Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-23 / 34. szám
л AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA J 1986. augusztus 23. ★ 34. szám ★ XXXVII. évfolyam * Ara 1,— КС» f övetelményekhez igazodva Irta: PŰSA LAJOS, az SZLKP KB munkatársa, a szerkesztőbizottság elnöke A mezőgazdasági —élelmiszer- ipari komplexum 198«. január 1 tol életbe lépett gazdasági szabályozó rendszerének gyakorlati megvalósítását mind az irányító szervek, mind pedig az üzemek nagy figyelemmel kísérik. Az érdeklődés, helyenként bizonyos óvatosság. részben indokolt, mivel a mezőgazdasági. illetve élelmiszeripari termelés közgazdasági feltételei lényegesen megszigorodtak. A szakemberek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a szabályozó rendszer jobb. igényesebb és főleg hatékonyabb munkára ösztönöz, és ennek gyakorlati megvalósítása nem könnyű feladat. Alig több mint fél évvel a gazdasági szabályozók változása után nem lehet, t nem is szabad átfogó következtetéseket levonni az eddigi tapasztalatokból, de érdemes, sőt szükséges a fejlődés irányát, ütemét figyelni és kiértékelni. Az eddigi tapasztalatok egyöntetűen bizonyttfák, hogy a szabályozó rendszer rendeletéi, kiáltványai ké són kerültek vállalatainkhoz — az 198« os terv elkészítése közben, illet, ve utána — s ez fékezte vállalataink tisztánlátását, s ezáltal a gazdasági szabályozók már ez évi teljes köríí alkalmazását. A másik fontos észrevétel, hogy a viszonylag széles körű felvilágosító munka ellenére szakembereink megismerkedtek ugyan a változások lényegével. de nem sikerült teljes mértékben elsajátítaniuk a szabályozó rendszer szellemét. Csak nagyon las san. vontatottan változik gazdasági vezetőink gondolkodása, továbbra is sok az adminisztratív bürokratikus elem munkájukban, nem sikerült a kívánt mértékben elsajátítani a minőségi szemléletet, nagyon gyakran az önálló döntés helyett, a felülről jövő parancsra várnak stb. Nem eléggé dominál tevékenységükben a gazdasági hatékonyság növelése sem. A mezőgazdasági vállalatuk termelésében eszközölt változások — a termelés és felvásárlás területén kettőre csökkent kötelező mutatók — gyakorlati magvalósítása ..felülnézetből“ az előírásoknak megfelelően történik. Más a helyzet „alulnézetből“. Egyik fő probléma, hogy nem teljesen megoldott a középszintű irányitó szervek hatásköri és módszertani jogköre. Ez is közre játszik abban, hogy sok esetben mereven ragaszkodnak a régi. elavult irányítási módszerekhez, és sok helyütt a mezőgazdasági üzemek, пек továbbra te ilyen vagy olyan formában sugallnak több irányszámot, illetve mutatót. Nem mindenütt járultak hozzá felvásárló- ás feldolgozóvállstataink sem n tervezés színvonalának emeléséhez. Eléggé áltálé, noe Jelenség, hogy ezen vállalatok nem mindig a szabályozó rendszer szellemében járnak el. és nagyon is elvárják főleg a járási termelési igazgatóságok ón. segítségét. A problémakörhöz kapcsolódva nyíltan le kell szögeznünk, hogy senkinek sincs joga megsérteni legfelsőbb párt és állami szerveink határozatát. Minden erőnkből harcolni kall ezen határozatok gyakorlati meg. valósításáért. Annak ellenére, hogy érthető az őj iránti bizonyos fenntartás. mindenki számára világos keli hogy legyen, hogy nem lehet hosszú távon törni az elfogadott határozatok megsértését! Akik ezt nem tudják, vagy nem akarják