Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 4. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1986. január 25. 14 • HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT ® HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT E!ni ez adott lejietősópkkel Szinte észrevétlenül telnek-múlnak a napok, s bármilyen fnrcsának tűnik is. lassan az év első hőnapjának a vé­gén járunk. Ez is. jelzi, hogy a feladatok teljesí­tését, a kitűzött célok folyamatos megvalósítá­sát nem odázhatjuk el. Január elsejével nemcsak az 1986-os esztendőt, ha­nem egy új tervidősza­kot is elkezdtünk. A Nemzeti Front társadal­mi szervezeteinek tagjai is nekiláttak a tervidő­szak igényes feladatai­nak teljesítéséhez. A Szlovákiai Horgá­szok Sziivetségéneg tag­jai az SZUSZ ÍV. kong­­reszsusa irányelveinek szellemében kezdték el a nyolcadik ötéves tervidőszak elkép­zeléseinek megvalósítását. A horgá­szoknak a munkahelyi kötelességeik becsületes elvégzése mellett a szö­vetségi munka során vállalt felada­taikat is teljesíteniük kell. Társadal­munk nagyra becsüli és sokoldalúan támogatja a különböző társadalmi szervezetekben — így az SZHSZ-alap­­szervezetekben is — tevékenykedők áldozatos munkáját, a szabadidejü­ket ésszerűen eltöltők hasznos kedv­telését. örvendetes, hogy a szövetség tag­létszáma egyre gyarapodik, s a fiata­lok szívesen állnak be a horgászok népes táborába. A szlovákiai horgá­szoknak köszönhetően számos terüle­ten sikerült a szennyezett vizeket megtisztítani, s a halasítás terén elért eredmények is megfelelő akti­vitásról. valamint szakértelemről ta­núskodnak. Ennek ellenére a szövetség tagjai nem elégedettek főleg a lakosság kö­rében kifejtett népszerűsítő munka eredményével, mivel meg gyakoriak az olyan esetek, amikor az emberi felelőtlenség vagy pedig hanyagság számlájára írhatók a jelentős nép­­gazdasági károkat okozó vízszennye­zések. Közismert, hogy az ésszerű táplál­kozásban fontos szerepet tölt be a halhús és a különböző halkészítmé­nyek fogyasztása. Ennek tudatában korántsem lehetünk elégedettek a sz’ovákiai átlagos balhúsfogyasztás jelenlegi szintiével, mivel az néni ha­ladja meg a többi szocialista ország átlagos fogyasztását. Jelenleg az SZHSZ alapszervezetek tagjai több mint 27 ezer hektár nagy­ságú folyóvízfeliileten gazdálkodnak. A folyók hosszát figyelembe véve. ez nem tűnik soknak, s ennek magya­rázatát abban kell keresnünk, hogy a nagyfokú szennyeződés következ­tében számos folyó vagy folyórész nem a'kalmas a halasításra, s így a horgászatra sem. Továbbra is meghatározó szerepet játszik az állóvizek, tavak ésszerű haltenyésztési hasznosítása. Különö­sen ezen a téren vannak még jelen­tés kiaknázatlan tartalékok, amelve­­ket mielőbb a lehelő legnagyobb mértékben hasznosítani szükséges. A korábbi évek folvamán is nagy fi­gyelmet szenteltek a szövetség tagjai a ha'ivadék-neve'és kérdéseinek, s nem lesz ez másképpen az elkövet­kező időszakban sem. A halasítás fontosságát tanúsítja, hogy 1990-ig a Sikerek mellett hiányosságok tervek szerint a jelenlegi 1625 tonna halzsákmánnyal szemben 2 ezer 60 tonnával számolnak a szakemberek. Ezt csak ágy lehet megvalósítani, ha a szövetség tagjai tovább csökkentik a szennyezett vízfelületet. A szakemberek véleménye szerint a tervszerű halasítás nélkül