Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-08 / 6. szám
6 , SZABAD FÖLDMŰVES 1986. február 9< Eredményes évet zártak 'Az év elején tartotta meg évzáró taggyűlését az INÄMI (DOLINKA) sportszervezet. Tavalyi munkájukról Nagy László, a szervezet elnöke adott számot. Mindenekelőtt az asztalitenisz-szakosztály és az alapozó torna (ZRTV) szakosztály kimagaslóan jó eredményeit elemezte részletesen. Az inámi asztaliteniszezők ugyanis a járási bajnokság első osztályában játszanak, ahol a legjobbak között tartják számon őket. A szakosztály vezetőjén és aktív játékosán, Zolczer Ferencen kívül, Antai Béla, Buris Károly, Papp László, Huszár Tibor és Nagypál Sándor a csapat erősségei. Az alapozó torna szakosztály keretében a falu lányai és aszszonyai bekapcsolódtak az 19B5-ÖS Csehszlovák Spartakiád gyakorlataiba. A gyakorlat betanítását Hegedős Irén, a helyi óvoda igazgatónője vállalta magára, örömmel. Mindössze egy évvel ezelőtt alakult meg Nagyné Gyurász Judit irányításával a turisztikai szakosztály, amely mindjárt egy szép, turisztikával egybekapcsolt kirándulás megszervezésével hívta magára a figyelmet. Az évzáró közgyűlésen kevés jó hangzott el az inámi labdarúgók szereplését illetően, akik a járási bajnokság III. osztályában rúgják a bőrt, mi tagadás, nem túl sikeresen. Pedig a feltételek adottak az eredményesebb szerepléshez, de az már nem a szakosztály vezetőin múlik, hogy a játékosok nem járnak rendszeresen edzésre és egyikükből-másikukból hiányzik a kellő fegyelem. 'Az viszont mindenképpen biztató, hogy a járási iskolai bajnokság második osztályában szereplő kölyökcsapat tagjaiból nem hiányzik a lelkesedés, a játszani akarás. Antal Béla edző őszintén szívén viseli a legfiatalabb labdarúgók sorsát, s a csapatban sok focitehetség bontogatja szárnyát. Az inámi sportszervezet tavaly ünnepelte megalakulásának 35. évfordulóját. Ennek tiszteletére Sporthíradó címmel helyi snortújságot adtak ki, amelynek második számát a mostani évzáró tagsági gyűlésén vehették kézbe a szervezet tagjai, akik egvébként 16ВП órát dolgozlak le társadalmi munkában. A szervezet idei tervében többek között szerepel a sportpálya lelátójának megépítése, a pályát körülvevő kerítés felújítása, a labdarúgó szakosztály tevékenységének javítása. BODZSAR GYULA + + ♦ Ä CSSZTSZ FEGYVERNEKI (ZBROJNlKY) Alapszervezete is a napokban tartotta meg évzáró taggyűlését. A beszámolói a szervezet múlt évi munkájáról Tőke Sándor elnök tartotta. Hangsúlyozta, hogy a Družstevník elnevezésű csapat a járási bajnokság III. osztálya keleti csoportjának egyik kellemes meglepetése, hiszen míg az e'őző bajnoki évadban a sereghajtók közé tartozott, az idei bajnokság őszi idénye után az értékes második helyre küzdötte fel magát. Nagyban vo’t ez köszönhető Dulai Sándor edzőnek, akiben megvoltak a feltételek a hozzá fűzött remények valóra váltásához. Jók a kaprsolatok a Május 9. Efsz vezetőségével. A sportszevezet tagjai, de főképpen a játékosok aktívan bekapcsolódtak az énpen esedékes munkákba: 950 órát dolgozlak le társadalmi munkában. Az elmúlt idényben pzcnkívü1 rendhotették a labdarúgópályát, kifestették az öltözőt és a kapukat, a nézőteret a játéktértől pedig korláttal választották el. Tizenhét önkéntes véradót szereztek, s tagságuk létszámát is' növeljék. A labdarúgó szakosztályon kívül az elmúlt időszakban szén eredménye két értek el a gimnasztikái és turisztikai szakosztály taejai. A vezetősáv az év folyamán többször rendezett aszipiitenisz-tnrnát is. A munka javítása érdekében a CSKP megalakulásának 65. évfordulója tiszteletébe értékes kötelezettségvállalásokat teltek. Vállalták, hogy э saját snnr<létes<tménveik