Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-01 / 5. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES, 198B. fefiruár h ötvenéves jubileum A labdarúgás a Galántai (Galanta) Járásban Is a legközkedveltebb sportok egyike. A mintegy kétezer lakost számláié Vágán (Váhovce) sincs ez másként, sSt, sokáig ez a sportág nyújtotta az egyedüli sportolási lehetőséget. A labdarúgás Vágán nemrég ünnepelte 50 éves Jubileumát. 1935 éta rúgják a bőrt a községben, amikor is Holub tanító úr megalakította az első futballcsapatot. Eleinte csak barátságos mérkőzéseket Játszottak, később beneveztek a Járási bajnokság III. osztályába, ahol sikeresen szerepeltek. A háború után a csapat újjáalakult,- amiben a legnagyobb szerepük a régi aktív játékosoknak volt. Nagy gonddal fogtak hozzá a fiatalok neveléséhez, 6 ennek, valamint a labdarúgók példás helytállásának meg is lett az eredménye: a csapat 1960-ban Forró László edző Irányításával felkerült az I. osztályba. A sikersorozat nem tört meg, hiszen alig telt el néhány év, és a vágaiak már a kerületi I. В-ben rúgták a bőrt. Hogy itt is helyt álltak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1976-ban Psenkó Vilmos edző vezetése alatt bajnokságot' nyertek, s az első I. А-s Idényüket a tabella 2. helyén végezték. Titkos vágyuk a harmadik szezonban teljesült: az I. A osztályban is bajnokságot nyertekl A csapat edzője ekkor Czafik István volt. Jutalmul valóban szép ajándékot kaptak: elkészült a korszerű sportpálya, lelátókkal, tágas öltözőkkel, szociális helyiségekkel. A legmagasabb szintű kerületi bajnokság bizony nem volt leányálom a vágal futballisták számára, sőt, ma serfT az. Sokáig a kiesés ellen küzdöttek, hiszen itt sokkal keményebb volt a Játék, erősebbek az ellenfelek, így még a nagy szakértelemmel megáldott Czígel Sándor edző vezetésével ts éveken keresztül a „veszélyzónában“ lavíroztak. Idővel azonban megszokták a bajnokság légkörét, ez ellenfeleket, így ma már Idegenben sem „vesztegetik“ könnyen a pontokat. A csapat jelenlegi edzője Kiácz Róbert, aki nagyon sokat tett a vágai futballért. Az „ifikkel“ kezdte 1976-ban, járási bajnokságot nyert velük, és egy éven keresztül a kerületi bajnokságban irányította őket. Az onnan „kiöregedett“ Játékosok legtöbbje ma az A- csapat oszlopos tagja. A vágai labdarúgás legfőbb erénye, hogy szervezői mindig nagy gondot fordítottak az utánpótlás nevelésére. Azok közül, akik kiharcolták a kerületi bajnokságba való feljutást, hatan szintén az „ifiben“ kezdték, név szerint Forró Róbert, Horváth Ede, Farkas Sándor, Simkó Imre és Vanyek Dániel; ők még ma is az A- csapat aktív tagjai, Juraj Sandáiéval, Szabó Péterrel, Zsigó Györggyel, Recht Róberttel, Bugyinszky Györggyel, Szipó Józseffel, Takács Róberttel, Füldesi Jánossal, Jozef Butkóval, Stefan Mikulával, Remák Tiborral, Holiéka Tiborral, valamint a három újonccal: Pavol MaJ- kóval, Ľubomír Súryval és Jávor Róberttel együtt. A felsorolt játékosok valóban a tudásuk legjavát nyújtották ahhoz, hogy a vágai futball méltó módon ünnepelhesse meg fennállásának fél évszázados jubileumát. Ahogyan Kiácz Róbert edző elmondotta, a tabella 7—8. helyén szeretnének végezni, ami reális célkitűzésnek vehető. Ehhez minden feltételt és segítséget Igyekszik megadni a község sportszervezete, Vít’azoslav Rozmárral az élen, valamint a Mikuláš Recht ve zette labdarúgó-szakosztály. A hosszú távú jő eredmények záloga, hogy kitűnően szerepel a kölyökcsapat