nem vol­na lehetséges a vizek halmennyíségé­­nek megfelelő szinten tartása. A ha­­lasítás statisztikai adatai is bizonyít­ják, hogy a szövetség vezetői és tag­jai helyes úton haladnak, s a terve­zés is megfelelő. Az összehasonlítás végett közlünk néhány számot: amíg két évvel ezelőtt 12 millió korona értékű halivadék került a horgászvi­­zekbs .addig az 1990-es évre már több mint 15 millió koronás értékű halivadék telepítését irányozzák elő. A lialasításnak köszönhetően a víz­­szennyezés ellenére, nem csökkent pé'dául tavaly sem a halzsákmány mennyisége. Az igényes feladatok teljesítése a szövetségi munka színvonalának eme lése nélkül szinte elképzelhetetlen. Ezért az SZHSZ-alapszervezetek ve­zetőinek és tagjainak egyaránt az ed­digieknél minőségi szempontból jobb, hatékonyabb munkát kell végezniük. Sehol sem szabad megfeledkezni a szakmai továbbképzésről, az áj isme­retek elsajátításának fontosságáról. Nagy gondot szükséges fordítani az utánpótlás nevelésére, hogy biztosí­tott legyen a nélkülözhetetlen tenni­valók folyamatos elvégzése. Mint minden területen, a horgá­szatban és ezzel kapcsolatosan a hal­tenyésztés szakaszán is a belterjesí­­tési tényezők széles körű hasznosítá­séval kPll számolni. A szövetség tag­jainak is tudatosítaniuk szükséges, hogy az előbbiek figye'embe vétele nélkül lehetetlen az éves terv, vala­mint a nyolcadik ö'éves tervidőszak igényes feladatainak maradéktalan magvalósítása. A lehetőségek adottak, most már csak a horgászszövetség vezetőinek s a tagságnak a hozzáállásától függ, hogy miként sikerül az elképzelése­ket valéra váltani. A nem könnyű, de szép munkához kívánunk sok sikert, hogy az év végén, illetve a tervidő­szakot követően újra eredményes te­vékenységről számolhassunk he. Bárdos Gyula (Fotó: CSTKJ A Szlovákiai Horgászszövetség Slád­­kovliíovói Alapszervezete évzáró tag­gyűlésén értékelte az elmúlt évben kifejtett tevékenységét. A tanácsko­záson részt vett Reizinger József, a városi nemzeti bizottság titkára, va­lamint az SZHSZ Galántai Városi Szervezetének négytagú küldöttsége Rozsúr Tibor elnökkel az élen. Kiss fstván, a helyi szervezet elnö­ke tájékoztatta a horgászokat a szer­vezet eredményeiről, sikereiről, de nyíltan és tárgyilagosan rámutatott a hiányosságokra is. A szervezet taglét­száma az előző évhez viszonyítva 31- gyel gyarapodott s fgy elérték a 313- as tagiétszámot. A szervezetben 57 pionír- és 12 ifjúsági horgász tevé­kenykedik, ezenkívül hatan vannak a gyengébb nem képviselői. A szerveze­tet héttagú vezetőség irányítja, s az előre kidolgozott és jóváhagyott munkaterv szerint végzik feladatai­kat a tagok. Az elnök megelégedéssel nyugtáz­ta, hogy tavaly a tagság 1363 órát dolgozott le társadalmi munkában. Itt azonban arról is szólt, hogy a tár­sadalmi munkába nem kapcsolódik be minden egyes tag. sőt többen van nak olyanok is, akik a kötelező öt óra ledolgozása helyett inkább befi­zetik a 100 koronás büntetést. Az el­nök értékelte a halörök munkáját, akik megbízhatóan végezték felada­taikat, hasonlóan mint az ellenőrző bizottság tagjai, örvendetes, hogy csupái) egy alkalommal kellett sza­bálysértést elkönyvelniük. A szerve­zet tagjainak munkáját dicséri, hogy jól együttműködnek helyi Pionír- és Ifjúsági Házzal és megalakították, pontosabban