építésénél 5П0. a helvi szövetkezetben pedig 1П00 úrát dolgoznak le társadalmi munkában, tapságuk létszámát öttel növelik, a rátermettségi iolvénv feltételeit tízen te'iesítik. in önkéntes véradót szereznek, előadásokat, beszélvetócoket és szemináriumokat rend°znek A szervezet kézilabdázói bekapcsolódnak a kerületi versenybe. VERESS VILMOS Fázósan toporgunk a hűvös szélben, és hátraszegett fejjel kémleljük az eget. Pedig legalábbis egyelőre — nincs rajta sok látnivaló: mindössze egy szita kötőre emlékeztető kétfedeles ríjja lassan a köröket a fejünk felett, mintha egy láthatatlan csigalépcsőn kapaszkodna felfelé. Ahogy kisebtledik, úgy lassul látszólag a mozgása is, míg szinte már mozdulatlan leüegésnnk tűnik. Először észre sem vesszük az apró pontokat, amelyek elválnak a gép testétől, és egyre sebesebben zuhannak lefelé. Már kivehető az emberi test hosszúkás alakja, amint lassan fordulnak-csavarodnak zuhanás köbben a levegőben. Aztán — alig néhány másodpercnyi időkülönbséggel — egymás után bomlanak kt a fejők fölött az ejtőernyők színes rózsái. A zuhanás megtörik, az alakok valósággnl megtorpannak a levegőben, hogy útjukat egy fáról lepergő levél szelíd lebegéáével folytassák a föld felé. Már kivehetők a részletek is: az ejtőernyő kötélzete, amelynek segítségével úgyszólván centiméternyi pontossággal célra lehat irányítani. Földet ér az első ejtőernyős: mindössze egy szelíd huppanás az egész, még a lába sem hajlik be. Az imént még duzzadó ernyő „leereszt“, amint végignyúlik mollette a fűvön. Egymás után fognak talajt a többiek Is: a csoportos ugrás simán, zökkenőmentesen, minden probléma nélkül folyt le. * A tizenkilenc év körüli fiúk nyomban nekilátnak az ejtőernyők szakszerű összecsomagolásának. Odalépek az egyikükhöz: — Nem féltél? — Alig csúszott ki a számon, máris éreztem, hogy nem tűi okos dolgot kérdeztem. — Félni? Mitől —• néz rám megrökönyödve Jaroslav Havlík. — Ez volt a háromszáztizennegyedik ugrásom... — Aztán méels eiárulja, hogy az elején bizony távolról sem volt Ilyen magabiztos: — Hónapok óta gyakoroltuk már az ugrásokat, az ejtőernyő kinyitását, a kötélzet kezelését, a talajfogást. Mindezt speciális állványokról végzett ugrásokon keresztül, amikor is tudtuk, hogy a földet érés semmivel sem puhább, sőt Inkább keményebb, mint egy kllencpárnás ejtőernyővel végzett ugrást követőn. Ezzel együtt bizony összeszorult a torkom, amikor először álltam a gép nyitott ajtajában, összecsoiíiaeolt ejtőernyővel a hátamon, ezerkétszáz méter magasságban. Mi tagadás, elsőre hiába hangzott el a vezényszó, nem engedelmeskedett a láb... A szabadesés pillanatai szívszorongatóak voltak, s talán soha életemben nem éreztem még akkora, megkönnyebbülést, mint amikor megéreztem az erős rántást és láttam, hogy fejem fölött kibomlik a színes kupola ... Aztán a félelmet már rögtön. ezt az első ugrást követően, valami sajátos izgalom váltotta fel, amit abban a pillanatban kezdek érezni, amikor kivetem magam a gép ajtaján, egészen addig, amíg ki пещ nyílik az ernyő. A többi pedig máit kimondottan szép: hosszú percekig lebegni ég és föld között, teljesen szabadon ... A fenti beszélgetés, előzményeivel együtt a nitrai Szlovák Repillűsiskola korszerű épülete melletti repülőtéren zajlott le. Az Iskola — amely az idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját — Szlovákiában egyedülálló, s országos viszonylatban' is csak Vrchlabíban működik hozzá hasonló. Az ejtőernyősök csoportos ugrása természetesen csak egy része — az első pontja — volt annak a bemutatónak, amelyet a jubileum alkalmából rendeztek az iskola tanárai, oktatói, na és természetesen diákjai, hiszen az ilyen irányú képzés az iskolán folyó munkának csak egy részterülete. A fő feladat: pilótákat és repüléstechnikai szakembereket képezni a katonai és a polgári repülés, valamint a repülős főiskolák számára. S hogy ennek a feladatnak eleget Is tesznek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a ténv. hogy évente ШШШ: »Ví»' ; ■ - . §: hathengeres, зии lóerős motor; mindent tudnak a levegőben. Ez a típus egyébként a legendás Tréner továbbfejlesztett változata, s ma a legjobb gyakorlógépnek számít hazánkban. Maximális sebességük körülbelül 300 kilméter óránként, de a bemutatók során általában 150—250 kilométeres sebesség elegendő. A négy gép közben nagy ívű kanyarba kezd. A pilóták összmunkája tökéletes: a gépek közötti távolság egy méterrel sem változik, pedig s külső és a belső sebességkülönbsége a kanyarok eltérő sugara miatt jelentős. Ügy egyenlítik ki ezt a különbséget, hogy az alakzat körvonalai változatlanok maradnak. Aztán a vezérgép billent egyet a szárnyával, ami egyezményes Jel az új alakzatba való rendeződéshez. Pillanatok alatt megy végbe, s a kötelékrepülés ugyanolyan precízen folyik tovább, mint eddig. Még vagy háromszor váltanak alakzatot, aztán leszálló ívbe fordulnak és megcélozzák a kifutópályát. A leszállás utolsó szakaszában, amikor már csak négy-öt méterre vannak a földtől, valamennyi gép reflektorai kigyulladnak: impozáns látvány. A „talajfogás“ a kissé hepehupás, füves talajon is simán megy végbe, s az alakzat a gépek utolsó döccenéséig megtartotta eredeti formáját. Nincs idő lazítani a nyakizmainkon, mert máris rajtol egy újabb Zlýn 142-es. Mögötte, pókháló-vékonynak tűnő kötél végén egy karcsú. törékeny, rendkívül nagy szárny„Mélyrepülésben“ a Blaník Az ejtőernyők összecsomagolása mindössze percek kérdése (A szerző felvételei) ♦ f Ж? SS több mint négyszáz végzős folytatja tovább tanulmányait az említett főiskolákon. Mindezt már az iskola parancsnoka, Milan Kojdiak mérnök alezredes mondta el, miközben a repülőtér túlsó gégében már nagyban folyt a készülődés a bemutató következő számára. Négy könnyű, szinte játékszernek! tűnő repülőgépet toltak a füves kifutópálya végére; mihelyt azonban öblös hangon íeldübörögtek erős motorjaik, gyorsan módosítottam magamban a játékszerhasonlatot. Precízen alakzatba rendeződtek, majd tökéletes összhangban, óriási gyorsulással nekilódultak a kifutópályának. Meredelf ívben szakadtak el a földtől és törtek a levegőbe; mire fölénk értek, sebességük már legalább kétszázötven kilométer volt óránként. A motorok robaja két másodperc alatt erősödött szinte az elviselhetetlenségig, s ugyanannyi idő alatt szelídült ismét tompa zümmögéssé, ahogy a négy gép, alig harminc méteres magasságban, elzúgott a fejünk fölött. — Zlýn 142-csek — mutat utánuk Kojdiak alezredes. — Alig háromnegyed tonna te'ljes súly,, s hozzá egy A földet érésnél alig rugózik meg térdben a láb fesztávú repülőgép: leginkább egy mozdulatlanul széttárt szárnyú, kecses sirályra emlékeztet. — Az L 13 A típusjelű vitorlázógép, „becenevén“ a Blaník — lát el ismét bennünket szakszerű magyarázattal az iskola parancsnoka. — Hossza hét, a szárnyainak fesztávolsága tizenöt méter, a súlya mindössze háromszázpörögve, spirálisan zuhan lefelé. Vagy ötvenméternyire a földtől felbőg a háromszáz lóerős motor, s a gépet óriási erő rántja függőlegesen a magasba. Vízszintesbe fordul, és „svédcsavarok“ hosszú sora következik,majd egy újabb műrepülő alapelem: a szárnyak síkjának 90 fokonkénti változtatása. Mintha távirányított, pillekönnyű játékrepülőgépet látnánk, úgy fordul egyetlen könnyed, pontos mozdulattal előbb oldalra, hogy. a š szárnyak függőleges