Takács László irányítása alatt, aki 25—30 gyerekkel dolgozik egyszerre, s nemkülönben Jól megy az „idősebb“ fiataloknak, Klement Mátyás edző vezetésével. Mindkét nevezett edző reménykedik abban, hogy csapatuk az idén bajnokságot nyer és felkerül a kerületi bajnokságba. Részükről ez lenne a legszebb ajándék a község labdarúgásának fél évszázados jubileumához, s egyben tovább öregbítenék a vágai labdarúgó? sokéves Jó hírnevét. — nm — A téli sportok kedvelőinek Ilyenkor tél folyamán sok szó esik arról, hogy a téli sportok szerelmeseinek mit tudnak nyújtanj az ezzel megbízott illetékes szervek. Mivel Szlovákia igen gazdag olyan hegyes-dombos vidékekben, ahol a sízés feltételei adattak, fgy nemcsak hazai, de Jelentős külföldi turizmussal is számolni kell. Hogy hegyvidéki sí- és üdülőközpontjaink milyen feltételeket is biztosítanak a téli sportok kedvelőinek, hadd illusztráljuk ezt először néhánv számadattal: Szlovákiában összesen 827 közép- és nagy teljesítményű sífelvonó működik. Emellett egyre több vállalat, sportszervezet rendelkezik áthelyezhető sífelvonókkal, melyek összhossza 88 kilométer, összteljesítményük pedig 30 ezer személy óránként. Ezeken kívül 50 darab gyermekfelvonó működik, amelyeket a gyerekek 10 éves korukig használhatnak. Összegezve: öt év leforgása alatt 51 százalékkal növekedett a sífelvonók száma, ami kétségkívül nagy eredménynek számít. A Jelenlegi tervidőszak során teljesen lecserélnek minden ólvan sífelvonót, amely 30 évnél régebben üzemel. Ezek a berendezések ugyanis már nem üzembiztosok. Ahhoz, hogy a sízni vágyó turista jól érezze magát, természetesen nem csupán sífelvonókra, hanem kiváló szálláshelyekre és színvonalas szolgáltatásokra is szükség van. Bár a közelmúltban több új hegyi szálló épült, ezek, sajnos, még mindig nem tud iák'kielégíteni a turisták igényeit. A szakemberek nagy tartalékokat látnak az üzemi, a vállalati, illetve szövetkezeti üdülőkben. Mivel ezek legtöbbje nincs kellőképpen kihasználva, szabad kapacitásaikat az -utazási irodák rendelkezésére bocsáthatnák. A Hegyi Sznlgálat dolgozói mindig is segítségükre voltak a hegyek vendégeinek. Azon kívül, hogy ügyelnek a sízők testi épségére. 30 helyen a hóviszonynkkal kapcsolatos előrejelző szolgálatot tartanak fenn. Mivel télen a hegyekben nagyon sok a magyarországi turista, ezeket az előrejelzéseket a szomszédos ország hírközlő szerveivel is tudatják. A sízők nagy része sajnos még ma sem használja ki a Testservis ingyenes szolgáltatásait, amit az Állami Biztosító tart fenn. Tavaly például 31 ezer pár síléc szakszerű szerelését végezték el, ám jóval többre is képesek lettek volna, ha ezt a sízők igényelték volna. A sísport tömeges űzését csakis jól előkészített pályákon lehet biztosítani, mondják a szakemberek, akik a problémáikat sem restek kimondani: hazánkban és a többi szocialista országban csak igen csekély számban gyártanak olyan gépeket, melyek a síterep rendezésére hivatottak. Több hőágyúra, motoros szánra, hótömörítő gépre lenne szükség. Ilyen problémákat is meg kell oldanunk ahhoz, hogy Szlovákia gyönyörű hegyi tájai méltón szolgálhassák a sportolni, felfrissülni vágyó turistákat. -kalita— Zoltán, Miklósi — szól elmondhatom, hogy a színvotanítványainak a szakoktató. — nalas gyakorlati oktatáshoz ad- Ez az ember újságíró, de ne va vannak a feltételek. A Leleszi (Leles) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet tanműhelyében lázas munka folyik. Az elsős fiúk