megérteni, számol. niuk kell negativ következményekkel is. Az új szabályozó rendszer egyik sarkalatos pontja az adásvételi kapcsolatok magasabb szintre vatú emelése. A mechanikus tervlebnntás mindkét részről előnyös szerződéses kapcsolattal való felváltása a gazdasági hatékonyság növelésének egyik előfeltétele. Tapasztalataink e téren na gyón különböznek. Amellett, hogy sok helyen a szerződéses kapcsolatok színvonala kiegyensúlyozott, nagyrészt a termelők, illetve felvásárlók között nem a szabályozó rendszerben megkívánt dialógus folyik, hanem — főleg az utóbbiak jóvoltából — még mindig a mnnnlógns a jellemző. Nem csupán szójátékról van szó. amikor dialógnsról és mnnnlógusról beszélünk, hanem az ezen szavak mögött meghúzdó gazdasági folyamatokról. Egyelőre feldnlgozóvállalataink* helyenként objektív, de főleg szubjektív nknkból „a társadalmi elvárások" címén saját gazdasági érdekeiket igyekeznek elfogadtatni. Eddig sajnos kevés a jó példa a kiegyensúlyozott, kölcsönös előnyökre épített szerződéses kapcsolatokra. Nagyon aktuális probléma, hogy szinte nap mint nap konfliktusok vannak az alaptermelók és a felvásárlók között az áru minőségének elbírálásában. Mezőgazdasági vállalataink az igényeknek megfelelően a minőségi szempontokat az eddigieknél tnhban figyelembe veszik, mivel bevételeik nagysága forog kockán. Sok özemben rendelkeznek saját laboratóriummal is. ami helyes, mivel jobban érvényre jnt a munka minő ségtnl való jutalmazása. A problémák akkor kezdődnek, amikor a két fel nézete különböző a termék minősé gét illetően. Az eddigi tapasztalatok szerint az esetek többségében ilyenkor a felvásárló álláspontja a döntő, illetve ennek alapján kerül snr a pénzügyi kiegyenlítésre. Nincs ugyan, is megoldva, hol. miként és ki jogo sült. illetve hivatott kötelező érvényűén az ellentétes álláspontokat elbírálni. Ezért fontos, hogy a problé ma. mely jelenleg feleslegesen snk bizalmatlanságot szül. mielőbb megoldódjon. Nincs továbbra sem megfelelő szinten az anyagi-műszaki ellátottság és a beruházási politika a mezőgazdasági és élelmiszer ipari tárcán belül, jogos vállalataink kifogása az anyagi műszaki ellátottság foghíjas voltára. továbbra is eléggé bonyolult a tervezése. Azonban rá keli mutatnunk arra is. hogy e területre, főleg vállalati szinten a szabályozó rendszer szelleme eddig csak kevéssé hatolt be. Továbbra is számottevő az anyagfelhasználás. nem átgondolt a készletgazdálkodás. Különösen a gépvá sarlósok területén kevéssé nyilvánul meg a józan mérlegelés. A beruházások területén sok helyütt továbbra is túlfűtött az építkezési hullám. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jelenlegi tervidőszakban megszabott keretek az újonnan megkezdett építkezésekre nagyim szigorúak, és összevetve a 7. ötéves tervvel lényegesen kisebbek. Ennek ellenére az alkotó kezdeményezés. modernizálások, rekonstrukciók helyett sok helyütt tovább ra is azzal számolnak, hogy majdcsak meglágyulnak a beruházási ke(Folytatás a 2. oldalon) át A nyitrai (Nitra) Agrokomplex országos mezőgazdasági kiállításún a látogatók már hagyományosan számos gópújdonsággal ismerkedhetnek meg. Bara László felvétele AZ IGÉNYESSÉG ÜTJÄN Ésszerű munkaerő-gazdálkodás, ösztönző bérezés BESZÉLGETÉS NAGY KÄZMÉRRAL, AZ SZSZK MUNKA- ÉS SZOCIÁLISÜGYI MINISZTERÉVEL — Miniszter elvtárs. lapunk profiljából