkezésünkkor a telep vezetője fogadott bennünket. Részletesen ismertette a gazdasági körülményeket, s szólt az itt dolgozók munkájáról. A telepen főleg anyaneveléssel foglalkoznak, amelynek célja a nemesebb krajnai méh szaporítása, s így a nagyobb hozamok elérése. Közismert, hogy a méhek beporzótevékenységének köszönhetően például a napraforgó vagy a lucerna hozamai lényegesen nagyobbak, mint általában. Mégsem becsülik meg sok helyütt a méhészt, illetve az állományát. Környékünkön Is már előfordult, hogy amikor a méhész figyelmeztette a gazdaság vezetőit az indokolatlan permetezés miatt, felelet helyett fenyegetést könyvelhetett el. A Szántő körzetében levő mezőgazdasági üzemek esetében szerencsére nem erről van szó. Ott igyekeznek mindkét fél számára kamatoztatni az együttműködés eredményeit. A szakmai kirándulás nagyon sikeresnek mondható, hiszen mindenki új Ismeretekkel (s a telepen vásárolt méhanyákkal) tért haza. Száraz Tivadar