fúrnak, reszelnek, köszörülnek, forrasztanak, vagyis gyakorolják választott szakmájukat. — A szerdal napokon az elsősöké a tanműhely — mondja Matyi József szakoktató, aki huszonöt éve foglalkozik a tanulók gyakorlati oktatásával. — A tantervben előírt tananyag gyakorlati oktatását végezzük, itt konkrétan azt, hogy a tanulók megtanulják a fémek kézi és gépi megmunkálásának alapjait. Egy másik tanműhelyben a fiúk elsajátítják a mezőgazdasági gépek és eszközök karbantartásaval kapcsolatos tudnivalókat. Emellett megtanulják a legtöbb mezőgazdasági önjáró munkagép vezetését, sőt, lehetőségük van a tanulóknak a „hármas“ gépjárművezetői jogosítvány megszerzésére is. Tehát az iskolánkban a tanulók a három év alatt több szakmát is megtanulnak. О Negyedszázada foglalkozik ebben az iskolában a tanulók gyakorlati oktatásával. Bizonyára gazdag tapasztalatokra tett szert ez alatt az idő alatt. Arra lennék kíváncsi, hogy vajon kiből les? jó szakember? » — Ä szakgyakorlatok során állandóan együtt vagyok diákjaimmal. Évek óta azt tapasztalom, hogy azokból lesznek a legjobb mezőgazdasági szakemberek, akik odahaza, már a szülői háznál bensőséges viszonyba kerültek a földműveléssel, a kertészkedéssel, az állatok nevelésével. Az ilyen viszony kialakulása életre szóló hivatásszeretetet biztosíthat. A nagyüzemben erre már nincs mód, ott a fiatal valósággal „elvész“ a rengeteg növény, q megszámlálhatatlan állat között. Még egyszer hangsúlyoznám: a legfontosabb az otthoni Indíttatás... Tehát megítélésem szerint nemcsak a mezőgazdasági szakiskolától függ az, hogy milyen szakembereket nevelünk a jövő sokoldalúan fejlett belterjes mezőgazdaságának, de nagymértékben az otthoni neveléstől is. Megszólítom az egyik asztalnál serénykedő fiút; arra vagyok kíváncsi, vajon mit tud a leendő szakmájáról: О Mivel foglalkozol? — Felújítunk egy traktoralkatrészt, azt reszelgetem — válaszolja Molnár József első osztályos tanuló, aki Battyán (Botany) községből került az Iskolába. Közben nagy gonddal reszelgeti, illesztgeti tovább az alkatrészeket. — Én már a bélyi (Bieľ) alapiskolában megszerettem a politechnikai órán ezt a munkát, és el is határoztam, hogy ide Jövök a leleszi iskolába tanulni. ф A tanulmányaid befejezése után mit fogsz csinálni? — A traktoros szakmát szeretném Jól megtanulni. О Miért éppen traktoros akarsz lenni? — Azért, mert apukám is traktoros. Tőle sokat tanultam. Megtanultam vezetni. Sokat segítettem neki. A kombájnvezetői jogosítványt is meg akarom szerezni, sőt, a „hármas hajtásivel“ is megpróbálkozom. Nem árt, ha az embernek több szakmája van. Tudom, hogy a traktoros szakma nagyon nehéz, mert kora reggeltől késő estig kell dolgozni, sőt néha még a szabadnapokon és az ünnepnapokon is hajtani kell. De nekem gyermekkori álmom teljesül azzal, hogy traktoros lehetek. Pekárovics Miklós Szinyér (Svinice) községből került az iskolába. Az alapiskolát Bolyban (Bof) végezta — Nekem ez az Iskola nagyon tetszik. A tanműhelyünk Jól fel van szerelve. Már megszoktam a szaktantárgyakat, elég jól megy a tanulás. A diákotthonban is szerteágazó munka folyik. Azért választottam ezt az iskolát, mert itt több szakmát kitanulhatok. Nagyon szeretek szerelni, lehet, hogy szerelőként fogok majd dolgozni. A szüleim az iparban dolgoznak, amikor említettem nekik, hogy minek készülök, egyáltalán nem ellenezték. Csak annyit mondhatok, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy ide jöttem tanulni. Amellett, hogy