adódnak a kérdések, amelyekkel fölkerestük. Hazánk szncialista mezőgazdaságának dinamikus fejlődése szükségessé teszi, hogy minőségileg egyre magasabb színvonalon újratermelődjék a munkaerő. Mondana néhány jellemző adatot az eddig elért eredményekről, az útról, amelyet mostanáig megtettünk? — A mezőgazdaság szocializálása óta eltelt időszakban népgazdaságunknak ez az ága óriási minőségi változásokon ment át. Ezt a változást a munkaerőt illetően legszemléletesebben a dolgozók képzettségi szintjének változásép keresztül lehet jellemezni, hiszen hazánk mezőgazdaságában a munkaerő minőségi újratermelésének lehetünk janin, lelenteg a mezőgazdaságban a gyors tudományos-műszaki haladás, az ^élőmunka felváltása gépivel, a dolgozók létszámának viszonylagos és abszolút csökkenését eredményezi. Míg 1948-ban a mezőgazdaság iparszerűsitése és szocialista átszervezése előtt országos viszonylatban 2 millió 200 ezer volt a mezőgazdasági termelésben foglalkoztatottal^ száma I Szlovákiában 916 ezer fő), 1984-ig az ebben az ágazatban dolgozók száma a CSSZSZK-ban 891 ezerre csökkent. Az SZSZK-ban az 1948~-1984-es időszakban 550 ezerrel csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. 1984-ben 336 ezer főt foglalkoztat ez az ágazat. A szemléletesség kedvéért százalékban kifejezve 1948- ban Szlovákia mezőgazdasága foglalkoztatta a népgazdaság munkaerejének 60,6 százalékát. 1984-ben pedig már csak 15,5 százalékát. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés értéke ugyanebben az időszakban 238 százalékkal nőtt. Az összehasonlításba beleillik a szakképzettség változása is. Míg 1948-ban mezőgazdaságunkhan körülbelül félezerre volt tehető a főiskolai végzettségű szakemberek száma, addig 1985-ben már az SZSZK mezőgazdaságában foglalkoztatott dolgozók közül 21.3 ezernek volt főiskolai, 66,4 ezernek teljes szakközépiskolai és 176 ezer dolgozónak szakmunkás képesítése. A mezőgazdaságban dolgozók létszámának csökkenése és a népgazdaság más ágaiban történő foglalkoztatásuk nagy jelentőségű az ország fejlődése szempontjából. — A CSKP KB 11. plénuma nagy figyelmet szentelt az ország mezőgazdasága munkaerőhelyzete további tökéletesítésének. Ez a tízéves program a következő évekre a mezőgazdasági munkaerő létszámának további mérsékelt csökkenését -Irányozza elő. Milyen a munkaerő újratermelésének minőségi oldala, a dolgozók szakképzettségének változása? — Azok az igényes feladatok, amelyeket az agráripari komplexum számára a CSKP XVII. kongresszusa meghatározott és a CSKP KB 11. plénuma konkretizált, minőségileg új hozzáállást követelnek a termelési ágazat fejlesztésének egész területén. A 7. ötéves .tervidőszakban elért kiváló eredmények már eleve megmutatták, hogy a mezőgazdasági munkák jellegének megváltoztatásával a hatékony fejlesztés útjára léptünk Azonban ha még igényesebben, még magasabb színvonalon akarunk termelni, akkor az ágazatban dolgozók szakképzettségének színvonalát is tovább kell emelnünk. Az említett dokumentum külön fejezetet tartalmaz „A munkaerő újratermelésének programja és a munkaerő megtartásának feltételei“ címmel. A munkaerő létszámának mérsékelt csökkenése azt az átgondolt és ősszetüggéseiben elválaszthatatlan irány(Folytatás a 12. oldalon) Látogassa meg Nitrán az Agrokomplex ’86 országos mezőgazdasági kiállítást 1986. augusztus 16-tól 31-ig
