Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-16 / 33. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. augusztus 16. MÉHÉSZET • MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET О MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET Amikor Szímő (Zemné) határába értünk, kegyetlenül perzselt a nap. Augusztus elsejét Írtunk. A tikkasztó hőségben fuliasztóvá sűrűsödött a levegő. A föld, amerre csak elláttunk, szomjazott. Az Útszéli jegenyék tövében méhkaptá- s engem bízott meg, hogy foglalkozrak sorakoztak katonásan, mintha sé- zam velük. A családok száma rövid tára készülnének a mezőre. Megáll- időn belül 100-ra növekedett, pillatünk, hogy közelebbről is szemügyre natnyilag is ennyi van. Odahaza akvegyük a „lakótelepet“, ám csakha- kor már több mint tíz családom vált mar dühös méhek csoportja kezdett (Körülbelül öt évvel ezelőtt bővítetkeringeni a fejünk felett. Be kellett tűk ki 33-ra az állományt.) A meglátnunk, okosabb lesz megfutamodni, bízást elfogadtam. Talán azért, mert A legmerészebbek egészen az autóig kísértek bennünket, majd a közelben aranyló napraforgó felé vették útjukat. Illés Józsefnél végre biztonságra és árnyékra leltünk. A már két éve nyugdíjas, erőtől duzzadó férfi kissé meglepődött, amikor megtudta, hogy őt keressük, ö foglalkozik többek között a helyi egységes földműves-szövetkezet méheivel is. Először a múltat fogtuk valiatóra: — Emlékszem, az egész egy banális véletlennel indult. Még a negyvenes évek derekán történt, amikor a kertünk mélyén egymásra hányt kasokba hívatlanul beköltözött két méhcsalád. Természetesen eszük ágában sem volt kiköltözni onnan. Sokáig pusztán kedvtelésből gondoztuk őket. A háborút követő években Csehországba mentem dolgozni, ahol építkezéseken kerestem a kenyerem. Megnősültem, két gyerekünk született, majd 1950 októberében hazajöttünk, ugyanis akkor alakították meg a szövetkezetei, amiből persze én sem maradhattam ki. Kezdetben mindenki azt csinálta, ami éppen Jött. Tudom, kissé furcsán hangzik, de ez valóban így volt. Ér- akkor még másképpen gondolkodsekújvárott (Nové Zámky) elvégez- tam; fiatal voltam, tele bizonyítani tem az ottani gép- és traktorállomá- akarással. A mező, a határ akkor son a traktor vezetéséhez szükséges még messziről virágoktól tarkállott; tanfolyamot. Így lett belőlem trakto- az idő elmúltával szinte teljesen elros. Később lánctalpassal Jártam. Az tűntek, kevés maradt belőlük. Fejlőnehéz Időszak volt, mivel 24 órás dik a növényvédelem, de sajnos,, egymüszakokban kellett a volán mögött re kisebb teret kap a méhészet. A ülni. Ez a munka inkább idényjelle- kultúrnövények közt virágok helyett gű volt, mivel télen és nyáron nem óriási gyomnövények zöldellnek, alehetett a földeken dolgozni. Ilyen- melyeket az igen erős vegyszerek kor valamilyen könnyű munkával pó- sem pusztítanak ki. A közelben gyatoltuk a hiányt. 1962-ben azonban korlatilag csak a gyümölcsös és a gyökeresen megváltozott minden. A napraforgó a két nagy méhlegelő. A szövetkezet 80 méhcsaládot vásárolt, szövetkezet ez évben repcét nem tér-Negyven év a méhesben (Bogoly János illusztrációs felvétele) mesztett, s az akácokból is igen kevés van a környéken. A kertekben is főleg zöldséget termesztenek az emberek. • A napraforgó jó legelőnek számit? — Egyrészt igen, másrészt nem! Hogy miért igen, azt gondolom nem kell magyarázni. Hogy miért nem? Mint tudjuk a napraforgó olajnövény, ezért miközben a méhek serényen gyűjtik az anyagot, addig kisebb vagy nagyobb mértékben beolajozódnak, s ez rájuk nézve veszélyes lehet. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon történt — a helység nevére már nem emlékszem. Kivitték a családokat a napraforgóra, s bizony, az összes ott pusztult. Ugyanezt mi is tapasztaljuk, Csak nem ilyen nagy mértékben. @ A szakismeretek megszerzésében ki vult a segítségére? — Senki. Csupán akarat és szorgalom kérdése volt. Rendszeresen tallózom a szakirodalmat, főleg Öröst Pál Zoltán könyvelt. • A méhészkedésre milyen hatással voltak az idővel megváltozott körülmények? — Ezzel kapcsolatban mindjárt egy szemléltető példát hoznék fel. Valamikor egy kilogramm mézért 22,5U-et fizetett a felvásárló. Ma már ugyanannyiért 35 koronát fizet. Viszont sokkal költségesebbé is vált ez a nem kevés hozzáértést igénylő „szórakozás“. Szemléltetésképp nézzük milyen egy család átlaghozama: átlagban 20 kiló, de 1984-ben, amely az egyik legjobb évünk volt, 27 kiló mézet is pergettünk egyszerre. • Milyen az idei év? A változékony időjárás okozott-e jelentős kárt a méhesben? — Azt nem mondhatnám, annak ellenére, hogy a tavasz rossz volt. Az első pergetésre május végén került sor. Elképzelheti, ki se látszottunk a munkából! Viszont gondunk is van állandóan. Például, amikor a napraforgót permetezték, akkor a gyomnövényekre járó méhek jelentős része elpusztult. Két héttel később a cukorrépát permetezték a levéltctvek ellen, az eredmény ugyanaz volt. О Gondot okoz-e az atkák elleni védekezés? — Sajnos, ma már nincs a faluban olyan méhcsalád, amelyben ne találnánk legalább néhányat az élősködőkből. Pedig évekkel ezelőtt csak a híréről hallottunk. Aztán három éve falunkban is megjelentek az elsők. Azóta állandóan nő a számuk. Csak füstöléssel tudunk ellenük védekezni, ősszel két, tavasszal pedig egy alkalommal. Hallottam már olyan véleményt is, miszerint legalább tizenegyszer kellene. Kérdem, kinek van erre energiája? 9 Mi újság most a szövetkezet méhesében? — Megkezdtük már az etetést, amelyre a fiasítás miatt van szükség. Ugyanis az augusztusi és a szeptemberi méhek többnyire még megérik a tavaszt, de a későbbi egyedek már nehezen. A teleléshez fontos, hogy elegendő méh legyen a kaptárban, így jól tartják a meleget. A gyenge család esetében nagy az elhullás. A kutatás, rablás megelőzése ф Ön nem csak a szövetkezet méheivel foglalkozik. Odahaza ki segít? — A fiamnak 18, nekem pedig 15 méhcsaládom van. Természetesen együtt van az összes. A munka nagy részét én magam végzem. A pénzt ellenben szépen elosztjuk. Vándorkocsit építettünk, amelyben 22 család fér el. Ezenkívül az összes kaptár házilag készült. Tagja vagyok az SZMSZ Ér^skújvári járást Szervezetének; engem jelöltek a szervezet bizalmijává a faluban méhészkedők részére. Az idén tavasszal a szövetkezet gyümölcsöse közelében állomásoztunk, majd hadiszállásunkat a napraforgótábla mellé helyeztük át. Jeleneg a most nyíló, kései napraforgóban legeltetünk. Mi előszűr május közepe táján pergettünk, másodszor pedig június vége feléi Szeptember elejére tervezzük az utolsót Az első pergetés elég jól sikerült, hiszen mintegy 400 kilő mézet értékesítettünk, míg a másodikból eddig 150 kilót nyertünk. De sok már nekem enynyi munka! Nem győzöm a gondjaimra bízott 100 méhcsalád állandó gondozását. Éppen ezért a szövetkezet méheivel csak addig foglalkozom, amíg nem találnak a helyemre megfelelő szakembert. Ma már kevesen foglalkoznak méhészettel hivatásból. Változott a kor, s vele az emberek. Kár, hogy az elmúlt évek alatt a méhészet népszerűsége megcsappant. Pedig ideje Jenne megbecsülni értékét, s nagyobb támogatásban részesíteni a méhészkednt vágyókat. MACSICZA SÁNDOR ' MÉHLEGELÖK 7. RÉSZ Ä herefélék az egész világon elterjedt takarmánynövények. Méhészeti szempontból a fehérhere vagy kúszóhere (Trifolium repens), a bíborhere (Trifolium incernatum) és a vöröshere vagy rétihere (Trifolium pratensej a legjelentősebb. A herefélék a pillangósvirágúak családjába tartoznak, mivel kis virágaik nagyobb virágzatban egyesülnek. Hazánkban elsősorban a vörösherének van számottevő jelentősége. A hozzávetőlegesen 60 centiméter hoszszú gyökérből nő ki a levélzet. A rétihere általában 30—50 centiméteresre is megnő. A kisebb virágokból állő