kibővítették az ifjú hor­gászok táborát, amelyben mint már korábban említettük, 57 pionír tevé­kenykedik Juhász János Iskolaigazga­tó vezetésével. Jgy biztosított az utánpótlás, az ifjú horgászok neve­lése. A horgászház melletti klubhe­lyiséget is jól hasznosították a szer­vezet tagjai, de ezzel kapcsolatban az elnök megjegyezte, hogy sajnos, még mindig hiányoznak a szakköny­vek, valamint a televízió, amellyel még vonzóbbá tudnák tenni a klub­tevékenységet. Jó eredményeket érték el a Vince-erdő melletti tó halasítása során, mivel a Feketevízből kifogott 350 kilogramm élőhalat ide szállítot­ták továbbtenyésztés, illetve szaporí­tás céljából. A beszámolót követően az elnök ismertette az idei évre vonatkozó tervet, melyben többek között a kö­vetkezők szerepelnek. Ismét megren­dezik a horgászversenyt, biztosítják a tavak gépi tisztítását, valamint a halak etetését. Az elnök felkérte a tagságot, hogy mindenki vállaljon tíz órát társadalmi munkában a CSKP XVII. kongresszusának tiszteletére, valamint összesen 150 órát a műve­lődési ház építésénél. Terveik között szerepel, hogy beszerzik a klubhelyi­ség számára a szükséges szakirodai­mat és megvásárolják az új televí­ziót. Ezenkívül természetesen más szórakozási lehetőségekkel is számol­nak. Kiss elvtárs hangsúlyozta, hogy nagy figyelmet fognak továbbra is szentelni a halastavak környéke tisz­tántartásának. Az elkövetkező idő­szakban is el szeretnék mélyíteni az együttműködést a pionírokkal, s en­nek keretében a Nagymácsédi (Veľká Malta) Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskola horgászszakkörével is felve­szik majd a kapcsolatot. A vitában felszólalt többek között Reizinger József, Chrenkó Béla - és Rozsár Tibor, a galántai városi szer­vezet elnöke, aki köszönetét mondott a tagságnak az eddig kifejtett tevé­kenységért. A taggyűlés befejeztével a szervezet vezetősége megjutalmaz­ta a két legaktívabb horgászt, név szerint Bugár Istvánt és Ruman Já­nost. Bízunk abban, hogy a helyi szervezet a jövőben még nagyobb lendülettel teljesíti majd a kitűzött feladatokat. Ehhez a munkájukhoz kívánunk sok sikert. Nagy Mihály 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • Szerencse Talán nincs is olyan, síkságon élő csallóközi vadász, aki ne álmodott volna egy derék muflonkosról, ame­lyet vendégvadászként ejtett el vala­hol a hegyek között. Így volt ez a „mi“ vadászunkkal Is. ö egy barátjától kapott meghívást egy muflonkos elejtésére, s várta az üzenetet, hogy míkor roehet. Egy de­cemberi napon végre megjött az üze­net: tizenhetedikén reggel 10 órakor várlak a vadászháznál. Csomagolt és Indult, telve álmok­kal és reményekkel. Hosszú, közei négyórás utazás után, 250 megtett kilométerrel a háta mögött érkezett a vadászat színhelyére. Gyorsan ki­csomagolt, beköltözött a vadászházba és egy órányi pihenés után már a vadászterület cserkészutait rótta. Cserkelésre szánta el magát, bár az idő nem kedvezett a vadászatnak, mivel erős szél fújt. a javából Hideg szél söprögette a fák között a barnára aszalódon faleveleket, hol lerakta, hol meg hátára kapva odébb vitte azokat. Az évtizedek során mélyre taposott ösvényt, amelyen va­dászunk haladt, vastag rétegben bo­rította az avar. Máskor bosszankod­na emiatt, hiszen az avar zizegése, ropogása lehetetlenné tenné