több szakmát kitanulhatok, még zsebpénzt is kapok. féljetek tőlel Csak őszintén beszéljetek 1 Csizmadia Zoltánt nem kell biztatni, ahhoz jsépest, hogy elsős, elég bátor. ' — Hamar megbarátkoztam az iskolával és az osztálykollektívával is. Huszonegyen vagyunk az első osztályban. Nagyon --jók a tanárok, és sokat segítenek a tanulásban a nevelők is. Én is szlnyéri vagyok és többen Jöttünk ide a boly! alapiskolából. О Hogy n\egy a tanulás? — Elég Jól. Azt nem tagadom, hogy bizonyos szorongás, mondjuk inkább lámpaláz van, úgy hiszem, természetes is. De ha az ember alaposan felkészül, nincs ok a félelemre. Knhán Miklós alig várja, hogy ő is mondhasson valamit: — A tanulás mellett a szórakozásra, sportolásra is nyílik lehetőség, amj számomra szintén fontos. Itt helyben vannak a sportpályák. Én főleg a focit szeretem, de más sporttevékenységből is kiveszem a részem. Szépen berendezett klubhelyiségünk van és az iskolai könyvtárban is sok szép könyv között lehet válogatni. £s mit mond a szakoktató, Matyi József, milyennek látja ő a tanműhely felszereltségét? Vajon megvannak-e a színvonalas gyakorlati oktatás anyagi feltételei? — Nagyon nehéz a kérdésre válaszolni. Annyit mondhatok, hogy kevés géppel van ellátva az iskolánk. Gépek vásárlására nincsen anyagi keretünk. Viszont a helyi partnerszövetkezetnek modern gépei vannak, így lehetőségünk van a korszerű gyakorlati oktatásra. A gépi megmunkálás gyakorlati oktatása a Királyhelmeci (Kráľovský Clilmec) Traktor- és Gépállomáson történik, összefoglalva minden túlzás nélkül Szilvásl Béla tanártól afelől érdeklődöm, hogy milyen szakképzettséget nyernek azok, akik ebből az iskolából kikerülnek? — A Jelenlegi tanévben 63 elsős kezdett. Három osztályt nyitottunk. Egy gépészeti szakot, egy állattenyésztési szakot és egy mezőgazdasági termelési szakot. @ Ez azt Jelenti, hogy a végzettek közvetlenül a termelésben helyezkednek el... — Ogy van. ' Szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Akik pedig tovább szeretnének tanulni, azok az első osztály elvégzése után Jelentkezhetnek mezőgazdasági középiskolába, ahol folytathatják tanulmányaikat. Az Iskola SZISZ-szervezetének elnökével, Hornyák Mónikával is szót váltok. Arra kérem, hogy néhány mondatban vázolja az Iskolán zajló szervezeti életet. — Az Iskolánknak jelenleg 128 tanulója van, közülük 98-an tagjai a SZISZ-szervezetnek. Az őszi hónapokban a mezőgazdaságnak segítettünk a termés betakarításában. Alapítottunk három szocialista brigádou kettőt a gépészeti, egyet pedig az állattenyésztési szakon, A! szocialista brigádok a SZISZ védnöksége alatt működnek. Jlonvédelml versenyeket és sportvetélkedőket szervezünk, A Jeles évfordulókról rendszeresen megemlékezünk. Az iskolánkban és a diákotthonban több szakkör is működik. Kulturális téren is volna mivel dicsekednünk, de csengetne!^ és mennem kell az órára. Én Is lebúcsűztam a leleszi magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági szaktanintézet diákjaitól. Kívánok számukra a tanulásban sok sikert. Illés Bertalan T Iratai között böngészett, kct> zalnyl Irodalmat gyűjtött egybe. No, és a falu legidősebbfelt is kifaggatta aprólékosan. Nagyot dobbant a szive, amikor egy 1135-ből származó traton megpillantotta szülőfalufa nevét. Családi vállalkozásban ké* szül a krónika. Először felesége festett képei kerültek ал oldalakra, most már viszont Teréz leánya rajzolja a gyöngy< betűkkel rótt sorokhoz az il* lusztrációkat. Már