virágzat átmérője megközelítőén 20—30 milliméter. Egy hereszálon 1—3 gömbölyű alakú virágzat található. A virágok vöröses színűek, de megfigyelhetünk rózsaszínűeket Is. A nektármtrigy az akácéhoz hasonló helyzetű, így a vlrágszár alján termelődik a nektár. Erre a legideálisabb a 22—28 Celsius-fok, valamint az 50—60 százalékos páratartalom. A nektár kiaknázása a méhek számára nem mindig jelent könnyű feladatot, mivel sokszor a szívóka rövidebb. mint a virágszár. A kapilláris erő hatására azonban a nektár a rétihere virágának felsőbb részébe kerül, s így már a méheknek nem okoz különösebb gondot annak begyűjtése. Ilyen körülmények között a vöröshere jól mézel, s nem egy esetben akár 2—3 kilogrammos többletről is beszélhetünk. Itt szükséges azonban azt is megjegyezni, hogy a rétihere a lucernához hasonlóan nem minden esetben bizonyul megbízható nektárforrásnak. A tapasztalt' vándoroltatő méhészek többsége azt állítja, hogy a vöröshere méhészeti szempontból teljesen kiszámíthatatlan. Gyakran előfordul, hogy vagy a lucerna vagy pedig csak a vöröshere mézel. Ezzel szemben olyan esetekről Is tudunk, amikor mindkettő egyszerre mézelt, vagy pedig csalódást okozott a méhészeknek. Mindez azt bizonyítja, hogy az említett takarmánynövények mézelését nagymértékben befolyásolják az időjárási tényezők. A rétihere vagy vöröshere a nehezebb talajokat kedveli, ahol több évig is terem. Méze vlztiszta vagy pedig igen halványsárga, kristályosán, fehér, lágy. Mivel elég sok virágport tartalmaz, általában keverve értéke(A szerző felvételei) sitik, s fogyasztják. A nektár cukortartalma 0,08. A herefélék közül a legédesebb. A leérti mák (Papaver somniferum) bár nem nektárförrás, mégis jelentős méhészeti szempontból, mivel viszonylag nagy mennyiségű virágport termel. A virágport termelő vándoroltató méhészek az akác és a napraforgó hasznosítása közötti időszakban méhcsaládjaikat a mákföldek közelében helyézik el. A kerti mák a Földközi-tenger térségéből származik, egyéves növény, amely 130—160 centiméter magasságúra is megnő. Színes virágait már messziről észrevehetjük. Az egyes fajták szerint van fehér, piros, rózsaszín és Hlás árnyalatú virág. A virágkoronát négy színes sziromlevél alkotja, amelyen sötétpiros foltok láthatók. A virág közepében található a gömbölyű alakú magház, amelyből a későbbiek folyamán a mákfej kialakul. A levélhónaijakban — az Időjárási viszonyoktól függően — mézharmat is termelődik, amely a máklevéltetűnek a jelenlétéről árulkodik. A kerti mák mézharmatát szívesen gyűjtik a méhek. A lóbabot (Faba vulgaris) az utóbbi években a méhészkedők szívesen hasznosítják a vándoroltatás során. A vetésterületek nagyságától függően látogatják a méhészek méhcsaládjaikkal. Nagyon jó nektárforrás, emellett jelentős mennyiségű mézharmatot Is termel. A korábbi években csak nagyon jelentéktelen nagyságú területen termesztették Szlovákiában. Miután számottevően megnőtt a lóbab iránti kereslet, a vetésterületek is fokozatosan nagyobbodtak. Ennek köszönhetően a méhészkedők Is fokozottabban hasznosíthatják az új nektárforrásokat. Az ésszerű táplálkozás szempontjából figyelemre méltó, hogy a lóbab 26 százaléka könynyen emészthető fehérjét tartalmaz. A lóbab egyéves növény, amely 80—120 centiméter magasságúra nő meg. Általában július végéig virágzik, attól függően, hogy milyenek a talajviszonyok, s az időjárási tényezők. A lóbab levelein mézharmat termelődik, ami a levéltetű jelenjétét bizonyítja. A mézharmat tehát jelzi, hogy a növényt megtámadták a tetvek. Ezért gyakori, hogy az ilyen területeket azonnal növényvédő szerekkel kezelik, s ennek következtében a virágon levő méhek Is elpusztulnak. Talán ezzel magyarázható, hogy a lóbabot miért nem keresi fel annýl vándoroltatő méhész, mint a repcét vagy pedig a napraforgót. Viszonylag gyakoriak a méhek mérgezését követően a bírósági perek és vizsgálatok. Az óvatosság tehát, mint minden esetben, soha nem árt! (Folytatjuk) PAVEL SILNÍ Kutatásra a méhek mindig Kajla-* mosak, amikor nem találnak gyiijtenivalút. Ez azonban rablássá általában csak a méhész hibájából (a tulajdonos vagy más hibájából) fejlődik. Ilyen hibák pi. sok méhcsalád összezsúfolása kis helyen; gyenge, anyátlan családok tartása; a méhcsalád népességéhez viszonyítva túl nagy kijáró; nappali etetés; mézei lépek szabadon hagyása slb. Mindennél többet ér a megelőzés. Evégett a következőket kell betartani. Mivel a rablás áldozatává rendszerint a! gyenge, rendellenes állapotban levő (anyátlan, beteg) méhcsaládok válnak, arra kell ügyelni, hogy családjaink mindig kellően fejlettek legyenek, anya nélkül sohase maradjanak. Gyenge, anyátlag, álanyás családot méhészetünkben sohase tűrjünk. Itt a gyenge kifejezés nem annyira a méhek számára, hanem inkább a méhcsaládok életrevalóságára, biológiai egészségére, kiegyensúlyozottságára vonatkozik. A* ilyen szempontból egészséges, kis népességű — 3—4 léputcás — családok sem jelenlenek veszélyt. Biztonságukra azonban természetesen mindig fokozottan kell ügyelni. Hiba például, ha a tartalék családnak is akkora kijárót nyitunk, mint a népes termelő családnak. A biztonságot a kis kijáró szolgálja. Ügyeljünk arra, hogy a kijárók, akár tartalék, akár a termelő családokról van szó, mindig a fészekre (mellekkel teli léputcákra) nyíljanak. Nagyságuk a méhcsalád népességének és a gyűjtési viszonyoknak megfelelő legyen. Nagyon fontos az is, hogy hordástalan időben lehetőleg ne bontsunk kaptárt. Ha ez elkerülhetetlen, akkor készüljünk fel gondosan, dolgozzunk határozottan, gyorsan. Igyekezzünk elkerülni, hogy idegen méhek a kiszedett lépeken nyalakorihassanak, a felnyitott kaptárba bejussanak. Ha a kutatás jeleit észleljük, szakítsuk félbe a munkát, vagy legalább változtassunk gyakran helyet. Ne a soron következő kaptárt, hanem egy távolabbit nyissunk fel. Kutatásra veszélyes időben helye* két füstölőt használni. Egyiket a kaptár legfenyegetettebb oldalára akasztjuk, a másikkal oda küldünk füstöt, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ügyeljünk mindig, hogy a kaptárból kivett lépek a méhek számára hozzáférhető helyen fa kaptárhoz támasztva, nyitott vagy rossznl záró kaptárban) ne maradjanak, mézhez, cukorsziruphoz a méhek sehol hozzá ne férhessenek. A kezdődő rablás továbbterjedésének megakadályozására gyakran a kijárók alapos szűkítése is elegendő. Valószínűbb az eredmény, ha a kijáró elé „függönyt“ helyezünk, deszkát, kátránypapírt, műanyag lemezt támasztunk, függesztünk, szögezünk úgy, hogy a méhek csak az alatt közlekedhessenek. Súlyosabb esetben takarjuk be a kaptár homlokfalát, akár nagyobb részét is zsákkal, ponyvával, fóliával. A takaró az egész kaptárt is beboríthatja és a földig is érhet. Segíthet a kaptárnak és a közvetlen környékének (az ott röpködő méheknek) permetező locsolása is. Biztos eredményt hozó, végső beavatkozás a rabolt család lezárása és hűvös helyre (pincébe, kamrába) vitele. Helyére azonnal üres, (nyitott kijárós) kaptárt kell tenni. Ez leköti a rablókat. Egyébkánt a szomszédos kaptárakat támadnák. Természetes, hogy a lezárt családnak szellőzést kel) nyitni, nehogy befulladjon. Jó, ha itatjuk is. Ha sikerül megtalálni a rabló családot (élénkebb mozgása gyakran elárulja), akkor azt kell kezelésbe venni. A következők javasolhatók. Az eddig nyitott kijárót bezárjak, helyette, ha lehetőség van rá, a kaptár másik oldalán, de mindenesetre a régitől minél távolabb, másikat nyitunk. Ha ez lehetetlen, akkor a kaptárt 180 fokkal elfordítjuk. így a kijáró az ellenkező oldalra kerül. Végül a kaptárt lezárjuk, és vagy helyén hagyjuk, vagy hűvös helyre viszszük. Szellőzésről, hosszabb fogság esetén itatásról ne feledkezzünk meg. (Faluba Zoltán: Méhek, méhészkedő* című könyvéből)