a zajta­lan cserkelést. Most azonban rá sem hederített lépéseinek zajára, arra gondolván, hogy az úgysem hallat­szik messzire, s a legélesebb muflon­fülig sem jut el, mert túlharsogja a szél ezernyi fuvolája, az egymásnak verődő ágak szüntelen dobolása. A cserkelés nem sok jóval kecseg­tet ebben az időben, hisz a vadász­nak nagyon ébernek kell lennie, hogy ilyen ítéletidőben azonnal ész­revegye a vadat. Ezért abbahagyta a cserkelést és egy közeli lesre ka­paszkodott fel, hogy innen figyelje tovább a környéket, s várja a vadat. A várakozás azonban hiábavalónak mutatkozott — a szél egyre erősö­dött, s végül az eső is eleredt. Csa­lódottan tért vissza a vadászházba, hisz muflont még nem is látott. Re­ménykedve tért azonban nyugovóra, hátha másnap Diána, a vadászat is­tennője kegyes lesz hozzá. Másnap reggel az óra csörgése verte fel mély álmából. Felöltözött és elindult. Még jócskán sötét volt. ami­kor az előző napról ismert lesre ka­paszkodott fel. Kényelembe helyezte magát és várt, várta a hajnalt. Végre hajnalodott. A Nap még nem kelt fel, de a lessel szemközti rétről már a fák közé húzódott a szürkület. Ün­nepi csend és nyugalom honolt min­denütt, olyan, amelyet csak a nagy hegyek, a hatalmas erdők hűvös és mély birodalmában érez az ember. A vadász ült némán és figyelt. Szemlélte a környéket és éber tekin­tete egy mozgó, kis fekete ponton akadt meg, amely lassan közeledett a les felé. Amint .később kiderült, egy muflonkos volt. Mikor az állat lőtávolba ért. a vadász lövéshez emelte a puskáját és lőtt. A lövés el­dördült, a muflon vad vágtába kez­dett, de néhány szökellés után meg­­tántorodott és felbukott. Kimúlt. Ott feküdt mozdulatlanul a rét kö­zepén, a fagycsípte, sárguló füvön. Néhány perc múlva a vadász is ott állt az elejtett muflon mellett és né­mán, tíszteletadóan gyönyörködött zsákmányában. Egy nyolcvan centi­­méteres csígájú muflonkos volt a zsákmány, amelyet oly nagy szeren­csével ejtett el, hiszen csak néhány óra kellett a nem mindennapi trófea megszerzéséhez. Hát hiába, a vadá­szathoz nemcsak idő és türelem, ha­nem egy jó adag szerencse is kell. Néhány perc múlva a hó Is hullani kezdett, s nemsokára a természet fe­hér hótakaróva! borította be az em­lékezetes vadászat színhelyét. Bugár Árpád Ademéndi (Demandice) Hárma határ nevet viselő vadásztá saság tagjai több mint 3 ez( hektár nagyságú vadászterületen ga dálkodnak. Kossuth Lajos elnök közelmúltban örömmel újságotta, hoj minden tekintetben sikeres évet zár­tak Tavaly 12ЯП kilogramm vadhúst adtak el. így előirányzott tervüket 15 százalékkal túlteljesítették. A körzetben főleg a vaddisznók szaporodtak el az utóbbi időszakban. Ezt bizonyítja, hogy például az egyik decemberi vadászaton bét vaddisznót és ugyanennyi rókát sikerült elejte­niük a helybeli vadászoknak. A meg­felelő gondoskodásnak köszönhelően szépen gyarapodik a nyúl- és a fá­cánállomány is. Л 31 tagú vadásztársaság tagjai — a deőSéndieken kívül a százdiak (Sazdice) és az alsőszemerédiek (Dőlné Semerovco) is Ide tartoznak — jól összeforrott kollektívát alkot­nak A legszorgalmasabb vezetőségi tagok közé sorolhatjuk Milan Molích mérnököt, a társaság titkárát és Sza­bó László vadyazdát. Rajtuk kívül Stutika Pál, Lukács Vladimír, Dur­abban, hogy sikerült átadni rendel­tetésének