késekként ha: sítják a levegőt, majd a hátára, aztán, tovább folytatva a kört, a másik oldalra... A leszállás után alig ! titkolt gyanakvással kémleljük vala- I mennyien Ján Kaplan arcát, hogy va- 1 jón zöld-e, szürke e, esetleg falfehér? Nos, ugyanolyan, mint a felszállás előtt volt. Ruganyos mozdulattal ugrik ki a gépből, és segít a szerelőknek a helyére tolni. A pillanatnyi csend szinte furcsá■ nak hat, és önkéntelenül az ég felé ľ fordítjuk ismét a fejünket, mi jön < még? — Ott most már egy darabig nyuj galom lesz — mondja mosolyogva s Kojdiak mérnök. — „Földi“ látnlva- S lóink is vannak az önök számára, hlszén Iskolánkon gazdag és szerte- I ágazó szakköri tevékenység folyik. —1 ' A repülőtér mellett tágas betonfelület felé vesszük az irányt, ahol már szorgalmasan rakodnak ki jőkora ládáikból az autómodellezők. Utoljára kerül elő a legféltettebb kincs; maga az áramvonalas, dinamikus vonalvezetésű kisautó, a Le Mans-i meg az indianapolisi szuperszonikus be, tontorpedók élethű mása. Kis kézl; fecskendő segítségével a tartályba ■ kerül a metilalkohol, aztán harcias . hangon felvijjog a négy öt köbcentis . motor, és minden kész az indulásra. Gazdája még egyet igazít az anten- 1 nán, aztán kézbeveszi a távirányító . berendezést, megnyomja az indító. gombot, és az autó kilőtt nyílként . vágódik előre, világoskék füstcsíkot I hagyva maga után. A kanyárt a pá. lya túloldalán, széles gumiabroncsai) nak és alacsony súlypontjának kö, szönhetően biztosan veszi, s máris 1 rohan ismét felénk, mint egy száraz. földre tévedt torpedó. Mestere finom, . pontos mozdulatokkal irányítja az . eszeveszetten száguldozó masinát; r nem várja be, amíg kifogy a másfél deci üzemanyag, hanem a pálya túl, só széléről maga felé fordítja, s az , erőszakos kis négykerekű lövedék j simán fékez le, közvetlenül a doboz. -garázsa mellett. + + 4-Dióhéjba sűrítve nagyjából ennyil- láttunk tehát a nitrai Szlovák Repü- lősiskolán tett látogatásunk során, i Amit hozzátehetnénk, a látottak —- és talán a cikk elolvasása után is — . teljesen egyértelmű: a repülős szak s ma izgalmas, érdekes, szép és férfias , mesterség. Van miért irigyelni, aki . ezt válaszotta. S aki még nem vá- lasztott: érdemes ezt választania. 3 VASS GYULA ötven kiló. — A „tandem“ meredeken tör a magasba, aztán lentről is látni lehet, amint a kötél leválik a vitorlás orráról és óriási félkaréjt ír le a levegőben. A Zlýn meredeken fordul és pillanatokon belül „eltűnik a színről“, a Blaník pedig, pillanatnyi megtorpanás után méltóságteljesen úszni kezd a levegőben. Kecsesen léír egy kört, aztán a másodikat, majd a felszálló légáramlatra „támaszkodva“ behozza a magasságvesztést. Aztán párhuzamba fordul a kifutópályával és hegyes szögben, nyílegyenes vonal mentén ereszkedni kezd lefelé. Ahogy közeledik a földhöz, úgy nő a sebessége: fütyülve süvít el mellettünk, a talajtól alig két méternyire. A kettőszáz kilométeres sebességgel kettéhasított levegő zaja ez, amit csak vitorlázórepülőgépeknél lehet hallani, hiszen minden más gépnél elnyomja a motor bőgése. — A gépparkunk Jobbára a már látott Zlýn 142-esekből áll, mert az oktatás követelményeinek ezek a könnyű, mozgékony, könnyen kezelhető gépek felelnek meg leginkább — mondja Karol Luža mérnök alezredes, a pilóták vezető oktatója. — Hogy mi mindent tudnak ezek a gépek, azt rövidesen látni fogják: Ján Kaplafí többszörös szlovákiai műrepülő bajnok bemutatója következik. Utolsó szávait már motorzúgás kíséri: a Zlýn úgy tör a magasba, mintha nyílegyenes zsinóron húznák. Tesz egy pontos, szabályos kört, aztán váratlanul dugóhúzóba fordul és Még néhány másodperc, és Indul az az „l-es“...