a hatvanas évek eseményeinél tartanak. Korcsog Laci bácsi Ipoly• nyék szinte minden tömegszervezelének oszlopos tagja. Segít, ahol tud. Tanítványai a vers- és prózamondó versenyek országos seregszemléin is a legjobbakkal vetélkedtek. Persze, segítőtársak nélkül nem boldogult volna. Böjtös János, Cseri László pedagógusok, valamint Gyurász Gábor, a Csemadok helyi szervezetének tá* mogatására ts számíthatott. Egykori diákjai szinte mind a Csemadok-alapszervezet folkíőr-, néptánc- és éneklőcsoportjában serénykednek. — Őket látva — mondja Laci bácsi elérzékenyülten — örül a lelkem. Nem volt hát mégsem hiábavaló a munkám, fáradozásom, igyekezetem! Helyettem ők, mindannyian bízónyitónak már. Mégsem veszünk el a nagy kohóban nyomtalanul, őseink nyugodtan pihenhetnek, lesz aki ápolja, gondozza szellemi örökségüket. Korcsog László boldog ember! S ezt bizony kevesen mondhatják el magukról, Zolczer László : edagógus. Igaz, nyugdí- Iskolába iratkozott. 'Am közbe• egy éven át három „csapata* jas már: életének hat- szólt a háború, haza kellett is volt, amelyek rendre-másra vankettedik esztendejét költöznie. A nagy világégést sikert arattak a bemutatókon követően új államban, a régi és a versenyeken. Szebbnél hazában, a szülőfalujához kö- szebb néptáncokat mentett át zott tnntu<iönnn tknhtll ínhr. n mrihn tapossa. Korcsog László a neve. Faluja — Ipolynyék (Vinica) — szerelmese. Legjobban talán a könyvet között érzi magát. — A családi fészekből kiröppenő „fiókáimnak" — magyarázza — nem tudtam, de nem is akartam autót, házat, drága ékszert, nercbundákat ajándékozni, csupán az írott szó szeretetére, tiszteletére szoktattam, oktattam őket. Hiába — tárja szét a karját —, ennyire futotta az erőmből. Mondja, mintha ez kevés lennel Gyermekei a rajongástk szetik. És szíves-örömest utaznak haza a „szülői birtokra". A családi ház falai közölt rejlő szellemi gazdagságba, ahol rengeteg könyvbe rejtve, a tudás lakozik. László, a legidősebb gyermek: mezőgazdasági mérnök. A felesége úgyszintén. Péter orvos, neje nemkülönben. Teréz higiénikus, Dénes tavaly végzett a Nyttrat (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán. A család „benjáminja“, Erzsi, az Ipolynyéki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola végzős tanulója. Laci bácsi felesége, talán mondanom sem kell, szintén tanító. Korcsog László már kiest legényke korában elhatározta: tanító lesz, ha törik, ha szakad! A szomszédjukban lakó becsületes, lelkiismeretes Mállk Anna tanító néni volt akkoriban a példaképe. Az általános iskola befejeztével a balassagyarmati közép* „Nem éltem hiába!“ é tatta tanulmányait. 'A Bratlslavai Pedagógiát Gimnáziumban érettségizett, maid a Komenskij Egyetemen szerzett magyarszlovák szakos tanári oklevelet. Megvalósult hát dédelgetett, majd nyíltan is vallott álma-vágya: a katedrára állhatott. Munkáját mindig lelkesen végezte. Szabadidejének hagy részét szintén tanítványai körében töltötte: énekkart vezetett, színdarabokat tanított be. Bs tánccsoportot alakított. Nem (A szerző felvétele) Gyermekek, felnőttek egyaránt szeretik. Számos kitüntetés, oklevél, elismerő emléklap tulajdonosa. Hagyományápoló. A már-már feledésbe merülő Ipolynyéki népszokásokat csokorba gyűjtötte, feldolgozta és alkalmi társulatával elő ts adta, a falu népének nagy örömére. Egyszer, esztendőkkel ezelőtt, elhatározta: megírja a nagyközség krónikáját. Kutatásokba fogott. Régi feljegyzéseke bújt, levéltárak sárguló. I