az új lövöldét, amelyet a Honvédelmi Szövetség helyi szerve­zetének segítségével társadalmi mun­kában készítettek el a vadászok. Itt a vadászokon kívül az ifjú vadászjelöl­tek is megtanulhatják a lövészet leg­fontosabb tudnivalóit. A vadásztársa­sághoz tartozó három község határá­ban egyre kevesebb a ragadozó és a kóbor kutya. A vadásztársaság tagjai a tavalyi évet jól sikerült vadászbállal fejezték be. A sikeres felkészülés bizonyítja, hogy ötféle ételből válogathattak a vendégek. A segítségért köszönet Il­leti az Ipolysági (Šahy) Állami Gaz­daság képviselőit, akik lehetővé tet­ték a konyha használatát. Nem cso­da, hogy több éve jő az együttműkö­dés a vadászok, valamint az állami gazdaság vezetői között, hiszen pél­dául az őszi betakarítási munkák so­rán a vadászok 345 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Cserébe az ál­lami gazdaság takarmányt biztosit, s fgy a téli hónapokban is folyama tos a vadállomány etetése. Eredményes évet zártak csík Vince, Pósa Pál és Stenhubel Varga József vadász a lövészeti vadászok áldozatos munkáját keli szakkört és az ifjú vadászok körét külön megemlítenünk. vezeti, irányítja. Nagy érdemei vannak A deméndi vadászok egy csgportja (A szerző felvétele) Belányi János Hej, kurta az élet Sötétség itatja magába a világot. Az álban késve érett disznó szuszog. Megérkezett már a báltér is. A két katlanban forrni készül a víz. A kony­hában sürtisödnak a hangok. Szájhoz emelkednek a kezek. Aztán a korán­kelők elindulnak az ól felé. A zajra a disznó felébred, s hájasán, bosszan­kodva röfög egyet, mintha érezné, mi vár rá. A kezek megragadták. Oda­vonszolják a vérpadhoz. Nincs to­vább. A felfogott vérrel az asszonyok eltűnnek a konyhában. Kezdődik a forró fürdő, majd a tüzes pokol. A kaparók lekaparják a szőrt minden darabkáról. Felhördül a gázperzselö, s feketére pirítja a bőrt, fejtől a fa­rokig. Még egyszer megmosdatják, s felfeszítik a tartószerkezetre. A húsba belejut a kés, s a vágás men­tén kibomlanak a belsőségek. Most már gyorsan fogy a disznó. Egész testéről lebontják a szalonnaréteget, levágják a fejet.kíkany árit fák a com­bokat. Már csak a két csülök lóg gazdájára emlékeztetve. A konyhában egyre több a munka. Szorgos kezek iparkodnak. Hangos beszéd közben folyik a szeletelés, az osztályozás. Miből ml lesz, szalonna, oldalas, kol­bász, miből mennyi kell hurkába, disznósajtba. Néha a szájhoz emel­kednek a kezek. Az asszonyok sietve kínálják a reggelit. Utána megindul a kolbász, a májas- és a véreshurka, valamint a disznósajt töltése. Egy-egy falat fejhúst, főtt májat kóstolnak. Füszerszagnk keveréke ízesíti a leve­gőt. A szalonná olvasztását is meg­kezdték. A legszebb hasábokat majd. felffistölik, most még a sóban páro­lódnak. Egyre emelkednek a kolbász- és hurkahegyek. Fűszer- és zsírnára terfeng. A szagok egyre nehezednek. A kezek útra a szálhoz emelkednek. Az olvasztással elkészülnek. A döbö­­nök megteltek. főhet az ebéd. Az asztalra kerül az első, ptrosló pecsenye. Erre is inni kell. Elment már a böllér. A többi az asszonyok dolga. A szemekben öröm, az arcokon elégedettség. Elmossák az edényeket, kitakarítják a konyhát. A munkáknak vége van. A sötétség­ben elégedetten pihen a világ. Macsicza Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents